„A lelkünkben és a nemzetek között vagy bárhol máshol fellépő minden gond-baj annak a jele, hogy a régi, hagyományos erők, amelyek idáig bennünket vezettek, most érvényüket vesztik […] Amit ma és a jövőben teszünk, soha nem származhat külső elrendelésből. Az egyes emberek lelkéből és Énjéből kell születnie.” /Ehrenfried Pfeiffer: Christian Rosenkreutz kémiai mennyegzője, 8 előadás jegyzete/
Kezdjük egy jó sztorival
Korfun voltam a családdal – jó, igen, tudom mi ugrik be rögtön, de nem fogom utánozni Durrellt, szóval bármilyen izgalmas a téma, direkt nem fogom a családomon, és más állatfajtákon köszörülni a nyelvem. Ja, és nem kell a fent ígért töltekezéshez sem Korfu, sem a tenger, de azért a sztori mégis fontos, mert segít érteni, hogyan működik, amit mutatni szeretnék Neked.
Szóval a történet Korfu északnyugati partján játszódik, Afionászban. Itt van egy tengerbe nyúló félsziget, közepén a Timoni sziklaheggyel, ami mindössze 138 méter magas (kb. egy 42 emeletes ház magassága). A tengerhez ereszkedve ezt a 138 méteres szintet pár száz méteres úton kell megtenni; s bizony az ösvény kezdetben göröngyös, csúszós, helyenként meredek, később éles sziklákon kell egyensúlyozni. Tapasztalt túravezetőként ide nem engednék senkit, akin nincs megfelelő túracipő vagy bakancs. Persze egyikünkön sem volt, csak egyszerű városi szandál. Amúgy sokan voltak, akik strandpapucsban botorkáltak le és fel a köveken. Már félúton jártunk, amikor eszembe villant, hogy nem vagyok normális, hogy ezen így lehozom a családomat. De valahogy elszántak voltunk, talán a forróság tette. A kaland hevülete? A kíváncsiság, és a tengeröbölben váró hűsítő csobbanás reménye? Akárhogy is, óvatosan, de mentünk tovább. Azt gondolom, hogy nem rajtunk múlt, hogy 1-1 pici karcolással megúsztuk. Oltalmaztak minket.
Afionász félszigete olyan, mint egy babapiskóta; amint leér az ember a Timoni szikláról, a piskóta összeszűkülő közepére ér, ahol a két oldalon egy-egy homokos tengeröblöcske nyílik, majd előtted emelkedik egy újabb, szerényebb sziklahegy. Nos, a két kis strand dugig volt emberekkel. És persze nulla árnyék. Gyorsan kiszúrtuk, ha megmásszuk az előttünk lévő szerényebb szikladombot, egy szemközti fövenyre jutunk. Onnan, ahol álltunk, látszott, hogy ott alig van ember, sőt, talán még árnyékot is találunk majd. A táj errefelé egyébként gyönyörű: a szürkésfehér sziklákat majd mindenhol beborítja az embermagas, sűrű, zöld bozót. A zöld szikladombok közt pedig mélykék a tenger. Tovább indultunk tehát a békés partszakaszhoz, a sűrű bozótban kanyargó, olykor félember szélessé szűkülő, helyenként fejlehajtós ösvényen.
Az ösvény első felét az öblökben a strandolók telepiszkították: vizeletszag, papírzsepik szétszórt halma, itt ott megszáradt vagy friss emberi ürülék tarkította. Ha az ember nem törődik vele, nem néz oda, ha a szép tájat figyeli, belelép, és utána kell hosszan törődnie majd vele, míg levakarja magáról. Ha viszont a lába elé néz, még több emberi végterméket lát.
Szóval az utunk pont olyan volt, mint az élet: éles, minden lépés kockázatos, ráadásul át kellett magunk verekednünk az emberi létezés mocskán; és muszáj volt erre is figyelni ahhoz, hogy végül egy békés partszakaszra juthassunk és megpihenhessünk. Na de végre odaértünk!
Mit mondjak, Korfunk nem láttam ennél lepusztultabb tengeröblöt. A halott tengerifű és moszat megszáradt vastag rétegei feküdtek a fövenyen, melyet fel-felkapott a forróságban támadó heves forgószél, és takarónkat, arcunkat, testünket beterítette az ember által elpusztított természet maradványaival.
Viszont történt itt egy igen vidám jelenet: a feleségem észrevett egy nejlonzacskót, ami a strand bozóttal benőtt meredélyén fennakadt, és megkérte a fiamat, hogy szedje le onnan a szemetet. A fiam fel is mászott, de ahogy ereszkedett le, újabb heves szél támadt, és kivette a kezéből a zacskót. És a zacskó szállt, mint egy fénylő lampion, fel a domb csúcsa fölé. Megbabonázba követtük a szemünkkel. Jó 15-20 méter magasra emelkedett, majd egy nagy ívet leírva visszaröppent egyenest a fiam kezébe. A szemét visszatérése olyan hihetetlen volt, hogy percekig nevettünk.
– Kár, hogy nem vetted videóra! – mondta a nagyfiam. – Életem végéig élhettem volna a youtube és tiktok jogdíjakból! – tette hozzá. És igaza volt, a jelenet tényleg nagyot ment volna a neten.
Visszagondolva volt ebben valami sokkal mélyebb üzenet. Ugyanis az eset felszabadított valamit. Addig veszélyes és koszos volt az út. Felkavart, sőt felháborított az emberi ürülék. De innentől fogva, bár a mocsok ott volt az úton visszafelé is, sőt több lett belőle, mégsem azt láttam, hanem az öböl kékjét és a zölddel befutott sziklák szépségét. S bár nagy volt a meleg, és visszafelé felfelé kellett kaptatnunk erősen, mégis könnyű lett a kapaszkodás, és derűs. Szinte emelt az út, illetve a bennünk ébredő práná, azaz életerő.
És itt elértünk valami esszenciálishoz, mert ezen múlik, hogy jól vagyunk-e, vagy pocsékul:
Az ember könnyen hárít és dühöng: hogy lehet más ember ennyire tapintatlan, hogy az útra kakál? Most az ő piszkát kerülgethetem! Csakhogy az úton azért előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor felismerjük: nincs olyan, hogy az ő piszka. Végsősoron az ő piszka is az én piszkom, hiszen az is az én tapasztalom:
„Az ötödik beavatás küszöbén (a jógi) ráeszmél, hogy pontosan annyi Természet létezik, ahány egyén.” /Kaczvinszky József: A hét beavatás/.
Tehát az első kihívás: leragadok-e annál, hogy a körülményeimért, bajaimért a másik embert vádoljam? Ha így teszek, épp ezáltal konzerválom majd a világomban felbukkanó háborúkat, öldöklést, a természet és az élővilág elpusztítását.
A második kihívás: tudok-e az útra koncentrálni, tartósan, hogy biztonságosan kelhessek át az éles köveken? Ha nem tudok koncentrálni, ha állandóan megengedem, hogy a figyelmem minden szétzilálja, akkor az előbb-utóbb fájni fog.
A harmadik kihívás: lesz olyan szemét, ami fénybe kerül. Eltávolíthatom a világomból, ha akarom. De vajon megteszem-e? Ha úgy döntök, hogy megteszem, beindul az engem segítő, fénylő, életörömet és könnyű utat adó léterők áramlása.
Ezeket az emberi létben az élethelyzetek érlelik be. Figyeld a reakcióidat! És korrigálj, a bűntudat horgonya nélkül. A folyamat azonban kikönnyíthető. Alább a szemét eltávolításához, és az életet segítő emelő erők, a Sakti felszabadításához írom le azt az egyszerű technikát, melyet Dr. Timcsák Géza mesterem mutatott meg nekem.
Az Erő meditáció: Maha Tattva Kriya
Minden ember 5 tattvából, vagy energiatípusból van felépítve, a testünk is, és az elménk is. Mindenki más-más kombinációban, kódoltsággal születik, az életfeladatának megfelelően. Ez az 5 energiatípus: a Föld, a Víz, a Tűz, a Levegő és a Téridő, vagy Ákásha.
Mindenkinek rendelkezésre áll 5 személyes tattva „tartály”, mely nem a fizikai testben van, de oda is bevetül a következőképpen:
A motorokhoz, azaz az adott energiatípust elosztó központokhoz, vagy csakrákhoz egy-egy fő nádi, vagyis információs és energiavezeték viszi az „üzemanyagot” ezen tattva tartályokból. Majd a csakrákból árad szét az energia a fizikai testben, valamint az elmében a nádik rendszeren keresztül.
Azonban az életünk útján ezek a tattvák, vagy életenergia tartályok beszennyeződnek, a nádik pedig eltömődnek. Több lehetőség van arra, hogy ezeket a szennyeződéseket kitisztítsuk. Az egyik ilyen lehetőség, ha specifikus mantrákat használunk. A tattvákhoz kapcsolódó mantrák olyan eszközök, melyek ezt a tisztítást képesek véghez vinni, azáltal, hogy az adott tattva patrónusát, azaz egy szellemi lényt mintegy megkérik, meghívják ehhez a gyógyító folyamathoz.
A folyamat, amit érdemes naponta végezni, 7-féle Gájatri mantrából áll. A mantrákat kiegészíthetjük mudrákkal, azaz az energia áramlásokat aktiváló kéztartásokkal – az alábbiakban a mudrákat Indu Arora útmutatása szerint mutatom be.
A folyamatnak a fő patrónusa Ganésa, az elefánt-dévi, aki segít könnyebben járhatóvá tenni az utat. Érdemes tehát a Ganésa mudrával kezdeni, mely egy kétkezes mudra: A jobb kéz előrefordul a mellkas előtt, úgy, hogy a jobb tenyér előrenéz. A bal kéz ujjait összefonjuk a jobbal, a bal kézhát előre néz. Majd kilégzésre a kezeket széthúzzuk, belégzésre elernyesztjük. Ezt 7-szer elvégezzük. Majd megpihentetjük a kezeket a szegycsonton. Ezt követően kézcsere, most a bal tenyér néz kifelé, és megismételjük a folyamatot.
Ezt követően a kezek a térden, csin mudrában (lásd később), és ismételjük a Ganésa-Gájatri mantrát minimum 27-szer. Érdemes hangosan zengetni:
Ganésa Gájatri:
Óm Ékadantája vidmahé
Vakratundája dhímahi
Tanno Dantih pracsódajaat.
Aztán sorban jönnek az egyes tattvák tartályait megtisztító, feltöltő Gájátrik, és az ezekhez kapcsolt mudrák. A mantrákat itt is 27-szer érdemes minimum zengetni, a figyelmet az adott tattva területén tartva. A 27 mantra számolását érdemes a jobb kézben tartott 27 gyöngyös málával számolni. A bal kéz pedig a mudra helyzetét veszi fel és a térden nyugszik. Az egyes tattvák közt érdemes pár perces meditációt tartani.
Föld (Prthví) Mudra: a hüvelykujj begye (a Nap) megérinti a gyűrűsujj begyét.
Hatása: segíti a vérkeringést. Mivel a föld elem a húsban és csontokban nyilvánul meg, ezért nagy segítség elhízás vagy nagy súlyveszteséggel járó betegség esetén. Illetve akkor, ha a szervezet legyengült. Fáradtság és tompultság esetén is segít. Növeli a toleranciát, a türelmet. Segít földelni a meditáció alatt.
Föld Gájatri:
Óm Prthví dévaji vidmahe
Szahaszramúrthjai dhímahi
Tanno Prthvi pracsódajaat.
A folyamat során a figyelem a föld tattva területén van: ez a talptól a combközépig tartó terület.
Víz (Dzsála) mudra: a hüvelykujj begye (a Nap) megérinti a kisujj begyét.
Figyelem: fontos, hogy ne a körömhöz közeli területet érintsük, mert akkor a mudra hidratáló hatása átvált dehidratáló hatásúvá!
Hatása: szomjoltó, aktiválja a nyálmirigyeket. Segíti a testfolyadékok cirkulálását, tisztulását, feloldja a dehidratációt. Javítja a vesefunkciót, a vizelet kiválasztást. Gyógyítja a bőr betegségeit, gyulladásait, szárazságát. Tisztítja a vért, és segít sok vérképzéssel járó rendellenesség esetén.
Víz Gájatri:
Om Dzsala Bimbaja vidmahe
Nila Purushaja dhímahi
Tanno Agnih pracsódajaat.
A folyamat során a figyelem a víz tattva területén van: ez a combközéptől a köldökig tartó terület.
Tűz (Ágni) mudra: a hüvelykujj begye a tenyérre hajtott gyűrűsujj 2. ujjpercén nyugszik.
Figyelem: Ezt a mudrát csak üres gyomorral szabad végezni, és ellenjavallt savasság (reflux), szívtájéki fájdalom és égő érzés, valamint emésztési zavarok esetén.
Hatása: segít lebontani a test súlyfeleslegét azáltal, hogy az emésztés egyensúlyát megteremti. Eltűnteti a felesleges váladékot. Javítja az étvágyat. Nagyon hatásos a magas koleszterinszint (rossz koleszterin) rendezésében. Hideg időben segít, hogy felmelegedhessünk. Javítja a koncentrációs képességet.
Tűz Gájatri:
Om Maha Dzsvalaja vidmahe
Agnidevájá dhímahi
Tanno Agnih pracsódajaat.
A folyamat során a figyelem a tűz tattva területén van: ez a köldöktől a vállak alsó részéig tartó terület (a váll és a kulcscsont már nincs benne).
Levegő (Váju) mudra – a fájdalomoldó mudra: A hüvelykujj begye a visszahajtott mutatóujj 2. ujjpercén nyugszik.
Figyelem: Az a mudra úgy működik, hogy a levegő áramait csökkenti, majd növeli. Ezért ha valaki hosszabban végzi, terápiás céllal, figyelnie kell arra, hogy amint a test fájdalmai megszűnnek, a mudrát azonnal fel kell oldani.
Hatása: eltávolítja a felesleges levegőt a gyomorból és a testből, ezáltal a testi fájdalmak esetén elsősegélyként használható. Segít reumetikus fájdalmak és köszvény, mellkasi fájdalmak esetén is, valamint Parkinson-kor esetén.
Levegő Gájatri:
Om Ándzsanéja vidmahe
Váju putrája dhímahi
Tanno Hanumant pracsódajaat.
A folyamat során a figyelem a levegő tattva területén van: ez a vállak alsó részétől a szemöldökig terjed.
Tér-idő (Ákasa) mudra: a hüvelykujj begyét a középső ujj begyéhez érintjük.
Hatása: gyógyít minden hanggal, hallással kapcsolatos betegséget. Javítja a hallóképességet. Aktiválja a kalcium és foszfor beépülését a csontokba, ezért gyógyítja a csont gyengeségeit (osteoporosis és osteopenia esetén). Nyugtatja az idegrendszert, és erőteljes feszültségoldó hatású, ezért nagyon ajánlott meditáció alatt is. Szédülés esetén elsősegély mudra.
Ákásha Gájatri:
Om Aksakásama vidmahe
Sabdadéváji dhímahi
Tanno Sabda pracsódajaat.
A folyamat során a figyelem az ákasa tattva területén van: ez szemöldöktől a fejtetőig terjedő terület.
A pontos intonáció, mint minden mantránál, itt is kritikus. A fenti 5 tattva Gájatri pontos intonációját Ivo Sedlachek Tattva Maha Kriya c. albumából lehet például megtanulni.
Az egyes tattvákhoz kapcsolódó mudra kitartás és mantra zengetések közt, ahogy említettem, rövid meditációt érdemes tartani. Ekkor érdemes magunk köré képzelni egy piramist, melynek csúcsa a fejtető felett van.
Ezt követően az életerő piramis csúcsa következik, mely már nem az ember alkotóelemeihez kötődik, hanem kapu a szellemi birodalomba.
A Siva Gájatri a 3. szem információs kapuját tisztítja; innen jönnek át az életünkbe azok az információk, amelyek bizony kellenek ahhoz, hogy az életfeladatunkat felismerhessük, és az életünket hittel, bátorsággal és reménytelien élhessük.
Siva Gájátri:
Om Mahadevaya vidmahe
Rudramurtáje dhímahi
Tannah Shivah pracsódajaat.
Kapcsolódó mudra a csin mudra, az egyesült tudatosság mudrája: A hüvelykujj ujjbegyét kell hozzá összeérinteni a mutatóujj ujjbegyével. A tenyér lefelé fordul és a térden pihen.
Arra jöttem rá, hogy az elmúlt két hetem nem a szokottnál hosszabb alvások, a tenger, az utazás miatt volt mélyen feltöltő, hanem mert mindeközben a Maha Tattva Kriya technikáját is használtam.
Persze, ha pihenni szeretnél, jó, ha ki tudsz szabadulni a mindennapok sodrásából. Ehhez nem kell messze utaznod, tökéletes a közeli erdő, vagy egy ölelő fa, vagy akár egy közeli tó vagy folyópart is, ahol kicsit magad lehetsz. Érdemes magaddal vinned egy rövid, 27 gyöngyös málát, illetve ezeknek a Gájatriknak a szövegét. Gyakorolj hangosan, vagy félhangosan, úgy, hogy épp csak te halld! A 7 Gájatri sokkal hatékonyabbá teszi majd a pihenésedet. Velem legalábbis így történt.
„Most letettünk mindent, ami túlhaladott, amit cipeltünk magunkkal.
Könnyűek vagyunk, tágasak, szabadok.
Készek vagyunk a csodálatos élet új kalandjára. Új tapasztalatokra.
Megismerésekre. Kapcsolatokra.
Hiszen az egész élet kapcsolatokról szól.
Kapcsolódunk a testünkhöz, érzéseinkhez, elménkhez.
A másik emberhez, tárgyakhoz, a természethez. Istenhez.
Minden kapcsolat!”
(Szép Ferenc: jógamester)
Forrás:
- Dr. Timcsák M. Géza 2025. tavaszi és nyári kurzusai
- Indu Arora: Mudrá – The sacred secret (Yogsadhna, 2015.)