Egy gyönyörű túrától tértem épp haza. Egy forrás mellett, gesztenyefák, egy öreg nyírva, égerfák és mogyoró társaságában meditáltunk – mind-mind a fellélegzés, kikönnyülés gyógyító fái. Aztán egyszer csak szembejött velem valami erőszakos. Érzékeny vagyok rá, gyakran a finomabb verbális agresszióra is. Akárhogy is, összerándultam. Mi van itt, hiszen most jövök egy feltöltő és kisimító meditációs túráról! És a héten már ez volt a harmadik ilyen! Hogy lehet ez?
És ekkor, zsigerből, hajmeresztő dolgot műveltem: megkérdeztem a nagyfiam, hogy tudna-e ajánlani nekem egy jól felépített, realisztikus, de agresszív filmet. Tudott. – Nézd meg a Vikingek című sorozatot – mondta. Nos, bele is kezdem, egyik részt néztem a másik után, éjfélig nyomtam! Freccsent a vér és az agyvelő. Ezzel bombáztam magam órákon át! Hát normális vagyok én?! Lássuk hát, mi lesz! Lássunk már végre a mélyére ennek a sok szarnak!
És ma reggel úgy keltem, hogy megértettem! És tudom is, mit kell tennem – azokkal a gyakorlatokkal kezdtem a reggelt, amiről úgy tudom, hogy a világomban megjelenő agressziót helyre teszik. Erről szól ez az írás.
És miért olyan lényeges ez? Mert ugyanez a minta rágja szét az embert minden rákos betegségben. És ugyanez a minta nyilvánul meg a társadalom rákos betegségében: a túlfogyasztásban, a természet elpusztításában, az erdőirtásokban. Ahogyan abban is, ahogy az egyik beteg diktátor a másikkal szövetkezve épp nekifeszül a harmadik földi nagyhatalomnak – mi lesz belőle, egy újabb hidegháború, vagy egy teljes társadalmi kataklizma, összeomlás?
Szóval úgy látom, nincs annál égetőbb téma jelenleg, minthogy megértsük és alkalmazni is kezdjük az ahimsza, azaz erőszakmentesség elvét. És ehhez szembe kell néznünk önmagunkkal, és mindazzal, ami körbevesz. Mert az, ami van, amit a saját világodban tapasztalsz és tapasztalni fogsz, nem a nagyhatalmakon múlik; Te vagy az, aki tapasztalod, igaz?
A helyes nézőpont egyszerűsít!
A fizikusok az elmúlt pár 100 évben rájöttek néhány zseniális dologra. Például, ha meg akarok érteni valamit, addig kell változtatnom a nézőpontom, míg a lehető legegyszerűbbé nem válik a kép, és így megoldhatóak lesznek az egyenletek. A bolygók mozgásegyenletei például, ha a Földhöz rögzítjük a koordinátarendszerünk, megoldhatatlanul bonyolultak; a Földről nézve a bolygók nem körpályán haladnak, hanem különböző hurkokat írnak le. Azonban, ha a nézőpontot a Naphoz rögzítjük – tadamm! – a bolygók mozgása egyszerű lesz. Ellipszis pályákon mozognak. Kopernikusz ezt értette meg. Beugrott neki – mert kereste – beugrott neki a helyes nézőpont. És így a dolgok leegyszerűsödtek, – és épp ez jelezte, mindennél erőteljesebben – a megtalált kép igazságát! Nem az a tudós, aki a dolgokat elbonyolítja annyira, hogy azt már 5 év egyetem nélkül nem is értheted, hanem az, aki le tudja egyszerűsíteni. A tudomány szerepe ugyanis az igazság feltárása, és ennek jelzőfénye az egyszerűség.
A jóga is tudomány. És Patanjali mester 8 rétű jóga ösvénye az ahimszával, azaz erőszakmentességgel kezdődik. Miért is? Foglald el, keresd meg a helyes nézőpontot, ahol az erőszak a világodban elsimul! A jóga gyakorlatoknak kezdetben az a lényege, hogy ehhez a nézőponthoz elvigyen. Mert továbblépni a szabadság felé nem lehet anélkül, hogy előbb felfedezted volna a helyes nézőpontot. És ekkor kezdődik az igazi jóga, amihez már nem kell sem jógaszőnyeg, sem testhez simuló vagy épp lenge, csinos ruha.
Beavatás az Egységbe
A beavatás folyamatának – erre jöttem rá – nem az a szerepe, hogy megnyissa az 5 érzékszerven túli észlelés képességeit, ezek csupán egy tágasabb világ felfedezésének eszközei, ami természetesen megadatik. A beavatásnak az az értelme, hogy az ember kusza világa a maga idejében kibogozódhasson, egyszerűsödhessen. A természetben töltött csöndes jelenlét, a fákkal való érzéki kapcsolat is épp ezt támogatja.
A jóga gyakorlása során megremeg a kép, mint a csillagos ég, ha tábortűz fölött figyeli az ember a csillagokat. Egyszer csak mintha hátrébb léptem volna önmagamtól; az vagyok, aki szemléli a testem minden nyűgét és örömét, és a külvilág kusza történéseit.
Van a beavatásnak egy szintje, ahol azt tapaszalom, hogy minden érzékszervem az elme vetítőernyőjére festi fényeit és hangjátékát, és a bennem élő figyelő ezt az ernyőt szemléli. Ebbe a fényjátékba, a vetített benső képbe beleinterferálnak élő vagy rég eltemetett emlékeim, traumáim. Sosem a valóságot látom. Minden, amit tapasztalok, rejtett, benső szimbólumok kivetítései. Vagyis minden szépség, és minden agresszió is, amit tapasztalok, bennem van! Minden, amit tapasztalok, a részem. Miért olyan fontos ez? Mert ha a részem, tudok rajta változtatni!
Bóna László a Béke te magad légy! c. előadásában megmutatja, hogy egész társadalmunk, a fogyasztási dömpingjével, a klímakrízisével, a háborús konfliktusaival lényegében rákos állapotban van. Jelenleg mindenkinek erős hajlama van a rákbetegségre. És most figyelj: ennek nem az agresszió az oka! Hanem az, hogy elrejtjük magunk elől az agressziót, hogy szőnyeg alá akarjuk söpörni. Lényünk keserű, fájdalmas oldaláról nem akarunk tudomást venni: az a másik ember, ő tehet róla! Ő nem érti meg, hogyan kellene viselkednie, hogyan kellene kommunikálnia!
Jézus így mutatott rá erre:
„Miért nézd a szálkát a másik szemében, amikor a magadéban még a gerendát sem veszed észre? Hogy mondhatod másnak „Barátom, hadd vegyem ki a szálkát a szemedből” amikor a saját szemedben lévő gerendát nem látod? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát! Akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy a szálkát is kiveheted a másik szeméből!” (Lukács, 6:41-42)
Számomra minden leegyszerűsödik tehát, ahogy rátalálok újra és újra arra a nézőpontra, hogy minden, amit tapasztalok: Én vagyok.
És persze ott van a Te saját világod, épp ugyanígy. Mindannyian Univerzumok vagyunk, hatunk egymásra, gyógyíthatjuk egymást. Hathatok rád, példamutatással, de! nem változtathatok meg semmit a Te Univerzumodban. Erre nincs hatalmam. A szeretet pont annak a kinyilvánítása, hogy elfogadlak úgy, ahogy vagy. Nem akarom azt, hogy más legyél. De ha te szeretnél valamit változni, változtatni, akkor én támogatni foglak ebben.
A Világ épp annyi párhuzamos, szuverén valóságból áll, ahány tudatos Én vagyok cseppje van a Teljességnek, Istennek.
Küzdelem a „gonosz sérvvel” – uralom a Tálákon
Mivel minden, amit tapasztalok bennem van – ahogy a Te Univerzumodban minden benned – mit tehetnénk hát, ha fájdalmas vagy azzá fajuló agressziót tapasztalunk? Emberi lényként, rendkívüli segítséget kaptunk ahhoz, hogy kiműveljük az ahimszát, és a többi jámát, azaz a többi fontos kapcsolati minőséget: az igazsághoz való hűséget (szatja), a lopástól való tartózkodást (asztéja), a gyűjtögetéstől való tartózkodást (aparigráha) és az önmegtartóztatást (brahmacsarja).
Az ahimsza nem csupán erőszakmentesség, hanem annak felismerése, hogy nem tudom az agressziót kioldani magamból, csupán uralhatom. Hasonlóan a lopástól való tartózkodás annak felismerése, hogy nincs kitől lopnom. A tantra ősi tudománya feltárja előttünk, hogyan lehet uralni ezeket a területeket. A tálikus központokról korábban már írtam a Kígyó és kígyóerő c. írásomban.
Röviden arról van szó, hogy a tantra élet és világmodellje szerint a tálikus központok a lábakba vetülnek. Ezek a központok lényegében kapuk, ahol alsóbb, nehezebb létsíkok hatásai mindegy áttüremkednek az ember saját Univerzumába, és hatást gyakorolhatnak ránk.
A tálák hatását nem lehet eliminálni. Viszont meg lehet tanulni kezelni. Ha érdekel hogyan, és szeretnéd gyakorolni írj nekem!
A világunk kifényesítése, meggyógyítása tehát nem arról szól, hogy visszautasítjuk, rákos daganatban elzárjuk lényünk számunkra nem tetsző, agresszív, gyűlölködő, önző, rabló, szorongó oldalát. Hanem megtanuljuk, hogyan legyünk ezek urai. Ez a királyi, azaz Rádzsa-jóga alapja; mert aki király, az uralkodik saját Univerzumában – és csak ott.
„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők az Isten fiaikánt élnek majd.” (Máté, 5:9)