Az elmúlt fél évben rengeteget dolgoztam, hogy ez megszülessen. Hogy valóban leállíthassuk az erdőpusztítást. Ennek a kampánynak a kidolgozása azonban messze nem csak az én érdemem, sok erdészeti, természetvédelmi, ökológus és klíma szakértővel konzultáltam – egy 33 főből álló mag csapat állt össze. Szóval sokan sokféleképp segítettek és segítenek. Ez tehát egy valódi együtt munka volt – ma még csoda, a jövőben így fogunk mindannyian együttműködni – az élet védelmében.
Valóban, a szeretet nem tartozik a megmondható dolgok sorába. Nem lehet megmondani senkinek, hogy mit szeressen.
A fák és az erdők számtalan dolgot adnak nekünk. Ők nem tudják, hogy dolguk van, csak teszik, amíg tehetik. Amíg ki nem vágják őket.
Nem érezhetjük, hogy ez pusztítás, hacsak nincs velük kapcsolatunk. Talán csak néha, de van. Amikor az erdő árnyat ad, amikor egy városi hőhullám közepén csak azokban az utcákban lehet megmaradni, ahol elég fa biztosítja a kellemes, hűvösebb levegőt, amikor egy világjárványban az egyik leginkább kézenfekvő menekülési útvonal az erdőben sétálni egyet.
Miért fontos megvédenünk az erdőinket, és önmagunkat?
Egy perces rövidfilmünkből gyorsan megértheted, miről van szó:
Szóval egyre több a súlyosan aszályos nyár, az özönvízszerű eső, egyre gyakoribbak az árvizek.
Az egészséges erdők alapvető szerepet játszanak abban, hogy megküzdhessünk a klímaváltozás kihívásaival [1]. A fák többek közt hűtik a talajt és szabályozzák az időjárást [2].
Az erdő egy élő közösség, amelynek elválaszthatatlan része az ember is, ezért az erdő egészsége sokkal fontosabb a kitermelhető fa mennyiségnél.
Tehát az erdő nem csupán az erdészeti szakma és a gazdasági-politikai vezetők ügye, hanem közügy. Minden ember joga, hogy ezt élvezhesse és felelőssége, hogy megvédje.
Veszélyben vannak az erdőink? Igen!
A jelenlegi vágásos erdészeti fakitermelés az emberi és élőközösségek túlélését veszélyezteti, mivel
Az erdei életközösségek drasztikus pusztulásával jár együtt, és a bioszféra része az ember is.
A kivágott faanyag többségét eltüzeljük, ami még inkább mélyíti a klímaválságot: növeli a légkör szén-dioxid tartalmát és csökkenti az erdőkben megkötött szén mennyiségét (amit kivágtak, nem tud több szén-dioxidot megkötni).
A klímaválság tüneteként fellépő forró, aszályos nyári hónapok miatt a lepusztított erdőterületek nem, vagy csak igen nehezen tudnak megújulni.
A fenti és az alábbi képen egy végvágott terület látható. A területet a munkagépek teljesen letarolták, a talajt összetömörítették. Az árnyék nélkül hagyott területen a helyi ökoszisztéma összeroppan, a csapadék – a lomb nélküli, keréknyomokkal átszelt területről – gyorsan lefolyik.
Végvágott terület közelről. Ez az erdőpusztítás 2024. április közepén, a madarak költési időszakában történt a Börzsönyben.
Ma Magyarországon a megmaradt erdők nagy részét végvágásra ítélték. Az alábbi térkép a börzsönyi erdőterület középső részét mutatja. A rózsaszínnel jelölt terület végvágásra, azaz lepusztításra ítélt terület. Hasonló a helyzet a Bükkben, a Mátrában, a Mecsekben, a Soproni- és Kőszegi-hegységben, az Alföldön, országosan szinte mindenhol.
A kékkel jelölt rész a faanyagtermelést nem szolgálóüzemmódú erdő (itt valóban nincs fakitermelés). A zölddel jelölt rész az ún. örökerdő vagy szálalóerdő, amely egy tudományosan igazolt, működő fakitermelési megoldás.
Az örökerdő illetve a szálalás biztosíthatná a társadalom működéséhez szükséges faanyagot, ugyanakkor nem járna együtt az erdők kifosztásával és az élet veszélyeztetésével.
Az erdőink gyors kirablásából egy maroknyi ember gazdagodik csupán, de ezzel együtt veszélybe sodor mindannyiunkat.
Mivel a végvágásos fakitermelés mindannyiunk életét veszélyezteti, ennek leállítása és az Erdőtörvény azonnali módosítása szükséges – összhangban az EU 2024. június 24-i Természethelyreállítási rendeletével [3].
Nézd meg 8 perces rövidfilmünket is, melynek Az időutazók érintése a címe. Átéled majd, hogy van remény a változtatásra:
Ha Te is tennél valami fontosat – írd alá kérlek!
A fentiek miatt az erdőgazdálkodási szabályozás haladéktalan módosítását követeljük, és az alábbi javaslatot fogjuk elküldeni Nagy István agrárminiszternek, és Zambó Péter erdőkért felelős államtitkárnak.
Röviden erre van szükség:
A végvágásos erdőpusztítást azonnal le kell állítani Magyarországon!
A Kormány vonja be a természetvédőket, ökológusokat a magyar erdők helyreállítási tervének elkészítésébe!
A 10 éves erdőgazdálkodási terveket le kell állítani és újra kell alkotni!
2030-ig Magyarországon 70 millió fát kell elültetni, a természetes újulaton felül!
Meg kell szüntetni azt a helyzetet, hogy az állami erdészetek a természet rombolásában érdekeltek!
1.) Követeljük a végvágásos erdőgazdálkodás azonnali teljes tilalmát Magyarországon. Az őshonos erdőkben csak folyamatos erdőborítást fenntartó módszerekkel lehessen gazdálkodni, például szálaló vagy örökerdő típusú üzemmódokkal, legfeljebb 300 m²-es lékekkel, és legfeljebb 10%-os kitermelési rátával 10 évente. A fakitermelésnek az ökoszisztémát a lehető legkisebb mértékben kell érintenie, és a fenntartható erdőborítást, illetve az erdők őserdő felé haladó állapotát kell támogatnia. Az őshonos, 100 évnél idősebb fákat tilos kivágni, kivéve, ha veszélyt jelentenek.
2.) Kérjük a Kormányt, hogy alkossa meg és fogadja el a Nemzeti Helyreállítási Tervet (NHT), amely összhangban áll az EU Természethelyreállítási rendeletével [3]. Az NHT-nak meg kell mutatnia, hogyan valósul meg a magyar erdők legalább 30%-ának helyreállítása 2030-ra, és 90%-ának 2050-re. A tervet független szakértők – biológusok, természetvédők, ökológusok, erdészek – bevonásával kell elkészíteni. A cél, hogy a szigetszerű védett erdőket összekapcsoljuk, és organikus erdőkké alakítsuk, ahol a fakitermelés tilos, és csak természetvédelmi erdőkezelés engedélyezett. Az NHT elfogadásának határideje 2025. június 21.
3.) Az összes állami és magán erdészet valamennyi, 10 éves erdőgazdálkodási tervét haladéktalanul felül kell vizsgálni, és a fentiekkel összhangban ezeket módosítani kell, függetlenül attól, mikor kezdődik a következő 10 éves tervezési ciklus. Kérjük, hogy az agrárminisztérium, illetve az erdészeti hatóság ezt követelje meg az erdészetektől.
4.) Az EU-s Természethelyreállítási rendelet célja, hogy 2030-ig uniós szinten legalább 3 milliárd fát ültessenek. Követeljük, hogy Magyarország területarányosan 70 millió fa ültetését tegye lehetővé és finanszírozza. Ez a szám nem tartalmazza a véghasználat során előírt erdészeti magoncokat, és a természetes újulat sem számítható bele. Az ültetést az állami erdészeti Zrt.-k és civil szervezetek bevonásával kell elvégezni, és ugyanígy a civil szervezetekkel kell ellenőrizni, biztosítva az ellenőrzés anyagi hátterét. A Kormánynak gondoskodnia kell a fák gondozásáról és öntözéséről. Az ültetés nem történhet védett vagy ökológiai szempontból jelentős gyepeken, és előnyben kell részesíteni a vizes élőhelyeket, ártereket. Mindennek összhangban kell lennie a kiegyenesített, kimélyített, ligeterdeitől megfosztott vízfolyások revitalizációs programjával, mely az EU-s Víz Keretirányelv szerint a jó ökológiai állapot eléréséhez elengedhetetlen.
5.) Jelenleg az állami erdészeti zrt-k jelentéktelen bérleti díjat fizetnek csak a rájuk bízott erdők után. Ugyanakkor, amikor a bevételről van szó, úgy viselkednek, mint egy önálló, államtól független cég – a fakitermelés bevétele náluk jelenik meg. Követeljük, hogy ezt az egészségtelen, skizofrén gazdasági helyzetet haladéktalanul szüntesse meg az Agrárminisztérium, a következő módon: az állampolgárokat képviselő államapparátus ne hagyja a kitermelt állami fa ellenértékét az állami erdészeti zrt-knél (ezzel bevétel-érdekeltté téve azokat), hanem teljesített és átlátható ökológiai szolgáltatás alapján fizessen a munkájukért, aminek része kell, hogy legyen az erdők védelme, azok ökológiai sokféleségének fenntartása, természetességi állapotának növelése (együttműködve a nemzeti parkok igazgatóságaival), a folyamatos erdőborítás biztosításával elvégzett fakitermelés, valamint a rekreációs szolgáltatások fenntartása, korszerűsítése és bővítése.
6.) Az új erdőtörvény vegye figyelembe a klímaváltozás [1] kihívásait! A klímaváltozás hatásai a hazai erdők fennmaradását veszélyeztetik. A klímavészhelyzetre való tekintettel új erdőtörvény megalkotására van szükség. Követeljük, hogy a kormány maximálisan vegye figyelembe a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége által, a magyar erdők természetességének javítása érdekében kiadott konferencia-nyilatkozatát [2]. A kormány haladéktalanul bízzon meg a fakitermelésben nem érdekelt, független erdőökológiai szakértőket azzal, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogyan tudnánk segíteni az erdőket átalakulni úgy, hogy minél könnyebben adaptálódhassanak az új klimatikus viszonyokra. A nem őshonos, klímatűrő fajokkal való kísérletezésnek fontos szerepe lehet pl. a települések emisszióját egyensúlyba hozó, jövőbeli agglomerációk szempontjából [4], ugyanakkor a nem őshonos, klímatűrő fajok telepítése egyelőre a természetes és természetközeli erdőkön kívül történjen, majd az erdészeti és erdőökológiai kutatások eredményeivel összhangban haladjon.
Érdekelnek a kalandok is, és megdöbbentő további tények?
Zelei Anna, a fák fotóművésze, interjút készített velem, amiből ez a cikk született. Elmondom benne pl. hogy hová tűnik el az állami erdészetek évi sok 10 milliárd Ft-os bevétele…
Hivatkozások
[1] Klímatudomány 10 üzenete c. kiadványban (2024. szeptember) 11 magyar tudós és akadémikus deklarálta, mit kell figyelembe vennie a törvényalkotásnak a jövő generációk élhető létfeltételeinek biztosítása érdekében.
[2] A Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége (Civil EU Presidency), 2024. októberi erdészeti konferenciájának nyilatkozata az erdők revitalizációjáról itt érhető el.
[3] AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2024/1991 RENDELETE (2024. június 24.) a természet helyreállításáról és az (EU) 2022/869 rendelet módosításáról, magyarul lásd itt.
[4] A települések természetközeli, agglomerációs és revitalizáció modellje két fontos pillére Dr. Dittrich Ernő (Pécsi Tudományegyetem) által kidolgozott 6 lépcsős programnak, lásd: Dittrich Ernő: A jövő neve élet? – Megoldás a klímaváltozásra, avagy a változás 6 programja
“Mindenki harcol, csak úgy mellesleg… azt mondja: harcolok a kilóimmal, harcolok a betegséggel. Legyőztem ezt a betegséget! Ha mindannyian harcolunk, hogy akarunk békét?” (Bóna László: A béke te magad légy! c. előadása)
Egy éve történt, és nagyon mellbevágott a hír: 2023. augusztusában felavatták Magyarország első harckocsigyárát Zalaegerszegen. A 24 óra akkor így büszkélkedett a nagy eseménnyel:
„A rendezvényen Orbán Viktor miniszterelnök mellett beszédet mondott a Rheinmetall elnöke is. Armin Papperger a gyár megnyitása kapcsán rögtön két rekordról is beszámolt. Beszédében azt állította, hogy az üzem – a cégcsoporton belül világrekord gyorsasággal épült és – Európa legmodernebb, legkiválóbb harckocsigyára lesz.”
Aztán 2023. decemberben az RTL valóban már ezzel a csodahírrel állt elő:
„Elhagyta a gyártósort az első Lynx KF-41 a Rheinmetall német hadiipari cég zalaegerszegi üzemében… A kormányfő akkor azt is hozzátette, hogy a harci járműveket gyártó üzem mellett tesztpálya és kísérleti csarnok is van, vagyis a gyártás és a kutatás-fejlesztés egy helyen valósul meg, és kijelentette: – Ahogy a nagykönyvben meg van írva: made in Hungary a szó minden értelmében.”
És azóta is rendületlen hévvel készül Magyarország az új világháborúra: már óriásplakátokon, százmilliós hirdetésekkel költik az adófizetők pénzét arra, hogy szép nagyra duzzasszák az ország zsoldoshadseregét, amit az adófizetők pénzelnek.
Apropo: Magyarország állítólag az EU legszegényebb országa. Szóval valóban bele kell húznunk, nem igaz?
A minap az egyik heves nyári zápor lemosta a sallangokat, és feltárta a lényeget. Az alábbi kép mosolygott rám az egyik váci óriásplakátról:
Kérlek, ha nem világos, hogy miért olyan szomorú ez a vidám plakát, ne olvasd tovább ezt az írást!
Ha még mindig azt hiszed, hogy az embertársaink gyilkolása fog megóvni attól, hogy feldúlják otthonod a vérszomjas oroszok, ukránok, arabok, vagy akárkik, hogy a fegyverkezés fog megóvni attól, hogy szeretteid megalázzák és megkínozzák, akkor az élet legalapvetőbb törvényét még nem értetted meg. Ez a törvény a karma törvénye, az ok-okozat törvénye. Erre a sok-sok fájdalmas élettapasztalat érleli meg az embert: ha már elégszer öltél és megöltek, és elégszer nézted végig nővéreid, lányaid, feleséged megerőszakolását és felkoncolását, ha meghaltál már vért hörögve egy tüdőlövéstől, többé nem tud őszintén lelkesíteni a vidáman mosolygó hadfiak plakátja, nem dobogtatja meg hazafias hévvel a szívedet, hogy Magyarországon gyártják Európa legkíválóbb harckocsiját, mely akár egyetlen célzott lövéssel ezrek testét tudja majd felkenni a közeli házromok falára „made in Hungary”.
De hát akkor mi a megoldás? Ray Bradbury Egy darab fa c. elképesztő novellájában rámutat a lényegre. Mit okozna vajon, ha elporladnának a fegyverek? – hallgasd meg, felolvastam Neked:
Szóval elegendő-e a fegyverek ártalmatlanítása, hogy béke legyen körülöttünk?
Rajan Sankaran homeopata orvos kijelenti: minden betegség egy téveszmében gyökeredzik. A békétlenségünk egy közös betegség, egy ragályos elmebaj. És a téveszme jelen esetben az, hogy minden szenvedéseinknek, nyomorúságunknak a másik ember, nemzet az oka. Azaz a bajainkat krónikusan kivetítjük.
Észrevetted-e azt, hogy a fenti eszmefuttatásban a háború generálását a kormányra vetítettem? Na ez a békétlenség oka, helyben is vagyunk.
Amikor túl sok lesz a feszültség bennem, amikor már nagyon sokat pörögtem, vontam az igát, amikor „nagyon sokat dolgoztam azért, hogy most nagyon sokat dolgozhassak”, és itt fáj, ott szúr, tele vagyok betegéggel, meg dühöngenék, de kinek és minek? – mondod, vagy épp letargiádban már mozdulni sem bírsz, vagy úgy látod, évről évre szarabb az élet – nos, amikor ez már kollektív méreteket ölt, előfordulhat, hogy egyszer csak kirobban a háború?
2023 októberében szerveztem egy előadássorozatot a Béke Te magad légy címmel. Eddig csak a rövid összegzése volt elérhető, de most feltettem Neked Bóna László igazán döbbenetes előadását teljes egészében. Tudtad-e például, hogyan függ össze a rákbetegség a béke és háború témakörével? Mert bizony, nagyon is összefügg. Bóna László egy egészen meghökkentő megvilágításban tárja mindezt elénk:
De a lényeg, ahogy Bóna is kijelenti: a közösség gyógyulásának kulcsa az egyén gyógyulásában rejlik. Minden valódi gyógyító tudomány felismeri a test-lélek-szellem egységét, és arra törekszik, hogy túllendítsen életút elakadásaidon, feloldja mélyen gyökerező tévképzeteinket. Így működik többek közt a jóga és jógaterápia, a homeopátia, az antropozófus orvoslás, de az ősi alkímia is ennek a tudománya.
Tehát ha fáj a fejed vagy a hátad, ha stresszes vagy, ha magas a vérnyomásod, ha diabétesszel vagy más krónikus nehézséggel élsz, ha kilátástalannak látod az életed, azaz elakadások mutatkoznak a testedben, vagy lelki szinten, vagy holdudvarodban, a szociális körülményeidben: tehetsz úgy, hogy az egészségtelen körülményeket, a nyomorúságos helyzetedet, despota főnöködet vagy élettársadat okolod mindezért. Lehet, hogy sok igazság lesz benne, igen. Azonban gyógyulást csak azt hoz, ha az okokat önmagadban megkeresed és rendezed.
Békét akarsz Te is? Látod-e magadban a harcost? Én igen. Még mindig ott van. Ha nem így lenne, ez az írás is másmilyen lenne. Na, hát ezzel kell szembenézni – legalábbis nekem éppen ezzel. Remélem sikerül – és most a magam nevében beszélek. Mert én valóban békét akarok. Megéltem már elégszer ugyanis, milyen a háború.
Ezen a ponton kimentem az erdőbe és 4 napig ott éltem a csöndes, szerető fák ölelésében.
Mint a hagyma héjai, úgy váltak le rólam a feszültségek újabb és újabb burkai. Minden erdei meditációban újjászülettem.
Így értem arra a pontra, ahonnan visszatérve most új reménnyel és derűs szívvel tekintek körül.
„Talán emlékszel a híres történetre: amikor Jézus Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út szélén, és kéregetett… (majd) elkezdett kiabálni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” „Mit akarsz, hogy cselekedjek véled?” A döntés a vak kezében volt… Ő azt mondja, hogy LÁTNI akarja végre, mi történik itt, miről szól ez az egész, látni önmagát, látni másokat, látni a világ értelmét, … látni Istent! S amikor kinyílik a szeme, akarata teljesül, s meglátja az Istent. Ott áll előtte. Verejtékes köpenyben, poros, mezítelen lábbal… A többiek elmennek mellettük, meglökik őket, vitáznak, fecsegnek, adnak, vesznek, lopnak, unatkoznak, káromkodnak… S hogy látása még élesebb legyen, s ne csak megrendülve átélje, de meg is értse a csodát, Jézus azt mondja: „A hited meggyógyított téged.” A mesteri tevékenység legdöntőbb pillanata ez, amikor még a lehetőségét is elvágja annak, hogy ez az ember függő helyzetbe kerüljön vele szemben, s a csodatevő mágust imádja benne. Az ilyesmi nemcsak újabb vakságot eredményezne, de nem is lenne igaz: Jézus a legjobb szándékával és legistenibb erejével sem lett volna képes meggyógyítani, ha ez az ember nem lett volna ilyen nagy hitű.” (Müller Péter: Lomb és gyökér)
A minap egy csodában volt részem: átélhettem a dunavirágzást. Minden évben, augusztus derekán néhány napra este átalakul a Duna felszíne: ezen a pár napon, este 9 és 10 között felébrednek a kérészek, ezek a fehérezüst szárnyú, apró tündérek, felébrednek egy évig tartó álmukból. Ott álltunk barátainkkal és gyermekeinkkel térdig a Duna vizében, telefonunk elemlámpájával megvilágítottuk a vizet. Nyüzsögtek, verdestek, lábunkra, karunkra, ruhánkra ültek százszámra, majd tovatáncoltak ezek a puha kicsi lények – megdöbbentő volt ebben a kábult élet pulzálásban állni.
A kérészek ebben a pár napban a felszínre úsznak, kibújnak fehér búvárruhájukból, szárnyra kapnak és párosodnak. A nőnemű kérészek ezután lerakják közel 1 cm hosszú, fonáldarabkához hasonló petecsomóikat, egy-egy ilyen fonalacskában kb. 6000 petével, majd a hímekhez hasonlóan el is pusztulnak. Fehérezüst tündérlétük, szárnyalásuk alig egy óráig tart csupán.
Az alábbi 40 másodperces filmecskében megnézheted, milyen a dunavirág nimfája a vízben, és milyen lesz, amikor élete fénypontján felrepül az égi fények tükröződéseit követve – a filmet Kriska György készítette, aki a vízi rovarok életét kutatja, és csodálatos képvilágot tár elénk:
Ha a kérészek rövid életük alatt össze-vissza repkednének, akkor előbb utóbb a tengerben kötnének ki, ahol nem tudnának szaporodni, hiszen generációról generációra egyre lejjebb sodorná őket a folyó. Mivel nem ez történik, a tudósok feltételezték: a kérészek folyásiránnyal szemben repülnek – ezt hívják kompenzációs repülésnek. A jelenséget számos megfigyeléssel igazolták.
Biológus barátom elmesélte, hogy egyszer egy kutató ismerőse felhívta a figyelmét arra, hogy nézze meg jobban majd, amikor a kérészek repülnek – a tiszavirágok nappal is megfigyelhetők –, és ha jól figyel, meglátja majd: a kérészek minden irányba repülnek. Csak nem így látod, mert megvezeti a tapasztalatodat a kompenzációs repülés elmélete.
És most következzen egy cseppnyi, izgalmas tudomány:
A duna- és tiszavirágoknál a kompenzációs repülését, mint a kérészek jellegzetes viselkedését, a tudományos élet számos képviselője tényként kezeli. Úgy gondolják a tudósok, hogy a vízfelszínről visszaverődő vízszintesen poláros fényt követik ezek a vízirovarok (polarotaxis), ez a fény tartja őket a vízfelület felett.
Fényforrások vannak éjszaka is, pl. amikor mi láttuk a rajzást, világított a telihold. Sajnos a rovarok repülését az ember által okozott fények is befolyásolják, ilyenek a lámpák egy hídon, vagy a folyó menti műutak fényei, ahol pl. az aszfaltról visszaverődő poláros fény szintén becsapja őket, és tévesen víznek azonosítják azt, így ott pusztulnak el és teszik le a petecsomókat a műúton.
fotó: Szendőfi Balázs
A kompenzációs repülés megfigyeléséhez fényre van szükség. Honnan tudjuk vajon azt, hogy maga a megfigyelés, vagy a megfigyeléshez használt fény nem befolyásolja-e alapvetően azt, amit látunk?
Szendőfi Balázs természetfilmes a dunavirágzás jelenséget teljes sötétben, infrakamerával is filmezte – az infrakamera infravörös spektrumú fényt bocsát ki és a visszaverődött fényt rögzíti. Balázs azt állítja, hogy amint minden látható fényt lekapcsoltak, a rovarok beálltak folyásirányba. A rovarok tehát érzékelik a fény frekvenciáját és polarizációját is. Azonban az infravörös fény is fény, ami éppúgy megzavarhatja őket. Okozhatja-e vajon a megfigyelés önmagában a kompenzációs repülésnek nevezett jelenséget? És vajon az emberi agy és idegrendszer, melyet az elvárásai is befolyásolnak, kiválogat-e, felerősít-e a hömpölygő rovaráradatból bizonyos várt viselkedési tendenciákat?
Azt mondod, hogy Téged a szemed biztos nem csal meg? Nézd meg az alábbi képet. Ez egy statikus kép, egyetlen pixele sem mozdul. Te is azt észleled, amit én, hogy forog? Biztos, hogy forog?
Ha tudsz arról, hogy van olyan, hogy kompenzációs repülés, ha azt hiszed, hogy a kérészek, hogy megóvják fajukat a kipusztulástól, folyásiránnyal szembe kell, hogy repüljenek, akkor valóban ezt fogod tapasztalni? Na és ha sikerül kirázni a fejedből, hogyan is kellene viselkedniük? Akkor lehet, hogy azt tapasztalod majd, hogy a kérészek minden irányba repülnek, lefelé, folyásirányba is?
Így jön létre a vakság, és így tud a hibás koncepció elengedése, melyhez egy másik valóságban való hit ereje kell, meggyógyítani, látóvá tenni – hasonlóan a jerikói vak történetéhez?
Itt valami fontos tudás hiányzik még. Mit szólsz ehhez a nézőponthoz? Állítólag párzásig a kérészek össze-vissza repdesnek, a kompenzációs repülés pedig a megtermékenyített nőstények viselkedése; ezek a megtermékenyített kérészek elindulnak, egész egyszerűen azért, mert oda szeretnének visszajutni, ahol a bölcsőjük volt.
A materializmus kompenzációs repülése
Földi életünk kérészéletű: akárhány éves is vagy, ha visszatekintesz, láthatod, egyetlen szárnyrebbenés volt eddigi életed. Ez így lesz halálod óráján is. Mire fordítottad rövidke Földi élet-ajándék órácskádat? – lesz egy pillanat az életedben, amikor elképesztően fontos lesz számodra a kérdés, és szembesülnöd kell, őszintén a fájdalmas valósággal. Azonban nyüzsgünk tovább, mindennapi problémák töltik ki a napjaink, rohanunk, teszünk-veszünk, egyre feszültebben és feszültebben.
Amíg a materializmus koncepciója itatja át a lényedet, a koncepció valósága fogva tart: nem tudsz mást tenni, mint fontosnak vélt dolgok körül pörögni. Ha azt mondom neked, hogy az élet nem áll meg a halál után, lehet, csak vállat vonsz – mit számít az most? Most kell kifizetni a villanyszámlát, most kell gondoskodnom a gyerekeim jövőjéről, vásárolni és eladni, most adódott ez az új üzlet, ez a munka, ez a kihagyhatatlan lehetőség!
Müller Péter Lomb és gyökér c. zseniális művében felhívja a figyelmet a következő fontos dologra:
„A lényeg, hogy az ember, a „manusz” mint gondolkodó lény, távlatok nélkül nem tud létezni. Az úton csak eltévedni lehet, ha nem tudjuk, honnan jöttünk, s hová tartunk. A materializmus igyekszik becsülettel megfelelni erre a kérdésre. Azt mondja, hogy mirigyek váladékából keletkeztél, és rohadt hullává változol. Ez a válasz a lelke mélyén senkit sem elégit ki, de jogot ad arra, hogy azt tégy, amit akarsz: éld ki, szerezd meg a pillanat örömeit, fojtsd el félelmeidet, s feledkezz meg róla, hogy benned az öröklét igénye él. Megragadni, megfogni, kiélvezni, azt, ami az enyém! … Amíg ez az akarat irányít, kívülről fújhatom a világ valamennyi szent könyvét, törzshelyem lehet a templom, s naponta többször is imádkozhatom, az egész csak önáltatás, szerepjátszás, amelyben végső soron megbukom. A vallás jelmezében tetszelgő énakarat annyival rosszabb a szókimondó materializmusnál, hogy az utóbbi csak téved, de az előbbi hazudik is.”
Aki olvasta Az élet védelmében – a cselekvő remény útján c. írásomat, tudja, hogy mostanában elég sok időt szentelek annak, hogy megakadályozhassuk az eszement erdőpusztítást Magyarországon. Óriási mértékeket öltött az utóbbi években az a tendencia, hogy az erdészetek több hektáros erdőrészleteket földig tarolnak. Többen összefogtunk, és azt szeretnénk elérni, hogy az erdészetek országszerte a véghasználatnak hívott ökológiagyilkos „erdőmegújítási” hagyományukkal felhagyjanak végre, és térjenek át az erdők megerősítésére, és a természet és ember együttélését segítő erdőkezelésre, tiszteletben tartva a természet sokszínű gazdagságát. Ennek a gazdagságnak a része az ember is, és léte ettől a gazdagságtól függ – legalábbis itt, a Földön.
Minden természetpusztítás mögött a valódi ok az emberi boldogtalanságban keresendő. És a boldogtalanságunk oka számtalan tévedésünkben van, ilyen például a materializmus tévedése, útkeresése. Ezen az úton, az én, az egó megerősödésének útján végig kell menni, és ebből lehet majd továbblépni. De ezen az úton az ember egyre szomjasabb. Végig ott a benső vágy, hogy visszatalálhassunk valódi bölcsőnkhöz, ahonnan származunk, és ez semmit nem csillapodik akkor, ha pl. kizsigereljük a környezetet, ahol élünk. Csak valahogy a sok-sok mesterséges fény egyre inkább, megvakít, összezavar minket.
Kinek kiáltsunk az útszéléről, hogy könyörüljön rajunk, mert LÁTNI szeretnénk?
Zarándokúton: a vak ember hite által feltárt erdei csoda
Engem a vak ember hite vezetett el jó pár éve a magas Börzsöny hegyei közé, ahol látni engedtek valami fontosat, ami a szemnek láthatatlan. Így bukkantam rá a Szűz és Halak csillagképek földre vetülő rendszerére. A Szűz a felemelkedő, Anyai energia, a természetben ott lüktető élet energiája, mely a szíved dobogtatja, és a kérészeket násztáncba hívja. A Halak egy másféle erő, egy Földről felemelő erő, az Atya ereje.
Ahogy járja a Szűz-Halak zarándoklatot az ember, így tapasztaltam, a kettő összefonódik a szív terében. A csillagképek rendszere 34 összetartozó energia csomópontot foglal magában, és magjában ott a Grál-völgy, egy különös hely, mely nem is egy adott hely, mégis egyik kapuját a Börzsöny hegyei ölelik magukba. Ez a hely benned nyílik, ahol ez a két energia, a felemelkedő Anya, és a felemelő Atya ereje összefonódik, és megszületik a Fiú idebent.
A Grál-völgy erőtere egy időalagút azokhoz a Mesterekhez, akik az ősi tudást képviselték – ők helyezték el ezt a tájba írt kódot a Börzsöny hegyei között 12400 évvel ezelőtt. Erről bővebben beszélek Az öt fa c. könyvemben, pl. a könyv Grál-völgy c. nyitó fejezetében, amit felolvastam Neked:
A Szűz-Halak zarándoklat energiatere egy új korszak emberének, vagy ahogy Müller Péter nevezi: a Pirkadat emberének inkubátora. Azonban messze nem ez az egyedüli út, ami által ez a fontos léttapasztalat kibontakozhat benned.
A Szűz-Halak zarándoklatot végig járni nem kis erőfeszítést igényel. Nem csupán jelentős fizikai kihívás, hiszen kb. 70 km-t és több mint 3000 méteres szintkülönbséget járunk végig az öt nap alatt. Ez a zarándokalt lelkileg is nagyon intenzív élmény, az öt nap alatt ugyanis végig csöndben vagyunk. Ez alatt a csöndes erdei elvonulás alatt az ember szembekerül eltemetett félelmeivel, késztetéseivel, téveszméivel: azaz önmaga mélyére ás, hogy kitisztulhasson. A zavaros vízzel teli edénybe nem lehet az élet vizét beletölteni. Épp ezért a szeptemberi Szűz-Halak zarándokutakra olyan embereket viszek magammal, akik ehhez megkapták a kellő felkészítést.
A Szűz-Halak által megmozdított energiák nem csak a zarándokutat végig járó emberek életére lesz nagy hatással. Egyrészt a zarándoktársaim talán hivatásuknak érzik majd azt, hogy az erdő ölelő szeretetébe másokat is beavassanak. Másrészt, ez a találkozás a Fiúval, a benned is élő, többnyire elhalkult ÉN-nel, azaz a Pirkadat emberével, immáron sokaknak megadatik, neked is, bárhol is élsz. Minden gyönyörűséges fa ehhez a létélményhez nyit átjárót, egy kvantumalagutat. A Lélekalagutak c. írásomban találod, hogyan nyithatók fel ezek a misztikus alagutak.
Ez a létélmény, a teljességgel való egység élménye, a Mesterek ölelése, bíztatása, jelenléte az, ami átformálhatja a sorsunkat, mert látóvá tesz.
Eltöprengtem: vajon Krisztus második eljövetelének ez a tapasztalata is egyfajta „kompenzációs repülés”? Hogyan lehetne ezt szerinted eldönteni?
„A külvilággal foglalkozó reál tudományokban a döntő szó az információ. A humán világban, a lélek dolgaiban: nem! Az emberiség kétezer éve informálva van a kereszténység legegyszerűbb és legmélyebb igazságairól is, mégsem valósított meg belőlük semmit! Hiába „tudja” mindenki, hogy a szeretet törvénye éppoly univerzális, mint a gravitáció, mégis gyűlöletben élünk, amelyből még akkor sem vagyunk képesek föleszmélni, amikor már végveszélyben vagyunk, s egymás torkát szorítva zuhanunk a szakadékba. … A benső világ – azaz: a lélek – megértése csakis önismeret útján történhet meg. A befelé néző ember megismerése csakis akkor lesz valódi, ha saját tudattalan tartalmaival szembesül, ha megismeri lelkének működését, szintjeit, emlékeit, valódi szándékait, rejtett jövőképét, sorsteremtő hatalmát; ha egyre beljebb és beljebb kutatva végső soron megpillantja s átéli lénye legbensőbb centrumaiban élő halhatatlan, isteni ÉN-jének jelenlétét. Ha ez megtörténik: máris tud szeretni.”
(Müller Péter: Lomb és gyökér)
Több, mint 25 éve voltam utoljára az Alpokban, most nyáron újra eljuthattam ide. Felemelő, egyben megdöbbentő élmény volt.
Egyszerre észleltem a természet csodáját, és az ember brutális tájpusztítását. Gyakran e kettő egyetlen hegy két oldalán: egyik oldalt temérdek erdőirtás, melynek oka a gyorsan szaporodó nyaralók, újabb és újabb síliftek és sípályák, valamint a „szépre” nyírt legelők, hogy kiszolgálják az emberek semmit sem csökkenő húséhségét – a helyi éttermekben az étlap 99%-a húsétel!
A hegy túloldalán, a kicsit nehezebben elérhető helyeken pedig olykor jó 100 éves fenyvesek, 20-30 cm-es puha mohatakaró, mindenfelé csordogáló patakocskák, millió virág, pirosan és sárgán virító gombák, és hangyák, méhek és rovarok finom jelenléte – az élet gyönyörűséges, testet-lelket feltöltő, kisimító gazdagsága.
Az ember biztonságra törekszik és kényelemre. Eltöprengtem azon, hogy a hegyi utak, melyet a síelők hada miatt még háromméteres hóban is járhatóvá kotornak a gépek errefelé, a nyaralók, melyet a legnagyobb hidegben is kifűtenek a fa és földgáz, vagy villanyenergia égetésével (az áramtermelés 60-80 %-át is fosszilis tüzelők égetésével nyerik jelenleg), megteremti a biztonság és a jólét látszatát.
Miért csak a látszatát? Mert mindezt azon az áron teszi az ember, hogy kiírtja a Föld klímájának stabilitásában óriási szerepet játszó erdőket, feldúlja az ökoszisztémát, aminek ára egy szakadék szélén táncoló civilizáció. Az ökológusok és klímakutató, valamint a jövőkutató szakemberek szerint, mint pl. Stumpf-Biró Balázs, az egész nyugati civilizációnk látszat biztonsága bármikor összeomolhat. Balázs jó ideje vészforgatókönyveket készít, stratégiákat népszerűsít, hogy minél többen túlélhessük a zuhanást, ami szerinte az előttünk álló 25-30 éveben fog bekövetkezni.
Én a remény oldalával szeretnék foglalkozni itt – nem a zuhanással, hanem a felemelkedéssel. A remény éppannyira reális, ott van a hegy túloldalán.
A hegy túloldalára – így tapasztaltam – nem megy el a turisták hada. Ezeken a „rejtett” helyeken tobzódik az élet. Itt kisimul a vándor. Mélyet lélegezhet a fenyőillatú, tiszta levegőből.
A hegy valóban gyógyító túloldalára azért nem jut el az emberek sáskahada, mert kényelmetlen, mert meg kell érte izzadni, erőfeszítést kell tenni érte. A hegyi utak meredekek. Pár kilométer alatt sok száz, akár 1000 méter szintkülönbséget ívelnek át.
Eltöprengtem, hogy élhetné át ezt az elevenséget, gazdagságot, szépséget és felemelő-gyógyító energiákat az az ember is, aki – pillanatnyi helyzeténél fogva – nem tud megmászni egy hegyet. És akkor beugrott!
Hát persze, az alagút! Hiszen az autópályán is az Alpokba jövet-menet, hány és hány alagúton vitt át az utunk! De hát ez éppolyan pusztítás, nem? – alagutakkal megerőszakolni a tájat, és elárasztani és letaroltatni a turista sáskahaddal az élő-eleven vidéket. Lehetetlen egy ilyen alagút.
És ekkor eszembe villant a kvantumelmélet alagúteffektusa, mely a józan ész számára lehetetlen és érthetetlen, ám létezik és működik: egy részecske képes arra, hogy átugorjon egy energiagáton. Akkor is meg tudja tenni, hogy átjusson a „hegy túloldalára”, ha ehhez határozottan nem rendelkezik elegendő energiával. Toporog a hegy egyik oldalán, aztán egyszer csak zsupsz, ott van a túloldalon.
Mi lenne, ha ilyen „alagúteffektussal” pezsdítenénk át azt a szeretetet az emberiségbe, amiről Müller Péter is beszélt? Azt a szeretetet, ami egy léttapasztalat, és hatására megszűnik önmagunk, azaz a másik ember és a természet eszement gyilkolása? Mert igaza van Péternek, az információ nem elég. Aki nem élte át, hogy Egy a másik emberrel, egy fával vagy a Földre vetülő csillaggal, ha nem élte át ezt az élményt nem csak az eszével, hanem szívével, lénye teljességével, az hívhatja magát Jézus, Buddha, Krisna vagy Mohamed követőjének, nem tudja mit beszél, és hogy mit tesz önmagával és gyönyörű, Istent tükröző virág-világával.
Lehetséges az, hogy mi emberek átjussunk a tű fokán? Hogy kirepüljünk szépen megépített darázsfészkeinkből, biztonságosnak tetsző otthonainkból – megtalálhassuk azt a helyet, ahová Jézus és sok más Mester is meghívott minket?
Nos, íme a lélek alagúteffektusa:
Válassz ki egy fát – bárhol is élsz, akár egy közeli parkban, a kertedben, vagy egy általad elérhető erdőben. Engedd, hogy a fa szólítson meg, belülről cselekedj, ne a tetszésed és nemtetszésed irányítsa lépteidet. Menj oda a fához, aki az alagút őre. Lehet, hogy megöleled, de az is lehet, hogy tiszteletet adó távolságban megállsz előtte. Lehet, hogy arra hív, tedd rá a kezed, vagy érintsd hozzá a homlokod.
Ezt követően mondd ki a neved!
Ezután fogalmazz meg egy kérést: mi az, amint szeretnél változtatni az életedben? Őszintén, mire van szükséged? Mit kérnél azért, hogy az életed boldogabb lehessen?
Majd tegyél egy felajánlást: az a szeretet, gondviselés, szépség, ami már most is körbevesz, általad, minden lélegzeted által, minden lépésed által segítse és támogassa embertársaid és a természet egészségét, eszmélését önmaga szépségére és rendeltetésére. Engedd, hogy a béke eszközévé válj a felajánlásod által, lélegzeted és létezésed által.
Fontos, hogy a felajánlásod őszinte legyen: ha nem tudod őszintén átölelni az „ellenségeidet” (akik egyébként sosem kívül, mindig belül vannak), akkor ne akard magad megtéveszteni! Az, aki vagy, mindig túllát ezen a csaláson. Vedd észre, hogy ez egy hosszú út, és ha nem megy az, hogy átöleld a szomszédod vagy munkatársad szurkálásait, gonoszágait, vagy magadhoz öleld egyik vagy másik ország ügyeskedő-bujtogató vagy gyilkosságra buzdító politikusait, akkor ezt ne tedd! Egy őszinte kis lépés messze többet ér a nagy szavaknál.
Szóval engedd, hogy egy fa kiválasszon, lépj hozzá, vagy érintsd meg, utána mondd ki a neved, a kérésed és egy felajánlást – így nyílik a kvantumalagút. Majd ülj le legalább 10-15 percre a fa terebélyébe, ölelő lombkoronája alá! És engedd meg, hogy tényleg körülöleljen, és átsegítsen az alagúton a hegy túloldalára, önmagadba.
Tedd ezt szokássá! És vezess róla naplót minden nap! Van, hogy az alagútban kezdetben eltűnik majd, elalszik az éberséged. A dolog azonban ilyenkor is működik. Az életed pozitív eseményei fogják majd visszatükrözni, hogy igen, bizony, jártál ott, a hegy Egészség-oldalán. A fák jelenléte, barátsága felgyorsítja majd saját gyógyulásod folyamatát. És amikor majd találkozunk, és megkérdezem hogy vagy, azt mondod majd, őszintén – köszönöm, jól vagyok!
Közös gyógyulásunk az egyén gyógyulásán át történik meg. A gyógyulás nem akkor jön létre, amikor megszűnnek a zavaró, fájdalmas tünetek, hanem amikor átkelsz az alagúton, azaz megmártózol Isten pezsdítő szeretetében. Mindezzel hatalmas tetterő és remény is ébred majd benned. Kiválasztott leszel. Óriási szükség van ma a kiválasztottakra!
„A „kiválasztottság” nem azt jelenti, hogy több vagyok másoknál, hogy én már szerencsésen megúsztam az árvizet, s a partról dirigálhatom a fuldokoló szerencsétleneket, hanem azt, hogy magam is nyakig benne vagyok az áradatban; tízszer annyit vállalok, mint mások, tízszer olyan veszélyesen élek, tízszer annyi valódi áldozatot hozok, és merülök és bukok föl abban az örvényben, amely mindenkiben kívül-belül kavarog.” (Müller Péter: Lomb és Gyökér)
“Ne féljünk szembenézni világunk problémáival – de több időt töltsünk a gyógyítással!”
(Dr. Takács-Sánta András: Világeleje)
Világeleje! – ízlelgetem a szót egyre nagyobb lelkesedéssel. Ez a címe Dr. Takács-Sánta András humánökológus remek kis könyvének. Ez a könyv inspirált, hogy eléd tárjam az elmúlt hónapok szomorú, és egyben felemelő történéseit, melyek igencsak mindannyiunkat érintenek.
András könyvének alcíme is nagyon tetszik: A jó élet keresése az ökológiai válság korában. Arról ír benne ébresztő, tiszta szavakkal, hogy bár a klímaválság kapcsán sokfajta reakció megjelenik – a hárító, a tagadó, a rezignált, a lelkes optimista, és a zöld-technológia hívő egyaránt – de talán leginkább az éri meg, ha se pesszimisták, sem optimisták nem vagyunk. Rányitja a szemünk, hogy van olyan köztes út, amit a „cselekvő remény útjának” nevez, és így összegzi ennek az útnak a lényegét:
„Társakat kell találni, és közösségekbe szerveződve haladéktalanul el kell kezdeni a cselekvést.”
Ez az! – ujjongok fel a megerősítő üzenettől. Ebben a szervező-cselekvő állapotban vagyok ugyanis már sok hónapja, ami talán idén tavasszal csúcsosodott ki abban, hogy nem bírtam tovább nézni azt az erdőpusztítást, amit a helyi erdészet itt a Börzsönyben évek óta elkövet. Na, de kezdjük a sztori elején!
Hogyan lesz a rezignált szomorúságból cselekvő erő?
Jó egy éve került a kezembe Dr. Dittrich Ernő: A jövő neve élet – megoldás a klímaválságra, avagy a változás 6 programja c. könyve. Ernő azzal kezdi, hogy elénk tárja keményen, mekkora slamasztikában ülünk, ugyanakkor végig felmutatja a reményt: lehet a dolgokon változtatni, ám ez nem csak a politikai-gazdasági hatalmon lévőkön múlik, sőt!
Az üvegházhatású gázok kibocsátása, egyezmények ide vagy oda, sajnos nem csökken, hanem fokozódik. Az EU és az USA területén talán megtorpant, de csak amiatt tűnik így, mert Kínába és Indiába exportáljuk a környezetszennyezés jelentős részét. Az ablakon kidobott szemét azonban visszajön az ajtón: a bolygó fokozatosan melegszik, az időjárás egyre szélsőségesebb. Évente vannak sohanemlátott forró és aszályos nyarak, máskor pedig özönvízszerű esők árasztanak el itt-ott településeket. Ha végül kiszabadul a permafrostban megkötött metán – figyelmeztetnek a klímakutatók – az robbanásszerű éghajlatváltozást indít majd el az egész bolygón. Egyes kutatók úgy vélik, nagyjából 30 vetésünk és 30 aratásunk maradt, mielőtt megszűnik lényegében bolygó szerte a mezőgazdaság, és elkezdenek összeomlani világszerte a társadalmak.
Azonban lehet ezen változtatni. Ernő a könyvében feltár sok fontos okot, és erre építi ésszerű 6 rétű programját. Az egyik fontos felismerése:
„Minden egyensúlyi állapotot meghaladó környezetszennyezés, illetve környezetpusztítás az emberi lélek problémáiból ered… az emberi boldogság fokozása nélkül nem képzelhető el a Természettel való egyensúly.”
Erről a nagyon fontos dologról írtam már korábban, a Boldog és a boldogtalan c. blogomban, és beszélgettünk is Ernővel és másik meghívott vendégemmel, Dr. Köves Alexandrával, a Corvinus Egyetem docensével ez év elején – a Boldogság program c. előadásunk itt érhető el. (2024. aug. 31-ig)
Alexandra nemrég meghívott a Zöld Egyenlőség podcastjába is, ahol a nemnövekedés fontosságáról, a jövő kiszámíthatatlanságáról beszélgettünk a kvantumelmélet adta nézőpontból. És arról, hogy minden bizonytalanságunk ellenére miért van okunk reményre. Ezt a podcastot Itt tudod meghallgatni.
Mindeközben gyakran jártam az erdőt is – rendszeresen vezetek az erdőbe csöndes, testet-lelket regeneráló túrákat. Ahogy jártam a hegyeket, a felemelő, megtisztuló, gyógyító élmények mellett újabb és újabb sokkoló élmények is értek: földig tarolt, több hektáros erdőrészek, lepusztított hegyoldalak mellett vitt el az utam a Börzsönyben, a Bükkben és a Mecsekben egyaránt. Amikor ilyet láttam, mérhetetlenül szomorú lettem.
Erdők tűnnek el, erdők, melyek hűtik a talajt, szabályozni képesek az időjárást. Fák, akik tanulnak, és továbbadnák utódaiknak azt a tudást, hogyan kell megküzdeni a klímaváltozással, ha hagynánk. Igen, erre is képesek a fák, generációról generációra át tudják adni a tapasztalataikat, epigenetikusan, a magokban és makkokban metil csoportokkal jelölve bizonyos fontos szekvenciákat, hogy aztán az élettapasztalatok megjelenhessenek az utódoknál. Az erdőktől sokkal többet tanulhatunk, mint korábban gondoltuk volna. Megtanulhatnánk például azt is, hogy az erdőben az idős fák gyökereiken keresztül táplálják azon társaikat, akiknek épp nem jut elég fény. Megtanulhatnánk, hogy hazugság az, hogy a természetet csak a kíméletlen verseny jellemzi, sokkal erőteljesebb az egymás kölcsönös támogatása és segítése.
Csakhogy vannak még bőven, akik az erdőben pusztán faanyag raktárat látnak. Nálunk, például itt a Börzsönyben az Ipoly Erdő Zrt. a következőt csinálja, évek óta: előbb kiritkítja az erdőt, ezt bontóvágásnak nevezi. Ennek lényege, hogy így több napfény érje a talajt, és elkezdjenek felnőni, megerősödni a fiatal magoncok. Majd a következő évben ráküldik a súlyos munkagépeket a területre, és elvégzik a terület ún. végvágását, azaz nullára letarolják az egészet. Amikor ez megtörténik, ilyen lesz a táj:
Az Ipoly Erdő Zrt. végvágása Szendehely közelében, az Udvarhelyi-tó mellett 2024. áprilisában. Az erdőpusztítás a madarak költési időszaka alatt történt.
Mint később megtudtam, ezt egyes erdészek szakszerű erdőmegújítási stratégiának vélik. Csakhogy a munkagépek a végvágás vagy véghasználat során (a szakkifejezés elég sokat mondó!) nem csak letarolják az előző évben felnövekedett vegetációt, de össze is tömörítik, lényegében tönkre teszik az erdei talajt.
Ezzel a fapusztítással egy ökológiai ciklusba drasztikusan avatkoznak be. A fák tömeges megölésével élőlények további milliárdjait is elpusztítják: növényeket, rovarokat, baktériumokat, gombákat. Köztük azon fajokat is, amelyek segítik a fákat, hogy megújulhassanak, hogy éljenek, és táplálják az erdő élővilágát.
A végvágásos erdőmegújítás, ami lehet, 50 éve még működőképesnek tetszett, az aszályos, forró nyarak miatt ma már nem működik. Tudják ezt az erdészek? Hát persze, hogy tudják! De hát akkor miért?
Mi történik a fákkal? Eladják őket. Az erdészetek a kormány vagyonkezelői. A kormány vásárolja fel a kivágott fákat, és juttatja el az erre szakosodott ún. biomassza erőműveknek. A kivágott fák nagyon nagy részét ugyanis elégetik. Az évente kivágott sok-sok millió fa elégetése azonban Magyarország energiafelhasználásának csupán 3%-át adja. Ezt „szakszerűnek”, sőt, ökobarátnak, egyesek már-már zöld energiának hívják, ugyanis az a mondás járja, hogy a fa „megújuló energiahordozó”. Csakhogy a klímaválság miatt egy nullára letarolt erdő nem, vagy csak nagyon nehezen tud magától megújulni, mert a felnövekedett fácskák az aszályos időszakban visszaszáradnak.
Továbbá az erdőt elégetni nem hogy nem környezetbarát vagy klímabarát, hanem lényegében sokkal rosszabb, mintha szenet vagy kőolajat égetnénk (ami szintén alkalmatlan választás a klímaválság korában). Miért? Mert ha egy fát kivágnak, nem csak az általa megkötött CO2 kerül vissza a légkörbe és melegíti a bolygót, hanem ott van az a mennyiség is, amit a fa még megkötött volna, ha életben hagyják. Nem igaz ugyanis, hogy a „vágásérett” fák már leálltak a növekedéssel. Egy fa, ahogy idősödik, mivel a sugara és így a kerülete évről évre nő, ezzel arányosan évről évre több CO2-ot képes kivonni a légkörből.
Az Ipoly Erdő Zrt által véghasznált területről (jobbra) kitermelt fák (balra), melyek a krematóriumban végzik.
Na de ha kiöregszik és kidől?! A rothadás is égés, nem! – érvelnek sokan. Igaz, égés, de sokkal-sokkal lassabb. Egy kidőlt fa kb. egy évszázad alatt korhad el. Az időtényező itt kulcsfontosságú. És az a rothadás ráadásul egy teljes ökoszisztémát támogat, és a környező fák növekedését segíti. Szóval akárhogy is, a fák kivágásával sokkal, de sokkal több CO2-al terheljük a bolygót, és sokkal többet ártunk, mint az gondoltuk volna.
Az a döbbenet, hogy az derült ki, hogy az erdészek látják az erdők állapotát, így pontosan tudják, hogy bizony alaposan benne vagyunk a magunk okozta slamasztikában. De hát, ha tudják, hogy a letarolt erdő nem fog megújulni, és hogy nem lesz belőle újra kitermelhető erdő 60-80 év múlva, akkor miért?
Egyes erdészek, és a jelenlegi, gazdasági hatalmon lévő emberek egy része úgy gondolja, ha már úgyis kiszáradnak a klímaváltozás miatt a fenyvesek, aztán a tölgyesek és bükkösök, akkor legalább húzzunk még most ki annyi hasznot belőlük, amennyit csak tudunk. Taroljuk le gyorsan az egészet, méghozzá minél kisebb költséggel! És hogy legyen társadalmilag indokolható ok is, amiért végrehajttatják a végső aratást és a jövőnk felégetését, kitalálják és kormányzati szinten bejelentik azt, hogy így kell tennünk, mert „energiaválság van”. Micsoda népvakítás! Micsoda szánalmas ostobaság!
A fenébe! – torpantam meg egy újabb végvágott terület mentén. Ezt a végvágást az erdészet 2024. április derekán hajtatta végre, a madarak költési időszakában. Hát itt már mindent meg lehet tenni? Már semmi nem számít?! Nem számítják élőlényszámba a fákat, de hogy még a madarakat sem!
Amikor lecsillapodtam – egy fa tövébe ültem le kicsit – megszületett az elhatározás: ezt nem hagyom annyiban!
De mit lehet itt tenni?
„A változás elkerülhetetlen – tegyünk arról, hogy jó irányba történjen! Ne elszenvedői, hanem aktív alkotói legyünk a nagy átmenetnek!” (Dr. Takács-Sánta András)
Azonnal társakra találtam – egyrészt egy kis csoport alakult itt, ahol élek, Szendehelyen, akik nem nézik azt jó szemmel, hogy a környező erdőket elpusztítják. Másrészt rögrön kialakult egy aktív kapcsolat egy Szobon élő aktivistával. Szóval hidak kezdenek épülni az egyes aktivista csoportok között, olyan emberek között, akik azt mondják a környezet és önpusztításra, hogy elég volt! Elég volt! És egyre többen leszünk.
Ahogy elkezdtünk utána járni, hogy mit tehetnénk, összedugva a fejünk és körbekérdezve, hamar kiderült, hogy az élet védelmében fellépni a Nemzeti Parkok feladata lenne hazánkban. Azonban az elmúlt években egy olyan helyzetet építettek ki a politikai vezetők, melyben az állam által fenntartott Nemzeti Parkok nem tehetnek semmit az államilag finanszírozott-megbízott életpusztító erdészetekkel szemben. Ha te leszedsz egy védett virágot, és ezt a Nemzeti Park egyik őrszolgálati munkatársa észreveszi, megbírságolnak. Ha ugyanezt az erdészet teszi, és nem egy védett növényt, hanem védett növények tucatjait, ezreit tarolja le a munkagépeivel, sőt, védett madarakat öl meg tucatjával, százával, az ma Magyarországon jogszerű. Ha ez ellen ma egy Nemzeti Park természetvédelmi munkatársa eljárást indít az illető biztosra veheti az elbocsátását.
Az élet védelmében tehetetlenek vagyunk, a klímavédelem pedig lebeg a levegőben, senkihez sem tartozik. Egy dolog van, ahol talán meg lehetne fogni a dolgot, a talajvédelem. Ez az Erdészeti Hatóságokhoz tartozik. Jogász ismerőseimmel a dolgot alaposan körüljártuk. Ők is azt mondták, hogy az élet védelmében fellépni aligha hozna eredményt, vagy nagyon bizonytalan kimenetelű, és hosszadalmas lenne. A dolgon töprengve arra jöttünk rá, hogy egy olyan világban, ahol a pénz mozgatja a dolgokat, ezen az anyagi rezgés szinten kellene a folyamatokat megfogni és megváltoztatni. Aztán egyszer csak beugrott! Heuréka! – ujjongtam, és nekiláttunk:
Az Ipoly Erdővel folytatott – lényegében eredménytelen – levelezést követően egy beadványt fogalmaztam meg és küldtem el ahhoz az Erdészeti Hatósághoz, akik a Börzsöny erdőiben gazdálkodó erdészetet felügyelik. Ebben a beadványban, az erdőtörvényre hivatkozva, kértem a Hatóságot, hogy indítsanak eljárást, melyben független szakértők bevonásával megvizsgáltatják a korábbi tar és végvágások helyszínét. Ha az derül ki, hogy a visszaerdősödés mértéke elmarad a várttól, valamint a talajmintákban található élet minősége elmarad a referenciától, amit a környező, élő erdők talajából vesznek, akkor kötelezzék az erdészetet a területek rehabilitációjára, öntözésére.
A dolog lényege, hogy egy ilyen rehabilitáció, öntözés, olyan elképesztően drágává teszi az erdőpusztítást, hogy vagy abbahagyják, és áttérnek másféle erdőművelésre, vagy bezárják a boltot.
Minderről tájékoztattam az erdőkért felelős Államtitkárt, és a Börzsöny körüli települések Polgármestereit és Jegyzőit is. Ugyanis a 10 éves erdészeti terv alapján a Börzsöny kb. 90%-a végvágásra van ítélve – és ugyanez a helyzet Magyarország még megmaradt erőiben, kivéve a Pilist, ahol is lakossági összefogásra az erdők jelentős része ún. örökerdő kategóriába került át.
Az itt található online erdészeti térképen megnézheted, hogy állnak a szívedhez közeli erdők. Kapcsold be bal oldalt az Erdészeti tematikák menüben az Üzemmódot. Ebben az esetben, ha belenagyítasz, a térkép pirossal fogja beszínezni azokat a területeket (lásd alább), ahol bontó majd végvágást terveznek végezni a jövőben. Kékkel jelzi azt, ami természetvédelmi terület, és így erdészeti beavatkozás nem folytatható. Zölddel az örökerdőket, ahonnan lehet kitermelni fát, de csak annyit, és úgy, hogy az ökoszisztéma ne sérüljön. És sárgával vannak jelezve azok a területek, amit a későbbiekben örökerdőbe akarnak vonni, sajnos ezeken a területeken is folytat jelenleg az erdészet tar és végvágásos erdőpusztítást – annak ellenére, hogy ezek már védett, Natura 2000 területek.
Az alábbi térképrészleten a Börzsöny nagymarosi és kemencei körzete látható – szánalmas a kép. Lényegében egy-egy kis foltban maradna erdő, akkor, ha ezt hagyjuk.
A Börzsöny nyugati részének erdőtérképe, 2024. május. Pirossal vannak jelölve azok a területek, melyek végvágásra vannak kijelölve. Azonban a sárga, átmeneti területeken is folyik az erdőpusztítás, annak ellenére, hogy ezek védett, Natura 2000 területek.
Kérésünkre az Erdészeti Hatóság 2024. május 24-én az eljárást elindította.
A törekvésünk az – és egyre többen vagyunk, akik ezt szeretnénk –, hogy a jelenleg pirossal jelölt, lepusztításra ítélt területek 100%-ban átkerüljenek örökerdő kategóriába, és nem csak a Börzsönyben, hanem országosan mindenütt.
Az örökerdő egy tudományosan kutatott és megalapozott erdőgazdálkodási forma, ahol továbbra is lehet fát kivenni, de csak az életet tiszteletben tartó módon. Ez egy fenntartható stratégia, ami biztosítja, hogy 10-20, 100 év múlva is lesznek gyönyörű erdőink, ahol fel lehet töltődni, kisimulni, és egyben lesz faanyag is – amire egyelőre még szükség van.
Dr. Takács-Sánta András azt állítja, hogy a cselekvő remény útja egy járható út. Ez egy igaz hozzáállás szerintem. Ez az út pedig ezt jelenti:
„Társakat kell találni, és közösségekbe szerveződve haladéktalanul el kell kezdeni a cselekvést.”
Ha szeretnél hozzánk csatlakozni, mert szembesültél Te is a helyi erdészet túlkapásaival, és szeretnél tenni azért, hogy máshogy legyen, arra bátorítalak, hogy egyrészt írj nekem! Ide pedig feltettem Neked szerkeszthető formában az Erdészeti Hatóságnak írt levelem egy változatát, ami segítségedre lehet, hogy hasonló módon kérhesd a helyi erdészet tevékenységének jogos felülvizsgálatát.
Biztos, hogy ez leállítja az erdőpusztítást? Nem biztos.
Azonban a cselekvő remény útja az, amit így jellemez Lányi András ökológiai gondolkodó:
„Az ökológiai mozgalom kudarcról kudarcra halad a végső győzelem felé.”
És akkor itt hadd hívjam fel a figyelmet a következőre: Európa környezetvédelmi tanácsa 2024. június 17-én elfogadta a természet helyreállításáról szóló jogszabályt (Nature Restoration Law – NRL), mely kimondja, hogy az EU tagállamoknak 2030-ig a jogszabály által lefedett élőhelyek legalább 30%-át kell helyreállítaniuk, azaz vissza kell hozni az ökológiailag kedvező állapotba az erdőket, gyepeket, vizesélőhelyeket. 2050-re pedig az élőhelyek 90%-át kell visszaállítani, rehabilitálni.
Vagyis: az erdészetek vagy befejezik a végvágásos és tarvágásos fakitermelést haladéktalanul, vagy 6-10 éven belül az összes erdészet megszűnik létezni. Miért? Mert akkora pénzbe fog kerülni a rehabilitáció, hogy azt egyetlen kormány sem tudja majd lenyeletni a választópolgárokkal, hogy a plusz 3% áramért sokkal többet fizettünk a hülyeségünk miatt, mint a maradék 97%-ért.
Ez tehát a kudarcokon átvezető győzelem útja. Ha szeretnéd megérteni mélyebben, mi a tudományosan megalapozott oka annak, hogy mindez működik, ajánlom figyelmedbe a Gyógyító erdő c. előadásom, amit alább érhetsz el (katt alább a videóra!).
Kétségtelen tehát, hogy ami előttünk áll, az csöppet sem világvége, hanem világeleje! Ízlelgesd magadban a szót: Világeleje!
Nézz körül, mi az a „kis” dolog, amit ma megtehetsz, hogy másképp legyen, és amiről könnyen kiderülhet, hogy csöppet sem volt kis dolog. Szóval fel a fejjel! Ez itt a VILÁGELEJE!
„Ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van, és ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, így érted meg az egy varázslatát. … A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ felett így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.” (Hermész Triszmegisztos: Tabula Smaragdina, Hamvas Béla fordítása)
Mi a közös a mértéktelen alkohol és drog fogyasztásban, a csalásokban, ködösítésekben és hazugságokban, valamint a beleérző képességben, tisztánlátásban, önzetlenségben és a meditáció művészetében, ami az Önvalóra való rátalálásig visz el?
Ezek az életünkhöz kapcsolódó, látszólag egymásnak ellentmondó minőségek ugyanazon érmén találhatók, az éremre nyomott kép pedig Neptunusz vagy Posszeidon ősprincípiuma.
Mindebben semmi logikus nincs. Mindez nem tárgya az ok-okozat, vagy kauzalitás elvére épülő jelenleg tudományosnak nevezett (vízszintes) megközelítésnek. Mégis működik és hatással van mindennapi életünkre. Ahhoz, hogy megértsd életed mélyebb és magasabb összefüggéseit, érdemes tudnod annak a tudománynak az alapjait is, amiről Hermész Triszmegisztosz beszélt a Tabula Smaragdinában.
Meditáció a békével megerőszakolt Margitszigeten
A minap egy meditációs sétát vezettem a Margitszigeten. Ilyenkor úgy fél órával hamarabb érkezem, mint a csoport, és bejárom újra a helyet. Döbbenve tapasztaltam, hogy a Szigeten egy jó nagy területet kordonnal elkerítettek, és sajnos az elkerített területen belül volt az a japánakác energialift is, amit a csoportnak szerettem volna megmutatni. Hangosan hörgött a generátor az egyik, kerítés menti műanyag bódéban, karvastag füstoszlopot köpve a sok száz éves gyönyörű fák közé. Mintha egy rossz álomba csöppentem volna, szédülve botorkáltam körbe a végtelennek tetsző kordonkerítés mentén. Végül megszólítottam a kerítés egyik sarkánál strázsáló biztonságiőrt:
– Mi lesz itt?
– Szónoklat a békéről.
A békéről? És akkor mi ez a zaj, füst, mocsok? – akartam kérdezni, de csak bólintottam, és kóvályogtam tovább. Aztán eszembe villant, hogy Marsnak, vagyis Arésznek, a rombolást és háborút kedvelő istennek több gyermeke is született a gyönyörű Vénusztól, más néven Aphroditétől. Az egyik lányuk Harmónia volt, aki akkor fogant, mikor Arész pillanatnyi nyugalmat talált Vénusz ölében. De amikor visszafurakodott kapcsolatukba a vita és féltékenység, másféle gyerekeik születtek: Deimosz, vagyis a Rettenet, és Phobos, azaz a Félelem.
A csoporttal végül a kordonkerítéstől pár 100 méterre ültünk le meditálni erdeifenyők Fénytemplomában. Ahogy meditáltunk, biztonsági őrök jó húszas csoportja osont el közöttünk, majd lassan végig gördült mellettünk egy rendőrfurgon is. Ennek ellenére megszületett a béke és csend belül; a rendőrség nem szakította félbe a meditációnkat. Mindazonáltal nehezített helyzet volt ez így, a választási béketüntetés helyszínén meditálni. Úgy vélem, hogy a fák nélkül nem is sikerült volna.
Ahogy ballagtam kifelé a Margitszigetről, észrevettem, hogy félliteres műanyagpalackos vizek ezreit halmozták fel, hogy odaadhassák majd a béketüntetőknek. Mindenki, aki elfogadott egy ilyet, kapott egyben egy műanyag lapot is, aminek egyik oldalára a magyar zászlót, másik oldalára a NO WAR feliratot nyomtatták vastag fekete betűkkel.
Aki tanult pozitív pszichológiát (azaz NLP-t), tudja, hogy az ember tudatalattija a NEM-et egyszerűen nem érti. Ha azt mondják neked, légy szíves NE gondolj egy fehér bálnára!, azonmód megjelenik benned a fehér bálna képe, ugye?
De mindez igazán meg sem lepett, hiszen itt megfürödhettünk Neptunusz vagy Posszeidon minőségében – remekül illett ehhez a temérdek palackos víz. Ez az ősprincípium az, akinek alaptermészete, hogy elködösítse az igazságot, ha saját érdeke úgy kívánja. Alapvető működése a szemfényvesztés.
Ugyanakkor magasabb energia szinten képes arra is, hogy átélje az önmagába rejtett teljességet:
„Posseidon másképp is fel tudja oldani az Én határiait, de ilyenkor az érintett ember hívására érkezik, aki szabad akarattal fordul feléje, hogy megtalálja magában a misztériumok titkát, azaz ő maga is misztikussá váljék. Ebben az esetben azonban az Én azért oldódik fel, hogy visszataláljon az Egységbe, az Önvalóba.”
– írja Nicolaus Klein és Rüdiger Dahlke A függőleges világkép c. remek könyvükben.
A meditáció is Neptunus alapminőségéhez tartozik.
Kétféle tudomány és a gin-tonik
Ahhoz, hogy mélyebben megérthessük, mi történik körülöttünk és velünk, fontos felismernünk, hogy alapvetően kétféle módon működünk, és mindkét módus erőteljesen hat az életünkre.
Az egyik féle világértelmezés az, ami az ok-okozat kapcsolatának felismerésére épít; az akadémiai tudomány egyedül ezt fogadja el tudományos megközelítésnek jelenleg. Egyetemi előadásaimban a hallgatóknak gyakran elmondom a következő történetet, hogy megérthessék, hogyan működik ez a széles körben elfogadott tudományos megközelítés:
Egy ember elhatározza, hogy tudományosan bebizonyítja, hogy a tonik rendkívül káros az ember egészségére. Ezért elmegy egy kocsmába (az egyetemi évek lenyomata), és kér egy gint tonikot, majd még egyet és még egyet. Egész este a gin-tonikot vedeli, hazafelé pedig baromi rosszul van, végig hányja az utat. Másnap újra ott van a kocsmában, és most kér egy whiskyt tonikkal, majd még egyet és még egyet, egész este a whisky-tonikot vedeli (fene az ízlését!), és hazafelé újra végig hányja az utat. Mivel tudományos vénája van, és tudja, hogy két kísérlet még nem kísérlet, így harmadnap újra ott van a kocsmában, csak most vodkát vedel tonikkal, újra és újra rendel belőle. Amikor másnap szaggató fejjel felébred, levonja a tökéletesen logikus, ám tökéletesen hibás következtetést: a tonik az embert kicsinálja.
Épp ezért a megfigyelés nem elégendő. Modellt, azaz egy benső képet kell ahhoz alkotni, hogy az ember rátalálhasson a lényegre – a fenti példában a rejtett minőségre, az alkoholra. És további sok-sok kísérlet kell ahhoz, amig a jelenséget vizsgáló kutató pontosan megérti az az ok-okozati összefüggéseket, jelen példában az alkohol élettani hatását. Vagyis, az ún. „vízszintes” tudományt alkalmazó tudós azonos szintű jelenségek megfigyeléséből indul ki, majd modellt alkot, ennek kapcsán kísérleteket végez, és végül feltárja a jeneségvilág mögött megbújó ok-okozati viszonyt.
A dolog pikantériája az, hogy a modell alkotás egy intuitív folyamat, azaz pont azt a vertikális tudományos eszközt használja, amit az akadémiai tudomány jelenleg tudománytalannak bélyegez. Minden tudományos felismerés, a Newton törvényektől a Schrödinger egyenletig intuitíven, azaz nem a fenti metódust alkalmazva született. Őszintén remélem, senkinek nem vezették le a Newton törvényeket az iskolában. A Newton törvények ugyanis nem levezethetők.
Van tehát a jelenségvilágban működő, másféle kapcsolat is, aminek semmi köze az ok-okozati viszonyhoz. Valójában ez a másféle, intuícióra és szinkronicitásra épülő működési módus alapvetően meghatározza minden egyes napunk alakulását. Mutatok egy példát:
Megfigyelhetjük, hogy a belesetek nem egyaránt érintenek minden embert. Egy munkahelyen bizonyos emberekkel jóval gyakrabban megesnek balesetek, mások pedig mintha immunisak lennének rá. Lényegében hiába próbálják meg az ezzel foglalkozó szakemberek az embereket munkavédelemből kiképezni, felhívni a figyelmüket a veszélyekre, a baleset az baleset: az ember nem számít rá, és puff, egyszer csak benne van a gödörben. Ha azonban megértjük, hogy a balesetek Uranosz vagy Uránusz nyughatatlan ősprincipiumához tartoznak, és tudjuk azt is, hogy a változatosság ugyanígy Uránuszi kód, akkor sokat tehetünk a balesetek elkerüléséért, ha munkahelyeket, valamint az emberek munkáját változatossá tesszük.
Beégés a Zeneakadémián és Medusza legyőzése
Az éltünk minden tapasztalata lenyomatot hagy bennünk, a tudattalan elmében – ezeket a jóga tudománya szamszkáráknak nevezi. Jung ezeket a lenyomatokat archetipusoknak nevezte. Az egyik ember egy adott ősprincípiumra vagy lenyomatra rezonál, a másik ember egy másikra – attól függően, mi történt vele, és mi kapott megerősítést az életében. Mondok egy személyes példát:
Úgy 10 éves lehettem, amikor az általános iskolai kórusban beválasztottak, hogy egyik társammal énekeljek el egy rövid szólót, pontosabban duót. Mindez nem lett volna probléma, ha nem Honegger Karácsonyi Oratóriumát adtuk volna elő a Zeneakadémián. Körülöttünk szimfonikus zenekar, mögöttünk az énekkar, előttünk Medveczky Ádám vezényelt. A Zeneakadémia tele volt, jóformán a csilláron is ültek – figyeled a szédületet, varázslatot? – mind-mind Posseidonhoz tartozó minőség.
Mondták nekem, hogy majd a fagott befújja a hangot. Csak azt felejtették el elmondani – én pedig szégyelltem bevallani a tudatlanságomat (ami egy újabb archetípus-szimbólum, mélyen gyökerező lenyomata), szóval szégyelltem, hogy kint állok a Zeneakadémia pódiumán, és fogalmam sincs, hogy a megszólaló nagyzenekari műben melyik hang a sokból az a bizonyos fagott. Szóval végül a kis dalbetétet egy kis terccel lejjebb kezdtük, és ettől az egész teljesen disszonáns, hamis lett. Képzelheted, mekkora lecseszést kaptam az énektanárnőmtől. A végén a karnagy, Medveczky Ádám szólt rá, hogy hagyja már! Teljes volt a szégyen és megszégyenítés.
Vesd össze mindezt a következő történettel: amikor Posseidon gyönyörű kedvesével, Meduszával Athéné palotájában szerelmeskedik, Athéné rajtakapja őket. Haragjában a Meduszát átváltoztatja, és egy rettenetes torz lény lesz belőle, akinek fején haj helyett kígyók tekeregnek. Aki ezek után csak rápillant Meduszára, kővé változik. És valóban, amikor később ki kellett volna állnom, hogy közönség előtt beszéljek, lemerevedtem a félelemtől: Medusza kővé változtatott.
Aztán hozott az élet egy különös fordulatot: felkértek, hogy tartsak előadásokat a Semmelweis Egyetemen a hallgatóknak a jógáról, és a jóga terápiás hatásairól. És ezt annyira fontosnak véltem, hogy igent mondtam, annak ellenére, hogy rettegtem a szerepléstől. Akkor már hallottam a katatim immaginativ képélmény terápiáról, ami egy erőteljes pszichoterápiás eljárás – hasonlót alkalmazunk a jóga-nidrában, vagyis mélyrelaxációban, annak haladó szintjén – így az ezzel kapcsolatos kíváncsiság is motivált abban, hogy felkeressek egy pszichológust, aki ebben a terápiás eljárásban jártas volt. A pszichológus relaxált állapotba hozott, majd képeket kaptam. Egy utazásra hívott, a képeket én formáltam tovább, ő csak akkor segített, ha elakadtam. A képek, amit belül láttam, archetipikus szimbólumok voltak. Két ilyen alkalom elég volt ahhoz, hogy kioldódhasson a fóbiám, levágjam Perszeuszként Medusza fejét, és bátran ki tudjak állni a hallgatóság elé, hogy elmondhassam, amit fontosnak gondolok. Csak amikor Medusza fejét Perszeusz levágta, akkor szabadulhattak ki Posseidon és Medusza gyermekei, többek közt Pégaszosz, a szárnyaló ló. Valóban szárnyakat kaptam: ma már imádok kiállni egy közönség elé és előadni.
Vedd észre, hogy a görög és más népek mitológiáját hibásan tanították – tisztelet a kivételnek. Végig kellett kínlódnunk az összefüggéstelennek tűnő, zavaros történeteket Kronoszról, Zeuszról, Prométesuszról, Dionüszoszról; aztán végig kínlódtuk az Illiászt és Odüsszeiát; és mind ebből egy-két közhellyé lett történet és max. annak a fogalma maradt meg, mi is az a hexameter. Csak épp azt felejtették el elmondani, ha megértjük, hogy milyen minőségek kapcsolódnak a történetekben pl Zeuszhoz más néven Jupiterhez, vagy épp Arészhez vagyis Marshoz, akkor képesek lehetünk ráeszmélni olyan összefüggésekre az életünkben, amivel bizony tudunk fordítani a saját sorsunkon.
Ha például valaki rezonál a Mars harciasságával, vadságával, szenvedélyével, és egyben vonzódik a Neptunusz vagyis Posseidon ködösítő jelleméhez, az az ember megélheti ezt a minőséget egy sötét és mély oktávban, pl. azáltal, hogy a béke nevében háborúra buzdít tömegeket.
Ha azonban a létenergia szintje megemelkedik, megélheti azt is, hogy harmóniát is hozhat a saját és a közösség életébe. Pl. letelepedhet egy tölgyfa vagy egy erdeifenyő alá, mindekettőben ott a Mars ősprincipiuma, és meditációba merülhet, gyógyulhat, kisimulhat. És ebből a megemelkedett állapotból hozhat olyan döntéseket, ami valóban a békét erősíti a külvilágban is.
Ha azonban számára a meditáció jelenleg még idegen, de megérti, hogy Marshoz kötődő dolgokra van most szüksége, maga mellé vehet pl. egy vadászkutyát, amiben ott lesz a Mars lényege, és a vadászkutyával foglalkozva, azt idomítva kisimulhat, jól lehet. Vagy lovagolhat, amiben ott lesz Posseidon esszenciája. Vagy épp feltöltheti magát egy bölcs küzdősportba elmélyedve, és azt rendszeresen gyakorolva.
Az Aranygyapjas kos és a gyógyító erdő
Amiatt viszek kisebb-nagyobb csoportokat rendszeresen az erdőbe, különféle fákhoz, mert a fák a függőleges tudomány legszakavatottabb művelői: minden fa más-más ősprincípium húrját pendíti meg az emberben. Ezáltal egy olyan zene születik, mely meggyógyít nem csak téged, hanem krónikusan beteg társadalmunkat egyaránt, rajtad keresztül.
Posseidon és Theophané szerelmének gyümölcse ugyanis a híres aranygyapjas kos is:
„Ebben a történetben felismerhetjük Posseidon átnemesült, „megváltott” tulajdonságait is. Fantáziája és beleérző képessége segítségével túllép a hétköznapi csábítások szintjén, felismeri a helyzet transzcendens hátterét, és megteremti az aranygyapjút, az Egység szimbólumát. Az egyébként rosszkedvű és kötekedő isten ebben a történetben önzetlenségről és emberszeretetről tesz tanúbizonyságot.”
– írja Nicolaus Klein és Rüdiger Dahlke A függőleges világkép c. könyvükben.
Az ősprincípiumok vezette, téren és időn átívelő, gyógyító közös utazásunkról szól Az öt fa c. könyvem is. Hallgasd meg az alábbi részletet Wégner Judit, a Madách színház színművészének előadásában: