Meditáció: a lényegre fókuszálva

Szerző: | 2018. dec. 18. | Kiemelt, Tudomány és filozófia

Az életünket félelmek, frusztrációk, feszültségek töltik ki. Vajon mi van minden félelmünk és lét-feszültségünk mélyén? Tulajdonképpen mi a meditáció? Miért üljek le, amikor annyi dolgom van, és miért épp meditálni? Eljárok jóga órára, az nem elég? És mi köze ennek a benső harmóniához, boldogsághoz?

A boldogság nem szerencse kérdése. A boldogságot imánkkal és meditációnkkal ki kell fejlesztenünk.
(Sri Chinmoy)

Tulajdonképpen mi a meditáció?

Miért üljek le, amikor annyi dolgom van, és miért épp meditálni? Eljárok jóga órára, az nem elég? És mi köze ennek a benső harmóniához, boldogsághoz?

Bevallom, annak ellenére, hogy sok éve gyakorlom a meditációt, nagy kihívás a meditációról írnom; hallottam belül, hogy ez legyen a következő, mégis vonakodtam. Aztán Swámi Paramahamsza Prajnananda kriya-jógi egyszerű, megvilágító erejű sorait olvasva nagyon fellelkesedtem. Prajnananda így ír erről (Discourses on Bhagavad Gita, vol. 2):

Képzeld el, hogy egy osztályteremben vagy és a tanár kérdez tőled valamit. Tudod a választ, de elfelejtetted, egyszerűen nem jut eszedbe. Mit csinálsz? Behunyod a szemed és megpróbálsz emlékezni. Ez a meditáció. Elfelejtetted, hogy ki vagy valójában, és most emlékezni szeretnél erre.

Milyen egyszerű, igaz? Csakhogy Prajnananda így folytatja:

A meditáció valójában megszakítás nélküli, folyamatos Isten tudatosság. A valódi meditációnak nincs kezdete és nincs vége sem.

Na, ez így már „keményebb dió”, ugye?

Talán Te is hasonló ok miatt kezdtél jógázni, mint én: hogy jobban érezd magad a bőrödben. Vagy hogy ne fájjon a hátad, vagy az ízületeid, hogy megszűnjön az allergiád, asztmád vagy a magas vérnyomásod, mert nem akarsz életfogytiglan gyógyszeren élni? Vagy eleged volt abból, hogy csak fáradtan vonszolod magad napról-napra? Bízom benne, hogy az első pár jóga óra, amin részt vettél, meggyőzött, azaz feltöltött, szinte kicserélt, és még napok múlva is jóformán „abból éltél”.

Talán már van meditációs tapasztalatod is. Talán egyszer-egyszer, jóga óra végén, relaxáció után volt részed rövid meditációban. És ahogy ott ültél, kicsit talán még révetegen, lehet, hogy elárasztottak a gondolatok: megoldandó dolgok, problémák, amit igyekeztél letenni? Miért jó ez, még ücsörögni egy kicsit?

Mi szükség a meditációra?

Az életünket félelmek, frusztrációk, feszültségek töltik ki. Félünk attól, hogy elhagy a párunk vagy megharagszik egy barátunk, elveszítjük a munkánk, ellopják az autót, balesetet szenvedünk vagy megbetegszünk. stb. Mindemellett szerepet játszunk jóformán egész nap, és hazaérve fáradtan új szerepbe kezdünk, majd este letesszük ezeket. Feszültségeink, félelmeink, frusztrációink elfedhetők pótcselekvésekkel – csetelek, játékprogrammal játszom, TV-t nézek, egy társasággal bulizom –, de nem oldhatók fel.  Miért? Vajon mi van minden félelmünk és lét-feszültségünk mélyén?

Van egy gyönyörű kép, nekem megvilágító erejű, megmutatom: ülsz éjszaka egy tó partján, a tó felszínét borzolja a szél. Ragyog a hold a hátad mögött. Nézed a tavat, és a felszínén a hold tükörképét, mely szétesik, változik, remeg a fodrozódó vízfelszínen. Amikor a tó felszíne elsimul, a tükörkép is feltisztul. És ahogy nézed ezt az élesebb képet, egyszer csak rádöbbensz, hogy ez egy tükörkép. És akkor a hold felé fordítod az arcodat.

A jóga gyakorlatai, legyen szó akár ászanákról (testhelyzetek) vagy párnajámáról (légzéssel végzett energia gyakorlatok) egyetlen célt szolgálnak: azt, hogy elmélyült legyen a meditációd, és tudatába kerülj Istennel való kapcsolatodnak. Arra „tervezték” ezeket, hogy elméd hullámai (vrittik) elcsituljanak, és így megtapasztald teljesebb módon azt, aki vagy. És miért jó ez? Minek „emlékezzek” arra, aki vagyok?

Két félelem mozgatja a világot, és írja a történelmet: kisebbrendűségi érzés és a halálfélelem

Patandzsali azt mondja, hogy minden benső feszültségünk mélyén szenvedést-hozó gondolat minták (klista vrittik) vannak. Szenvedéseink, feszültségeink alapvető forrása az avidja, azaz a nem-tudás, ami hibás önazonosságot jelent. Azonosítjuk magunk fizikai testünkkel, történetünkkel, szakmánkkal, családi, munkahelyi és társadalmi szerepeinkkel. A mélyben ebből a hibás önazonosságból 2 alapvető félelem-minta nő ki: félek attól, hogy nem vagyok elég jó; ez a kisebbrendűségi élet-érzés, melynek látható jelei az irigység, hatalomvágy, neheztelés, arrogancia, düh, féltékenység, sodródás-élmény.

A másik alapvető félelmünk pedig a halálfélelem; ebből születik annak vágya, hogy dolgokat, kapcsolatokat, „barátokat” és élményeket halmozzunk. Elmegyünk egy izgalmas másik országba, és kattingatunk. Tájak, emberek… szelfiket lövünk, majd megosztunk. Ezek valóban életjelek, mit gondolsz? Valóban boldog leszel, ha írsz egy bakancs-listát, végigjárod és szétkürtölöd? Vagy csak újabb címkékkel lesz „gazdagabb” az egód? Valóban a megtett utak, bejárt helyek, elért sikerek, begyűjtött bizonyítványok halmaza számít? Mit mondanál erről, ha ez lenne életed utolsó pillanata?

Az őszinte önmagunkba tekintés, önvizsgálat a spirituális fejlődés alapja. Mit teszek nap mint nap? És miért?  Mit várok ettől? Mi a célom? És  az életcélom? Ki vagyok?

A meditáció által tapasztalt valóság felszabadít. Mit jelent ez?

Amikor naponta időt szentelsz annak, hogy leülj meditálni, azaz leülsz és elcsendesedve figyelsz befelé, alapvető és mély változás indul el benned. Még akkor is, ha azt tapasztalod eleinte, hogy gondolat-gondolat hátán jön elő. Ha ez történik, mindez azt jelzi csupán, hogy nem vagy még felkészülve a meditációra, vagy nincs megfelelő meditációs technikád. Írni, olvasni, számolni legalább 8 évig tanultál. Hát meditálni?  

Ha nem megy a meditáció, pedig van megfelelő technikád, és jó ideje rendszeresen (több hónapja!) naponta gyakorlod, az annak a jele, hogy fizikai tested, energia rendszered valamint az elméd nincs még megfelelően előkészítve. Nem lehet meditálni, ha egy betegség vagy zaklatott elmeállapot akadályoz. Ilyenkor elő kell venni a jóga alapozó eszközeit, azaz addig dolgozni ászanákkal, pránajámával, és a jóga más eszközeivel, amíg lehetővé nem válik, hogy teljes figyelmed tartósan befelé tudd irányítani. A jógában nem az ászana a cél, és nem is a pránajáma. És nem is csupán az, hogy ezektől jobban érezd magad. A jobb közérzet, gyógyulás a jóga mellékhatása. Merj többet kívánni! A cél ennél jóval grandiózusabb.

Amikor megtanulsz elcsendesedni, és naponta ebben a benső csendben eltöltesz akár csak pár percet, nagyon máshogy leszel, mint korábban. Egy felöl rájössz majd, hogy ez a benső csend és béke csodálatos élmény! Inspirációk jönnek majd, és meghallasz útmutatásokat. Korábban talán nagy pofonokat kaptál, és most azt veszed majd észre, hogy az élet elkezd szelídebb módon irányítani. A mindennapokban is nyugodtabb leszel, és örömtelibb. Máshogy reagálsz majd, és így pozitív módon megváltozik körülötted a világ is.

Amikor megtapasztalod, akár csak pillanatokra is, hogy Isten van, veled és benned van, általad lát és érez, feloldódik a magányosságod, és elkezd felszívódni minden félelmed. Minél többször érzed-tudatosítod Isten szerető jelenlétét, annál inkább feloldódnak önértékelési konfliktusaid. Istennel való kapcsolatból pedig egy mély biztonság élmény és stabilitás születik. Ebben a kapcsolatban feloldódik a halálfélelmed is, mert rájössz, hogy aki vagy, az nem tud meghalni. Ez lehetetlen. Hisz te vagy Az.

A meditáció folyamatában van egy fontos komponens, melyet fontos tudni, mert e nélkül a célt elérni lehetetlen (és sajnos nem minden meditációs technika tudatosítja ezt): irányítsd a figyelmed Istenre! Keresd a vele való kapcsolatot! Ez a vágy és törekvés a kapcsolatra: a Szeretet.

Ha hozzád közel áll Jézus, Krisna, vagy bármely más Mester, keresd őt, kérd őt, hogy segítsen, vezessen! Hallani fogja. És aztán engedd át magad!

Kitágulsz, hogy átölelhesd, átszerethesd a világot.

Amikor sétálok, beszélek, főzök, eszem, éneklek – az mind meditáció. Egy vagyok Vele. Isten mindenhol ott van bennem és körülöttem.  /P. Prajnananda/