Részt vettem egy év végi „bulin”. Számomra elképesztő mennyiségű alkohol fogyott. Jó páran már az elején eláztak. Mert hát időnként kell egy kicsit lazítani! Ki kell engedni a gőzt!
Mennyi-mennyi feszültség gyűlik össze bennünk! Nap-napra halmozódik. És szinte észre sem vesszük, csak amikor így összejövünk, és el lehet engedni a gyeplőt. És enni és inni kezdünk. Pukkadásig enni. Izzadásig, mígnem elakad a légzés. És inni, zsibbadásig. Kezdetben csak hogy könnyebben menjen a beszélgetés (?), hogy „bele tudjak lazulni.” Aztán már visz magával ez a csille. Feltörő emlékek a mélyben, jobb nem emlékezni. Hadd vigyen! „ – Jöhet még egy! Egészségedre!”
Egészségedre?
Egy ismerősöm azt mondta, tudja, hogy a cigivel és az alkohollal megmérgezi magát. De neki kell ez időnként. Mert ez „horgony”. Különben „elszállna”. És ha elszáll, az rettenetes. Az durva. A képek, a démonok. Inkább a tompaság! Meddig mehet ez így?
Egy közeli rokonom hónapok óta él mély depresszióban.
Vergődik benne. Közben eszik, csak eszik. Már túl van szerintem a 130 kilón. Felfúvódott. Fáj mindene, minden mozdulat. A fekvés, az ülés. És iszik, hogy elviselhető legyen. Vagy legalább egy kicsit jobb. Nemsokára elfogy a pénze – már hónapok óta lejárt a munkanélkülije is. És ha elfogy a pénze, megöli majd magát, ezt tervezi. Ez most a „célja”. Miért? Bevallotta: abban bízik, hogy utána könnyebb lesz. A halál majd elhozza a mély feledést. Jó lesz majd belesüllyedni. Végre vége lesz…
Ó mekkora tévedés! Miért? Mert a szenvedés a halál után is folytatódik majd. Mert mindaz, ami miatt iszik, amiről el akar feledkezni, – a tévképzetek, hogy mennyire nem vitte semmire, hogy ő milyen értéktelen – hangsúlyosan és tisztán lesz ott előtte. Mert csak a fizikai test, az annamaya-kósha, és az energia-test, a pránamaya-kósha egy része bomlik szét a halálban, az elme-test, manomaya-kósha (és még két rétegünk) tovább él. Csakhogy már nem lesz keze, amivel megfogja a sörös dobozt. Ez az eszköz kikerül a hatóköréből. És ez a pokol. A pokol így létezik – általunk, bennünk.
Swami P. Jogananda mondta: bármi, amire figyelmed fordítod, naggyá nő életedben. Ezért fókuszálj a benned ébredő öröm-buborékokra!
Életünk minden pillanata lehetőség arra, hogy változtassunk. Ezért vagyunk itt, ebben a testben. Nem csak az Újév első napja lehetőség! Te mivel akarod kezdeni? Vagy folytatni?
Életemben több nagy életválság volt. Az elsőről már írtam, olvashatsz róla pl. a Két úton egy felé c. írásomban. Egy másik egy szilveszter éjszakán csúcsosodott: talán 18 voltam, szerető családom körében töltöttem ezt az estét: pogácsa, sütik, kocsonya, TV. Ettem, bámultam. Volt rajtam vagy plusz húsz-harminc kiló, és velem volt az önutálat, hogy itt vagyok kövéren, és még egy barátnőm sincs, sőt egy normális barátom sem, akikkel szívesen lennék. Senki sem hívott! Hánynom kellett magamtól. Mégis egy valamire jó volt. Elgondolkodtam. És rádöbbentem: mindez miattam van. Nem a szüleim, nagyszüleim miatt. És nem is a többiek miatt. Na ez aztán elviselhetetlen volt. Tehetetlenség, harag – immáron magamra. És akkor belül felsikoltottam: elég, elég ebből!
Tudtad-e, hogy a krízis azt jelenti, hogy válaszút?
És felismerted-e, hogy aki rádöbben, hogy van választása, az már – legalábbis életének egy vonatkozásában – szabad?
A szenvedés: felhajtóerő! Ahhoz azonban, hogy a felhajtó erő valóban felfelé emeljen, el kell engedned magad. A kapaszkodásod. Csakhogy nagyon nem mindegy, hogyan teszed.
Az alkohol kezdetben felemel, majd mélyre húz. Mélyebbre, mint ahol voltál előtte. Vannak róla emlékeid? Hogy milyen beletompulni a világba, és milyen utána, mikor eltűnt az alkohol hatása?
Egyik fontos eszköz, amit kaptunk: a megkülönböztetés képessége – a jóga ezt vivékának hívja. Tapasztalni, és megkülönböztetni a tapasztalatokat, és a következményeket. Megkülönböztetni az alkohollal járó elengedést attól, amit pl. egy jóga óra után, vagy egy jógikus mélyrelaxáció után tapasztalhatsz. Te tapasztaltad már? Van választásod.
Cél nélkül nem megy!
Ha megszületett benned az elhatározás, hogy ez nem mehet így tovább, első dolog, hogy keress egy célt! Egy célt, ami lelkesít. Ami fontos most Neked. Tudnod kell, hogy mit szeretnél. Ez a szankalpa – a szándék ereje. Fogalmazd meg jelen időben és pozitív módon, mit szeretnél. Tehát pl. „egészséges vagyok” – és nem „egészséges akarok lenni”. Ez az első lépés. És használd a relaxáció (vagy jóga nidrá, azaz mélyrelaxáció során) előtt és után, hogy mélyen beépülhessen. Ha csak úgy mondogatod, az nem segít.
És aztán lépni kell előre. Újra és újra erőfeszítést tenni. Ébressz magadban elszántságot ehhez. Emlékezz hozzá! És újra és újra tegyél erőfeszítést.
Senki más nem tud helyetted lépni
A Te erőd, energiád kell ahhoz, hogy előre juss. Az orvos, a pszichológus, a gyógyszer, a jógaterapeuta – egyik sem tud meggyógyítani! Ez képtelenség. A gyógyszer időlegesen segíthet. Az orvos vagy a jógaterapeuta átmeneti könnyebbülést hozhat, és utat mutathat. Az életeden azonban egyedül Te tudsz változtatni. És ehhez erőfeszítést kell tenned. Majd elengedni.
Elengedni, de nem mindegy, hogyan.
Olyan eszközt válassz, ami úgy oldja fel benned a feszültséget, hogy utána könnyedség, éberség és béke marad!
Egy olyan eszközt, ami támogat téged, hogy kitartóan járhass az utadon, mert segít felszabadítani rejtett energiáid. A jóga nekem ilyen. És Neked?
