jógaoktató (minősített)
jógaterapeuta
EMK-tréner
Gajatri-koordinátor
jóga-gyakorlata
személyes, filozófikus

A túlsúly alkímiája

„Vágd el a stressz gyökerét! Hogyan tudod ezt megtenni? Telepítsd le a malware softvert, és helyettesítsd pozitívval… a boldogság a végső orvosság a stresszre, és a magas vérnyomásra” /Dr. Swami Mudrarupa, jógi és orvos/

A túlsúly megterheli az egész szervezetet. A túlevés (és ezzel összefüggésben az ételek túl sózása) emésztőrendszeri rendellenességekhez (görcsök, puffadás, savasodás), magas vérnyomáshoz, cukorbetegséghez (2-es típusú) és más súlyos, krónikus és életveszélyes állapothoz vezet.

A fogyókúrák – legyenek akár gyorsak és radikálisak, avagy szelídek – jellemzően nem tudnak tartós eredményt hozni. Miért? 

Mert az okok az élethelyzetekre adott önkéntelen és hibás válaszainkban, és személyiségünkbe rögzülten léteznek. Alább ezeket a rejtett okokat szeretném megvilágítani – saját tapasztalataimra és a jóga szemléletére támaszkodva. És szeretném egyben megmutatni a kiutat, amely a személyiség és a test örömteli átalakulásához vezet saját tapasztalatom szerint. Ez a túlsúly alkímiája.    

5-6  éves koromig elég girnyó srác voltam. Ezt Nagyszüleim, akik átélték a Háború éhezéseit, kétségbeesve figyelték. Aztán Nagyapám a térdére ültetett, katonázott nekem szalonnát kenyérre, és én elkezdtem „végre jóízűen enni”.  Aztán jött az általános iskola a maga szorongatásaival: szereplések, osztályzatok, újabb és újabb észrevétlen megfelelési kényszerek. És pár év múlva már jó kövér kissrác vált belőlem. Ez a középsuliban, majd az egyetemen csak tovább fokozódott. Egyetemistaként már erősen próbálkoztam azzal, hogy változtassak a súlyomon, és legalább magam számára elfogadható alakom legyen, de csak azt értem el, hogy a body-building hatására felrepedt itt-ott a bőröm (mintha terhességi csíkjaim lennének), lefogyni tartósan nem tudtam. Igazi, jelentős változás csak akkor következett be, mikor elkezdtem a Jóga Akadémiát, és kitartóan gyakorolni kezdtem. Nem az erőteljes mozgás az, ami számított, hiszen abban a jógában, amit én végzek, hosszabb, kitartott testhelyzetek vannak, dinamikus, izzasztó mozgás nincs. Hát akkor, mi van a túlevés és túlsúly mögött?

Amikor stressz ér, azt veszem észre, hogy eszem. A stressztől megfeszülhetnek a nyak és a váll izmai, összeszorulhat a gyomrunk, de az evés és a túlevés is ennek egy szimptómája; gyakran máshogy szinte észrevehetetlen, mert megszoktuk a stressz-állapotot.

Minden szituáció, ami nem az elvárásaink szerint zajlik le, stresszt jelent.

És ilyenkor az egyik önkéntelen stratégia, hogy eszünk. Akkor is, ha csöppet sem vagyunk éhesek. Gyakran ál-éhség jelenik meg (ami hamar alábbhagyna, ha figyelnénk), de rögtön reagálunk: nassolunk. Nassolunk munka közben, a munkák szünetében, „pihenésképp” esetleg egy-egy kávéval megfejelve, hogy az „éberségünk” is megmaradjon.

A háttérben azonban a kezeletlen stressz áll, és az a tény, hogy az íz élmény feszültségoldó hatású.

Igen, az íz élmény stressz oldó hormonokat vált ki. Azért sózzuk túl az ételt is, mert a só ízfokozó. Stressz oldásra, megkönnyebbülésre vágyunk, és ezért tudattalanul szeretnénk minél erősebb íz élményt. Sajnos paradox módon a túlsózás épp az íz világ gazdagságát szünteti meg: fekete-fehérré redukálja a milliószínű képet. Másrészt, ha a figyelem szétszórt, ha evés közben nem az ízekre figyelünk, hanem csevegünk, pl. arról beszélünk, hogy milyen más finomságot ettünk itt meg itt, akkor ki van jelen, aki élvezhetné az ételt, annak minden íz árnyalatával együtt? És a következmény: a feszültségünk nem is csökken. Tehát még többet eszünk. És ezzel az ördögi kör bezárult.

Szerencsére vannak jelek, amik segítenek. Vészjelek: rossz a gyomrunk. Görcsöl. Puffadunk. Felmegy a gyomorsavunk. Vagy bélproblémák lépnek fel. Meghízunk. És így a zsírszövetek terhelik az ereket, a szívnek így nagyobb munkára van szüksége, hogy elvégezhesse a feladatát, ezért megemelkedik a vérnyomás. Ha ezekre a jelekre nem figyelünk, és azt gondoljuk, hogy pár tablettával majd helyrehozzuk a puffadást, a vérnyomást, nagyot tévedünk.  

Sem a magas vérnyomást, sem a diabéteszt nem lehet gyógyszerrel meggyógyítani. Miért?

Mert az ok nem a biokémiai folyamataidban van, az már csak következmény. Az ok a mentális folyamataidban, elvárásaidban, és az ennek mentén megjelenő kezeletlen stressz-állapotban van. Ez pedig gyógyszerrel nem rendezhető.

És miért nem segít a fogyókúra?  Nem eszem, és kész. Meg aztán van rengeteg jó kis szer, ami csökkenti az étvágyat, vagy nem engedi beépülni, amit majd megeszek. Sőt, már vannak olyan műtétek is, hogy leszűkítik az ember gyomrát! – számomra elképesztő, hogy mekkora hülyeségekbe mennek bele egyesek, és ezért mekkora fájdalmat és szenvedést vállalnak! Szóval miért is nem segít a fogyókúra?

Van egy törvény, ami még az élettelen testekre is igaz, életfolyamatokra pedig még inkább: minden gyors változást egy ellenhatás kísér, ami hátráltatja a változást.  Fizikában pl. az elektromágnesességben ezt írja le a Lenz-törvény.

Ha fogyni akarsz, mert mondjuk nem vagy elégedett az alakoddal, vagy aggódsz a vérnyomásod miatt, mert még az orvos is stresszel, hogy ezen fontos lenne gyorsan változtatni, és nagy levegőt véve belekezdesz egy divatos szupergyors fogyókúrába… valóban fogyni kezdesz majd. És persze tovább erőlteted, szenvedsz is tőle, igen, de látod, hogy működik, a mérleg a tanúja!  Azonban mi történik?  Valójában a fogyókúrád újabb stressz faktort jelent, igaz? És így nemhogy csökkentenéd az okot, még ráteszel egy lapáttal. Szükségszerű, hogy az elméd ilyenkor kétségbeesve más kompenzációs lehetőség után kutat. Többet kávézol majd, vagy több cigit szívsz (nehogy rászokj!), vagy megfeszíted minden izmod egy konditeremben.  És igen valószínű, hogy amint abbamarad a fogyókúra tortúrája, azonnal újra hízni kezdesz. És mindez „jó” lesz, legalább végre ehetek, szabadon, és lám, csökken a feszültségem. „Hát, asszem én nem fogok tudni lefogyni. Ennyi.”

Ennyi? Dehogy! Van megoldás. Csak nem a fogyókúra. Megmutatom, hogy mi az, ami nekem bejött:

Jógázni kezdtem, napi rendszerességgel és kitartóan. Ehhez meg kell találni a motivációt. Nekem az volt, hogy szerettem volna a jógát felelősséggel oktatni. De neked lehet bármi más. Akár az is, hogy jobban érezd magad a bőrödben, vagy helyrehozd a vérnyomásod, vagy ne kelljen naponta inzulinnal injekcióznod magad.

A jóga, ha naponta végzed, az okokat fogja benned rendezni. A jóga az egyik leghatékonyabb stressz oldó eszköz!

Olyan gyakorlatokat kezdtem végezni rendszeresen, minden nap, mely többek közt átmozgatta az emésztőrendszerem. Ilyen emésztést segítő gyakorlatokból összeállítottam Neked egy csokorra valót, amit itt nézhetsz meg

Reggelente átmozgatom magam, ez felfrissít, és lendületet ad. Reggeli gyakorlatokból a 40-60 éveseknek itt találsz egy összeállítást, 20-40 éveseknek pedig itt nézheted meg, mit ajánlok.

Stresszoldó-frissítő gyakorlatokból, amit munka után érdemes végezni, összeállítottam Neked szintén egy válogatást, ezt itt nézheted meg.

Fontos: Ha valamilyen krónikus betegséggel, pl. szív és érrendszeri problémákkal, magas vérnyomással, asztmával vagy más nehézséggel élsz, a biztonságos és lehető leggyorsabb gyógyulásod miatt konzultálj kérlek egy tapasztalt jógaoktatóval vagy jógaterapeutával!

És ami kulcsfontosságú, és elképesztő erejű stressz oldó: a nap végén egy relaxációRelaxációs hanganyagot itt találsz!  Próbáld ki, döbbenetes lesz! Ezt végezheted bármilyen betegség mellett is, szabadon!

És persze amikor eszel, használj kevesebb sót. És emellett figyelj az ízekre! És élvezd az ételt! Így kevesebbet kell majd enned.

Mindez szükség szerint magával hozta nálam az étrend átalakulását. Nem hagytam el a húst egyik napról a másikra, de egyre kevésbé vágytam rá. És volt egy pillanat, mikor már nem esett jól. Akkor elhagytam. Szóval merj változtatni, ha már elhalványult benned a vágy!

Azt is be kell vallanom Neked, hogy rajtam még mindig van pár kiló túlsúly. Eltűnt, aztán visszatért. Közel sem annyi, mint régen, de mégis. Ezt sokáig nem értettem. Aztán nemrég felfedeztem valamit: van egy alap létfeszültség bennem, ami nagyon mély gyökerű. Most épp ennek eloszlatásán dolgozom. Izgalmas kaland. És hálás vagyok, hogy minden eszköz a rendelkezésemre áll. Mernem kell változtatni, újra és újra. És látom, milyen mélyek a megszokások… De tudom, szeretettel, figyelemmel, idővel ezek is feloldódnak majd. És ami marad, az egyre örömtelibb.