Egy hegynyi kvarckristály belsejében jártam. A MesélőFöld háziasszonya, Viktória kalauzolt el a föld mélyébe, egy fluoreszkáló, gyönyörű kristály szívébe; mindez egy felhagyott ásványbánya tárójában van.
MesélőFöld, fotó: Galántai Bálint
Azt mondják, hogy amikor Ádám „beleharapott az almába”, megkapta a tudást, és egyben a szabadságot, hogy életét a tudás által, azaz tapasztalatai által vezethesse. Azonban kitaszíttatott a Paradicsomból, a Dzsána-lókából.
Az embernek sok létszinten van otthona, lásd pl. az Ember 12 otthona c. írásomban. Ezeket az otthonokat minden be- és kilégzésünkkel érintjük. Minden be- és kilégzésünkkel meghalunk, azaz megérintjük az Eget, majd megszületünk újra, megérintve a Földet.
A be- és kilélegzéssel két energiát mozgatunk: a belégzéssel a Siva, azaz Atya energiájában mintegy megfürdünk, a kilégzésünkkel a Shakti, azaz az Anya életerői ébrednek fel bennünk újra; ez az élet öröme, ami körbeölel! Minden egyes belégzéssel, minden tudásmorzsával közelebb jut tehát hozzánk a halál. A halál azonban nem az élet ellentéte.
„Tudatosságunk a testi természetünkben végbemenő halálfolyamatokon alapszik. Ez a halálfolyamat szükséges a tudatos lénnyé válásunkhoz.” (Ehrenfried Pfeiffer: Christian Rosenkreutz kémiai menyegzője, 8 előadás jegyzete)
A MesélőFöld hegynyi kvarckristálya, melynek közepébe fut a táró, a Siva, azaz Atyai energiát ébreszti. Nagyon erős tér van ott, ez a Tudás tere. Majd, amikor elsétálsz az Atyától, azaz jössz kifelé a fényben fürdő alagút szája felé, az olyan, mint egy születés. A kilégzés az Anya minősége, maga az újjászületés.
A Szabadság-Paradoxont fiatal tudósként írtam, és a tudás és élet, a be- és kilégzés összefonódottságát mutatom meg benne. Így kezdődik:
„Hosszan meredt Naramra, majd becsukta a szemét, szédült. Igaza volt ennek a különös szemű embernek… megöli magát. Túl fogja élni. Mert rátalált a megoldásra. És ha már egyszer… ha már megérkezett ide… Felélesztik a DNS-éből, sikerülni fog, és újra emlékezni fog mindenre, az elméletére főképp, a legapróbb részletekig. Kinyitotta a szemét és lassan végignézett az inox guillotine csillogásán. Milyen pokolian kézenfekvő… csak oda kell feküdnie. Milyen szép! Egy ember az egér helyett, a természettudomány az útvesztő helyett. És ha már ember… Nem önfeláldozás. Tudáspróba. A legszebb kísérlet, amit valaha tudósok végeztek… Az élő-világháló létezik – vajon kimondta ezt most? Naram sárga macskaszemei vártak, szinte simogatták azok a szemek feszült agyának barázdás felszínét. Bólintott Naramnak, majd a guillotine ágyához lépett és óvatosan ráfeküdt.”
Hallgasd meg a teljes történetet: