„Ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van, és ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, így érted meg az egy varázslatát. … A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ felett így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.” (Hermész Triszmegisztos: Tabula Smaragdina, Hamvas Béla fordítása)
Mi a közös a mértéktelen alkohol és drog fogyasztásban, a csalásokban, ködösítésekben és hazugságokban, valamint a beleérző képességben, tisztánlátásban, önzetlenségben és a meditáció művészetében, ami az Önvalóra való rátalálásig visz el?
Ezek az életünkhöz kapcsolódó, látszólag egymásnak ellentmondó minőségek ugyanazon érmén találhatók, az éremre nyomott kép pedig Neptunusz vagy Posszeidon ősprincípiuma.
Mindebben semmi logikus nincs. Mindez nem tárgya az ok-okozat, vagy kauzalitás elvére épülő jelenleg tudományosnak nevezett (vízszintes) megközelítésnek. Mégis működik és hatással van mindennapi életünkre. Ahhoz, hogy megértsd életed mélyebb és magasabb összefüggéseit, érdemes tudnod annak a tudománynak az alapjait is, amiről Hermész Triszmegisztosz beszélt a Tabula Smaragdinában.
Meditáció a békével megerőszakolt Margitszigeten
A minap egy meditációs sétát vezettem a Margitszigeten. Ilyenkor úgy fél órával hamarabb érkezem, mint a csoport, és bejárom újra a helyet. Döbbenve tapasztaltam, hogy a Szigeten egy jó nagy területet kordonnal elkerítettek, és sajnos az elkerített területen belül volt az a japánakác energialift is, amit a csoportnak szerettem volna megmutatni. Hangosan hörgött a generátor az egyik, kerítés menti műanyag bódéban, karvastag füstoszlopot köpve a sok száz éves gyönyörű fák közé. Mintha egy rossz álomba csöppentem volna, szédülve botorkáltam körbe a végtelennek tetsző kordonkerítés mentén. Végül megszólítottam a kerítés egyik sarkánál strázsáló biztonságiőrt:
– Mi lesz itt?
– Szónoklat a békéről.
A békéről? És akkor mi ez a zaj, füst, mocsok? – akartam kérdezni, de csak bólintottam, és kóvályogtam tovább. Aztán eszembe villant, hogy Marsnak, vagyis Arésznek, a rombolást és háborút kedvelő istennek több gyermeke is született a gyönyörű Vénusztól, más néven Aphroditétől. Az egyik lányuk Harmónia volt, aki akkor fogant, mikor Arész pillanatnyi nyugalmat talált Vénusz ölében. De amikor visszafurakodott kapcsolatukba a vita és féltékenység, másféle gyerekeik születtek: Deimosz, vagyis a Rettenet, és Phobos, azaz a Félelem.
A csoporttal végül a kordonkerítéstől pár 100 méterre ültünk le meditálni erdeifenyők Fénytemplomában. Ahogy meditáltunk, biztonsági őrök jó húszas csoportja osont el közöttünk, majd lassan végig gördült mellettünk egy rendőrfurgon is. Ennek ellenére megszületett a béke és csend belül; a rendőrség nem szakította félbe a meditációnkat. Mindazonáltal nehezített helyzet volt ez így, a választási béketüntetés helyszínén meditálni. Úgy vélem, hogy a fák nélkül nem is sikerült volna.
Ahogy ballagtam kifelé a Margitszigetről, észrevettem, hogy félliteres műanyagpalackos vizek ezreit halmozták fel, hogy odaadhassák majd a béketüntetőknek. Mindenki, aki elfogadott egy ilyet, kapott egyben egy műanyag lapot is, aminek egyik oldalára a magyar zászlót, másik oldalára a NO WAR feliratot nyomtatták vastag fekete betűkkel.
Aki tanult pozitív pszichológiát (azaz NLP-t), tudja, hogy az ember tudatalattija a NEM-et egyszerűen nem érti. Ha azt mondják neked, légy szíves NE gondolj egy fehér bálnára!, azonmód megjelenik benned a fehér bálna képe, ugye?
De mindez igazán meg sem lepett, hiszen itt megfürödhettünk Neptunusz vagy Posszeidon minőségében – remekül illett ehhez a temérdek palackos víz. Ez az ősprincípium az, akinek alaptermészete, hogy elködösítse az igazságot, ha saját érdeke úgy kívánja. Alapvető működése a szemfényvesztés.
Ugyanakkor magasabb energia szinten képes arra is, hogy átélje az önmagába rejtett teljességet:
„Posseidon másképp is fel tudja oldani az Én határiait, de ilyenkor az érintett ember hívására érkezik, aki szabad akarattal fordul feléje, hogy megtalálja magában a misztériumok titkát, azaz ő maga is misztikussá váljék. Ebben az esetben azonban az Én azért oldódik fel, hogy visszataláljon az Egységbe, az Önvalóba.”
– írja Nicolaus Klein és Rüdiger Dahlke A függőleges világkép c. remek könyvükben.
A meditáció is Neptunus alapminőségéhez tartozik.
Kétféle tudomány és a gin-tonik
Ahhoz, hogy mélyebben megérthessük, mi történik körülöttünk és velünk, fontos felismernünk, hogy alapvetően kétféle módon működünk, és mindkét módus erőteljesen hat az életünkre.
Az egyik féle világértelmezés az, ami az ok-okozat kapcsolatának felismerésére épít; az akadémiai tudomány egyedül ezt fogadja el tudományos megközelítésnek jelenleg. Egyetemi előadásaimban a hallgatóknak gyakran elmondom a következő történetet, hogy megérthessék, hogyan működik ez a széles körben elfogadott tudományos megközelítés:
Egy ember elhatározza, hogy tudományosan bebizonyítja, hogy a tonik rendkívül káros az ember egészségére. Ezért elmegy egy kocsmába (az egyetemi évek lenyomata), és kér egy gint tonikot, majd még egyet és még egyet. Egész este a gin-tonikot vedeli, hazafelé pedig baromi rosszul van, végig hányja az utat. Másnap újra ott van a kocsmában, és most kér egy whiskyt tonikkal, majd még egyet és még egyet, egész este a whisky-tonikot vedeli (fene az ízlését!), és hazafelé újra végig hányja az utat. Mivel tudományos vénája van, és tudja, hogy két kísérlet még nem kísérlet, így harmadnap újra ott van a kocsmában, csak most vodkát vedel tonikkal, újra és újra rendel belőle. Amikor másnap szaggató fejjel felébred, levonja a tökéletesen logikus, ám tökéletesen hibás következtetést: a tonik az embert kicsinálja.
Épp ezért a megfigyelés nem elégendő. Modellt, azaz egy benső képet kell ahhoz alkotni, hogy az ember rátalálhasson a lényegre – a fenti példában a rejtett minőségre, az alkoholra. És további sok-sok kísérlet kell ahhoz, amig a jelenséget vizsgáló kutató pontosan megérti az az ok-okozati összefüggéseket, jelen példában az alkohol élettani hatását. Vagyis, az ún. „vízszintes” tudományt alkalmazó tudós azonos szintű jelenségek megfigyeléséből indul ki, majd modellt alkot, ennek kapcsán kísérleteket végez, és végül feltárja a jeneségvilág mögött megbújó ok-okozati viszonyt.
A dolog pikantériája az, hogy a modell alkotás egy intuitív folyamat, azaz pont azt a vertikális tudományos eszközt használja, amit az akadémiai tudomány jelenleg tudománytalannak bélyegez. Minden tudományos felismerés, a Newton törvényektől a Schrödinger egyenletig intuitíven, azaz nem a fenti metódust alkalmazva született. Őszintén remélem, senkinek nem vezették le a Newton törvényeket az iskolában. A Newton törvények ugyanis nem levezethetők.
Van tehát a jelenségvilágban működő, másféle kapcsolat is, aminek semmi köze az ok-okozati viszonyhoz. Valójában ez a másféle, intuícióra és szinkronicitásra épülő működési módus alapvetően meghatározza minden egyes napunk alakulását. Mutatok egy példát:
Megfigyelhetjük, hogy a belesetek nem egyaránt érintenek minden embert. Egy munkahelyen bizonyos emberekkel jóval gyakrabban megesnek balesetek, mások pedig mintha immunisak lennének rá. Lényegében hiába próbálják meg az ezzel foglalkozó szakemberek az embereket munkavédelemből kiképezni, felhívni a figyelmüket a veszélyekre, a baleset az baleset: az ember nem számít rá, és puff, egyszer csak benne van a gödörben. Ha azonban megértjük, hogy a balesetek Uranosz vagy Uránusz nyughatatlan ősprincipiumához tartoznak, és tudjuk azt is, hogy a változatosság ugyanígy Uránuszi kód, akkor sokat tehetünk a balesetek elkerüléséért, ha munkahelyeket, valamint az emberek munkáját változatossá tesszük.
Beégés a Zeneakadémián és Medusza legyőzése
Az éltünk minden tapasztalata lenyomatot hagy bennünk, a tudattalan elmében – ezeket a jóga tudománya szamszkáráknak nevezi. Jung ezeket a lenyomatokat archetipusoknak nevezte. Az egyik ember egy adott ősprincípiumra vagy lenyomatra rezonál, a másik ember egy másikra – attól függően, mi történt vele, és mi kapott megerősítést az életében. Mondok egy személyes példát:
Úgy 10 éves lehettem, amikor az általános iskolai kórusban beválasztottak, hogy egyik társammal énekeljek el egy rövid szólót, pontosabban duót. Mindez nem lett volna probléma, ha nem Honegger Karácsonyi Oratóriumát adtuk volna elő a Zeneakadémián. Körülöttünk szimfonikus zenekar, mögöttünk az énekkar, előttünk Medveczky Ádám vezényelt. A Zeneakadémia tele volt, jóformán a csilláron is ültek – figyeled a szédületet, varázslatot? – mind-mind Posseidonhoz tartozó minőség.
Mondták nekem, hogy majd a fagott befújja a hangot. Csak azt felejtették el elmondani – én pedig szégyelltem bevallani a tudatlanságomat (ami egy újabb archetípus-szimbólum, mélyen gyökerező lenyomata), szóval szégyelltem, hogy kint állok a Zeneakadémia pódiumán, és fogalmam sincs, hogy a megszólaló nagyzenekari műben melyik hang a sokból az a bizonyos fagott. Szóval végül a kis dalbetétet egy kis terccel lejjebb kezdtük, és ettől az egész teljesen disszonáns, hamis lett. Képzelheted, mekkora lecseszést kaptam az énektanárnőmtől. A végén a karnagy, Medveczky Ádám szólt rá, hogy hagyja már! Teljes volt a szégyen és megszégyenítés.
Vesd össze mindezt a következő történettel: amikor Posseidon gyönyörű kedvesével, Meduszával Athéné palotájában szerelmeskedik, Athéné rajtakapja őket. Haragjában a Meduszát átváltoztatja, és egy rettenetes torz lény lesz belőle, akinek fején haj helyett kígyók tekeregnek. Aki ezek után csak rápillant Meduszára, kővé változik. És valóban, amikor később ki kellett volna állnom, hogy közönség előtt beszéljek, lemerevedtem a félelemtől: Medusza kővé változtatott.
Aztán hozott az élet egy különös fordulatot: felkértek, hogy tartsak előadásokat a Semmelweis Egyetemen a hallgatóknak a jógáról, és a jóga terápiás hatásairól. És ezt annyira fontosnak véltem, hogy igent mondtam, annak ellenére, hogy rettegtem a szerepléstől. Akkor már hallottam a katatim immaginativ képélmény terápiáról, ami egy erőteljes pszichoterápiás eljárás – hasonlót alkalmazunk a jóga-nidrában, vagyis mélyrelaxációban, annak haladó szintjén – így az ezzel kapcsolatos kíváncsiság is motivált abban, hogy felkeressek egy pszichológust, aki ebben a terápiás eljárásban jártas volt. A pszichológus relaxált állapotba hozott, majd képeket kaptam. Egy utazásra hívott, a képeket én formáltam tovább, ő csak akkor segített, ha elakadtam. A képek, amit belül láttam, archetipikus szimbólumok voltak. Két ilyen alkalom elég volt ahhoz, hogy kioldódhasson a fóbiám, levágjam Perszeuszként Medusza fejét, és bátran ki tudjak állni a hallgatóság elé, hogy elmondhassam, amit fontosnak gondolok. Csak amikor Medusza fejét Perszeusz levágta, akkor szabadulhattak ki Posseidon és Medusza gyermekei, többek közt Pégaszosz, a szárnyaló ló. Valóban szárnyakat kaptam: ma már imádok kiállni egy közönség elé és előadni.
Vedd észre, hogy a görög és más népek mitológiáját hibásan tanították – tisztelet a kivételnek. Végig kellett kínlódnunk az összefüggéstelennek tűnő, zavaros történeteket Kronoszról, Zeuszról, Prométesuszról, Dionüszoszról; aztán végig kínlódtuk az Illiászt és Odüsszeiát; és mind ebből egy-két közhellyé lett történet és max. annak a fogalma maradt meg, mi is az a hexameter. Csak épp azt felejtették el elmondani, ha megértjük, hogy milyen minőségek kapcsolódnak a történetekben pl Zeuszhoz más néven Jupiterhez, vagy épp Arészhez vagyis Marshoz, akkor képesek lehetünk ráeszmélni olyan összefüggésekre az életünkben, amivel bizony tudunk fordítani a saját sorsunkon.
Ha például valaki rezonál a Mars harciasságával, vadságával, szenvedélyével, és egyben vonzódik a Neptunusz vagyis Posseidon ködösítő jelleméhez, az az ember megélheti ezt a minőséget egy sötét és mély oktávban, pl. azáltal, hogy a béke nevében háborúra buzdít tömegeket.
Ha azonban a létenergia szintje megemelkedik, megélheti azt is, hogy harmóniát is hozhat a saját és a közösség életébe. Pl. letelepedhet egy tölgyfa vagy egy erdeifenyő alá, mindekettőben ott a Mars ősprincipiuma, és meditációba merülhet, gyógyulhat, kisimulhat. És ebből a megemelkedett állapotból hozhat olyan döntéseket, ami valóban a békét erősíti a külvilágban is.
Ha azonban számára a meditáció jelenleg még idegen, de megérti, hogy Marshoz kötődő dolgokra van most szüksége, maga mellé vehet pl. egy vadászkutyát, amiben ott lesz a Mars lényege, és a vadászkutyával foglalkozva, azt idomítva kisimulhat, jól lehet. Vagy lovagolhat, amiben ott lesz Posseidon esszenciája. Vagy épp feltöltheti magát egy bölcs küzdősportba elmélyedve, és azt rendszeresen gyakorolva.
Az Aranygyapjas kos és a gyógyító erdő
Amiatt viszek kisebb-nagyobb csoportokat rendszeresen az erdőbe, különféle fákhoz, mert a fák a függőleges tudomány legszakavatottabb művelői: minden fa más-más ősprincípium húrját pendíti meg az emberben. Ezáltal egy olyan zene születik, mely meggyógyít nem csak téged, hanem krónikusan beteg társadalmunkat egyaránt, rajtad keresztül.
Posseidon és Theophané szerelmének gyümölcse ugyanis a híres aranygyapjas kos is:
„Ebben a történetben felismerhetjük Posseidon átnemesült, „megváltott” tulajdonságait is. Fantáziája és beleérző képessége segítségével túllép a hétköznapi csábítások szintjén, felismeri a helyzet transzcendens hátterét, és megteremti az aranygyapjút, az Egység szimbólumát. Az egyébként rosszkedvű és kötekedő isten ebben a történetben önzetlenségről és emberszeretetről tesz tanúbizonyságot.”
– írja Nicolaus Klein és Rüdiger Dahlke A függőleges világkép c. könyvükben.
Az ősprincípiumok vezette, téren és időn átívelő, gyógyító közös utazásunkról szól Az öt fa c. könyvem is. Hallgasd meg az alábbi részletet Wégner Judit, a Madách színház színművészének előadásában:
Hallgasd meg azt a podcastot, amit Zalatnai Brigitta készített Az öt fa c. könyv írójával, B.T. Ailával és Wégner Judit színművésszel (Madách színház), aki remek alakításban olvassa fel, játssza el a könyvet. A podcastot, melyben sok személyes, izgalmas kérdés került napvilágra, alább hallgathatod meg (55 perc):
„Isteni olvasmány! Merüljünk bele a történetbe és hagyjuk magunkat elvarázsolni!” – Zalatnai (Palcsó) Brigitta újságíró, ÉletVezetés podcast
Ha érdekel a hangoskönyv vagy a nyomtatott könyv, katt az alábbi gombra, ahol akár nagy kedvezménnyel meg is rendelheted:
„Nagy aranyszínű villanásban látja az egészet: a fákat és az embereket, amint összecsapnak a földért, a vízért és a légkörért… Négymilliárd évnyi élet legbámulatosabb eredménye segítségre szorul. Nem, nem ők – mi. Segítségre mindentől és mindenkitől.” – Richard Powers
“A kárpát-medencei lét alapjait érintő kérdésfeltevés: mit tudok változtatni önmagamon, hogy holnaptól szebb legyen a világ?” (Somlósi Lajos: Rügyező hagyatékunk)
Az emberi lét tele van feszültséggel, gyakran felzaklató, fájdalmat hozó gondolatokkal és élettapasztalatokkal. Ahhoz, hogy az emberi élet fájdalma, zaklatottsága kioldódhasson, hogy valóban gyógyulhassunk, egyénileg és közösen, fontos minél gyakrabban belemerülni a csendbe. A csend nem a beszéd hiánya. A csend áthatja teljes lényünket, minden sejted, elemi részecskéd fürdik benne.
Van egy anekdota az Univerzumot átható, a teljességet hordozó csendről, én nagyon szeretem. Egy kis tengeri szivacs egy napon úgy dönt, zarándokútra indul – meséli Szvámi Véda – hogy felfedezhesse az Óceánt. Elzarándokol tehát egy sokat megélt szivacshoz, és azt kérdi tőle: Mester, hol van az Óceán? Az öreg szivacs így felel neki: Fiam, az Óceán benned van, és mindenütt körülötted. A fiatal szivacs csak hümmög, kitágul és újra összerándul, és úgy dönt, keres egy igazán bölcs szivacsot, aki elmondja neki végre, hol van az Óceán. Szóval hosszú, hosszú útra indul, az Óceán túlvégébe.
Több csend lenne Indiában vagy a Szentföldön, avagy Vatikán államban a Szent Péter székesegyházban? Ezeken a helyeken több az Isten, másutt meg kevesebb, vagy egyáltalán nincs jelen? Ugyan már! Legfeljebb vannak helyek, pl. templomok, vagy az erdő katedrálisai, ahol ezt a csendet, és a vele együtt tapasztalható, tágas lét-öröm-jelenlétet könnyebb észlelni. Helyek, ahol az emberi lárma könnyebben elcsitul, és így beléphetsz egy kapun.
Aki Isten hasonlatosságára teremtetett
Az ember egy különleges létkonstrukció: miközben ezen a Földi létsíkon él, a Bhu-lókában, ahol az öt érzékszervén át elborítják-megvakítják az ingerek, elárasztják a gondolatok, közben be van kötve sok más, nem Földi létsíkba is. A tálikus létsíkok átszüremlő valósága, áthatása miatt az önzés, a kegyetlenség, az erőszak és pusztítás világát is képes itt megteremteni; régről ismerjük ezt mindannyian. Ugyanakkor az ember képes ráhangolódni a magasabb, fényesebb létsíkok erejére-üzenetére, és ezáltal egyre tisztább, örömtelibb valóságot teremteni, belül és maga körül.
Embernek születni nagy kiváltság! Hatalmas lehetőségeket hordoz a gyógyulásra, és ezáltal arra, hogy valóban „szebb legyen a világ”.
Jézus így szólt tanítványaihoz az Olajfák hegyén (lásd a Pistis Sophiában):
„Fény Kincsestárának három kapuja és ennek kilenc őre van.”
Ahhoz, hogy ezt a kijelentést felfoghassuk, mindenekelőtt meg kell érteni a fizikai testbe zárt létezés és a finomtest (azaz linga) viszonyát. Szvámi Védának van egy remek metaforája erre: az öt érzékszerv által és a gondolatok által megtestesült valóság olyan, mint a hullámverés az óceán partján.
A hullámverés elvakít, feldönt, újra felállsz, újra feldönt, fájdalmasan felsérted magad a magad álmodta, kegyetlen valóság kövein. Az élet tele lesz küzdelemmel, szenvedéssel. Aztán egyszer csak találsz egy csendes öblöt, ahol belemerülhetsz a vízbe. Jól úszol – erre szolgál a jóga – így alámerülsz. És ahogy alámerülsz – ez a meditáció – megszűnik a hullámverés, és egy újszerű, mégis mélyen ismerős világ tárul ki előtted.
Aki merült már le tengerben, vagy akár csak úszkált a Balatonban, tudja, a víznek rétegei vannak, melegebb és hidegebb rétegek. Ezek a rétegek a különböző létsíkokból hozzád átszüremlő, átélhető valóság rétegei. Ezeket a valóság rétegeket pedig különböző szellemi lények lakják, melyek hatása, vetülete az emberi élet mindennapi küzdelmeiben, konfliktusaiban, frusztrációiban, örömeiben, flow-élményeiben és csodáiban is megjelenik. Az óceánban vannak cápák, de vannak fénylő gyöngyök is. A szándékerőn (azaz a Szankalp Shaktin) múlik, mit hozol fel az óceán mélyéről.
Ha belépsz az első fénykapun
A finomtest óceánba három kapun át léphetünk be – erről bővebben írtam A Fény három kapuja c. írásomban. Az első kapu a földi létsík világához „legközelebbi” finomtest kapu. Amíg ez a kapu zárva van, ha meditálni próbálsz, azt veszed majd észre, hogy elárasztanak a gondolatok és késztetések: Hopp, pittyent egyet a telefonom, üzenetem érkezett. Ki lehet az és mit akar? Itt ülök és meditálok, pedig még főznöm is kellene holnapra valamit! Jó lenne a hétvégén elmenni valahová, de hova? Micsoda finom illat? Almásrétes! Imádom az almásrétest! – Szóval amíg hasonló jön, az azt jelenti, hogy ez az első fénykapu zárva van számodra.
Ezek az elterelő késztetések azért vannak, hogy megérleljenek, hogy megedzzék az akaraterőd (az Iccsa Shaktit). Ugyanis összeszedettség nélkül, szétszórt energiákkal nem lehet belépni az első lingán, vagy fénykapun.
Az első fénykapu patrónusa Brahma, a teremtő istenség. Az átlépés egy kapun akkor lehetséges, ha van kulcsod hozzá. A kulcsot az életesemények folytán a kapukat őrző szellemi lényektől kapod meg. A folyamat jelentősen segíthető akkor, ha bizonyos mantrákat alkalmazol. A mantra egy specifikus információt hordoz, megszólítja, mintegy megcímzi a kapu őrzőjét.
Minden információ továbbításához szükséges egy megfelelő energiát hordozó hullám. Így működik a mobiltelefonod kommunikációja is: az alap ritmust, a GHz-es elektromágneses hullámot modulálják, formálják azért, hogy a hangod rezgései, vagy az internet-kapcsolaton utazó byte-ok átjuthassanak. A mantra alapjaiban véve ugyanígy működik. A mantrákat a Látók, azaz a Rishik hozták fel a csendóceánból; ezek gyöngyök, melyeket ott találtak a mélyben.
Az első fénykapun az Om námo Brahmáné namaha mantra segít átlépni.
Mielőtt belépnél – mert odabent, legalábbis kezdetben, sötét lesz, csendes sötét – jó, ha van egy szankalpád, egy teremtő szándékod, egy úti célod. Pontosan hová akarsz eljutni az életedben? Mi az, ami Neked most igazán fontos? Ebben a rövid videóban elmondom, hogyan kell a szankalpát megalkotni úgy, hogy valóban működőképes legyen.
Fontos azt is értened, hogy amikor belemerülsz a csendbe, amikor meditálsz, ott nincsenek képek, nincs mozi sem dallam, nincsenek gondolatok sem érzelmek. Csend van. A gyöngyöket, amit találtál, akkor tudatosítod majd, akkor nézhetsz a tükrükbe, amikor visszatértél a meditációból. Az életedben fog a hatása tükröződni.
Jut eszembe, tudtad, hogy India ősi neve Bharáta? És azt, hogy Bharáta volt az a Rishi, aki a színjátszást, a drámát a világunknak adta, és nem a görögök? Azért hozta el nekünk Bharáta a színjátszást, hogy ebbe a gyöngytükörbe nézve felismerhessük azt, amin változtatnunk lenne érdemes az életünkben. A szanszkrit nyelvtudós, Szvámi Véda szerint a Bharáta szó három szóból áll: a bháva, azaz érzés, érzület; a rága, azaz dallam; és a tála, azaz ritmus. Ez a három a földi játék lényege, és ez a három a valóságunk teljességét feltáró mantra lényege is.
Jármű a finomtest óceánjában: a jantra
Ha a csöndbe merülsz, mivel ott sem az öt érzékszerved, sem a kezed-lábad nem működik, szükséged lesz egy szállító eszközre, egy járműre is, amely a szankalpád által megjelölt helyre visz. Ez a jármű a jantra, ami egy geometriai forma. A jantra a mantra képi megfelelője.
Minden tapasztalatunknak van egy archetipikus szimbóluma, ezek a mandalák. Azonban nem minden mandalának van meg az energiája, hogy a finomtest csendjében vezessen, utaztasson. A jantrák – szemben a komplikált mandalákkal – általában egészen egyszerű, szakrális geometriai ábrák, vagy ilyenekből tevődnek össze: négyzet, háromszög, kör. Az első fénykapun átléptető mantrának ez a jantrája – egy négyzet és egy háromszög:
Azaz ez a jantra két részből áll, az első egy négyzet. Ez elhatárol az emberi élet függőségeitől, egyben a biztonságos tér alapja, a beavató piramis alapja.
Ez a jantra a repülő szőnyeg – aki olvasta Az öt fa című könyvemet, ott a történet főszereplői Gilgames útját követik visszafelé az időben, átzarándokolva Törökországon és Irak sivatagjain, és többek közt átélik a repülő szőnyeg emelő erejét egy iraki mecsetben.
Van tehát a valóságnak néhány „hő” rétege, lókája, ahová ez a repülő szőnyeg képes elrepíteni. A világunkat, életünket támogató-segítő, valamint huncut lényekről, a tüneménylényekről, akiknek a jelenléte az erdőben inkább észlelhető, egy meglehetősen gazdag leírás található Somlósi Lajos Az Erdő mint Eredő c. remekművében.
Ha a tüneménylények világán is túl akarunk emelkedni, a dévák és dévik, azaz az istenlények otthonába, akik szintén erőteljesen formálják mindennapi tapasztalatainkat, ez a kapcsolódás és emelkedés már végképp nem megy a benső megtisztulás nélkül. A benső tisztaságunk tükörképe a környezetünk, ahol élünk. Tovább emelkedni nem lehet az erdők szentségének, a növény és állatvilág tisztelete és megbecsülése nélkül. Aki magos Déva várát akarja felépíteni, annak tisztelnie kell az Anyát, a Természetet, a Shaktit. Csak vele együttműködve, együtt lélegezve, átélve-átérezve szállhat fel a következő, emelő-repítő jantrárta, ami a „csúcsán álló” háromszög.
A háromszög jantra nem más, mint a magyar őshagyomány szent állata, a sólyom:
Ez a kép Somlósi Lajos: Az Erdő mint Eredő, és Fafaggatás c. könyvéből származik.
A sólyom a szívig emel, és ott majd átalakul; és ekkor a saját életútját járó ember átléphet a következő fénykapun. Ez a fénykapu a szív templomában van a finomtestben, és amikor kinyílik, a létezés újabb dimenziója tárul fel – egy olyan erő és szépség, átölelő szeretet, amit nehéz szavakkal kifejezni.
Ahogy Az öt fa című könyvemben írom – mely a regény cselekményével párhuzamosan végig vezet az Ógörög-Óegyiptomi-Kaldeus beavatási úton –, minden nemzetnek van egy lényege, amit az adott nemzetbe született embernek ki kell művelnie. Idézek a könyvből:
„Egyszerre azt veszi észre, hogy egy egész nemzet lényegét hordozza magában. Lehet, hogy spanyol, német, amerikai, török vagy épp magyar. Egy nép lényegét hozta ide fel. Ez már a beavatás ötödik szintje, melyet az adott nép nevén neveznek: a német, a spanyol, az amerikai, a török vagy éppen a magyar… Ez a hely ebben a tájtemplomban ahhoz az emberhez szól, aki kész rá, hogy mélyebben bepillantson önmagába, át az idő hasadékain. Aki felkészült arra, hogy hordozza annak a nemzetnek a lényegét, ahová tartozik, ahová született. Ez a hétszintű beavatás ötödik állomása, amely által a drágakő kerül elő. A drágakő pedig a koronához tartozik.”
Magyarnak lenni azt jelenti, hogy a küldetésed része az, hogy a szív terébe emelkedj a sólyom hátán: elfogadni és továbbadni ezt a teremtő, végtelen energiát, könnyedén és természetesen, átélni, hogy rajtad át áramlik.
Ehhez a szárnyaláshoz a kapu tehát bennünk nyílik. És ezzel megérkeztünk oda, ahonnan kiindultunk, az alapkérdéshez: Mit tudok változtatni önmagamon, hogy holnaptól szebb legyen a világ? Mi az a kis lépés, amit ezért ma megtehetsz?
Tudatosíthatod például, hogy minden napod, ez a mai is, sőt, minden lélegzeted ajándék, amit azért kaptál, hogy kibontakozhasson, általad, valami igazán felemelő.
Az ökoszisztémánk 60%-át már kiirtottuk, és a klímakutatók és ökológusok szerint 2045-re kiírtjuk a 95%-át, ha nem változtatunk. Ez pedig magával rántja az embert is, mindenkit súlyosan érintve, függetlenül attól, hol él és milyen az anyagi helyzete.
Az átformált-megmentett jövőben fontos szerepet játszanak majd a tiszta, háborítatlan erdők. Japánban már receptre írják fel az erdőt. Vajon miért? Hogyan gyógyítja az emberi bajokat az erdő?
A jövő legfontosabb felfedezése nem a mesterséges intelligencia vagy a kvantumszámítógépek terén várható. A jövő legnagyobb felfedezése: az emberi intimitás felfedezése lesz mindazokkal a más létmódokkal, melyek velünk élnek ezen a Bolygón.
Ezen az előadáson ennek a felfedezésnek a kibontásáról, átéléséről, öröméről lesz szó. Vajon hogyan tud ez fordítani a helyzeten? És miért állítom, hogy nincs olyan hogy kicsi ember, hogy az előttünk álló sorsfordító időszakban minden embernek jelentősége van?
Az előadást tartja: Dr. Bükki Tamás Aila
Az előadás után lesz lehetőség kérdezni, beszélgetni a témáról.
Hol lesz ez az előadás és mikor?
Az előadás 2024. március 18-án lesz, hétfőn, 18h-tól kb. 20 óráig.
Helye: Szigetszentmiklós, Városi Könyvtár és Közösségi Ház:
„Nagy aranyszínű villanásban látja az egészet: a fákat és az embereket, amint összecsapnak a földért, a vízért és a légkörért… Négymilliárd évnyi élet legbámulatosabb eredménye segítségre szorul. Nem, nem ők – mi. Segítségre mindentől és mindenkitől.” (Richard Powers: Égig érő történet. Barabás András fordítása)
Dr. Köves Alexandra, ökológiai közgazdász, a Corvinus Egyetem Döntéselméleti tanszékének docense meghívott, hogy legyek a beszélgető társa a Zöld Egyenlőség podcast-jában.
Alexandra a nemnövekedés elvének hazai szószólója, és nemrég arról számolt be, hogy az Európai Parlamentben ma már felállva ünneplik azt, aki a nemnövekedésről beszél, mint a legfontosabb út ahhoz, hogy elkerülhessük a küszöbön álló klímakatasztrófát.
Mi is ez a nemnövekedés elve?
„Nemnövekedés (angolul: degrowth) egy politikai, gazdasági és társadalmi mozgalom, melynek alapját környezetvédelmi, fogyasztásellenes és anti-kapitalista eszmék alkotják. A nemnövekedést valló gondolkozók és aktivisták kiállnak a termelés és a túlfogyasztás – melyben hosszú távú környezetvédelmi aggályok és a társadalmi egyenlőtlenségek gyökereznek – visszafogása mellett.” – írja a Wikipédia
„A gazdasági növekedés nem lehetséges a környezet pusztítása nélkül. Semmilyen tudományos bizonyíték nem utal arra, hogy e kettő szétválasztható lenne a szükséges mértékben globális szinten. A magas jövedelmű országok a gazdasági növekedést hajszolják, ami azért probléma, mert ez a növekedés jelentős mértékben, – sőt, időnként teljesen – semmissé teszi azokat az eredményeket, amiket a környezetvédelem területén tett erőfeszítéseknek köszönhetünk. A jelenlegi klímakáosz, és az élőlények közötti egyensúlyt biztosító érzékeny háló szétszaggatása alapvető fenyegetést jelent a békére, a víz-és élelemellátásra, valamint a demokráciára. Nem csupán a túlélésünkhöz, de társadalmunk virágzáshoz is szükséges egy, a növekedés dogmáját meghaladó gazdasági modell előmozdítása… Ahhoz, hogy a lehető legkisebb lábnyommal elérhessük a lehető legmagasabb életminőséget, meg kell változtatnunk a gazdasági játékszabályokat és annak céljait.” – olvashatjuk a https://nemnovekedes.net/ oldalon.
Mit tanulhat a közgazdaságtan a fizikától?
Na de miért kért meg engem Alexandra, hogy beszélgessek vele a kvantumfizikáról? Mit tud a fizikai, és miben segíthet, hogy teremthessünk együtt egy élhető jövőt, egy olyan világot, ahol jó élni, ahol nem kihasználjuk, hanem együttműködve segíthetjük egymást, tiszteletben tartva élő környezetünket? A fizika végül is nem az élettelen világ megismeréséről szól?
A Mit tanulhat a közgazdaságtan a fizikától? c. podcastot ide kattintva hallgathatjátok meg, de akár elérhetitek Spotify-on keresztül is. Szerintem nagyon izgalmas kérdésekről beszélgettünk, érdemes meghallgatni (49 perc).
Ha össze akarnám foglalni pár mondatban, talán ezt emelném ki belőle: a nézőpont, ahogy a világot szemléljük, meghatározza azt, hogy mi fog történni a világban. Mindeközben megmarad az egyén döntési szabadsága, autonómiája. Továbbá a folyamatok sosem lineárisak: hirtelen változások jellemzik. Azt hiszem, a beszélgetésünk nagyon reménytelire sikerült.
Ha egy konkrét példán keresztül is meg akarod mindezt érteni, szívből ajánlom ezt a zseniális, 45 perces magyar filmet:
A film arról szól, hogy a termőföldjeink a környezet és emberpusztító mezőgazdásági eljárásaink miatt fokozatosan kimerülnek, még pár évtized, és semmi terményt nem adnak majd. Ugyanakkor van egy bizonyítottan működő, az életet támogató alternatíva. Ott van tehát az értelmes, új nézőpont, és tapasztalatból tudjuk, hogy az minden szempontból előnyös és fenntartható.
Miért nem vált át a teljes mezőgazdaság erre? Látszólag érthetetlen, de aztán leesik: az új megoldás, amit a film bemutat, nem növeli a GDP-t. Emiatt, azaz a műtrágya és növényvédőszer gyártók gazdasági ellenérdekeltsége miatt valójában megjósolhatatlan, hogy át tud-e erre állni időben a gazdaság. Mit lehet akkor itt tenni? Hát épp azt, amit Alexandra is tesz a Zöld Egyenlőség podcastjában: újabb és újabb impulzust adni, koptatni azt a halálos beidegződést, hogy a GDP növelése, pl. a szántás, a műtrágya, a mérgek az, ami jó nekünk. És akkor egyszer csak nemlineáris módon átbillen majd a rendszer, egyszer csak megtörténik, és onnantól még a középiskolákban is tanítják majd, hogy lám-lám, így kell ezt csinálni.
Na de mi köze van mindennek a spiritualitáshoz?
Elgondolkoztál-e azon, miért van az, hogy többé kevésbé ugyanazt a valóságot tapasztaljuk? Állunk ketten a villamos megállóban, és begördül a sárga, zajos villamos. Mindketten ugyanazt a villamost látjuk és halljuk. Hogy lehet ez?
Több lehetőség van: lehet egyrészt, hogy van egy objektív valóság, és mi, autonóm lények, ezt az objektív világot tapasztaljuk az érzékszerveinken keresztül. Persze, nem teljesen ugyanazt, mert ha épp máshová figyelsz, vagy épp alszol, nem tapasztalod az állomásra begördülő, sárga, zajos villamost.
Innen indult ki a fizika is, és a 20. században arra jutott, hogy a valóság teljesen másképp működik. A kvantumfizikusok arra jutottak, hogy nincs olyan, hogy objektíven megfigyelhető valóság. A megfigyelő megváltoztatja a valóságot.
Ami azonban még ennél is megdöbbentőbb: úgy tűnik, egyetlen megfigyelő van. Te, aki kinézel a fejedből és tapasztalod a világot, és én, aki épp ugyanezt teszem, nem különálló lények vagyunk. A kvantumfizika egész rendszere csak akkor marad konzisztens ugyanis, ha elfogadjuk: egyetlen megfigyelő van csupán. Te és én lényegünkben egyek vagyunk.
Mutatok egy alternatív nézőpontot is, amelyben több megfigyelő van, azonban közös az elme mezőnk. A dolog úgy is felfogható, hogy a te elméd és az én elmém nem független: olyan, mintha közösen egy barlang falát írnánk. Te itt írod, és olvasod, én egy kicsit arrébb. Te ennek vagy a szakértője, én valami másnak. Mindkettőnk kezében ott van egy elemlámpa, tudatosságunk elemlámpája, amivel bevilágítjuk a barlangnak egy kis falszakaszát. Amit megvilágítunk, azt tekintjük valóságnak. És időnként, ha nem ugyanazt látjuk, nagyon összeveszünk. De akár egyet is érthetünk abban, mi az, ami jó nekünk, ugye?
Miért olyan reményteli mindez?
Mert arra jutunk, hogy nem vagy kicsi és jelentéktelen. Ha beírsz valamit a közös elmemezőbe, az ott van, és azáltal, hogy más is észreveszi – vagy ugyanaz a lélek tapasztalja – az változat a közös jövőnkön. Szóval, számít, hogy mit teszel, mit mondasz, minek adsz figyelmet.
Ahogy Paramahamsza Jogananda is mondta: „Amire a figyelmed fordítod, az fog naggyá nőni az életedben.”
A kérdés csupán az, te mit szeretnél látni az életedben és magad körül? Az ember egyik legcsodálatosabb lehetősége, hogy meg tudja fogalmazni a teremtő szándékát, avagy szankalpáját, és valóban működik. Ide kattintva találsz segítséget a szankalpa megalkotásához, pozitív jövő teremtő lehetőségeid kibontakoztatásához.
Ne csupán értsd meg, hanem érezd is át!
A megértés egy csodálatos lehetőség, az embernek adatott rendkívüli eszköz. Azonban önmagában sok-sok vitára ad okot. A jógik mindig azt hangsúlyozták, hogy csak az a tudás, ami tapasztalati tudás (vidya), és amit az életedben alkalmazni is tudsz.
Egy erdőtől nem csak azt lehet megtanulni, hogyan kell a földjeinket helyesen művelni, ahogy a fenti filmből kiderült. Amikor megfelelő módon lépsz be egy erdőbe, megélheted, hogy ez a világ legtágasabb lénye. Nem különálló, magányos fák halmaza az erdő, hanem egymással a leveleken és a gyökereken át kapcsolatban lévő, egyetlen hatalmas, csodálatos élőlény. Élőlény, akitől te sem különülsz el, nem csak amiatt, mert életed a fák lététől alapvetően függ. Megélheted, hogy a fák befogadnak, hogy átölelnek, és így Te magad is kitágulhatsz, és átölelhetsz mindent, ami él.
Ez a felemelő tapasztalás az, ami szerintem nagyon lényeges ahhoz, hogy egy olyan jövő formálódhasson ki, ahol jó élni, ahol ez a Föld nevű bárka továbbra is az otthonunk maradhat. Ennek az élménye valami ősi, és egyben nagyon-nagyon új.
„A jövő legnagyobb emberi felfedezése az emberi intimitás felfedezése lesz mindazokkal a más létmódokkal, amelyek velünk élnek ezen a bolygón.” (Thomas Berry: The Great Work: Our Way into Future. Bükki Tamás Aila fordítása.)