A Völgyben most csönd van, az ágakon vastagon áll a jég, millió csöppenés, ahogy olvad a naptól. Szivárványok mozdulnak a hóban, millió rezgő szivárvány. Végtelen a csönd. Tömörített zene. Benne, ha jól figyelsz, az élet szimfóniája, mely kész megmutatni magát; kék ég, napfény, hó, jég és szivárvány. Ívek az élő fák és a kidőltek között.

” Az Al Rischa két csillaga egymás körül kering időtlen idők óta, és kilencszázharminc földi év alatt kerülik meg egymást lassú körtáncukban. Az Al Rischa arab szó, jelentése az, hogy „kötél”. Azok, akiknek dolguk van egymással a felszabadulás égbe emelő táncában, újra és újra megjelennek egymásnak a karma áldásaként. 

A Földre vetülő Halak csillagkép tájtemplomai tizenkétezer-négyszáz éve ott várnak a Börzsöny hegyei közé rejtve, átölelve a Szűz csillagkép tájtemplomait, a Csóványos hegy csúcsát, ölükben tartva a Grál-völgy szent terét.

Ha olyan ember lép ebbe a térbe, akinek benső érzékelését élete útja már megtisztította, az Al Rischához közeledve valóban kettős csillagot tapasztal a tájban is. Ahogy halad felfelé a hegyen, maga mögött hagyva a patakok pezsgését, zenéjét, egy életspirálon juthat el ide. Az életspirál épp úgy fordul, ahogy az óra mutatója jelzi az időt. Az egyik csillag nagy öreg fák árnyas ölelésében van, ez az Al Rischa női oldala. A másik csillag egy napos szirt peremén van, ez a Halak férfi oldala, az az ág, amelyen át a Megváltó erő, a Fiú ereje megérkezik. A két ág az emberben egyesül, és amikor ez megtörténik, megszületik a nagy mű, az Opus Magnum.”