Gyógyító utakon

Gyógyító utakon

Noé hegyéről lesz szó, mely a Börzsönyben van, és a Szűz-Halak zarándokút része. Mitől olyan különleges? És hogy jön ide Noé? Történeteket mesélek, abban bízva, hogy inspirál, lendületet ad majd Neked a változtatáshoz. Mert, ahogy azt Oltás vagy Oltalom? című blogomban is írtam:

A mostani helyzet akkor válik számodra megváltóvá, akkor töltötte be a járvány a funkcióját az életedben, ha ennek hatására képes vagy megváltozni.

Noé történetének 3 rétege

Az elmúlt hetekben egyik zarándoktársam, Ágnes nagyon megbetegedett, és ahogy teltek a napok, egyre csak rosszabbodott az állapota. Bár az első két Covid tesztje negatív lett, az orvosok megállapítottak, hogy mégis csak Covid. Mikor korházba került, mindkét tüdejének 60-70%-át beborította a gyulladás. Azt írta nekem SMS-ben: „Ne hívj, oxigén maszk van rajtam, nem tudok beszélni!” 

Később tudtam meg, hogy amikor a korházba került, a doktornő elmondta neki, elképzelhető, hogy pár napon belül meg fog halni – képzelheted, mennyire maga alá került. Ágnes 2 gyermekét neveli egyedül. Életvidám középkorú nő, folyamatosan alkot; festőművész, aki tele van megszületésre váró képekkel. Annyi, de annyi szállal kötődik az élet pezsgéséhez. Szóval, mikor megtudtam, Ágnes milyen rosszul van testileg-lelkileg, bevallom, jó egy napra én is elnehezedtem. A rendszeres jóga gyakorlás lényembe ivódott lendülete segített ki most is a gödörből. Meditációimat felajánlottam Ágnes gyógyulásáért. Egyik meditációm után jött az is, hogy ajánljam fel a Noé hegyére vezető utam, hogy ez is segítse a felépülését.  

– Hogy jön Noé itt a képbe!? Ha én az erdőt járom, én ott fákat látok. Én ezt nem értem! – mondta nekem az egyik jógaoktató társam. – Miért gondolod, hogy egy hegy a Börzsönyben Noé hegye? Honnan veszed ezt?

Minden szent iratnak – tanítja Szvámi P. Jogananda – 3 szintje, olvasata van – magyaráztam 8 zarándok társamnak fent a Hegyen, Noé szikrázó hó és fény templomában. 

Az 1. réteg a szó szerinti értelmezés. Noé, aki Isten útmutatását megfogadva hajót épít, amellyel átmenti az életet, állatokat, és embereket, azokat, akik hisznek a szavának. A többieket elsöpri Isten tisztító vízözöne. 

2. réteg a metaforikus értelmezés. Ezen a szinten megértjük, hogy a Vízöntő hónapja, és a benne uralkodó Szaturnuszi minőség úgy hat ránk, hogy kitisztítja vagy kikényszeríti, ha másképp nem megy, egy betegség által mindazt, ami nem vihető át egy új korszakba. Kitisztítja, ami már nem éltet minket. Tudjuk már, hogy a vízözön nem sok 1000 éve volt, hanem itt van, újra és újra lezajlik velünk. 

És ott a 3. réteg, a tapasztalati, legmagasabb szint. Mit élnek át vajon azok, akik nem szálltak fel a bárkára? Félelmet és rettegést. Épp, ahogy most a láthatatlan Covid-19 újabb és újabb hullámától retteg sok milliárd ember. Azok viszont, akik felszálltak a bárkára, mást tapasztalnak: segítséget, bátorítást, támogatást. Megélik a szerető, egymásra figyelő közösséget.

A patak két partja, és ami összeköt

Amikor 8 zarándok társammal felmentünk Noé hegyére, mely a Börzsönybe levetülő Szűz és Halak csillagképek egyik fontos, erőteljes energiájú csillagpontja, át kellett kelnünk egy megáradt, zúgó hegyi patakon. (Hogy mi a jelentősége a Börzsönybe levetülő Szűz – Halak csillagképnek és zarándoklatnak, arról az Ahol a párhuzamosak egybeérnek c. könyvemben írok részletesen.) 

Ezen a patakon rendszerint egyszerű átkelni köveken lépkedve, most azonban minden követ opálosan fehér jégsapka burkolt. Elindultam hát a patak mentén felfelé, azt keresve, hol vezethetném át biztonságban az engem követő embereket. Jó 200 méter múlva találtam csak egy olyan helyet, melynél erre lehetőséget láttam; itt csak az utolsó lépésnél kellett egy összefagyott kő és fa jégképződményre lépni, szóval nem volt épp tökéletes, de azt gondoltam, megteszi.  Átlépkedtem, és bíztattam a többieket. A túlparton megtorpantak. Volt, aki kihívásként tekintett a jeges kövek közt futó, 3-4 m széles zúgó patakra, volt olyan útitársam, akinek igencsak össze kellett szednie minden bátorságát.

Az egyik zarándok társam igencsak félt – láttam a mozdulataiból, ahogy túrabotjaival kétségbeesetten szurkálta a vizet, támasztékot keresve a jeges kövek között a patakmederben. Az utolsó jégzsombékon, a félelem sorsbeteljesítő következményeként, megcsúszott, és hanyatt vágódott a patakban. Gyorsan kihalásztuk. Közben a többiek rendben átkeltek, kik a köveken lépkedve, kik pedig találékonyan átcsúszva egy jéggel borított, patak felett átívelő fatörzsön. 

Mínusz 10 volt aznap. Vízbeesett társunkra rögtön elkezdett ráfagyni a ruha. Töprengtem, mi legyen most. Visszamenjünk? Vagy visszaküldjek valakit vele? Persze ehhez újra át kellene kelnie a patakon… 

És abban a pillanatban zarándok csapatom belendült: előkerült egy váltó nadrág és száraz zokni. Mindenki segített, hogy gyorsan átöltözhessen. Volt, aki leterítette a polifómját, amit a meditációhoz hozott, hogy arra ülhessen. Ketten kötni kezdték az összefagyott cipőfűzőket, hogy mielőbb lekerülhessen az átázott farmer. Hosszú és embert próbáló kapaszkodó után értünk fel Noé erdő templomába.

Az utolsó pár száz métert 30 centis szűz havat taposva tettük meg, melynek felső rétege vékonyan megfagyott, így minden lépésnél beroppant a talpunk alatt. Fent csend volt. Letelepedtünk, hátunkat a templom oszlopainak támasztva – öreg tölgyek és bükkök tartották a kék boltozatot. A faágakra fagyott jég mint millió gyémánt szikrázott a napfényben. Ott ülni abban a vibráló, életerővel telt térben csupán az út koronája, ajándéka azoknak, akiket megtisztított az út. Noé, a bárka, a Hegy, a remény és megmenekülés ragyogó szivárványa: ezek itt vannak, és megjelennek mindannyiunk életében. 

A szeretet gyógyító útjain

Egyik zarándok társam, Gabi, aki feljött velünk Noé hegyére, hosszú idő óta szenvedett sokízületi gyulladásban (artritisz). Nemrég odáig jutott, hogy ez így nem mehet tovább – már minden mozdulata fájt. Úgy döntött, elkezd velem jógázni online. Ez hatalmas segítség volt számára – mesélte nekem. Már csak az ujjai fájnak – mondta. Ez tette lehetővé, hogy egyáltalán eljöhessen erre az útra, és gyalogolhasson velünk 8 km-t. S bár kérte, hozzak Neki nordic botokat (ezek nagyon kímélik a térd és csípő ízületeit), de végül lemondott a botokról. Lemondott, mert úgy látta, van közöttünk olyan, akinek erre most nagyobb szüksége van. 

Gabi a túrát könnyedén vette, ami saját maga számára is meglepetés volt. Nem fájdultak meg az ízületei a végére sem. Ám másnapra mindene nagyon fájni kezdett – úgy mondta, „vonított a fájdalomtól”. (Átélt egy erőteljes gyógyulási, ún. Herxheimer reakciót). Majd egyszer csak elkezdett zokogni. Feljött és feloldódott valami. Mélyről jött. És a zokogással a testi fájdalmai is eltűntek. És az artritisz, ami maradt belőle, az is eltűnt.

Másnap még egy kisebb hullámban visszatért ugyan, majd végleg feloldódott ez a betegség, mely sok évig elkísérte őt. Gabi meggyógyult. Meggyógyította a Hegy és az Út. És az a szeretet, ahogy a többi társához viszonyult: Itt a nadrágom, vedd fel! Bár magamnak hoztam, mert fájnak az ízületeim, és óvni akartam őket, mégis, most neked nagyobb szükséged van rá. Itt vannak a botok, bár magamnak kértem, de látom, te most nehezen jössz felfelé, hát tessék, odaadom.

Aki jól gondolkodik, sosem csak az agyával gondolkodik… Túl sok mindent akarunk megoldani.… Az életre mi a megoldás? Az életet végig kell élni, mi van azon megoldanivaló? /Pilinszky János: Csend és közelség/

A Fény korának hajnalán

A Fény korának hajnalán

Most letettünk mindent, ami túlhaladott, amit cipeltünk magunkkal. Könnyűek vagyunk, tágasak, szabadok. Készek vagyunk a csodálatos élet új kalandjára. Új tapasztalatokra. Megismerésekre. Kapcsolatokra. Hiszen az egész élet kapcsolatokról szól. Kapcsolódunk a testünkhöz, érzéseinkhez, elménkhez. Másik emberhez, tárgyakhoz, a természethez. Istenhez. Minden kapcsolat. /Szép Ferenc jóga mester/

Ahol a párhuzamosok egybeérnek c. könyvemben írok a Szűz-Halak zarándoklat felfedezéséről és ennek jelentőségéről. A Szűz és a Halak csillagkép levetül a magas Börzsönybe. Mit jelent mindez? 

Szűz-Halak egy beavató út, általa összekapcsolódik benned a Föld és az Ég; teret ad arra, hogy megszülethessen benned a Krisztusi minőség. Ennek átélése megkönnyíti, hogy egyre inkább úgy tekints a körülötted élő emberekre, mint fivérekre és nővérekre. És lehetővé teszi, hogy a világban a körülötted épp zajló életeseményekben felfedezhesd a Fényt, a spirituális növekedés jeleit és csodáját.

Úton az Al Richához

2021. január 2-án indultam fel az Al Richához, a Halak csillagkép két ágát összekötő ragyogó csillagponthoz. Tíz kíváncsi, nyitott társam döntött most úgy, hogy elkísér ezen az úton.

Bevallom, kicsit aggódtam a túra miatt, mert az év utolsó napjaiban újra elkezdett fájni a jobb térdem. A térdem októberben megsérült, erről írtam a Gyógyító rezgések c. írásomban. A térdem ugyan meggyógyult, de nemrég újra bejelzett. Vajon bírni fogja, vagy alig tudok majd levánszorogni vele a hegyről?

Mindazonáltal tisztán értettem ennek üzenetét: az alázat fontosságára hívta fel a figyelmem. Arról szól, hogy ezeken az utakon én legfeljebb külső vezető lehetek. Útmutatásommal megkönnyíthetem fizikai útjukat, és így könnyebben tudnak majd befelé figyelni, oda, ahol a valóban fontos dolgok történnek. Azonban nem vezethetem el őket legbenső Szentélyükbe. Oda mindenkinek saját elhatározásából kell elindulnia, saját akaraterejét megérezve kell eljutnia úgy, hogy segítséget kér hozzá saját benső Vezetőjétől.

Egymást segítve, könnyedén

Az út sárral kezdődött, sok sárral, de ennek ellenére járható volt. 

Indulásunk kezdetén arra kértem a csoportot, hogy maunában, azaz csöndben jöjjenek fel velem a Hegyre, ahol az Al Richa csillagpontját elérve rövid meditációt tartunk majd. 

Mielőtt indultunk volna, az egyik társam odajött hozzám, és súgva mondta, hogy nagyon nincs jól. Szokatlanul és ijesztő módon felszaladt a pulzusa. Ránéztem, finoman remegett. Átöleltem. És ahogy csöndben így voltunk, eszembe villant, hogy a legfontosabb dolgot elfelejtettem elmondani a csoportnak.

Az erdő minden fája összekapcsolódik. Az egész erdő egyetlen ölelésben kapcsolódó, együtt lélegző gyönyörű élőlény, mely így óvja-tartja azt a szent helyet, ahová belépni készülünk. Hálát adtam ennek az emberi ölelésnek, amely most épp erre emlékeztetett. Megkértem hát a társaimat, válasszanak egy-egy fát, érintsék meg, és kérjenek bebocsátást az erdőtől, és támogatást az útjukon. Így is tettek. Ez tette lehetővé, hogy könnyű legyen az utunk, és valóban eljussunk oda, ahová elindultunk.

Igyekeztem egy közepes, követhető ritmust adni az utunknak, mely minden lépéssel egyre magasabbra emelt minket. Igyekeztem figyelni rájuk, mégsem vettem észre valami fontosat. Milyen jó, hogy ismét ott volt egy társam, aki segített rendbe tenni a dolgokat. 

Volt velünk egy idősebb férfi, aki le-lemaradozott, mint kiderült azért, mert elkezdett fájni a csípője. Én csupán bíztattam, és nem tettem volna mást, legalábbis egyelőre – annyira a vezetésre figyeltem, hogy elvesztem benne. Amikor mondta nekem egyik társam, hogy adhatnánk neki egy nordic botot, én csak bólintottam, de nem tettem semmit. Azt gondoltam ugyanis, ez a férfi biztos büszkeségből nem fogadná el; majd később, ha felérünk a kereszthez, majd odaadom esetleg az enyémet. Bevallom volt bennem félelem is attól, ha odaadom a saját nordic botjaimat, ami nagyon kíméli a csípő és térd ízületet, az én térem fog végül nagyon megfájdulni a többlet terheléstől.

Ez az érzékeny társam azonban megelőzött, nem várta be, hogy mire jutok a saját racionalizáló, okoskodó démonommal. Cselekedett, odament ehhez a társunkhoz, és egyszerűen odaadta neki az egyik botját.

Korábban azt hiszem szégyenként éltem volna meg ezt – a szégyen az egyik legmélyebb életenergia állapot. Most azonban nem jött szégyen, hanem őszintén örültem, hogy volt köztünk valaki, aki helyettem jókor és jót cselekedett. Példamutatóan járt el. 

Odasétáltam a fájó csípőjű társunkhoz, és odaadtam neki mindkét botomat, hogy próbálja ki így. Mert ahhoz, hogy a csípőjét tehermentesítsük, és így ne annak fájdalma vigye el a figyelmét a fontosabb dolgokról, mindkét botra szüksége lesz. Bár kicsit vonakodott, ráállt a dologra, és hamar ráérzett, mennyivel könnyebb így, milyen felszabadító. 

Mikor a túra végén visszaadta a botokat, azt mondta, annyira jól van, hogy akár egy újabb körre is szívesen elmenne. Nem mondtam ott el neki a másik csodát: az én térdem is tökéletesen van, egy csöppet sem fájdult meg végül az úton.

Halak: a halálon átvezető út

Így jutottunk egymást tanítva, segítve, kiegészítve egyre feljebb a Hegyre. A sarat felváltották a gyönyörű fehér hófoltok, melyek egyre sűrűbben borították a megfagyott barna avart. Ahogy az Al Richához vezető emelkedő spirális út utolsó szakaszát jártuk, a hófoltok összeolvadtak, és visszaverték a fátyolfelhős égből átszűrődő napsugarakat. Ragyogó, tiszta volt az idő – átmosott és felpezsdített.

Halak két ága, melyet ez a csillagpont kapcsol össze, eltérő minőséget képvisel. Jelenleg a tavaszi napéjegyenlőség a Halak „vízszintes”, keleti ágára esik. Ez a tisztulás útja. A benső tisztulás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy kibontakozhasson emberi lényünk magasabb, örömteli minősége. 

A boldogságot, melyet az emberiség évezredek óta keres, nem a tárgyak és rangok, a látszat hatalom megszerzésével és halmozásával lehet elérni. A hatha jóga rendszeres gyakorlása pont ezt a nélkülözhetetlen benső tisztulást szolgálja. Bár mindez jóga nélkül is megtörténik, a jóga számottevően felgyorsítja és megkönnyíti a folyamatot; nem szükséges ugyanis, hogy a szenvedés vigyen el minket a helyes gondolkozáshoz és életvitelhez, és tudatosságunk kitágításához. 

Halak „függőleges” Tejút felé néző ága a kozmikus tudás és a Megváltó Földre érkezésének az útja. A tavaszpont épp erre a tengelyre esett, amikor Jézus a Krisztus leszületett közénk.

A Pisces (Halak) … mely során a test, a lélek, s a szellem erői (három nap, – három sík!) átminősülnek, a helyükre kerülnek azért, hogy a Megváltó megszülethessen belül, mindhárom síkon! A világ most érzékelhető valóban egységként. A lélek az átminősülés folyamatában a múlt használhatatlanná vált ideáit leteszi, s így új „életre” kel, de a „régi” meghal. A Halak ezért a „halál” jele. Ez a halálon átvezető út. /Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei/

Mi változik?

Ha nyitottsággal járod ezeket a különlegesen erőteljes energiájú, rezgésű pontokat, hozzásegítenek, hogy szintet léphess. Mi változik, amikor ez megtörténik?

Az életed történéseit teljesen más perspektívából kezded szemlélni. Minden ember és az élő táj minden részlete tanítómestereddé válik – és ezáltal válsz valóban Egészségessé.

Dr. Szvámi Mudrarúpa orvos és jógi ezt a meglepő kijelentést tette egyik kurzusán:

Az egészség nem a betegség hiánya. Az egészség az, hogy mindent, ami velem történik, pozitív, előremutató impulzusként vagyok képes szemlélni.

Ezen az évkezdő Al Richa spirituális túrán feltűnt valami még, ami nagyon fontos, és mélyen reményt keltő: tele volt a hegy emberekkel. Volt, aki egyedül, de legtöbben kisebb-nagyobb csoportokban járták a hegyi utakat. Jókedvű, ragyogó arcú emberekkel volt tele az erdő!

Amikor leértünk a hegyek lábánál fekvő parkolóhoz, megdöbbentő látvány fogadott. Ott, ahol hétvégén is csak max. pár autó szokott parkolni, most legalább 100 vagy még több autó volt. Az emberek özönlöttek ki a hegyekbe, pedig sár volt, és felhős volt az idő. 

Milyen csodálatos, hogy ennyi embernek fontos, hogy így kezdje ezt az Új Évet, megfürödve az erdő békéjében, és hogy átmossa egész szervezetét a tiszta levegő! 

Ez számomra egy félreérthetetlen jel: hatalmas pozitív változás indult el. És tudom, így is folytatódik, nem lehet másképp, hisz a sötét kor, a Káli júga véget ért, és immáron az emberiség felemelkedő, Fényt hozó korszakába értünk. 

Ha többet szeretnél erről olvasni, és mélyebben megérteni, mi a jelentősége ebben az emelkedő folyamatban mindannak, ami most körülöttünk történik, szeretettel ajánlom a figyelmedbe az Ahol a párhuzamosak egybeérnek – beavató zarándoklat, tudomány és spiritualitás című könyvemet.

Ahol a párhuzamosok egybeérnek

Ahol a párhuzamosok egybeérnek

Eljött az idő, hogy sok Mester éljen világszerte, hogy segítsenek lehorgonyozni az új energiát, a kitágult tudatosság energiáját, és a Krisztus mag energiáját, amely most borul virágba a Földön. /Adamus Saint-Germain: Az új energia Mesterei/

Ez az év számomra a Ragyogás hegyén kezdődött, a Pilisben. Emlékszem, Lengyel Kriszta barátom és jógaoktató társam, aki a túrát vezette, hangsúlyozta, mennyire meghatározó, hogyan kezdi el az ember az Új Évét. Hát igen, döbbenetesen izgalmas és felemelő folyamatoknak lehettem részese. Március táján kezdődött, egy időben a karantén-helyzet megjelenésével. Véletlen? Aligha.

Egy meghökkentő üzenet

Márciusban egy meghökkentő üzenet ért el hozzám, melyet Rudolf Steiner mondott. Bevallom, Steiner írásaival nem igen foglalkoztam eddig, az volt a megélésem ugyanis, hiába olvasom, nem értem, amit ír. Mégis, ez volt az a mondat, ami villámként ért el, elindított egy lelkes, hónapokig tartó kutatást:

A Halak és a Szűz együttműködéséből létrejövő hatásokat nem lehetséges bármi ártalmas célra felhasználni. Segítségükkel viszont elérhető, hogy bár az ember az élet mechanizmusától bizonyos értelemben eltolódik, de ez egyetlen embercsoportnak sem fog mások feletti uralmat biztosítani. /Rudolf Steiner, GA97, Das Christliche Mysterium/

Be kell valljam, hogy Steiner ezen mondatát sem értettem, most azonban, hogy túl vagyok egy beavató erejű zarándoklaton, jóval világosabb lett; nem a gondolkozás, hanem  a tapasztalat érlelte meg bennem, és egyelőre alig elmondható – de azért alább megpróbálom láttatni a lényegét. 

A Szűz-Halak zarándoklat felfedezése

Az üzenettel együtt megjelent bennem egy gondolat: a Szűz és Halak csillagkép levetül a Börzsönybe, keresd meg! 

Na ne! Pont én, aki fizikusként egyáltalán nem foglalkoztam misztikus (azaz számomra szó szerint ködös) asztrológiai jóslatokkal? Tényleg menjek és üldözzek ősi fantázia szülte égi struktúrákat, csillagképeket a Földön? 

Igaz, tavaly nagy örömmel és kíváncsisággal vettem részt egy zarándoklaton a Pilisben, ahol a Nimród vagy Orion csillagkép vetül le, lásd Zarándoklat a csillagok között c. írásom, de ott „csak” túráztam, és közben befelé figyeltem. Így persze sok mindent megéltem, de nem engedtem, hogy szembesítsem magam fizikusi világképem és az asztrológiai vonatkozások közt feszülő, – ma már tudom, látszólagos –  szakadékkal. Miért látszólagos? Kitérek erre is.

Szóval úgy döntöttem, rámozdulok erre a benső hívásra, és hasonlóan állok hozzá, ahogy a Nimród zarándoklathoz: járom az utat és megtapasztalom, ami adatik. 

Márciustól augusztusig kb. 10-szer tettem hosszabb túrát a magas Börzsönyben, és a túrák közt a térképre illesztgettem, útról útra finomítottam a 2 csillagkép szimbólumát, lehetséges helyzetét. És minden úttal egyre nőtt a lelkesültségem. Arra jöttem rá, hogy ez a két csillagkép valóban levetül, azaz minden pontjának megfeleltethető egy hely, ahol elképesztő erejű tér van; olyan hely, ahol a meditáció állapotába, a benső csendbe lépés egyszerűen és a maga természetességében történik. 

Összesen 34 ilyen pontot fedeztem fel, mindegyik a Szűz vagy Halak csillagképek 1-1 csillagával kapcsolódnak az égi szimbólum Földi levetüléseként. 

Szeptemberben aztán felköltöztem egy sátorral a hegyekbe, és az 5 napos zarándoklat során, melyet teljes némaságban, egyedül töltöttem, bejártam mindkét csillagképet, és 27 csillag ponton meditáltam.

Ez alatt az 5 nap alatt rengeteg félelem párolgott el belőlem. Az egyedül-az-erdőben félelme, ahogy  feküdtem a sötét sátorban, és köröttem bőgtek a szarvasok. A lezuhanok-lábamat-töröm-és-itt-maradok félelme – mert hát nem minden csillag pont esik kényelmesen elérhető turistaútra. 

Ahogy egyik hétköznap jártam a hegyet, egyedül, köröttem pedig gomolygott a felhő és bizonytalan sötétbe borult az erdő, megjelent bennem a kétely és az ego lázítása: mekkora hülye vagy, tök egyedül bolyongsz itt!? És mi lesz ha… a megdöbbentő azonban az volt, hogy pármásodperc múlva át tudtam helyezni a figyelmem és bizalmam arra a benső hívásra, akinek vagy aminek a szava ide vezetett, és hirtelen ez a fáradt-ijedt-zavarodott kis énem szétrebbent, és a köd és sötét ellenére örömmel, szívből- mozdulva, lelkesedéssel tudtam tovább gyalogolni, és tenni a dolgom – melynek szerepét ott-akkor még egyáltalán nem értettem.

Nem létezik olyan, hogy elektron?

A megértés azután kezdett körvonalazódni, hogy hazatértem, és még mindig tart, egyre több mindenre kapok rálátást, fokról-fokra bontakozik ki a megértés-felfedezés öröme. 

Rájöttem arra, hogy az a világkép, amiről a fizika tudománya szól, és ami az öt érzékszerv megismerésére alapoz, nem teljes, csak a térkép egyik fele. Ráadásul a fizikai világ legtöbb fogalma, amit valóságnak gondolunk, sosem létezett. Így például nincs olyan, hogy elektron, hogy foton, vagy hidrogén atom. Ezek mind-mind elmebeli fogalmak, szimbólumok, melyek az öt érzékszervvel tapasztalható világ pontosabb megismeréséhez segítenek csupán, de nincs valóság tartalmuk. Csak hát annyit mondták nekünk az iskolákban, hogy már létezőként tekintünk rájuk. 

Utam során, ahogy a hegyeket jártam, egyetlenegyszer sem találkoztam szintvonallal, pedig a térkép tele volt vele.

Hasonlóan, az égi csillagképek is az emberi tapasztalat minőségeit jelölik, segítenek megérteni a velünk történő életfolyamatokat, eseményeket. 

A szimbólum, mint pl. a Szűz vagy Halak csillagkép, egy kód, melynek információ tartalmát, emberi lényként képes vagyok dekódolni. Azért vagyok képes rá, mert több információs csatornát tudok nyitni, mint az 5 érzékszervem. A jóga, sőt az asztrológia, asztrozófia, épp ennek a tudománya, és a létezés azon szféráihoz kapcsol hozzá, melyben itt és most élünk. És épp ez segít, hogy változtathassunk.  

Lassacskán rájövünk, hogy miért vonzunk be eseményeket és embereket az életünkbe. A betegségek, sorsfordítók, konfliktusok tanítónkká, mestereinkké válnak! Észrevesszük, hogy az energiáinknak, érzéseinknek különböző szintjei vannak. Magas szinten az erők úgy segítenek, hogy az a környezetünkre is kihat, míg az egoisztikus, alacsony szinten működtetett energiák gátolnak, félelmeket és negatív érzéseket keltenek. /Paksi Zoltán, asztrozófus, Égi utak csillagüzenetei c. könyv/

Új korszak születőben

Minden csillagállás egy energetikai helyzet, és így lehetőségeket hordoz – egy új korszak van születőben. 

Úgy tűnik az emberiség most egy különlegesen áldott időszakot él át – ez a fontos infó jött át hozzám a zarándoklatom vége felé. Számtalan Mester van, érzékeltem, akik aranyhálóként szeretetükkel körbe veszik ezt a Bolygót, és segítik azt, hogy egyre több embernek megemelkedhessen az energia szintje, és kiszabadulva a félelem szorításából, szó szerint újjá születhessen.  

Szóval fel a fejjel! 

És ha még gyakorolsz is valamit, ami segíti, hogy igazán erős maradhass, hát… semmi sem állít meg, hogy stabil, bizalommal és örömmel feltöltött legyél. És ezt kisugározva, egyre több embertársadat segítheted majd Te magad is, hogy kigyógyulhasson a fájdalmas elszigeteltség korszakból.

A Káli-júga, a sötét kor véget ért – mutatja meg Sri Juktésvár jógi (Kaivalya Darsanam – Szent tudomány c. művében). A felemelkedő ágba léptünk!

…Tiszta erőt ébresztünk a vízből,
készen állunk, tudjuk a hogyant.
Egymásban ragyogunk fel,
meditációnk szent tüzében…
/A Ragyogás hegyén/

A Szűz-Halak zarándoklatom inspirálta az Ahol a párhuzamosok egybeérnek c. könyvemet, melyet ide kattintva szerezhetsz be és olvashatsz el.