Egy vizsgázó, egy 19-20 éves fiatalember is elkezdheti a kiégés tüneteit produkálni; vagy pedig egy édesanya… de ugyanígy férjként, feleségként is ki tudunk égni, vagy nagymamaként, vagy beteget ápolva… /Pál Feri atya/
A kiégéshez vezető út lépésről-lépésre
Lendületes kezdés. Az a természetes késztetés, hogy jól csináljam a dolgom kényszerré válik. Az az időszak, amikor óriási elvárásokkal tekintünk magunkra.
Nőknél például előfordul, hogy hatalmas erőfeszítést tesz valaki azért, hogy összeegyeztethesse a modern dolgozó nő eszményét, – és a társadalmi elvárást: akkor vagy értékes, ha pénzt keresel – a hagyományos, gondoskodó nő eszményképével.
A munkahelyünkön kreatív, hatékony munkát végzünk, amit a környezetünkben lévők megerősítenek. Jól esik az elismerés. Könnyen kialakul vagy fokozódik a maximalizmus, cselekvés- és bizonyítási kényszer.
Egyre többet vállalunk, azt is, amit már nem bírunk. Az egyensúly már eltolódott. Megjelenik a kényszer a gondolatainkban: meg kell csinálnom. Nem mondhatok nemet!
Elégedetlenség. Fokozott erőfeszítést kell tennem, hogy fenntartsam a teljesítményemet. Túl sok fontos dolgot akarunk egyszerre tenni, így sok minden félbemarad.
Azt gondoljuk, hogy képesnek kellene rá lennünk, hisz ezek fontos dolgok. De a nap 24 órából áll, a teljesítőképességünk véges.
Megjelenik a fáradtság, túlterheltség. Frusztrációval telített a napunk. És otthon is ez jár folyton a fejünkben. És még 1000 dolog van… Emiatt alig tudunk pihenni…
Állandósul a stressz. És személyes szükségleteink háttérbe szorulnak. Megjelennek a testi kimerültség jelei: immunrendszerünk gyengül, alvászavarok, rémálmok lépnek fel…
Belső konfliktusaink kikezdik fizikai egészségünket. Tünetek: mellkasi szorítás, gyorsabb pulzus, esetleg szívritmus zavar, fejfájás, emésztési zavarok, gyomor panaszok, jelentős testsúlyváltozás.
Állandó rohanásban, örökös lázas tevékenykedésben élünk, ami a személyiségben mélyen gyökerezik, így nem egyszerű megváltoztatni, de fontos lenne, mert ez a szívbetegségek egyik jelentős rizikófaktora.
Elkezdünk a testi tüneteinkkel szemben küzdeni. Pedig ezek testünk vészjelei, amivel üzen nekünk, hogy változtassunk. „Pont most dőlök ki? Nincs időm a betegségre!”
Nagyon erősen jelen van a napjainkban a reménytelenség, és értelmetlenség érzése. Életunttá, lehangolttá, erősen kritikussá vagy agresszívvé válunk. A negatív érzések, gondolatok eluralkodnak rajtunk.
Apátia és depresszió jelenik meg.
Hát, megérkeztünk 🙁
Van elkerülő – és gyógyító – út
Figyelj az szükségleteidre, és ezeket hozd összhangba a rád váró, elvégzendő munkával. Hogyan? Végezz pár perc légzés figyelést, mielőtt nekikezdesz egy új feladatnak! Figyeld csukott szemmel, hogy emelkedik és süllyed a hasfalad. Ez lenyugtatja az idegrendszert, és segít rangsorolni.
Készíts napi, heti, havi rendet, hogy lásd mi fér bele és mi nem.
Fontos a munka és magánélet, a különböző szükségleteink egyensúlya. Ezért amikor hazatérsz a munkából, végezz el egy 10-15 perces vezetett relaxációt! Teljesen más lesz az estéd! Képes leszel letenni a benned keringő feladatokat. Ne félj, nem vesznek el, sőt, új megoldási utakra fogsz így rátalálni. Erőfeszítés helyett könnyedén. Próbáld ki!
Tisztázd időről-időre, mi az, ami téged motivál. Ebben erőteljesen segít, ha eljársz pl. hetente 1-2x jóga órára ami kellően komplex, így teljesen kikapcsol és feltölt majd. Ráadásul felébreszti az energiáidat is.
Hasonlóan segíthet, ha néhány órát el tudsz tölteni – lehetőleg csendben – a természetben. Teremts időt arra, ami valóban feltölt, pihentet. És így segít abban, hogy
reális célokat tűzhess ki, olyanokat, ami felé örömmel tartasz.
Ha nem működik valami, ne személyes kudarcként fogd fel, és ne másokat hibáztass! Van úgy, hogy nem kapunk zöld utat.
A jóga – ha rendszeresen végzed – segít majd téged abban, hogy elfogadhasd a zárt ajtókat, és megtaláld azt, ami most számodra nyitva van. Ezért gyakorolj rendszeresen! Napi 10-10 perc ászana gyakorlás nemcsak a kiégéstől fog megóvni, hanem örömtelibbé, könnyedebbé teszi majd a napod!
egyszerű, bárki által végezhető gyakorlatokat tartalmaz,
a kurzust időkorlát nélkül,
és akárhányszor használhatod.
Akárhogy is, fontos, hogy felismerd a tüneteket. És elkezdj tenni érte, hogy újra egyensúlyba kerülj.
… talán ha sikerülne tökéletesnek lennem, mindig, minden helyzetben, akkor talán értékesnek tarthatnám magam, akkor talán szeretnének, akkor talán megnyugodhatnék, akkor talán boldog is lehetnék, de addig nem. /Pál Feri atya/
Azt gondoltam nyár elején: remek, itt ez a nyár, nyaralok majd a családommal, és emellett sokat jógázom majd, és így feltöltődöm. És így persze jó sokat tudok majd dolgozni is. Vitt a lendület, mert egy remek tervem volt, ami régóta érlelődött már bennem: szerettem volna, ha elindulhatnak az élő jóga óra közvetítések. Hogy mi ez? És miért?
Nagy tervek és lelkes munka: mi ezzel a baj?
Meggyőződésem, hogy mindenki tanító és tanítvány egyben. Ha jóga órákat tart valaki, az csupán azt jelenti, hogy a jóga eszközrendszerén keresztül tud másoknak segíteni, egy remek eszközt adni a gyógyuláshoz és fejlődéshez. Mindenki azoknak adhat, akik épp összhangban vannak vele. Sajnos én egyelőre heti pár jógaórát tudok csak adni, és tudom, vagytok jó páran, akik szívesen jönnétek, csak az időpont nem jó, vagy a hely, ahol tartom, épp nem elérhető. Viszont ha feltörhetném az idő és tér korlátait – vagyis egy jógaórán részt vehetne bárki, akinek ez épp most adhat, hát, az remek lenne! És ehhez elvileg adott minden feltétel, technológia…
Szóval, szerettem volna, ha beindulnak még ezen a nyáron az élő jóga óra közvetítések. Amelyekbe bárhonnan be lehet csatlakozni. És ha épp az időpont nem jó, akár 12 óra késleltetéssel is… Igen, elhatároztam, hogy még ezen a nyáron. És dolgozni kezdtem rajta nagy lendülettel.
Azonban minél jobban beleástam magam, annál több technikai nehézség, kimunkálandó körülmény bukkant fel – pedig már kezdek leadni a maximalizmusomból, de komolyan! 🙂 Hetekig kotortam a neten a megfelelő, költséghatékony eszközök után, és egyre jobban kezdtem belegabalyodni, kezdett az egész fojtogatni. A balatoni családi nyaralás alatt meg is talált egy tartós fülfájás, ami eléggé megkeserítette az életemet. Foghattam volna a Balaton bacilus-inkubátorára, de tudtam, ez valójában másról szól. Arról, hogy kipróbáltam sokadszor az „ereszd-el-a-hajam” életet, és a többiekkel együtt fagyiztam, nassoltam – pedig már számtalanszor megtapasztaltam, hogy ez mennyire elnehezít, legyengít. És arról szólt még ez a kitartó betegség, hogy bár itt nyaralok a családdal, belül valójában tovább dolgozom. És még rejtett pár fontos dolgot magában…
Mik (kik) az élet előrehaladásának akadályai?
„Krishna a harci szekérrel a csatamező közepére hajt, és így szól: Nézd a Kauravákat, akik a feszültséget és nyugtalanságot okozzák! … ” – mondja Prajnanananda a Bhagavad Gitát idézve.
Hazatértünk a Balatonról, és én ennek nagyon örültem, mert végre úgy istenigazából belevethettem magam a munkába. Elhatároztam ugyanis, hogy nyár végére ezt az online élő jógát tuti megcsinálom. Augusztusban lesz egy jó 2 hetes próba időszak, amikor minden nap velem jógázhat az, aki ezt szeretné. És mit ad Isten? A fülfájásból torokfájás lett, majd a hangszálamra húzódott, és ott megtapadt. Hetekig alig tudtam beszélni. A feladat pedig egyre magasabbra tornyosult előttem. Kezdett kilátástalanná válni. Összeszorított fogakkal vetettem magam neki – akkor is megcsinálom! És amikor Párom finoman megjegyezte, hogy lehet, hogy ezt most el kellene engedni: fortyogtam belül.
Egy napon épp a Kislányom hoztam haza Gödről, amikor észrevettem, hogy Vác határában (szokás szerint) alaposan bedugult a 2-es út. Épp jó helyen voltam, kapcsoltam, egy gyors sávváltás, és már száguldottam is egy remek kerülő úton. Nagyon örültem az ügyességemnek. És akkor épp az orrom előtt leeresztették a sorompót. És csak vártuk a vonatot, és vártuk. És akkor, ahogy ott vártam a forró autóban, megértettem ennek az egész szituációnak az üzenetét. Nem rohanhatok előre. Csak ha megértek rá a feltételek. Ha a magam által kigondolt ütemhez ragaszkodom, szenvedést hozok magamnak. És lehet, hogy másoknak is. Lassíts, lassíts! – üzente a fel-fellüktető fül, és a reggelente a hangszálaimról felköhögött váladék. Rendben, oké, akkor lassítok, jól van! De hát miért is kellene lassítanom? Minek kell itt megérnie, hisz csupán technikai akadályok vannak, nem?
„…(a csatamező két szélén) a Kauravák és a Pandavák sorakoztak fel. A Kauravák azok a minőségek, melyek az elme nyugtalanságát okozzák, míg a Pandavák a tudás gyermekei, melyek a békét hozzák az életünkbe. A Kauravák: a düh, az ego, a büszkeség, a féltékenység, a képmutatás, rágalmazás… Míg a Pandavák: a tiszta szeretet, őszinteség és egyszerűség…” – magyarázza Prajnananada.
Amikor egyik Mesteremnek panaszoltam a nyár elhúzódó betegségét, és azt, hogy hiába szeretnék többet jógázni, hogy egyensúlyba kerüljek, valahogy nem megy, mindig valami közbejön, Mesterem megértően bólogatott: – A visszahúzó erők mindig fellépnek, amikor fejlődsz. Ez csupán annak a jele.
Fejlődöm? Inkább visszafelé, nekem legalábbis úgy tűnt. De hát miért is jelenik meg most ez a visszahúzó erő, amikor épp azon dolgozom, amiről tudom, hogy fontos? Egyfajta küldetésként ért el hozzám. Miért jelenik meg ez a lassító erő, amikor azon vagyok, hogy a jóga áldása több emberhez eljuthasson?
Miért ez a „vízben futás”? Miért nem sikerül?
Swami Prajnananada így ír erről:
„Az akaraterő és koncentráció együtt helyes irány. Ezekkel sikert érhetsz el. Amikor sikeresek akarunk lenni az életben, a következőkre van szükségünk:
jobb egészség és jobb test
koncentrált, nyugodt és csendes elme
kiegyensúlyozott elme, hogy elérhessük életünk céljait.”
Röviden: az élet 5 területén szükséges sikert elérnünk (egyensúlyt teremtenünk): az anyagiak terén, a családban, az egészség terén, érzelmi, illetve spirituális téren. Hogyan érheted el ezeket? A Gitában ott a válasz. Gyakorlod a jógát. … De milyen jógát?”
Ok, akkor lássuk. Reggel felkelek korán, jóval a család előtt. Erre a Jóga Akadémiai évek alatt szoktam rá, mert ilyenkor csend van és tudok gyakorolni pár órát. Ez egy csodálatos, feltöltő idő, ami segít, hogy fenntarthassam vagy visszaállítsam testi-lelki egyensúlyomat. Lezuhanyozom, kimosom az orrom (ami különösen fontos nekem, mert korábban igen sokat szenvedtem a pollen allergiától, és ettől az egyszerű és hatékony technikától szó szerint fellélegzek), majd jönnek a felemelő mantrák, a Gájatri és a Mahamriturdzsaja – mintha egy békés hegytetőn ülnék (a mantrák rezgés-kódok, segítenek, hogy minden reggel mentális újjásszületés is legyen). Majd jön a kriya-meditáció, amely egy elképesztő erejű gyakorlat sor, és azt a célt szolgálja, hogy beléphessek egy feltöltő-gazdag csendbe. És ha szükségem van rá, mert itt-ott sajog-jelez a test, vagy eldugult az orrom, végzek pár ászanát is, ami segít feloldani a blokkokat. Ez tehát eddig szerintem rendben van. Ez után jön a közös családi reggeli, majd belevetem magam a munkába. A munkából rendszerint 1-1 csésze teára és az ebéd erejéig állok csak fel. Majd újra a munka, melyet, ha nagyon elbágyadok, elzsibbadok, megszakítok egy relaxációval vagy jóga nidrával, ami segít, hogy kipihenten folytathassam. Hol itt a hiba? Persze a válasz régóta ott van, csak hát…. Szóval a gond az, hogy a lelkes munka közben elfelejtem figyelni azt, hogy fenntartsam az energia-egyensúlyomat.
Tudom régóta, hogy igen fontos lenne ebéd előtt és vacsora előtt min. jó fél órát szentelni pránajáma gyakorlásnak, amiről tapasztalatból tudom már, hogy döbbenetes felöltő erejű. Mégis, mindig közbe jön valami: itt most hogy hagyjam abba, amit épp csinálok!? És igazolásul persze mindig megjelenik valaki vagy valami, amire ráfoghatom: lám-lám, a külső körülmények sem engedték ma, ennyi!
Szóval erre jöttem rá a nyáron:
ha nem veszek erőt magamon, és nem alakítom át a napirendem, helyet teremtve a számomra fontos, feltöltő gyakorlásnak, nem fogok tudni előrelépni.
Miért? Mert nincs meg hozzá a megfelelő energia szintem. És az egyensúlyom. És mindaddig, amíg ezt nem teremtem meg, úton-útfélen sorompókat kapok majd. És ezek a sorompók, lassítások azért vannak, hogy engem védjenek.
Másrészről épp a benső-energia növekedése tud felépíteni egy másféle tudatosságot, és kiemelni az egós működésből. Ha e nélkül hajtom-tolom előre a dolgokat, erőfeszítéseimből csupán ez születhet: én vagyok az, aki majd Neked eljuttatja ezt a remek jógát! És ez így már bizony nagyon nincs rendjén.
Mit is mondhatnék még? Hálás vagyok, ha a nyár kínlódására gondolok, mert megérlelte ezt bennem. Hálás vagyok, hogy útmutatást kaptam, és hogy tudom pontosan, mi az amit tehetek. És hogy tudom-e használni ezt a kulcsot, az már tőlem függ. Vajon lesz-e erőm és kitartásom ahhoz, hogy átformáljam a berögződéseimet, a napirendem? Most azt gondolom, ezen múlik, hogy szeretettel és kitartóan munkálkodhassak tovább azon, amit fontosnak gondolok.
„… A munka a láthatóvá tett szeretet. És ha nem tudsz szeretettel munkálkodni, hanem csak utálattal, akkor jobb, ha otthagyod a munkád, és leülsz a templom kapuja elé, és alamizsnát kérsz azoktól, akik örömmel munkálkodnak….” /Kahlil Gibran: A próféta/
Lenne egy kérésem hozzád: ha valamikor úgy találod-sejted, hogy letértem erről az útról, kibillentem, köszönöm, ha jelzed ezt nekem. Nem ígérem, hogy örülni fogok neki, de bízom benne, hogy előbb utóbb elér hozzám az üzenet, és segít módosítanom, hogy amit csinálok, az valóban jó legyen.
Részt vettem egy év végi „bulin”. Számomra elképesztő mennyiségű alkohol fogyott. Jó páran már az elején eláztak. Mert hát időnként kell egy kicsit lazítani! Ki kell engedni a gőzt!
Mennyi-mennyi feszültség gyűlik össze bennünk! Nap-napra halmozódik. És szinte észre sem vesszük, csak amikor így összejövünk, és el lehet engedni a gyeplőt. És enni és inni kezdünk. Pukkadásig enni. Izzadásig, mígnem elakad a légzés. És inni, zsibbadásig. Kezdetben csak hogy könnyebben menjen a beszélgetés (?), hogy „bele tudjak lazulni.” Aztán már visz magával ez a csille. Feltörő emlékek a mélyben, jobb nem emlékezni. Hadd vigyen! „ – Jöhet még egy! Egészségedre!”
Egészségedre?
Egy ismerősöm azt mondta, tudja, hogy a cigivel és az alkohollal megmérgezi magát. De neki kell ez időnként. Mert ez „horgony”. Különben „elszállna”. És ha elszáll, az rettenetes. Az durva. A képek, a démonok. Inkább a tompaság! Meddig mehet ez így?
Egy közeli rokonom hónapok óta él mély depresszióban.
Vergődik benne. Közben eszik, csak eszik. Már túl van szerintem a 130 kilón. Felfúvódott. Fáj mindene, minden mozdulat. A fekvés, az ülés. És iszik, hogy elviselhető legyen. Vagy legalább egy kicsit jobb. Nemsokára elfogy a pénze – már hónapok óta lejárt a munkanélkülije is. És ha elfogy a pénze, megöli majd magát, ezt tervezi. Ez most a „célja”. Miért? Bevallotta: abban bízik, hogy utána könnyebb lesz. A halál majd elhozza a mély feledést. Jó lesz majd belesüllyedni. Végre vége lesz…
Ó mekkora tévedés! Miért? Mert a szenvedés a halál után is folytatódik majd. Mert mindaz, ami miatt iszik, amiről el akar feledkezni, – a tévképzetek, hogy mennyire nem vitte semmire, hogy ő milyen értéktelen – hangsúlyosan és tisztán lesz ott előtte. Mert csak a fizikai test, az annamaya-kósha, és az energia-test, a pránamaya-kósha egy része bomlik szét a halálban, az elme-test, manomaya-kósha (és még két rétegünk) tovább él. Csakhogy már nem lesz keze, amivel megfogja a sörös dobozt. Ez az eszköz kikerül a hatóköréből. És ez a pokol. A pokol így létezik – általunk, bennünk.
Swami P. Jogananda mondta: bármi, amire figyelmed fordítod, naggyá nő életedben. Ezért fókuszálj a benned ébredő öröm-buborékokra!
Életünk minden pillanata lehetőség arra, hogy változtassunk. Ezért vagyunk itt, ebben a testben. Nem csak az Újév első napja lehetőség! Te mivel akarod kezdeni? Vagy folytatni?
Bükki Tamás Aila – csoportos jóga óra, Verőce
Életemben több nagy életválság volt. Az elsőről már írtam, olvashatsz róla pl. a Két úton egy felé c. írásomban. Egy másik egy szilveszter éjszakán csúcsosodott: talán 18 voltam, szerető családom körében töltöttem ezt az estét: pogácsa, sütik, kocsonya, TV. Ettem, bámultam. Volt rajtam vagy plusz húsz-harminc kiló, és velem volt az önutálat, hogy itt vagyok kövéren, és még egy barátnőm sincs, sőt egy normális barátom sem, akikkel szívesen lennék. Senki sem hívott! Hánynom kellett magamtól. Mégis egy valamire jó volt. Elgondolkodtam. És rádöbbentem: mindez miattam van. Nem a szüleim, nagyszüleim miatt. És nem is a többiek miatt. Na ez aztán elviselhetetlen volt. Tehetetlenség, harag – immáron magamra. És akkor belül felsikoltottam: elég, elég ebből!
Tudtad-e, hogy a krízis azt jelenti, hogy válaszút?
És felismerted-e, hogy aki rádöbben, hogy van választása, az már – legalábbis életének egy vonatkozásában – szabad?
A szenvedés: felhajtóerő! Ahhoz azonban, hogy a felhajtó erő valóban felfelé emeljen, el kell engedned magad. A kapaszkodásod. Csakhogy nagyon nem mindegy, hogyan teszed.
Az alkohol kezdetben felemel, majd mélyre húz. Mélyebbre, mint ahol voltál előtte. Vannak róla emlékeid? Hogy milyen beletompulni a világba, és milyen utána, mikor eltűnt az alkohol hatása?
Egyik fontos eszköz, amit kaptunk: a megkülönböztetés képessége – a jóga ezt vivékának hívja. Tapasztalni, és megkülönböztetni a tapasztalatokat, és a következményeket. Megkülönböztetni az alkohollal járó elengedést attól, amit pl. egy jóga óra után, vagy egy jógikus mélyrelaxáció után tapasztalhatsz. Te tapasztaltad már? Van választásod.
Cél nélkül nem megy!
Ha megszületett benned az elhatározás, hogy ez nem mehet így tovább, első dolog, hogy keress egy célt! Egy célt, ami lelkesít. Ami fontos most Neked. Tudnod kell, hogy mit szeretnél. Ez a szankalpa – a szándék ereje. Fogalmazd meg jelen időben és pozitív módon, mit szeretnél. Tehát pl. „egészséges vagyok” – és nem „egészséges akarok lenni”. Ez az első lépés. És használd a relaxáció (vagy jóga nidrá, azaz mélyrelaxáció során) előtt és után, hogy mélyen beépülhessen. Ha csak úgy mondogatod, az nem segít.
És aztán lépni kell előre. Újra és újra erőfeszítést tenni. Ébressz magadban elszántságot ehhez. Emlékezz hozzá! És újra és újra tegyél erőfeszítést.
Senki más nem tud helyetted lépni
A Te erőd, energiád kell ahhoz, hogy előre juss. Az orvos, a pszichológus, a gyógyszer, a jógaterapeuta – egyik sem tud meggyógyítani! Ez képtelenség. A gyógyszer időlegesen segíthet. Az orvos vagy a jógaterapeuta átmeneti könnyebbülést hozhat, és utat mutathat. Az életeden azonban egyedül Te tudsz változtatni. És ehhez erőfeszítést kell tenned. Majd elengedni.
Elengedni, de nem mindegy, hogyan.
Olyan eszközt válassz, ami úgy oldja fel benned a feszültséget, hogy utána könnyedség, éberség és béke marad!
Egy olyan eszközt, ami támogat téged, hogy kitartóan járhass az utadon, mert segít felszabadítani rejtett energiáid. A jóga nekem ilyen. És Neked?
