Nem akkor érsz célhoz, ha mindent kimerítettél, hanem ha megtaláltad a kimeríthetetlent. /Hamvas Béla/
Jógázni azért kezdtem, mert nagyon nem éreztem jól magam a bőrömben
Fájt itt is ott is: a hátam, az ízületeim, folyamatosan allergiás-asztmával küzdöttem, magas volt a vérnyomásom, és meglehetősen kövér is voltam, és ekkor mindössze 23 éves voltam! Mindemellett kezdtem igencsak letargikussá, enerválttá válni. Emlékszem épp a földalattin zötykölődtem a Műegyetemre, és arra döbbentem rá, hogy semmi kedvem hozzá. Sem a mai naphoz, sem az egészhez. Pedig azt csináltam épp, amit szerettem volna, ami érdekelt. Hát akkor mit akarok tulajdonképpen? – tettem fel magamnak a kérdést. Elkeserített, hogy gőzöm sincs. Nemsokára rátaláltam a jógára. Döbbenetes élmény volt már a kezdetek kezdetén. A fájdalmaim, rossz közérzetem igen gyorsan eltűntek, az életkedvem pedig fokozatosan visszatért. És sok-sok pozitív változás indult el az életemben… Most mégsem ezekről szeretnék írni. Hanem sokkal inkább arról a képről, ami sok-sok év jóga gyakorlás során összeállt bennem. Arról, merre visz ez az út.
A jóga eszköz csupán
Olyan, mint egy repülőgép. Arra szolgál, hogy gyorsabban juthass vele a célba. Sőt, nem csak gyorsabban, hanem sokkal-sokkal kevesebb hajtűkanyarral: nyűggel, nehézséggel, szenvedéssel.
A jóga célja a boldogság
Ezt Swámi Bhaktanandától hallottam így, és azért idézem, mert szerintem igaz.
A jóga célja a boldogság. Jóga és meditáció.
Ánanda – az öröm, aminek nincs ellentéte
Az ánanda – az üdvösség. Ez a létezés öröme, ami lényed legmélyéből folyamatosan árad. A jógával pedig kiművelheted azt, hogy ennek a tudatában lehess. Az ánanda – szemben a gyufalánggal – egy mécses lángja, ami egyenletesen és folyamatosan ragyog, üzemanyaga pedig kifogyhatatlan, az Univerzumot átjáró és fenntartó életenergia.
A jóga egyik legfontosabb hatása, hogy gyakorlása során a jelenbe kerülök. Amikor jógázom, azt a képességem edzem, hogy le tudjak válni a múltbeli dolgoktól, pl. bűntudattól, ill. mindattól, amit jó lett volna máshogy tenni; és le tudok válni a jövő aggodalmaitól is. Hisz a múlt emlék, az elmémben lévő lenyomat, a jövő pedig nem létezik, csupán az elmében, mint kivetítés. A MOST ezzel szemben létezik. A jóga egyik fontos eleme, hogy megtanít hazatalálni a jelenbe. És ez igen felszabadító. Ha ezt megtapasztalod, rájössz majd, nincs szükség sem drogra, sem alkoholra többé, sem arra, hogy jó sokat egyél, hogy feloldódjanak a feszültségeid.
Ám azt is fontos tudnod, hogy a jóga jó hatásait nem elég egyszer-kétszer megtapasztalni. A rossz szokásokat évekig gyakoroljuk, olykor nap mint nap, mígnem betegség lesz végül belőle. A pozitív, valódi örömet hozó szokásokat is nap mint nap kell gyakorolni ahhoz, hogy a régi minták, késztetések, beidegződött reakciók elhalványuljanak.
Legyen valódi választásod!
Reggel nekem úgy csörög az óra, hogy tudjak egy jót jógázni, meditálni, mielőtt elkezdenénk kelteni Párommal a gyerekeket. Az, hogy felkeljek, hogy otthagyjam a meleg ágyat, bizony nehézség. Kell hozzá a sokszor átélt pozitív élmény tapasztalata, hogy milyen örömteli, áramló-pezsgő, és egyben milyen békés utána. Hogy mennyire más a napom, ha jógával kezdem! A reggeli meditáció nekem szükséges ahhoz, hogy újra és újra erőt kapjak, feltöltődjek. Fontos számomra, hogy minden nap megtapasztalhassam, és ébren tarthassam a tudatosságomat erre a létezés-boldogságra.
Nem a testhelyzetek, az ászanák tehát az, ami fontos. Nem az ászanázás a jóga. És nem is a pránajáma (légzőgyakorlatok). Még csak nem is a meditáció. Mindezek csupán eszközök.
Te vagy a fontos
Az, hogy Te minél kevesebb szenvedéssel elérj egy olyan pontra, ahol tudod, ki vagy, és átéld ennek áradó örömét.
16 évesen volt egy döbbenetes élményem. Egy nagy-nagy kétségbeesés, mint örvény magával húzott. Hírtelen olyan pontra értem, hogy reménytelen, kilátástalan lett a jövőm. Elviselhetetlenné vált ez a szenvedés. Akkor megadtam magam. És döbbenetes élményben volt részem – ma már tudom, kegyelem volt. Egy határtalan, áradó, kinyíló boldogság áradt bennem és körülöttem. Olyan intenzív volt, hogy pár másodperc után elviselhetetlen lett. Ömlöttek a könnyeim, és kimenekültem belőle.
Bükki Tamás Aila jógaórája – Verőce
Annak idején megfogadtam, hogy leírom majd ezt valahogy, de aztán rátaláltam arra, hogy ezt már leírták csodaszépen. A legcsodálatosabb szamádhi leírást szerintem Ray Bradbury adta, erről szól a Villanytelep c. novellája*.
Ehhez az élményhez visz vissza engem fokozatosa és finoman a jóga. A hatha jóga előkészít, segít kitisztítani az egész rendszerünket (fizikai, energetikai és mentális szinten) és felkészít a meditáció gyakorlására. Én e mellett a kriya jógát (meditációt) gyakorlom (Erről Swami P. Jogananda: Egy jógi önéletírása c. remek könyvében olvashatsz bővebben. A konkrét technika itt nincs leírva, és ennek jó oka van. A pontos gyakorlatokat beavatás után kaphatja meg egy Mesterektől, aki ezt szeretné).
Swami Satyananda úgy nyilatkozik a kriya jógáról – lásdKundalini Tantra– hogy ez a legszelídebb és legbiztonságosabb módja a kundalini, a benső erő, felébresztésének.
Amikor a kundalini ébred, azt észreveszed: kreatív leszel. Tele életkedvvel. És áradó örömmel. És ez az öröm és boldogság szinte észrevétlen növekszik majd benned, ahogy gyakorlod a jógát, épp úgy, ahogy egy napraforgó nő, és bont lassan szirmokat. Amikor kibontja a szirmait, a nap szépségét tükrözi vissza. És ha észreveszed ezt, benned is ez az a szépség tükröződik.
A modern fizika szerint az anyag egyáltalán nem passzív és élettelen, hanem folyamatos táncban és vibrálásban van. /F. Capra és P.L. Luisi, Az élet rendszerszemlélete/
Meditáció – út az energiával teli csöndhöz
Számomra fontos időnként elcsendesedni. Felülni egy „hegytetőre”. Mert ez ad lehetőséget arra, hogy láthassam életem útjait. Innen, e csendes magaslatról máshogy látom. És ebből a tapasztalatból erőt meríthetek, amikor a völgyben botorkálok, kétségek között.
Amikor meditálok, az egy különös kettősség: mély koncentráció, miközben a lehető leglazább a testem. Észlelem, ha van bennem feszültség, és légzésemmel segítem, hogy kisimulhasson. Ez a csöndes és éber figyelem segít rátalálnom egy benső térre, mely tele van energiával, azaz lehetőséggel, melyből bármi megszülethet.
A meditáció nem pusztán kiüresedés – a béke az béke, nem csupán a háború hiánya; a csend nem egyszerűen a szavak hiánya; és a nyugalom sem energiahiány. /Szvámi Véda Bháratí/
A meditáció épp annyira fontos csak az élethez, mint a víz
A meditáció feltölt és kisimít. Képessé tesz arra, hogy helyesen dönthessek. Így olyan tényezőket is figyelembe tudok venni, melyre racionális eszközökkel nem lennék képes, nem látnám át. Mondok egy példát: beteg a gyermekem. Az egyik orvos ezt javasolja. A másik amazt. Gondos szülőként utána googlizom. És minél több infót gyűjtök be, annál kétségbe ejtőbb lesz a zavar bennem. Újabb és újabb pro és kontra érvek. Elbizonytalanítanak. Mi hozza hát a tisztánlátást? Hát, bizony, nem ez. Nem az internet, és nem is a gondolkozás.
A meditációban azonban elcsendesedhetek. Majd ezt követően elképzelve, hogy így vagy úgy döntök, figyelek a testemre, a felbukkanó érzésekre és gondolatokra. Így a helyes döntés tapasztalatom szerint többnyire egyértelműen megmutatkozik. Ha túl nagy a benső zaj, ez nem lehetséges. Az így meghozott döntés sokkal szélesebb megismerésre támaszkodik, mintha csupán a belapátolt ellentmondásos infókra, valamint az eszemre, azaz a probléma megoldó (és egyben probléma teremtő) készségemre hagyatkoznék.
Nem véletlen, hogy ma már cégvezetőknek is az alapvető készségek közt oktatják, sőt, vannak már olyan sikeres cégek az USA-ban és nyugat-Európában, ahol a cégek több 100 alkalmazottja meditál – munkaidőben és nem a munka rovására, hiszen bebizonyosodott, hogy a munkatársak hatékonyságát is erősen javítja. A meditáció élni segít; hatása legtöbbször nem közvetlenül a meditációt követően, hanem a meditációk közti időben, a mindennapi élethelyzetekben mutatkozik meg.
Én minden nap meditálok; és azt tapasztalom, hogy az élet hullámzását egyre könnyedebben, derűsebben fogadom; egyre kevesebb dolog zökkent ki. És ha valami nagyon kizökkent mégis, hamar rátalálok, mi az, amit üzen nekem. A meditáció és a jóga hatására az életem egy segítő-támogató szintérré alakult! A meditáció eszközének használatát éppúgy meg kell tanulni, mint ahogy annak idején olvasni vagy számolni megtanultál. Hány évig is jártál iskolába, edzve a racionális probléma megoldó képességed? Úgy gondolom, hogy a meditáció általi elcsendesedés legalább ilyen fontos képesség, és érdemes megtanulni és kitartó gyakorlással elmélyíteni.
A fohász – mikor hatékony és mikor nem?
Mi a különbség meditáció és egy fohász (vagy egy ima) között?
Mindenekelőtt hadd mutassak rá egy fontos dologra: sem a meditáció, sem pedig a fohász lényegében nem kötődik egyetlen valláshoz sem. Ezek vallásmentes eszközök. A világ nagy vallási irányzatai csupán felismerték ennek fontosságát és értékét, hiszen abban is segítenek, hogy az Univerzum teljességéhez, avagy Istenhez kapcsolódhassunk.
Míg a meditáció az a folyamat, amikor csöndben figyelek befelé, a fohász során aktívan kiárasztom gondolatom a Teljességbe. Mintha követ dobnék egy tó felszínére, és a csöndes tófelszínen a gyűrűk szétszaladnak. A világegyetem csendes víztükrén szétfutó gondolat hullám képes átformálni, új pályára állítani az életünket, vagy azon emberek életét, akiért a fohász (vagy az ima) szól. Van úgy, hogy fontos kérnünk. Mert teremtő erőt kaptunk. És mert van úgy, hogy máshogy bizony nem tehetünk semmit.
Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. /Máté Evangéliuma 7, 7-8/
Szabad akarat, vagy spirituális erőszak?
Van itt egy igen fontos kérdés: ha a teremtő gondolatommal képes vagyok átformálni a világot, és erősen hathatok a másik életére, vajon mi őrzi meg a másik emberi lény szabad akaratát? Mi különbözteti meg ezt a „jó szándékkal” elkövetett spirituális erőszaktól?
A megnövekedett tudatosság képessé tesz arra, hogy rálássak olyan megoldási utakra, melyet a másik ember, akit épp összeránt a stressz, mélyre húz a fájdalom, a düh vagy elkeseredettség, olykor képtelen megtalálni. Ha én azonosulok az ő tudatossági szintjével, ha lemegyek vele a völgybe, elveszítem a perspektívát, és így nem tudok segíteni, legfeljebb „jó tanácsokkal” fél-vakon rángatni, taszigálni őt az általam ígéretesnek gondolt irányba. Észrevetted már, hányan akarják megmondani neked a tutit, amikor elmeséled a gondjaid? És vajon hányan figyelnek rád csöndesen?
Van egy teszt, íme: Vajon hogy érzek akkor, amikor a másik visszautasítja a kért vagy kéretlen útmutatásom? Ha elkeseredést, dühöt, frusztrációt élek át, várhatóan erőszakkal akartam őt a „jó irányba” terelni. Ha a benső békém megmarad és könnyed-derűsen tudom fogadni, ha ő mást választ, az pontosan jelzi számomra, hogy sikerült szeretettel és elfogadással felé fordulnom.
A kvantumfizika és a szeretet
Minél közelebbről nézzük, az anyag annál nyugtalanabbnak látszik… A rezgő atomok belsejében az elektronokat az atommagokhoz kötő elektromágneses erők megpróbálják a lehető legközelebb vonni, mire az elektronok rendkívül gyors körforgással válaszolnak. /F. Capra és P.L. Luisi, Az élet rendszerszemlélete/
A meditáció tapasztalata ugyanezt a kvantum-törvényt tárja fel: minél nyugtalanabb vagyok, minél nagyobb az elmém rezgés száma, annál inkább beszűkül a tudatom, és ezzel együtt az érzékelésem az énre, és arra a testre korlátozódik, akit ilyenkor az énnel azonosítok. Ebben az állapotban, magányos „részecskeként”, csak úgy tudok hatni egy másik „részecskére”, ha konfrontálódom, ütközöm vele. Mindez pedig hatalmas stresszel jár. A stressz a behatárolt én szintjén megjelenő tulajdonság, egy olyan tapasztalat, mely egy beszűkült tudatossági szinthez kötődik.
A kvantumfizikában a tudatos megfigyelő választ, és ezzel meghatározza, milyennek tapasztalja majd a részecskék állapotát, meghatározza, milyennek tapasztalja meg a valóságot. Ha lecsendesedem, ha elmém vibrációja elenyészik, a tudatosságom kiterjed, és ez a kiterjedt tudatosság átfogja azt, amit korábban énként határoztam meg, és azt is, aki Te vagy. Ez a tudatosság rálát arra, hogy az én gondolataim és a Te gondolataid ugyanannak a mezőnek a részei. Egyetlen elme, egyetlen tudatos létező van csupán – tanítják a jógik.
Ebben az állapotban felidézett teremtő gondolat, azaz a fohász, fénybe vonja a táj egy részét. Rezgései a legmélyebb, fizikai síkra is legyűrűznek, és átformálják a tapasztalt valóságot. Az így átélt szeretet-tudatosságban nem kényszerítek rá semmit a másikra, csupán fénybe tartom közös világunk egy szeletét. Én magam ott ülök a „hegytetőn”, és benső csöndességgel látom mindazt, amire neki szüksége van. Fohászommal a figyelmem az utakra irányítom, amit látok, és a másikra irányítom, akit látok. És „csak” vagyok, vagyunk.
Ez a csendes látás teremti meg a csodát: lehetővé teszi a másik embernek, hogy ő is rátalálhasson arra az útra, ami eddig rejtve volt előle. Az utat ő keresi meg, ő látja meg, ő választja szabadon. És ha változást akar, neki kell rajta elindulnia.
Apály és dagály közt a tenger mindig áll egy pillanatig. /Csörgő Zoltán, Haikuk/
A minap hosszan beszélgettem a SOTE egyik Professzorával a jóga, valamint a magas vérnyomás jóga terápiája kapcsán. Egy kutatási projekt beindítása a cél, mely feltárja, hogy a szív és érrendszer állapotát hogyan hozza helyre a terápiás jóga gyakorlás.
Ez a Professzor feltett nekem egy igen jó kérdést: mit hív a jóga energiának?
Mert ugye a jógában elég gyakran elhangzik olyasmi, hogy ez és ez a gyakorlat beindítja az energiákat. Meg szó van a kundaliniről, meg az energia testről, azaz a pránamája kósáról. De hogyan jön ez össze azzal, amit a fizikában, (bio)kémiában energiának hívunk? Természetesen – ismerte el – ha megmozgatom a karom, ott kitágulnak az erek; ha aktiválom a paraszimpatikus idegrendszert (ez a jóga gyakorlás során megtörténik), ellazulnak az izmok, az arteriolákban (kis artériák) is, így javul a szövetek oxigén és glükóz ellátottsága. Vagyis biokémiai, fiziológiai szinten az energia-fogyasztás, áramlás felfokozódik – ez igaz. Én azt mondtam, hogy mindennek van egy másik aspektusa – ami számomra sokkal izgalmasabb, ugyanakkor épp ilyen egyszerűen megérthető.
Hogyan jön össze a jóga práná, azaz élet-energia fogalma a fizika energia fogalmával? Mi is az energia?
Ha felemelek egy poharat – így tanítják már a középiskolában is – helyzeti energiára tesz szert. Mi ez a helyzeti energia, vagy potenciál?
Az energia – lehetőség.
Lehetőség arra, hogy valami megváltozzon. Ha a poharat elengedem, az leesik (gyorsul, és mozgási energiára tesz szert), és attól függően, milyen a pohár szerkezete, és milyen a talaj, amire pottyan, koppan, eltörik vagy elgurul. A pohár felemelése és elengedése a pohárnak erre ad lehetőséget. Azonban mi, emberi lények, a tudatosság egy magasabb szintjén állunk – a pohárhoz képest :-). Tudatos cselekvőként-megfigyelőként választani tudok, hogy mi történjen a pohárral. Elengedem a poharat, vagy a polcra állítom.
Minél nagyobb a tudatosság szintje, annál nagyobb a választás szabadsága.
A pohár, ha már elengedtem, nem tud választani, esik, majd puffan, törik. A pohár nem rendelkezik a választáshoz kellő tudatossággal. Egy élőlény igen. Egy emberi lény még inkább. A különbség az élettelen és élő között azt gondolom, épp abban rejlik, mennyire vagyunk képesek szabadon használni a lehetőségeinket. Ezt a tudatossági szint határozza meg. Viszont érthető, hogy a választáshoz szükséges az energia, azaz lehetőség nélkül nem jöhet létre választás.
Ha túlhajtottam magam, és ennek következtében kiégtem, és belecsúsztam a depresszióba, az életenergia szintem süllyedt le, de alaposan. És bár emberi lényként tudatos vagyok, a tudatossági szint is ilyenkor alább hanyatlik: tompává válok, kedvetlenné, nem akarok semmit tenni, sehová menni. Nem rendelkezem ugyanis ehhez megfelelő élet-energiával, ezért nincs a cselekvéshez, választáshoz lehetőségem. Hatalmas ajándék lehet, ha van ilyenkor valaki mellettem, és bátorít, energiát ad és segít továbblépni.
A jóga célja, hogy az életerőt és a tudatosságot kéz a kézben fokozza.
Hogyan is jön tehát össze a práná, azaz élet-erő a fizikai energia fogalmával? Az anyag építőköveit, a kvantumokat tanulmányozva jöttünk rá arra (lásd kvantum-mechanika), hogy a tudatos megfigyelő dönti el, merre halad egy elektron, mi lesz a sorsa. A kvantum-mechanika felszámolta a határvonalat objektív világ és szubjektív világ között. Összefonódunk, anyag és megfigyelő. Tudatosságunkkal, figyelmünkkel mi emberek – és minden más létforma – folyamatosan kölcsön hatunk a Világgal, és ez megszabja, hogyan éljünk a lehetőségeinkkel, azaz a rendelkezésre álló energiával.
Az energia és élet-energia viszonylatában a lehetőség a „közös nevező”.
Amikor a jóga gyakorlás hatására a sejtek anyagcseréje, az idegrendszer, és az endokrin rendszer egyensúlya helyre áll,
amikor érzem és átélem, hogy jól vagyok,
amikor örömmel kelek fel, mert belül tudom, egy remek nap áll előttem: munkálkodhatok a céljaimon,
amikor békében fekszem, mert megtettem, amire lehetőségem volt,
amikor megélem ebben a békében, hogy összhangban vagyok az Egésszel (hívhatod Istennek is), és
megélem a flow-t, azaz hogy életemben egy hatalmas erő, Isten, segít és támogat
akkor élekmindazzal a lehetőséggel, ami számomra emberi lényként adatott.
Ez minden spirituális módszer, így a jóga lényege: növekvő energiával, azaz lehetőségekkel, növekvő tudatossággal, azaz egyre szabadabban, összhangban, részt venni ebben a gyönyörű kozmikus táncban. A tudatosságunk szintje határozza meg tehát, mit kezdünk az energiáinkkal, azaz lehetőségeinkkel. És az energiáink emelik a tudatossági szintünket, ami egyre szabadabbá tesz. Ha nincs energiánk (prána), épp annyira tudunk csak élni, mint a pohár, amit ha elengedtek, nincs választása. Leesik. És hogy mi lesz vele? Számít az?
