Úton a béke földjére
Túl a helyes és a helytelen cselekedetekről vallott gondolatokon van egy rét. Ott várok rád. /Rumi, szufi költő/
Nagyon rég nem érintett meg ennyi embert a háború szele itt Magyarországon, mint most az ukrán-orosz háború kitörésekor. Nagyon rég nem láttam ennyi embert, aki jelentkezik, hogy befogadjon menekülő családokat, hogy pénz, étel és ruhaadományt gyűjtsön, hogy buszokat szervezzen vagy épp ételosztást a határon, avagy koordinációs segítséget adjon a pályaudvarokon.
Igen, milyen jó, hogy az emberek szívükre hallgatva segíteni akarnak, és nem okoskodni, és úgy segítenek szívből és lelkesen, ahogy és ahol csak tudnak!
Dr. Marshall Rosenberg, az Erőszakmentes Kommunikáció (EMK) megteremtője azt mondja: Bárhová is mentem a világon, amikor megkérdeztem az embereket, mi adja nekik a legnagyobb örömöt, ezt a választ kapom: ha segíthetek másokon.
Vajon hol van az újra és újra fellángoló erőszak gyökere?
Dr. Marshall Rosenberg kiemel egy nagyon fontos és megdöbbentő dolgot: mindaddig, amíg iskoláinkban és otthon a büntetés és fenyegetés eszközét alkalmazzuk azért, hogy elérjük, hogy a gyermekünk vagy a társunk azt tegye, amit mi helyesnek gondolunk: nincsenek távol a bombák.
Fontos itt megjegyeznem: attól, hogy következménynek aposztrofálunk egy fenyegetést, az még attól fenyegetés marad. Ha esik, és kimegyek az esőbe, akkor megázom – ez egy következmény. Ha azonban azt mondom, hogy „Az iskola szabályzata szerint, ha ezt teszed, ennek ez és ez a következménye.”, az rejtett fenyegetés, bárhogy is próbáljuk másnak feltűntetni. A felelősség tagadása, hárítása egyike berögződött, életidegen kommunikációs mintáinknak. És ennek az életidegen kommunikációnak igen súlyosak a következményei.
Amikor az egyik náci haláltábor vezetőjét, Adolph Eichmannt később egy tárgyaláson megkérdezték, hogy volt képes véghezvinni ezeket a szörnyűségeket, azt válaszolta: igazából könnyű volt. Egy olyan nyelvet használtunk ugyanis, mely lehetővé tette, hogy könnyű legyen. „Ez parancs. Ezt és ezt kell ilyenkor tenni.” Amptssprache-nak hívták ezt a roppant veszélyes nyelvet, azaz hivatali nyelvnek, mely következménynek álcázza az agressziót, és tagadja a felelősséget.
Ne érts kérlek félre, korlátok és szabályok kellenek. Korlátok nélkül egy gyermek, és van úgy, hogy egy felnőtt sem érzi magát biztonságban. Azonban rugalmasan, élő módon kialakított korlátok kellenek. És a betartásukhoz nem szabadna büntetésnek, fenyegetésnek kapcsolódnia. Aki a határt átlépi, nem büntetést érdemel, hanem támogatást, és szeretettel teli figyelmet. Egy nagyon káros hiedelem az, hogy ahhoz, hogy egy ember jól viselkedjen (értsd elvárásaink szerint), ahhoz előbb rosszul kell magát éreznie.
Annak, hogyan lehet büntetés és fenyegetés nélkül nevelni, kidolgozott és kipróbált módszertana van, lásd pl. Dr. Marshall Rosenberg: Így is lehet nevelni és tanítani c. könyvét, valamint sok EMK alapokra épülő működő iskolát szerte a világon.
Ahhoz azonban, hogy egy szülő vagy pedagógus büntetés nélkül is képes legyen nevelni, érdemes elsajátítani a kommunikáció jógáját, azaz az erőszakmentes, más néven együttműködő kommunikációt, mely az egós, hatalmi működés fölé képes emelni az élet-energiákat, egészen a szívünkig. És ahogy ez fokról fokra megtanuljuk működtetni magunkban, elkezd átalakulni a látásmódunk és viselkedésünk is.
Az együttműködő kommunikáció esszenciája
Az EMK kurzusokon épp azt lehet megtanulni, hogyan ismerjem fel az életidegen kommunikációt. És azt, hogyan ismerjem fel a másik ember valódi szükségletét a szavai mögött, melyek tele lehetnek váddal, cinizmussal, fájdalommal, reflexszerű hibáztatással. Ha meghallom a másik ember szükségletét, azzal megnyílik egy csodálatos lehetőség: megláthatom, mi hiányzik neki igazán, és ő is megláthatja majd, mire lenne nekem szükségem.
Ha nem látom meg, ha magamra veszem, ha visszatámadok – erőszakkal vagy szavakkal – ha beszállok az elkövető és áldozat játszmába – évezredek óta játsszuk ezt újra és újra – abból csak sérülés és fájdalom születik.
Az életesemények megérintenek. És vannak érzékenyebb részeink. Karmikus emlékek, lenyomatok. Amikor ezt az érzékeny pontot bennünk valami megérinti, elszomorodunk, feljajdulunk, dühösek leszünk, robbanunk. Azonban – és Dr. Marsall Rosenberg zseniális meglátása épp ebben van – nem ezek az események, vagy emberek az okai érzéseinknek. Hanem benső hiányaink. Erőforrásaink, melyben hiányt szenvedünk, és melyre az életesemények csak rámutatnak, igen sokfélék lehetnek. Hiányozhat épp a megértés, hogy meghallgassanak, de lehet, hogy csöndre vágyunk, vagy épp egy elmélyült, őszinte beszélgetésre, vagy épp bátorításra. Ha jól csináljuk, egy konfliktus mentén szívtől szívig ívelő híd épülhet ki két vagy több ember között.
Ennek a szeretet hídnak a felépítéséhez tartozik egy igen lényeges lépes: előbb szét kell válasszuk magunkat egymástól: ne játszmázzak tovább, és ne a másikat okoljam! Ehhez pedig az kell, hogy tisztában legyek az érzéseimmel, és azzal, hogy érzéseimért nem a másik ember a felelős, hanem azok csupán jelzőfényei hiányaimnak, betöltetlen erőforrásaimnak.
Mondok egy aktuális példát: tartottam minap egy rövid, online mantrás béke meditációt, melyet 20 percesre hirdettem. Azért tartottam, mert tudom, hogy az éneklés nem csak a félelmeinket, szorongásainkat képes feloldani, hanem a mantra rezgés kódja megemeli az energia szintünket, és be tud vinni a meditáció gyógyító csendjébe. Másrészt a közös, egymásnak felajánlott meditációban jelenlétünk ereje nem összeadódik, hanem meghatványozódik.
Nos, másnap kaptam egy levelet, melyben az egyik résztvevő a csalódottságát fejezte ki. Mert ő azt gondolta, 20 percig csak mantrázunk majd, pedig a mantra csak 7 perc volt. És a csönd se volt elég hosszú, mert belebeszéltem. És nem is mondtam el, hogy mi a mantra értelme – és sorolta tovább a panaszait. Bevallom, kiakasztott. Írtam is neki egy választ csípőből, amiben szépen sorjában megokoltam, miért csináltam így és így, és miért van nekem igazam – ez itt az elkülönülés szükséges fázisa. És amikor kicsit kifújtam magam, döbbentem csak rá: panasz levele nem erről szólt. Egy segítség kérés volt, és ha lefordítom Zsiráf-nyelvre – az EMK-ban így hívjuk, amikor valaki meghallja a mások szükségleteit – ezt hallom: Tamás, annyira szeretnék hosszan elmerülni egy mantrában, mert kiemel! Nekem ez olyan nagy segítség lenne. És utána hosszan benne maradni a csöndben. Tudnál nekem egy ilyet adni? – Hurrá! Hát persze! És már küldtem is.
Szóval milyen jó lenne megtanulni, hogy a másik dühét, haragját, csalódottságát – melyek csupán jelzőfényei hiányainak – ne vegyük magunkra, és segíthessünk a másiknak ezeket a hiányokat betölteni. A béke megteremtéséhez ugyanis ez alapvető. Ahogy az is, hogy nem bűnösöket keresünk. És felhagyunk a büntetéssel és fenyegetésekkel. Mert ez csak a bombákat hozza vissza újra és újra. Olyan ez az ukrán válság, mint egy második világháborús és hidegháborús remisszió – egy társadalmi betegség állapot visszatérése.
Ha az EMK alapjaival meg akarsz ismerkedni, Dr. Marshall Rosenberg ezen a videóját ajánlom figyelmedbe, valamint szívből ajánlom, hogy menj el egy EMK kurzusra – sok magyar tréner tart ilyeneket.
Társadalmi konfliktusoktól a jógáig
Nagyon érdekes és fontos írás pl. Gerald Häfner: Soha többé háborút! A hatalmakon túli Európáért c. interjúja, mely az ukrán-orosz háború előtti napokban született. Ez az írás épp arra mutat rá, hogy a béke megteremtéséhez az kellene, hogy Európa egy fegyver mentes, semleges területté váljon. Olyan régióvá Oroszország és a NATO közt, mely egyik irányban sem akar semmilyen módon senkit fenyegetni.
Hogy megérthessük ennek bölcsességét, ehhez nem elég gondolkodni, mert a gondolatainkat befolyásolja a félelem, ami azt mondatja: na de ha nem tudjuk megvédeni magunkat, és a NATO sem áll mögöttünk, akkor ki fog megvédeni?
A félelem a gyökérközpont működési hiányának jelzőfénye. Amíg itt meg vannak rekedve az energiák, nem tudjuk átlátni a helyzeteket és tiszta fejjel gondolkozni. A félelmet és szorongást nem lehet okoskodással, vitákkal kioldani. Másféle technikákra van szükség. Ha szívesen kipróbálnál egy felszabadító, félelem és szorongás oldó jóga gyakorlat sort, ezt ajánlom a figyelmedbe.
Ha például egy jóga ászanában, mondjuk a bátorság tartásában (virabhadr ászana) megnyitjuk a mellkasunkat, és szilárdan állunk, valami fontos történik – minden testhelyzet a jógában ugyanis nem csak testünkre, izmainkra hat, hanem hat tudattalan elmetartalmakra, és ezen keresztül egész életünkre, sőt szociális környezetünkre egyaránt.
Merülj el a gyakorlásban! És éld át: csak az tud így lenni, kinyitott mellkassal állni, aki érti, hogy ereje nem a fegyverekben, az izmaiban, fenyegetéseiben van, hanem abban, hogy az energiák szabadon áramolhatnak a magasabb központok felé. És amikor a köldök központig ér, a bátor ember már tud tisztán gondolkodni, és világosan látja: a fegyverek sosem jelenthetnek biztonságot, amire a hadban álló felek vágynak. És amikor feljebb ér ez az élet-energia és nyílik a szív központod, akkor már képes vagy együttérezni és önzetlenül segíteni a bajba jutottakon. És amikor még feljebb emelkedik ez az élet-energia, a torok központba, akkor már tisztán kommunikálsz, és a másik ember szükségleteit hallod ki a vádjaiból is. Amikor Jézus azt mondja, „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” – úgy vélem, erre gondol. Mindez pedig szükségszerű ahhoz, hogy tovább emelkedhessünk. És amikor még feljebb emelkedik az élet-energia a központi nádi, a szusumna mentén, akkor még tágasabb horizont tárul a szemünk elé:
Az Ember missziója a Földön
Teljes lényemből tudom: egy új világot teremtünk, a szeretet kozmoszát. Az ember szerepe a Földön nem az, hogy új és új technológiákkal kényelmesebbé és látszólag biztonságosabbá tegye az életet. Sokkal többre vagyunk elhívatva. Ahogy Rudolf Steiner olyan gyönyörűen kifejezi:
Van azonban valami, ami az emberre vár, amit valóban ő adhat a Földnek: a szeretet, mégpedig legérzékibb formájától kezdve egészen a szellemmel teljesen áthatottig. Ez a feladata a Föld-fejlődésének. A Föld a szeretet kozmosza. /Rudolf Steiner: A János-evangélium/
A Világunk átalakulóban. A Fény korának, a szeretet kozmoszának küszöbére értünk. Egyre több a felébredett ember. És ezek az emberek – itt ott a világban, máshogy gondolkodnak már – és egy olyan erőt képviselnek, melyet azok az emberek, akik képtelenek más megoldási utakat találni a konfliktusok rendezésére, mint az erőszakot és fenyegetéseket, el sem tudnak képzelni. Pedig közel az idő, hogy az emberek nem ölik többé egymást. Amikor azt mondják, elég volt a fájdalomból! Elég volt a játszmákból! Szeretni akarunk. Megajándékozni egymást szeretetünkkel, kedvességünkkel, oltalmazó erőnkkel. Ha még nem látod ezt belül, érdemes megnézni ezt a 8 perces rövidfilmet erről a globális ébredésről!
Tudod, olyan ez, mint a fizikában a fázisváltozás: melegíted, csak melegíted a jeget, és látszólag semmi nem történik egy darabig. A jég továbbra is jég, kemény és hideg. Aztán egyszer csak hirtelen radikálisan átalakul: megolvad, és valami új és izgalmas lesz belőle: tiszta, folyékony, minden formát magára öltő víz.
A felébredés folyamatának azonban van egy szükségszerű átmeneti folyamata. Most épp sokan ezt élik körülöttünk. Talán épp ez a körülöttünk zajló félelem keltő folyamatoknak, járványoknak és háborúnak a lényege. Ezt az átmeneti folyamatot az jellemzi, hogy azt mondom: elegem van a rettegésből! És az jellemzi, hogy már nem tudok hitelt adni jóformán semmilyen külső hírforrásnak. Mi is az igazság? Mi is történik pontosan? Egyáltalán van járvány vagy nincs? Van háború, vagy nincs? Hogyan tudnám eldönteni? Kinek higgyek és kinek ne? Van egy pont, ahol nem marad más, mint kapcsolódni önmagamhoz, és kapcsolódni felfelé. Hogy az igazság saját mély tapasztalattá érhessen bennem. Ennek technikáját részletesen bemutatom Szeretettel beoltva című írásomban.
Amikor belül érzed és tudod, mi az igazság, és mit kell tenned, akkor született meg benned teljesen az Én. És ez az „én vagyok” létélmény alapvető a továbblépéshez. Amikor ez az „én vagyok” benned megszületik, egyszerűen teszed a dolgod. Észreveszed a rügyező, tavaszra készülő diófa legmagasabb ágán boldogan daloló rigót. És tudod, hogy lényegében a dolgok rendben vannak. És ennek tudata lehetővé teszi, hogy teljes lényedből, együttérző módon aktívan, fényt sugárzó derűvel cselekedj.
Mindehhez azonban a rendszeres elcsendesedés nélkülözhetetlen. A meditáció csendjébe elmerülve tudunk egy olyan „kvantum állapotba” kerülni ugyanis – hogy Dr. Joe Dispenza szóhasználatával éljek – mely képes a múlt keréknyomából kibillenteni, és ezáltal adja meg az esélyt arra, hogy valóban új jövőt teremthessünk. Egy olyan jövőt, amit örömmel hagyunk gyermekeinkre, és összhangban van a Teljességgel.
Áldd meg az életed, tárd ki a szíved, és köszönd meg az új életet, mielőtt tényleg valóra válik… Állj fel úgy, mintha a jövő már meg is történt volna – és hagyd, hogy a szinkronicitások és az új lehetőségek találjanak meg téged! /Dr. Joe Dispenza: Válj természetfelettivé!/