Gyümölcsön belül a virág
Évek óta figyelem a kertünk fügefáit. Későn rügyeznek, májusban, óvatos élőlények. A rügyekből rögtön megjelennek az apró zöld fügécskék és a levelek. De sehol egy virág. Aztán Bianca zseniális cikkét olvasva végre megértettem, mi a helyzet:
„Amit fügének nevezünk, valójában egy szikóniumként ismert képződmény: egy üreges, húsos kamra, amelynek belsejét több száz apró virág béleli, amelyek mind befelé néznek, így rejtve vannak a szemünk elől.”
Bianca írásban szó van a banyanfáról is, ami a Bhagavad-gītāban említett aswatthafa. Ez az a fa, amiről azt mondja Krsna, hogy „az égben vannak a gyökerei”.
A fotón egy banyanfa, vagy aswatthafa látható, fényképezte: Brandon Green (Unsplash)
Mit jelent ez a fordított fa pontosan?
Bhagavad-gītā, 15. fejezetének, azaza A legfelsőbb lélekhez vezető útnak, 1. szútráját Dr. Baktay Ervin így fordította magyarra:
„A Magasztos: Hallottál az örök életű asvatthafa értelméről: gyökerei felül vannak, ágai lent terjednek szét, a Szentírás ősi igéi jelentik a leveleit, s annak, ki ezt tudja, méltán Véda-ismerő a neve.
Amikor odalépek egy fügefához és megérintem a törzsét, valami szokatlant tapasztalok: egy felülről áradó, és balforgású energia örvénybe kapcsolódom bele. Ha befelé figyelek, valóban fénylő, égbe nyúló gyökereket tapasztalok. Ez az érzékenység a növény és éteri világ felé kiművelhető, számomra ezt a jóga gyakorlás hozta el, de más módjai is vannak.
Egy ilyen égben gyökerező fa az emberi életet támogató két féle energiafolyam egyikét hordozza és hozza el az embernek: ez az energia áramlás Sivához, vagy az Atya energiájához kötődik, és épp azt az energiát hozza mozgásba bennünk a fügefa. Ez a Fény ereje, a Paradicsomban növekvő Tudás fája.
Milyen fák mozgatják még ezt az esszenciális fordított időt és energiát?
Tapasztalatom szerint: a nyír és a gyertyán – nem véletlenül mentünk most vasárnap, Húsvét előtt az Erdőmeditáció oktató képzés évfolyamával ezekhez a fákhoz meditálni. Hasonló energiát mozdít még a cseresznye, a diófélék, az éger, a fenyőfélék és a tiszafa is. Délre utazva pedig a pálmafák nagy része is ilyen.
Tehát nem csak a füge földi megjelenése számít, bár a füge gyümölcse benne a virágokkal, vagy a banyanfa léggyökeri eléggé meghökkentőek, hanem éppannyira fontos a fügefa-ember kapcsolódásban megjelenő különleges energia, és az így megtapasztalható fordított idő.
Mitől lesz fordított az idő?
Az előrefelé áramló időt mindannyian jól ismerjük. Mindennek, amit teszek, a jövőben következménye lesz. Felemelek egy tollat, majd leejtem, ami rövid idő múlva a földön csattan. Ezt kauzalitásnak is nevezik, azaz az okot követi a következmény, az okozat, és épp ez a láncolat hozza létre a mozgást, amit az idővel jellemezhetünk.
Azonban van egy másik, egy fordított időfolyam is, ahol az okozat megelőzi az okot. Ez olyannyira létezik, hogy a fizikusok a részecskefizikai folyamatok számolásánál kalkulálnak is vele. Ha az ok a jövőben van, akkor nem tudjuk, hogy ami most történik, az miért történik; ez egyszerűen a jelenben kideríthetetlen.
Ez az emberi életben is megjelenik, az akarati impulzushoz kapcsolódik. Az akarati impulzus így nyilvánul meg: megyek az utamon, valami vonz, nyílik a mellkasom, lelkes vagyok, de ha megkérdeznek, miért teszem ezt vagy azt, igazából nem fogok rá tudni felelni. Minden valódi hivatás választás, minden emberi küldetés az akarati impulzusból merít, és a fordított idő- és energiafolyamhoz kapcsolódik. Minden hitnek és a jövőbe vetett mély bizalomnak ez a gyökere, égi gyökerei vannak.
A boldogság nem öröm, valami más
Ha valaki nem fürdik meg tudatosan időnként a fordított időfolyamban, nem lehet boldog. Ugyanis ehhez a fordított időfolyamhoz kapcsolódik a valódi boldogság élmény is, az ánanda, aminek nincs sem oka, sem ellentéte. Minden emberi lény konstrukciója olyan, hogy hozzáférése van az ánanda boldogságához, de többnyire ez a hozzáférés blokkolva van. A kaput például a mélyrelaxáció, azaz a jóga-nidra nyitja meg.
Ezzel szemben az előrefelé áramló időhöz, ami a mindennapok alap tapasztalata, nem kötődik boldogság, csak mulandó öröm vagy elégedettség. Lehetek szorgos vagy szerencsés, és szert tehetek jó pozíciókra, hatalomra vagy épp vagyonra. Mindez okozhat időleges izgatottságot, örömet, elégedettséget, de tartós boldogságot soha nem fog hozni.
Az előrefelé áramló idő ugyanakkor nélkülözhetetlen – ez maga a Földanya ölelése, a Shakti ereje, ez az élet pezsgése, a szerelem ereje, a fellendülés és mélyrezuhanás, ez a dráma és a katarzis; ez betegít meg, ez tart életben, ez gyógyít, ez ringat el, és ez erősít meg. E nélkül nincs cselekvés. Azonban ez az erő is a fordított energia és időfolyamból indul útjára, az Atyából bontakozik ki.
Szóval mindkettő idő- és energiaáramlat egyaránt fontos minden emberi lénynek. A belégzésed követi a kilégzés, és azt követi a belégzés. A két időáramlat összefonódik bennünk, ez tart életben, és ez ad értelmet az életünknek.
A fügefa által felerősített fordított idő tapasztalata nélkül nem születik valódi megismerés. Nem véletlen, hogy Gótama Buddha is egy fügefa (Ficus religiosa) alatt világosodott meg. Itt értette meg a földi szenvedés valódi okát, és látott rá arra, hogyan lehet ezt a szenvedést feloldani.
fotó: Rutpratheep Nilpechr, Unsplash
Azon túl, hogy a füge virágai a gyümölcsön belül vannak, történik itt még valami rejtett csoda. Bianca így ír erről:
„A füge csak egy rendkívüli partnerség révén marad fenn. Minden fügefaj a saját apró beporzó darázsára (Agaonidae család) támaszkodik, hogy beporozza a szikoniumban megbúvó virágokat. E rovar nélkül a fa nem tud szaporodni. A fa és a darázs több tízmillió év alatt együtt fejlődött […]
A nőstény darázs egy keskeny nyíláson keresztül jut be a fügébe, gyakran elveszítve szárnyait és csápjait a folyamat során. Miután bejutott, beporozza a virágokat és lerakja petéit, és ezzel véget ér az életciklusa. A füge enzimeket termel, amelyek teljesen lebontják a testét. Mire a füge megérik, már nem marad felismerhető darázs. Csak tápanyagok, amelyek visszaszívódtak magába a fügébe. Soha nem hagyja el a fügét, és szó szerint részévé válik annak, amit az utódai maguk mögött hagynak, amikor kibújnak, és virágport visznek az egyik fügéről a másikra.”
Szóval menjetek meditálni fügefához, vagy egy nyírhez, gyertyánhoz, égerhez, dióhoz vagy cseresznyéhez időnként.
És keressétek meg magatokban a bennetek nyíló virágokat!