Nem akkor érsz célhoz, ha mindent kimerítettél, hanem ha megtaláltad a kimeríthetetlent. /Hamvas Béla/
Jógázni azért kezdtem, mert nagyon nem éreztem jól magam a bőrömben
Fájt itt is ott is: a hátam, az ízületeim, folyamatosan allergiás-asztmával küzdöttem, magas volt a vérnyomásom, és meglehetősen kövér is voltam, és ekkor mindössze 23 éves voltam! Mindemellett kezdtem igencsak letargikussá, enerválttá válni. Emlékszem épp a földalattin zötykölődtem a Műegyetemre, és arra döbbentem rá, hogy semmi kedvem hozzá. Sem a mai naphoz, sem az egészhez. Pedig azt csináltam épp, amit szerettem volna, ami érdekelt. Hát akkor mit akarok tulajdonképpen? – tettem fel magamnak a kérdést. Elkeserített, hogy gőzöm sincs. Nemsokára rátaláltam a jógára. Döbbenetes élmény volt már a kezdetek kezdetén. A fájdalmaim, rossz közérzetem igen gyorsan eltűntek, az életkedvem pedig fokozatosan visszatért. És sok-sok pozitív változás indult el az életemben… Most mégsem ezekről szeretnék írni. Hanem sokkal inkább arról a képről, ami sok-sok év jóga gyakorlás során összeállt bennem. Arról, merre visz ez az út.
A jóga eszköz csupán
Olyan, mint egy repülőgép. Arra szolgál, hogy gyorsabban juthass vele a célba. Sőt, nem csak gyorsabban, hanem sokkal-sokkal kevesebb hajtűkanyarral: nyűggel, nehézséggel, szenvedéssel.
A jóga célja a boldogság
Ezt Swámi Bhaktanandától hallottam így, és azért idézem, mert szerintem igaz.
A jóga célja a boldogság. Jóga és meditáció.
Ánanda – az öröm, aminek nincs ellentéte
Az ánanda – az üdvösség. Ez a létezés öröme, ami lényed legmélyéből folyamatosan árad. A jógával pedig kiművelheted azt, hogy ennek a tudatában lehess. Az ánanda – szemben a gyufalánggal – egy mécses lángja, ami egyenletesen és folyamatosan ragyog, üzemanyaga pedig kifogyhatatlan, az Univerzumot átjáró és fenntartó életenergia.
A jóga egyik legfontosabb hatása, hogy gyakorlása során a jelenbe kerülök. Amikor jógázom, azt a képességem edzem, hogy le tudjak válni a múltbeli dolgoktól, pl. bűntudattól, ill. mindattól, amit jó lett volna máshogy tenni; és le tudok válni a jövő aggodalmaitól is. Hisz a múlt emlék, az elmémben lévő lenyomat, a jövő pedig nem létezik, csupán az elmében, mint kivetítés. A MOST ezzel szemben létezik. A jóga egyik fontos eleme, hogy megtanít hazatalálni a jelenbe. És ez igen felszabadító. Ha ezt megtapasztalod, rájössz majd, nincs szükség sem drogra, sem alkoholra többé, sem arra, hogy jó sokat egyél, hogy feloldódjanak a feszültségeid.
Ám azt is fontos tudnod, hogy a jóga jó hatásait nem elég egyszer-kétszer megtapasztalni. A rossz szokásokat évekig gyakoroljuk, olykor nap mint nap, mígnem betegség lesz végül belőle. A pozitív, valódi örömet hozó szokásokat is nap mint nap kell gyakorolni ahhoz, hogy a régi minták, késztetések, beidegződött reakciók elhalványuljanak.
Legyen valódi választásod!
Reggel nekem úgy csörög az óra, hogy tudjak egy jót jógázni, meditálni, mielőtt elkezdenénk kelteni Párommal a gyerekeket. Az, hogy felkeljek, hogy otthagyjam a meleg ágyat, bizony nehézség. Kell hozzá a sokszor átélt pozitív élmény tapasztalata, hogy milyen örömteli, áramló-pezsgő, és egyben milyen békés utána. Hogy mennyire más a napom, ha jógával kezdem! A reggeli meditáció nekem szükséges ahhoz, hogy újra és újra erőt kapjak, feltöltődjek. Fontos számomra, hogy minden nap megtapasztalhassam, és ébren tarthassam a tudatosságomat erre a létezés-boldogságra.
Nem a testhelyzetek, az ászanák tehát az, ami fontos. Nem az ászanázás a jóga. És nem is a pránajáma (légzőgyakorlatok). Még csak nem is a meditáció. Mindezek csupán eszközök.
Te vagy a fontos
Az, hogy Te minél kevesebb szenvedéssel elérj egy olyan pontra, ahol tudod, ki vagy, és átéld ennek áradó örömét.
16 évesen volt egy döbbenetes élményem. Egy nagy-nagy kétségbeesés, mint örvény magával húzott. Hírtelen olyan pontra értem, hogy reménytelen, kilátástalan lett a jövőm. Elviselhetetlenné vált ez a szenvedés. Akkor megadtam magam. És döbbenetes élményben volt részem – ma már tudom, kegyelem volt. Egy határtalan, áradó, kinyíló boldogság áradt bennem és körülöttem. Olyan intenzív volt, hogy pár másodperc után elviselhetetlen lett. Ömlöttek a könnyeim, és kimenekültem belőle.
Bükki Tamás Aila jógaórája – Verőce
Annak idején megfogadtam, hogy leírom majd ezt valahogy, de aztán rátaláltam arra, hogy ezt már leírták csodaszépen. A legcsodálatosabb szamádhi leírást szerintem Ray Bradbury adta, erről szól a Villanytelep c. novellája*.
Ehhez az élményhez visz vissza engem fokozatosa és finoman a jóga. A hatha jóga előkészít, segít kitisztítani az egész rendszerünket (fizikai, energetikai és mentális szinten) és felkészít a meditáció gyakorlására. Én e mellett a kriya jógát (meditációt) gyakorlom (Erről Swami P. Jogananda: Egy jógi önéletírása c. remek könyvében olvashatsz bővebben. A konkrét technika itt nincs leírva, és ennek jó oka van. A pontos gyakorlatokat beavatás után kaphatja meg egy Mesterektől, aki ezt szeretné).
Swami Satyananda úgy nyilatkozik a kriya jógáról – lásdKundalini Tantra– hogy ez a legszelídebb és legbiztonságosabb módja a kundalini, a benső erő, felébresztésének.
Amikor a kundalini ébred, azt észreveszed: kreatív leszel. Tele életkedvvel. És áradó örömmel. És ez az öröm és boldogság szinte észrevétlen növekszik majd benned, ahogy gyakorlod a jógát, épp úgy, ahogy egy napraforgó nő, és bont lassan szirmokat. Amikor kibontja a szirmait, a nap szépségét tükrözi vissza. És ha észreveszed ezt, benned is ez az a szépség tükröződik.
Részt vettem egy év végi „bulin”. Számomra elképesztő mennyiségű alkohol fogyott. Jó páran már az elején eláztak. Mert hát időnként kell egy kicsit lazítani! Ki kell engedni a gőzt!
Mennyi-mennyi feszültség gyűlik össze bennünk! Nap-napra halmozódik. És szinte észre sem vesszük, csak amikor így összejövünk, és el lehet engedni a gyeplőt. És enni és inni kezdünk. Pukkadásig enni. Izzadásig, mígnem elakad a légzés. És inni, zsibbadásig. Kezdetben csak hogy könnyebben menjen a beszélgetés (?), hogy „bele tudjak lazulni.” Aztán már visz magával ez a csille. Feltörő emlékek a mélyben, jobb nem emlékezni. Hadd vigyen! „ – Jöhet még egy! Egészségedre!”
Egészségedre?
Egy ismerősöm azt mondta, tudja, hogy a cigivel és az alkohollal megmérgezi magát. De neki kell ez időnként. Mert ez „horgony”. Különben „elszállna”. És ha elszáll, az rettenetes. Az durva. A képek, a démonok. Inkább a tompaság! Meddig mehet ez így?
Egy közeli rokonom hónapok óta él mély depresszióban.
Vergődik benne. Közben eszik, csak eszik. Már túl van szerintem a 130 kilón. Felfúvódott. Fáj mindene, minden mozdulat. A fekvés, az ülés. És iszik, hogy elviselhető legyen. Vagy legalább egy kicsit jobb. Nemsokára elfogy a pénze – már hónapok óta lejárt a munkanélkülije is. És ha elfogy a pénze, megöli majd magát, ezt tervezi. Ez most a „célja”. Miért? Bevallotta: abban bízik, hogy utána könnyebb lesz. A halál majd elhozza a mély feledést. Jó lesz majd belesüllyedni. Végre vége lesz…
Ó mekkora tévedés! Miért? Mert a szenvedés a halál után is folytatódik majd. Mert mindaz, ami miatt iszik, amiről el akar feledkezni, – a tévképzetek, hogy mennyire nem vitte semmire, hogy ő milyen értéktelen – hangsúlyosan és tisztán lesz ott előtte. Mert csak a fizikai test, az annamaya-kósha, és az energia-test, a pránamaya-kósha egy része bomlik szét a halálban, az elme-test, manomaya-kósha (és még két rétegünk) tovább él. Csakhogy már nem lesz keze, amivel megfogja a sörös dobozt. Ez az eszköz kikerül a hatóköréből. És ez a pokol. A pokol így létezik – általunk, bennünk.
Swami P. Jogananda mondta: bármi, amire figyelmed fordítod, naggyá nő életedben. Ezért fókuszálj a benned ébredő öröm-buborékokra!
Életünk minden pillanata lehetőség arra, hogy változtassunk. Ezért vagyunk itt, ebben a testben. Nem csak az Újév első napja lehetőség! Te mivel akarod kezdeni? Vagy folytatni?
Bükki Tamás Aila – csoportos jóga óra, Verőce
Életemben több nagy életválság volt. Az elsőről már írtam, olvashatsz róla pl. a Két úton egy felé c. írásomban. Egy másik egy szilveszter éjszakán csúcsosodott: talán 18 voltam, szerető családom körében töltöttem ezt az estét: pogácsa, sütik, kocsonya, TV. Ettem, bámultam. Volt rajtam vagy plusz húsz-harminc kiló, és velem volt az önutálat, hogy itt vagyok kövéren, és még egy barátnőm sincs, sőt egy normális barátom sem, akikkel szívesen lennék. Senki sem hívott! Hánynom kellett magamtól. Mégis egy valamire jó volt. Elgondolkodtam. És rádöbbentem: mindez miattam van. Nem a szüleim, nagyszüleim miatt. És nem is a többiek miatt. Na ez aztán elviselhetetlen volt. Tehetetlenség, harag – immáron magamra. És akkor belül felsikoltottam: elég, elég ebből!
Tudtad-e, hogy a krízis azt jelenti, hogy válaszút?
És felismerted-e, hogy aki rádöbben, hogy van választása, az már – legalábbis életének egy vonatkozásában – szabad?
A szenvedés: felhajtóerő! Ahhoz azonban, hogy a felhajtó erő valóban felfelé emeljen, el kell engedned magad. A kapaszkodásod. Csakhogy nagyon nem mindegy, hogyan teszed.
Az alkohol kezdetben felemel, majd mélyre húz. Mélyebbre, mint ahol voltál előtte. Vannak róla emlékeid? Hogy milyen beletompulni a világba, és milyen utána, mikor eltűnt az alkohol hatása?
Egyik fontos eszköz, amit kaptunk: a megkülönböztetés képessége – a jóga ezt vivékának hívja. Tapasztalni, és megkülönböztetni a tapasztalatokat, és a következményeket. Megkülönböztetni az alkohollal járó elengedést attól, amit pl. egy jóga óra után, vagy egy jógikus mélyrelaxáció után tapasztalhatsz. Te tapasztaltad már? Van választásod.
Cél nélkül nem megy!
Ha megszületett benned az elhatározás, hogy ez nem mehet így tovább, első dolog, hogy keress egy célt! Egy célt, ami lelkesít. Ami fontos most Neked. Tudnod kell, hogy mit szeretnél. Ez a szankalpa – a szándék ereje. Fogalmazd meg jelen időben és pozitív módon, mit szeretnél. Tehát pl. „egészséges vagyok” – és nem „egészséges akarok lenni”. Ez az első lépés. És használd a relaxáció (vagy jóga nidrá, azaz mélyrelaxáció során) előtt és után, hogy mélyen beépülhessen. Ha csak úgy mondogatod, az nem segít.
És aztán lépni kell előre. Újra és újra erőfeszítést tenni. Ébressz magadban elszántságot ehhez. Emlékezz hozzá! És újra és újra tegyél erőfeszítést.
Senki más nem tud helyetted lépni
A Te erőd, energiád kell ahhoz, hogy előre juss. Az orvos, a pszichológus, a gyógyszer, a jógaterapeuta – egyik sem tud meggyógyítani! Ez képtelenség. A gyógyszer időlegesen segíthet. Az orvos vagy a jógaterapeuta átmeneti könnyebbülést hozhat, és utat mutathat. Az életeden azonban egyedül Te tudsz változtatni. És ehhez erőfeszítést kell tenned. Majd elengedni.
Elengedni, de nem mindegy, hogyan.
Olyan eszközt válassz, ami úgy oldja fel benned a feszültséget, hogy utána könnyedség, éberség és béke marad!
Egy olyan eszközt, ami támogat téged, hogy kitartóan járhass az utadon, mert segít felszabadítani rejtett energiáid. A jóga nekem ilyen. És Neked?
Árnyékvilágunkat mindig külsőként éljük meg… ahhoz, hogy ezeket a részleteket megnézhessük, a tükör reflexiójára van szükségünk /Rüdiger Dahlke, Út a teljességhez/
A poláris világ: az örömteli és a fájdalmas, a jó és a rossz világa. Mindez mája, azaz illúzió, tanítják a jógik. De miért is?
Amit látunk, hallunk, észlelünk, gondolat hullámokat ébreszt (vrittik) az elménkben. A gondolataink pedig érzéseket és újabb gondolatokat keltenek, és mindez vágyakat hoz létre: elvárásokat, hogy kinek hogyan kellene viselkednie. És minek kellene történnie.
Ha nem teljesülnek benső elvárásaid
az feszültté, frusztrálttá, zaklatottá, bosszússá tesz.
Minden olyan gondolat, elvárás, amihez ragaszkodsz (rága) vagy mindaz, amit elutasítasz (dvésa), (így a betegség is!), szenvedést hoz (klista vritti) – mondja Patanjali (Jóga Szútrák). A szenvedés pedig mindaddig tart, amíg fel nem ismered (nem csak megérted, hanem átéled), hogy az, aki vagy, túl van ezen a polaritáson.
Te a lélek vagy
Az, aki benned tapasztalja a poláris világ hullámzásait.
Első lépés: mindaz, ami megjelenik benned egy esemény hatására – bosszúság, düh, felháborodottság – fogadd el. Hisz ez van.
Aztán tudatosítsd: mindez bennem van. Azaz nem én vagyok. Csupán bennem tükröződik. Ezért mindaz, ami történik épp velem, legyen az betegség, vagy baleset, vagy egy konfliktus, annak oka bennem van. Hiszen én észlelem, és én reagálok rá az érzelmeimmel, és újabb gondolatokkal.
„Egyedül” akkor vagy, ha nincs senkid – „magányos” akkor, ha a legjobb társaságban, önmagaddal vagy! Ha a lelked a barátod. /Müller Péter/
Baleset vagy gondviselés?
Pár éve autóval jöttem haza Budapestről, egy jóga óráról. Nagy nyugalom volt bennem. Ősz volt és köd.
Egyszer csak egy kanyarban hatalmas szarvasbika állt előttem az aszfalton. Fékeztem. Megmaradt a nyugalmam, és emlékeztem arra is, hogy korábban egy hasonló helyzetben félrerántottam a kormányt, és annak az lett a vége, hogy felborultam az autóval.
Gyorsan reagáltam, és csak fékeztem. Belül valahogy nyugodt maradtam.
A bika megugrott a motorháztetőn. Az autó eleje összetört, de nem sérültem meg (és remélem a szarvas sem).
Az eset megrázó volt. Ám nem voltam bosszús miatta. Sőt, hála ébredt bennem: a jóga óráért mesteremnek, mert így jelen voltam és idejében tudtam helyesen reagálni. És a gondviselésnek –, hogy komolyabb bajom nem történt.
Azt tapasztalom, hogy egyre szelídülnek elvárásaim, azaz egyre kevésbé ragaszkodom ahhoz, hogy minek kellene történnie bennem és körülöttem, és ami történik, azt egyre könnyebben fogadom. És ezzel együtt egyre nő bennem a béke és életöröm. (Erről már korábban írtam Túl az öröm 100 árnyalatán c. blogomban.)
A szabadság egy benső állapot
Felszabadító, amikor már nem a másikat hibáztatom mindazért, ami velem történik
Ha ugyanis az ok bennem van, és a külvilág árnyékvilágomat csak tükrözi, akkor mindent, ami szembe jön velem, egyfajta örömmel tudok fogadni.
Ettől persze még lehet, hogy kibillent és felzaklat. De ezek valahogy hamarabb lecsengenek, és átadják a helyüket a megértés felszabadító örömének. Minden találkozás és esemény segít nekem. És épp azért tudok rajta változtatni. A reakcióimon. Hozzáállásomon. Ez a szabadság.
Hogyan? Én úgy, hogy újra és újra leülök jógázni és meditálni. Nap mint nap. Ez nagy békét hoz.
Olyan, mintha feljutnék egy hegytetőre, alattam pedig a felhők és a táj – éltél már meg ilyet? –, és így rálátást kapok életem-vidékére. Az utakra. Önmagamra. Ez pedig erőt, stabilitást és biztonságot ad.
A jógát épp arra tervezték, hogy ezt a benső szemléletváltást elősegítse, és ezáltal elvigyen a szabadsághoz.
Egyedül önmagamon van hatalmam változtatni. Senki máson nincs.
És ahogy én változom, a külvilágban elképesztő pozitív változások mennek végbe… Én így tapasztalom.
