Ádám, Éva és a facebook

Ádám, Éva és a facebook

Összeültünk a napokban, páran, jógaoktatók. És egyszer csak arról volt szó, hogy szabad-e a jógát „hirdetni” az interneten, pl. facebookon. Tudod-e miért izgalmas ez?

A jóga útja épp ellentétes irányba visz, mint ami felé az internet böngészés, különösen a közösségi oldalak böngészése húz. Mélyebb álomba ringat, és elszigetel – a sok-sok virtuális „barát” közti magány felé sodor.  A jóga ellenben az „ébredés” útja: tisztább, élesebb tudatállapot, szélesedő látókör felé visz, és hogy megélhesd: csöppet sem vagy egyedül. A jóga a Világgal való egység megteremtésének gyakorlati tudománya.

Nem a közösségi oldalak ellen vagyok

Az internet és facebook egy felöl remek eszközök, lehet hasznosan és jól használni. Én naponta használom ezeket. Ám mióta aktívan építgetem a Gajatri facebook oldalt, ráadásul még okostelefonra is „kényszerültem”, azt veszem észre, hogy már legalább tizedszer nézem aznap a facebook oldalunk. Valahogy vonz. Hányan lájkolták, osztották meg, látták a legutóbb kiemelt bejegyzésemet? Ugyanakkor jól tudom, hogy ez szétzilál. A figyelmem. Amit adhatnék a gyerekeimnek. Most is itt toporog az egyikük, hogy Apa! Jössz már mesélni?  – Persze, mindjárt, egy perc. Amiből öt lesz, aztán tíz… és már a Párom mesél, és elmúlt az este 🙁 

Elmagányosodni a sok barát és követő között

Ma már az alkohol és drog függőek száma lassanként eltörpül a mobil és lájk-függőek mellett.

Már nem számít új pszichiátriai jelenségnek a lájkfüggőség neurózisa: „Már megint nem lájkoltak, ergo egy senki vagyok”. Többször láttam fiatalokat, akik egy asztalnál ültek egy kávézóban vagy egy állomáson, egy padon, és cseteltek. Egymással és más „barátaikkal”. Nem beszélgetnek, nem néznek egymás szemébe. Időnként megmutatják egymásnak a telójukat. Tudtad, hogy a mondott szavaink a kommunikációnk 20-30%-át hordozzák csak? Ha még a hangszínt sem hallod, vajon mennyi jut át belőled, abból, aki vagy, amit érzel, amit gondolsz? A mobil-kommunikáció, a csetelés elképesztően beszűkíti a kapcsolati csatornát. Ám ebből akár több százat nyithatsz. Szétspriccel a figyelem.  Ha ezt gyakorlom, mindez fokozatosan megfoszt attól a képességemtől, hogy mélyen, értőn és együttérzőn kapcsolódni tudjanak egy másik emberrel. És ekkor elég egy-két félreértett szó, és már ott a harag, kétségbeesés, frusztráció, düh, ami végül letargiába és depresszióba visz.

Így jön létre az igazi magány. Van 1000 ismerősöd, ám tökegyedül vagy.

És még valami: ahogy görgetek, görgetek lefelé, egyre kevesebb dolog ragad már meg. Figyelmem felszínessé válik – magamon tapasztalom. Egyre kevesebb dolog lépi át az ingerküszöböm. És elég 5 percig így görgetni, már szinte semmibe sem tudok belemerülni. Ez a ksipta tudatállapot: a teljes szétszórtság állapota. Összezavartság, kapkodás, és növekvő benső szomj. Volt már úgy veled, hogy álmodban innod kellett, és hiába ittál, nem múlt a szomjad?  A virtuális-világ egy újabb álomréteget von köréd. És a szomjad nő, csak nő. A „vizet” itt nem lelheted meg. Ahhoz egy ember tekintete kell. Valódi kapcsolat. Emberi figyelem.

A jóga kitágít

A jóga ezzel szemben összeszedetté tesz, és éberré. A jóga a kapcsolatodat a világgal kitágítja.

A jóga az elmét az ékágra, azaz egyhegyű-éberség felé viszi. Ez a „lézerfény”, a koherens jelenlét, ami könnyen hatol át a problémák fellegén. Csak ezzel az összeszedett, csendes elmével lehet átlépni Mája fátylán, azaz az álomvilág, a poláris világ határán: a jó-rossz, a szeretem-utálom, a kellemes-fájdalmas világán.

Épp ezért a dilemmánk nagyon fontos: szabad-e a jógát belevonni ebbe az újabb, mélyebb álomvilágba, hogy eljusson a híre Hozzád, kedves olvasó.  Szerinted szabad?

Van-e kedved mélyebbre ásni?  Mert van itt még egy réteg, amire Rüdiger Dalhke nagyon is tisztán rámutat. És rendkívül izgalmas.

A kígyó megtartja ígéretét

Szóval, akkor vegyél egy mély levegőt, és merülés (vagy emelkedés :-)!

„A kígyó megtartja ígéretét. Az emberiség látja a polaritás világát, s meg tudja különböztetni a jót a rossztól, a férfit a nőtől. Ezzel a lépéssel elveszti az egységet (a kozmikus tudatot), s elnyeri a polaritást (a megismerés képességét)… Ez a bűnbeesés története. Ebben az „esésben” az ember az egységből zuhan a polaritásba…

Az, hogy bűnösök vagyunk, csak egy másik szó arra, hogy polárisak vagyunk.

… A polaritáson át vezető út mindig bűnös… azonban a bűn nem áll viszonyban a konkrét emberi magatartással. Fontos, hogy ezt tudomásul vegyük, mert a történelem során az egyház a bűn fogalmát elferdítette, s bebeszélte az embereknek, hogy a bűn az, ha rosszat teszünk, és ez jó és helyes cselekvéssel kerülhető el. A bűn azonban nem egy pólus a polaritásban, a bűn maga a polaritás. A bűn ezért nem kerülhető el – minden emberi tett bűnös. ” – írja Dalhke (Út a teljességhez).

A minap hallgattam Pál Feri atya egyik gyönyörű vasárnapi beszédét.

Hadd idézzem ide, Mert segít mélyebben megérteni, hogyan lehet túllépni a jó és rossz dilemmáján. Pál Feri atya egy amerikai katonát idéz, aki jelentkezett frontszolgálatra, ám kijelentette, hogy ő nem fog fegyvert. Tanakodtak, mi legyen akkor vele. Végül rábízták a sebesültek mentését. Nem mondta azt, hogy én nem ölök, ezért a háború nem az én ügyem. Hanem tette, amit tudott. Mentett. És nem csak amerikaiakat, japánokat is. Van rá 10 perced?  Ha igen, javaslom, hallgasd meg ezt a gyönyörű, mély beszédet. Itt találod.

Jelen lenni kívül és belül

De térjünk vissza az alapkérdéshez: összefér-e a jóga és a facebook?

Én most így látom: fontos jelen lenni a jógával az interneten, és a közösségi oldalakon is. Mert biztos vagyok benne, hogy minden ember álmában (legyen az bármilyen szintű) eljön egy pillanat, amikor igen „szomjas” lesz. Ennek a szomjúságnak vannak fontos tünetei: krónikus egyedüllét például; az, hogy fáj mindened, eleged van mindenből; a bizalmatlanság, a letargia, stb.   

Úgy tapasztalom, hogy a Gondviselés ott van létezésünk minden rétegében. A facebook-on máshogy nem tud jelen lenni, csak úgy, hogy észrevehesd; szóval itt egy-egy posztként jön el. Hogy észreveszed-e, az már rajtad múlik. Hogy mit kezdesz vele, az is.

Group of young female athlete friends using mobile phone, taking picture, posing for selfie, self-portrait with red smartphone while resting after practice, on break between exercises in sports club
Eszem-iszOM

Eszem-iszOM

Részt vettem egy év végi „bulin”. Számomra elképesztő mennyiségű alkohol fogyott. Jó páran már az elején eláztak. Mert hát időnként kell egy kicsit lazítaniKi kell engedni a gőzt!

Mennyi-mennyi feszültség gyűlik össze bennünk! Nap-napra halmozódik. És szinte észre sem vesszük, csak amikor így összejövünk, és el lehet engedni a gyeplőt. És enni és inni kezdünk. Pukkadásig enni. Izzadásig, mígnem elakad a légzés. És inni, zsibbadásig. Kezdetben csak hogy könnyebben menjen a beszélgetés (?), hogy „bele tudjak lazulni.” Aztán már visz magával ez a csille. Feltörő emlékek a mélyben, jobb nem emlékezni. Hadd vigyen! „ – Jöhet még egy! Egészségedre!”

Egészségedre?

Egy ismerősöm azt mondta, tudja, hogy a cigivel és az alkohollal megmérgezi magát. De neki kell ez időnként. Mert ez „horgony”. Különben „elszállna”. És ha elszáll, az rettenetes. Az durva. A képek, a démonok. Inkább a tompaság! Meddig mehet ez így?

Egy közeli rokonom hónapok óta él mély depresszióban.

Vergődik benne. Közben eszik, csak eszik. Már túl van szerintem a 130 kilón. Felfúvódott. Fáj mindene, minden mozdulat. A fekvés, az ülés. És iszik, hogy elviselhető legyen. Vagy legalább egy kicsit jobb. Nemsokára elfogy a pénze – már hónapok óta lejárt a munkanélkülije is. És ha elfogy a pénze, megöli majd magát, ezt tervezi. Ez most a „célja”. Miért? Bevallotta: abban bízik, hogy utána könnyebb lesz. A halál majd elhozza a mély feledést. Jó lesz majd belesüllyedni. Végre vége lesz…

Ó mekkora tévedés! Miért? Mert a szenvedés a halál után is folytatódik majd. Mert mindaz, ami miatt iszik, amiről el akar feledkezni, – a tévképzetek, hogy mennyire nem vitte semmire, hogy ő milyen értéktelen – hangsúlyosan és tisztán lesz ott előtte. Mert csak a fizikai test, az annamaya-kósha, és az energia-test, a pránamaya-kósha egy része bomlik szét a halálban, az elme-test, manomaya-kósha (és még két rétegünk) tovább él. Csakhogy már nem lesz keze, amivel megfogja a sörös dobozt. Ez az eszköz kikerül a hatóköréből. És ez a pokol. A pokol így létezik – általunk, bennünk.

Swami P. Jogananda mondta: bármi, amire figyelmed fordítod, naggyá nő életedben. Ezért fókuszálj a benned ébredő öröm-buborékokra!

Életünk minden pillanata lehetőség arra, hogy változtassunk. Ezért vagyunk itt, ebben a testben. Nem csak az Újév első napja lehetőség! Te mivel akarod kezdeni? Vagy folytatni?

Bükki Tamás Aila – csoportos jóga óra, Verőce

Életemben több nagy életválság volt. Az elsőről már írtam, olvashatsz róla pl. a Két úton egy felé c. írásomban. Egy másik egy szilveszter éjszakán csúcsosodott: talán 18 voltam, szerető családom körében töltöttem ezt az estét: pogácsa, sütik, kocsonya, TV. Ettem, bámultam. Volt rajtam vagy plusz húsz-harminc kiló, és velem volt az önutálat, hogy itt vagyok kövéren, és még egy barátnőm sincs, sőt egy normális barátom sem, akikkel szívesen lennék. Senki sem hívott! Hánynom kellett magamtól. Mégis egy valamire jó volt. Elgondolkodtam. És rádöbbentem: mindez miattam van. Nem a szüleim, nagyszüleim miatt. És nem is a többiek miatt. Na ez aztán elviselhetetlen volt. Tehetetlenség, harag – immáron magamra. És akkor belül felsikoltottam: elég, elég ebből!

Tudtad-e, hogy a krízis azt jelenti, hogy válaszút?

És felismerted-e, hogy aki rádöbben, hogy van választása, az már – legalábbis életének egy vonatkozásában – szabad?

A szenvedés: felhajtóerő! Ahhoz azonban, hogy a felhajtó erő valóban felfelé emeljen, el kell engedned magad. A kapaszkodásod. Csakhogy nagyon nem mindegy, hogyan teszed.

Az alkohol kezdetben felemel, majd mélyre húz. Mélyebbre, mint ahol voltál előtte. Vannak róla emlékeid? Hogy milyen beletompulni a világba, és milyen utána, mikor eltűnt az alkohol hatása?

Egyik fontos eszköz, amit kaptunk: a megkülönböztetés képessége – a jóga ezt vivékának hívja. Tapasztalni, és megkülönböztetni a tapasztalatokat, és a következményeket. Megkülönböztetni az alkohollal járó elengedést attól, amit pl. egy jóga óra után, vagy egy jógikus mélyrelaxáció után tapasztalhatsz. Te tapasztaltad már? Van választásod.

Cél nélkül nem megy!

Ha megszületett benned az elhatározás, hogy ez nem mehet így tovább, első dolog, hogy keress egy célt! Egy célt, ami lelkesít. Ami fontos most Neked. Tudnod kell, hogy mit szeretnél. Ez a szankalpa – a szándék ereje. Fogalmazd meg jelen időben és pozitív módon, mit szeretnél. Tehát pl. „egészséges vagyok” – és nem „egészséges akarok lenni”. Ez az első lépés. És használd a relaxáció (vagy jóga nidrá, azaz mélyrelaxáció során) előtt és után, hogy mélyen beépülhessen. Ha csak úgy mondogatod, az nem segít.

És aztán lépni kell előre. Újra és újra erőfeszítést tenni. Ébressz magadban elszántságot ehhez. Emlékezz hozzá! És újra és újra tegyél erőfeszítést.

Senki más nem tud helyetted lépni

A Te erőd, energiád kell ahhoz, hogy előre juss. Az orvos, a pszichológus, a gyógyszer, a jógaterapeuta – egyik sem tud meggyógyítani! Ez képtelenség. A gyógyszer időlegesen segíthet. Az orvos vagy a jógaterapeuta átmeneti könnyebbülést hozhat, és utat mutathat. Az életeden azonban egyedül Te tudsz változtatni. És ehhez erőfeszítést kell tenned. Majd elengedni.

Elengedni, de nem mindegy, hogyan.

Olyan eszközt válassz, ami úgy oldja fel benned a feszültséget, hogy utána könnyedség, éberség és béke marad!

Egy olyan eszközt, ami támogat téged, hogy kitartóan járhass az utadon, mert segít felszabadítani rejtett energiáid. A jóga nekem ilyen. És Neked?

Csoportos jóga óra Dr. Bükki Tamás Ailával