Az ökoszisztémánk 60%-át már kiirtottuk, és a klímakutatók és ökológusok szerint 2045-re kiírtjuk a 95%-át, ha nem változtatunk. Ez pedig magával rántja az embert is, mindenkit súlyosan érintve, függetlenül attól, hol él és milyen az anyagi helyzete.
Az átformált-megmentett jövőben fontos szerepet játszanak majd a tiszta, háborítatlan erdők. Japánban már receptre írják fel az erdőt. Vajon miért? Hogyan gyógyítja az emberi bajokat az erdő?
A jövő legfontosabb felfedezése nem a mesterséges intelligencia vagy a kvantumszámítógépek terén várható. A jövő legnagyobb felfedezése: az emberi intimitás felfedezése lesz mindazokkal a más létmódokkal, melyek velünk élnek ezen a Bolygón.
Ezen az előadáson ennek a felfedezésnek a kibontásáról, átéléséről, öröméről lesz szó. Vajon hogyan tud ez fordítani a helyzeten? És miért állítom, hogy nincs olyan hogy kicsi ember, hogy az előttünk álló sorsfordító időszakban minden embernek jelentősége van?
Az előadást tartja: Dr. Bükki Tamás Aila
Az előadás után lesz lehetőség kérdezni, beszélgetni a témáról.
Hol lesz ez az előadás és mikor?
Az előadás 2024. március 18-án lesz, hétfőn, 18h-tól kb. 20 óráig.
Helye: Szigetszentmiklós, Városi Könyvtár és Közösségi Ház:
„Jézus érzi, hogy sikerült teljesítenie az Atya akaratát: a leggonoszabb kígyóörvénylés közepette megszülte a szeretetet. Ez a teremtés célja: az eredendő Gyűlöletet átminősíteni Szeretetté. Ez az az út, amelyen mindannyian járunk. Csakhogy ez egy nagyon hosszú út. Mert a kígyónak sok ezer feje van.” (Müller Péter: Kígyó és kereszt)
A jó vagy a rossz, vagy mindkettő?
Honnan származik az emberi élet sokféle félelme, fájdalma? Honnan származik az agresszió, a csalás és az árulás? Hát az örökös háború? Miért súlyt minket megannyi fájdalmas betegség?
Nemrég tartottam egy előadást Veres Mónikával és Bóna Lászlóval, melynek címe A Béke Te magad légy! volt. Bóna László számomra új és elég megdöbbentő dolgokat tárt fel. Arról beszélt, hogy megvizsgálta az elmúlt évek nagy kríziseinek közös jellemzőit. A covid-19-nek, az ukrán-orosz háborúnak, a klímaválságnak, melyet az egyik legerősebb, reális szorongásforrás jelenleg; a kutatók szerint nagyjából 17 évünk maradt, hogy mérsékelhessük a teljes összeomlást. Szóval Bóna László megvizsgálta, hogy reagáltak és reagálnak ezekben a szorongató, félelemkeltő helyzetekben az emberek, összeírta a kollektív tüneteket. Majd megkereste, hogy melyik szer okoz hasonló tüneteket. És az anacardium jött ki, a kesudió. Ezt a szert a homeopaták leggyakrabban akkor adják, amikor valakinél rákos megbetegedést diagnosztizálnak. Az anacardiumot a kesudió vékony barna hártyájából készítik (mi már enélkül kapjuk a boltokban, de van egy épp olyan vékony barna héja, mint a mogyorónak). Abból a részéből készítik ezt a rákot gyógyító szert, ami elválasztja a keserűt az édestől.
Miről szólt pl. a covid-19 válság? Azt mondtuk például: ez az ember őrült, sőt közveszélyes, hogy megtagadja azt, hogy beadják neki a minket megmentő oltást. Vagy épp azt mondtuk: ez az ember őrült, hogy beadatja magának, sőt még a gyerekének ezt a kiteszteletlen vackot, hisz épp ez fogja megbetegíteni, talán meg is öli vele magát vagy a gyerekét. Két szemben álló nézőpont van. Két vélt ellenség. Van tehát az egyik fél, aki a jó, és ott van a másik, aki helytelenül jár el, sőt, ostobán. Melyik oldalra állsz?
Amikor körbe nézünk és keressük jószándékkal, hogy akkor most mit csináljunk, azokat a híreket fogjuk kiszűrni, amelyek minket igazolnak, a mi álláspontunkat erősítik. A közösségi média épp erre van kihegyezve: azt a véleményt, hírt kapod, amit a mesterséges intelligencia úgy ítél, hogy szeretni fogsz. A meggyőződésed egyre erősödik. A mérleghinta elbillen. És egyszer csak ott találod magad a „jó” oldalon. A gond csak az, hogy a másik oldalon lévő is ugyanazt képzeli, hogy ő a „jó” oldalon áll. Ez a hollywoodi narratíva. A szuperhősök világa, akik a „jó” oldalon állnak, és folyamatos véres harcban állnak a gonosszal.
És mindeközben mélyen belül tudjuk, hogy a másik oldalnak is valahol igaza van. A jin-jang egymást kiegészítő fekete és fehér részében mindig ott egy pont a másik oldalból. De ezt a hangot el kell nyomnunk magunkban. Ezt nem lehet megemészteni! Nem is mutathatjuk ki. Mert félünk, hogy ez még jobban eltávolítana minket egymástól. Ezért bezárjuk egy koporsó daganatba az életünk minden ellentmondását és elnyomott félelmünket.
És akkor mi az, ami a gyógyulás felé visz? Mit tud az édes-keserű határán lévő hártyából készített szer? Mindenekelőtt azt tudja, hogy képessé tesz arra, hogy felülemelkedhessünk a jó és rossz izolációs képzetén. Segít rálátni, hogy az életutak és a hozzá kapcsolódó döntések nagyon különbözőek lehetnek, és annak ellenére, hogy nagyon különbözőek, lehet, hogy mindegyik rendben van. Egyik embert igen is megmentette az oltás. A másik embert pedig megölte.
Másrészt megértheted azt is, hogy ha bezárod egy daganat-koporsóba a benned lévő negatív erőket, félelmeket, fájdalmakat, azok előbb-utóbb megmutatják magukat. Ezeket az erőket meg kell tanulni kezelni, mert végső soron a felemelkedésed szolgálják. Végső soron a békét és közös jól létünket szolgálják. De hogyan?
A Béke Te magad légy előadásunkat 2024. jan. 21-ig itt megnézheted.
Az élet gyógyító drámája
Létezik egy Neked kijelölt életút. Ez a te dharmád, a sorsod. Ha nem azt az utat járod, ami a sorsod, ami a te dharmád, akkor az életnek nincs katarzisa. Mi a katarzis? Az aláhullás és a felemelkedés, és közben a megtisztulás: megküzdeni egy nehézséggel, hogy a maga idejében és rendjében feloldódhasson majd az, ami fájdalmas volt, nyomasztó, zavaró, félelmetes. Meg kell küzdeni az kígyó valamelyik fejével.
Ha az életem tompa és langyos, ha nincs benne fejlődés, felemelkedés, akkor a végigélt élet lényegében haszontalan. Olyan, mint egy Csehov dráma – mondja Müller Péter: „Hősei mind vágyódnak valamire, terveznek, reménykednek, töprengenek – de mivel a katarzisig nem jutnak el: nem történik velük semmi. Csak hervadoznak, és isznak, és panaszkodnak, és tűnődnek, és elmúlnak.” Ilyen az elvesztegetett életidő. Pedig az életidő a legnagyobb ajándék, amit kaptunk.
A mozifilmekben bemutatott szuperhősök épp ezért olyan vonzók, mert egy rövid ideig, velük azonosulva, kiléphetünk a mindennapok tompa, csehovi egyhangúságából. Ám megoldást nem adnak, nem fedik fel a neked kirendelt életutat, nem segítenek az életed nehézségeire megoldást találni. És visszazökkentve a mindennapokba, talán még fájóbb az összkép.
Tehát mi a kulcs ahhoz, hogy megélhesd, az életednek minden tompasága, monotonitása, vagy épp nehézsége, fájdalma ellenére igen is van értelme? Hogyan tudod elérni, hogy egészségbe és örömbe oldódhasson az életed? A saját utadat járd!
Amikor Ardzsúna kilovagol a Kurushétra csatamezőre a harcra felsorakozott két sereg közé, és körbe néz, ott látja mindkét seregben barátait, tanítót, rokonait. És azt mondja a kocsihajtó Krisnának: na ezt én nem csinálom! Nem, én nem harcolok! És akkor Krisna megmutatja neki, hogy az ő életútja nem az, hogy elvonuljon egy barlangba és szent remete legyen. Hanem az, hogy vegye fel a kardját, még akkor is, ha fájdalmas. A saját életútját kell élnie, neki most a harcos útját kell járnia. És ha majd ezt az utat bejárta, ha ezzel a kígyóval megküzdött, akkor majd tovább léphet. Ha elvonulna egy barlangba, és a szent remeteséget hirdetne, egy álszent lenne csupán, és tele lenne az élete keserűséggel, majd előbb-utóbb fájdalmas betegséggel.
Alászálló és felemelkedő energiák: nágák és a kundalíni
Az ember a földi létsíkon él, amit Bhu-lókának is hívnak a jógik. Nem csak a fizikai testből állsz: te vagy az érzelmeid, gondolataid, benne vagy a szociális kapcsolataidban. Egy összetett energia rendszerrel rendelkezel. Nádik, azaz energia és információs pályák ezrein fűződsz önmagadhoz és a világhoz, melyben élsz. És ebben a fizikai testnél tágasabb energia rendszerben vannak csakráid: energiát és információt fogadó, adó és elosztó központok. Ezek a csakrák egyben hozzáfűznek más létsíkokhoz is.
A muladhára vagy gyökérközpont alatt van még 7 fontos csakránk, ezek a tálák. Legmélyebben fekvő csakránk a patála, mely a lábfejünkben helyezkedik el, pontosabban oda vetül. Az ehhez kapcsolódó létsík a nágák, a kígyók otthona. Ebből a világból vetül az életünkbe például a kegyetlenség és az agresszió. Hasonlóan, a többi hat alsóbb létsíkból, azaz tála-lókából vetül életünkbe például a féltékenység, az irigység, a félelem és önzés – vagyis sok negatív, lehúzó minőség, amit lépten-nyomon megtapasztalunk. Ezek azok a minőségek, azok a kígyók, amelyekkel meg kell küzdenünk.
A tálák létszintjén élő lényeknek egyetlen lehetősége van: a szegény gazdag lesz, a gazdag pedig elszegényedik. A gyengét kifosztják, megölik, aztán fordul a kocka, és az erősre is rátámadnak, megkínozzák és megölik. Nincs kiút a kígyók ékkövének és az aranynak, az elnyomó hatalom játszmáinak a bűvköréből, legalábbis önerőből nincs. A tála-lókák létszintjén nincs önzetlenség, adakozás, elvárások nélküli segítség. Mi azonban nem ezen a létszinten élünk!
A földi létsíkon, ahol élünk, lehetőséget kaptunk a felemelkedésre. A muladhára és gyökérközpontban ott van feltekeredve egy hatalmas lehetőség, egy hatalmas energia. Ez a kundalíni, mely szintén kígyó formájában van jelen. Amikor ez az erő elindul felfelé, megnő a stabilitásunk, felerősödik bennünk az életöröm, megjelenik az életünkben a kreativitás. Majd ahogy ez az energia tovább emelkedik, megjelenik bennünk az együttérzés, a megbocsátás és a feltétel nélküli szeretet. Ez az emberi élet potenciálja, amit együtt kibontakoztathatunk.
Fontos értened, hogy nem szükséges hinned abban, hogy léteznek a földi létsíkon kívüli más létsíkok, sem abban, hogy léteznek nádik vagy csakrák. Amikor pl. a tála-lókák befolyásáról írok, azt azért írom, hogy tudd, a jóga módszereket kínál arra, hogy az életedben megjelenő negatív hatásokat gyengíthesd. Azaz, ha gyakorlod a megfelelő eljárásokat, akkor megtapasztalhatod, hogy elkezd csökkenni az életedben pl. a félelem, az indulatosság, a csalás vagy az agresszió. Ha pedig olyan gyakorlatokat végzel, ami megerősíti a gyökérközpont és az a feletti energiaközpontok működését, azt tapasztalod majd, hogy megnő az életedben a biztonság, felerősödik a tetterőd, vagy végre megéled, hogy hallható vagy, vagy hogy szeretnek, hogy könnyedén adsz, vagy például felerősödik az életedben az életöröm. A jógához tehát nem szükséges hinni. Azonban, ha gyakorlod, sokrétű pozitív változást hoz majd az életedbe.
Vajon ezt a felemelkedő erőt miért szimbolizáljak ismét kígyóval? Azért, mert a gyakorlásban elsődleges fontosságú a fokozatosság és a kitartó, szelíd, erőszakmentes bánásmód önmagunkkal. Ha nem így teszel, és a változást túl gyorsan akarod elérni, a kígyó beléd mar. A jóga gyakorlásának alapja az ahimsza, azaz az erőszakmentesség.
Három kígyóval az öröklét kapujáig
A felemelkedő kígyó azonban nem is egy kígyó. Hermész botjára, a Caduceusra két kígyó csavarodik. A két kígyó a két fő energiapályát, az ida – azaz lényünk női, befogadó minőséget, és a pingalát, a férfias, kiáradó minőséget szimbolizálja. A Hold és a Nap. A bot maga a szusumna nádi, a fő energiapálya, melyben a spirituális energia, a kundalini kígyója felemelkedik a gerincünk mentén. Ehhez az emelkedéshez pedig az kell, hogy lényünk női és férfi oldala kiegyenlített legyen. Ennek a művészetét nevezik hatha jógának.
Természetesen ez a kiegyenlítettség nem hozható létre azzal, ha saját nemünket megváltoztatjuk. Az egyensúly azáltal születik, hogy férfiként megélem és elismerem a női, befogadó oldalam erejét, és nőként felismerem és megélem saját férfi, teremtő és kiáradó részem erejét. Egy párkapcsolat akkor működik jól, ha a két fél segíti egymást, hogy mindketten ezt a benső harmóniát megteremthessék önmagukban. Ha segítik egymást saját életútjuk kibontakoztatásában.
A három kígyó, az ida és a pingala, valamint a szusumna végül az ádzsna központba nyújtja fel a fejét. Az ádzsná csakra vagy 3. szemünk szerepe az, hogy az univerzális információs folyamból képesek legyünk kiszűrni azt az információt mely a személyes dharmánkhoz, az életutunkhoz szükséges. Ez a szűrő bennünk a Buddhi. Ez az intuíció székhelye. Ez a központ segít, hogy felismerjük mások elejtett szavaiban az útmutatást. Amikor ez kellően aktívvá válik, akár egy lehulló falevél, egy csöndes tó látványa, vagy akár a vonat ablakából figyelt elsuhanó házak képe is rádöbbentsen arra, merre kell, hogy haladj az úton.
Aha, tehát akkor az ádzsnát kell ébreszteni, hogy a saját életutamat járhassam?
Az a helyzet, hogy az energiaközpontokat csak együtt, összehangolt módon szabadna csak erősíteni. Mondok egy példát: ha valaki elkezd az ádzsná központra, azaz a 3. szemére „gyúrni”, akkor előbb-utóbb látni, hallani, érezni fogja mások gondolatait. És akkor megérzi majd azt is, hogy ez meg ez az ember bizony nagyon nem szeret engem. Ahhoz, hogy ennek ellenére vele tudjak maradni – ha ez a közös dharmánk része –, kellően erős anaháta, azaz szívközpont kell, és megfelelően erős múladhára, hogy mindeközben elég stabilnak is érezzem magam. Hogy a stabilitásom és biztonságom önmagamban nyugodjon, és ne a másik embertől függjön. Tehát, ha a 3. szemet nyitom a többi erősítése nélkül, sok fájdalmas helyzetet hozhatok az életembe. Csak akkor tudom az életeseményeket helyesen menedzselni, ha az energiarendszerem kiegyenlített. A kundalini kígyója csak ebben a benső kiegyensúlyozottságban tud fájdalom nélkül felemelkedni.
A három kígyó, az ida és a pingala, valamint a szusumna tehát az ádzsna központba nyújtja fel a fejét. Itt találkoznak ismét, ám tovább nem haladhatnak. Magasabbra nem érhetünk el a bennünk rejtőző kígyók erejével.
Azonban emberi lényként magasabbra is emelkedhetünk – akkor, amikor ez megadatik. Akkor adatik meg, amikor felkészültek vagyunk rá. A belső egyensúly megadja az oltalom erejét, és a rezzenéstelen stabilitást. Az éber, koncentrált figyelem és ellazult jelenlét meghozza a meditáló lélek számára a nagy átalakulást: a világ kitágul és a kicsi, magányos egyén rádöbben, hogy sokkal tágasabb, lényegében egy az Egésszel. Az ádzsná fölött megszűnik az idő. Megszűnik a feszültség az elmúlástól, mert aki ide elért, megtapasztalja: semmi lényeges nem múlik el benne soha.
Állítólag ez az a pont, ahol az ember teljesen szabadon dönthet az élete felől. És ez az a pont, ahol megszűnik annak képzete, hogy nekem van egy önálló sorsom és életem.
„Ebben a pillanatban Isten sorsa beteljesedett. A legvadabb gyűlölet és eltaszítás pillanatában megszületett a mindenkit átölelő szeretet.” (Müller Péter: Kígyó és kereszt)
„Nagy aranyszínű villanásban látja az egészet: a fákat és az embereket, amint összecsapnak a földért, a vízért és a légkörért… Négymilliárd évnyi élet legbámulatosabb eredménye segítségre szorul. Nem, nem ők – mi. Segítségre mindentől és mindenkitől.” (Richard Powers: Égig érő történet. Barabás András fordítása)
Dr. Köves Alexandra, ökológiai közgazdász, a Corvinus Egyetem Döntéselméleti tanszékének docense meghívott, hogy legyek a beszélgető társa a Zöld Egyenlőség podcast-jában.
Alexandra a nemnövekedés elvének hazai szószólója, és nemrég arról számolt be, hogy az Európai Parlamentben ma már felállva ünneplik azt, aki a nemnövekedésről beszél, mint a legfontosabb út ahhoz, hogy elkerülhessük a küszöbön álló klímakatasztrófát.
Mi is ez a nemnövekedés elve?
„Nemnövekedés (angolul: degrowth) egy politikai, gazdasági és társadalmi mozgalom, melynek alapját környezetvédelmi, fogyasztásellenes és anti-kapitalista eszmék alkotják. A nemnövekedést valló gondolkozók és aktivisták kiállnak a termelés és a túlfogyasztás – melyben hosszú távú környezetvédelmi aggályok és a társadalmi egyenlőtlenségek gyökereznek – visszafogása mellett.” – írja a Wikipédia
„A gazdasági növekedés nem lehetséges a környezet pusztítása nélkül. Semmilyen tudományos bizonyíték nem utal arra, hogy e kettő szétválasztható lenne a szükséges mértékben globális szinten. A magas jövedelmű országok a gazdasági növekedést hajszolják, ami azért probléma, mert ez a növekedés jelentős mértékben, – sőt, időnként teljesen – semmissé teszi azokat az eredményeket, amiket a környezetvédelem területén tett erőfeszítéseknek köszönhetünk. A jelenlegi klímakáosz, és az élőlények közötti egyensúlyt biztosító érzékeny háló szétszaggatása alapvető fenyegetést jelent a békére, a víz-és élelemellátásra, valamint a demokráciára. Nem csupán a túlélésünkhöz, de társadalmunk virágzáshoz is szükséges egy, a növekedés dogmáját meghaladó gazdasági modell előmozdítása… Ahhoz, hogy a lehető legkisebb lábnyommal elérhessük a lehető legmagasabb életminőséget, meg kell változtatnunk a gazdasági játékszabályokat és annak céljait.” – olvashatjuk a https://nemnovekedes.net/ oldalon.
Mit tanulhat a közgazdaságtan a fizikától?
Na de miért kért meg engem Alexandra, hogy beszélgessek vele a kvantumfizikáról? Mit tud a fizikai, és miben segíthet, hogy teremthessünk együtt egy élhető jövőt, egy olyan világot, ahol jó élni, ahol nem kihasználjuk, hanem együttműködve segíthetjük egymást, tiszteletben tartva élő környezetünket? A fizika végül is nem az élettelen világ megismeréséről szól?
A Mit tanulhat a közgazdaságtan a fizikától? c. podcastot ide kattintva hallgathatjátok meg, de akár elérhetitek Spotify-on keresztül is. Szerintem nagyon izgalmas kérdésekről beszélgettünk, érdemes meghallgatni (49 perc).
Ha össze akarnám foglalni pár mondatban, talán ezt emelném ki belőle: a nézőpont, ahogy a világot szemléljük, meghatározza azt, hogy mi fog történni a világban. Mindeközben megmarad az egyén döntési szabadsága, autonómiája. Továbbá a folyamatok sosem lineárisak: hirtelen változások jellemzik. Azt hiszem, a beszélgetésünk nagyon reménytelire sikerült.
Ha egy konkrét példán keresztül is meg akarod mindezt érteni, szívből ajánlom ezt a zseniális, 45 perces magyar filmet:
A film arról szól, hogy a termőföldjeink a környezet és emberpusztító mezőgazdásági eljárásaink miatt fokozatosan kimerülnek, még pár évtized, és semmi terményt nem adnak majd. Ugyanakkor van egy bizonyítottan működő, az életet támogató alternatíva. Ott van tehát az értelmes, új nézőpont, és tapasztalatból tudjuk, hogy az minden szempontból előnyös és fenntartható.
Miért nem vált át a teljes mezőgazdaság erre? Látszólag érthetetlen, de aztán leesik: az új megoldás, amit a film bemutat, nem növeli a GDP-t. Emiatt, azaz a műtrágya és növényvédőszer gyártók gazdasági ellenérdekeltsége miatt valójában megjósolhatatlan, hogy át tud-e erre állni időben a gazdaság. Mit lehet akkor itt tenni? Hát épp azt, amit Alexandra is tesz a Zöld Egyenlőség podcastjában: újabb és újabb impulzust adni, koptatni azt a halálos beidegződést, hogy a GDP növelése, pl. a szántás, a műtrágya, a mérgek az, ami jó nekünk. És akkor egyszer csak nemlineáris módon átbillen majd a rendszer, egyszer csak megtörténik, és onnantól még a középiskolákban is tanítják majd, hogy lám-lám, így kell ezt csinálni.
Na de mi köze van mindennek a spiritualitáshoz?
Elgondolkoztál-e azon, miért van az, hogy többé kevésbé ugyanazt a valóságot tapasztaljuk? Állunk ketten a villamos megállóban, és begördül a sárga, zajos villamos. Mindketten ugyanazt a villamost látjuk és halljuk. Hogy lehet ez?
Több lehetőség van: lehet egyrészt, hogy van egy objektív valóság, és mi, autonóm lények, ezt az objektív világot tapasztaljuk az érzékszerveinken keresztül. Persze, nem teljesen ugyanazt, mert ha épp máshová figyelsz, vagy épp alszol, nem tapasztalod az állomásra begördülő, sárga, zajos villamost.
Innen indult ki a fizika is, és a 20. században arra jutott, hogy a valóság teljesen másképp működik. A kvantumfizikusok arra jutottak, hogy nincs olyan, hogy objektíven megfigyelhető valóság. A megfigyelő megváltoztatja a valóságot.
Ami azonban még ennél is megdöbbentőbb: úgy tűnik, egyetlen megfigyelő van. Te, aki kinézel a fejedből és tapasztalod a világot, és én, aki épp ugyanezt teszem, nem különálló lények vagyunk. A kvantumfizika egész rendszere csak akkor marad konzisztens ugyanis, ha elfogadjuk: egyetlen megfigyelő van csupán. Te és én lényegünkben egyek vagyunk.
Mutatok egy alternatív nézőpontot is, amelyben több megfigyelő van, azonban közös az elme mezőnk. A dolog úgy is felfogható, hogy a te elméd és az én elmém nem független: olyan, mintha közösen egy barlang falát írnánk. Te itt írod, és olvasod, én egy kicsit arrébb. Te ennek vagy a szakértője, én valami másnak. Mindkettőnk kezében ott van egy elemlámpa, tudatosságunk elemlámpája, amivel bevilágítjuk a barlangnak egy kis falszakaszát. Amit megvilágítunk, azt tekintjük valóságnak. És időnként, ha nem ugyanazt látjuk, nagyon összeveszünk. De akár egyet is érthetünk abban, mi az, ami jó nekünk, ugye?
Miért olyan reményteli mindez?
Mert arra jutunk, hogy nem vagy kicsi és jelentéktelen. Ha beírsz valamit a közös elmemezőbe, az ott van, és azáltal, hogy más is észreveszi – vagy ugyanaz a lélek tapasztalja – az változat a közös jövőnkön. Szóval, számít, hogy mit teszel, mit mondasz, minek adsz figyelmet.
Ahogy Paramahamsza Jogananda is mondta: „Amire a figyelmed fordítod, az fog naggyá nőni az életedben.”
A kérdés csupán az, te mit szeretnél látni az életedben és magad körül? Az ember egyik legcsodálatosabb lehetősége, hogy meg tudja fogalmazni a teremtő szándékát, avagy szankalpáját, és valóban működik. Ide kattintva találsz segítséget a szankalpa megalkotásához, pozitív jövő teremtő lehetőségeid kibontakoztatásához.
Ne csupán értsd meg, hanem érezd is át!
A megértés egy csodálatos lehetőség, az embernek adatott rendkívüli eszköz. Azonban önmagában sok-sok vitára ad okot. A jógik mindig azt hangsúlyozták, hogy csak az a tudás, ami tapasztalati tudás (vidya), és amit az életedben alkalmazni is tudsz.
Egy erdőtől nem csak azt lehet megtanulni, hogyan kell a földjeinket helyesen művelni, ahogy a fenti filmből kiderült. Amikor megfelelő módon lépsz be egy erdőbe, megélheted, hogy ez a világ legtágasabb lénye. Nem különálló, magányos fák halmaza az erdő, hanem egymással a leveleken és a gyökereken át kapcsolatban lévő, egyetlen hatalmas, csodálatos élőlény. Élőlény, akitől te sem különülsz el, nem csak amiatt, mert életed a fák lététől alapvetően függ. Megélheted, hogy a fák befogadnak, hogy átölelnek, és így Te magad is kitágulhatsz, és átölelhetsz mindent, ami él.
Ez a felemelő tapasztalás az, ami szerintem nagyon lényeges ahhoz, hogy egy olyan jövő formálódhasson ki, ahol jó élni, ahol ez a Föld nevű bárka továbbra is az otthonunk maradhat. Ennek az élménye valami ősi, és egyben nagyon-nagyon új.
„A jövő legnagyobb emberi felfedezése az emberi intimitás felfedezése lesz mindazokkal a más létmódokkal, amelyek velünk élnek ezen a bolygón.” (Thomas Berry: The Great Work: Our Way into Future. Bükki Tamás Aila fordítása.)
Ha szereted az erdőt – ha fontos Neked a klímavédelem – ha szeretnéd mélyíteni a meditációd – ha szeretnéd a gyógyító erdő örömét másokkal is megosztani.
Fontos, hogy a fákra és az erdőre az emberek ne csupán díszletként tekintsenek, hanem minél többen át is érezhessék közösségünket mindazzal, ami él. Ez gyógyulást hoz és békét. A pozitív változáshoz összhangban kell cselekednünk. Az összhang megteremtésének az eszköze pedig a hatékony meditáció.
A jövő legnagyobb emberi felfedezése az emberi intimitás felfedezése lesz mindazokkal a más létmódokkal, amelyek velünk élnek ezen a bolygón. – Thomas Berry: The Great Work: Our Way into Future. Bükki Tamás Aila fordítása
Az egy éves képzés október 21-én szombaton indul. Időtartama: 9 hétvége + 1 nap, összesen 19 nap. Zárása: 2024. aug. 24.
Kedvezményes jelentkezési határidő: 2023. augusztus 30. Jelentkezési határidő: 2023. október 9.
Minden további részletet megtalálsz ide kattintva vagy a RÉSZLETEK gombra kattintva.
Minden egyensúlyi állapotot meghaladó környezetszennyezés, illetve környezetpusztítás az emberi lélek problémáiból ered… az emberi boldogság fokozása nélkül nem képzelhető el a Természettel való egyensúly. (Dr. Dittrich Ernő: A jövő neve élet)
A minap megnéztem Leonardo DiCaprio az Özönvíz előtt című filmjét, melyet, mint az ENSZ klímaválságért felelős béke nagykövete, két éven át forgatott. Megrázó erejű, tényfeltáró film. DiCaprio végigjárta az olvadó gleccsereket, a pálmaolajért felégetett esőerdőket, a kátrányhomokért letarolt kanadai erdőségeket; felkeresett politikusokat Miamiban, ahol már most küzdenek az óceán áradásával, elment Kínába, ahol Peking környékén már nem lehet levegőt venni a szmogtól, és elment Indiába is, ahol látta, hogy a veteményre 5 óra alatt lezúdult fél évnyi eső hogyan semmisíti meg az ott élők életkilátását egyetlen nap alatt.
Miután beszélt többek közt a Pápával és az USA akkori elnökével is, így szól az emberekhez:
Közös otthonunkat komoly csapás érte. Remélhetőleg mindenki rájön majd, hogy mindig van kiút. Hogy mindig változtathatunk. Annak jeleit látjuk, hogy hamarosan fordulóponthoz érünk… Önök a Föld utolsó nagy reménye. Kérjük Önöket, hogy védjék meg a Bolygónkat. Különben mi, és a többi élőlény is odaveszünk.
Ezt a filmet kb. 8 éve forgatta. Azóta folyamatosan és rohamosan romlik a helyzet. Az ökológusok szerint az emberi faj a kihalás küszöbére érkezett. Kb. még 17 évünk maradt, hogy mérsékelhessük a katasztrófát. Várhatóan még 30 év, és összeomlik a mezőgazdaság… A fiam most 16, a lányom 13. Nekik már ezek szerint, ha lesznek is gyermekeik, az éhezés, az anarchia marad rájuk? Ó, Istenem!
A fiam épp egy lepusztult, poszt-apokaliptikus világban játszódó számítógépjátékot játszik – szinte minden nap órákig tolja a szünetben. Megtiltsam neki? Ezzel vajon mit érek majd el? Amúgy van ilyen játékból több tucat a neten. Pár ezer forint egy ilyen, és eszméletlenül szép a grafikája, tényleg alig lehet otthagyni. De milyen jövőt vetít ez a fiatalok elé!? Mit teremtenek majd, mit akarnak majd látni azok, akik ebben élnek? Apropó, a fiam korosztályából már jó páran alkoholfüggők. Amikor hazaérnek, akkor végre beléphetnek a virtuális világba, ölhetik halomra a szörnyeket. Az egész napos frusztrációt valahogy le kell vezetni.
Aztán eszembe jutott, hogy nem tehetem meg azt sem, hogy elektromos autóra cseréljem a 20 éves benzines autóm. És azt sem, hogy lecseréltessem a házam tetején a cserepet, mert a 30 éves omladozó cserepekre sajnos nem tehetek rá napelemeket. Szóval sok-sok milliót kellene keresnem még, hogy megtehessem, amit érdemesnek látok megtenni, hogy legyen a fiamnak és a lányomnak valami élhetőbb jövője. El kellene vállalnom valami plusz munkát, igen. De hát már így is alig pihenek! Basszus!
De persze, ha belegondolok abba, hogy milyen környezetszennyező a napelem gyártása, vagy az elektromos autók akkumulátor gyártásához milyen brutális a lítiumbányák környezetszennyezése, és hogy az autók töltéséhez is fát és szenet égetnek úgy 50%-ban ma Magyarországon – nos, még jobban elkedvetlenedtem. Akkor mi marad nekem, mit tehetnék? A szelektív szemétgyűjtés, amiről tudom, hogy utána összeborítják az egészet, majd a 90%-a megy a kommunális hulladékba?
Lerogytam egy vaskos uszadékfára a Duna parton, és csak néztem a kavicsok felett imbolygó vizet. Kisütött a nap. Egy vízisikló úszott el előttem, végig a part mentén, folyásiránnyal szemben. Talán kishalra vadászott. Aztán sűrű füstöt böfögve, nagy hanggal elment egy viharvert, öreg szárnyashajó. A víz hullámai elszelídültek. Én ott maradtam, csendesen. A víz időtlenül, finoman simogatta tovább a már amúgy is fényesre és kerekre simított kavicsokat. Kiemeltem az egyiket, forgattam a kezemben. Aztán megmostam a Duna vizével az arcomat.
És akkor beugrott: de hiszen jól vagyok! Van egy csodálatos párom, két nagyszerű, egészséges gyermekem. Van hajlékom, és van mit ennem is. Sőt, tudok adni az embereknek: tartani egy-egy jógaórát, ahol átélhetik, hogy most jobban vagyok, könnyedebb az életem. Vagy elvihetem őket az erdőbe, és megmutathatom nekik, hogyan segíthetik őket a fák. Hogyan csendesíthetik el épp azt a zaklatottságot, kilátástalanságot, ami engem is most elővett, és hogyan töltődhetnek fel életörömmel.
És akkor ráláttam a csapdára is, melybe belesétáltam az imént, és amelybe újra és újra belesétálunk, és ami ezt az egész katyvaszt okozta, amiben épp ülünk. Ez a csapda kicsavarja az emberből szegény hitének utolsó cseppjeit. Ez a csapda az, ami azt üvölti az ember fülébe: keress még többet, dolgozz még többet! Sose legyél elégedett! Nincs rá pénzed? Majd a bank ad. Lehet már most elektromos autód. És onnantól a banknak robotolsz. Még többet, és még többet! Hiszen épp válság van, szaladnak el az árak is! Ó Istenem! Ez az, pont ez az, ami boldogtalanná tesz. És ez a boldogtalanság vesz rá, hogy többet hajtsak, többet fogyasszak, sokkal, sokkal többet – mert ha már ennyit gürcölök, legalább ez a sör, ez a kis szórakozás, ez a nyári repülőút jár nekem, hát nem igaz! Jár nekem, de keserű, boldogtalan maradok tőle. Boldogtalan a sörtől, a vásárlásoktól, a nyári nyaralás után is, reménytelenül boldogtalan.
Teljesen igaza van Dittrich Ernőnek, amikor A jövő neve élet c. könyvében azt írja, hogy az emberi elégedetlenségből és boldogtalanságból származik a klímaválság egésze. Ez a forrása, igen. Tehát, ha változatni akarunk a jelen helyzeten, nem új tetőért, új autóért kell gürcölnünk! Persze, ha megtehetem, és úgy gondolom, ezzel csökkenthetem a rám eső CO2 emissziót, érdemes változtatni. De ha mindez a benső feszültéségeimet, a boldogtalanságomat fokozza, akkor mindezzel épp a klímaszakadék felé lökdösöm magam, és minden embert.
Bhután egy olyan ország, ahol nem az egyre nagyobb GDP elérése a cél, hanem az egyre nagyobb össznépi boldogság elérése. És Bhután az egyetlen olyan ország, amely nem CO2 kibocsátó, hanem elnyelő.
És ekkor eszembe villant az is, mit mondott egyik kurzusán Dr. Szvámi Mudrarúpa jógi:
A végső orvosság a magas vérnyomásra: a boldogság.
És nem csak a vérnyomás betegségére, hanem a kollektív betegségünkre, a klímaválságra éppúgy.
Hányszor éltem már meg hasonló gödröket. És hányszor éltem már meg azt is, hogy a rendszeres jógázás épp azt hozza, hogy szinte pár óra alatt kiemelkedem a gödörből. Ezt nem én cselekszem már. Egyszerűen megtörténik velem. Nem a jógaszőnyegen történik a lényeg, hanem azon kívül. És amikor megtörténik, visszatér a remény, akkor felállok, felegyenesedem. És folytatom az utam. És akkor világosan láttam már azt is, miről beszélt Szvámi Satyananda, amikor azt mondta, hogy a jóga célja a boldogság.
Ezen a ponton eszembe jutott: de hisz épp fordítva van! Az ember beleragad ebbe az anyagi világba, és már-már elhiszi, hogy egy halandó, esendő, reménytelen, magányos lény. Pedig épp fordítva van! Halhatatlan lélek, aki kapott egy testet. És aki csöppet sem magányos! És aki szituációk sorát kapja itt, hogy fejlődhessen. Szituációk sorát, mint most ez a klímaválság. Hogy egyenként és egymást erősítve megjelenhessen bennünk a remény, és megérthessük: a boldogság az, ami kiemel a gödörből, és nem az újabb technológia.
Az egyik Upanisadban a bölcs mester az embert egy lámpáshoz hasonlítja, amire rászáradt a sár. Amikor a sárra fókuszálsz: boldogtalan vagy. Amikor a fényre, belül: megtörténik a csoda. Így győzzük le egyenként, és együtt a démonainkat. Így ébredünk tudatára a boldogságunknak, ami teljesen független autótól, napelemtől, jövőtől. És pont az így előhívott boldogság, mely lényünk alaptermészete, alaprezgése, ébreszti bennünk azt az erőt, azt a közös, összehangolt erőt, miből kinyílik egy egyensúlyba hozott, megtisztult, sokkal boldogabb világ.
Elmosolyodtam, felálltam az uszadékfáról, végignéztem a Dunán. Láttam a Börzsöny számomra oly kedves hegyeit. És tudtam biztosan, hogy jó úton vagyunk. És hogy csöppet sem vagyunk egyedül.
De hiszen épp erről írtam Az öt fa című könyvemben is! Hogyan felejthettem el, hiszen pár hónapja még aktívan benne éltem! És ekkor eszembe villantak Bóna László szavai is, aki, miután kiolvasta, ezt írta nekem:
Most értem a végére a könyvének – nagy utazás volt térben és időben, a külső tudásban és a belső saját világban – valóban beavatásként működik a szöveg, a könyv szándéka szerint beteljesíti a hivatását. Szeretnék gratulálni hozzá. Nagy munka volt. Egy bárkaépítés.
Na, és most hogyan tovább? Komolyan mondom, ki fogok menni a Szűz-Halak egyik tájtemplomába, és leülök egy olyan fához, amely képes hordozni magában a visszafelé áramló időt. Vannak ilyen fák. Az ilyen fák segítenek abban, hogy kapcsolatba kerüljünk azzal a jövővel, ahol a világunk már meggyógyult. És ami hozzám érkezik, ha több annál, mint amit Az öt fában leírtam, ígérem, megmutatom.
