Szerző: Bükki Tamás | 2025. jan 14. | Kiemelt, Tudomány és filozófia
Jó pár éve egy biogazda barátomnál találkoztam egy különös férfival. Emlékszem, megkínáltam ezt a férfit a magunk sütötte pogácsával, de csak a fejét rázta. Nem csak ezt, minden ételt visszautasított. Amikor megkérdeztem miért, elmesélte, hogy volt egy nagy balesete, és utána jött egy betegség, és most, a legkisebb nyomokban lévő méreg is úgy kibillenti, hogy mehet tőle a korház intenzív osztályára. És nyomokban méreg a mai világban bizony lényegében minden ételben van. Tehát ennek a férfinek az élete pengeélen táncolt. Hogy lehet, hogy a többieknél nem jelentkezik hasonló, és ők látszólag szabadon ehetnek szinte bármit? – töprengtem.
Minden rendszert, így az élő szervezetet is a visszacsatolások nagy száma stabilizálja. Például a szervezet bizonyos receptorai érzékelik a vércukorszintet, a sejtek tápanyag ellátását, és ennek segítségével a szervezet szabályozza az inzulin termelést. Ha a visszacsatolás, azaz az érzékelés alapú korrigálás valahol sérül, a jel késik, vagy nem megfelelő erősségű, akkor megjelenik a cukorbetegség. Az emberi szervezetet sok-sok milliárd visszacsatolás teszi stabillá, ezért viseli el az olyan terheléseket, mérgeket, mint pl. az alkohol, a dohányzás, az autó kipufogófüstje, vagy a növényvédőszerek maradékai az élelmiszerekben.
Egy bizonyos terhelési szinten túl azonban elkezdenek a visszacsatolások rosszul működni, szétesni. Amikor pedig a visszacsatolások egy jelentős része felbomlik, akkor előáll egy krónikus állapot, vagy szélsőséges esetben egy olyan helyzet, mint a fent említett férfinál: ha a legkisebb olyat teszi, ami nem kompatibilis az élettel, mondjuk megeszik egy friss pogácsát, lehet, hogy belehal, hiába készült az a lehető legtisztább módon bio búzalisztből.
És most nézzünk szét tágasabban! Miért olyan fontos a sokat emlegetett biodiverzitás? Vannak, akik így vélik: a természetfilmesek úgyis rögzítik a sok csodálatos dolgot, ha akarjuk, majd megnézzük az ezerszínű élővilágot a neten, látványos filmeken. Valójában mit számít, hogy eggyel vagy akár 100-al kevesebb rovar van, vagy eltűnik egy-egy kisemlős vagy jelentéktelen virág?
A fajok gazdagsága nem amiatt fontos, hogy szép, színes és gazdag legyen ez a bolygó! A fajok gazdagsága nem dekoráció! A fajok egymásra utalt sokfélesége, gazdagsága teremti meg az élő közösségeket stabilizáló visszacsatolásokat. Az ember életfeltételeinek stabilitását is a biodiverzitás biztosítja.
A szélsőséges időjárások, a nagy szárazságok, az évről évre ismétlődő nagy erdőtüzek, az évente többször előforduló özönvízszerű esők, mely városokat mosnak el, úgy tűnik, mind-mind annak a jelei, hogy a Föld bioszférája – melynek része az ember is – instabillá vált. Már nem tehetünk meg bármit. De mi az, amit tennünk érdemes? Mi az, ami hatékony gyógyulást hozhat nekünk?
Az életet fenntartó kommunikációs hálózat
Olasz kutatók az elmúlt 2 évtizedben egy alapvető felfedezést tettek: kiderült, hogy a víz nem rendezetlen H2O molekulák halmaza, hanem a víz egy része, szobahőmérsékleten 27%-a, egymással együtt rezgő parányi gömbökbe szerveződik. Ezek a gömbök szeretnek láncokba, struktúrába rendeződni, és körbeveszik az élet molekuláit. Úgy tűnik, hogy csak olyan molekulák képesek részt venni az élet táncában, amelyeket ezek a parányi vízgyöngyök be tudnak burkolni és összekötni más molekulákkal – erről a fontos felfedezésről bővebben olvashatsz a Vízgyöngyök és az élet ritmusa című írásomban.
Tudtad-e azt, hogy a szervezetedben minden egyes nap közel 1 millió génhiba keletkezik? Azonban minden egyes sejted sejtmagjában enzimek folyamatosan szkennelik a kromoszómáidat, és ha találnak egy hibát, szólnak egy másik enzimnek, az felnyitja a kettős szálat és kivágja a sérült részt, majd szól egy másik enzimnek, amely beilleszti a megfelelő bázis molekulát, majd egy másik visszazárja kettős szálat. Mindezt precízen, egymás után teszik. Itt láthatsz erről egy meghökkentő videót. Ez a szuperintelligens javító rendszer 100% hatékonysággal működik. Ha csak 99.99% hatékonysággal működne, alig lenne ember, aki megélné az 5 éves korát. Erre az elképesztő hatékonyságra semmilyen ember teremtette mechanizmus nem képes. És úgy tűnik, hogy ez a vízgyöngyöcskék koherenciát teremtő kvantumhálózata nélkül nem is lenne lehetséges. A víz tehát nem csupán oldószer, sokkal több annál!
És ez csak egy a számtalan létfenntartó visszacsatolásból, melynek sok-sok varázslatos szintje van. Minden napod tehát maga a csoda!
Tágítsuk ismét a képet! Ma már tudjuk, hogy a fák a gyökereken keresztül egybekapcsolódnak. A gombák fonják őket össze. Ha az erdőben megállsz, minden talpalatnyi föld alatt kb. 100 km gombafonal hálózat van. Gombák, amik összefűzik a fákat egymással és a lágyszárú növényekkel. Ha mikroszkóp alatt megnézzük, nem lehet megmondani, hol végződik a fa gyökere és hol kezdődik a gomba. És ha még jobban belenagyítanánk, azt látnánk, hogy a vízgyöngyök kvantumhálózata is összeköti őket. És ebbe az élethálóba nem csak a fák és gombák, hanem a baktériumok, atkák, rovarok, madarak és emlősök is beletartoznak. És az ember is. Számtalan módja van az összefonódásnak, egymásrautaltságnak. Az erdő egyetlen hatalmas, gyönyörű élőlény.
Amikor megérintesz egy élőlényt vagy egy fát, a testedet alkotó, és azt körül lengő vízgyöngyökből álló kvantum hálózat rácsatlakozik a fákra. A fák érzékelnek Téged – erre jöttek rá Olasz tudósok Damanhurban. Sőt, az is kiderült, hogy a növények képesek ránk hangolódni és kommunikálni velünk.
De a fák ennél is többet tudnak: gyógyítanak. Japán kutatók például kimutatták, hogy ha az ember megérint egy fát, a fa elkezd ún. fitoncidokat termelni. A vizsgálatok szerint két-három erdőben töltött nap alatt a nagy falósejtek száma 50%-al nő a szervezetben. Ezek azok a sejtek, melyek segítenek többek közt a rákos sejteket felismerni és eltüntetni. A kutatók kimutatták, hogy az immunrendszer ébersége és erőssége az erdei tartózkodás után 30 nap múlva is magas szinten maradt.
Japánban az 1980-as évek óta receptre írják fel az erdőt, a Shinrin Yokut. És vannak erdők, amelyek már azért védettek, mert a kutatók és a döntéshozók is felismerték, hogy annál jobbat nem tehetünk, minthogy békén hagyjuk az erdőinket, és kapcsolódunk a fákhoz, amikor csak lehet. A természet egészsége és jól léte a közös jól létünk alapja.
Az embereket kell gyógyítani
Mi történik jelenleg Magyarországon? És mi történik körülöttünk a világban? Mik a tünetek, melyek akkor látszanak, ha megvizsgáljuk az erdők állapotát?
Az erdőink gyors ütemben pusztulnak. Tarvágás tarvágást követ. A tarvágott (pontosabban véghasznált) területeken pedig az ökoszisztéma erősen sérül, a klímaválság miatti aszályos nyári hónapokban a levágott, árnyék nélkül maradt területeken az ökológiai rendszer akár teljesen összeroppanhat. Az ország erdőinek 90% kipusztításra van ítélve, és ezt a jelenlegi törvényeink támogatják – erről bővebben írtam az Erdőszeretet, életigen – állítsuk le együtt az erdőpusztítást Magyarországon c. blogomban.
Az ezzel kapcsolatos Erdőszeretet, Életigen petíciónkat több, mint 12 ezer ember írta alá 3 hónap alatt! A petíciót elküldtük Nagy István agrárminiszternek és Zambó Péter erdőkért felelős államtitkárnak, akik a felvetéseinkre, megoldási javaslatunkra nem válaszoltak. A címzettek helyett dr. Molnár Orsolya és Szentpéteri Sándor főosztályvezető válaszoltak, akik a 2016-2030-as Nemzeti Erdőstratégiára hivatkoztak. Válaszuk sajnos több ponton nem állja meg a helyét, mert az Erdőstratégiában megfogalmazott célok egyszerűen nem teljesülnek.
A Kárpátokban óránként pusztul el 5 focipálya méretű erdő – hogy ezt együtt megállíthassuk, a Green Peace szervez épp aláírásgyűjtést az ügyben, jelenleg több, mint 108 ezer aláírásnál tartanak. Szeretnék jelezni a környező országok politikai vezetésnek, hogy sokan vagyunk, akiket ez a helyzet felháborít.
Nemrég jött ki a WWF Élő Bolygó jelentése, ami azt mutatja, hogy elmúlt 50 évben kiirtottuk a Föld ökoszisztémájának 70% százalékát – mondja Dedák Dalma, a WWF környezetpolitikai szakértője a kávéház a világ végén sorozat egyik podcastjában.
Látva a szomorú helyzetet, azon töprengtünk együtt, 2024. év végén, hogyan léphetnénk tovább az erdők és önmagunk védelmében.
A megoldáshoz egyrészt Bóna László vezetett el. László összeírta az elmúlt évek társadalmi tüneteit. Klímaválság: hőhullámok, hősokkok, „elszáradunk, kitikkadunk”. Összeírta a Covid krízis jellegzetes tüneteit. Az Ukrán-Orosz háború kollektív tüneteit. És arra jutott, hogy a társadalmunk épp olyan tüneteket mutat, mint egy daganatos beteg – A béke te magad légy című döbbenetes előadást itt nézheted meg.
Bóna László a fenti előadásában elmondja, hogy a társadalmat az emberen keresztül lehet meggyógyítani. „Nem ültethetem le ide a Földet! Hogy kedves Terra, vagy Terrike, ülj ide!”
Tudjuk azt is, hogy a Földet kizsákmányoló, egyre csak növekvő gazdaságpolitika nem tartható tovább. Dr. Gelencsér András akadémikus egyenesen olyan gazdaságpolitikát javasol ebben a fontos előadásában, ahol nem felmegyünk a hegyre, nem a Trump-féle gazdasági vakrepülést majmoljuk, hanem hozzászoktatjuk az embereket ahhoz, hogy bizony lefelé kell mennünk a hegyről, ha túl akarjuk élni a krízist.
A törvényeink jelenleg úgy vannak megalkotva, hogy az ökoszisztémát kizsigerelő gazdaságot támogatják. Ezeket a törvényeket mi magunk hoztuk, mi magunknak kell tehát olyan törvényeket alkotni, melyek az életet szolgálják.
Csakhogy Bóna László fenti előadása még egy fontos dologra rámutat: egészséges társadalmat csak egészséges emberek képesek alkotni.
„Egészséges ételeket egészséges emberek akarnak enni. A beteg emberek őket megbetegítő ételeket esznek.” – mondja Bóna László.
Tehát tudjuk azt, hogy az embereket kellene gyógyítani. Egy rákos betegséget kell gyógyítani.
Megfelel-e Neked az, ahogy ma a rákot gyógyítja az orvostudomány? Műtéttel, a daganatot kivágva – vesd össze az Orosz-Ukrán háborúval vagy a Líbia-Izrael háborúval. Vagy kemoterápiával, sugárterápiával kellene hozzáállni? Pusztuljon minden beteg sejt? Na, persze így pár milliárd kipusztul majd a kevésbé beteg sejtecskék közül is.
Los Angeles, és benne Hollywood épp lángokban áll. Ezt a 7 perces közvetítést erről a tragédiáról nem amiatt idézem ide, hogy a média negatív hírvonalát erősítsem. A kommenteket érdemes megnézni. „A világ megrontóit is elérte a végzetük, amit vetettek azt aratnak.” vagy „A modern Sodoma és Gomora”. Nulla önreflexió. És nulla empátia az érintett emberek nehéz sorsa, és a sok milliárd megégett élőlény, fák, rovarok, madarak, emlősök iránt.
A reményt számomra az adja, hogy tudom, sokan vannak, akikben ott van ez az empátia, csak épp úgy döntöttek, nem terhelik magukat ilyen lehúzó, élettelen hírekkel.
Bóna László kifejti, hogy a rákos betegség lelki sajátossága a következő: az ember úgy látja a világot, hogy neki van igaza, a másik pedig a hülye, a gonosz, a kiirtandó. Csak vagy-vagy álláspontokban tud gondolkodni és élni. Azaz képtelen kiszakadni abból a narratívából, amit Hollywood közvetít, a szuperhősök szánalmas világából, ahol a „jók” kiirtják a rosszakat. A baj csak azzal van, hogy mindenki jónak képzeli magát.
Tudunk-e másképp hozzáállni az ökológiai válsághoz? Tudunk-e például a fakitermelést végző erdészekre úgy tekinteni, hogy ők nem gonoszak, nem ellenségek?
Ha nem tudunk, akkor alighanem nem fogunk tudni mi magunk meggyógyulni, kiszakadni a rákot okozó gondolati narratívából, és akkor lehet, hogy csak nagyon súlyos áron tudunk majd meggyógyulni.
Ez a kérdés foglalkoztat: tudunk-e olyan civil társadalmi összefogást teremteni, ami a közös gyógyulásunkat – és benne az egyén gyógyulását – együtt támogatja?
A közösségek organikus szemlélete
Bernard Lievegoed holland orvos dolgozta ki 1978-ban a közösségek organikus szemléletét. Azt mondta: egy emberi közösségre is tekintsük úgy, mint magára az emberre. Azt állította, hogy egy emberi közösség is egy élőlény!
Lievegoed az antropozófia (emberbölcselet) szemléletét alkalmazza, miszerint minden ember alapvetően három részből áll, azaz van egy fizikai teste, van egy érzelmi és szociális lénye, és vannak gondolatai, tehát van a lényének egy mentális szférája. Hasonlóképp az emberek által létrehozott közösségeknek is, legyen az egy család, vagy egy cég, vagy akár egy nagyobb szerveződés, éppígy három jól elkülöníthető szférája van:
1.) A gazdasági szféra (ami az ember testével rokon): ide tartoznak a pénzügyek és a gazdálkodás, az igények és elvárások, melyet a „cégnek” kell kielégíteni, valamint a környezettel való viszony, és a szociális felelősségvállalás.
2.) A szociális szférához (ami az ember lelkével rokon) tartoznak az emberi találkozások, az emberek közti kommunikáció és annak minősége, a szimpátiák és antipátiák, az empátia, a konfliktusok és ezek kezelése, a jog és szabályozások, és a munkamegosztás.
3.) A szellemi szférához (ami az ember szellemi vagy gondolati részével rokon) tartoznak a közösséget alkotó emberek képességei, tapasztalatai, kreativitásuk, fejlődésük, az, hogy mennyire tudnak az egyes emberek a hibáikból tanulni; és ide tartozik a lojalitás is, ami azt jelenti, mennyire tud valaki emlékezni a megállapodásokra és megtartani azokat; valamint ide tartoznak a motivációk és az elvek is, melyeknek egy irányba kell mutatniuk ahhoz, hogy a közösség tartósan jól legyen.
Egy közösség egészségét az jelzi, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség jelmondatának régóta lelkesítő szavai a megfelelő szférákban teljesülnek-e.
Egy egészséges rendszerben a szellemi szférában kell teljesülnie a szabadságnak: azaz egy egészséges közösségben mindenki szabadon kifejtheti a gondolatait és véleményét. Azaz önmaga lehet, önmagát adhatja.
vö: Ma Magyarországon, mint kiderült, egy Nemzeti Parkos dolgozó nem állhat ki szabadon a természet védelméért, mert kirúgjak az állásából. És hasonló okok miatt nagyon nehéz volt olyan szakértőt találni, aki ki mer állni például az erdővédelmi petíciónk mellett, mert az intézetek forrásai hirtelen elapadnak, létük ellehetetlenül, ha nyíltan beleállnak ebbe vagy hasonló ügyekbe.
Egy egészséges rendszerben a szociális szférában kell megjelennie az egyenlőségnek, ami azt jelenti, hogy mindenkire egyelő jogok és kötelezettségek vonatkoznak.
vö: Hazánkban rendszeresen történnek például erdőirtások Natura 2000 területeken is. Az erdők jogi helyzetét megbeszéltük az EMLA környezetjogi egyesület vezető ügyvédjével. És arra jutottunk, hogy jogilag nem lehet semmit tenni az erdők védelmében. Tegyük fel, hogy mindezt a Natura 2000 bizottság elé tárjuk, és elindul egy EU-s per, ami Magyarországot elmarasztalja. Ahogy láttuk más hasonló esetekben, a kormányra várhatóan ez nem lesz hatással. Magyarország jelenlegi kormánya úgy véli, rá a jogszabályok nem úgy vonatkoznak, mint egy állampolgárra.
Egy egészséges rendszerben a gazdasági szférában kell megjelennie a testvériségnek. A testvériség elve pedig azt jelenti, hogy nem származhat hasznom olyanból, amiből másnak kára származik.
vö: Az erdők gyors iramú, végvágásos letermeléséből egy marék ember gazdagodik csupán, mindenki kárára, és ezt az állapotot a mai törvények, és a politikai vezetőknek visszaszivárogtatott pénzek konzerválják.
A szocializmus az a beteg rendszer volt, ahol az egyenlőséget, melynek a szociális szférában kellene megjelennie, a gazdasági szférára erőltettek. Most ez már nincs így, mindegyik szféra a betegség súlyos tüneteit mutatja.
Hogyan lehet egy halmozottan beteg társadalomban pozitív változást elérni, annak akár egyetlen fontos vonatkozásában, mint az erdők védelme?
Az Erdőszeretet-koalíció: civil összefonódás az élet védelmében
A továbblépés lehetőségére a Civil Kollégium Alapítvány (CKA) munkatársaival folytatott élő beszélgetés mutatott rá: össze kell fonni egyetlen, egymást éltető hálózatba azon embereket, akik formális vagy informális civil szervezeteket képviselnek, olyan embereket, akiknek a motivációja egyezik: szeretnék megóvni az erdőket és az ökoszisztémát.
Csak az aHang oldalán az Erdőszeretet, Életigen petícióval párhuzamosan 12 másik erdővédelmi petíció fut. Vagyis van nagyon sok olyan ember, aki tenni akar. De lehet, nehéz láthatóvá válnia, vagy nincs meg hozzá a szakértői bázisa, vagy épp nem tud hatékonyan fellépni más okokból, pl. források hiányában.
Ezen a ponton kimentem az erdőbe, és leültem egy tölgyfa alá. És a tölgyfa tovább segített. Mindebből a következő tovább lépési lehetőség formálódott ki:
1.) Megkeressük ezeket az önállóan küzdő embereket és a kisebb-nagyobb civil szervezeteket, olyanokat, akik szeretnének tenni az erdők és az élet védelmében, és egy olyan hálózatba fonódunk, melyben hatékonyan tudjuk egymás ügyét segíteni, támogatni, egymást éltetni.
2.) Mindezt úgy tesszük, hogy igyekszünk magunkban felszámolni a Hollywood-narratívát. Felhagyunk az ellenségképpel.
3.) Ahhoz, hogy ezt megtehessük, behívjuk az erdő gyógyító jelenlétét.
A következő kép lebeg előttem: a találkozásaink jó része erdőben sétálva, fák között lesz. Amikor csak lehet, az erdőhöz kapcsolódunk majd annak érdekében, hogy mi magunk, akik majd az Erdőszeretet-koalíciót megalkotjuk, mint egyének, és mint szervezet, egyre egészségesebbek lehessünk: testileg, lelkileg, szellemileg. Ehhez, amikor csak tehetjük, befonjuk magunkat a vízgyöngyök és a fák hálózatába. És amit az erdőtől kapunk, azt az összhangot és békét, és testi-lelki-szellemi kiegyensúlyozottságot, belevisszük majd az általunk formált koalícióba, és a társadalmi folyamatokba.
A működésünk indikátorai az organikus szemlélet indikátorai lesznek. Figyelünk majd a fent bemutatott szellemi, szociális és gazdasági szférák egyensúlyára. És ha ezekben eltérést tapasztalunk, visszacsatolunk, korrigálunk. Célunk, hogy minél többféle homeosztázist, élő visszacsatolást teremtsünk, hogy a Erdőszeretet-koalíció stabil lehessen.
Hitem szerint ez az Erdőszeretet-koalíció olyan akciókat fog majd létrehozni, melynek a jövőformáló hatása erőteljes lesz, mert összhangban tudunk majd cselekedni a Természettel, melynek mi magunk is részei vagyunk. Olyan akciók formálódnak majd ebből az állapotból, melyek békések lesznek. Úgy vélem, sokkal erőteljesebbek leszünk így, sokkal jobban szolgálja majd ez az egyéni és kollektív gyógyulásunk, mintha egyénileg, vagy az erdőkapcsolat nélkül akarnánk a kaotikus, egymásnak ellentmondó szakpolitikai közegekben manőverezni.
Ha ezt sikerül megteremtenünk, a jövőformáló erőt nem mi hozzuk létre majd, ez az élet ereje lesz, ami megnyilvánul rajtunk keresztül. Ha így lesz, a pozitív változás szükségszerűen létrejön, tudom. Nem fokozatosan, nem. Kvantumugrás-szerűen. Mert minden gyógyulásnak ez a természete.
Szerző: Bükki Tamás | 2024. nov 22. | Kiemelt, Tudomány és filozófia
Műszaki szakközépbe jártam, mielőtt fizikus lettem, bevallom töredelmesen. Aztán találkoztam csak a jógával és lettem jógaoktató. Szóval mondhatnánk: igen, valóban, egy lekerekített sarkú kocka vagyok, de élvezem.
Volt a középsuliban anyagismeret óránk is, bizony, évekig. Hogy miről volt szó, azt már nem tudnám megmondani, egyetlen sztorira emlékszem csak: idős tanárunknak volt egy szavajárása, ezt mondta lépten, nyomon: „Na kérem!” A fiúkkal pedig elhatároztuk, számolni fogjuk, striguláztuk a füzet margóján az elhangzott nakéremeket. Az egyik óra vége felé felerősödött a zaj, pedig szigorú ember volt az öreg: „kilencvenhét, … aszta, kilencvennyolc…, figyeljetek!…, kilencvenkilenc… és…. és …. száz!!!”. A száznál egy emberként üvöltött fel az osztály!
A középsuli után gyorsan fizikus lettem, mert többre vágytam, mint legózni, azaz kész alkatrészeket egymásba dugdosva építeni a világom, és persze volt más, súlyosabb motivációm is. Mindenesetre szerettem volna megtudni valami emlékezetes, értsd: örökérvényűt az anyagról. Az egyetemen még olyan szak is volt, hogy szilárdtestfizika, meg kondenzált anyagok fizikája – ígéretes, nem igaz?! Hát ott csak tudnak már valamit? Valami maradandót, és igazat, úgy értem. De semmi! Vagy csak szánalmasan rossz a memóriám? – az is lehet.
Apropó: a Vákuum kereskedők c. novellámat olvastad már? Arról szól, hogy milyen az, amikor a semmi megsemmisül. Még az egyetemi évek alatt írtam derűs kínomban.
Felháborító azt látni, hogy a sok anyagtudós semmit sem tud az anyagról? Vagy az, hogy valakinek van pofája ilyet állítani?
Az egyetemen betévedtem egy tudományfilozófia szemináriumra, ahol végre fiatal tanárom kimondta a lényeget: remélem senki sem hiszi maguk közül, hogy létezik olyan, hogy elektron! Az elektron – amint az kiderült – egy végtelen kicsi dolog, ami van, hogy nem is dolog, hanem egy hullám. És ha éppen részecske, azaz végtelen kicsi dolog, kiderül, hogy van pofája forogni maga körül, bár nincs olyan hogy önmaga, sőt, bár végtelen kicsi, van pofája a tömege jelentős részét az egész világegyetemben szétkenve tartani. Na kérem! Azért ez elég abszurd, nem? És ilyen abszurditások hemzsegnek-nyüzsögnek benned megszámlálhatatlanul! Annyira abszurd dolog, mint az anyag, a világon sehol sem létezik!
Na igen, persze – csapsz az asztalra joggal – de ezt mégis, hogy képzeled? A reggeli kávémat te csak ne vitasd el! Az jár nekem, függetlenül attól, mennyire abszurdok az elektronjai. Meg amblokk az egész.
Jó-jó, akkor a reggeli kávéd maradjon, külön terület. De akkor szedjük kicsit szét, miért is mondom, hogy a fizikusok semmit sem tudnak az anyagról.
Kaczvinszky József A hét bevatásban, rögtön az elején elmagyaráz egy fontos élettapasztalatot: ahogy haladsz előre a világ- és önmegismerésben, mindaz, amit tudni véltél, időről-időre, pontosabban újabb és újabb beavatási szintre érve összeomlik. Az egész világképed újra és újra darabokra hullik. Egyszerűen nem maradhatsz meg a koncepcióidnál. Nem ragadhatsz bele egy nézőpontba.
Akkor most mi az igaz, létezik anyag vagy sem? – véded a kávédat jogosan.
Amikor elalszol, más ember leszel? Aki vagy, eltűnik? Dehogy, csak egy más tudatállapotba kerülsz. Máshogy viselkedik az anyag az álmodban? Repültél már álmodban? Átmentél falakon? Más lesz a tested? Persze hogy más! Egy műtét során, altatásban, vagy egy műtéti hipnózisban, a tested nem is létezik számodra, különben beleőrülnél a fájdalomba. Szóval, hogy mi az anyag, mi a tested, az bizony tudatállapot függő.
A beavatás nulladik szintjén van asztal, és rajta ott a gőzölgő reggeli kávéd; van munkahelyed vagy éppen nincs, és vannak mindennapos gondjaid.
Ha jógázol, vagy más spirituális technikát rendszeresen gyakorolsz, az elvezet oda, hogy lazul a stressz, és kezded valahogy kívülről is látni a dolgokat; ettől időnként fellélegzel, és azt mondod, azért a mindennapi gondoknál messze több az élet! Tele van szépséggel! Felemelő, kitágító élménnyel!
Pl. lefekszel egy kidőlt fára az őszi bükkerdőben, nézed a kék eget, és a szállingózó vörösbarna bükkfaleveleket. Játszol velük. És érzed, hogy élsz, és élni jó! – ilyenek ennek a jóga cuccnak a mellékhatásai. Szóval kezdesz jól lenni. És ha fáj itt-ott, a tested vagy a lelked, vannak már technikáid, amivel egyenesbe hozhatod magad. És egyszer csak azt veszed észre, az emberek is elkezdtek máshogy viszonyulni hozzád. Valahogy kedvesebb, szelídebb, tágasabb hellyé alakult a világ! – igen, bizony nagyon más helynek látszik a világ az 1. beavatási szintről.
Megnyugtatlak, a reggeli kávéd továbbra is megmarad. Aztán jön egy pont, amikor megáll a kezedben a bögre.
Na kérem, ez az a pont, amikor rádöbbensz: anyag nem létezik! Rájössz, hogy minden, amit tapasztalsz, elméd vetítővásznán jelenik meg. Már tudod, intuitíven, mélyen: nem az agyad, azaz az anyag idegsejtekből álló összerendeződése teremti meg az elméd. Az csak egy eszköz, hogy hozzáférj az elmetartalmakhoz. Rájössz, hogy minden, amit látsz, az elme vetítővásznán jelenik csak meg. Minden, amit látsz, hallasz, gondolsz, az emlékeid, a történeteid: illúzió. Nem a valóságot látod, hanem az egónak hívott, polarizáló szemüvegen keresztük a vetítővászon 3D-s moziképeit.
Te, aki vagy, aki egy nem múló, halhatatlan létező, figyeli az illúziók moziját. Megkönnyebbülsz ugyan, mert már belülről tudod, hogy nincs olyan, hogy halál; ez az óriási teher tehát lekerült rólad. De ez az állapot magányos érzés is, mert minden más ember léte is illúzióvá olvad. Minden ember talán létezik, de akiket te megtapasztalsz, akiket ismersz, azok nem ők, csupán egy kép, a te kivetítéseid. Így ebben a formában és alakban Te tapasztalod őket. A világ minden gondja és tragédiája: benned van, ahogy a világ minden öröme és szépsége is – hát, ilyen a világ a beavatás 2. szintjén.
A természettudós ekkor döbben rá: minden, amit megfigyelt, amit látni vélt, a dolgok közt ható erők, a fizikai és kémiai törvények, melyeket axiómaként kezelt, semmivel sem valóságosabbak, mint a tél első hava. Kivetítés minden gondolat, minden törvény.
Ezen a ponton aztán egy új fordulat jön, mert az „úton” nem lehet megállni – pedig tudja már a lélek, hogy maga az út és az idő is, és az, hogy halad az ember, hogy fejlődik, alakul: az is csak benne tükröződik, csupán illúzió. Szóval a kép, mint a kaleidoszkópot, ha forgatja az ember, egyszer csak újra átrendeződik.
A kereső lélek ezen a ponton rájön, hogy bár a mozi az mozi, de van egy film, amit kivetítenek. És van egy fényforrás, ami kivetíti a jelenségvilágot, létrehozza az energiák örvénylését, áramlatait, testeket, tárgyakat, formákat, viszonyokat, embereket, törvényeket és gondolatokat. Van egy Fény!
Az ember csak nem hagyhatja a finom reggeli kávéját szétfoszlani, illúzióvá válni, na! Szóval folyamatosan ott a motiváció, hogy az ember egy kicsit többet felfedezzen.
És ekkor elkezdesz a Fény felé fordulni, ami átvilágítja és elevenné teszi a filmet. A dolgok lényege, esszenciája felé fordulsz. És rájössz, hogy a film a jeleneteket kódoló valódi anyag. Ez a film az, amit a jógik szamszkárának, Jung archetipusoknak, ősszimbólumoknak nevezett.
Ezekre az ősszimbólumokra ott talál rá az ember, ahol nincs sem érzékelés, sem gondolat: a meditáció pezsgő csendjében.
Van itt észlelés? Van. De már nem a szemed lát és nem a füled hall. Új érzékszerveid nyílnak arra, hogy kitapogasd mi van ott, ahol a film, a szamszkárák, a dolgak ősokai léteznek. A szamszkárák hömpölyögnek, összefonódnak, összekapcsolódnak, és a rajtuk átvetülő fény megteremti a karmát, az időt, az ok-okozat véget nem érő láncolatát; megteremti a fizika és biológia törvényeit, jelenségeit, az ember szánalmas-fájdalmas történelmét, ösztönvilágát, örömeit, és életeken át hurcolt trauma-terheit.
Ez a karma teremtő erő, a Természet élő pezsgését létrehozó erő: az Anya energiája. Ez a Fény teremtő, életrehozó tulajdonsága, ami létrehozza a vásznon azt, amit korábban anyagnak hívtál. Ez már a 3. beavatási szint, egy teljesen újszerű világ.
Sri Ramana Maharsi azt mondja: Aminek nem kell megtörténnie, az nem fog megtörténni. Aminek meg meg kell történnie, az meg fog történni, bárhogy is akarod az ellenkezőjét. Miért aggódsz hát a jövőd miatt?
Valóban, a film pereg. A karma köti az életed. A vetítővásznon az van, amit a Fény kivetít, és ott van előre kidolgozva minden részlete.
Azt hiszed, az életedben vannak választásaid? Azt hiszed, hogy te döntesz, amikor azt mondod, most pirítóskenyeret reggelizem kőrözöttel, vagy nem is, bemegyek a munkahelyemre, útközben beugrom a pékhez egy ropogós croassanért, és majd megeszem bent egy finom kávé mellet?
Bent kinyitod aztán a laptopod, megnézed, hol tart a világ, jó nagyot harapsz a croassanból, és épp kortyolnál hozzá a kávédból, amikor arcon csap a hír: egy csomó bosszantó természettudós felfedi neked a virtuális újságban, hogy az, hogy mit eszel, bizony nem te választod komám, nem te döntöd el, hanem a benned élő baktérium közösség! Több van belőlük benned, mint testi sejt! Ők vágynak rá, mert kell a cukor és szénhidrát, és te azt hiszed, hogy te döntöttél, pedig ők adták a parancsot, te pedig csak szolgaként követted a beledben fészkelő testlakóid akaratát, és a te hozzájárulásod mindehhez legfeljebb csak annyi volt, hogy előkotortad a bankkártyádat a kellő pillanatban – ami az illúzió netovábbja önmagában is. Szánalmas, mi mindent gondolunk a szabadságról, nem igaz?
Csakhogy, lehet, épp a kávéd védelmében – hogy mire nem veszi rá az embert az az illatos kávé! – rájössz, hogy talán mégis van rá egy mód, hogy magad befolyásold a dolgokat. A 3. beavatás szintjén rájössz: ehhez a filmhez magához kellene hozzáférned valahogy, azaz magukhoz az összekapcsolódó, szövevényes szamszkárákhoz, az életmagokhoz, az ősszimbólumokhoz. Azt, hogy hogyan lehet ezt megtenni, leírtam a Teremtőerő ötágú csillaga c. írásomban.
Úgy tűnik, vannak tehát módszerek, amivel létre lehet hozni kötéseket és le lehet bontani kapcsolatokat a szamszkárák között. Azaz átírható a film, átformálható a karma, átformálható a valóság, amit tapasztalsz. Az Anya erejével, vagy Shaktival való teremtéshez azonban oda kell utazni előbb, ahol a film, a szamszkárák vannak. Ennek technikája a csillag öt ága – a dolog meglehetősen egyszerű, de ha gyakorolni próbálod, rájössz majd, csöppet sem olyan egyszerű.
Na és most jön az apag!
Létezik ugyanis egy másik út is, ehhez azonban fel kell fedezned az apag lényegét. Minden, amit teszel, amit gondolsz, visszafelé is hat a filmre. Van egy másféle vetítőerő, egy másféle Fény. Ennek a teremtő erejét hívjuk Atyának, vagy Apának, vagy Sívának. Ehhez az erőhöz fordul minden hindu, mohamedán vagy keresztény imáiban. Ennek ujjong minden bhakti-jógi, minden háré Krisnával ezt ünnepli.
Ez a teremtőerő működik minden belégzésednél; ha tudatában vagy ennek, minden belégzéseddel megérinted az Eget, minden belégzésednél egy örökkévaló pillanatra eggyé válasz az Atyával.
Ám itt jól teremteni, talán még nagyobb kihívás. Gondolj csak arra, hogy egy 3D-s „tárgy”, vagy egy sok D-s szamszkára több irányból levetíthető, és minden irányból kicsit más lesz a mozi is. De ahhoz, hogy a sok-sok vetületből új szamszkárákat, és közöttük új kötéseket hozhass létre, az összes visszafelé vetítésnek konzisztensnek kell lennie.
Ha tehát egészséges erdőket, életigenlő világot, egy stabil klimatikus viszonyokkal rendelkező, gazdag élő bolygót akarok látni, ami mindenkinek ugyanazt a jót adja, egy olyan világot, amit szeretnék magamnak és gyermekeimnek, egy világot, amit majd az Anya ereje létrehoz, kivetít, akkor bizony minden lehetséges nézőpontból ismernek kell ezt az új világot. Minden egyes ember nézőpontjából, aki ott él majd, és tapasztalja ezt a tisztább, egészségesebb helyet.
Ennek átélése, tapasztalata – az apag, vagy hívhatnánk atyagnak is, de nekem az apag jobban teszik, te azonban a te valóságodban másképp is hívhatod. Szóval ezt az apagot kell megélni, ezt a konzisztens, sokrétű jövőképet ahhoz, hogy az Atya teremtő fénye átírhassa a filmet, az ősszimbólumok áramló rendszerét.
Az apag kulcsa pedig az empátia. Az apag kulcsa: a földi dráma megélése. Hogy lásd a világot annyi-annyi testben, hogy lásd a világot megannyi nézőpontból. A tudós nézőpontjából, a kocka ember nézőpontjából, a művész nézőpontjából. Egy politikus nézőpontjából, egy hentes, egy humorista, egy tözsdecápa nézőpontjából – aki a „vákuummal” mahinál, és nem teremt semmit, tudjuk, de arra roppant büszke. Tudnod kell látni a világot minden nézőpontból. Ezért kell a dráma, ezért kell olvasni, ezért kell a jó színház, ezért kell a jó irodalom. Mert e nélkül nem fog beérni benned az apag.
Elmélázhatsz most ezen a kávéd mellett – már ha létezik.
Jut eszembe, a végére hagytam amúgy neked a slusszpoént: nem is iszom kávét. Túl gyorsan emeli fel ugyanis a – nem létező – vérnyomásom. De mivel az apagról akartam írni neked, és ez az empátiával szorosan összefügg – szóval érted.
Amúgy én a teáról nem tudok lemondani. A darjiling a kedvencem, de csakis a második szüretelésű, mert annak szerintem mennyei-intenzív az aromája.
Akárhogy is, amint látod, ez a mozi igen gazdag, és még csak a 3. beavatásig jutottam és még hátra van négy pálya! Atyaég! Na de én itt most meg is állok, mert a darjiling teát tényleg nagyon szeretem. Ezzel ébresztem magam minden reggel, ezzel ébresztem az apagot közénk.
Szerző: Bükki Tamás | 2024. nov 15. | Kiemelt, Tudomány és filozófia
„A tanítvány hite – irányított várakozása – olyan szimbólumokat vont be a fénysugár fénykörébe, mely szimbólumok eleve megvoltak ugyan az ösztönvilágban, amelyeket a fénysugár azonban nem ért el, nem világított meg máskor. Az összevont szimbólumok együttállása lehetővé teszi új alakzatok kivetítését. A kivetített jelenségeket pedig ebben az esetben sem a hit hozza létre, hanem a fénysugárban lakozó teremtőerő.” (Kaczvinszky József: A hét beavatás)
Tele vagyunk kívánságokkal. Eltöprengtél-e azon, ha egyik-másik teljesül, miért teljesül? És más kívánságod meg miért nem?
Ebben az írásban ősi, védikus, és a tantrák által felfedett tudásra támaszkodom – melyet Kaczvinszky József közérthető módon tár elénk A hét beavatásban. Továbbá a kvantumelmélet eredményeire támaszkodom, mely egyike a valaha látott legsikeresebb természettudományos eredményeknek. Valamint saját tapasztalataimra támaszkodom, mert belém ivódott egyfajta tudományos alaposság és egészséges kétely azalatt a 8 év alatt, amit anno az egyetemen töltöttem; szóval szeretem nem csak érteni, hanem kipróbálni és működni látni a dolgokat. Ezért ez egy gyakorlati írás, vagyis az a célom vele, hogy egy használható gyakorlati útmutatót adjak neked azért, hogy örömtelibbé varázsolhasd saját életed, és egyben a veled élő emberek és más élőlények életét is.
Ahhoz, hogy megérthesd, hogyan működik a teremtőerőnk, hadd mutassak neked egy képet: minden, amit a világban tapasztalsz, beleértve saját tested, a körülötted lévő tárgyakat, élőlényeket, embereket – csupán kivetítés. A gondolataid, melyek megjelennek elméd benső vetítővásznán, szintúgy csupán kivetítések, a valóság árnyjátékai.
Mi akkor a valóság és mi vetíti ki?
Minden tapasztalatod, észlelésed, gondolatod kapcsolódik más gondolatokhoz, észlelésekhez, és ezek emlékéhez, ám létre is hoz lenyomatokat. Ezek a lenyomatok, a tapasztalt dolgok lényege, archetipikus szimbólumokként raktározódnak a kollektív elménkben; a jóga ezekre a szimbólumokra a szamszkára szót használja.
Ezeknek a szamszkáráknak vagy szimbólumoknak bizonyos aspektusai megjelennek és eltűnnek az életedben. A jóga avidjának, azaz hibás tudásnak hívja azt a tendenciát, hogy az életünkben tapasztalt eseményeket és dolgokat véljük valóságosnak, és ez a súlyos tévedésünk okozza a szenvedések hosszú-hosszú láncolatát. Ezért gyászoljuk azt, aki meghalt, ezért kötődünk a házunkhoz, tárgyakhoz, rögeszméinkhez.
Ugyanez a fókusza az asztrológiának, vagy asztrozófiának, vagy épp a kínai Ji-kingnek. Ilyen szimbólumok a bolygók jelei: a Nap, a Jupiter, a Szaturnusz, és a csillagképek jelei: a Szűz, a Halak vagy az Orion – erről bővebben olvashatsz az Értelmesen élni, avagy a függőleges és vízszintes tudomány c. írásomban.
Werner Heisenberg a kvantumelméletbe ugyanezt az ősi tudást kódolta bele: ott a szamszkárát a kvantumállapotok jelenítik meg. Minden részecskének, részecskecsoportnak van egy sajátos kvantumállapota, azaz minden, ami van, annak lényege egy végtelen dimenziós térben van elrejtve – mozgásban vagy mozdulatlanul, nézőponttól függően. A kvantumelmélet szerint minden, amit a világban tapasztalunk, egy-egy operátorral reprezentálható. És amit megfigyelhetünk, az nem a kvantumállapot, hanem az operátor által a kvantumállapotból levetített rész, az operátor valamelyik sajátértéke, azaz mérhető vetülete. A kvantumelmélet helyességét az elmúlt bő 100 évben kísérletek ezrei igazolták; ha nem lenne olyan sikeres, nem lenne ma pl. félvezetőipar, és nem lenne a zsebedben okostelefon sem.
Az operátor egyféle szűrő, ami meghatározza, pontosan mit tapasztalhatunk. Ez maga az ahamkára, az én csináló, ez az egó sajátos minősége. De vajon mi az a Fény, ami a vetítést létrehozza, mi működteti az operátort, mi vetiti le a szamszkárát megteremtve ezzel a köznyelven valóságnak hívott káprázatot?
Ez a Fény az egyéni Lélek, a Dzsívatma, a kvantumelméletben pedig a tudatos megfigyelő, aki a valóságot választásaival alapvetően befolyásolja. Annyira ismerős a Dzsívatma, hogy nem kell és nem is lehet elmagyarázni, épp, ahogy a rózsa illatát sem lehet elmagyarázni. Erre rá kell ismerned. Ez az a rész benned, aki kifelé tekint, aki mindig is voltál és leszel, aki nem öregedett, csak a sok történet nőtt és tapadt ideiglenesen köréd.
A szamszkárák úgy hömpölyögnek át a Lélek által létrehozott fénykúpon, mint az ablakon besütő napsugárban szikrázó porszemek. Vannak ebben a létcsíra hömpölygésben, táncban olyanok, melyek megnyilvánulnak az életedben, és vannak olyanok is, amelyek nem, mert pl. sötétben maradnak. Ez lényed tudattalan régiója.
A jógik arra jöttek rá, hogy ahhoz, hogy egy szamszkára megnyilvánulhasson, legalább négy kötéssel kell rendelkeznie más szamszkárák felé. Ezért van például az emberi evolúciót reprezentáló Sri Jantrának, vagy az ősi tűzoltároknak, templomoknak, beavató piramisoknak négyzet talapzata.
Nem a négy égtáj miatt, mert ezek univerzális szimbólumok, hanem amiatt, mert minden szamszkárának legalább négy kötéssel kell bírnia, hogy itt a földi síkon, a Bhu-lókában megnyilvánulhasson – a létsíkokról bővebben olvashatsz Az ember 12 otthona c. írásomban. A Sri Jantra létpiramisa úszik a megnyilvánulatlan szamszkárák tengerén.
A teremtés folyamatához az szükséges, hogy az ember kapcsolatokat építsen szamszkárák között. Vagy átépítsen. Mondok egy példát:
Az utóbbi hónapokban jelentős időt szentelek annak, hogy sok lelkes társammal együtt leállíthassuk végre azt az eszement erdő és önpusztítást, ami a 2020-as évek óta igencsak felfokozódott Magyarországon. Szeretném, ha az erdők a jelenlegi életpusztító helyzetből egy életigenlő állapotba kerülnének. A sorsunk egybefonódik, ez látható és érezhető. Szeretném, ha együtt – az erdők és mi emberek, fellélegezhetnénk.
Mi itt a valódi feladat? Az, hogy sok-sok aláírást gyűjtsünk össze az Erdőszeretet, Életigen petíciónknál? Mennyi az a sok? 10 ezer? 100 ezer az sok? Arra számítunk majd, hogy a politikusok, akiknek a kezét multimilliárdosok kötik, majd ettől megrémülnek? Vagy egy rendszerváltásban reménykedünk, hogy majd ez is hozzájárul valahogy, hogy lecserélődjön a jelenlegi politikai elit? Ugyan! Attól a pénz még ugyanazon emberek kezében marad, lássunk tisztán végre! Ezeknek az embereknek pedig masszív érdeke fűződik jelenleg az erdőink gyors kirablásához. Akkor mitől változik majd meg az erdők sorsa?
Milyen szamszkára kötésben van jelenleg a (kerek)erdő, mint szimbólum? Ebben: pénz, tűzifa, faanyag, kártevők.
A cél pedig az, hogy az erdő átkerüljön ebbe a kontexuskörbe: szépség, az élet gazdagsága, sokfélesége, egészség, életöröm.
A többi, a petíció, a levelezgetések, mind-mind ennek a vetülete csupán.
Hogyan lehet „áthuzalozni” egy kontexuskört? Mi ebben a nehéz?
Hát az, hogy minden gondolatunk is csupán kivetítés. És ott, ahol huzaloznod kellene, nincs sem gondolat, sem öt érzékszervi érzékelés. Az áthuzalozás a meditáció állapotában történik. A meditáció pedig nem fantáziálás, álmodozás, merengés. A meditációban ezek egyike sincs jelen. Talán most már érted, miért van szükség még valamire. Ez a valami a teremtőerő őtágú csillaga.
Mi ez az ötágú csillag?
Íme az első ág: Az ember teremtőereje, azaz a szankalp-shakti. Ez azt jelenti, hogy képes vagy arra, hogy meglásd, mire van szükséged, min szeretnél változtatni. Képes vagy megfogalmazni ezt pozitív módon, jelen időben. Itt találsz egy 7 perces videót, ami segít pontosan megfogalmaznod saját valóságteremtő kívánságodat úgy, hogy az valóban hatékony lehessen. Ez nem olyan egyszerű. Michael Ende így magyarázza el ezt a Varázslóiskolában:
„Csak azt kívánhatod igazán,
amit lehetségesnek tartasz.
Csak azt tarthatod lehetségesnek,
ami a történetedhez tartozik.
Csak az tartozik a történetedhez,
amit valóban kívánsz.”
Második ág: A továbblépéshez szükséged van egy kulcsra, amellyel „átléphetsz a tükör túloldalára”. Ez a kulcs a mantra, azaz egy speciális rezgéskód. A mantra szerepe többrétű: egyrészt elme tisztító eszközként működik, azaz eloszlatja a ködöt, a zajt. Másrészt eltávolít az öt érzékszerv által lényedet megvakító információözöntől. A mantra befelé visz, és ahhoz a térhet nyit kaput, ahol a lényeg van, a szamszkárák, az ősszimbólumok és a Fény. Ha azonban csak a mantrát használod, akkor tovább nem fogsz jutni, csupán egy zsongó, puha, félálomszerű révületbe merülsz majd bele.
Egyike az életmegújító mantráknak, amit biztonságosan használhatsz, a Gájatri mantra, ennek szövegét és hanganyagát ide feltettem neked.
Harmadik ág: Kell egy szállító jármű a szamszkárák kvantumterében, ez pedig a jantra. A jantra egy speciális, energiával feltöltött kép. Minden szamszkárának megvan a sajátos rezgéskódja, és ennek a rezgésnek van egy képi megfelelője, ezek a mandalák. Azonban nem minden mandalának van meg az energiája ahhoz, hogy szállítóeszközként működjön. A jantrák olyan speciális mandalák, melyeknek megvan ez a képessége.
A jóga órák elején és végén zengetett OM mantrát ha rávezetjük egy homokkal szórt lapra, akkor azon a Sri Jantra képe bontakozik ki előttünk, mely nem más, mint a korábban már emlegetett evolúciós létpiramis alulnézetben.
A Gájatri mantrához, mint utazó eszköz, használhatjuk ezt a nagyon egyszerű jantrát, azaz járművet, a hatszögű csillagot:
Ez nem zsidó csillag, hanem a felfelé áramló, Anyai, azaz shakti energiát ébresztő csúcsán álló háromszögből, és az Atyai, azaz Siva típusú energiák áramlását beindító, talpán álló háromszögből összetett jantra, mely a szívközpont, az Anaháta csakra szimbóluma. Minderről bővebben olvashatsz a Sólyom hátán c. írásomban.
Amikor felszállsz rá, a jantrára könnyedén kell koncentrálni. Ehhez gyakorlat kell, mert belénk égették, hogy a koncentráció munka és a munka egyet jelent a stresszel, feszültségekkel. A jóga rendszeres gyakorlása többek közt abban tud téged támogatni, hogy úgy figyelhess, hogy az könnyed lehessen. Különben a jantra, a sólyom ledob magáról.
Negyedik ág: Van egy pont, ahol a jantráról leszállunk. Hogy hol kell ezt megtenni, azt nem lehet megmondani, tudni fogod, amikor odaérsz. Gondolkodás nélkül. De csak akkor, ha a szankalpádat megalkottad az elején, és át is érezted, mielőtt nekiindultál. Akkor megtörténik. Egyszerűen leszállsz a jantráról, és ott vagy a számodra érdekes szamszkárák körében. Ott vagy, és elvégezheted a szükséges kötéseket. Ehhez nem kell azonban semmit csinálnod. A kötések létrehozása megtörténik – a hit ereje által történik. Te csak vagy, jelen vagy. És közben egy olyan öröm ölel át, hogy azt nehéz leírni. Ha a sok gazdag „hatalmas” sejtené, hogy micsoda örömforrás rejlik abban, hogy önmagát és a világot gyógyítja, többé egy pillanatig sem akarna abban a mocsárban vergődni, amiben vergődik szegény. De te csak legyél ebben a mindent átölelő, fényben fürdő életörömben. Időzz benne időtlenül!
Ötödik ág: visszatérünk. És átöleljük gondolatban azokat az élőlényeket és embereket, akik a részünk. Azokra külön figyelve, átölelve, akik azt a kalamajkát okozták, amin épp változtatni szeretnénk.
És ezzel egyidejűleg emlékezünk arra is, hogy a valódi teremtő erő az a Fény, mely átvilágítja és kivetíti a szimbólumokat. Lehet, hogy mi megtettük a magunk részét, és létrehoztuk az új kötéseket, de ezzel nem teremtettünk semmit. Az a Fény, ami áthatja és létrehozza a világot, egyedül az bír teremtőerővel. És akkor rábízzuk erre a teremtőerőre a dolgot:
Uram, legyen meg a Te akaratod! Miképpen az Égben, úgy a Földön is!
Hát, ennyi az egész. Jó gyakorlást kívánok, a technika adott!
Az élet egy rendkívül izgalmas, és sokszínű kaland. Tényleg az! Azonban vigyázz arra, amire Szilber úr is emlékezteti a diákjait:
„—Jegyezzétek meg: minden teremtmény megváltoztatja az alkotóját — ismételte újra és újra.”
(Michael Ende: Varázslóiskola)
Szerző: Bükki Tamás | 2023. jún 01. | Tudomány és filozófia
A SpiroCast III. évfolyamának 4. adásában Nandagópa, azaz Schönek Zoltán beszélgetett velem és Balogh Bélával arról, hogyan is kapcsolódik össze a karma, a kvantumfizika, a relativitás elmélet féreglyukai, és végső soron mindez hogyan tükröződik bennük.
A beszélgetés onnan indult, hogy 2013-ban egy elképesztő elméleti felfedezés született: a féreglyuk és a kvantum összefonódás egyazon jelenség két arca. Sőt, mindez 2019-ben kísérleti bizonyítást is nyert, melyhez a google kvantumszámítógépét használták a kutatók.
Az emberi agy felfogható úgy, mint egy kvantumszámítógép? Az elménk segítségével beutazhatjuk az univerzumot, különböző pontjaira teleportálhatunk? Ez a folyamat létrejöhet a meditációnak nevezett állapotban? Hogy kapcsolódik össze tudomány és spiritualitás? Mit gondolunk erről, és mit tudunk tapasztalatok alapján?
Innen jutottunk el oda, hogy megpillanthassuk a meditáció működésének és hatásának (kvantum)-fizika alapjait, és hogy mi köze van a kvantumoknak az egyéni és csoportkarmához. És persze arról is beszéltünk, hogy mi a karma valódi szerepe, és lehet-e (fel)oldani azt.
A természettudományok poharából az első korty ateistává tesz, de a pohár alján ott vár Isten. /Werner Heisenberg/
Szerző: Bükki Tamás | 2022. máj 29. | Tudomány és filozófia
A természettudományok poharából az első korty ateistává tesz, de a pohár alján ott vár Isten. /Werner Heisenberg/
Nandagópa így foglalta össze ennek az adásnak a lényegét, melyet fent megtalálsz, vagy akár meghallgathatsz a SpiroCast youtube oldalán is, vagy pl. Spotify-on vagy akár az Apple Podcast-on is. Szóval erről hallhatsz, ha meghallgatod (kb. 1 óra):
„Egyáltalán mi az a kvantumfizika, mi az a kvantum, és hogy kapcsolódnak ezek a fogalmak a jógához, és spiritualitáshoz? Kapcsodnak egyáltalán? De még mennyire!
Ebben az adásban megsimogatjuk Schrödinger híres macskáját. Eközben elbeszélgetünk a szabad akarat és a kvantumfizika összefüggéseiről. Kutatjuk, hogy van-e valamilyen természettudományos alapja a „Rendeld meg az Univerzumtól” típusú könyvek manapság oly népszerű állításainak. Elmerengünk a nézőpontváltás lehetőségén és fontosságán.
Tűnődünk azon, hogy mit is jelent az, miszerint a megfigyelő befolyásolja az általa megfigyelt valóságot, és hogy hogyan lehet megtapasztalni az (érzékszervekkel) megtapasztalhatatlant, és mire megyünk azzal, ha ez sikerül. Rácsodálkozunk a tudomány, a művészet, az intuíció és a kvantumok kapcsolatára. Borzongunk azon, hogy mi is az, ami valójában megvakít, és hogy segíthet-e a jóga látni, s ha igen, hogyan.
Röviden szólva
…azt keressük, hogy a kvantumfizikai törvényszerűségek hogyan köszönnek vissza a jógában, és az annak szellemi hátterét adó tanításokban.
Egy SpiroCast adás persze nem képzelhető el anélkül, hogy könyvekről ne beszélnénk. Ebben az adásban is ajánlunk nektek néhány igazán érdekes, témába vágó könyvet:
- Werner Heisenberg: A rész és az egész
- Dr. Joe Dispensa: Válj természetfelettivé! – Hétköznapi emberek nem hétköznapi csodái
- William Arntz – Chasse Betsy – Mark Vicente: Mi a …(füttyöt) tudunk?! – Fedezd fel a végtelen lehetőségeket
Tartsatok velünk, és jógázzatok együtt a kvantumokkal! Ígérem, nem fogjátok megbánni!”
Az emberi gondolkodás ott fejlődik a leglátványosabban, ahol két eltérő gondolkodásmód kerül egymással kapcsolatba, amelyeknek gyökerei talán egészen különböző kultúrákból erednek, és amelyek különböző időben, vagy különböző kulturális közegben, esetleg teljesen eltérő vallási hagyományok között keletkeztek. Ennélfogva, ha e gondolkodásmódok találkoznak, azaz, ha legalább annyi közük van egymáshoz, hogy egy igazi kölcsönhatás jöhet létre közöttük, akkor reménykedhetünk, hogy annak új és érdeklődésre számot tartó fejlődés lesz az eredménye. /Werner Heisenberg/
