„Nagy aranyszínű villanásban látja az egészet: a fákat és az embereket, amint összecsapnak a földért, a vízért és a légkörért… Négymilliárd évnyi élet legbámulatosabb eredménye segítségre szorul. Nem, nem ők – mi. Segítségre mindentől és mindenkitől.” (Richard Powers: Égig érő történet. Barabás András fordítása)
Dr. Köves Alexandra, ökológiai közgazdász, a Corvinus Egyetem Döntéselméleti tanszékének docense meghívott, hogy legyek a beszélgető társa a Zöld Egyenlőség podcast-jában.
Alexandra a nemnövekedés elvének hazai szószólója, és nemrég arról számolt be, hogy az Európai Parlamentben ma már felállva ünneplik azt, aki a nemnövekedésről beszél, mint a legfontosabb út ahhoz, hogy elkerülhessük a küszöbön álló klímakatasztrófát.
Mi is ez a nemnövekedés elve?
„Nemnövekedés (angolul: degrowth) egy politikai, gazdasági és társadalmi mozgalom, melynek alapját környezetvédelmi, fogyasztásellenes és anti-kapitalista eszmék alkotják. A nemnövekedést valló gondolkozók és aktivisták kiállnak a termelés és a túlfogyasztás – melyben hosszú távú környezetvédelmi aggályok és a társadalmi egyenlőtlenségek gyökereznek – visszafogása mellett.” – írja a Wikipédia
„A gazdasági növekedés nem lehetséges a környezet pusztítása nélkül. Semmilyen tudományos bizonyíték nem utal arra, hogy e kettő szétválasztható lenne a szükséges mértékben globális szinten. A magas jövedelmű országok a gazdasági növekedést hajszolják, ami azért probléma, mert ez a növekedés jelentős mértékben, – sőt, időnként teljesen – semmissé teszi azokat az eredményeket, amiket a környezetvédelem területén tett erőfeszítéseknek köszönhetünk. A jelenlegi klímakáosz, és az élőlények közötti egyensúlyt biztosító érzékeny háló szétszaggatása alapvető fenyegetést jelent a békére, a víz-és élelemellátásra, valamint a demokráciára. Nem csupán a túlélésünkhöz, de társadalmunk virágzáshoz is szükséges egy, a növekedés dogmáját meghaladó gazdasági modell előmozdítása… Ahhoz, hogy a lehető legkisebb lábnyommal elérhessük a lehető legmagasabb életminőséget, meg kell változtatnunk a gazdasági játékszabályokat és annak céljait.” – olvashatjuk a https://nemnovekedes.net/ oldalon.
Mit tanulhat a közgazdaságtan a fizikától?
Na de miért kért meg engem Alexandra, hogy beszélgessek vele a kvantumfizikáról? Mit tud a fizikai, és miben segíthet, hogy teremthessünk együtt egy élhető jövőt, egy olyan világot, ahol jó élni, ahol nem kihasználjuk, hanem együttműködve segíthetjük egymást, tiszteletben tartva élő környezetünket? A fizika végül is nem az élettelen világ megismeréséről szól?
A Mit tanulhat a közgazdaságtan a fizikától? c. podcastot ide kattintva hallgathatjátok meg, de akár elérhetitek Spotify-on keresztül is. Szerintem nagyon izgalmas kérdésekről beszélgettünk, érdemes meghallgatni (49 perc).
Ha össze akarnám foglalni pár mondatban, talán ezt emelném ki belőle: a nézőpont, ahogy a világot szemléljük, meghatározza azt, hogy mi fog történni a világban. Mindeközben megmarad az egyén döntési szabadsága, autonómiája. Továbbá a folyamatok sosem lineárisak: hirtelen változások jellemzik. Azt hiszem, a beszélgetésünk nagyon reménytelire sikerült.
Ha egy konkrét példán keresztül is meg akarod mindezt érteni, szívből ajánlom ezt a zseniális, 45 perces magyar filmet:
A film arról szól, hogy a termőföldjeink a környezet és emberpusztító mezőgazdásági eljárásaink miatt fokozatosan kimerülnek, még pár évtized, és semmi terményt nem adnak majd. Ugyanakkor van egy bizonyítottan működő, az életet támogató alternatíva. Ott van tehát az értelmes, új nézőpont, és tapasztalatból tudjuk, hogy az minden szempontból előnyös és fenntartható.
Miért nem vált át a teljes mezőgazdaság erre? Látszólag érthetetlen, de aztán leesik: az új megoldás, amit a film bemutat, nem növeli a GDP-t. Emiatt, azaz a műtrágya és növényvédőszer gyártók gazdasági ellenérdekeltsége miatt valójában megjósolhatatlan, hogy át tud-e erre állni időben a gazdaság. Mit lehet akkor itt tenni? Hát épp azt, amit Alexandra is tesz a Zöld Egyenlőség podcastjában: újabb és újabb impulzust adni, koptatni azt a halálos beidegződést, hogy a GDP növelése, pl. a szántás, a műtrágya, a mérgek az, ami jó nekünk. És akkor egyszer csak nemlineáris módon átbillen majd a rendszer, egyszer csak megtörténik, és onnantól még a középiskolákban is tanítják majd, hogy lám-lám, így kell ezt csinálni.
Na de mi köze van mindennek a spiritualitáshoz?
Elgondolkoztál-e azon, miért van az, hogy többé kevésbé ugyanazt a valóságot tapasztaljuk? Állunk ketten a villamos megállóban, és begördül a sárga, zajos villamos. Mindketten ugyanazt a villamost látjuk és halljuk. Hogy lehet ez?
Több lehetőség van: lehet egyrészt, hogy van egy objektív valóság, és mi, autonóm lények, ezt az objektív világot tapasztaljuk az érzékszerveinken keresztül. Persze, nem teljesen ugyanazt, mert ha épp máshová figyelsz, vagy épp alszol, nem tapasztalod az állomásra begördülő, sárga, zajos villamost.
Innen indult ki a fizika is, és a 20. században arra jutott, hogy a valóság teljesen másképp működik. A kvantumfizikusok arra jutottak, hogy nincs olyan, hogy objektíven megfigyelhető valóság. A megfigyelő megváltoztatja a valóságot.
Ami azonban még ennél is megdöbbentőbb: úgy tűnik, egyetlen megfigyelő van. Te, aki kinézel a fejedből és tapasztalod a világot, és én, aki épp ugyanezt teszem, nem különálló lények vagyunk. A kvantumfizika egész rendszere csak akkor marad konzisztens ugyanis, ha elfogadjuk: egyetlen megfigyelő van csupán. Te és én lényegünkben egyek vagyunk.
Mutatok egy alternatív nézőpontot is, amelyben több megfigyelő van, azonban közös az elme mezőnk. A dolog úgy is felfogható, hogy a te elméd és az én elmém nem független: olyan, mintha közösen egy barlang falát írnánk. Te itt írod, és olvasod, én egy kicsit arrébb. Te ennek vagy a szakértője, én valami másnak. Mindkettőnk kezében ott van egy elemlámpa, tudatosságunk elemlámpája, amivel bevilágítjuk a barlangnak egy kis falszakaszát. Amit megvilágítunk, azt tekintjük valóságnak. És időnként, ha nem ugyanazt látjuk, nagyon összeveszünk. De akár egyet is érthetünk abban, mi az, ami jó nekünk, ugye?
Miért olyan reményteli mindez?
Mert arra jutunk, hogy nem vagy kicsi és jelentéktelen. Ha beírsz valamit a közös elmemezőbe, az ott van, és azáltal, hogy más is észreveszi – vagy ugyanaz a lélek tapasztalja – az változat a közös jövőnkön. Szóval, számít, hogy mit teszel, mit mondasz, minek adsz figyelmet.
Ahogy Paramahamsza Jogananda is mondta: „Amire a figyelmed fordítod, az fog naggyá nőni az életedben.”
A kérdés csupán az, te mit szeretnél látni az életedben és magad körül? Az ember egyik legcsodálatosabb lehetősége, hogy meg tudja fogalmazni a teremtő szándékát, avagy szankalpáját, és valóban működik. Ide kattintva találsz segítséget a szankalpa megalkotásához, pozitív jövő teremtő lehetőségeid kibontakoztatásához.
Ne csupán értsd meg, hanem érezd is át!
A megértés egy csodálatos lehetőség, az embernek adatott rendkívüli eszköz. Azonban önmagában sok-sok vitára ad okot. A jógik mindig azt hangsúlyozták, hogy csak az a tudás, ami tapasztalati tudás (vidya), és amit az életedben alkalmazni is tudsz.
Egy erdőtől nem csak azt lehet megtanulni, hogyan kell a földjeinket helyesen művelni, ahogy a fenti filmből kiderült. Amikor megfelelő módon lépsz be egy erdőbe, megélheted, hogy ez a világ legtágasabb lénye. Nem különálló, magányos fák halmaza az erdő, hanem egymással a leveleken és a gyökereken át kapcsolatban lévő, egyetlen hatalmas, csodálatos élőlény. Élőlény, akitől te sem különülsz el, nem csak amiatt, mert életed a fák lététől alapvetően függ. Megélheted, hogy a fák befogadnak, hogy átölelnek, és így Te magad is kitágulhatsz, és átölelhetsz mindent, ami él.
Ez a felemelő tapasztalás az, ami szerintem nagyon lényeges ahhoz, hogy egy olyan jövő formálódhasson ki, ahol jó élni, ahol ez a Föld nevű bárka továbbra is az otthonunk maradhat. Ennek az élménye valami ősi, és egyben nagyon-nagyon új.
„A jövő legnagyobb emberi felfedezése az emberi intimitás felfedezése lesz mindazokkal a más létmódokkal, amelyek velünk élnek ezen a bolygón.” (Thomas Berry: The Great Work: Our Way into Future. Bükki Tamás Aila fordítása.)
A SpiroCast III. évfolyamának 4. adásában Nandagópa, azaz Schönek Zoltán beszélgetett velem és Balogh Bélával arról, hogyan is kapcsolódik össze a karma, a kvantumfizika, a relativitás elmélet féreglyukai, és végső soron mindez hogyan tükröződik bennük.
A beszélgetés onnan indult, hogy 2013-ban egy elképesztő elméleti felfedezés született: a féreglyuk és a kvantum összefonódás egyazon jelenség két arca. Sőt, mindez 2019-ben kísérleti bizonyítást is nyert, melyhez a google kvantumszámítógépét használták a kutatók.
Az emberi agy felfogható úgy, mint egy kvantumszámítógép? Az elménk segítségével beutazhatjuk az univerzumot, különböző pontjaira teleportálhatunk? Ez a folyamat létrejöhet a meditációnak nevezett állapotban? Hogy kapcsolódik össze tudomány és spiritualitás? Mit gondolunk erről, és mit tudunk tapasztalatok alapján?
Innen jutottunk el oda, hogy megpillanthassuk a meditáció működésének és hatásának (kvantum)-fizika alapjait, és hogy mi köze van a kvantumoknak az egyéni és csoportkarmához. És persze arról is beszéltünk, hogy mi a karma valódi szerepe, és lehet-e (fel)oldani azt.
A természettudományok poharából az első korty ateistává tesz, de a pohár alján ott vár Isten. /Werner Heisenberg/
Egy kődarab, ha a víztükörre ejtjük, gyűrűket fodroz a felszínen. Ahol gyűrűk vannak a felszínen, tudjuk, valami változás történt a mélyben is.
Homeopátia, és a tudományos kételyek
A homeopátia tudományát 1810-ben hozta közénk Samuel Hahnemann német orvos. Az azóta eltelt 213 évben sok ezer orvos vizsgálta és alkalmazta a legkülönbözőbb esetekben, hatékonyságát számos esetleírás taglalja. Ennek ellenére ma az akadémiai tudomány azt állítja [MTA, 2017], hogy „nincs bizonyíték arra, hogy a homeopátia bármely betegség esetén hatékony lenne”, sőt, kijelenti, hogy „még kártékony is lehet azáltal, hogy eltávolítja a betegeket a bizonyítékalapú orvoslás igénybevételétől.” A homeopátiát mégis, világ szerte, milliók alkalmazzák, és úgy tűnik, hogy sikerrel. Fodrokat vet a vízfelszín. Mi lehet a mélyben?
Rudolf Steiner, aki képes volt a mélybe látni, egy megdöbbentő dolgot tár elénk:
Azok az anyagok, amelyeket allopátiásan adunk be az emberi szervezetnek, bizonyos értelemben – ha szabad ezt a kifejezést használnom – homeopátiássá válnak általa. Vagyis belsőleg magunk is átesünk azon a folyamaton, amit a homeopátiás patikus az anyagokkal végez. Így tehát az allopátiásan alkalmazott gyógyászati anyagok hatásmechanizmusa egyáltalán nem azokon a tulajdonságokon alapul, amelyeket ma kémiailag tulajdonítanak nekik, hanem olyan tulajdonságokon, amelyeket azáltal szereznek meg, hogy az emberi szervezet saját erőinek felhasználásával feldolgozásra kerülnek. /Rudolf Steiner, Szaktudományok és antropozófia, GA 73a/
Ez az írás egy kutatómunka esszenciáját kívánja bemutatni. A kutatás 2022-ben a Triangulum Alapítvány kuratóriumának megbízásából indult. Az egy éves kutatási projektben öt orvos, egy matematikus, egy fizikus és az egyik neves orvosi egyetemünk élettan mester oktatója vett részt. A kutatási projektünk célja az volt, hogy a tudomány eszköztárát használva megvizsgáljunk egy jelenségkört, és nem az, hogy érveket gyűjtsünk a homeopátia hatékonysága mellett vagy ellen. Úgy véljük ugyanis, hogy épp az a hozzáállás kártékony, amikor elhatárolódunk valamitől, amit még nem értünk teljesen. Kártékony, mert megfoszthatjuk magunkat egy gyógyító lehetőségtől, és kártékony, mert pontosan azok a jelenségek nyitnak utat a tudományos megismerésnek, melyek zavaróak, és amit még nem értünk. A vízfelszín fodrozódása rámutat, hogy van mit keresnünk a mélyben.
A fent említett akadémiai állásfoglalás felszínre emeli a kétely mögött megbújó gondolatokat, így fogalmaz: „A homeopátiás orvosságok többségének készítése során a hatóanyag olyan sok egymást követő hígításon megy át, hogy az eljárás végére az oldatban már az eredeti hatóanyag egyetlen példánya (molekulája) sem marad.” Valamint azt állítja, hogy nem létezik meggyőző bizonyíték arra nézve sem, hogy a „víz-memória” létezne és működne. Vagyis ami anyagi, annak hatása van, ami nem anyagi, annak aligha – írják le azok az emberek, akik tudományukat könyvekből tanulták, pedig a könyv a nem anyagi információ hordozója csupán, épp úgy, ahogy a zenének is csak hordozó közege a levegő, melyben a hanghullámok terjednek.
Kvantumelmélet és vízgyöngyöcskék
A kvantumelmélet pedig még meghökkentőbb dolgot tár elénk, nevezetesen azt állítja, hogy az anyagi jelenségek működése mögött van egy olyan jelenségréteg, mely nem anyagi, és az öt érzékszervvel nem megismerhető. A kvantumelmélet ugyanis nem anyagi hullámfüggvényekkel és kvantumállapotokkal számol, és azt állítja, hogy a jelenségek mérhető köre ezeknek mintegy vetülete, vagy lenyomata az anyagban. A fülünk felfogja a levegőben keletkezett hullámokat, és így az anyag által összekapcsolódunk azzal a szellemi valósággal, mely a zeneszerző számára belül megnyilvánult. A fenn említett projekt célja az volt, hogy nézzünk rá a homeopátia jelenségkörére a kvantumelmélet szemüvegén keresztül, egy olyan szemüvegen át, melyet az akadémiai tudomány érdekes módon, jelenleg teljes mértékben elfogad.
Az elmúlt 25 év kvantumelméleti kutatásai felderítették, hogy a folyékony víz nem magányos vagy csak gyengén, ideiglenesen kapcsolódó vízmolekulák strukturálatlan közege. Mára kiderült, hogy szobahőmérsékleten a víz molekulák egy része (27%-a) apró, együtt rezgő gömböcskékké szerveződik. Egy-egy ilyen víz gömböcskében, melyeket Koherens Domainek-nek hívunk, közel 20 ezer molekula rezeg együtt, és ez a formáció éppúgy stabil, ahogy a vízmolekula sem esik szét magától hidrogén és oxigén gázra. Hasonló ez ahhoz, amikor valaki mechanikus vekkerórákat egy közös polcra helyez. Kezdetben egymáshoz képest össze-vissza járnak, de egy idő után, a közös polc miatt együtt, összhangban fognak ketyegni. A víz molekulák esetén a „polc” a vákuum. Willis Lamb 1955-ben Nobel-díjat kapott azon felfedezéséért, hogy a vákuum nem üresség, hanem energiával feltöltött, élő-lüktető tenger, mely kölcsönhatásban áll a töltött részecskékkel. Ez a csatolás a víz esetén azt eredményezi, hogy a vízmolekulák érzékelik egymást, és végül stabil vízgyöngyöcskékké szerveződnek.
Az együtt rezgő víz gömböcskék nem csak stabilak, hanem szeretnek egymáshoz is kapcsolódni, láncokat, struktúrákat képezni. Mivel ez az összekapcsolódás energetikailag szintén kedvezőbb, mint külön-külön maradni, az összekapcsolódó, egymással energiát cserélő víz gömböcskék struktúrája szintén stabil lesz, azaz nem bomlik el, ahogy telik az idő. A víz gyöngyszemekből álló láncokat a kutatók jelenleg arra akarják használni, hogy kvantumszámítógépeket építsenek belőlük [Caligiuri, 2022]. Az információ beírást és kiolvasást pedig úgy tűnik, hogy a vízben oldott só ionok segítik, melyek a Föld sajátos mágneses terének irányítása mellett együtt képesek forogni-rezegni az információt hordozó elektromágneses térrel: a só ionok körpályára állnak a gömböcskék körül. Apró antennaként viselkednek, és úgy tűnik, hogy képesek bekódolni az információt a vízgyöngyöcskék kvantum állapotaiba.
A víz gömböcskék egész sajátos tulajdonságokkal bírnak: körbeveszik, mintegy beburkolják az élet aktív molekuláit, a DNS-t, az enzimeket, a fehérjéket, és kommunikációs hálózatba kötik ezeket [Giudice, 2009]. Talán a víznek épp ez a csodálatos tulajdonsága teszi lehetővé, hogy a komplex mikrobiológiai folyamatok összehangolt módon működhessenek? Jelenleg úgy tűnik tehát, hogy a víz nem csupán oldószer, ahogy azt korábban gondoltuk, és úgy tűnik, hogy épp emiatt lehet, hogy az élet szellemi lényege megnyilvánulhat az anyagban.
Nem minden molekula tud azonban bekapcsolódni ebbe az életet átfogó, anyag lenyomatú információs hálózatba, mert ehhez a kapcsolódáshoz olykor többlet energia kell, megfelelő „csatlakozóra” lenne ehhez szüksége. Hahnemann arra jött rá, hogy azon betegei, akik távolabb laknak tőle, jobban, gyorsabban gyógyulnak az általa kikevert, ultra-hígított szerektől; a betegeihez szekéren vitte a kikevert orvosságot. Hahnemann több kísérlet után arra jutott, hogy a szekér rázkódása az, ami számít, ez a rázkódás ugyanis valahogy potenciálja a szert, hatékonyabbá teszi.
Ma már tudjuk azt, hogy az ütve rázás során egy oldatban örvények és apró buborékok keletkeznek. Amikor ezek a buborékok összeroppannak, lokálisan igen nagy hőmérséklet, 10-20 ezer Kelvin fok is kialakul, ezt a jelenséget kavitációnak hívják. A kavitációs energia gyorsan szétoszlik az anyagban, viszont képes segíteni azt, hogy egy tetszőleges molekula, hatóanyag, elegendő energiával rendelkezzen ahhoz, hogy bekapcsolódhasson a víz gyöngysorok kvantum hálózatába. Ezen a módon, úgy tűnik, egy tetszőleges molekula által szállított információ beíródhat és megőrződhet a vízben. Ha pedig ez az információval feltöltött gyöngysor kölcsönhatásba kerül az élő szervezet hasonló információs struktúrájával, az információ a szervezetnek is átadódhat.
Mivel lehetetlen a szervezetet alkotó összes molekulát és víz gyöngyfüzért leíró egyenleteket megoldani, ezért egy átfogó képet kell alkalmazunk, de egy olyan egyszerűsített képet, melyet matematikailag még kezelni tudunk. Hasonló ez a következőkhöz: tegyük fel, hogy már megértettük és átéreztük egy fa lényegét. Mégis ahhoz, hogy a hegyeket és völgyeket alakító erőkről, és ezzel összefüggésben az erdők életéről sőt az éghajlat változásról nyilatkozzunk az szükséges, hogy a táj fölé emelkedjünk. Az élő szervezetről egy olyan modellt kell alkotnunk, mely összhangban van a megfigyeléseinkkel, tekintve a homeopátia elmúlt 213 évben tett, és időtállónak bizonyult tanulságait. Ezek alapján arra juthatunk, hogy bizonyos értelemben, nagyban leegyszerűsítve, a szervezet egészség-betegség jelensége olyan, mint ahogy egy pörgő búgócsiga viselkedik.
Ha jön egy akut hatás (pl. stressz hatás), a hatás kibillenti a búgócsiga tengelyét, de a forgó búgócsiga tengelye gyorsan visszaáll középre. Ha azonban a hatás erőteljesebb vagy gyakori, akkor az lelassíthatja a búgócsigát, és ebben az esetben a tengelye a függőleges tengely körül forogni, precesszálni kezd: az élet modellünkben ez a krónikus betegség, mely az életenergia csökkenésével jár együtt. Ha a kvantumelmélet szabályait követve számolunk, arra bukkanunk, hogy a búgócsiga nem pöröghet és nem precesszálhat tetszőleges sebességgel. Azaz az egészségnek szintjei vannak, és a gyógyulás akkor következik be, ha a gyógyszer által szállított energia és információ rezonancia-szerűen képes átbillenteni az egyik állapotból a másikba az élő szervezetet.
A szívünk rejtett titkai
Ma már tudjuk, hogy a szív nem csupán a vér pumpálását végzi a szervezetben. Dr. Dagmar Uecker homeopata orvos a szív kapcsán például így fogalmaz:
Szívünk az egész szervezetünk kommunikációs központja.
A kommunikációhoz mindig kell egy vivő frekvencia, egy energia hullám, mely hordozni képes magát az információt. Ezt megértve az az ötletünk támadt, hogy keressük meg a homeopátiás szerek hatásának finom rezdüléseit, kvantum-ugrásainak nyomait a szív ritmusának, rezdüléseinek felharmonikusaiban, „zenéjében”.
A szív ritmusát megmérhetjük sokféleképpen. Mi egy olyan egyszerű eszközt választottunk, melyet oda lehet adni a homeopátiát alkalmazó embereknek, és otthon, fájdalom mentesen, két perc alatt minden lényeges információt képes begyűjteni a szív „zenéjéről”, ugyanakkor elég érzékeny és pontos mérést tesz lehetővé. A választott eszköz egy egyszerű, ujjbegyre csiptethető pulsoximéter [Scan4all], mely fényfelvillanások segítségével képes rögzíteni, hogyan lüktetnek a kis erek az ujjbegyben. Ha az így mért jel alakját elemezzük, és a paciensek naponta elvégzik a mérést egy hosszabb időn keresztül (nálunk ez 10 hét volt), akkor kiszámolhatjuk, hogyan változik az alapritmustól való eltérés. Az alapritmusra, mint energia hullámra ülő „zene” információ mennyiségét és ennek karakterisztikus változásait meg lehet állapítani, erre szolgál például a Shannon-entrópia. Ezt a fogalmat egyébként az információval foglalkozó tudomány az emberi nyelv információ tartalmának mérésére alkotta meg. A mért adatokat elemezve arra jutottunk, hogy a paciensek szívének rezdüléseiben rejlő információ valóban időnként határozottan, ugrásszerűen változik egy kezelés során. Az így mérhető változás, úgy tűnik, korrelál a paciensek érzelmi, fizikai és mentális állapotában megfigyelhető változásokkal.
Összefoglalásképp elmondhatjuk, hogy egyrészt, úgy tűnik, a víz képes információt hordozni és tárolni, és egy hatóanyag jellegzetes rezgési mintáját átadni az emberi szervezetnek akkor is, ha az adott gyógyszerben egyetlen hatóanyag molekula sincs már jelen. A tudomány már meghaladta azt az álláspontot, melyet az MTA jelenleg képvisel. Másrészt úgy tűnik, hogy a szívünk ritmusában, annak finom változásában, „zenéjében” megtalálható a lenyomata a gyógyulási folyamatoknak. Az egy éves kutatásunk természetesen számos megvizsgálandó kérdést vetett fel, melynek érdemes lesz majd alaposan utánajárnunk.
Rendkívüli élményben volt részünk: minél inkább figyel az ember az élet rezdüléseire, ritmusára, annál nagyobb áhítat ébred benne mindazzal kapcsolatban, ami benne és a világában megtalálható.
Nincs semmi, ami fölöttem állna, Kincs Győztese; a mindenség reám van felfűzve, mint fonálra a gyöngyszemek. Én vagyok a víz íze, Kuntí fia, én vagyok a Nap és Hold fénye… /Bhagavad Gita, 7. fejezet, 7-8/
Hivatkozások
[Caligiuri, 2022] Luigi M. Caligiuri: Quantum (hyper)computation through universal quantum gates in water coherent domains, Journal of Physics: Conference Series, vol 2162, 013003, 2022.
[Giudice, 2009] Emilio Del Giudice and Alberto Tedeschi: Water and Autocatalysis in Living Matter, Electromagnetic Biology and Medicine, vol 28, p.46-52, 2009.
[MTA, 2017] Magyar Tudományos Akadémia közleménye: Homeopátia: hasznos vagy ártalmas? Új állásfoglalás európai tudósoktól, 2017.
[Scan4all] A Scan For All egy komplex távdiagnosztikai rendszer az általános egészségügyi állapot monitorozását és analizálását teszi lehetővé a páciensek számára, így biztosítva távolról is számukra megfelelő gondoskodást, részletek: https://hello.emed4all.com/scn4all/
A természettudományok poharából az első korty ateistává tesz, de a pohár alján ott vár Isten. /Werner Heisenberg/
Nandagópa így foglalta össze ennek az adásnak a lényegét, melyet fent megtalálsz, vagy akár meghallgathatsz a SpiroCast youtube oldalán is, vagy pl. Spotify-on vagy akár az Apple Podcast-on is. Szóval erről hallhatsz, ha meghallgatod (kb. 1 óra):
„Egyáltalán mi az a kvantumfizika, mi az a kvantum, és hogy kapcsolódnak ezek a fogalmak a jógához, és spiritualitáshoz? Kapcsodnak egyáltalán? De még mennyire!
Ebben az adásban megsimogatjuk Schrödinger híres macskáját. Eközben elbeszélgetünk a szabad akarat és a kvantumfizika összefüggéseiről. Kutatjuk, hogy van-e valamilyen természettudományos alapja a „Rendeld meg az Univerzumtól” típusú könyvek manapság oly népszerű állításainak. Elmerengünk a nézőpontváltás lehetőségén és fontosságán.
Tűnődünk azon, hogy mit is jelent az, miszerint a megfigyelő befolyásolja az általa megfigyelt valóságot, és hogy hogyan lehet megtapasztalni az (érzékszervekkel) megtapasztalhatatlant, és mire megyünk azzal, ha ez sikerül. Rácsodálkozunk a tudomány, a művészet, az intuíció és a kvantumok kapcsolatára. Borzongunk azon, hogy mi is az, ami valójában megvakít, és hogy segíthet-e a jóga látni, s ha igen, hogyan.
Röviden szólva
…azt keressük, hogy a kvantumfizikai törvényszerűségek hogyan köszönnek vissza a jógában, és az annak szellemi hátterét adó tanításokban.
Egy SpiroCast adás persze nem képzelhető el anélkül, hogy könyvekről ne beszélnénk. Ebben az adásban is ajánlunk nektek néhány igazán érdekes, témába vágó könyvet:
Werner Heisenberg: A rész és az egész
Dr. Joe Dispensa: Válj természetfelettivé! – Hétköznapi emberek nem hétköznapi csodái
William Arntz – Chasse Betsy – Mark Vicente: Mi a …(füttyöt) tudunk?! – Fedezd fel a végtelen lehetőségeket
Tartsatok velünk, és jógázzatok együtt a kvantumokkal! Ígérem, nem fogjátok megbánni!”
Az emberi gondolkodás ott fejlődik a leglátványosabban, ahol két eltérő gondolkodásmód kerül egymással kapcsolatba, amelyeknek gyökerei talán egészen különböző kultúrákból erednek, és amelyek különböző időben, vagy különböző kulturális közegben, esetleg teljesen eltérő vallási hagyományok között keletkeztek. Ennélfogva, ha e gondolkodásmódok találkoznak, azaz, ha legalább annyi közük van egymáshoz, hogy egy igazi kölcsönhatás jöhet létre közöttük, akkor reménykedhetünk, hogy annak új és érdeklődésre számot tartó fejlődés lesz az eredménye. /Werner Heisenberg/
Nem adhat szeretetet az, akiben nincsen; s csak akkor lészen őbenne, ha másnak adja. /Szent Ágoston/
Hogyan oldható fel az a paradoxon, melyre Szent Ágoston rámutat? Egy különleges folyamat miatt lehetséges: jelenleg az idő egyszerre folyik két irányba, és emiatt az okozat okká válhat.
Épp ez az a jelenség, ami miatt egész emberi civilizációnk túl fogja élni ezeket a sorsfordító időket. Nem az oltás hozza a védelmet, hanem az oltalom. Csak rá kell találni.
Kiút a slamasztikából
Valaki a minap ezt mondta nekem: most, hogy a vírust legyőztük, már szívesen eljönne hozzám jógaterápiára.
Hát, igen. Egyik nap még mindenki maszkban hömpölyög a zsúfolt szupermarketekben, a következő nap pedig már senkin nincs maszk. Megdöbbentő, és elgondolkoztató!
Valóban győztünk?
Azt gondolom, semmit nem győztünk le.
Ismert ugyanis, hogy ha valakinek élettörténetében szükségszerűen ott van egy influenza-szerű betegség, mely túlsegítheti bizonyos benső elakadásain, és ennek a betegségnek a kimenetelét megakadályozzuk vagy hátráltatjuk, pl. beoltjuk az illetőt, akkor egy hasonló betegség várhatóan fogást fog találni rajta hamarosan, hogy elvégezhesse gyógyító feladatát [1]. Hacsak nem változtatja meg az illető egész szokás és életfelfogás rendszerét. Ez viszont eléggé nehéz, megfelelő eszközök nélkül csaknem lehetetlen.
Az oltás jóvoltából túljutottunk a ránk váró esemény láncolat második fázisán. A folyamatok azonban folytatódnak, most kevésbé láthatóan zajlanak tovább. Egyre nyilvánvalóbban azonban összefonódnak majd emberi létünkkel és küldetésünkkel.
Vírusok és gyilkos drónok
A mérhetetlenül nagy slamasztikát nem a koronavírus okozza tehát, és nem is a vírus különböző variánsai. A COVID-19 járvány csupán egyetlen eszköz ebben, asszisztálja, előkészíti a ránk váró élet eseményeket. A gerjesztett félelem által egyre nagyobb embertömegek válnak egyre inkább irányíthatóvá, önszántukból lemondva emberi szabadságuk egyre több aspektusáról.
Mindeközben egyre erősödik annak élménye, hogy ez így elviselhetetlen. Mert valódi, élő emberi kapcsolatok nélkül nem tudunk létezni.
Biztonságukra hivatkozva rávesznek arra, hogy egyre inkább belemerüljünk a digitális világba. Gyermekeink, élő kapcsolatok helyett, mert a külvilág fájdalmasan bizonytalan, egyre inkább a digitális világ érzelem-sekély, de biztonságosnak tűnő világába menekülnek, egy egyre realisztikusabb virtuális világba, mely épp azt az ingert szállítja nekik, amelyre „vágynak”. Csakhogy a vágyaik már nem az ő vágyaik.
Lehet, hogy úgy gondolod, téged ez nem érint, mert pontosan tudod, hogyan tartsd ettől távol magad, hogyan őrizd meg testi és lelki egészséged.
Engedd meg nekem, hogy egy szomorú tényre hívjam fel itt a figyelmed: már bevetésre készen állnak azok a gyilkos drón robotok – számol be róla a Nemzetközi Mérnök Intézet (IEEE) cikk írója döbbenten, és közös fellépésért kiáltva [2] –, melyek egyenként képesek likvidálni azokat, akiket az épp uralmon lévő hatalom valamiért nem kedvel. Úgy tűnik, hogy ez a hatalom jól tudja, hogy elegendő 5% körüli máshogy gondolkodó, hogy beálljon egy jelentős fordulat. Így hát úgy tűnik, nem szeretnék a véletlenre bízni, és akiket nem tudtak félelemben tartani és szabályozni a vírus fenyegetésekkel, más módon szeretnék majd elcsendesíteni. Ennek a háborúnak a frontja sajnos nem távoli, mint a korábbi nagy világháborúk esetében, hanem minden város minden utcáján, sőt minden ember otthonában ott van, és egyre inkább ott lesz.
Jó 100 évvel ezelőtt beszélt erről a korról Rudolf Steiner. Arról szólt, hogy amikor a 3. évezred szinte még el sem kezdődik, a földre születik majd egy hatalmas szellemi lény, Ahrimán. Úgy tűnik, hogy jelenleg Ahrimán földi inkarnációja 20-22 éves, és várhatóan 30 éves korában fogja kiteljesíteni küldetését [3]. Ahrimán a félelem eszközével dolgozik, és felhasználja a materialista tudomány és vallás kínálta eszközöket célja eléréséhez.
Azok az emberek, akik elfogadják Ahrimán ajánlatát, teljesen elveszítik majd a szabadságukat – lényegében robottá válnak majd, megszűnnek érző, szabad, spirituális lénynek, azaz embernek lenni.
A gyógyító, 2 irányba áramló idő
Az ahrimáni jelenség azonban két arcú:
… a gonosz erők az emberi fejlődés érdekében kaptak hatalmat ebben a szakaszban. Az ő feladatuk, hogy segítsenek az embernek szabaddá válni… Az igazi szabadság akkor kezdődik, amikor az ember az ellenerők befolyása alól kiszabadulva hozza meg döntéseit. /Rudolf Steinert idézve Takáts Péter [3]/
A szükséges pozitív változást nem tudja semmilyen emberi szerveződés előidézni. Sem tudományos, orvosi felfedezés nem hozza meg a gyógyulást. Ha abban bízol, hogy majd más megment, meggyógyít – fájdalmasan tévedsz. A változást neked kell akarnod, és neked kell megtenni ehhez a szükséges lépeseket. Az idő sajátos, kettős természete azonban a segítségedre lesz ehhez. De vajon hogyan?
Közel 10 hónap kellett, hogy a Szűz-Halak zarándoklat élményei integrálódhassanak bennem. Napi meditációim segítették ezt. És csodálatos szellemi lények, akik elém hozták azokat az élet-eseményeket és információkat, melyek végül megérlelték azt a képet, melyet itt most szeretnék neked megmutatni. Hálával tartozom Nekik. Ahogy Neked is, aki ezt most olvasod vagy hallgatod, hiszen a Te jelenléted is inspirál most, ahogy ezeket a sorokat írom – visszafelé az időben. Mert az idő, úgy tűnik, egyszerre két irányban folyik.
Ok nélkül nem lehet okozat, és ok sem létezik okozat nélkül. Az okot az okozatai alkotják meg; az Atya a Fia által lesz Atyává… /Csodák Tanítása, 28. II. 1./
Sakti vagy kundalíni: a felfelé áramló energia
Kétféle energia áramlás van, és tart fenn minket. Az egyik energia alulról felfelé törő, melyet a Védák és Tantrák írói Saktinak más néven Kundalininek is hívnak. Pl. a hatha jóga gyakorlás szerepe, hogy a Nap típusú kiáradó, és a Hold típusú befogadó minőségeket kiegyensúlyozza, valamint az energia pályákat kitisztítsa, mert csak ekkor emelkedhet fel könnyedén az emberben ez az életenergia. Ez a Földanya tápláló energiája.
Az életenergia emelkedését sokféle úton segíthetjük, és természetes úton is megtörténik. Minden élet esemény, mely az 5 érzékszervvel észlelhető idő folyam történéseibe van ágyazva, minden külső és benső helyzet és konfliktus, és minden minket érintő betegség is épp ezt szolgálja. A szabadság iránti vágyunk vitt arra rá, hogy megízleljük a jó és rossz tudásának fájáról származó gyümölcsöt. És ezáltal létrejött bennünk a jó és rossz ítélete, a szép és csúnya, a kellemes és kellemetlen élménye, sőt, valami más is történt.
Az ősi, Védikus hagyományokra épülő Tantra világmodelljében létezik egy erő, melyet mája-saktinak hívnak, és mely a világ lényegi valóságát számunkra elfedi. Ez fokozza az Én-ség (ahantá) és az Az, vagy objektív világ (idantá) elkülönülését. Ennek az elfátyolozó hatásnak a következménye, hogy a létezés alapvető energia minőségei és lét tapasztalatai megváltoznak. Amikor kikerültünk a Paradicsomból, létsíkot váltottunk. Az örökkévaló tudat (nitjá) pl. átalakult az idővé (kála), a teljesség (púrna) pedig egyéni vággyá lett (rága), valamint a mindentudás karaktere (szarvadzsnya) a korlátolt tudomány világfelfogásává redukálódott (vidjá) [4].
Vagyis a tapasztalható világ minden mozgással, energiával áthatott jelensége összefügg a megfigyelt és megfigyelő különválásával, valamint egy, a tapasztalatunkat egyre inkább elfátyolozó erővel.Ez az elfátyolozó erő hiteti el velünk, hogy csak a körülöttünk lévő 5 érzékszervvel megtapasztalható világ a valóságos. Pedig ez a világ is az elménkben jön létre.
Mi a baj a materialista felfogással?
A dolog akkor válik kritikussá, amikor beüt egy krízis helyzet, ami pl. a létünket fenyegeti. Amikor jelzik a TV-ben, hogy itt a járvány következő hulláma, máris milliók rettegnek az apró, láthatatlan fantom lény-részecskék miatt, mert elhiszik, ha ezeket belélegzik, akkor meghalhatnak és eltűnhetnek. Azonban a krízis annyit jelet: keresztút. Így ki is nyílhatunk egy tapasztalati tudás előtt, mely a biztonságunkat nagyon más alapokra helyezi.
A kvantumfizikától Krisztusig
Van egy idevágó, és nagyon izgalmas jelenségkör a kvantumfizikában. Egy rendszer két kvantum állapota közti átmenetet mindig energia-folyamat biztosítja. Amikor egy fizikus ki akarja számolni, hogy milyen valószínű egy ilyen átmeneti folyamat, pl. milyen valószínűséggel fog egy külső hatásra egy gerjesztett atom vagy atommag átalakulni, és közben pl. fényt kibocsátani, akkor a számításainak átláthatósága végett fel szokták rajzolni a vizsgált folyamat ún. Feynman-gráfjait. Minden egyes gráf egy-egy elvégzendő számítást jelöl. A Feynman-gráfok belsejében azonban egy különös dolog tűnik fel: egyszerre áramlik az idő előre és visszafelé. Pontosabban, ahhoz, hogy a számítás során helyes eredményt kaphassunk, figyelembe kell venni azokat a folyamatokat is, ahol az okozat megelőzi az okot. A kvantumfizika modellje feltár előttünk valami fontosat. Létezik visszafelé áramló idő, és ezzel összhangban van egy működtető energia.
Minden tudományos igazság felfedezését, pl. a kvantummechanika modelljének megtalálását is épp ez tette lehetővé. Minden jelentős tudományos felfedezés ugyanis intuitív, ismerete semmiből nem vezethető le.Ez az energia úgymond felülről lefelé ereszkedő. A jóga és Tantra ezt Sívának vagy Bhaktinak hívja. Ennek az energiának a magunkba fogadása egyéni folyamat, ha készen állunk rá és kérjük, megtörténik. Ez a folyamat Krisztus második eljövetele.
Fényteste által az ember, ha hisz az igazi Világosság létezésében – ennek a Világegyetemnek az Életében – megkereszteltetik, vagyis belemerül a Szent Hang áramába. Ez a második keresztség, azt lehet mondani, ez az ember második születése, a neve Bhakti jóga. E nélkül az ember soha meg nem értheti a valódi, benső Világot, Isten Országát. /Szvámi Sri Juktésvár [5]/
Ez a visszafelé áramló idő folyam teszi lehetővé, hogy megérezhessük, mit kell tennünk, mi az, ami összhangban van önmagunkkal és az Egésszel. Ez teszi lehetővé, hogy felismerhessük és követhessük sorsfeladatunk. Az elkövetkező évtizedek szabadságfosztó terrorjának szorításából csak az tud majd kibújni, aki képes kiművelni magában ennek érzékelését, s belülről meghozni döntéseit. Az oltalom nem külső körülményektől függ, hanem benső állapot hozza létre. Mindez hatékonyan elősegíthető – egy lehetséges útról részletesen szóltam Oltás vagy oltalom c. írásomban.
Mindennek kulcsa, hogy felismerjük: nem vagyunk egyedül, életünk minden mozzanatát szellemi lények segítik, kísérik. Azonban a sorsunkba, mivel szabad akaratot kívántunk és kaptunk, nem avatkozhatnak be, csak ha hozzájuk fordulunk, és kérjük a segítségüket. Ez az új szövetség szellemi kísérőinkkel, és a magunkba fogadott Krisztusi erővel képes megtapasztalhatóvá tenni azt a fény energiát, ragyogást, mely végül jó időre száműzi majd Ahrimánt jelenükből, és a közös jövőnkből.
Ezután következett a teremtés történetének második fele, amelyben már nem az Istenek, hanem az ember a főszereplő. Ebben a szakaszban az embernek az a feladata, hogy azt, amit az Istenek addig kisugároztak, most ő befogadja és átszellemiesítse. Ebben a teremtési folyamatban kell az embernek a bölcsesség kozmoszát a szeretet kozmoszává átalakítania. /Takáts Péter [6]/
Nem a megvilágosodás a cél
A mai kor spirituális útját járó emberének nem a megvilágosodás, a teljességbe olvadás vagy szamádhi tapasztalata kellene, hogy a célja legyen. Hanem az, hogy átélje, ahogy felemelkedik benne a Sakti, azaz a Földanya energiáját, és átélje, ahogy magába fogadja Krisztus lényét és energiáját. Ez a két energia pedig összekapcsolódik, összefonódik a szív terében.
Ez az energia az, ami oltalmazza az egyént, és ez az, melyet két karunkon át tovább adhatunk azoknak, akiket szeretünk, és akik ezt szeretnék. A két energia és idő folyam szimbóluma a felfelé és lefelé mutató háromszög, melyet körbe vesz a kör, vagy az Atya, és a középen ott van az Én, avagy a Fiú. Ez a szimbólum a szív csakra jantrája is egyben:
Az igazi öröm, ahogy Szép Ferenc jóga mesterem mondta, az, hogy rajtunk át áramlik ez az Isteni tudás, öröm, és támogatás. Az igazi ajándék pedig, emberi létünk legszebb ajándéka, hogy mindennek tudatában lehetünk.
HIVATKOZÁSOK
Michaela Glöcker, Andreas Neider, Hartmut Ramm: A koronavírus-válság megértése és kezelése, lásd itt.
Stuart Russell et al.,: Lethal Autonomous Weapons Exist; They Must Be Banned; IEEE Spectrum, 2021. június 16.-i szám, lásd itt.
Takáts Péter: Amit Ahrimán elkövetkező inkarnációjáról tudnunk kell, Antropozófiai füzetek 25, Genius Kiadó, 2018.
Prof. S. K. Ramachandra Rao: The tantra of Sri Chakra, published by Sharashana Prakshana, Bangalore, 1984.
Szvámi Sri Juktésvár: Kaivalya Darsanam – A Szent Tudomány, Self-Realization Fellowship, 1990.
Takáts Péter: A bölcsesség kozmoszától a szeretet kozmoszáig. A két időáramról. AntropoSophia folyóirat, 2020. Karácsony (29. évf, 3. lapszám).
