Az ember 12 otthona
„A tudás: maga az a tény, hogy a világosság megérint valamely szimbólumot, tekintet nélkül arra a körülményre, vajon a fénysugár tovább halad-e és kivetítést, külvilágot alkot-e valahol a szimbólumon túl, vagy sem… (a tanítvány) tudja, a nélkül, hogy érzékelne, és a nélkül, hogy gondolkoznék. Mert már nincs szüksége érzékelésre és gondolkodásra a tudás létrejöttéhez.” (Kaczvinszky József: A hét beavatás)
Évek óta járom az erdőt, rejtett utakon, olyan ösvényeken, melyek a fizikai szemnek láthatatlanok. Zarándokútjaimon ugyanakkor nyitva tartom a fizikai szemem is, nem csak amiatt, hogy ne ütközzek lépten-nyomon fáknak, hanem azért is, mert lenyűgöz a táj szépsége, az élet elevensége és változatossága.
fotó: Tyna Janoch, Pixabay
Ezeken az erdei utakon egyre nagyobb szomorúsággal vettem észre azt a brutális tájpusztítást, melyet az állami erdészetek követtek el az erdőségeinkben, nem csak a Börzsönyben, ahol élek, hanem a Bükkben, a Mátrában, a Mecsekben, országosan szinte mindenütt. Aztán volt egy pont, amikor nem bírtam tovább: levelezni kezdtem az Ipoly Erdővel – eredménytelenül. Aztán sok hónapos levelezés kezdődött az erdészeti hatósággal – ami szintén teljesen meddőnek bizonyult.
Végül elkezdtem szervezkedni, elkezdtem beszélgetni természetvédőkkel, ökológiában, erdészetben, jogban és klímakommunikációban jártas szakemberekkel. Egy 33 főből álló mag csapat jött össze, akikkel megfogalmaztuk az Erdőszeretet, Életigen petíciót, egy törvénymódosítási javaslatot, melyet egyetlen hónap alatt több, mint 8000 ember írt alá! Ennek a kiáltványnak a célja, hogy együtt leállíthassuk a végvágásos erdőpusztítást, és elkezdődhessen végre a táj- és erdőrehabilitáció, ha már az ENSZ a 2020 és 2030 közti évtizedet a természet helyreállításának évtizedéül jelölte ki. Magyarországon sajnos állami megbízásra 2020 és 2024 közt elképesztő mértékű erdőpusztítás történt. Szóval itt az ideje ezen fordítani!
fotó: Bükki Tamás Aila, Börzsöny, 2024. nov. 1.
Aki komolyan foglalkozik az erdők és emberek sorsával, pontosan látja, hogy sorsunk egybefonódik. És pontosan látja azt is, hogy bár világszerte sohanemlátott ütemben pusztítjuk a klímát szabályozó erdőket, mégsem a fák vannak veszélyben. A 70-es években készült Medows-féle világ- és jövőmodelleket az elmúlt évek tendenciái segítettek pontosítani – mondta el Dr. Horváth Gergely (egyetemi docens, SZE-DFK) a Debreceni Egyetemen 2024. szeptember 26-án megtartott Jog, környezet, spiritualitás konferencián. Ezek szerint 2050 körül egy becsapódásszerű változás várható. A legoptimistább szkenárió szerint a Föld lakossága több milliárddal csökken majd a természeti és társadalmi összeomlás következtében, a legpesszimistább tudományos alapokon álló becslés szerint kb. 2100-ra kihal az emberi faj. Akárhogy is, úgy tűnik radikális változások előtt állunk, melynek első rezgései – aszályos nyarak, az alföld elsivatagosodása, a mezőgazdasági termőterületek rohamos kimerülése, özönvízszerű esők – már a mindennapjaink részét képezik, bőrünkön érezzük a klímakrízis hatásait.
Valencia, Spanyolország, 2024. okt. 31-ei özönvíz eső után. fotó: Jose Jordan/AFP
Itt és most teljes nézőpontváltás következik
Fontos azt látni, ha valami vagy valaki veszélyben van, az nem a fák, vagy a természeti környezetünk, hanem az ember. Ahogy Peter Wohlleben fogalmaz:
„Teljes nézőpontváltásra van szükség: az erdő visszatér. Jó lenne, ha még mi is itt lennénk!” (Peter Wohlleben: Ha a fák lélegzethez jutnának)
És akkor itt hadd váltsak át egy tágasabb perspektívára, ugyanis a világ, amit szépítünk, vagy épp lepusztítunk, feláldozunk kényelmünk és látszólagos, tünékeny gazdagságunk oltárán, csupán egyetlen otthona az embernek a 12 otthona közül.
A jóga gyakorlata és a meditáció folyamata – és éppígy a fák és a tájba írt jelek hálózata – hozzáférést nyit a kereső számára egy sokkal tágasabb információ folyamhoz. A hozzáférésnek sokféle lehetősége létezik.
A 17. századot követően robbanás szerűén fejlődésnek indult a tudomány, melynek törvényei – és most figyelj, mert ez nem köztudott! – nem vezethetők le a megfigyelt jelenségekből (fenomenológiai alapon). Minden természeti törvény, melyet a tudósok valaha is leírtak, intuitíven született. Intuitíven, azaz egy benső képalkotás által; egy olyan folyamatban, amikor a kereső ember elengedve a megértésre tett erőfeszítéseit, végül egy olyan régióhoz ér el, amiből lecsatornázhat információt, és az így lehozott kép, és az ezt kottázó törvény egységes, érthető képbe rendezi végül a megfigyeléseit. A modern technika minden egyes vívmánya, a televízió, a számítógép, az okostelefon, sőt, a személyautó, a repülőgép mind-mind nem evilági régiók beszűrődése, bevetülése erre a Földi létsíkra.
fotó: TheDigitalArtist, Pixabay
A rejtett információt kifejező, a megnyilvánulást létrehozó, azaz lecsatornázó eszköz az ember szemlélő tudata. Az ember sokfajta párhuzamos valóságot képes levetíteni, realizálni. Az ember Földi, azaz a Bhu-lókában megnyilvánuló lénye és elméje a jóga terminológiájában öt testből vagy kósából áll. Az energia testünk, mely az élettani folyamatokat és a gondolatainkat működteti, egy információs hálózat; energia és információt hordozó „vezetékekből”, azaz nádikból, valamint elosztó központokból, ún. csakrákból áll.
Sok tucat csakránk van, de van köztük 12, mely nem csupán élettani és elmebeli működésünkhöz kapcsolódik, hanem beköt mindet 12 létsíkra, más néven 12 lókára, olyan párhuzamos valóságokba, ahol emberek léteznek. Ebből a 12 létsíkból az öt érzékszervünkkel csupán egyet, a Földit tudjuk megtapasztalni, az összes többiről a fenti módon szerezhetünk tudást, és csakis amiatt, mert be vagyunk ezekhez kötve.
forrás: Dr. Timcsák Géza
A Földi létsík alatt van 7 létsík; a tálikus létszintek az atálától az ún. patáláig egyre sűrűbb, nehezebb, sötétebb, fájdalmasabb és kilátástalanabb birodalmak. Ezekből a régiókból szűrődik át Földi világunkba, többek közt a düh, a féltékenység, a mérhetetlen önzés, az aranyéhség, valamint a kegyetlenség. Ez a tendencia sosem csökkent le a történelem során, nem véletlenül. Ezzel a sötét, 7 szintű birodalommal ugyanis minden Földi ember kapcsolatban van, az átjárókat magunkkal hordozzuk. S bár a tála csakrák vagy kapuk mindegyike a lábainkba vetül, ezektől az sem mentes, aki mindkét fizikai lábát elvesztette.
Bármennyit is jógázól, bármennyit jársz szent helyekre és imádkozol, bármilyen tiszta és szent életet élsz is, akármennyire előrejutottál a spirituális utadon, ezek a kapuk veled vannak, és a tálikus befolyás téged is érint, azaz magadban hordozod az önzés, a kegyetlenség és brutalitás kapuit.
Az ember valójában egyet tehet: éber próbál maradni, és ha észreveszi saját testén, lelkén, betegségein, körülményein, hogy valamely tálikus létszint befolyása erősödik, önmagára és lélegzésére figyelve, megfelelő gyakorlatokkal menedzseli a helyzetet. A „kígyót”, a nágák királyát nem lehet legyőzni, csak a fejére lehet lépni – tanítja a jóga hagyomány.
forrás: Dr. Timcsák Géza
Az életünkben megnyilvánuló, fájdalmakat és zaklatottságot hozó tendenciákra így vagy úgy, de reagálunk. Minden hat ránk. A világunk eseményei azt tükrözik, hogy a Földi síkon, azaz a Bhu-lókában az emberek többsége merre indult el. A dolog öngerjesztő, ugyanis aki mindenben a fájdalmasat látja meg, az fájdalmat generál.
A világunkban megnyilvánuló táj- és erdőpusztítás kapcsán a harc felvállalása, egy petíció indítása vagy aláírása, azaz kiállás egy olyan jövő mellett, ahol jó lenne élni, ahol tiszteljük az életet, egy fontos mozzanat, de ami valóban számít: észrevesszük-e a szépet magunk körül. Van-e pozitív jövőképünk? Reményteljesek tudunk-e maradni?
fotó: Fietzfotos, Pixabay
Mindez azon múlik, tudjuk-e menedzselni, alacsony szinten tartani a tálikus befolyás csatornáit vagy sem. Ha nem tudjuk, lehetünk bármilyen hangos zöld aktivisták, spirituális törtetők, kérlelhetetlenül elsüllyedünk, elnyel majd az özönvíz. Ha azonban, minden reális észlelésünk ellenére, tudunk szép, egészséges, az élet gazdagságát és sokféleségét tisztelő, abban gyönyörködő benső képet alkotni és fenntartani, akkor felemelkedünk. Ezért fogalmaztam meg az Erdőszeretet, Életigen kampány 8 perces rövidfilmét úgy, ahogy azt megfogalmaztam és ábrázoltam, hogy realista, de egyben reményteljes-felemelő lehessen – ha még nem láttad, itt találod:
Elkészült egyébként az angol nyelvű verzió is, Kornelia DeKorne zseniális, gyönyörűen költői átiratában, melyet itt láthatsz.
Hová emelkedhetünk?
Van a Földi, Bhu-lóka létszintünk felett még 4 létszint, a Bhuva-lóka, a Szvara-lóka, a Maha-lóka és a Dzsána-lóka – ez utóbbi az a régió, melyet a zsidó-keresztény-muzulmán kultúra Mennyországnak nevez. Mindegyik létszintet emberek lakják – és nem csak lakták! Ma is lakják, bár ezekben a régiókban az idő mást jelent, mint nálunk.
A „felettünk” lévő legközelebbi Bhuva-lókában valóban hatalmas, összefüggő erdők borítják a vidéket – hozzám így ért el ennek a lókának a beszűrődése –, és az emberek itt valóban összhangban élnek a természettel. Hasonló ez ahhoz, ahogy a tündék élnek, összhangban szeretett erdőikkel, szent fáikkal Tolkien Gyűrűk Ura c. eposzában. Apropó: minden mitológia, a kelta, a sumér-akkád, az ógörög és óegyiptomi, mind-mind azokkal a lényekkel van tele, akik az alsó és felső régiókat lakják, azaz osztoznak az emberrel 12 otthonunkban – a kígyóemberek, a fúriák, kentaurok, vagy az angyalok bizony létező entitások.
Az emberi élet itt a Földön egy villanás. Akárhány éves is vagy, ha visszatekintesz tudod, egy villanás volt az egész, mintha meg sem történt volna.
Szvámi Véda így fogalmazott: „Higgyétek el, 30 élet szinte semmi!”
Hogy mi történik veled, hová kerülsz azután, hogy villanásszerű életed véget ér, azon múlik mit tettél a Földi léted során. Mire figyeltél, mire gondoltál? Mire rezonáltál? A Földi létünk különleges létszint, mert az összes között itt lehet a legtöbbet fejlődni – vagy a legmélyebbre zuhanni.
Tehát az erdőkre visszatérve: nem az erdők vannak veszélyben. A fák különleges élőlények, égig érnek, azaz a Földi létsíkban gyökereznek, és a Dzsála-lókáig, a Mennyig ér a koronájuk.
fotó: Jnowlinsimonton, Pixabay
Akkor az ember van veszélyben a maga előidézte klímakrízis miatt? Dehogy van veszélyben! – azt, aki Vagy, senki és semmi nem sértheti, és nem pusztíthatja el. Ez lehetetlen. Azt azonban, hogy milyen tapasztalatokban, fájdalmakban vagy könnyű-ölelő létélményben lesz részed életeid hosszú során át, nagyban meghatározza, hogy mit teszel, mivel foglalkozol nap mint nap. A jelen világunkban olyan erős az örvény, ha nem gyakorolsz nap mint nap egy alkalmas spirituális technikát – ezek egyike lehet akár a jóga, de sok más út a rendelkezésünkre áll – akkor ez az örvény lehúz majd, és elborít az özönvíz.
Azonban sokféleképp felszállhatsz a Bárkára. A Bárka készen áll. A Bárkára mindannyian felférünk, és az összes állatból legalább egy pár, és a sokféle növény és fa lénye-magva is.
A Lélekből származó fénysugarak áthatolnak a szimbólumokon, azaz magokon, vagy szamszkárákon, és létrehozzák, kivetítik a külvilágot. Ugyanolyan lesz mindannyiunknak? Nem lesz ugyanolyan. Ezt a külvilágot – legyen az bármilyen – mag-ad alkotod. Amit tapasztalsz: mag-adnak köszönd.