A narráció válsága, és az öreg Bark felszabadítása
Időnként a Párom rávesz, hogy könyvtárba menjünk. Ő alaposan utánanéz, milyen könyvet vegyen ki, listával érkezik. Ezzel szemben én csak úgy őgyelgek a könyvsorok között.
Múltkor gondoltam egy nagyot: hátha az intuitív érzékelésem segít egy jó könyvet találnom, egy olyat, amire épp most szükségem van. A kriya beavatásom óta a fejem tetején érzem, ha jó az irány. A fejtetőm felpezsdül, ha az, amit tenni akarok összhangban van a történetemmel, és mélyen hallgat, ha nem. Szóval csukott szemmel, a fejtetőmre figyelve mentem végig a könyvsorok között, az ujjam végighúzva a könyvek gerincén. És egyszer csak megállított egy könyv – ebből olvasok fel majd neked egy történetet, a mórok rabszolgájának történetét. Saint-Exupéry írta.
De ne rohanjunk előre, kezdjük azzal, amit a Párom talált. Byung-Chul Han: A narráció válsága c. művében meglepő dolgokat tár elénk. Azt mondja, hogy az információ kérészéletű. A hír és a narratíva, a story tellingbe csomagolt információ is csak pótlék. Ott marad utána egy erőteljes szomjúság. És valóban, a modern embert elárasztó információdömpingben az ember szomjas marad. Miért is?
„Az információ nem tart tovább egy pillanatnál […] Az információ a világot újdonságként fürkésző riporter médiuma. Az elbeszélés annak ellentéte. Nem informál vagy magyaráz. Az elbeszélés egyenesen az információk visszatartását követeli meg. […] Azokra a magvakra hasonlít, amelyek a piramisok kamrájában évszázadokra légmentesen elzárva a mai napig megőrizték csírázóképességüket. (Az elbeszélés) megőrzi a belsejében összegyűlő erőt, mely csak hosszú idő múltán képes kibontakozni.”
Tehát következzen egy intuitív úton talált elbeszélés – Saint-Exupéry tollából. Szigorúan mindenféle magyarázat nélkül.
Apropó, Byung-Chul Han szerint az „elbeszéléshez ellazult állapot kell”. Nos, legyen, itt találsz egy rövid, de meglehetősen hatékony relaxációt, mindössze 23 perc. Pihend előtte ki magad!
Aztán, ha felkeltél, gyere velem a tűz köré, és hallgasd meg, mit mesélek a mórok öreg rabszolgájáról!
Majd figyeld, csöndben, ahogy pattognak a lángok, vagy ahogy feléd borulnak a csillagok.
„Végtelen csöndnyire távol életem sarkpontjaitól… Nem voltam egyéb, mint csillagok és homok közt eltéved halandó, akinek egyetlen öröme van, az, hogy lélegzik. ” (Antoine de Saint-Exupéry: Az ember földje)
Az elbeszélés a Helikon kiadó gondozásában jelent meg 2019-ben. Fordította: Balla Katalin, Rónay György és Takács M. József