Mindenkinek lehetősége lesz arra, hogy tudást szerezzen, képességeit fejlessze, és természet adta képességeit felhasználja az Örömhelyen.– Örömhelyen? – Így fogják hívni a munkahelyeket. /N. D. Walsch, Beszélgetések Istennel, 2. könyv/
Utópia ez az idézet? Mit gondolsz?
Nekem azért tetszik, mert pozitív jövőkép. És ahogy Joganada fogalmazott: „amire a figyelmed fordítod, az naggyá nő az életedben”. Szeretném minél gyakrabban örömemet lelni a munkában. Miért? Mert a nap jelentős részét munkával töltöm.Tevékenykedek egy célért, amit fontosnak gondolok. És ha nem figyelek a jelekre, könnyen kibillenek. Ha kibillenek, azt veszem észre, nagyon elfáradtam. Zakatol az agyam, még a munka után is, amikor már másra szeretnék figyelni (családomra, önmagamra). És ha ezt tovább tolom, egyszer csak elkedvetlenedek. Még akkor is, ha pontosan tudom, miért dolgozom. (Ezt egyébként jó időről időre tisztázni.) De még ha ez világos is, akkor sem egyszerű.
Emlékszem, doktorandusz voltam, szerettem, amit csinálok, én választottam a fizikát. És ahogy zötykölődtem befelé a Műegyetemre, úgy éreztem, valahogy utálom ezt az egészet. Hihetetlen kontraszt volt, amikor beértem és szembejött velem egy életvidám-fürge öregasszony, aki 80 körül járt, és rám mosolygott. Hogy csinálja? Meg is kérdeztem tőle. – Jógázom – ennyi volt a válasza. Hát, ez betalált. Így kezdtem el jógázni jó 20 évvel ezelőtt. Erről, a fizikáról és jógáról részletesen írtam egyik korai cikkemben. Ha érdekel, itt olvashatod el.
A stressz a fejlődés szerves része
Minden munka, minden kapcsolat magában hordozza a stressz lehetőségét. Fókuszálunk valamire, nagyon akarjuk. És ha még nem tanultuk meg, (azaz nem gyakoroltuk be) hogyan lehet megfeszülés nélkül is fókuszálni – erről íram a Munkakedvből kiégés című írásomban, melyet ide kattintva tudsz elolvasni – bizony, lehet, egyre feszültebbek leszünk. De mit tehetek azért, hogy a munkám örömteli, kiegyensúlyozott legyen? Összeszedtem a legfontosabbakat, amire az évek során rátaláltam. Íme:
1. Reggeli feltöltő idő: meditációs és frissítő gyakorlatok
Van hajnalban egy periódus, amikor még minden csendes. A jógik ezt brahmamuhurtának nevezik, ez a reggel 4 és 6 közti időszak. Ezt tartják a legmegfelelőbb időnek az elmélyedésre, gyakorlásra, mert ekkor a „spirituális energiák a legmagasabb szinten vannak” – írja Dr. swami Shankardevananda. Szóval én egy jó ideje arra törekszem, hogy 4-kor keljek. Váltó zuhany lemossa az álom maradványait. Utána pár tisztító gyakorlat, pár hatékony ősi mantra, ami áthangolja az elmémet, majd a feltöltő meditáció következik. Ha az elmém túl hangos – mert nagyon foglalkoztat, izgat valami – vagy ha épp szükségem van regenerálódásra, mert épp felszínre került valami, amivel most kell „megküzdenem”, és azt jelzi a testem, akkor a meditáció előtt vagy helyett ászanákat gyakorlok.
Bükki Tamás Aila – jógaóra, Verőce
Összeállítottam egy rövid gyakorlatsort, és fel is vettem videóra. Ha az X generációba tartozol (35+), akkor ezt érdemes megnézned. Ha az Y generációba (20+) akkor pedig ezt a reggeli jógát ajánlom Neked. Fontos, hogy ne csak nézd ezeket, hanem próbáld is ki! Ehhez nem kell feltétlenül 4-kor kelned. Persze ha kedved van kipróbálni ezt a szent időt, az más 😉 Ami a lényeg: kelj annyival korábban, akár csak 15 perccel, ami számodra most belefér. És gyakorold rendszeresen, legalább 2 héten át! Adj magadnak 2 hetet! Ha naplót vezetsz (érdemes!), könnyebben látod majd, hogy mi az, ami változott. Saját pozitív tapasztalatod számít, az tud meggyőzni arról, hogy ez az út jó-e Neked.
2. Munka utáni pihentető, elsimító relaxáció
A relaxáció mintegy kisimítja az idegrendszert. Elképesztő hatékonysággal oldja a munkában felgyűlt stressz hatásait: oldódnak az izmok feszültségei, rendeződik a vérnyomás, pihen és regenerálódik az idegrendszer. Ha adsz magadnak 20 percet, tapasztalatom szerint teljesen más minőségű lesz az estéd. Mélyebb és pihentetőbb az alvásod, ami segít visszaállítani a hormonális egyensúlyt is. Ilyen relaxációs hanganyagot itt találsz.
A munka utáni relaxáció nem csak feltölt – olyan, mintha új nap kezdődne – egy örömnap minden nap
Ha munka után nagyon zaklatott vagy, és a relaxációban azt tapasztalod, hogy örvénylenek benned a gondolatok, és alig tudsz figyelni, akkor érdemes nyújtózni egyet, kijönni belőle óvatosan (soha ne hirtelen szakítsd meg!) és elvégezni pár lecsendesítő-frissítő gyakorlatot. Erről itt találsz egy video útmutatót.
3. Munka közben és után: feltöltő Uddzsáji pránajáma, légzőgyakorlat
Ha nagyon lemerültnek érzed magad, evés (túlevés) és kávé helyett érdemes 10-20 perc pránajámát végezni. Ezt a gyakorlatot evés előtt, tehát pl. ebéd, vagy vacsora előtt végezd! Ülj le egyenes háttal (ülhetsz széken is, csak ne támaszkodj a háttámlának), majd kezd figyelni a légzésed. Engedd, hogy beálljon a nyugodt, hasi légzés. Szentelj erre 1-2 percet. Majd amikor ez meg van, kezdd lassítani a légzésed. Lélegezz nyugodtan, orron át! Olyan hosszan, amilyen hosszan csak megy, erőlködés nélkül. Szűkítsd a hangszál rést; ilyenkor egy kis hortyogó-susogó hangot fogsz kiadni. A be- és kilégzés legyen tehát egész lassú, ugyanolyan hosszú, és erőlködés mentes. Lélegezz így, hosszan, nyugodtan 10-20 percig. Ahogy lelassul a légzésed, nő a vér CO2 szintje, mellyel együtt emelkedik majd a benső energia szinted, javul az immunitásod, életkedved. Próbáld ki!
Az Uddzsáji párnajámát a munkahelyen is végezheted, pl. egy értekezlet (aliasz meeting) közben; ebben az esetben érdemes nyitott szemmel, nehogy félreértsék :-). Én pl. a minap a vonaton, hazafelé gyakoroltam. Remekül feltöltött, kisimított, mire hazaértem.
Gibran feladja a leckét, amikor ezt írja (A Próféta):
…És mit jelent az, hogy szeretettel dolgozni? Úgy szőni gyolcsot, hogy a szálat a szívedből húzod, mintha azt a gyolcsot az viselné majd, akit szeretsz. Szeretve építeni a házat, mintha az lakna majd benne, akit szeretsz…
Ehhez kell a +1 kulcs: önvizsgálat, önértékelés, azaz Atma Vicsára
Mi is ez pontosan? Érdemes visszatekinteni este a napra. Mi az, ami felbosszantott, kizökkentett, feldúlt? És tudni, hogy a gubanc nem másokban keresendő, hanem önmagamban. Megélni az érzéseket, és megtalálni ehhez az erőforrásokat. Erre egy remek módszert ad az EMK (erőszakmentes kommunikáció). Mert önmagammal is fontos mély és megértő kapcsolatot ápolnom.
Néhány jóga gyakorlat munka után – és nem fáj a hátad, a fejed. És visszatér az életkedved.
És itt jön az őszinte vallomás:
mindemellett van, hogy elfáradok…
Szóval, a minap a munkahelyemen igen elfáradtam. Valahogy a pránajáma sem ment odabent, valahogy nem jutott eszembe. Csak hazafelé a vonaton. Ott nagyon jó, feltöltő volt. Mindennek ellenére estére valahogy még a kedvem is elment mindattól, amit csinálok. Undorig telítődtem, méghozzá azzal, amit imádok: a jógával. Döbbenetes volt! És elszomorító. És bevallom, reggel bizony tovább aludtam, nem keltem 4-kor, mint ahogy szoktam. De örültem annak, hogy maradt még bő félórám a gyerekek ébresztéséig így is. Végeztem tehát egy gyors tisztító gyakorlatot, majd leültem és mantráztam – vitt a pozitív rutin. És mindez visszazökkentett, kisimított. Visszatért a lendületem, az életkedvem. Rendbejöttem.
Csak az élettelen, halott dolgok jellemzője a statikus egyensúly. Az életünkben dinamikus egyensúlyt tudunk csak teremteni. Mit jelet ez? Azt, hogy van úgy, hogy elfáradunk, elkedvetlenedünk. És ez így rendben is van. Azonban tennünk kell azért, hogy egyensúlyba kerüljünk. Újra és újra. E nélkül elsodor a „folyó”.
És ezért fontos a rendszeres gyakorlás: Nem először tapasztalom: a jóga, ha begyakoroltam, és a mindennapi életem részévé tettem, elkezd támogatni. A pozitív rutin segít tovább. Így amikor elerőtlenedek, valahogy mégis leülök gyakorolni. És ez épp elég. És ekkor már akár pár gyakorlat is hihetetlen gyorsasággal tud újra egyensúlyba hozni.
És végül: fontos azt is észrevenni, megünnepelni, ha valami pozitívan változott, sikerült. A hála – ha szánsz ennek átélésére is időt – csodás élet-ajándék lehet.
És amíg munkálkodtok, igazán szeretitek az életet. És az életet munkálkodással szeretni azt jelenti, hogy meghitt ismerősötök az élet legbensőbb titka. /Kahlil Gibran: A Próféta/
Nem akkor érsz célhoz, ha mindent kimerítettél, hanem ha megtaláltad a kimeríthetetlent. /Hamvas Béla/
Jógázni azért kezdtem, mert nagyon nem éreztem jól magam a bőrömben
Fájt itt is ott is: a hátam, az ízületeim, folyamatosan allergiás-asztmával küzdöttem, magas volt a vérnyomásom, és meglehetősen kövér is voltam, és ekkor mindössze 23 éves voltam! Mindemellett kezdtem igencsak letargikussá, enerválttá válni. Emlékszem épp a földalattin zötykölődtem a Műegyetemre, és arra döbbentem rá, hogy semmi kedvem hozzá. Sem a mai naphoz, sem az egészhez. Pedig azt csináltam épp, amit szerettem volna, ami érdekelt. Hát akkor mit akarok tulajdonképpen? – tettem fel magamnak a kérdést. Elkeserített, hogy gőzöm sincs. Nemsokára rátaláltam a jógára. Döbbenetes élmény volt már a kezdetek kezdetén. A fájdalmaim, rossz közérzetem igen gyorsan eltűntek, az életkedvem pedig fokozatosan visszatért. És sok-sok pozitív változás indult el az életemben… Most mégsem ezekről szeretnék írni. Hanem sokkal inkább arról a képről, ami sok-sok év jóga gyakorlás során összeállt bennem. Arról, merre visz ez az út.
A jóga eszköz csupán
Olyan, mint egy repülőgép. Arra szolgál, hogy gyorsabban juthass vele a célba. Sőt, nem csak gyorsabban, hanem sokkal-sokkal kevesebb hajtűkanyarral: nyűggel, nehézséggel, szenvedéssel.
A jóga célja a boldogság
Ezt Swámi Bhaktanandától hallottam így, és azért idézem, mert szerintem igaz.
A jóga célja a boldogság. Jóga és meditáció.
Ánanda – az öröm, aminek nincs ellentéte
Az ánanda – az üdvösség. Ez a létezés öröme, ami lényed legmélyéből folyamatosan árad. A jógával pedig kiművelheted azt, hogy ennek a tudatában lehess. Az ánanda – szemben a gyufalánggal – egy mécses lángja, ami egyenletesen és folyamatosan ragyog, üzemanyaga pedig kifogyhatatlan, az Univerzumot átjáró és fenntartó életenergia.
A jóga egyik legfontosabb hatása, hogy gyakorlása során a jelenbe kerülök. Amikor jógázom, azt a képességem edzem, hogy le tudjak válni a múltbeli dolgoktól, pl. bűntudattól, ill. mindattól, amit jó lett volna máshogy tenni; és le tudok válni a jövő aggodalmaitól is. Hisz a múlt emlék, az elmémben lévő lenyomat, a jövő pedig nem létezik, csupán az elmében, mint kivetítés. A MOST ezzel szemben létezik. A jóga egyik fontos eleme, hogy megtanít hazatalálni a jelenbe. És ez igen felszabadító. Ha ezt megtapasztalod, rájössz majd, nincs szükség sem drogra, sem alkoholra többé, sem arra, hogy jó sokat egyél, hogy feloldódjanak a feszültségeid.
Ám azt is fontos tudnod, hogy a jóga jó hatásait nem elég egyszer-kétszer megtapasztalni. A rossz szokásokat évekig gyakoroljuk, olykor nap mint nap, mígnem betegség lesz végül belőle. A pozitív, valódi örömet hozó szokásokat is nap mint nap kell gyakorolni ahhoz, hogy a régi minták, késztetések, beidegződött reakciók elhalványuljanak.
Legyen valódi választásod!
Reggel nekem úgy csörög az óra, hogy tudjak egy jót jógázni, meditálni, mielőtt elkezdenénk kelteni Párommal a gyerekeket. Az, hogy felkeljek, hogy otthagyjam a meleg ágyat, bizony nehézség. Kell hozzá a sokszor átélt pozitív élmény tapasztalata, hogy milyen örömteli, áramló-pezsgő, és egyben milyen békés utána. Hogy mennyire más a napom, ha jógával kezdem! A reggeli meditáció nekem szükséges ahhoz, hogy újra és újra erőt kapjak, feltöltődjek. Fontos számomra, hogy minden nap megtapasztalhassam, és ébren tarthassam a tudatosságomat erre a létezés-boldogságra.
Nem a testhelyzetek, az ászanák tehát az, ami fontos. Nem az ászanázás a jóga. És nem is a pránajáma (légzőgyakorlatok). Még csak nem is a meditáció. Mindezek csupán eszközök.
Te vagy a fontos
Az, hogy Te minél kevesebb szenvedéssel elérj egy olyan pontra, ahol tudod, ki vagy, és átéld ennek áradó örömét.
16 évesen volt egy döbbenetes élményem. Egy nagy-nagy kétségbeesés, mint örvény magával húzott. Hírtelen olyan pontra értem, hogy reménytelen, kilátástalan lett a jövőm. Elviselhetetlenné vált ez a szenvedés. Akkor megadtam magam. És döbbenetes élményben volt részem – ma már tudom, kegyelem volt. Egy határtalan, áradó, kinyíló boldogság áradt bennem és körülöttem. Olyan intenzív volt, hogy pár másodperc után elviselhetetlen lett. Ömlöttek a könnyeim, és kimenekültem belőle.
Bükki Tamás Aila jógaórája – Verőce
Annak idején megfogadtam, hogy leírom majd ezt valahogy, de aztán rátaláltam arra, hogy ezt már leírták csodaszépen. A legcsodálatosabb szamádhi leírást szerintem Ray Bradbury adta, erről szól a Villanytelep c. novellája*.
Ehhez az élményhez visz vissza engem fokozatosa és finoman a jóga. A hatha jóga előkészít, segít kitisztítani az egész rendszerünket (fizikai, energetikai és mentális szinten) és felkészít a meditáció gyakorlására. Én e mellett a kriya jógát (meditációt) gyakorlom (Erről Swami P. Jogananda: Egy jógi önéletírása c. remek könyvében olvashatsz bővebben. A konkrét technika itt nincs leírva, és ennek jó oka van. A pontos gyakorlatokat beavatás után kaphatja meg egy Mesterektől, aki ezt szeretné).
Swami Satyananda úgy nyilatkozik a kriya jógáról – lásdKundalini Tantra– hogy ez a legszelídebb és legbiztonságosabb módja a kundalini, a benső erő, felébresztésének.
Amikor a kundalini ébred, azt észreveszed: kreatív leszel. Tele életkedvvel. És áradó örömmel. És ez az öröm és boldogság szinte észrevétlen növekszik majd benned, ahogy gyakorlod a jógát, épp úgy, ahogy egy napraforgó nő, és bont lassan szirmokat. Amikor kibontja a szirmait, a nap szépségét tükrözi vissza. És ha észreveszed ezt, benned is ez az a szépség tükröződik.
Ma reggel volt még egy fél órám, mielőtt elindultam volna, hogy egyéni jógaterápiás órát tartsak. Lementem a Duna partra, és beültem egy fűzfa ölébe. Néztem a folyó lassú hömpölygését, a Duna felett lebegő párát, melybe lomhán utat fúrt egy óriás utasszállító hajó. A hullámok feltolták a vizet a fövenyen, majd apró kavicsokat és pár uszadék fát görgetve a víz újra visszahúzódott. Újra csend lett.
Ahogy ott ültem, és figyeltem a légzésem hullámzását, ismét átléptem a létörömbe, mintha egy kapun lépnék át. Ez az öröm egy finom, mindent kitöltő benső öröm, melynek nincs forrása, és nincs ellentéte – 5. örömnek is nevezik.
Biztos vagyok benne, Te is számtalanszor tapasztaltad már, csak nem biztos, hogy tudatosítottad a jelenlétét. Ez az az elnyújtózós, lebegő jó érzés, amit az elalvás előtti másodpercekben tapasztalsz. És ez az, ami magával ragad, amikor megnézel egy napfelkeltét vagy naplementét. Abban a csöndben található, amikor elnémulnak a madarak is. Ez az öröm jelenléted körül bontakozik ki, és bele lehet mélyen merülni. Szinte bármikor. A második Szűz-Halak zarándok utam óta tudom: ez az élet vize. És ez a forrása minden valódi gyógyulásnak.
Ez az a kvantum mező, mely túl van az anyagon, túl a gondolaton. Egy energiával teli csend-tér, ahol ott van minden lehetőség. Ez az a tér, ahová a meditáció által is elérhetsz. És ehhez segítenek hozzá a fák, az erdő, és a csillagképek – odafenn és idelenn.
Szűz-Halak spirituális túrán, egy erdei előadáson
igyelj meg egy állatot, egy virágot vagy egy fát, és lásd, hogyan pihennek a Létben! Ők önmaguk. Hatalmas méltóság, ártatlanság és szentség árad belőlük… Amint felülemelkedsz a mentális címkéken, érezni fogod a természetnek azt a megfogalmazhatatlan dimenzióját, amit gondolattal nem lehet megérteni, s érzékszervekkel nem lehet érzékelni. Olyan harmónia és szentség ez, ami nem csak a természetet itatja át, hanem benned is él. /Eckhart Tolle/
A minap a szív terápiás jógáról adtam elő a Szívünk Napja rendezvényen a Magyar Kardiológiai Társaság felkérésére. És ahogy ott álltam a lelkes, kíváncsi hallgatóim körében – lejöttem a színpadról, mert a szívről és jógáról nem lehet úgy beszélni, hogy én ott fenn, ők meg lent – elmondtam Nekik, hogy felismerhető, amikor elkezdődik a gyógyulás, legyen szó akár a szívről, akár egy influenza-szerű állapotról. Felismerhető, amikor átérzed magadban ennek finom rezgését. És ez hatalmas élmény.
Emlékszem, egyszer lázasan-influenzásan feküdtem. Minden ízületem sajgott. Minden nyirokmirigyem feszített. Mégis, ahogy figyeltem befelé, megtaláltam ezt a gyógyító rezgést. És ahogy figyeltem rá, felerősödött, és kezdte átjárni egész lényemet. Fantasztikus élmény volt ott feküdni, és érezni, ahogy szétárad bennem a gyógyulás. A betegség csupán múló körülménnyé vált általa, mely lehetőséget adott ennek a tapasztalásnak.
Megmártózni az élet vizében annyit tesz, hogy egész lényeddel új jövőt választasz magadnak. És amikor megmártózol ebben, és hagyod, hogy minden sejtedig elérjen ez a gyógyító élet-energia vibráció és fény, megváltozik az idegrendszered, és megváltozik tested teljes biokémiája. Ilyenkor több 1000 gén kapcsolódik ki és be, annak érdekében, hogy megszűnjenek a gyulladások, vagy épp visszaálljon az immunrendszered egyensúlya, és így pl. a tested ne támadja tovább önmagát, vagy épp megszűnjön egy kontrollálatlan sejtszaporulat. Amikor ezt megéled, tudod, elindult a fizikai test szintjén is a gyógyulás – és mindez nemrég már tudományos igazolást is nyert.
Ma már tudjuk, hogy minden egyes gondolatunk, érzésünk és tapasztalatunk során – legyenek azok akár örömteliek, akár stresszesek – saját sejtjeink epigenetikai génsebészeként működünk. Mi magunk irányítjuk sorsunkat. /Dr. Joe Dispenza: A placebo te magad légy: az elme hatalma az anyag felett/
Amikor ezt átéled, tudod, hogy lényegében jól vagy. Lehet, hogy még napok vagy hetek kellenek ahhoz, hogy teljesen eltűnjenek a testi tünetek, de tudod, a gyógyulás elindult, és nem is fog megtorpanni, mert innentől annyit akarsz ebben az áldott állapotban lenni, annyit akarsz fürdeni az élet vizében, hogy esélye sincs annak, hogy beteg maradj. Már egészséges vagy azelőtt, hogy meggyógyulnál.
Ahogy ott ültem ma reggel a Duna parton, fürödve ebben a boldogságban, valóban élveztem minden egyes lélegzetvételem. És ez a jelenlét hihetetlenül gazdaggá tette életem minden pillanatát.
Swámi Mangalananda szokta mondani kriya jóga beavatások előtt: az idő végtelenül értékes, amit földi testben töltünk. Minden pillanat, amikor nem vagyunk Isten jelenlétének tudatában, elpazarolt pillanat.
Bükki Tamás Aila – jógaóra
Amikor nem vagyok minden lélek-zetemnek tudatában, amikor nem érzem, hogy átitatna az élet vize – lényegében eltékozlom saját gazdagságomat.
Ahogy ballagtam vissza a Duna partról, rápillantottam az ott sorakozó 100 milliós villákra. Vajon akik lakják ezeket, akik itt élnek, élvezik-e nap mint nap ezt az emelő erőteret? Vagy csak hajtják magukat azért, hogy még több pénzük legyen? Adnak-e időt és teret maguknak, hogy beléphessenek az élet vizébe, hogy átélhessék azt a gazdagságot, mely túl van a mulandó fizikai világon?
A valódi gazdagság átéléséhez semmire nincs szükséged. Csupán a lélek-zetedre. A figyelmedre. Támogatja, ha keresel egy szép kertet, egy fát, egy folyót vagy erdőt. Ha valahol kicsit csendben lehetsz. Támogathatja egy mantra, jóga vagy meditáció.
A jövő-menő gondolatokat pedig, melyek fel-felbukkannak majd, mert ez a természetük, engedd tovamenni! Mintha a felhők mögött a kék égre vinnéd a figyelmed. Kitágulsz majd hamarosan. És megtelsz ezzel az életörömmel.
Minden élethelyzet, minden betegség, vagy épp konfliktus otthon vagy a munkahelyen, legyen bármilyen súlyos, amiatt jön, hogy rátalálhass az élet vizére magadban. És attól a pillanattól elkezdődik életed legcsodálatosabb utazása – olyan luxus utazás, amit ha pénzért meg lehetne venni, sokan, nagyon sokan lennének, akik minden vagyonukat odaadnák érte, villákat, jachtokat… Azonban ezt nem tudod pénzért megvenni. Azért nem, mert már a Tiéd.
Arra döbbentett rá a zarándoklatom – melynek élménybeszámolóját itt nézheted meg -, hogy mostantól mindehhez különösen erősen kapsz égi támogatást. Elég csak hozzákezdened, és kicsit, egész kicsit kitartanod. Nem kell önerőből emelkedned. Emelni kezdenek, hogy rátalálhass az élet vizére magadban. Hogy rátalálhass az örömre, és arra a gazdagságra, melyet semmi és senki nem vehet el tőled.
Egyet viszont fontos lesz majd megtenned – ez égi törvény: ezt a gazdagságot meg kell osztanod.
Örömem, mint a tavasz, olyan meleg, s az élet minden színterét virágba borítja, Fájdalmam, mint könnyfolyó, olyan teljes, s megtölti a négy óceánt…
Kérlek, szólíts valódi neveimen, hogy felébredhessek végre, és kitárhassam szívem kapuját, az együttérzés kapuját.
Aki állandó boldogságot akar, annak állandóan változnia kell. /Konfucius/
Mélyponton a lányom
Az elmúlt időszakban a kislányom sokat betegeskedett, nagyon fájt a hasa, hetekig nem ment iskolába. A gyerekorvos az ultrahang, vérkép és labor eredményeket nézve is teljesen tanácstalan volt. A gyerek gasztroenterológus úgyszintén. Kétségbeejtő volt.
A nagy mélypontokon, amikor szinte összeomlott a lányom, jóga satkarmákkal tudtunk segíteni rajta. A jóga satkarmák a hatha jóga nagyon erőteljes tisztító gyakorlatai, mely a szervezet méregtelenítését, a nádi-rendszer tisztítását és az energia szint emelését teszik lehetővé – és csupán pár liter tiszta vízre és némi tapasztalatra van szükség hozzá. Betegségek esetén érdemes ezzel kezdeni, és rendszeresen ismételni.
Ahogy az idei jóga konferenciáról zötykölődtem hazafelé a vonaton, egyszer csak összetalálkoztam egy jógaoktató társammal. Ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy shiatsu masszázs oktató. Egyben jött a benső hang: shiatsu kell a lányomnak!
A shiatsu egy speciális masszázs-szerű kezelés, mely az energia blokkokat hivatott oldani.
A shiatsu terápiában alapvetően az akupunktúrás pontok és az azokat összekötő energiapályák (meridiánok) kezelése történik. A megfelelő helyeken alkalmazott ujjnyomás a betegségek, tünetek kialakulásához vezető okokat igyekszik megszüntetni. A shiatsu egyéb módszerei is fájdalommentesek, a kezelés kellemes élményt nyújt. Ez erősíti a terápia hatékonyságát, hiszen az ellazult, kényelmes állapot aktivizálja a paraszimpatikus idegrendszer regenerációs működését, s megteremti a gyógyulás feltételeit.
Az útmutatás az embereken keresztül ér el hozzánk – akkor, ha nyitottak vagyunk. Ha csöndben vagyunk.
Egymás után jöttek a találkozások, bevillantak gondolatok, hogy kit hívjak fel. Nagyon gyorsan megtaláltam a megfelelő embert, aki nagy szeretettel és szakértelemmel fordult a lányomhoz.
A hasi fájdalmai másnapra lényegesen enyhültek. És bár időnként fellángolt még, de a kezelést ismételve láthatóan elkezdett egyenesbe jönni.
Na de mi volt az ok? Miért volt hetekig olyan rosszul?
Mit hoz felszínre az élet?
Minden emberi lény magával hozza megoldandó konfliktusait, melyek a személyiségébe vannak kódolva. Az életünkben minket ért hatások, helyzetek épp azt szolgálják, hogy ezek láthatóvá váljanak, és feloldódhassanak.
Pár éve hazahoztunk egy tündéri kiskutyát egy menhelyről. A kislányom 1 hétre rá besokkolt. Az udvarra se mert kimenni. Gondoltuk elmúlik. Csak nem fél már egy kedves kiskutyától? Na jó, ugrált kicsit, de tényleg barátságos volt.
De, a lányom igenis félt tőle, sőt rettegett. Eltelt 2 hét, aztán még 1 hónap, meg még egy, és a rettegése egyre nőtt.
Ez így nem maradhat – elvisszük a kutyát! Na, akkor meg a fiam kezdett zokogni – nagyon megszerette a kutyust .
Már épp kerestük a kislányomnak a pszichológust, amikor jó egy éves tortúra után egyszer csak feloldódott a kutyától való rettegése. Egyik napról a másikra. Egy hét alatt puszipajtások lettek a kutyával.
A lányomat ebben az életében tudtommal nem érte semmilyen kellemetlen találkozás kutyákkal, ami megindokolhatta volna a rettegését. Mégis, ez ott volt benne. Hordozta magával. És amikor eljött az ideje, felszínre került, hogy láthatóvá legyen és így meggyógyulhasson.
Kompátia – a szerető figyelem játéka
A lányom nagyon szerencsés: hihetetlen érzékenységgel észleli magán a testében tükröződő mentális feszültségeket. Ezek korábban annyira megbénították, egész testét görcsbe fogták, hogy kommunikálni sem tudta, mi van vele.
Ebben nagy segítségünkre voltak anno az Életkerekítő kártyák – ezek jelenleg Kompátia kártyák néven vannak forgalomban, és az „Élménypedagógia” fontos eszközei.
Elsősorban a gyerekek nyitottságán látszik az eredmény. Sokkal nagyobb bizalommal mondják el az érzéseiket. /Redő Júlia, EMK-tréner, a Kompátia kártyák egyik alkotója, táncpedagógus/
Nem csak a csoporttársakkal megélt konfliktusok, kirekesztések, folyamatos látens agresszió. Hanem a félelmei. Félt rosszul szerepelni. Félt hibázni. Rettegett, hogy mi lesz, mit fog szólni hozzá a tanár, ha…
Próbáltuk oldani, érintéssel-masszázzsal, beszélgetésekkel – ezek napi szintűek voltak, a lányom megszokta, hogy bártan hozzánk fordulhat, meghallgatásra, értő és együttérző figyelemre talál. De mindez úgy tűnik nem volt elég. Nagyobb ütemben nőtt a stressz, mint ahogy oldani tudtuk itthon.
A lányomban az iskolai események felszínre hoztak egy újabb feloldandó terhet. Amivel úgy tűnik, ismét gyerekkorában kellett megküzdenie – hasonlóan a kutyás esethez.
A hasfájása elemi erővel emelte ki az iskolai közegből. Annak jele volt ez, hogy gyógyul. És bár jógaterapeutaként tudtam ezt, szülőként, bevallom volt, hogy elveszítettem a fejem és kétségbe estem.
Átvállalható-e egy betegség?
A jógik időnként megteszik, hogy egy szeretett tanítványtól átvállalják annak karmikus terhének egy részét. És maguk élik végig a betegséget. Nos, ehhez még csak jóginak sem kell lenni.
Ültem otthon a cserépkályha előtt, és bámultam a lángokat…
Előző nap egy koncertre mentünk volna, együtt az egész család. Ki is öltöztünk, és elutaztunk Budapestre. Már majdnem ott voltunk, amikor a lányom újra rosszul lett…
Arra kértelek, hogy cselekedj csodákat, és egyértelműen tudattam veled, hogy a csodák természetes, gyógyító és helyreigazító erejű, egyetemes dolgok… ám a kétség vagy félelem szellemében nem tehetsz csodákat… /A csodák tanítása, 2/II-1/
Ültem otthon a cserépkályha előtt, és bámultam a lángokat.
Aztán Párom is odaült, és elkezdtem mondani valamit, ami igaz volt ugyan, mélyről jött, és mégis nagy-nagy teher volt mindkettőnknek. De csak jött, jött. Láthatóvá téve a félelmeinket, démonainkat, melynekben a lányunk is osztozott. A menekülés kétségbeesett álma volt ez, felkavaró rémálom, ami akkor-ott valóságosnak tetszett.
Csak pár nap múlva értettem meg, valahogy bevillant: levettük ezzel a lányom maradék terheit, feszültséggel terhes nappali álmait.
A vezeklés az az eszköz, amely által előrehaladás közben megszabadíthatod magad a múlttól. A vezeklés meg nem történtté teszi múltbéli tévedéseidet… /A csodák tanítása, 2/II-1/
Az isiász, és a gondoskodó intuíció
Másnapra az energia szintem lezuhant. Elővett egy megfázás. Felborult az emésztőrendszerem – elég régóta jógázom ahhoz, hogy ezt érezzem. És megtapasztaltam, milyen az, amikor valakit elővesz az isiász, azaz ülőideg-zsába.
Az ülőideg számos izmot mozgat, és gondoskodik a combok és lábak érző beidegződéséről. Működési zavara sokszínű tünetegyüttest okozhat, az enyhe érzéskieséstől a teljes bénulásig. Az isiász nem önálló betegség, hanem számos egyéb betegség következménye. Az isiászos fájdalom többnyire spontán is oldódik, kb. hat hét alatt.
Egy napig járkáltam mártírként, amikor rádöbbentem, hogy végül is jógaoktató vagyok! – szóval felkeltem ma hajnalban, és elkezdtem rendbe tenni magam. Egy nap isiász fájdalma elég volt, hogy legyőzzem természetes lustaságomat.
Bevallom, még sosem volt isiászom, úgyhogy gyorsan kipróbáltam néhány gyakorlatot, amiről tudtam, hogy ellenjavallt 🙂 – kíváncsi természetem van. Hát, tény ami tény, az előrehajlások, a pascsimottan ászana és társai valóban nagyon ellenjavalltak.
Kerestem, hogy mi hozná helyre. Végigmasszíroztam a meridiánokat. Picit segített, de áttörő enyhülést nem hozott.
És ahogy jógáztam, és figyeltem befelé, és végeztem szelíden, mély odafigyeléssel a gyakorlatokat, ismét az intuíció segített: rádzsakapot ászana, azaz királyi galamb póz – villant be. Hurrá!
Hát, mit mondjak, 5 perc alatt helyrejött az isiászom, legalábbis a 90%-a. Hatalmas élmény volt!
A többi 10% rendezéséhez még majd ismételnem kell. A jógaterápia egyik kulcsa a rendszeres gyakorlás, ismétlés, mely rétegről rétegre képes eltávolítani a mélyen fekvő mentális mintákat, okokat.
A szimfónia teljes élvezete abban rejlik, készen vagy-e hagyni, hogy a hangok elszálljanak. /Anthony De Mello/
Nehéz időszak volt. Mégis, ha visszagondolok a történetre, most hála van bennem. Gyógyultunk. Igen, a betegség valóban a gyógyulás jele és eszköze.
Árnyékvilágunkat mindig külsőként éljük meg… ahhoz, hogy ezeket a részleteket megnézhessük, a tükör reflexiójára van szükségünk /Rüdiger Dahlke, Út a teljességhez/
A poláris világ: az örömteli és a fájdalmas, a jó és a rossz világa. Mindez mája, azaz illúzió, tanítják a jógik. De miért is?
Amit látunk, hallunk, észlelünk, gondolat hullámokat ébreszt (vrittik) az elménkben. A gondolataink pedig érzéseket és újabb gondolatokat keltenek, és mindez vágyakat hoz létre: elvárásokat, hogy kinek hogyan kellene viselkednie. És minek kellene történnie.
Ha nem teljesülnek benső elvárásaid
az feszültté, frusztrálttá, zaklatottá, bosszússá tesz.
Minden olyan gondolat, elvárás, amihez ragaszkodsz (rága) vagy mindaz, amit elutasítasz (dvésa), (így a betegség is!), szenvedést hoz (klista vritti) – mondja Patanjali (Jóga Szútrák). A szenvedés pedig mindaddig tart, amíg fel nem ismered (nem csak megérted, hanem átéled), hogy az, aki vagy, túl van ezen a polaritáson.
Te a lélek vagy
Az, aki benned tapasztalja a poláris világ hullámzásait.
Első lépés: mindaz, ami megjelenik benned egy esemény hatására – bosszúság, düh, felháborodottság – fogadd el. Hisz ez van.
Aztán tudatosítsd: mindez bennem van. Azaz nem én vagyok. Csupán bennem tükröződik. Ezért mindaz, ami történik épp velem, legyen az betegség, vagy baleset, vagy egy konfliktus, annak oka bennem van. Hiszen én észlelem, és én reagálok rá az érzelmeimmel, és újabb gondolatokkal.
„Egyedül” akkor vagy, ha nincs senkid – „magányos” akkor, ha a legjobb társaságban, önmagaddal vagy! Ha a lelked a barátod. /Müller Péter/
Baleset vagy gondviselés?
Pár éve autóval jöttem haza Budapestről, egy jóga óráról. Nagy nyugalom volt bennem. Ősz volt és köd.
Egyszer csak egy kanyarban hatalmas szarvasbika állt előttem az aszfalton. Fékeztem. Megmaradt a nyugalmam, és emlékeztem arra is, hogy korábban egy hasonló helyzetben félrerántottam a kormányt, és annak az lett a vége, hogy felborultam az autóval.
Gyorsan reagáltam, és csak fékeztem. Belül valahogy nyugodt maradtam.
A bika megugrott a motorháztetőn. Az autó eleje összetört, de nem sérültem meg (és remélem a szarvas sem).
Az eset megrázó volt. Ám nem voltam bosszús miatta. Sőt, hála ébredt bennem: a jóga óráért mesteremnek, mert így jelen voltam és idejében tudtam helyesen reagálni. És a gondviselésnek –, hogy komolyabb bajom nem történt.
Azt tapasztalom, hogy egyre szelídülnek elvárásaim, azaz egyre kevésbé ragaszkodom ahhoz, hogy minek kellene történnie bennem és körülöttem, és ami történik, azt egyre könnyebben fogadom. És ezzel együtt egyre nő bennem a béke és életöröm. (Erről már korábban írtam Túl az öröm 100 árnyalatán c. blogomban.)
A szabadság egy benső állapot
Felszabadító, amikor már nem a másikat hibáztatom mindazért, ami velem történik
Ha ugyanis az ok bennem van, és a külvilág árnyékvilágomat csak tükrözi, akkor mindent, ami szembe jön velem, egyfajta örömmel tudok fogadni.
Ettől persze még lehet, hogy kibillent és felzaklat. De ezek valahogy hamarabb lecsengenek, és átadják a helyüket a megértés felszabadító örömének. Minden találkozás és esemény segít nekem. És épp azért tudok rajta változtatni. A reakcióimon. Hozzáállásomon. Ez a szabadság.
Hogyan? Én úgy, hogy újra és újra leülök jógázni és meditálni. Nap mint nap. Ez nagy békét hoz.
Olyan, mintha feljutnék egy hegytetőre, alattam pedig a felhők és a táj – éltél már meg ilyet? –, és így rálátást kapok életem-vidékére. Az utakra. Önmagamra. Ez pedig erőt, stabilitást és biztonságot ad.
A jógát épp arra tervezték, hogy ezt a benső szemléletváltást elősegítse, és ezáltal elvigyen a szabadsághoz.
Egyedül önmagamon van hatalmam változtatni. Senki máson nincs.
És ahogy én változom, a külvilágban elképesztő pozitív változások mennek végbe… Én így tapasztalom.
