„Nem akarom, hogy azon az úton kövess engem, amelyen én haladok a célom felé. Járd a saját utad, kövesd az általad meghatározott irányt, amely benső késztetéseidnek a leginkább megfelel. Ne fogadj el semmilyen állítást csak azért, mert tőlem származik. Ha százszorosan igaz is, mégsem a te igazságod, és így nem fogsz vele azonosulni. Az igazat valósítsd meg, és akkor magadévá fogod tenni az igazságot. Az igazat megvalósítók életpályáját tekintsd csupán bizonyítéknak arra, hogy a cél elérhető.” (S. R. Yesudián, Haich Erzsébet Beavatás c. könyvének előszavában)
Haich Erzsébet, aki a nagy jógi, Yesudián mestere volt, ezekkel a szavakkal kezdi a Beavatás c. könyvét:
„Választ keresek. Tudni szeretném, mi az élet értelme a földön.”
Jóga mesteremtől, Szép Ferenctől azt tanultam, hogy az ember nem egy test, amiben valahogy összerendeződik a tudat és a lélek, hanem egy szellemi lény, aki egy időre kapott egy érző testet.
Emlékszem, épp jóga órára öltöztem át, Feri is ott volt az öltözőben. Meséltem neki, hogy volt egy álmom, pedig ritkán álmodom. Egy öregember jött el hozzám, és csak beszélt, beszélt; magyarul beszélt, de ennek ellenére egy szót sem értettem. Azt azonban tudtam, hogy ez az öregember, a kriya jóga mestervonal egyik nagymestere, Sri Juktésvár.
Feri rám nézett, biccentett, majd kacarászva ennyit mondott:
– Na igen, Juktésvár szokott ilyen huncutságokat csinálni.
Ezért mentem el a kriya beavatásra. Tántoríthatatlan voltam.
„Beavatás nélkül minden spirituális gyakorlás csupán előkészítés. Ez az előkészítés, az energia rendszer és elme tisztítása azonban igen fontos. E nélkül a beavatás eredménye nem tud megfelelően kibontakozni.
A beavatás során a beavató mester, aki belemeríti magát a Krisztus-tudatba, feléd irányítja ennek energiáit, és ezáltal lehetővé teszi számodra, hogy ennek a kapcsolatnak, bármilyen halvány is, tudatába kerülhess. Lehetővé teszi, hogy többet észlelhess a világból, mint amit szemeddel látsz és füleddel hallhatsz.”
Amikor első gyermekünkkel volt a feleségem várandós, hosszan készülődtünk. Például felkerestem egy asztalost, és az ő segítségével, saját kézzel készítettem el a gyermekeim bölcsőjét (később a kislányom is ebben ringott). Egy gyermek megérkezésére lehet készülni, de apává akkor lettem, amikor a pár napos kisfiamat a mellkasomra fektettem, és így aludtunk, szundikáltunk együtt.
Egy beavatás után már nem vagy ugyanaz, aki korábban voltál – bár az életed látszólag változatlanul folytatódik. Életem beavatásai, melyekben részesülhettem, mindig megráztak, új távlatokat nyitottak, és erőt adtak ahhoz, hogy az úton járjak, sőt életörömet és a béke egy új szintjét hozták el nekem.
És egyszer csak megérkeztek hozzám Szép Feri mesterem ezen szavai: „csodálatos halhatatlan lelkek vagyunk”.
Feri tavaly hagyta itt a földi testét. Utolsó hónapjait egy elfekvő korházban töltötte, ahol a két kezét az ágyrács két oldalához kötötték. Azóta megtudtam, hogy jelenleg Magyarországon több korházban az a bevett szokás, hogy a demenseket, vagy hasonló betegeket, illetve végstádiumban lévő embereket, haldoklókat így kikötik, méghozzá akár hetekre, hónapokra, azért, hogy ne rángassák ki a karjukból az infúziót, vagy ne szedjék le magukról a pelenkát. Túl kevés az ápoló – ezzel érvelnek. Ezért aztán így haldokolnak, most is, több ezren, megfeszítve, megkínozva.
Amikor Ferit utolsó napjai előtt meglátogattam, a hús már felszívódott róla, élő csontvázként feküdt ott megfeszítve. Majdnem elsírtam magam. Aztán meghallottam őt, pedig már nem tudott beszélni. Felemeltem a fejem. Nem ott volt az ágyban, az agyongyötört testben, hanem fölötte, fényben, és azt mondta nekem szavak nélkül: Ugyan! Nézz rám! Engem nézz! És láttam őt. Jól volt, soha jobban!
„A halhatatlanság felfedezése éppen abban áll, hogy magamnak kell felfedezni a következő igazságot: „halál” egyáltalán nem létezik, az ember – tehát én is – az egész örökkévalóság során halhatatlan volt, és az is lesz. A halhatatlanságot ugyanis mindenkinek magában és a maga számára kell felfedeznie, senki más nem adhatja át nekünk ezt az igazságot.” (Haich Erzsébet: Beavatás)
A beavatás az ősi időkben egy több napos, nagyon kemény folyamat volt; mindjárt bemutatom, hogyan avatta be az egyiptomi papság Mózest – Kodolányi János gyönyörű és igaz módon leírta. De előtte azt kell tudnod, hogy az idők változnak. Az egyik legjelentősebb változást maga Jézus hozta el. Ma már nem kellene azon az úton végig menni, amin Mózes és Jézus is végig ment.
„Ezt a régi beavatást Krisztus-Jézus újjal helyettesítette, azoknak az erőknek a segítségével, amelyekről még szólnom kell. A beavatás régi formájának meg kellett szűnnie, de átmenetet kellett teremteni a régi korszakból az újba. Még utoljára valakinek, átmenetként, a régi módon kellett a beavatásban részesülnie, de már a keresztény ezotériában. Ezt pedig csak maga Krisztus vihette végbe, és beavatandónak az volt kiszemelve, akit Lázárnak nevezünk.” (Rudolf Steiner: A János-evangélium)
A beavatás folyamata Jézus óta is jelentősen átalakult, valamikor a 19. század küszöbén. A beavatásra való felkészülés egyik legismertebb eszköze jelenleg a hatha jóga, a beavatás pedig az egyes jóga tradíciók mesterei adják át annak a tanítványnak, aki ezt kéri.
A másik legjelentősebb lehetőség a beavatásra való felkészülésre a Természettel való elmélyült kapcsolat. A Természetet nem lehet megismerni csupán a botanika, zoológia vagy az ökológia módszertanával. A Természetbe merülve az ember átélheti, hogy ő egy sokkal-sokkal tágasabb lény, mint korábban gondolta. És vannak a Természetben ősi Mesterek által berajzolt kapuk, és ezen átlépve átélheti az ember a beavatást. Ezt az új beavatást mutatom meg Az öt fa c. könyvemben.
A beavatásnak több szintje van:
„A beavatások a fejlődés fázisai, állomásai […] Minden egyes fokon a tanítvány szemlélete, felfogása, önismerete és természet-ismerete teljes egészében megváltozik. Minden, amit addig biztos alapnak hitt, újra meg újra összeomlik alatta, rommá lesz, és minden egyes beavatási fok az előző fokozat romjain épül fel.” (Kaczvinszky József: A hét beavatás)
Aki író, az tudja, hogy amikor az ember kézzel ír, van annak egyfajta varázslata. Van egy pont, amikor a kézzel író csatornává válik. Attól a ponttól nem fogalmaz, hanem átadja magát, és a toll magától mozdul a kezében. Egy író, aki ezt megtapasztalta már, felismeri, amikor egy másik író műve ilyen ihletett mű. Meggyőződésem, hogy amit Kodolányi Mózesről leír Azégő csipkebokorban, így született, Kodolányi lecsatornázta közén az ákasában ott lévő ősi történetet. Alább ebből a könyvből olvasok fel neked, felolvasom belőle Mózes, azaz Mósze egyiptomi herceg legmagasabb szintű beavatásának gyönyörű történetét. Azért olvasom fel, hogy átérezhesd, hová visz az az út, amelyet együtt járunk. Íme:
Ahogy fentebb írtam, az út, és a beavatás időről-időre változik. A jelen kori beavatás kihívása, hogy az ember fel tudja ébreszteni magában azt az erőt, ami a kitartó és rendszeres, napi szintű gyakorláshoz kell, legyen ez jóga, meditáció, vagy a természettel való, egyre mélyülő kapcsolat.
A Természet sokkal több, mint aminek látszik. Például azt tudtad-e, hogy minden egyes fa kapcsolatban van az élővilág egészével? Minden fa megnyit számodra egy kvantumalagutat a teljességhez. Ott, ahol élsz, biztos, hogy vannak például Lélekalagutak. Felismered-e ezeket?
Irodalom:
Rudolf Steiner: A János-evangélium (Hamburg), GA 103, Géniusz Kiadó, 2018,
Kodolányi János: Az égő csipkebokor, 1. kötet, Magvető Kiadó, Budapest, 1978, 4. kiadás
Bükki Tamás Aila: Ahol a párhuzamosok egybeérnek, Gájatri Könyvkiadó, 2021.
Kaczvinszky József: A hét beavatás, Hermit Kiadó, 1946.
Elisabeth Haich: Beavatás – Óegyiptomi misztériumok, Édesvíz Kiadó, Budapest, 2022.
Nem adhat szeretetet az, akiben nincsen; s csak akkor lészen őbenne, ha másnak adja. /Szent Ágoston/
Hogyan oldható fel az a paradoxon, melyre Szent Ágoston rámutat? Egy különleges folyamat miatt lehetséges: jelenleg az idő egyszerre folyik két irányba, és emiatt az okozat okká válhat.
Épp ez az a jelenség, ami miatt egész emberi civilizációnk túl fogja élni ezeket a sorsfordító időket. Nem az oltás hozza a védelmet, hanem az oltalom. Csak rá kell találni.
Kiút a slamasztikából
Valaki a minap ezt mondta nekem: most, hogy a vírust legyőztük, már szívesen eljönne hozzám jógaterápiára.
Hát, igen. Egyik nap még mindenki maszkban hömpölyög a zsúfolt szupermarketekben, a következő nap pedig már senkin nincs maszk. Megdöbbentő, és elgondolkoztató!
Valóban győztünk?
Azt gondolom, semmit nem győztünk le.
Ismert ugyanis, hogy ha valakinek élettörténetében szükségszerűen ott van egy influenza-szerű betegség, mely túlsegítheti bizonyos benső elakadásain, és ennek a betegségnek a kimenetelét megakadályozzuk vagy hátráltatjuk, pl. beoltjuk az illetőt, akkor egy hasonló betegség várhatóan fogást fog találni rajta hamarosan, hogy elvégezhesse gyógyító feladatát [1]. Hacsak nem változtatja meg az illető egész szokás és életfelfogás rendszerét. Ez viszont eléggé nehéz, megfelelő eszközök nélkül csaknem lehetetlen.
Az oltás jóvoltából túljutottunk a ránk váró esemény láncolat második fázisán. A folyamatok azonban folytatódnak, most kevésbé láthatóan zajlanak tovább. Egyre nyilvánvalóbban azonban összefonódnak majd emberi létünkkel és küldetésünkkel.
Vírusok és gyilkos drónok
A mérhetetlenül nagy slamasztikát nem a koronavírus okozza tehát, és nem is a vírus különböző variánsai. A COVID-19 járvány csupán egyetlen eszköz ebben, asszisztálja, előkészíti a ránk váró élet eseményeket. A gerjesztett félelem által egyre nagyobb embertömegek válnak egyre inkább irányíthatóvá, önszántukból lemondva emberi szabadságuk egyre több aspektusáról.
Mindeközben egyre erősödik annak élménye, hogy ez így elviselhetetlen. Mert valódi, élő emberi kapcsolatok nélkül nem tudunk létezni.
Biztonságukra hivatkozva rávesznek arra, hogy egyre inkább belemerüljünk a digitális világba. Gyermekeink, élő kapcsolatok helyett, mert a külvilág fájdalmasan bizonytalan, egyre inkább a digitális világ érzelem-sekély, de biztonságosnak tűnő világába menekülnek, egy egyre realisztikusabb virtuális világba, mely épp azt az ingert szállítja nekik, amelyre „vágynak”. Csakhogy a vágyaik már nem az ő vágyaik.
Lehet, hogy úgy gondolod, téged ez nem érint, mert pontosan tudod, hogyan tartsd ettől távol magad, hogyan őrizd meg testi és lelki egészséged.
Engedd meg nekem, hogy egy szomorú tényre hívjam fel itt a figyelmed: már bevetésre készen állnak azok a gyilkos drón robotok – számol be róla a Nemzetközi Mérnök Intézet (IEEE) cikk írója döbbenten, és közös fellépésért kiáltva [2] –, melyek egyenként képesek likvidálni azokat, akiket az épp uralmon lévő hatalom valamiért nem kedvel. Úgy tűnik, hogy ez a hatalom jól tudja, hogy elegendő 5% körüli máshogy gondolkodó, hogy beálljon egy jelentős fordulat. Így hát úgy tűnik, nem szeretnék a véletlenre bízni, és akiket nem tudtak félelemben tartani és szabályozni a vírus fenyegetésekkel, más módon szeretnék majd elcsendesíteni. Ennek a háborúnak a frontja sajnos nem távoli, mint a korábbi nagy világháborúk esetében, hanem minden város minden utcáján, sőt minden ember otthonában ott van, és egyre inkább ott lesz.
Jó 100 évvel ezelőtt beszélt erről a korról Rudolf Steiner. Arról szólt, hogy amikor a 3. évezred szinte még el sem kezdődik, a földre születik majd egy hatalmas szellemi lény, Ahrimán. Úgy tűnik, hogy jelenleg Ahrimán földi inkarnációja 20-22 éves, és várhatóan 30 éves korában fogja kiteljesíteni küldetését [3]. Ahrimán a félelem eszközével dolgozik, és felhasználja a materialista tudomány és vallás kínálta eszközöket célja eléréséhez.
Azok az emberek, akik elfogadják Ahrimán ajánlatát, teljesen elveszítik majd a szabadságukat – lényegében robottá válnak majd, megszűnnek érző, szabad, spirituális lénynek, azaz embernek lenni.
A gyógyító, 2 irányba áramló idő
Az ahrimáni jelenség azonban két arcú:
… a gonosz erők az emberi fejlődés érdekében kaptak hatalmat ebben a szakaszban. Az ő feladatuk, hogy segítsenek az embernek szabaddá válni… Az igazi szabadság akkor kezdődik, amikor az ember az ellenerők befolyása alól kiszabadulva hozza meg döntéseit. /Rudolf Steinert idézve Takáts Péter [3]/
A szükséges pozitív változást nem tudja semmilyen emberi szerveződés előidézni. Sem tudományos, orvosi felfedezés nem hozza meg a gyógyulást. Ha abban bízol, hogy majd más megment, meggyógyít – fájdalmasan tévedsz. A változást neked kell akarnod, és neked kell megtenni ehhez a szükséges lépeseket. Az idő sajátos, kettős természete azonban a segítségedre lesz ehhez. De vajon hogyan?
Közel 10 hónap kellett, hogy a Szűz-Halak zarándoklat élményei integrálódhassanak bennem. Napi meditációim segítették ezt. És csodálatos szellemi lények, akik elém hozták azokat az élet-eseményeket és információkat, melyek végül megérlelték azt a képet, melyet itt most szeretnék neked megmutatni. Hálával tartozom Nekik. Ahogy Neked is, aki ezt most olvasod vagy hallgatod, hiszen a Te jelenléted is inspirál most, ahogy ezeket a sorokat írom – visszafelé az időben. Mert az idő, úgy tűnik, egyszerre két irányban folyik.
Ok nélkül nem lehet okozat, és ok sem létezik okozat nélkül. Az okot az okozatai alkotják meg; az Atya a Fia által lesz Atyává… /Csodák Tanítása, 28. II. 1./
Sakti vagy kundalíni: a felfelé áramló energia
Kétféle energia áramlás van, és tart fenn minket. Az egyik energia alulról felfelé törő, melyet a Védák és Tantrák írói Saktinak más néven Kundalininek is hívnak. Pl. a hatha jóga gyakorlás szerepe, hogy a Nap típusú kiáradó, és a Hold típusú befogadó minőségeket kiegyensúlyozza, valamint az energia pályákat kitisztítsa, mert csak ekkor emelkedhet fel könnyedén az emberben ez az életenergia. Ez a Földanya tápláló energiája.
Az életenergia emelkedését sokféle úton segíthetjük, és természetes úton is megtörténik. Minden élet esemény, mely az 5 érzékszervvel észlelhető idő folyam történéseibe van ágyazva, minden külső és benső helyzet és konfliktus, és minden minket érintő betegség is épp ezt szolgálja. A szabadság iránti vágyunk vitt arra rá, hogy megízleljük a jó és rossz tudásának fájáról származó gyümölcsöt. És ezáltal létrejött bennünk a jó és rossz ítélete, a szép és csúnya, a kellemes és kellemetlen élménye, sőt, valami más is történt.
Az ősi, Védikus hagyományokra épülő Tantra világmodelljében létezik egy erő, melyet mája-saktinak hívnak, és mely a világ lényegi valóságát számunkra elfedi. Ez fokozza az Én-ség (ahantá) és az Az, vagy objektív világ (idantá) elkülönülését. Ennek az elfátyolozó hatásnak a következménye, hogy a létezés alapvető energia minőségei és lét tapasztalatai megváltoznak. Amikor kikerültünk a Paradicsomból, létsíkot váltottunk. Az örökkévaló tudat (nitjá) pl. átalakult az idővé (kála), a teljesség (púrna) pedig egyéni vággyá lett (rága), valamint a mindentudás karaktere (szarvadzsnya) a korlátolt tudomány világfelfogásává redukálódott (vidjá) [4].
Vagyis a tapasztalható világ minden mozgással, energiával áthatott jelensége összefügg a megfigyelt és megfigyelő különválásával, valamint egy, a tapasztalatunkat egyre inkább elfátyolozó erővel.Ez az elfátyolozó erő hiteti el velünk, hogy csak a körülöttünk lévő 5 érzékszervvel megtapasztalható világ a valóságos. Pedig ez a világ is az elménkben jön létre.
Mi a baj a materialista felfogással?
A dolog akkor válik kritikussá, amikor beüt egy krízis helyzet, ami pl. a létünket fenyegeti. Amikor jelzik a TV-ben, hogy itt a járvány következő hulláma, máris milliók rettegnek az apró, láthatatlan fantom lény-részecskék miatt, mert elhiszik, ha ezeket belélegzik, akkor meghalhatnak és eltűnhetnek. Azonban a krízis annyit jelet: keresztút. Így ki is nyílhatunk egy tapasztalati tudás előtt, mely a biztonságunkat nagyon más alapokra helyezi.
A kvantumfizikától Krisztusig
Van egy idevágó, és nagyon izgalmas jelenségkör a kvantumfizikában. Egy rendszer két kvantum állapota közti átmenetet mindig energia-folyamat biztosítja. Amikor egy fizikus ki akarja számolni, hogy milyen valószínű egy ilyen átmeneti folyamat, pl. milyen valószínűséggel fog egy külső hatásra egy gerjesztett atom vagy atommag átalakulni, és közben pl. fényt kibocsátani, akkor a számításainak átláthatósága végett fel szokták rajzolni a vizsgált folyamat ún. Feynman-gráfjait. Minden egyes gráf egy-egy elvégzendő számítást jelöl. A Feynman-gráfok belsejében azonban egy különös dolog tűnik fel: egyszerre áramlik az idő előre és visszafelé. Pontosabban, ahhoz, hogy a számítás során helyes eredményt kaphassunk, figyelembe kell venni azokat a folyamatokat is, ahol az okozat megelőzi az okot. A kvantumfizika modellje feltár előttünk valami fontosat. Létezik visszafelé áramló idő, és ezzel összhangban van egy működtető energia.
Minden tudományos igazság felfedezését, pl. a kvantummechanika modelljének megtalálását is épp ez tette lehetővé. Minden jelentős tudományos felfedezés ugyanis intuitív, ismerete semmiből nem vezethető le.Ez az energia úgymond felülről lefelé ereszkedő. A jóga és Tantra ezt Sívának vagy Bhaktinak hívja. Ennek az energiának a magunkba fogadása egyéni folyamat, ha készen állunk rá és kérjük, megtörténik. Ez a folyamat Krisztus második eljövetele.
Fényteste által az ember, ha hisz az igazi Világosság létezésében – ennek a Világegyetemnek az Életében – megkereszteltetik, vagyis belemerül a Szent Hang áramába. Ez a második keresztség, azt lehet mondani, ez az ember második születése, a neve Bhakti jóga. E nélkül az ember soha meg nem értheti a valódi, benső Világot, Isten Országát. /Szvámi Sri Juktésvár [5]/
Ez a visszafelé áramló idő folyam teszi lehetővé, hogy megérezhessük, mit kell tennünk, mi az, ami összhangban van önmagunkkal és az Egésszel. Ez teszi lehetővé, hogy felismerhessük és követhessük sorsfeladatunk. Az elkövetkező évtizedek szabadságfosztó terrorjának szorításából csak az tud majd kibújni, aki képes kiművelni magában ennek érzékelését, s belülről meghozni döntéseit. Az oltalom nem külső körülményektől függ, hanem benső állapot hozza létre. Mindez hatékonyan elősegíthető – egy lehetséges útról részletesen szóltam Oltás vagy oltalom c. írásomban.
Mindennek kulcsa, hogy felismerjük: nem vagyunk egyedül, életünk minden mozzanatát szellemi lények segítik, kísérik. Azonban a sorsunkba, mivel szabad akaratot kívántunk és kaptunk, nem avatkozhatnak be, csak ha hozzájuk fordulunk, és kérjük a segítségüket. Ez az új szövetség szellemi kísérőinkkel, és a magunkba fogadott Krisztusi erővel képes megtapasztalhatóvá tenni azt a fény energiát, ragyogást, mely végül jó időre száműzi majd Ahrimánt jelenükből, és a közös jövőnkből.
Ezután következett a teremtés történetének második fele, amelyben már nem az Istenek, hanem az ember a főszereplő. Ebben a szakaszban az embernek az a feladata, hogy azt, amit az Istenek addig kisugároztak, most ő befogadja és átszellemiesítse. Ebben a teremtési folyamatban kell az embernek a bölcsesség kozmoszát a szeretet kozmoszává átalakítania. /Takáts Péter [6]/
Nem a megvilágosodás a cél
A mai kor spirituális útját járó emberének nem a megvilágosodás, a teljességbe olvadás vagy szamádhi tapasztalata kellene, hogy a célja legyen. Hanem az, hogy átélje, ahogy felemelkedik benne a Sakti, azaz a Földanya energiáját, és átélje, ahogy magába fogadja Krisztus lényét és energiáját. Ez a két energia pedig összekapcsolódik, összefonódik a szív terében.
Ez az energia az, ami oltalmazza az egyént, és ez az, melyet két karunkon át tovább adhatunk azoknak, akiket szeretünk, és akik ezt szeretnék. A két energia és idő folyam szimbóluma a felfelé és lefelé mutató háromszög, melyet körbe vesz a kör, vagy az Atya, és a középen ott van az Én, avagy a Fiú. Ez a szimbólum a szív csakra jantrája is egyben:
Az igazi öröm, ahogy Szép Ferenc jóga mesterem mondta, az, hogy rajtunk át áramlik ez az Isteni tudás, öröm, és támogatás. Az igazi ajándék pedig, emberi létünk legszebb ajándéka, hogy mindennek tudatában lehetünk.
HIVATKOZÁSOK
Michaela Glöcker, Andreas Neider, Hartmut Ramm: A koronavírus-válság megértése és kezelése, lásd itt.
Stuart Russell et al.,: Lethal Autonomous Weapons Exist; They Must Be Banned; IEEE Spectrum, 2021. június 16.-i szám, lásd itt.
Takáts Péter: Amit Ahrimán elkövetkező inkarnációjáról tudnunk kell, Antropozófiai füzetek 25, Genius Kiadó, 2018.
Prof. S. K. Ramachandra Rao: The tantra of Sri Chakra, published by Sharashana Prakshana, Bangalore, 1984.
Szvámi Sri Juktésvár: Kaivalya Darsanam – A Szent Tudomány, Self-Realization Fellowship, 1990.
Takáts Péter: A bölcsesség kozmoszától a szeretet kozmoszáig. A két időáramról. AntropoSophia folyóirat, 2020. Karácsony (29. évf, 3. lapszám).
