A világ legértékesebb anyaga – spirituális hangos novellák

A világ legértékesebb anyaga – spirituális hangos novellák

Im itt vagyunk, gyanakvón s együtt,
az anyag gyermekei.
Emeljétek föl szívünket! Azé,
aki fölemeli.
Ilyen erős csak az lehet,
ki velünk van teli.
(József Attila: A város peremén)

Vajon mit jelent az anyagi biztonság? Biztonságban érezhetem magam, ha bőven van pénz a bankszámláimon? Bár, ugye, a pénzből sosem elég. De legalábbis elég pénz legyen ahhoz, hogy megszerezzem, ami épp kell az életemhez, a kényelmemhez, vagy épp amire vágyom.

Na de mi van akkor, ha egyszer csak az, amit stabilnak gondoltam, meginog és szétesik? Például minden pénzem eltűnik, mert az elektronikus bankrendszer is eltűnik. Ugyan már! – szinte hallom a méltatlankodást –, hogy tűnne el, ez egy többszörösen biztosított informatikai rendszer, és ráadásul ott az állami, aztán az európai banki garancia!

Tudtad-e azt például, hogy nem csupán a környezetünket, a földet, a tavakat, az óceánokat szemeteltük tele (a nagy Csendes-óceáni szemétsziget mérete 143-szorosa Magyarország területének!), hanem már a világűrt is?

Igen, elképesztő sok szemét kering a fejünk felett. Miért gond ez? Hát azért, mert ha egy aprócska, öklömnyi űrszemét úgy 30-40 ezer km/h sebességgel belerobban egy kommunikációs műholdba, majd a kommunikációs műhold sok ezer darabja a következőbe, és annak darabjai a következőkbe, és így tovább… Akkor mi lesz? Akkor a Földön összeomlik a kommunikáció, méghozzá igen gyorsan, akár 1 óra alatt. És akkor nem fogsz tudni vásárolni a neten, nem fogsz tudni egy jó ideig telefonálni, nem tudod majd használni a bankkártyádat a boltokban, és a bankfiók sem fog tudni majd neked pénzt kiadni. Bizony, a számítások szerint egy ilyen összeomlás 2028-ig várhatóan 100%-os bizonyossággal bekövetkezik. Ha érdekelnek a részletek, a Mindenségit! ezen adását ajánlom a figyelmedbe, igen érdekes dolgokat mesél Dr. Rontó Attila környezetvédelmi és űrjogász.

Mi a fenének rémítgetsz ilyesmivel? – szinte hallom ezt a jogos felvetést.

Azért, mert szeretném megmutatni neked, hogy ez bizony jó hír.

Ugyanis a spirituális ébredés egy fontos fázisa, hogy az anyagi világ korábbi vélt biztonsága meginog. Ahogy Eckart Tolle mondja, valami rozsdállani kezd. Megromlik a korábbi egészség, vagy megrendül a szilárdnak vélt anyagi stabilitásunk.

Ekkor ugyanis elkezdjük keresni azt, mi az, ami stabil az életünkben. Gotama Buddha is ezt kereste. Minden nagy jógi ezzel a kereséssel kezdte. És végül rábukkantak a lényegre. Ami olyan-olyan egyszerű, ami ott van az orrunk előtt. Te vagy Az. Mert tudod, aki belőled néz ki a világra, az a valaki, aki ugyanaz volt gyermekkorodban, kamaszkorodban, és aki most is ugyanaz, a benned élő lélek – változatlan. Nem születik és nem hal meg.

Az út, amit bejárunk segít, hogy letehessünk minden zavarót, súlyosat, a fájdalmas történetünket, a sérüléseinket, megbetegítő téveszméinket.  

És akkor most következzen egy rövid hangos novella a világ legértékesebb anyagáról: a semmiről. Remélem a Vákuum kereskedők c. írásom elgondolkoztat, örömet hoz – és végső soron felszabadít majd. Íme:

B. T. Aila: A vákuum kereskedők

A vákuum különös valami, pontosabban a valami hiányának különleges állapota. Megkülönböztetünk kis, közepes, nagy és ultranagy vákuumot, aszerint, hogy köbcentiméterenként hány atom illetve molekula maradt benn a térben. Ha csak pár ezer atom van egy köbcentiméternyi térfogatban, az már ultravákuumnak számít. Ultravákuumot rendkívül nehéz létrehozni. A leszívás mindig többlépcsős módon történik: az elővákuum szivattyút turbó- illetve molekuláris vagy diffúziós szivattyúk követik, s végül a krioszivattyú lép működésbe, ami a néhány Kelvin fokú folyékony hélium vagy hidrogén segítségével kifagyasztja a vákuumtérből a “ritkán” lévő atomok további hányadát. Minél nagyobb vákuumot akarunk elérni, az eljárás költsége annál magasabb, az ár pedig exponenciálisan nő a csökkenő atomszámmal. Az abszolút vákuum — amelynél már egyetlen atom, sőt, az elektromágneses sugárzás egyetlen energiakvantuma sincs jelen a térben (eltekintve a mindig jelenlevő fluktuációktól) — elérése lehetetlen. 

Hiába, Univerzumunkat mindenhol zsúfolásig megtölti az anyag és az energia, nem hagy szinte egy kanyi helyet sem. A világűr, a bolygók, a naprendszerek és a galaxisok közti tér temérdek anyagot tartalmaz; még ott is, amire azt mondjuk, hogy a semmi, még az is tele van csillagközi porral, és mindenekelőtt hidrogénnel, ami a napok fúziós tüzelőanyaga, és nem utolsósorban fénnyel — a “tiszta” energiával — amely ezen napokból és más irdatlanul öreg forrásokból származik. Abszolút vákuum tehát sehol sincs; legfeljebb vannak sűrűbb és ritkább helyek. Abszolút vákuumot, az anyagtalanságot létrehozni éppúgy nem lehet, ahogy nem lehet megfogni és megállítani az időt. 

És most figyeljenek! Amit fent írtam, nem igaz. Egyszerűen megcáfolta az idő! 

Ez a történet pedig valójában itt kezdődik: 

Abszolút vákuum valóban nem volt mindaddig, amíg meg nem jelentek az első vákuum kereskedők. A vákuum kereskedők szó szerint vákuumot árultak szerte a Földön. Senki nem tudta, hogy honnan jöttek, ahogy azt sem, hogy honnan szerezték a lehetetlent, a tökéletes vákuumot. A vákuumot kis hatszög alapú, fekete hasábokban árulták. A hasábokban pedig a tökéletes semmi volt. A hasábok különleges anyaga semmi mást nem szolgált, mint hogy távol tartsa az anyagot, a fényt illetve minden más energiát attól az egy köbdeciméternyi tértől. A kemény, fekete, különös hasábok elképesztették valamennyi ország tudósait. Bonyolult berendezéseket terveztek, hogy megcáfolják a lehetetlen létezését, de minden kísérlet, amiről a tudományos sajtó beszámolt, a vákuum kereskedőket igazolta: a kis hasábok tényleg vákuumot tartalmaztak. Alig telt el néhány hónap és a vákuumkereskedők a világ legszkeptikusabb, legkonzervatívabb embereinek, a természettudósoknak a hadát már meg is győzték. A többi pedig? Majdhogy nem csak jó propaganda kérdése volt.

Amíg a fizikusok főleg azt kérdezték, hogy hogyan csinálták, addig a világ gyakorlatiasabb fele azt kérdezte, hogy: de mire jó ez az egész? Mire jó nekünk egy kis doboz, amiben tökéletes semmi van? Ám ez utóbbi kérdésre hamarosan meg is kaptuk a feleletet.

*

Az történt, hogy a vákuum kereskedők egyszer csak ott voltak mindenhol. Reklámoztatták magukat a médiában: újságok hasábjai közt és a címlapjain, utcai plakátokon, és tőlük harsogott minden tévé az öt kontinens minden civilizált szegletén (azaz ahová már befúrta magát a televízió). A vákuum kereskedők vákuum-shopokat nyitottak minden ország minden városában. Ezekben az üzletekben semmi mást nem lehetett kapni, mint tiszta vákuumot. Hogy az mire jó? Azon kívül, hogy önmagában, tudományos szempontból rendkívül érdekes dolog, tulajdonképpen semmire. DE! Az emberek irdatlan pénzeket megadtak a vákuumért — a kis fekete hasábot ugyanis igencsak drágán adták a kereskedők. A kereslet pedig rohamosan növekedett. Egy hónap sem telt bele, és senki nem kérdezte többet, hogy mindez mire jó. Értékcikk lett, pontosan ugyan úgy, ahogy érték az arany. Hányan kérdezik, hogy az arany mire jó? Leszámítva nemesfém jellegét és jó vezetőképességét, amiért az elektronika iparban használják, valljuk be, az arany semmire se jó. Ha jól belegondolunk, a sokkal keményebb, fizikailag ellenállóbb vashoz képest az arany gyakorlati szempontból értéktelen. Értékké az teszi, hogy az emberek rajonganak érte. Hogy szép ékszerek készíthetők belőle, csak ál magyarázat, hiszen más, kevésbé „értékes” fémekből is hasonlóan szép dolgok készíthetők. Hogy kevés van belőle? És ugyan mihez kevés? Nem, az arany azért értékes, mert kineveztük értékesnek. A vákuum ugyan így vált értékké. 

Az emberek megőrültek azért, hogy saját vákuumuk legyen. Hamarosan a gazdagabbak legtöbbje minden pénzét vákuumba fektette. Na, nem csak azért, mert drága divatcikk lett, hanem mert a növekvő kereslettel együtt természetesen egyre többe is került a semmi. A semmiből pedig még több pénzt, abból pedig még több semmit reméltek. A vákuum megjelent a tőzsdén, és tarolt: árfolyama rohamosan emelkedett és csak emelkedett. Ezt látva sokan — főként azok, akik vagyonukat efféle üzletek sorozatával keresték — mindent eladtak, és helyette vákuumot vettek maguknak. A vákuum ára, a bevezetést követő árhoz képest hamarosan ezerszeresére szökött. A kis- és középemberek többé nem tehették meg, hogy vákuumot vegyenek, hogy a vágyott fekete dobozkával lepjék meg a családot karácsonyra. Sőt, ezek az emberek egyre inkább megszabadulni akartak fekete dobozkáiktól, hiszen azok már nagyon sokat értek — elcserélték a semmit pénzre, a pénzt pedig elcserélték olyan dolgokra, amire nagy szükségük volt. A vákuum pedig azok kezében kezdett gyűlni, akiknek mindenük megvolt, de nem volt semmijük. 

Egy fél év és az országok közti elszámolás eszköze is a vákuum lett. Az arany szerepe perifériára szorult; egy nemzet gazdagságát abban mérték, hogy mennyi vákuum van az országban. Mivel a vákuum kereskedők nem részesítettek egyetlen országot sem előnyben, így az átállás egyéb javakról a vákuumra nem okozott feszültségeket a nemzetek között — pedig mit könyörögtek nekik a legnagyobbak, mekkora összegeket ígérgettek nekik a semmi egyedüli jogáért. A jelentős változás az emberek életében jelentkezett. A kisemberek, a középosztály hamarosan jelentős javakra tett szert. A kezdetben olcsón vett vákuumaikért házakat, telkeket, bútorokat, ruhákat és egyéb ingó és ingatlan dolgokat vásárolhattak. És ezért csak a semmit kellett adniuk! A gazdagabbak pedig semmit nem csökkenő mohósággal kaptak továbbra is a semmi után.

És most figyeljenek!

A vákuum egyszer csak elkezdett szivárogni. Az történt, hogy egy napon a világ valamennyi országának valamennyi szegletén felhalmozott fekete vákuum-tartályocskákon szemmel is jól kivehető hajszálrepedések szaladtak végig. A dolog nyilvánvaló volt: eltűnt a drága vákuum: a semmi megsemmisült! És mindezzel megsemmisült emberek és országok semmivagyona is. A csapás irtózatosan súlyos volt. Ezrek mentek egyik pillanatról a másikra tönkre. Mindeddig volt semmijük, ettől kezdve pedig semmijük sem maradt. 

És mi lett a vákuumkereskedőkkel? Semmivé váltak. Azazhogy… semmivé váltak az emberek fejében. A vákuumkereskedők, még mielőtt a botrány kirobbant volna, felhasználva a befolyásuk alatt működő tévétársaságokat, hipnotizálták az embereket a Föld minden civilizáltnak nevezett szegletén. És az emberek fejéből minden kitörlődött a vákuumról, és hogy nemrég mindezt még milyen értékesnek tartották. 

És aztán? A vákuumkereskedők természetesen profilt váltottak, hogyan is lehetett volna másképp? Önöknek elárulom. A bankszakmában telepedtek meg. És hogy mit ki nem találtak? A dolgot úgy nevezték el, hogy számítógépes folyószámla. Képzeljék! Az emberek vagyona néhány elektromos bit egy-egy számítógépben. És az emberek megőrülnek ezért.

És most figyeljenek!…

Vakáció – spirituális hangos novellák

Vakáció – spirituális hangos novellák

Annyi mindent nem tudunk értékelni, ami az életünk része, csak akkor, amikor elvesztettük, vagy annak a határára kerülünk, hogy elveszik. Gyakran nem értékeljük, hogy milyen örömteli sétálni, járni, állni, csak amikor fáj a lábunk vagy tolókocsiba kerülünk, ahogy azt sem, milyen csodálatos lélegezni, csak amikor az utolsókat lélegezzük. Nem értékeljük a bennünk és a körülöttünk élő-lüktető csodát – csak amikor az igazán veszélybe került.

A fák mélyzöld, megerősödött leveleiket emelik a fénybe, és minden egyes levélben milliószám ott van az élet egyik legcsodálatosabb találmánya, a klorofill. Egy olyan szervezetecske, mely az anyagtalan fényt lehozza az anyagi világba. Anyagtalanból, azaz szellemből, információból és energiából anyagot sűrít. És ezen az Ég és Föld közötti csatornán alapul minden élő léte ezen a Bolygón.  Nélküle nem lenne légkör, talaj és táplálék állatnak és embernek. Ez a csoda ott van minden fűszálban, minden ág millió levelében. Az ember elképesztően vak a csodákra. A klorofillt sem értékeli a ragyogó levelekben, és a világában olyan nyilvánvalóan jelen lévő minden zöldben. És éppígy nem képes értékelni saját lélegzetvételét sem. Pedig, ha figyelne ezekre, szerelmes lenne. Szerelmes minden fába, levélbe, és szerelmes minden lélegzetvételébe. – B. T. Aila: Az öt fa.

Ray Bradbury gyönyörű novellákat írt. Az egyik kedvencem a Vakáció, mely épp erről szól. Megindító történet. Bradbury igazi varázsló: eléri, hogy értékelni tudjuk az embert, aki gyakran ostoba és önző, és aki úgy tűnik, fékevesztett önzésében a kipusztulás határára sodorta önmagát. Bradbury megmutatja, hogy ez az ember, így ahogy van, minden mocskával és önzésével együtt szerethető. Egyszerűen ilyenek vagyunk: tele hibával, tele meggondolatlan vágyakkal. A változás talán tényleg ott kezdődik, hogy átöleljük önmagunkat, és elfogadjuk azt, hogy ilyenek vagyunk.

Ha alább meghallgatod ezt a gyönyörű írást – felolvastam neked – nagyobb örömmel fogadod talán majd azt a világot is, ami még messze nem tökéletes; az ember gyarlóságát, és mindent egybevetve: önmagad. Számomra felszabadító volt olvasni. Talán mert megmutatja azt az embert, aki ott él mindannyiunk szívében.

Merre visz az utad? – a célkitűzés művészete 7 lépésben

Merre visz az utad? – a célkitűzés művészete 7 lépésben

Fontos-e, hogy céljaid legyenek, és ha igen, miért? Hogyan érdemes célokat kitűzni? Merre visz az utad, és hogyan veszed észre, ha letértél róla?

Egy gyorsan változó, vibráló világban élünk. Tűztől forró, kavargó levegő fölötti csillagos ég jut eszembe – bizonytalan minden. Egyszer csak otthon maradásra kényszerülünk, és meginog, ahogy eddig éltünk. Aztán mintha rengeteg szabadidőnk születne, majd a következő pillanatban szinte átcsap a fejünk felett a temérdek munka hulláma, jóformán lélegezni sincs időnk. 

 A krízis csupán annyit jelent: válaszút. /Szép Ferenc, jóga mester/

Ezt tanította meg nekem idős, szeretett jógamesterem. Döbbenten hallgattam, mert én is épp akkor egy krízisen voltam túl… Bevallom sokkolt, mert a válaszútnál döntenem kell, hogy merre tovább.

Merre tartunk? És merre tart ebben az egészben az életem? – érdemes időnként megállni, és feltenni magunknak ezt a kérdést. És figyelni, születik-e válasz belül. Vagy találkozunk-e valakivel, aki rámutat a válaszokra?  Általában így történik.

Miért fontosak a célok?

Ha a rövidtávú napi célokat tisztázom, képes vagyok arra, hogy értékeljem és elismerjem azt a munkát, amit aznap elvégeztem. 

A rövidtávú cél az önmagaddal való kapcsolat tartás miatt értékes tehát. Segít összeszedetten tevékenykedned, és megőrizned az egyensúlyodat. Hidd el, megérdemled, hogy az legyen az alap életélményed: képes vagy kezelni a dolgokat, és az egyensúlyod újra és újra visszatér. És ezért bizony tudsz tenni, méghozzá igen is sokat.  

Ha pl. reggel felírod a napi teendőket, és szánsz 1 percet, hogy rangsorold ezeket, szabadabban, könnyebben leszel, és munkálkodsz majd. És a nap végén látod majd és tudod majd értékelni, mi mindent csináltál jól. És észreveszed majd, hol érdemes változtatni.

középtávú célok is fontosak. Én szeretem tudni, mielőtt felszállok egy hajóra, hogy a hajó merre tart. Ha ezt nem tudom, kevésbé tudok örülni az útnak, és a kikötőnek.

Ha csak sodródom, azt vettem észre, könnyebben temet be a sok feladat, és a végén már ki sem látszom alóla, ráadásul mindez egyre több feszültséggel, stresszel jár, aminek a végeredménye a kiégés (tudom, tapasztaltam már), és vele együtt sok testi és lelki betegség és probléma. Szerencsére lehet ezt is kezelni, erről írtam a Munkakedvből kiégés (burnout) c. írásomban.

Összefér-e a céltudatosság és a megelégedettség?

A jógikus, kiegyensúlyozott élet egyik fontos eleme a szantósa, azaz a megelégedettség (lásd Patandzsali, Jóga szútrák). A megelégedettség nem beletörődés abba, ami van. Hanem épp ellenkezőleg: vannak céljaim, és megteszek minden tőlem telhetőt. 

És épp ezért képes vagyok élvezni az utazást, észrevenni a táj szépségét, ajándékait. És hálával telten, nap mint nap tudom értékelni azt a gazdagságot, ami körbevesz. 

A megelégedettség a görcsösség feloldása, amikor megengedem, hogy ne az „én így akarom és csak így lehet” kösse le az energiám.

A célkitűzés művészete

A célkitűzés művészet. És érdemes megtanulni, hogy jól csinálhassuk. Mitől lesz jó? 

Az a művészet, hogy úgy tűzöd ki a céljaidat, hogy azok elérhetőek legyenek. /Stenger Györgyi/

És miért fontos ez? 

Minden függőség, legyen az mobil, játék, alkohol vagy kábítószer függőség, valamint minden depresszió mélyén valójában egy elveszettség-élmény van. És ezzel szoros összefüggésben: az önértékelés kisebb-nagyobb hiánya. 

A pszichiáterek pontosan tudják: a gyógyulás addig nem is tud bekövetkezni, amíg nem talál az illető magának egy olyan célt, amiért érdemes meghozni az erőfeszítéseket. Mert a változáshoz, az elmében gyökeret vert szokásminták átalakításához energia szükséges.

Senki nem tudja a másik embert kiemelni a gödörből. Ezt mindenkinek saját magának kell megtenni. Ugyanakkor az a csodálatosan szép mindebben, hogy senki sincs egyedül. Ám az energiát egyetlen coach, terapeuta, orvos sem tudja megadni neked a változáshoz.

Ahhoz, hogy jól legyünk önmagunkkal, és a világ szépsége feltárulhasson, érdemes az életet egy örömteli utazássá varázsolni. 

Van egy remek könyvecske, Stenger Györgyi: A Változás művészete (NLP alapok) című, mely röviden és lényegre törően foglalkozik a célkitűzés művészetével is. Bemutatom neked a lényegét, mert hatalmas segítség, ha az ember célokat szeretne kitűzni, és sikerre is szeretné vinni azokat. Györgyi a következő fontos kritériumokat fogalmazza meg:

1. Fogalmazz pozitívan! Ha mindig arról beszélsz, amit nem szeretnél, végül megkapod, hiszen arra fordítottad a figyelmed, annak adtál energiát újra és újra, amit nem szerettél volna az életedben látni. Tagadás helyett tehát pozitív állítást fogalmazz meg! Pl. a „Jajj, csak el ne késsek megint!” – helyett sokkal jobb így fogalmazni: „Most pontosan odaérek.” 

2. Csak rajtad álljon. Ha a cél elérése másokon is múlik, akkor azt nekik is akarniuk kell. Kérdezd meg őket már az elején, hogy akarják-e, és újra és újra, hogy tudj korrigálni! Ha igen, akkor tudtok együttműködni, nyert ügyed van. Ha nem, akkor nem biztos, hogy érdemes erőltetned. Ilyenkor megteheted, hogy átfogalmazod a célt: mi az, amit én reálisan elérhetek? Vagy fókuszálhatsz erre: hogyan viselkedjem úgy, hogy a többiek mellém álljanak?

3. Fogalmazz pontosan! Tudnom kell, hogy pontosan mit akarok, hol akarom, mikor és kivel. Minél precízebben fogalmazok, annál nagyobb az esélye, hogy pontosan azt érjem el.

4. Megfelelő nagyságrendű legyen. Tegyük fel, hogy pl. boldog szeretnél lenni. Mit jelent ez számodra? Mit gondolsz, minek kellene megvalósulnia, amitől most boldognak éreznéd magad? És mit tehetsz ezért most? Készíts akció tervet, és bontsd le a célodhoz vezető utat kisebb, jól meghatározható célokra. Így ráadásul gyakrabban ünnepelhetsz, és ez segít, hogy megmaradjon a lendületed is.

5. Milyen magasabb cél vezérel? A magasabb cél keresése olyan, mint amikor nem csak a házad felépítésére gondolsz, hanem a tervezésnél figyelembe veszed, hogy nagyon fontos az is, hol áll majd a házad, merre néz, és kik vesznek majd körül. A céljaidnak az életed kibontakoztatását, azaz a dharmádat kell szolgálnia. Ha megvalósul a célod, az milyen magasabb cél eléréséhez segít majd hozzá?

6. Ellenőrizhető és átélhető legyen. Milyen leszel, amikor eléred a célod, amikor már az életed része lesz? Hogyan fogsz járni, lélegezni? Hogyan cseng majd a hangod? Mit érzel majd belül? Mit lát majd, aki rád néz? 

A céljaidat a benső képalkotásod, és érzéseid hozzák le a Földre. Ha csak kiagyalod, de nem tudod átélni, vagy amikor megpróbálod, félelem ébred benned, összerándul a gyomrod, gombóc lesz a torkodban, akkor azt a célt várhatóan nehezen fogod tudni lehoznia Földre. 

Valójában a testérzések jelzik, hogy olyan célt próbálsz megvalósítani, amivel az élet-utad, a dharmád nincs összhangban. Ha erre nem figyelsz, és tolod-tolod előre, az élet először a kimerültséggel, stresszel, magas vérnyomással figyelmeztet, majd ha erre is tompának bizonyulsz, jönnek majd a súlyosabb szindrómák, hogy segítsenek korrigálni: pl. a szív és érrendszeri betegségek.

A megoldást ilyenkor természetesen a következetes életmód és szemlélet váltás jelenti, amit speciális jóga program is hatékonyan tud támogatni. Lásd pl. a Szív és érrendszer betegségek megelőzésének és gyógyításának tudományosan igazolt, gyógyszermentes lehetőségei c. írásomat. 

7. Vizsgáld meg az ökológiát, azaz a körülményeket és következményeket. Sok minden kiderül, ha szánsz egy pár percet, és írásban (!) megválaszolod magadnak a következő kérdéseket:

  • Mi akadályozott meg eddig abban, hogy elérjem a célom?
  • Mit veszítettem volna, milyen nehézségeim lennének, ha már elértem volna?
  • Milyen előnyei vannak a jelenlegi állapotnak?
  • Ha elérem a célom úgy, ahogy szeretném, okozhat-e ez valamilyen problémát, elveszíthetek-e valamit?

Nyitottnak lenni a változásra

Ahogy Pál Feri (pap és mentálhigiéniás szakember) több beszédében is hangsúlyozta: nem lehet úgy másfajta életet akarni, hogy megtartom mindazt, ami van. Ha pl. egy fiatal pár gyermeket akar, hiú ábránd, hogy továbbra is minden ugyanolyan lesz majd, plusz egy gyerek. Nem. Minden, de minden borulni fog. Teljesen más életforma, más szerepek, örömök és nehézségek jönnek majd elénk.

A kérdés az, hogy nyitott vagyok-e a változásra? Ha a régit akarom, és nem akarok belőle semmit elengedni, az megakadályozza a saját természetes fejlődésemet.  

A hernyót a pillangó léte vonzza a jövőből. Ezért változik.

Szankalpa, a teremtő mondat

A célkitűzés művészetének fontos eleme a teremtő mondat, azaz szankalpa, mely összhangban van a fentiekkel. Egy igen régi technikáról van szó, mely alapvetően támogatja, hogy a tudatalatti gátak, hitrendszerek, melyek megakadályoznak abban, hogy elérhesd a célod, feloldódhassanak.

A szankalpa egy mentális rögzítés, melyet lefekvés előtt, felkelés után, valamint napközben jóga nidra, azaz mélyrelaxáció előtt és után használunk, hogy a megvalósulás folyamata felgyorsulhasson és hatékonyabb legyen. 

A szankalpa mozgásba hozza emberi lényed egyik legfontosabb erejét, a szándék-erőt, azaz szankalp-saktit. Ebben a jóga-nidra csomagban a szankalpa alkotás technikáján kívül több jóga-nidra gyakorlatot is találsz. 

Őszinte vallomás az élet fájó kudarcairól

Pár éve belekezdtem egy nagy munkába, szerettem volna felépíteni egy jóga központot, és társakat találni ehhez. Bár sok mindent felmértem, terveket készítettem, még sem úgy alakult. Nem sikerült. Amikor tudatosodott bennem a kudarc, nagyon fájó volt. Mintha egy csomó munkát és életenergiát dobtam volna kukába. Gyászoltam. Fájt.

Amikor elesel az úton, vedd észre, hogy továbbra is az úton vagy. Kelj fel, és menj tovább! /Szép Ferenc, jóga mester/

Amikor tényleg elestem, ez a mondat csendült fel egyszer csak bennem, amit jó sok éve mondott a jógamesterem egyik jógatáborában, egy jóga nidra, azaz mélyrelaxáció során. Akkor ért el hozzám, amikor legnagyobb szükségem volt rá. És felemelt. 

Aztán elkezdtem összegyűjteni a kincseimet. Miben változtam? Mit lenne érdemes máshogy csinálni? Milyen értékes emberi kapcsolatok és helyzetek jelentek meg az életemben? És rengeteg kincsre bukkantam.

Jó pár hónap céltalan pihenőt tartottam, elengedve, feloldva jóformán az összes célra tartásom, elengedtem a középhosszú távú céljaimat. És ebben az elengedésben azt vettem észre, hogy elkezdtek új kapcsolatok és helyzetek beáradni az életembe. 

Pl. korábban sok-sok munkát tettem abba, hogy egy iskolában megjelenhessen az erőszakmentes nevelés, és ne a büntetéseket használják a nevelés alapvető eszközeként (melyek ráadásul csak látszólag hatékonyak). Akkor ez valahogy elakadt, falakba ütköztem. Akkor ezt végül elengedtem, mert beláttam, nem kap felülről zöld utat. Aztán most egyszer csak összehozott az élet valakivel, aki épp ugyanezt akarja, és sok-sok energiát szeretne beletenni, és megkért, hogy segítsek. Hurrá!

Milyen különösen szép, hogy amikor ott van az ideje, mindazt, amibe az energiánkat tettük, még a látszólagos kudarcaink is, gyümölcsöt hoznak. 

Egyetlen lépés sem elvesztegetett.

És egyszer csak azt vettem észre: fontos, hogy kitűzzek új célokat. Miért? Mert annyi értékes helyzetet hoz elém az élet. És nekem választanom, rangsorolnom kell. Mert ha mindenbe egyaránt beleteszem az energiámat, szétforgácsolódom. Nem utazhatok egyszerre sok hajón. 

Minden embernek sajátos életfeladata van. Megújult erővel fogok most hozzá, hogy járjam a dharmám, azaz az életutam. És azt szeretném, hogy öröm legyen ez a földi utazás.

Meditáció és kvantumfizika

Meditáció és kvantumfizika

A modern fizika szerint az anyag egyáltalán nem passzív és élettelen, hanem folyamatos táncban és vibrálásban van. /F. Capra és P.L. Luisi, Az élet rendszerszemlélete/

Meditáció – út az energiával teli csöndhöz

Számomra fontos időnként elcsendesedni. Felülni egy „hegytetőre”. Mert ez ad lehetőséget arra, hogy láthassam életem útjait. Innen, e csendes magaslatról máshogy látom. És ebből a tapasztalatból erőt meríthetek, amikor a völgyben botorkálok, kétségek között. 

Amikor meditálok, az egy különös kettősség: mély koncentráció, miközben a lehető leglazább a testem. Észlelem, ha van bennem feszültség, és légzésemmel segítem, hogy kisimulhasson. Ez a csöndes és éber figyelem segít rátalálnom egy benső térre, mely tele van energiával, azaz lehetőséggel, melyből bármi megszülethet. 

A meditáció nem pusztán kiüresedés – a béke az béke, nem csupán a háború hiánya; a csend nem egyszerűen a szavak hiánya; és a nyugalom sem energiahiány. /Szvámi Véda Bháratí/

A meditáció épp annyira fontos csak az élethez, mint a víz

A meditáció feltölt és kisimít. Képessé tesz arra, hogy helyesen dönthessek. Így olyan tényezőket is figyelembe tudok venni, melyre racionális eszközökkel nem lennék képes, nem látnám át. Mondok egy példát: beteg a gyermekem. Az egyik orvos ezt javasolja. A másik amazt. Gondos szülőként utána googlizom.  És minél több infót gyűjtök be, annál kétségbe ejtőbb lesz a zavar bennem. Újabb és újabb pro és kontra érvek. Elbizonytalanítanak. Mi hozza hát a tisztánlátást? Hát, bizony, nem ez. Nem az internet, és nem is a gondolkozás.

A meditációban azonban elcsendesedhetek. Majd ezt követően elképzelve, hogy így vagy úgy döntök, figyelek a testemre, a felbukkanó érzésekre és gondolatokra. Így a helyes döntés tapasztalatom szerint többnyire egyértelműen megmutatkozik. Ha túl nagy a benső zaj, ez nem lehetséges. Az így meghozott döntés sokkal szélesebb megismerésre támaszkodik, mintha csupán a belapátolt ellentmondásos infókra, valamint az eszemre, azaz a probléma megoldó (és egyben probléma teremtő) készségemre hagyatkoznék. 

Nem véletlen, hogy ma már cégvezetőknek is az alapvető készségek közt oktatják, sőt, vannak már olyan sikeres cégek az USA-ban és nyugat-Európában, ahol a cégek több 100 alkalmazottja meditál – munkaidőben és nem a munka rovására, hiszen bebizonyosodott, hogy a munkatársak hatékonyságát is erősen javítja. A meditáció élni segít; hatása legtöbbször nem közvetlenül a meditációt követően, hanem a meditációk közti időben, a mindennapi élethelyzetekben mutatkozik meg.

Én minden nap meditálok; és azt tapasztalom, hogy az élet hullámzását egyre könnyedebben, derűsebben fogadom; egyre kevesebb dolog zökkent ki. És ha valami nagyon kizökkent mégis, hamar rátalálok, mi az, amit üzen nekem. A meditáció és a jóga hatására az életem egy segítő-támogató szintérré alakult! A meditáció eszközének használatát éppúgy meg kell tanulni, mint ahogy annak idején olvasni vagy számolni megtanultál. Hány évig is jártál iskolába, edzve a racionális probléma megoldó képességed? Úgy gondolom, hogy a meditáció általi elcsendesedés legalább ilyen fontos képesség, és érdemes megtanulni és kitartó gyakorlással elmélyíteni.

A fohász – mikor hatékony és mikor nem?

Mi a különbség meditáció és egy fohász (vagy egy ima) között?

Mindenekelőtt hadd mutassak rá egy fontos dologra: sem a meditáció, sem pedig a fohász lényegében nem kötődik egyetlen valláshoz sem. Ezek vallásmentes eszközök. A világ nagy vallási irányzatai csupán felismerték ennek fontosságát és értékét, hiszen abban is segítenek, hogy az Univerzum teljességéhez, avagy Istenhez kapcsolódhassunk.

Míg a meditáció az a folyamat, amikor csöndben figyelek befelé, a fohász során aktívan kiárasztom gondolatom a Teljességbe. Mintha követ dobnék egy tó felszínére, és a csöndes tófelszínen a gyűrűk szétszaladnak. A világegyetem csendes víztükrén szétfutó gondolat hullám képes átformálni, új pályára állítani az életünket, vagy azon emberek életét, akiért a fohász (vagy az ima) szól. Van úgy, hogy fontos kérnünk. Mert teremtő erőt kaptunk. És mert van úgy, hogy máshogy bizony nem tehetünk semmit.

Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. /Máté Evangéliuma 7, 7-8/

Szabad akarat, vagy spirituális erőszak?

Van itt egy igen fontos kérdés: ha a teremtő gondolatommal képes vagyok átformálni a világot, és erősen hathatok a másik életére, vajon mi őrzi meg a másik emberi lény szabad akaratát? Mi különbözteti meg ezt a „jó szándékkal” elkövetett spirituális erőszaktól?

A megnövekedett tudatosság képessé tesz arra, hogy rálássak olyan megoldási utakra, melyet a másik ember, akit épp összeránt a stressz, mélyre húz a fájdalom, a düh vagy elkeseredettség, olykor képtelen megtalálni. Ha én azonosulok az ő tudatossági szintjével, ha lemegyek vele a völgybe, elveszítem a perspektívát, és így nem tudok segíteni, legfeljebb „jó tanácsokkal” fél-vakon rángatni, taszigálni őt az általam ígéretesnek gondolt irányba. Észrevetted már, hányan akarják megmondani neked a tutit, amikor elmeséled a gondjaid? És vajon hányan figyelnek rád csöndesen?

Van egy teszt, íme: Vajon hogy érzek akkor, amikor a másik visszautasítja a kért vagy kéretlen útmutatásom? Ha elkeseredést, dühöt, frusztrációt élek át, várhatóan erőszakkal akartam őt a „jó irányba” terelni. Ha a benső békém megmarad és könnyed-derűsen tudom fogadni, ha ő mást választ, az pontosan jelzi számomra, hogy sikerült szeretettel és elfogadással felé fordulnom.

A kvantumfizika és a szeretet

Minél közelebbről nézzük, az anyag annál nyugtalanabbnak látszik… A rezgő atomok belsejében az elektronokat az atommagokhoz kötő elektromágneses erők megpróbálják a lehető legközelebb vonni, mire az elektronok rendkívül gyors körforgással válaszolnak. /F. Capra és P.L. Luisi, Az élet rendszerszemlélete/

A meditáció tapasztalata ugyanezt a kvantum-törvényt tárja fel: minél nyugtalanabb vagyok, minél nagyobb az elmém rezgés száma, annál inkább beszűkül a tudatom, és ezzel együtt az érzékelésem az énre, és arra a testre korlátozódik, akit ilyenkor az énnel azonosítok. Ebben az állapotban, magányos „részecskeként”, csak úgy tudok hatni egy másik „részecskére”, ha konfrontálódom, ütközöm vele. Mindez pedig hatalmas stresszel jár. A stressz a behatárolt én szintjén megjelenő tulajdonság, egy olyan tapasztalat, mely egy beszűkült tudatossági szinthez kötődik.

A kvantumfizikában a tudatos megfigyelő választ, és ezzel meghatározza, milyennek tapasztalja majd a részecskék állapotát, meghatározza, milyennek tapasztalja meg a valóságot.  Ha lecsendesedem, ha elmém vibrációja elenyészik, a tudatosságom kiterjed, és ez a kiterjedt tudatosság átfogja azt, amit korábban énként határoztam meg, és azt is, aki Te vagy. Ez a tudatosság rálát arra, hogy az én gondolataim és a Te gondolataid ugyanannak a mezőnek a részei. Egyetlen elme, egyetlen tudatos létező van csupán – tanítják a jógik.

Ebben az állapotban felidézett teremtő gondolat, azaz a fohász, fénybe vonja a táj egy részét. Rezgései a legmélyebb, fizikai síkra is legyűrűznek, és átformálják a tapasztalt valóságot. Az így átélt szeretet-tudatosságban nem kényszerítek rá semmit a másikra, csupán fénybe tartom közös világunk egy szeletét. Én magam ott ülök a „hegytetőn”, és benső csöndességgel látom mindazt, amire neki szüksége van. Fohászommal a figyelmem az utakra irányítom, amit látok, és a másikra irányítom, akit látok. És „csak” vagyok, vagyunk.

Ez a csendes látás teremti meg a csodát: lehetővé teszi a másik embernek, hogy ő is rátalálhasson arra az útra, ami eddig rejtve volt előle. Az utat ő keresi meg, ő látja meg, ő választja szabadon. És ha változást akar, neki kell rajta elindulnia. 

Apály és dagály
közt a tenger mindig áll
egy pillanatig. 
/Csörgő Zoltán, Haikuk/

A tenger, és a karma rejtett ajándéka

A tenger, és a karma rejtett ajándéka

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelynek révén növekedünk és érlelődünk! /Antoine de Saint-Exupéry/

Idén az isztriai-félsziget csücskén, Pulában nyaraltam a családommal. Remek időnk volt, csupa napsütés, azúrkék, tiszta tenger, elképesztő sziklaszirtek, csodaszép táj, kedves emberek vettek körül – szóval majd’ minden tökéletes volt – egészen a végéig, amikor is…

Jött egy pofon

Arra a hétre autót béreltünk, hogy könnyebben elérhessük a környék legszebb helyeit. Így ellátogattunk a Premantura félszigeten fekvő Kamenjak Nemzeti Park gyönyörű-sziklás, kavicsos öbleibe is. Itt az utak murvás-kövesek, porosak, így minden ilyen látogatás után minden autót vékony porréteg lep be. A kölcsön autót is így vittük vissza, porosan az utolsó nap délutánján, nem sokkal vonatindulás előtt.

Végig nagyon óvatosan vezettem, van benne 20 év rutinom. Az autó egy karcolás nélkül megúszta. Az autókölcsönző embere alaposan végignézte, kívül-belül. A port látva elkeskenyedett a szája – Kamenjak? – vetette oda. Bólintottam. Ezután közölte velem, hogy a szerződés szerint a biztosítás nem vonatkozik olyan esetekre, ha aszfaltburkolat nélküli úton szenved kárt az autó (apró betűs rész, középtájon, elrejtve). Ugyanakkor érzékeltem, hogy valójában bosszús, hogy most neki kell majd lemosnia, letisztogatnia a port az autóról. 

Mondtam, ez ok, de hát itt nincs kár, az autó sérülésmentes. Mire ő közölte, hogy ez csak akkor derülhet ki, ha lemosták az autót. Ettől kicsit leizzadtam, mert fél óránk volt a vonat indulásához (ami naponta 1x járt). Szóval jeleztem, erre nekem nincs időm, mert megy a vonatunk. Azt mondta, nem baj, menjek csak, ők majd lemossák az autót, és ha bármit találnak, megírják emailben. Na, kösz szépen – gondoltam. Az autó esetleges sérüléseire ugyanis a bérléskor a hitelkártyámon 300 ezer Ft-nyi pénzt kötöttek le. 

Gyorsan döntöttem: körbefotóztam az autót a telefonommal, legalább 10 képet csináltam, és kértem a fickótól egy igazolást, hogy az autó nem sérült, és átvette. Majd sietve elindultunk a családommal a vonatállomás felé.

Már majdnem ott voltunk a vonatnál, amikor csöngött a telefonom, az autókölcsönzős hívott, hogy az autó karosszériáján egy benyomódást találtak. Rápillantottam idegesen az órámra, a bőröndökkel és hátizsákokkal felszerelt Páromra és gyerekeimre, akik ott ácsorogtak a forróságban, majd vettem egy nagy levegőt – Ok, pár perc és ott vagyok. Szaladtam, szó szerint.

Nos, valóban volt egy kis benyomódás a kerék mellett a karosszéria ívében, olyan kicsi, hogy az csak megfelelő fényszögben volt látható. Egy karcolódás nélküli benyomódás. Ilyet szerintem úgy lehet csak létrehozni, ha az ember sarokkal benyomja – ez jutott eszembe kicsit később. Gyorsan csináltam pár fotót, majd futottam vissza a családhoz, a vonathoz.

A kis benyomódásért, melyet úgy vélem nem én okoztam, közel 80 ezer Ft-ot vontak le a bankszámlámról a deposit segítségével. Mindez felháborított. Leveleztünk, elmondtam, én hogy látom, és hogy szerintem jogtalan. Jeleztem a banknak is, és kértem a visszatérítést – a folyamat még most is tart. Hát, ennyi a történet.

A történet csak a felszín, nézzünk hát mélyebbre!

És most szeretném megmutatni mindennek egy mélyebb, izgalmasabb aspektusát – mert a leglényegesebb még rejtve van.

Isteni elrendelés alkotta sorsodat – számára közömbös, hogy jót vagy rosszat szánt neked; az viszont már nem, hogy te hogyan viseled. /Marcus Aurelius: teremtő gondolatok/

Jó 12 évvel ezelőtt történt, Granadában. Spanyolországi nyaralásunkkor autóztunk el ide Párommal. Granadában az országút keresztez egy katonai repteret. Amikor le vagy felszáll egy vadászgép, katonák szögesdrótot húznak keresztbe az aszfalton, és géppisztolyos őrök állítják le az autókat – hajmeresztő!

Nos, amikor ezt megláttam, igyekeztem megfordulni, kiállni az autósorból. És sajnos nem volt elég egyszer a tükörbe néznem, mert amikor sávot váltottam, kirobbant mögülem egy motoros, és összementünk; ő felborult, a feje vérzett. Jöttek a mentők, és a Brit keménykalapos rendőrök. Végül szerencsére a motorosnak csak horzsolásai voltak, az ijedtség nagyobb volt. A bérelt autó ajtaja azonban a balesetben kicsit benyomódott.

Hogy ne tudják rám terhelni a kárt, telefonáltam a bankba és letiltattam a hitelkártyámat. Nem is lett semmi anyagi konzekvenciája az esetnek.

Viszont elültettem egy karma-magot. A jóga modellje szerint minden, amit gondolunk, mondunk vagy cselekszünk következményekkel jár. „Magokat ültetünk”, és ennek „gyümölcsét, legyen akár keserű vagy édes” meg fogjuk kóstolni. Van hogy azonnal elér hozzánk ez a következmény. Pl. a granadai baleset nem volt épp nyugalmas-nyaralós. És van, hogy később nyilvánul meg az életünkben, akkor, amikor megértünk arra, hogy a tapasztalat segítsen abban, hogy változhassunk.

A karma tehát nem büntetés

Hanem egy segítő, kikerülhetetlen körülmény, ami által érlelődünk, fejlődünk, tisztulunk.

Szóval, ahogy hazafele Pulából ott feküdtem a vonat hálókocsijában, az elmém újra és újra visszatért az engem ért „igazságtalanságra”. Együtt zakatolt a fejem a vonattal. Hogy oldjam a terhet, hogy aludni tudjak, mantrázni kezdtem magamban. És ez így folytatódott közel 2 napig: mantra és gyötrő, mélyről feltörő gondolat özön.

És ebben az elcsigázó folyamatban egyszer csak felszínre jött a granadai eset, és az, hogy ott nem vállaltam a történtekért, figyelmetlenségemért az anyagi felelősséget.

És ez a felismerés egy meglepő változást hozott. A korábbi gyötrő mentális feszültségek, melyek addigra már testi szinten is megnyilvánultak, elkezdtek eltűnni, és elérhetővé vált egy benső megnyugvás, egy mély, felszabadító öröm.

Durga oldó hatalma

És miközben itthon az autókölcsönző emberével, és a Bank képviselőivel tovább folytattam a levelezést – elkezdtem egy másik, igen fontos benső munkát is:

Ehhez két féle Durga mantrát választottam. Durga az a női princípium, ami elhárítja, felszámolja az akadályokat, benső konfliktusokat, démonokat (aszúrák). Az egyik, alapozó mantra a Durga 32 neve volt. A másik, egy ennél fókuszáltabb mantra:

OM Hrim Dum Durgájé Namaha

Helyes intonációt itt találod. Magam elé idézve a szituációt, a mantrát belül recitálva, engedtem, hogy a mantra rezgései átjárják és feloldják bennem a benső konfliktust, és az ezzel járó feszültséget, csalódottságot, zaklatottságot. És a mantra működött, és 1-2 nap alatt felszívódott a karmikus bilincs összes maradványa.

Mindaddig végeztem, amíg eljutottam odáig, hogy ha a pulai autóbérlős emberek képét és a szituációt felidéztem, végül benső derű, szerető-melegség nem járt át.

A türkizkék tenger rövid életű hullámai, egyenként, mégis együtt formálják a partvidék szépségét. Emberi tudatosság kell ahhoz, hogy ezt a szépséget észrevegyük, és élvezhessük.

Épp így, az élet konfliktusaiban mi emberek képzelhetjük úgy, hogy egymás ellen kell harcolnunk. Győzködnünk egymást az igazunk érdekében. Vagy megengedhetjük, hogy egyként tekintsünk önmagunkra, és élvezzük ennek teljességét.

Számomra a pulai nyaralás egyik legnagyobb ajándékát az autóbérlős konfliktus rejtette magában.

Vagy van hatalmuk az isteneknek, vagy nincs. Ha nincs, miért imádkozol? Ha pedig van, ne sorsod megváltoztatását kérd tőlük, hanem azt, hogy adjanak erőt sorsod megváltoztatásához. /Marcus Aurelius/