Tavaszi boszorka – spirituális hangos novella
A hársfa varázsfa, a szerelem fája. Egyben a jó alvás, a pihentető alvás erejét hozza. Ez a rügyelixírje egyik varázs-hatása.
Az a hely, ahol a hársrügyeket gyűjtöttem, egy olyan hely a Börzsöny rejtekében, ahol boszorkányok táncolnak. Itt nő, metsző és éles kövek rejtekében egy öreg hárs. Így írok erről a helyről Az öt fa című könyvemben:
„A holló leereszkedik egy vaskos, öreg, sokágú tölgyre. Ez már nem a Halak csillagkép része, mások itt az energiák. Boszorkányok köre ez, és ahol a holló ül, az az Anyafa.
Tört bazalt halma a föld, élesek a kövek, ásítanak a rések. Hideget suttognak, marasztalnak. Ősi körtáncok helye… Innen sikoltanak ki a szelek, melyek lecsípik ősszel a leveleket a fákról. De innen indul szerteszét a meleg fuvallat is, talán épp majd ma este, melyet az aranyzöld élet követ.
A holló vár, tollászkodik az Anyafán. Várja, hogy felragyogjon teljes fénnyel a telihold.”
“Ma éjjel megmerítkezem mindenben, ami csak él!”
– mondja Ray Bradbury csodálatos novellájában, a Tavaszi boszorkában. A novellát Török Krisztina fordította. Én pedig felolvastam Neked: