Értelmesen élni, avagy a függőleges és vízszintes tudomány

Szerző: Bükki Tamás | 2024. jún 06. | Kiemelt, Tudomány és filozófia

„Ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van, és ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, így érted meg az egy varázslatát.  … A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ felett így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.” (Hermész Triszmegisztos: Tabula Smaragdina, Hamvas Béla fordítása)

Mi a közös a mértéktelen alkohol és drog fogyasztásban, a csalásokban, ködösítésekben és hazugságokban, valamint a beleérző képességben, tisztánlátásban, önzetlenségben és a meditáció művészetében, ami az Önvalóra való rátalálásig visz el?

Ezek az életünkhöz kapcsolódó, látszólag egymásnak ellentmondó minőségek ugyanazon érmén találhatók, az éremre nyomott kép pedig Neptunusz vagy Posszeidon ősprincípiuma.

Mindebben semmi logikus nincs. Mindez nem tárgya az ok-okozat, vagy kauzalitás elvére épülő jelenleg tudományosnak nevezett (vízszintes) megközelítésnek. Mégis működik és hatással van mindennapi életünkre. Ahhoz, hogy megértsd életed mélyebb és magasabb összefüggéseit, érdemes tudnod annak a tudománynak az alapjait is, amiről Hermész Triszmegisztosz beszélt a Tabula Smaragdinában.

Meditáció a békével megerőszakolt Margitszigeten

A minap egy meditációs sétát vezettem a Margitszigeten. Ilyenkor úgy fél órával hamarabb érkezem, mint a csoport, és bejárom újra a helyet. Döbbenve tapasztaltam, hogy a Szigeten egy jó nagy területet kordonnal elkerítettek, és sajnos az elkerített területen belül volt az a japánakác energialift is, amit a csoportnak szerettem volna megmutatni. Hangosan hörgött a generátor az egyik, kerítés menti műanyag bódéban, karvastag füstoszlopot köpve a sok száz éves gyönyörű fák közé. Mintha egy rossz álomba csöppentem volna, szédülve botorkáltam körbe a végtelennek tetsző kordonkerítés mentén. Végül megszólítottam a kerítés egyik sarkánál strázsáló biztonságiőrt:

– Mi lesz itt?

– Szónoklat a békéről.

A békéről? És akkor mi ez a zaj, füst, mocsok? – akartam kérdezni, de csak bólintottam, és kóvályogtam tovább. Aztán eszembe villant, hogy Marsnak, vagyis Arésznek, a rombolást és háborút kedvelő istennek több gyermeke is született a gyönyörű Vénusztól, más néven Aphroditétől. Az egyik lányuk Harmónia volt, aki akkor fogant, mikor Arész pillanatnyi nyugalmat talált Vénusz ölében. De amikor visszafurakodott kapcsolatukba a vita és féltékenység, másféle gyerekeik születtek: Deimosz, vagyis a Rettenet, és Phobos, azaz a Félelem.

A csoporttal végül a kordonkerítéstől pár 100 méterre ültünk le meditálni erdeifenyők Fénytemplomában. Ahogy meditáltunk, biztonsági őrök jó húszas csoportja osont el közöttünk, majd lassan végig gördült mellettünk egy rendőrfurgon is. Ennek ellenére megszületett a béke és csend belül; a rendőrség nem szakította félbe a meditációnkat. Mindazonáltal nehezített helyzet volt ez így, a választási béketüntetés helyszínén meditálni. Úgy vélem, hogy a fák nélkül nem is sikerült volna.

Ahogy ballagtam kifelé a Margitszigetről, észrevettem, hogy félliteres műanyagpalackos vizek ezreit halmozták fel, hogy odaadhassák majd a béketüntetőknek. Mindenki, aki elfogadott egy ilyet, kapott egyben egy műanyag lapot is, aminek egyik oldalára a magyar zászlót, másik oldalára a NO WAR feliratot nyomtatták vastag fekete betűkkel.

Aki tanult pozitív pszichológiát (azaz NLP-t), tudja, hogy az ember tudatalattija a NEM-et egyszerűen nem érti. Ha azt mondják neked, légy szíves NE gondolj egy fehér bálnára!, azonmód megjelenik benned a fehér bálna képe, ugye?

De mindez igazán meg sem lepett, hiszen itt megfürödhettünk Neptunusz vagy Posszeidon minőségében – remekül illett ehhez a temérdek palackos víz. Ez az ősprincípium az, akinek alaptermészete, hogy elködösítse az igazságot, ha saját érdeke úgy kívánja. Alapvető működése a szemfényvesztés.

Ugyanakkor magasabb energia szinten képes arra is, hogy átélje az önmagába rejtett teljességet:

„Posseidon másképp is fel tudja oldani az Én határiait, de ilyenkor az érintett ember hívására érkezik, aki szabad akarattal fordul feléje, hogy megtalálja magában a misztériumok titkát, azaz ő maga is misztikussá váljék. Ebben az esetben azonban az Én azért oldódik fel, hogy visszataláljon az Egységbe, az Önvalóba.”

– írja Nicolaus Klein és Rüdiger Dahlke A függőleges világkép c. remek könyvükben.

A meditáció is Neptunus alapminőségéhez tartozik.

Kétféle tudomány és a gin-tonik

Ahhoz, hogy mélyebben megérthessük, mi történik körülöttünk és velünk, fontos felismernünk, hogy alapvetően kétféle módon működünk, és mindkét módus erőteljesen hat az életünkre.

Az egyik féle világértelmezés az, ami az ok-okozat kapcsolatának felismerésére épít; az akadémiai tudomány egyedül ezt fogadja el tudományos megközelítésnek jelenleg. Egyetemi előadásaimban a hallgatóknak gyakran elmondom a következő történetet, hogy megérthessék, hogyan működik ez a széles körben elfogadott tudományos megközelítés:

Egy ember elhatározza, hogy tudományosan bebizonyítja, hogy a tonik rendkívül káros az ember egészségére. Ezért elmegy egy kocsmába (az egyetemi évek lenyomata), és kér egy gint tonikot, majd még egyet és még egyet. Egész este a gin-tonikot vedeli, hazafelé pedig baromi rosszul van, végig hányja az utat. Másnap újra ott van a kocsmában, és most kér egy whiskyt tonikkal, majd még egyet és még egyet, egész este a whisky-tonikot vedeli (fene az ízlését!), és hazafelé újra végig hányja az utat. Mivel tudományos vénája van, és tudja, hogy két kísérlet még nem kísérlet, így harmadnap újra ott van a kocsmában, csak most vodkát vedel tonikkal, újra és újra rendel belőle. Amikor másnap szaggató fejjel felébred, levonja a tökéletesen logikus, ám tökéletesen hibás következtetést: a tonik az embert kicsinálja.

Épp ezért a megfigyelés nem elégendő. Modellt, azaz egy benső képet kell ahhoz alkotni, hogy az ember rátalálhasson a lényegre – a fenti példában a rejtett minőségre, az alkoholra. És további sok-sok kísérlet kell ahhoz, amig a jelenséget vizsgáló kutató pontosan megérti az az ok-okozati összefüggéseket, jelen példában az alkohol élettani hatását. Vagyis, az ún. „vízszintes” tudományt alkalmazó tudós azonos szintű jelenségek megfigyeléséből indul ki, majd modellt alkot, ennek kapcsán kísérleteket végez, és végül feltárja a jeneségvilág mögött megbújó ok-okozati viszonyt.

A dolog pikantériája az, hogy a modell alkotás egy intuitív folyamat, azaz pont azt a vertikális tudományos eszközt használja, amit az akadémiai tudomány jelenleg tudománytalannak bélyegez. Minden tudományos felismerés, a Newton törvényektől a Schrödinger egyenletig intuitíven, azaz nem a fenti metódust alkalmazva született. Őszintén remélem, senkinek nem vezették le a Newton törvényeket az iskolában. A Newton törvények ugyanis nem levezethetők.

Van tehát a jelenségvilágban működő, másféle kapcsolat is, aminek semmi köze az ok-okozati viszonyhoz. Valójában ez a másféle, intuícióra és szinkronicitásra épülő működési módus alapvetően meghatározza minden egyes napunk alakulását. Mutatok egy példát:

Megfigyelhetjük, hogy a belesetek nem egyaránt érintenek minden embert. Egy munkahelyen bizonyos emberekkel jóval gyakrabban megesnek balesetek, mások pedig mintha immunisak lennének rá. Lényegében hiába próbálják meg az ezzel foglalkozó szakemberek az embereket munkavédelemből kiképezni, felhívni a figyelmüket a veszélyekre, a baleset az baleset: az ember nem számít rá, és puff, egyszer csak benne van a gödörben. Ha azonban megértjük, hogy a balesetek Uranosz vagy Uránusz nyughatatlan ősprincipiumához tartoznak, és tudjuk azt is, hogy a változatosság ugyanígy Uránuszi kód, akkor sokat tehetünk a balesetek elkerüléséért, ha munkahelyeket, valamint az emberek munkáját változatossá tesszük.

Beégés a Zeneakadémián és Medusza legyőzése

Az éltünk minden tapasztalata lenyomatot hagy bennünk, a tudattalan elmében – ezeket a jóga tudománya szamszkáráknak nevezi. Jung ezeket a lenyomatokat archetipusoknak nevezte. Az egyik ember egy adott ősprincípiumra vagy lenyomatra rezonál, a másik ember egy másikra – attól függően, mi történt vele, és mi kapott megerősítést az életében. Mondok egy személyes példát:

Úgy 10 éves lehettem, amikor az általános iskolai kórusban beválasztottak, hogy egyik társammal énekeljek el egy rövid szólót, pontosabban duót. Mindez nem lett volna probléma, ha nem Honegger Karácsonyi Oratóriumát adtuk volna elő a Zeneakadémián. Körülöttünk szimfonikus zenekar, mögöttünk az énekkar, előttünk Medveczky Ádám vezényelt. A Zeneakadémia tele volt, jóformán a csilláron is ültek – figyeled a szédületet, varázslatot? – mind-mind Posseidonhoz tartozó minőség.

Mondták nekem, hogy majd a fagott befújja a hangot. Csak azt felejtették el elmondani – én pedig szégyelltem bevallani a tudatlanságomat (ami egy újabb archetípus-szimbólum, mélyen gyökerező lenyomata), szóval szégyelltem, hogy kint állok a Zeneakadémia pódiumán, és fogalmam sincs, hogy a megszólaló nagyzenekari műben melyik hang a sokból az a bizonyos fagott. Szóval végül a kis dalbetétet egy kis terccel lejjebb kezdtük, és ettől az egész teljesen disszonáns, hamis lett. Képzelheted, mekkora lecseszést kaptam az énektanárnőmtől. A végén a karnagy, Medveczky Ádám szólt rá, hogy hagyja már! Teljes volt a szégyen és megszégyenítés.

Vesd össze mindezt a következő történettel: amikor Posseidon gyönyörű kedvesével, Meduszával Athéné palotájában szerelmeskedik, Athéné rajtakapja őket. Haragjában a Meduszát átváltoztatja, és egy rettenetes torz lény lesz belőle, akinek fején haj helyett kígyók tekeregnek. Aki ezek után csak rápillant Meduszára, kővé változik. És valóban, amikor később ki kellett volna állnom, hogy közönség előtt beszéljek, lemerevedtem a félelemtől: Medusza kővé változtatott.

Aztán hozott az élet egy különös fordulatot: felkértek, hogy tartsak előadásokat a Semmelweis Egyetemen a hallgatóknak a jógáról, és a jóga terápiás hatásairól. És ezt annyira fontosnak véltem, hogy igent mondtam, annak ellenére, hogy rettegtem a szerepléstől. Akkor már hallottam a katatim immaginativ képélmény terápiáról, ami egy erőteljes pszichoterápiás eljárás – hasonlót alkalmazunk a jóga-nidrában, vagyis mélyrelaxációban, annak haladó szintjén – így az ezzel kapcsolatos kíváncsiság is motivált abban, hogy felkeressek egy pszichológust, aki ebben a terápiás eljárásban jártas volt. A pszichológus relaxált állapotba hozott, majd képeket kaptam. Egy utazásra hívott, a képeket én formáltam tovább, ő csak akkor segített, ha elakadtam. A képek, amit belül láttam, archetipikus szimbólumok voltak. Két ilyen alkalom elég volt ahhoz, hogy kioldódhasson a fóbiám, levágjam Perszeuszként Medusza fejét, és bátran ki tudjak állni a hallgatóság elé, hogy elmondhassam, amit fontosnak gondolok. Csak amikor Medusza fejét Perszeusz levágta, akkor szabadulhattak ki Posseidon és Medusza gyermekei, többek közt Pégaszosz, a szárnyaló ló. Valóban szárnyakat kaptam: ma már imádok kiállni egy közönség elé és előadni.

Vedd észre, hogy a görög és más népek mitológiáját hibásan tanították – tisztelet a kivételnek. Végig kellett kínlódnunk az összefüggéstelennek tűnő, zavaros történeteket Kronoszról, Zeuszról, Prométesuszról, Dionüszoszról; aztán végig kínlódtuk az Illiászt és Odüsszeiát; és mind ebből egy-két közhellyé lett történet és max. annak a fogalma maradt meg, mi is az a hexameter. Csak épp azt felejtették el elmondani, ha megértjük, hogy milyen minőségek kapcsolódnak a történetekben pl Zeuszhoz más néven Jupiterhez, vagy épp Arészhez vagyis Marshoz, akkor képesek lehetünk ráeszmélni olyan összefüggésekre az életünkben, amivel bizony tudunk fordítani a saját sorsunkon.

Ha például valaki rezonál a Mars harciasságával, vadságával, szenvedélyével, és egyben vonzódik a Neptunusz vagyis Posseidon ködösítő jelleméhez, az az ember megélheti ezt a minőséget egy sötét és mély oktávban, pl. azáltal, hogy a béke nevében háborúra buzdít tömegeket.

Ha azonban a létenergia szintje megemelkedik, megélheti azt is, hogy harmóniát is hozhat a saját és a közösség életébe. Pl. letelepedhet egy tölgyfa vagy egy erdeifenyő alá, mindekettőben ott a Mars ősprincipiuma, és meditációba merülhet, gyógyulhat, kisimulhat. És ebből a megemelkedett állapotból hozhat olyan döntéseket, ami valóban a békét erősíti a külvilágban is.

Ha azonban számára a meditáció jelenleg még idegen, de megérti, hogy Marshoz kötődő dolgokra van most szüksége, maga mellé vehet pl. egy vadászkutyát, amiben ott lesz a Mars lényege, és a vadászkutyával foglalkozva, azt idomítva kisimulhat, jól lehet. Vagy lovagolhat, amiben ott lesz Posseidon esszenciája. Vagy épp feltöltheti magát egy bölcs küzdősportba elmélyedve, és azt rendszeresen gyakorolva.

Az Aranygyapjas kos és a gyógyító erdő

Amiatt viszek kisebb-nagyobb csoportokat rendszeresen az erdőbe, különféle fákhoz, mert a fák a függőleges tudomány legszakavatottabb művelői: minden fa más-más ősprincípium húrját pendíti meg az emberben. Ezáltal egy olyan zene születik, mely meggyógyít nem csak téged, hanem krónikusan beteg társadalmunkat egyaránt, rajtad keresztül.

Posseidon és Theophané szerelmének gyümölcse ugyanis a híres aranygyapjas kos is:

„Ebben a történetben felismerhetjük Posseidon átnemesült, „megváltott” tulajdonságait is. Fantáziája és beleérző képessége segítségével túllép a hétköznapi csábítások szintjén, felismeri a helyzet transzcendens hátterét, és megteremti az aranygyapjút, az Egység szimbólumát. Az egyébként rosszkedvű és kötekedő isten ebben a történetben önzetlenségről és emberszeretetről tesz tanúbizonyságot.”

– írja Nicolaus Klein és Rüdiger Dahlke A függőleges világkép c. könyvükben.

Az ősprincípiumok vezette, téren és időn átívelő, gyógyító közös utazásunkról szól Az öt fa c. könyvem is. Hallgasd meg az alábbi részletet Wégner Judit, a Madách színház színművészének előadásában: