Bárhová is mész, vigyél magaddal egy kis hordozható mennyországot! /Paramahamsa Jogananda/
Jogananda nyilván nem a mobiltelefonodról beszélt. Megmutatom, hogy miről, ám előbb jöjjön a probléma felvetés:
Ökokatasztrófa és apokaliptikus ébresztő
Már csak pár évünk van! Ha így folytatjuk, az összeomlás 5-10 éven belül bekövetkezik! Ez a mi jövőnk tehát, a mi generációnk problémája, és a gyermekeink életét alapvetően meghatározza majd. Katasztrófa szélén állunk! – hirdetik mindenfelé. Apokaliptikus képek és videók jelennek meg a közösségi médiában. Nyilván jó szándékból, ébresztésképp.
És talán amiatt, hogy segítsd ezt a közös ébredést, hogy mások is tudatosítsák a közös felelősségünk súlyát, te is lájkolod vagy megosztod ezeket a posztokat? És aztán?
Bár tudod, hogy 1-1 megosztás nem sok, de hát mit tehetnék? – kérdezed joggal. Ha így állunk, valóban elég, ha mindenki egy kicsit beletesz, változtat? Vagy nagyon nem, és itt összehangolt akcióterv kellene? Véget vetni sok olyan folyamatnak, ami károsítja az ökoszisztémát? Ha igaz, hogy 5-10 év, akkor nagyon bele kellene húznunk, nem? És akkor mit tehet itt egy ember, mit tehetnék én?
A teremtő figyelem hatalma – és felelőssége
Az igazság az, hogy minden apokaliptikus képpel, videóval, felhívással, amit megosztunk, amire figyelünk, valójában nem eltávolítjuk, hanem közelebb hozzuk azt az összeomlást, amiről a cikkek, képek és videók beszélnek. Miért?
Ha rémképeket, közelgő apokalipszist tartunk a figyelmünkben, egy olyan jövőképnek adunk energiát, amit épp szeretnénk elkerülni.
Mindaz, amire a figyelmed fordítod, naggyá nő az életedben – tanítja Joganada.
A jó szándékú kollektív tudatlanságunk, elmebeli fegyelmezetlenségünk így válik maga is romboló eszközzé.
A fehér bálna
Hiába mondogatjuk, hogy nem akarunk belefulladni a műanyag hulladékba, hogy nem akarunk szmogot, pusztító szökőárt, aszályokat, iszapba fulladt városokat, menekülő 100 milliókat! Az elme épp csak a NEM-et nem érti.
Klasszikus példa: Kérlek, ne képzelj el egy FEHÉR BÁLNÁT!
Mondom, kérlek, NE képzelj el egy fehér bálnát!
Na, hogy sikerült?
Mi hát akkor a megoldás?
Azt képzeld el, amit szeretnél!
Emberként az egyik legnagyobb erőnk a teremtő figyelem. Ezzel a hatalommal azonban meg kell tanulnunk végre helyesen élni.
Képzelj el, és láss magad előtt a tiszta folyókat, tavakat, óceánt! Tiszta levegőjű városokat, falvakat, melyeket zöldellő, egyensúlyban lévő erdősségek vesznek körül.
Képzelj el és láss magad előtt embereket, akik önmagukkal is egyensúlyban élnek. Mert minden nap tesznek azért, hogy a természetes összhangjuk önmagukkal, és a környezetükkel helyreálljon.
Ha pozitív üzeneteket és képeket osztasz meg, és közben – nagyon fontos! – át is éled és kifejezed az örömödet, hogy ez megvalósul – akkor egyik legfontosabb erődet mobilizálod, a szankalp-shaktit, azaz a pozitív teremtő erőt.
Mindez közelebb hozza hozzád azokat a helyzeteket, amikor tényleg tehetsz, fontos dolgokkal hozzájárulhatsz ahhoz a folyamathoz, amiben nem csak Te vagy a cselekvő.
Fontos tehát kormányozni a hajót, és arra kormányozni, ahová menni szeretnénk. Ez a jóga lényege, és szerepe az életünkben.
És ehhez adnak hatalmas segítséget az erdők és a fák. Ha közöttük jársz, gyógyulsz. És könnyebb látni a pozitív jövőt.
A Toynbee-átalakító
Van egy remek novella, Ray Brudbury írta, a Toynbee-átalakító. Egy férfi egy ökokatasztrófa szélén álló világban kitalál egy időgépet. Előremegy a jövőbe, és lefilmezi, hogy ott tiszta folyók, tavak, városok vannak; egy megtisztult és megmentett világ. Visszatérve a jelenbe, megmutatja a felvételeket, a világ elé tárja, hogy íme, ilyen lesz a jövőnk.
És az emberek elcsodálkoznak, és hozzálátnak, hogy megteremtsék. Hát, ha így lesz, akkor kiveszem belőle a részem! Hiszen láttam! És meg is teremtik. A sztori gyönyörű, és tartogat egy izgalmas csavart is. Érdemes elolvasni!
A koherencia-erő: az összhang nem megy magától
Egyes emberek apró tettei fontosak. Ám nem elég a szemetet szelektíven gyűjteni. Elhagyni a műanyag zacskókat. Csökkenteni az autóhasználatot. Spórolni a tiszta vízzel.
Legalább olyan fontos, hogy összerendezetten, koherens módon, egymást erősítve történjenek ezek az apró, megtehető lépéseink.
Összhangban cselekedni egymással, a Természettel (vagy ha közel áll hozzád, Istennel) – ezt hívják kriya-jógának.
A kriya-jóga a jóga egy magasabb szintje. Ezt alapozza meg pl. a hatha jóga a maga eszközeivel, a jól ismert (és sokszor hibásan a jógával azonosított) ászanáival és más módszereivel.
A kriya-jóga egy tudatos hozzáállás, és egyben egy konkrét technika, technikák sorozata. Megtanulható. Célja pedig, hogy a kriyát gyakorló beléphessen egy mélyebb meditációs állapotba, és ezzel rászinkronizálódjon a Világ fenntartó, teremtő erőire.
Mi szükség a meditációra?
A meditációban elül az elme zaja. És így észlelhetővé válik a rajtad átáramló fontos információknak egy olyan tartománya is, amit racionális eszközökkel nem tudsz megragadni.
A kriya-jóga elvisz a helyes meditációhoz. Swami Satyananda szerint az egyik legerőteljesebb, és egyben legszelídebb technika, amivel a megvilágosodás elérhető.
Mindez nem vallás, és nincs köze semmilyen felekezethez. Ez egy ősi kincs, amit az emberiség kapott – és évezredeken át jógik őrizték a Himalájában, mígnem megérett az idő, hogy elhozzák közénk.
A meditáció teremti meg a lehetőségét, hogy összhangban cselekedjünk, és összhangban jót teemtsünk. Jót, olyan értelemben, hogy nem csupán nekem jó, hanem mindannyiunknak segítő, érlelő, felemelő.
Hordozható mennyország
Paramahamsa Jogananda, aki a kriya jóga technikáját az 1920-as években nyugatra hozta, arról a mennyországról beszél, amit meditáció során megtapasztalhatsz, nap mint nap.
A benső csendről, tisztaságról, fényről. Amikor aztán felkelsz a meditációból, vidd magaddal ennek a tágas csendnek egy részét, és ennek tudatával beszélj, figyelj és cselekedj.
És vidd magaddal az erdőből a fák békéjét, és az erdő ölelő tágasságát!
Az így mindenhová magaddal vitt mennyország segíthet leginkább, hogy apró jó tetteink összhangba kerüljenek, összefonódjanak, és felerősödjenek.
Így teremtjük meg együtt azt a tiszta, szép jövőt, amit valóban szeretnénk. Ahogy ez természetes.
Nem akkor érsz célhoz, ha mindent kimerítettél, hanem ha megtaláltad a kimeríthetetlent. /Hamvas Béla/
Jógázni azért kezdtem, mert nagyon nem éreztem jól magam a bőrömben
Fájt itt is ott is: a hátam, az ízületeim, folyamatosan allergiás-asztmával küzdöttem, magas volt a vérnyomásom, és meglehetősen kövér is voltam, és ekkor mindössze 23 éves voltam! Mindemellett kezdtem igencsak letargikussá, enerválttá válni. Emlékszem épp a földalattin zötykölődtem a Műegyetemre, és arra döbbentem rá, hogy semmi kedvem hozzá. Sem a mai naphoz, sem az egészhez. Pedig azt csináltam épp, amit szerettem volna, ami érdekelt. Hát akkor mit akarok tulajdonképpen? – tettem fel magamnak a kérdést. Elkeserített, hogy gőzöm sincs. Nemsokára rátaláltam a jógára. Döbbenetes élmény volt már a kezdetek kezdetén. A fájdalmaim, rossz közérzetem igen gyorsan eltűntek, az életkedvem pedig fokozatosan visszatért. És sok-sok pozitív változás indult el az életemben… Most mégsem ezekről szeretnék írni. Hanem sokkal inkább arról a képről, ami sok-sok év jóga gyakorlás során összeállt bennem. Arról, merre visz ez az út.
A jóga eszköz csupán
Olyan, mint egy repülőgép. Arra szolgál, hogy gyorsabban juthass vele a célba. Sőt, nem csak gyorsabban, hanem sokkal-sokkal kevesebb hajtűkanyarral: nyűggel, nehézséggel, szenvedéssel.
A jóga célja a boldogság
Ezt Swámi Bhaktanandától hallottam így, és azért idézem, mert szerintem igaz.
Ánanda – az öröm, aminek nincs ellentéte
Az ánanda – az üdvösség. Ez a létezés öröme, ami lényed legmélyéből folyamatosan árad. A jógával pedig kiművelheted azt, hogy ennek a tudatában lehess. Az ánanda – szemben a gyufalánggal – egy mécses lángja, ami egyenletesen és folyamatosan ragyog, üzemanyaga pedig kifogyhatatlan, az Univerzumot átjáró és fenntartó életenergia.
A jóga egyik legfontosabb hatása, hogy gyakorlása során a jelenbe kerülök. Amikor jógázom, azt a képességem edzem, hogy le tudjak válni a múltbeli dolgoktól, pl. bűntudattól, ill. mindattól, amit jó lett volna máshogy tenni; és le tudok válni a jövő aggodalmaitól is. Hisz a múlt emlék, az elmémben lévő lenyomat, a jövő pedig nem létezik, csupán az elmében, mint kivetítés. A MOST ezzel szemben létezik. A jóga egyik fontos eleme, hogy megtanít hazatalálni a jelenbe. És ez igen felszabadító. Ha ezt megtapasztalod, rájössz majd, nincs szükség sem drogra, sem alkoholra többé, sem arra, hogy jó sokat egyél, hogy feloldódjanak a feszültségeid.
Ám azt is fontos tudnod, hogy a jóga jó hatásait nem elég egyszer-kétszer megtapasztalni. A rossz szokásokat évekig gyakoroljuk, olykor nap mint nap, mígnem betegség lesz végül belőle. A pozitív, valódi örömet hozó szokásokat is nap mint nap kell gyakorolni ahhoz, hogy a régi minták, késztetések, beidegződött reakciók elhalványuljanak.
Legyen valódi választásod!
Reggel nekem úgy csörög az óra, hogy tudjak egy jót jógázni, meditálni, mielőtt elkezdenénk kelteni Párommal a gyerekeket. Az, hogy felkeljek, hogy otthagyjam a meleg ágyat, bizony nehézség. Kell hozzá a sokszor átélt pozitív élmény tapasztalata, hogy milyen örömteli, áramló-pezsgő, és egyben milyen békés utána. Hogy mennyire más a napom, ha jógával kezdem! A reggeli meditáció nekem szükséges ahhoz, hogy újra és újra erőt kapjak, feltöltődjek. Fontos számomra, hogy minden nap megtapasztalhassam, és ébren tarthassam a tudatosságomat erre a létezés-boldogságra.
Nem a testhelyzetek, az ászanák tehát az, ami fontos. Nem az ászanázás a jóga. És nem is a pránajáma (légzőgyakorlatok). Még csak nem is a meditáció. Mindezek csupán eszközök.
Te vagy a fontos
Az, hogy Te minél kevesebb szenvedéssel elérj egy olyan pontra, ahol tudod, ki vagy, és átéld ennek áradó örömét.
16 évesen volt egy döbbenetes élményem. Egy nagy-nagy kétségbeesés, mint örvény magával húzott. Hírtelen olyan pontra értem, hogy reménytelen, kilátástalan lett a jövőm. Elviselhetetlenné vált ez a szenvedés. Akkor megadtam magam. És döbbenetes élményben volt részem – ma már tudom, kegyelem volt. Egy határtalan, áradó, kinyíló boldogság áradt bennem és körülöttem. Olyan intenzív volt, hogy pár másodperc után elviselhetetlen lett. Ömlöttek a könnyeim, és kimenekültem belőle.
Annak idején megfogadtam, hogy leírom majd ezt valahogy, de aztán rátaláltam arra, hogy ezt már leírták csodaszépen. A legcsodálatosabb szamádhi leírást szerintem Ray Bradbury adta, erről szól a Villanytelep c. novellája*.
Ehhez az élményhez visz vissza engem fokozatosa és finoman a jóga. A hatha jóga előkészít, segít kitisztítani az egész rendszerünket (fizikai, energetikai és mentális szinten) és felkészít a meditáció gyakorlására. Én e mellett a kriya jógát (meditációt) gyakorlom (Erről Swami P. Jogananda: Egy jógi önéletírása c. remek könyvében olvashatsz bővebben. A konkrét technika itt nincs leírva, és ennek jó oka van. A pontos gyakorlatokat beavatás után kaphatja meg egy Mesterektől, aki ezt szeretné).
Swami Satyananda úgy nyilatkozik a kriya jógáról – lásdKundalini Tantra– hogy ez a legszelídebb és legbiztonságosabb módja a kundalini, a benső erő, felébresztésének.
Amikor a kundalini ébred, azt észreveszed: kreatív leszel. Tele életkedvvel. És áradó örömmel. És ez az öröm és boldogság szinte észrevétlen növekszik majd benned, ahogy gyakorlod a jógát, épp úgy, ahogy egy napraforgó nő, és bont lassan szirmokat. Amikor kibontja a szirmait, a nap szépségét tükrözi vissza. És ha észreveszed ezt, benned is ez az a szépség tükröződik.
A minap hallgattam meg Dr. Michaela Glöckler döbbenetes előadását, melyet az Egészségesen felnőni a digitális média eszközök világában c. könyv bemutatóján tartott. Érdemes megnézni, mert ez a remek és fontos előadás nem csupán rámutat arra, hogy az IT eszközök gyermekeinknél komoly függőséget és maradandó sérülést okoznak, hanem megoldási javaslatokat is kapunk.
Előadása vége felé Glöcker egy sokkoló jövő képet tárt elénk: vezető mesterséges értelem, azaz AI kutatók, akik ebből mellesleg milliomosokká váltak, egy sajátos örökélet-programot készítenek elő.
Örökélet-program – Te belevágnál?
A kutatók a technikai fejlődést analizálva 2030-ra teszik, hogy képesek leszünk az emberi-agy intelligenciáját mesterséges neurális hálózatokba másolni. Egy ilyen másolt agy épp úgy viselkedik, kommunikál, reagál és tanul majd, mint az az ember, akiről másolták. Ezáltal egy szeretett családtagunk tovább élhet velünk – dublőrének robot testében.
Az USA-ban már van egy kb. 40 ezer tagot számláló közösség, akik úgy rendelkeztek, hogy haláluk után fagyasszák le az agyukat, hogy ha a technika erre készen áll, folytathassák ott, ahol abba hagyták – egy robot testében.
Sőt, 2045-re teszik, amikor az emberiség végkép maga mögött hagyhatja a biológiai létet: amikor valaki elérte szellemi teljesítő képességének csúcsát, kiléphet majd mulandó, gyakran sok betegséggel gyötört testéből, és folytathatja – robotként „élve”, ameddig csak tetszik. Már most egy hatalmas iparág fókuszál arra, hogy ez valóban hamarosan realitás legyen.
Istenem, micsoda ostobaság! – volt az első reakcióm. Ugyanakkor átérzem sok-sok ember halálfélelmét, mely a jó üzlet mellett ezt a kutatást motiválja. És együtt érzek azzal, milyen remek lenne, hogy az, akit szerettünk és elment, újra itt lehetne velünk.
Tényleg, miért is ne működhetne? Mért ne érhetnénk el technikailag hamarosan, hogy így, agyakat fagyasztva, transzplantálva örökéletet élhetnének emberiségünk legokosabb (vagy legtehetősebb) emberei?
Két dolgot szeretnék Neked ennek kapcsán megmutatni, abban a reményben, hogy segít majd a tisztánlátásban. Az egyik terület az AI – mert ennek eredményei már most is meghatározóak, és a közeljövőben még inkább ott lesznek mindennapi életünkben. A másik a jóga – melynek ember és élet felfogása egy számomra sokkal derűsebb utat kínál.
Mi is az AI?
Az AI a számítógépes programok egy speciális fajtájának a neve, melyek jelenleg hagyományos számítógépeken (pl. laptop, okostelefon) futnak. Ezen programok mélyén olyan algoritmusok dolgoznak, melyek például modellezik az idegsejtek kapcsolódását, inger átadását, tanulási folyamatát.
Ilyen neurális-modellekkel olyan feladatokat is megoldhatunk könnyedén, melyen hagyományos megközelítéssel nem lehet fogást találni. Pl. Te – akit az agyad, azaz egy hatalmas neurális rendszer támogat – könnyedén megmondod, hogy egy kép egy autót, kutyát vagy épp lovat ábrázol, mindegy, milyen típusú az autó, vagy milyen fajtájú a kutya.
Hagyományos programozási eszközökkel ezt a feladatot gyakorlatilag nem lehet megoldani. AI algoritmusokkal, azaz az agy neurális struktúráját modellezve azonban elég egyszerű. Ilyenkor egy ügyesen választott neurális hálózat bemenetére sok-sok autó, kutya és ló képét adják, és addig-addig igazgatják az „idegsejtek” közti kapcsolatok erősségét, az „idegsejtek” bekapcsolási küszöbét, míg közel 100%-ra nem azonosítja az autót, kutyát vagy egy ló képét. Azaz a gép megtanul látni.
Persze, ha egy ilyen algoritmusnak utána mutatnak egy embert, nem fogja felismerni. Ehhez először sok-sok ezer ember-képet is látnia kell. Ezért fordulhat pl. olyan elő, hogy a Tesla önjáró autó belerohan egy pótkocsiba. Mert autóra, emberre megtanították látni. Viszont pótkocsis autót még nem látott eleget, tehát nem is ismeri fel.
Légy a levesben
Van azonban egy zavaró tény: egy AI algoritmusnak jellemzően sok 1000 képre van szüksége, hogy közel 100%-osan teljesítsen.
Egy gyereknek azonban elég megmutatni egyszer-kétszer egy tehenet, harmadszorra közel 100%-osan felismeri.
Vajon mitől tud egy ember sokkal hatékonyabban tanulni? Erre épp a jóga-tudomány ad szerintem magyarázatot, hamarosan megmutatom, hogyan, mert nagyon fontos megértéshez visz el!
Előtte azonban van itt még egy különlegesség.
A világ-hamisító hálók rabságában
Az AI hálózatoknak van néhány igen izgalmas válfaja. Pár éve robbantak be a GAN-ok (Generative Adversarial Networks) a szakmába. Ezek speciális neurális hálók, melyeket addig trenírozunk, mígnem képesek lesznek előállítani valamit, mely bizonyos szempontból az eredetihez megszólalásig hasonló.
Pl. egy GAN neurális hálónak sok-sok Van Gogh képet megmutatva meg tudja tanulni, mi az, ami egy Van Gogh képet azzá tesz. És ezek után bármilyen arc vagy tájképből, vagy akár spontán, képes generálni egy olyan képet, amit pont mintha Van Gogh festett volna; olyannyira, hogy akár egy Van Gogh szakértőt is zavarba ejt.
Így kreálnak már mesterséges celebeket, vagy mesterséges politikusokat. Olyan fiktív alakokat, akiknek épp olyan az arca, és épp úgy beszélnek, hogy szerethesd őket, és higgy nekik. Hogyan?
Szerethető mesterséges politikus
A Facebook, a Google – melyek mellesleg jelenleg vezetők az AI iparban (!) – folyamatosan vizsgálják, mit szeretsz és mit nem. Gondolj bele: várhatóan Te is hozzáférést adtál nekik a telefonodon a hangrögzítéshez, és megkapják a képeidet és videóidat (különben nem tudnád megosztani, nemigaz?) A nap minden percében értékelik, mit lájkolsz és mit nem, mire keresel, mi érdekel.
Ezekből pedig egy AI algoritmus meg tudja alkotni akár azt a fiktív politikust is, akit Te szeretni fogsz, és akinek hinni fogsz. Egy társadhoz persze „ugyanaz” az ember majd egy kicsit más módon fog szólni a kábel TV accountokon és a mobil alkalmazásokon keresztül.
Hogy ez a politikus közben maga is szenved, hogy a rengeteg kezeletlen feszültsége miatt mondjuk masszív alkoholista? Magánügy. Tényleg az?
És ez nem sci-fi. Ez itt van már most is – és hamarosan itt lesz teljes valójában.
Csupán értelmünkre hagyatkozva egyre kevésbé leszünk képesek eldönteni, mi igaz és mi nem a hírekből. Egyre inkább beleveszünk majd egy olyan sokszorosan hamis valóságba, melyet nem látható érdekek feszítenek ki körénk.
Mi alapján gondolod úgy, hogy Te döntesz? Milyen információkra támaszkodsz majd az értékítéleteidben?
Az egyén így veszíti el teljesen a szabadságát.
A világ a jóga fényében
Lássunk akkor egy derűsebb jövőképet, mert:
Amire a figyelmed fordítod, az fog naggyá nőni az életedben. /Paramahamsa Jogananda/
A jóga egyik fontos célja, hogy különbséget tudj tenni a között, ami valós, és ami nem az – ez a vivéka, helyes megkülönböztető képesség. Ez a jógázás egyik fontos „mellékhatása”.
A jóga minden technikája épp azt segíti, hogy túlléphess az elmédet elöntő zavaros információ áradat hullámain.
A jóga gyakorlatai készségeket ébresztenek. Pl. annak készségét, hogy befelé figyelve érezzem, a gyomromban, fejtetőmön, minden sejtemben, hogy amit látok, hallok, gondolok, rendben van-e. Igaz-e.
Rendben van-e olyan értelemben, hogy ami mögötte van, szándék, törekvés, segít-e engem, vagy bárki mást.
A jóga annak eszköze, hogy fokról-fokra egyre tisztábban láthassam szavaim és cselekedeteim következményét. És képes legyek korrigálni.
A személyiségen a teljes mentális tartalmat értjük… Egy ember összes választása és hajlama a gondolatai teljességének következménye. … A meditáció az elme megtisztításának és újra szervezésének folyamata, személyiségünk benső házának rendbetétele. /Szvámi Véda Baráthi/
Nem az agyad tesz emberré
A jóga tapasztalati ember és világ felfogása szerint viselkedéseink, reakcióink, döntéseink nem az emberi agy neuron-hálózatának következménye. A tudatot nem az agy hozza létre. Hanem pont fordítva van.
Tetteinket, reakcióinkat – legyenek akár látszólag saját döntéseink, vagy akár nyilvánvalóan mások által befolyásoltak – az elménkben hagyott emlék-lenyomatok, szamszkárák határozzák meg. Minden tapasztalatunk ilyen emlék lenyomatként, archetipikus képként elménkben raktározódik.
Mindezt persze agyunkban finom változások követik, mint ahogy az árnyék is követ minket.
És itt visszatérek egy korábbi kérdéshez: hogy lehet, hogy egy gyermeknek elég kétszer látni egy tehenet, és utána rögtön felismeri, míg egy mesterséges értelemnek ehhez több 1000 tehén képére van szüksége?
Egy elménk van csupán
A választ megadják a jógik – tapasztalati alapon:
Az egész Univerzumban egyetlen elme létezik csupán… A te elméd és az én elmém nem két külön elme, csupán különböző manifesztációja ugyanannak az univerzális elmének. /Swami Satyananda: Mantra/
Olyan ez, mintha minden tapasztalatunkkal egyetlen barlang falát rajzolnánk meg közösen. A tudatosságunk „elemlámpája” azonban mindenkinél a barlang egy más-más falszakaszát világítja csak be. Satyananda így fogalmaz:
A gondolkodás nem folyamat, hanem panoráma.
A gyermek agyának neurális-hálója segítségével hozzá fér egy sokkal nagyobb, kollektív tapasztalathoz, tudáshoz. Évezredes tapasztalatokhoz. Egy-két kép impulzus elég, hogy megteremtse ezt a hozzáférést.
Mi tesz szabaddá?
Azonban nekünk, embereknek van még egy fontos eszközünk. Többek vagyunk néhány száz millió neuron kapcsolatánál.
A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert. /Weöres Sándor: Teljesség felé/
A jóga-tudomány bölcsei, látói (risik) több 1000 éve így tanítják: aki Te vagy, túl van az elmén. Te a Lélek vagy – az, aki tapasztalja fizikai testét és az elme minden gondolatát, annak minden nyűgével, bajával, konfliktusaival, izgalmával, békéjével és örömeivel.
Ez az Én, a benned lévő Látó, nem az agy, és nem az elme folyamatok terméke.
Ennek az állításnak az igazság tartalma nem dönthető el gondolkodás által.
Azonban megtapasztalható, és épp ezért tudományosan megvizsgálható. Ehhez az eszközrendszert például a jóga megadja.
Természetesen nem a jóga az egyedüli, de talán az egyik legsokoldalúbb, leginkább kidolgozott út, melybe minden élethelyzetben bele lehet kezdeni.
Tehát az AI megoldásai sosem érhetnek fel hozzád. Ahogy az árnyékodból sosem lesz ember. Egy robot sem lesz az. Fújd ki magadból ezt a képtelenséget!
Szabadságunk nem másoktól függ. Nem politikusok, pártok, mozgalmak, forradalmak fogják ezt megadni nekünk. Ez képtelenség! (Nézz végig a történelmen, és értsd meg, amit ott látsz!)
A szabadságod attól függ, felszabadítod-e magad.
Ennek a felszabadulásnak a folyamata mellesleg igen örömteli élmény. A folyamat során ugyanis egyre gyakrabban jelenik meg, mintegy átitatja az ember életét az ánanda, azaz életöröm. Tapasztalatból tudom.
Túllépni az „örökéleten”
Egy fontos tapasztalati tény, ami túl van az elmén: a Lélek nincs kitéve az elmúlásnak. Te is és én is hallhatatlan lelkek vagyunk.
Csak a testünk mulandó, és vele együtt az összetett neurális rendszerünk, az agyunk. Épp, mintha csupán a ruhád lenne. Nagyon értékes ruha, fontos óvni és védeni. Jó szolgálatot tesz addig, amíg működik. Aztán ha elnyűtted, lecseréled.
Ez nem magyarázat és nem is ígéret. Tapasztalat, mely elér hozzád majd előbb vagy utóbb. A jóga eszközei nagyon erőteljesek. Hatékonyan segítik, hogy mindez mielőbb eljuthasson, tapasztalati szinten is hozzád.
A megértés nem elég. Mint ahogy a térkép sem azonos azzal, ha benne állsz a tájban, és magadba szívod az élet teljességét, színeit és szépségét. Ahhoz, hogy átéld ennek igazságát, fontos minden nap időt szentelni lehetőleg ránk szabott spirituális gyakorlatokra.
És a gyakorlás által átalakul a világ. És előbb-utóbb elmúlik az életünk sok-sok kétségbeesett tette mögött megbúvó halálfélelem is.
A sok-sok rettegő, „okos” ember lefagyasztott agyát pedig végül kidobják majd a kukába.
Hisz annak, akinek ez ruhája volt, nincs többé szüksége rá.
Figyelem! Ezt a cikket nem egy GAN háló produkálta – ez (majdnem) képtelenség. 🙂 Érzed belül?
A minap hosszan beszélgettem a SOTE egyik Professzorával a jóga, valamint a magas vérnyomás jóga terápiája kapcsán. Egy kutatási projekt beindítása a cél, mely feltárja, hogy a szív és érrendszer állapotát hogyan hozza helyre a terápiás jóga gyakorlás.
Ez a Professzor feltett nekem egy igen jó kérdést: mit hív a jóga energiának?
Mert ugye a jógában elég gyakran elhangzik olyasmi, hogy ez és ez a gyakorlat beindítja az energiákat. Meg szó van a kundaliniről, meg az energia testről, azaz a pránamája kósáról. De hogyan jön ez össze azzal, amit a fizikában, (bio)kémiában energiának hívunk? Természetesen – ismerte el – ha megmozgatom a karom, ott kitágulnak az erek; ha aktiválom a paraszimpatikus idegrendszert (ez a jóga gyakorlás során megtörténik), ellazulnak az izmok, az arteriolákban (kis artériák) is, így javul a szövetek oxigén és glükóz ellátottsága. Vagyis biokémiai, fiziológiai szinten az energia-fogyasztás, áramlás felfokozódik – ez igaz. Én azt mondtam, hogy mindennek van egy másik aspektusa – ami számomra sokkal izgalmasabb, ugyanakkor épp ilyen egyszerűen megérthető.
Hogyan jön össze a jóga práná, azaz élet-energia fogalma a fizika energia fogalmával? Mi is az energia?
Ha felemelek egy poharat – így tanítják már a középiskolában is – helyzeti energiára tesz szert. Mi ez a helyzeti energia, vagy potenciál?
Az energia – lehetőség.
Lehetőség arra, hogy valami megváltozzon. Ha a poharat elengedem, az leesik (gyorsul, és mozgási energiára tesz szert), és attól függően, milyen a pohár szerkezete, és milyen a talaj, amire pottyan, koppan, eltörik vagy elgurul. A pohár felemelése és elengedése a pohárnak erre ad lehetőséget. Azonban mi, emberi lények, a tudatosság egy magasabb szintjén állunk – a pohárhoz képest :-). Tudatos cselekvőként-megfigyelőként választani tudok, hogy mi történjen a pohárral. Elengedem a poharat, vagy a polcra állítom.
Minél nagyobb a tudatosság szintje, annál nagyobb a választás szabadsága.
A pohár, ha már elengedtem, nem tud választani, esik, majd puffan, törik. A pohár nem rendelkezik a választáshoz kellő tudatossággal. Egy élőlény igen. Egy emberi lény még inkább. A különbség az élettelen és élő között azt gondolom, épp abban rejlik, mennyire vagyunk képesek szabadon használni a lehetőségeinket. Ezt a tudatossági szint határozza meg. Viszont érthető, hogy a választáshoz szükséges az energia, azaz lehetőség nélkül nem jöhet létre választás.
Ha túlhajtottam magam, és ennek következtében kiégtem, és belecsúsztam a depresszióba, az életenergia szintem süllyedt le, de alaposan. És bár emberi lényként tudatos vagyok, a tudatossági szint is ilyenkor alább hanyatlik: tompává válok, kedvetlenné, nem akarok semmit tenni, sehová menni. Nem rendelkezem ugyanis ehhez megfelelő élet-energiával, ezért nincs a cselekvéshez, választáshoz lehetőségem. Hatalmas ajándék lehet, ha van ilyenkor valaki mellettem, és bátorít, energiát ad és segít továbblépni.
A jóga célja, hogy az életerőt és a tudatosságot kéz a kézben fokozza.
Hogyan is jön tehát össze a práná, azaz élet-erő a fizikai energia fogalmával? Az anyag építőköveit, a kvantumokat tanulmányozva jöttünk rá arra (lásd kvantum-mechanika), hogy a tudatos megfigyelő dönti el, merre halad egy elektron, mi lesz a sorsa. A kvantum-mechanika felszámolta a határvonalat objektív világ és szubjektív világ között. Összefonódunk, anyag és megfigyelő. Tudatosságunkkal, figyelmünkkel mi emberek – és minden más létforma – folyamatosan kölcsön hatunk a Világgal, és ez megszabja, hogyan éljünk a lehetőségeinkkel, azaz a rendelkezésre álló energiával.
Az energia és élet-energia viszonylatában a lehetőség a „közös nevező”.
Amikor a jóga gyakorlás hatására a sejtek anyagcseréje, az idegrendszer, és az endokrin rendszer egyensúlya helyre áll,
amikor érzem és átélem, hogy jól vagyok,
amikor örömmel kelek fel, mert belül tudom, egy remek nap áll előttem: munkálkodhatok a céljaimon,
amikor békében fekszem, mert megtettem, amire lehetőségem volt,
amikor megélem ebben a békében, hogy összhangban vagyok az Egésszel (hívhatod Istennek is), és
megélem a flow-t, azaz hogy életemben egy hatalmas erő, Isten, segít és támogat
akkor élekmindazzal a lehetőséggel, ami számomra emberi lényként adatott.
Ez minden spirituális módszer, így a jóga lényege: növekvő energiával, azaz lehetőségekkel, növekvő tudatossággal, azaz egyre szabadabban, összhangban, részt venni ebben a gyönyörű kozmikus táncban. A tudatosságunk szintje határozza meg tehát, mit kezdünk az energiáinkkal, azaz lehetőségeinkkel. És az energiáink emelik a tudatossági szintünket, ami egyre szabadabbá tesz. Ha nincs energiánk (prána), épp annyira tudunk csak élni, mint a pohár, amit ha elengedtek, nincs választása. Leesik. És hogy mi lesz vele? Számít az?
Összeültünk a napokban, páran, jógaoktatók. És egyszer csak arról volt szó, hogy szabad-e a jógát „hirdetni” az interneten, pl. facebookon. Tudod-e miért izgalmas ez?
A jóga útja épp ellentétes irányba visz, mint ami felé az internet böngészés, különösen a közösségi oldalak böngészése húz. Mélyebb álomba ringat, és elszigetel – a sok-sok virtuális „barát” közti magány felé sodor. A jóga ellenben az „ébredés” útja: tisztább, élesebb tudatállapot, szélesedő látókör felé visz, és hogy megélhesd: csöppet sem vagy egyedül. A jóga a Világgal való egység megteremtésének gyakorlati tudománya.
Nem a közösségi oldalak ellen vagyok
Az internet és facebook egy felöl remek eszközök, lehet hasznosan és jól használni. Én naponta használom ezeket. Ám mióta aktívan építgetem a Gajatri facebook oldalt, ráadásul még okostelefonra is „kényszerültem”, azt veszem észre, hogy már legalább tizedszer nézem aznap a facebook oldalunk. Valahogy vonz. Hányan lájkolták, osztották meg, látták a legutóbb kiemelt bejegyzésemet? Ugyanakkor jól tudom, hogy ez szétzilál. A figyelmem. Amit adhatnék a gyerekeimnek. Most is itt toporog az egyikük, hogy Apa! Jössz már mesélni? – Persze, mindjárt, egy perc. Amiből öt lesz, aztán tíz… és már a Párom mesél, és elmúlt az este 🙁
Elmagányosodni a sok barát és követő között
Ma már az alkohol és drog függőek száma lassanként eltörpül a mobil és lájk-függőek mellett.
Már nem számít új pszichiátriai jelenségnek a lájkfüggőség neurózisa: „Már megint nem lájkoltak, ergo egy senki vagyok”. Többször láttam fiatalokat, akik egy asztalnál ültek egy kávézóban vagy egy állomáson, egy padon, és cseteltek. Egymással és más „barátaikkal”. Nem beszélgetnek, nem néznek egymás szemébe. Időnként megmutatják egymásnak a telójukat. Tudtad, hogy a mondott szavaink a kommunikációnk 20-30%-át hordozzák csak? Ha még a hangszínt sem hallod, vajon mennyi jut át belőled, abból, aki vagy, amit érzel, amit gondolsz? A mobil-kommunikáció, a csetelés elképesztően beszűkíti a kapcsolati csatornát. Ám ebből akár több százat nyithatsz. Szétspriccel a figyelem. Ha ezt gyakorlom, mindez fokozatosan megfoszt attól a képességemtől, hogy mélyen, értőn és együttérzőn kapcsolódni tudjanak egy másik emberrel. És ekkor elég egy-két félreértett szó, és már ott a harag, kétségbeesés, frusztráció, düh, ami végül letargiába és depresszióba visz.
Így jön létre az igazi magány. Van 1000 ismerősöd, ám tökegyedül vagy.
És még valami: ahogy görgetek, görgetek lefelé, egyre kevesebb dolog ragad már meg. Figyelmem felszínessé válik – magamon tapasztalom. Egyre kevesebb dolog lépi át az ingerküszöböm. És elég 5 percig így görgetni, már szinte semmibe sem tudok belemerülni. Ez a ksipta tudatállapot: a teljes szétszórtság állapota. Összezavartság, kapkodás, és növekvő benső szomj. Volt már úgy veled, hogy álmodban innod kellett, és hiába ittál, nem múlt a szomjad? A virtuális-világ egy újabb álomréteget von köréd. És a szomjad nő, csak nő. A „vizet” itt nem lelheted meg. Ahhoz egy ember tekintete kell. Valódi kapcsolat. Emberi figyelem.
A jóga kitágít
A jóga ezzel szemben összeszedetté tesz, és éberré. A jóga a kapcsolatodat a világgal kitágítja.
A jóga az elmét az ékágra, azaz egyhegyű-éberség felé viszi. Ez a „lézerfény”, a koherens jelenlét, ami könnyen hatol át a problémák fellegén. Csak ezzel az összeszedett, csendes elmével lehet átlépni Mája fátylán, azaz az álomvilág, a poláris világ határán: a jó-rossz, a szeretem-utálom, a kellemes-fájdalmas világán.
Épp ezért a dilemmánk nagyon fontos: szabad-e a jógát belevonni ebbe az újabb, mélyebb álomvilágba, hogy eljusson a híre Hozzád, kedves olvasó. Szerinted szabad?
Van-e kedved mélyebbre ásni? Mert van itt még egy réteg, amire Rüdiger Dalhke nagyon is tisztán rámutat. És rendkívül izgalmas.
A kígyó megtartja ígéretét
Szóval, akkor vegyél egy mély levegőt, és merülés (vagy emelkedés :-)!
„A kígyó megtartja ígéretét. Az emberiség látja a polaritás világát, s meg tudja különböztetni a jót a rossztól, a férfit a nőtől. Ezzel a lépéssel elveszti az egységet (a kozmikus tudatot), s elnyeri a polaritást (a megismerés képességét)… Ez a bűnbeesés története. Ebben az „esésben” az ember az egységből zuhan a polaritásba…
Az, hogy bűnösök vagyunk, csak egy másik szó arra, hogy polárisak vagyunk.
… A polaritáson át vezető út mindig bűnös… azonban a bűn nem áll viszonyban a konkrét emberi magatartással. Fontos, hogy ezt tudomásul vegyük, mert a történelem során az egyház a bűn fogalmát elferdítette, s bebeszélte az embereknek, hogy a bűn az, ha rosszat teszünk, és ez jó és helyes cselekvéssel kerülhető el. A bűn azonban nem egy pólus a polaritásban, a bűn maga a polaritás. A bűn ezért nem kerülhető el – minden emberi tett bűnös. ” – írja Dalhke (Út a teljességhez).
A minap hallgattam Pál Feri atya egyik gyönyörű vasárnapi beszédét.
Hadd idézzem ide, Mert segít mélyebben megérteni, hogyan lehet túllépni a jó és rossz dilemmáján. Pál Feri atya egy amerikai katonát idéz, aki jelentkezett frontszolgálatra, ám kijelentette, hogy ő nem fog fegyvert. Tanakodtak, mi legyen akkor vele. Végül rábízták a sebesültek mentését. Nem mondta azt, hogy én nem ölök, ezért a háború nem az én ügyem. Hanem tette, amit tudott. Mentett. És nem csak amerikaiakat, japánokat is. Van rá 10 perced? Ha igen, javaslom, hallgasd meg ezt a gyönyörű, mély beszédet. Itt találod.
Jelen lenni kívül és belül
De térjünk vissza az alapkérdéshez: összefér-e a jóga és a facebook?
Én most így látom: fontos jelen lenni a jógával az interneten, és a közösségi oldalakon is. Mert biztos vagyok benne, hogy minden ember álmában (legyen az bármilyen szintű) eljön egy pillanat, amikor igen „szomjas” lesz. Ennek a szomjúságnak vannak fontos tünetei: krónikus egyedüllét például; az, hogy fáj mindened, eleged van mindenből; a bizalmatlanság, a letargia, stb.
Úgy tapasztalom, hogy a Gondviselés ott van létezésünk minden rétegében. A facebook-on máshogy nem tud jelen lenni, csak úgy, hogy észrevehesd; szóval itt egy-egy posztként jön el. Hogy észreveszed-e, az már rajtad múlik. Hogy mit kezdesz vele, az is.