Fenn voltunk épp a Börzsönyben, a Grál-völgy melletti gerincen, és jöttek a motorosok. Egy csöndes túrát vezettem, az Erdőmeditáció oktató képzés záró napját. Hátra fordultam, és egy tőlem teljesen szokatlan dolgot műveltem. Kiléptem eléjük, és megszólítottam őket:
– Srácok, ugye tudjátok, hogy itt nem lehet motorozni? – és magamban: normális vagyok én, hogy épp egy csendes túrán belelépek egy ilyen konfliktusba?
A motorosok megálltak, és elkezdték mondani, hogy óvatosan mennek, tiszteletben tartva minket és az erdőt. És hogy épp ezért váltottak elektromos járgányokra, hogy ne legyen büdös és zajos. És én csak figyeltem őket, szótlanul, és láss csodást, a konfliktus átment egy kölcsönös megértésbe.
Hogy lehet, hogy ebből a konfliktusból egyszerűen összeütközés helyett kölcsönös megértés és béke született? Csak később döbbentem rá én is: a Víz energia volt éppen aktív, a fák szívdobbanásának „szisztolés” periódusában voltunk, ami kedvez az ilyen helyzetek feloldásának.
A kutatók arra jöttek rá nemrég, hogy a fáknak is van szívverése, mely kb. két óráig tart. Lézerekkel mérték azt ki, ahogy a fák finoman megemelkednek majd kicsit összébb húzódnak periodikusan. A fák valójában ezzel a finom mozgással vizet cirkuláltatnak, pontosabban életben, körforgásban tartják a vizet – ez a víz a táj, az erdő vére, a fák pedig a táj szívének funkcióját töltik be. A fák felemelik és elpárologtatják a vizet, és ezzel életben tartják a többi növényt és az egész ökoszisztémát.
Ez a 2 órás periódus egybeesik azzal, ahogy a tattvák, vagy életenergia minőségek – Föld, Víz, Tűz, Levegő, Éter – váltakoznak a természetben. Ezek az energia minőségek nem anyagi minőségek. Azaz a Föld alatt nem a talajt értjük, hanem az életünk azon fontos minőségét, mely lehetővé teszi például azt, hogy megéljük: biztonságban élünk és stabilak vagyunk.
Ha sikerül az életenergia minőségeket megéreznünk, akkor tudjuk, mikor érdemes például konfliktust kezelnünk vagy épp mikor tudunk úgy beszélgetni, hogy ne legyen belőle konfliktus, elrendeződjenek a dolgok.
Ha ezzel szemben megyünk, akkor kifáradunk, kudarcot kudarcra halmozunk az életünkben. Tehát nagyon is érdemes rászinkronizálni magunk a természet szívverésére.
Nézzük meg pontosabban, milyen hatással vannak ránk ezek a minőségek:
Föld: Stabilitás, biztonság, kiegyensúlyozottság. A pénzzel való kapcsolatunk. Amikor a Föld tattva aktív, akkor tudunk legkönnyebben pénzügyeket intézni. Ekkor érdemes fizetésemelést kérni. Ekkor érdemes banki dolgokkal foglalkozni. Ekkor érdemes ásni, és a földet érinteni, pl. palántákat ültetni a kertben.
Víz: Ez az érzelmek áradása, és a kapcsolódás energiája. Amikor a Víz tattva aktív, akkor érzünk benső késztetést arra, hogy felhívjunk embereket, vagy csak csevegjünk kicsit. Ekkor jobban megy a kapcsolódás, ekkor empatikusabban tudjuk megélni a másik embert, azaz könnyebben átérezzük az ő helyzetét. Ez az empátia, beleérzés segíti rendezni a konfliktusainkat.
Tűz: Nekikezdeni és véghez vinni dolgokat. Az emésztés és feldolgozás energiája is egyben. Amikor a Tűz elem aktív, akkor tudunk elkezdeni könnyedén egy új feladatot. Ekkor érzünk késztetést arra, hogy a nekünk fontos dolgokban előre lépjünk, folytassuk, újra lendületet adjunk az életünk bizonyos területeinek. Ez a könnyed és hatékony munka energiája.
Levegő: A gondolkodás energiája, a könnyedség minősége. Amikor a Levegő tattva aktív, akkor tudunk jól végig gondolni dolgokat. Ekkor tudunk jól logikusan következtetni. Minden olyan feladatot, mely józan átgondolást igényel, ekkor tudjuk könnyedén megtenni. Ekkor jutnak eszünkbe új ötletek, ekkor képes szárnyalni a fantáziánk.
Éter vagy Téridő: Ez a meditáció ideje. Ekkor tudjuk átérezni egységünket a természettel, és ekkor tudunk kitágulni, és megélni, hogy az idő önmaguk lényegét nem befolyásolja. Ez az imádkozás ideje. Annak az ideje, hogy megéljük az élő kapcsolatunk Istennel.
Az öt tattva 25 percenként váltakozik a természetben, így az öt tattva kb. 2 óra alatt fordul egy teljes ciklust – pont, ahogy a fák szívverése történik.
A tattvák változása a légzésünkben is tükröződik. A swara-jóga ősi tudománya felhívja a figyelmünket egy nagyon fontos dologra: az orrjáratban úgy változik a levegő áramlása-érintése, ahogy a természetben változnak a tattvák, méghozzá az alábbiak szerint:
A levegő az orrsövényhez közel áramlik, amikor a Föld elem aktív.
Az orr alsó részén áramlik, amikor a Víz elem aktív.
Az orr felső részén, amikor a Tűz elem aktív.
Az orrcimpákat érinti belülről, amikor a Levegő elem aktív.
És amikor az Éter, akkor középen halad, és hátul érezzük, ahol a levegő érinti a garatot.
Ha ezt nem tudod jól érzékelni, egy tükröt közel tarthatsz az orrhoz, és arra rálélegezve a párafolt alakjából is következtethetsz arra, most épp melyik tattva aktív a természetben.
A tattvák periódusának tudatosítására létezik egyébként egy szuper telefonos applikáció is, a Tattwametro, ezt itt találod a Google Play áruházban, és itt az Apple Store-ban. Az applikációt érdemes úgy használni, hogy amikor megnézed rajta, épp melyik tattva aktív, figyelsz kicsit az orrjáratot érintő levegőre, és tudatodítod az érzést, milyen, amikor az adott helyen érinti az orrjáratot. Ezáltal az app csak mankó lesz ahhoz, hogy bármikor észlelhesd, épp melyik tattva aktív a világunkban.
Ha ezt sikerül észlelned, akkor ez segít úgy irányítani a napjaid, hogy az életed könnyű legyen. Olyan lesz, mintha felülnél egy szörfdeszkára, és engednéd, hogy az élet vigyen előre. Ráadásul meglehetősen sikeres leszel, és nem csak anyagi téren, hanem kapcsolataidban, szellemi téren, és a Teljességgel való kapcsolódás csodálatos, kitágító élményében.
A fák ezt tudják, és ezt a tudást segítenek nekünk átadni. Miden lélegzetvételünkkel az ő szeretetüket lélegezzük be. És amikor kilélegeznünk, azt majd ők fogják belélegezni, ezáltal magukba ölelnek minket is.
A kérdés nem az, hogy tudjuk-e ezt. A kérdés az: élünk-e vele.
Örültem az esőnek, mert ahogy esett, átéreztem a füvek és fák örömét – nagyon nagy volt már a szárazság. Amint az eső elcsendesedett, kiballagtam az erdőbe és bekuckóztam egy tölgyfa lábához. Elringatott a lombokról csöpögő víz hangja, és a nedves avar illata. Egyfajta békés ölelésben ringatóztam.
A ma reggeli meditációm után pedig elért hozzám egy kép, egy megértés, ami szerintem több, mint lelkesítő. Megmutatom.
Néhány éve, fizikusként vezettem egy kutatást, erről a Vízgyöngyök és az élet ritmusa c. írásomban olvashatsz bővebben. Ebben a kutatásban, többek közt azt kerestük, hogy képes-e a víz emlékezni, információt tárolni. Bár a jógik tudják, hogy a víz információt hoz, visz és tárol, mi a hagyományos tudományos módszertan eredményeire voltunk kíváncsiak. Vajon mit tud a víz?
Az elmúlt két évtized kutatásai a víz elképesztő tulajdonságait tárták fel. A vízmolekulák jelentős része ugyanis szeret apró, együtt rezgő gömböcskékké, ún. koherens domainekké szerveződni. Ezek az apró, kb. 200 nanométer átmérőjű vízgyöngyök pedig szeretnek egymáshoz kapcsolódni, láncokat, struktúrákat alkotni. A vízben az információt ezek a vízgyöngy láncok tárolják, méghozzá kvantumállapotukban. Szemben a víz rendezetlen, ún. dekoherens részével, ezek a vízgyöngy láncok képesek megőrizni és továbbadni a beléjük kódolt információt. A jelenség kvantumelektrodinamikai leírását a kutatók már kb. 2 évtizede kidolgozták. Pár éve, amikor ezzel a témával foglalkoztam, épp azon mesterkedtek, hogyan tudnának olcsó, szobahőmérsékleten is működő kvantumszámítógépet építeni a vízgyöngyláncokból.
A kutatásom során fény derült egy izgalmas kvantumbiológiai hipotézisre is: csak azok a szerves molekulák, például aminosavak, képesek részt venni az életfolyamatokban, melyek szerkezete olyan, hogy hozzá tudnak kapcsolódni a vízgyöngyök hálózatához. Ez megmagyarázhatja azt, hogyan tud összhangban működni a szervezet sok milliárd mikrobiológiai folyamata. Erről itt olvashatsz bővebben
Például minden emberben naponta kb. egy millió génhiba keletkezik. Minden kromoszómádat életed minden ezredmásodpercében enzimek szkennelik folyamatosan. Ha találnak egy génhibát, „szólnak” egy másik enzimnek, az odajön, kapcsolódik a DNS-hez, felnyitja a kettős szálat. Majd jön egy másik enzim, ami felismeri és kicseréli a rossz vagy sérült bázist. Ha elkészült, de csak akkor, jön a következő molekula, ami visszavarrja a DNS kettős szálát. Ez, és millió hasonló csoda történik benned is életed minden ezredmásodpercében. De vajon honnan tudják az enzimek, mikor ki következik és mit kell csinálni?
Úgy tűnik, hogy az enzimek nem csak a vízben, vagy a sejtplazmában lebegnek, hanem be vannak fűzve a vízgyöngyök hálózatába. Azaz tudnak egymásról. Nem függetlenek. És úgy tűnik, hogy ez az összekapcsoltság tart minket életben. Ha maradnának a génhibák, vagy ha a javítómechanizmus csak 99.999% hatásfokkal működne, alig lenne ember, aki megélné az 5 éves korát. Ez a vízgyöngyláncok által összekapcsolt molekuláris figyelő és javító hálózat 100%-os hatékonysággal működik.
Na de akkor miért betegszünk meg? Ó igen, itt jön a képbe az elme – mely nem az agy elektromos, neurális hálózatának mellékterméke, hanem finomabb, mégis anyagszerű.
A jóga tudománya – összhangban a szankja-filozófiával – úgy mondja, hogy a világunknak két alapvető minősége van, az Anyag, vagy Prakriti, és a Lélek, a Purusa. A Prakriti, azaz az anyag nem csak a tapintható, a szemeddel látható világot jelenti, hanem az észleléseidet, emlékeidet, gondolataidat, érzéseidet, azaz az elme tartalmakat is magában foglalja. Azonban az elme egyfajta finomabb szerkezet, mely nem származtatható az agy neurális hálózatából közvetlenül.
Rudolf Steiner ezt így magyarázza: képzeld el, hogy felázott a talaj a sok esőtől, és így a lábnyomod ott marad a sárban. Amikor valaki a gondolatokat, a gondolkodás folyamatát akarja magyarázni, és azt állítja, hogy ezek az agy termékei, akkor az olyan, mintha a lábnyomokkal akarna magyarázni téged, aki a lábnyomokat a sárban hagytad; mintha azt mondaná, hogy te azért létezel, mert itt vannak ezek a lábnyomok. Ahhoz, hogy járjunk, kell a föld, ami megtart; hasonlóképpen ahhoz, hogy gondolkodjunk, agyra van szükségünk, de nem az agy hozza létre a gondolatokat, és nem ebben rejlik a személyiséged sem.
Azaz az elme nincs hozzákötve az idegrendszerhez, és épp emiatt lehet az is, hogy a növények és a fák határozott intelligenciát mutatnak, annak ellenére, hogy nem rendelkeznek idegrendszerrel – ha érdekel a növényi intelligencia kutatás utóbbi évtizedben történt tudományos áttörése, Zoë Schlanger remek könyvét, a Fényevőket érdemes elolvasni.
Talán a vízgyöngyök hálózata felelős az elmetartalmakért? Ez tárolja az emlékeinket, gondolatainkat, egónkat, azaz személyiségünk sajátosságait?
Hozzám az a kép érkezett el, hogy még ennél is többek vagyunk – összhangban Steiner hasonlatával. Azaz a vízgyöngy struktúra sem te vagy. Ahhoz ugyanis, hogy legyél, mint tudatos, öntudatos lény, kell még valami, és ez a Purusa, a lélek fénye. Ezt elképzelheted úgy, mintha egy irányított fénycsóva megvilágítaná a vízgyöngyök hálózatát. Ez fénycsóva „lehel” életet beléd: megjelensz te, fizikai testeddel, a testedet fenntartó, csodálatos életfolyamat-komplexitással, gondolataiddal és emlékeiddel együtt.
Amikor leülök egy fához, vagy megérintem a nedves talajt, az élővilágon keresztül hozzákapcsolódom az egész erdőhöz. Ezáltal egy sokkal nagyobb, tágasabb intelligencia részévé válok. Ebben az állapotban máshogy létezem, az erdő magába ölel: erdőként vagyok jelen. Ez egy gyógyító állapot.
Mindez olyan, mintha valaki egy tágasabb, szélesebb részt világítana meg a vízgyöngy hálózatból. A hálózat ugyanaz, csak a tudatosság fényének intenzitása és fókusza változott.
Mindennapi tudatállapotunk szűk fénycsóvája miatt azonban önmagunkat fájdalmasan különálló lényekként észleljük. Világfájdalmunk, szenvedéseink, traumáink eredménye, hogy alaposan összekuszáltuk a dolgokat. Jelenleg benne ülünk nyakig egy polikrízisben – és majd’ mindenkiben ott a szorongás emiatt. És mit teszünk? Még inkább pörgünk, beletemetjük magunk a munkába, és csak fogyasztunk, fogyasztunk tovább. Én is, nem vagyok kivétel. A folyamat pedig gyorsul, mert ha elbújunk a valóság elől, ha elizoláljuk magunkat, még mélyebben megbetegszünk.
Angell Dear azt mondja, a valódi, mély gyász átélése a gyógyszer. Így ír erről a Levél a Földtől című írásában:
„Maga a gyász a gyógyszer.Amikor hagyjátok, hogy valóban megérezzétek azt, ami elveszik majd ebből a világból, valami megváltozik a testetekben, valami átszerveződik; valami ősi emlékezet ébred fel majd bennetek. Valami olyan, amit semmilyen mennyiségű információ, vagy érzés, például a felháborodás korábban nem érhetett el bennetek. A gyász újra összekapcsol. Hozzám kapcsol, magatokhoz kapcsol. Az az igazság, hogy ti nem a földön vagytok, Ti vagytok a Föld.”
Az erdővel való kapcsolódás épp azért gyógyító, mert kitágítja a tudatosság fénykúpját, azaz észlelhetővé teszi azt, hogy messze tágasabb lény vagy, mint azt korábban érzékelted. És ez a kapcsolódás olyan, mint felmenni a hegyre. Ha felmentél, többet látsz majd, és eleinte még jobban fog fájni az, amit látsz. Fájni fog az a sok élet, amit folyamatosan elpusztítunk tomboló őrületünkben.
Azután történik egy fordulat: ebben az összefonódottságban egy tágasabb intelligencia kezdi gyógyítani azt, ami benned a betegséget kiváltotta, ami minden esetben egy gondolati minta, amitől sehogy nem tudsz másképp szabadulni.
Ezt a rejtett gondolatot, melyre a gyász vitte a figyelmed, a természettel való kapcsolat képes átírni; ezáltal a tudatosság fénye lényed egy még nagyobb részét teszi majd elevenné. Ebben az elevenségben a korábbi traumák lenyomatai fokról-fokra feloldódnak; nem tűnnek el, de nem lesz jelentőségük többé. És azt az oldódást követi a test gyógyulása. De valami több is történik:
Rájössz, a Praktiti, az Anyag és Elme, és a Purusa a Lélek, sosem volt különálló, ezek ugyanannak az őserőnek két aspektusa. Amikor ennek egységét átéled, ez az Opus Magnum, ez Isten tapasztalata.
Ehhez a tapasztalathoz nem jut el azonnal az ember. Amikor Jézus azt mondta, hogy „senki nem mehet az Atyához, csak énáltalam” nem arról beszélt, hogy ehhez az egységélményhez kereszténynek kell lenned, és az evangéliumokat kell hallgatnod a templomban vasárnaponként. Arról beszélt, hogy a tudat fénykörének tágítása fokról fokra, kvantumállapotról kvantumállapotra ugorva történik. Egyszer úgy látod magad, mint akit összenyom a sok napi feladat. Aztán egy meditációban, vagy a fák társhálózatához kapcsolódva szintet lépsz: kitágulsz, azaz kitágul a vízgyöngy hálózatot bevilágító fénykör is.
Aztán egyszer csak még tovább lépünk: belefonódunk a mesterek társhálózatába. Majd tovább, és egybefonódunk Krisztussal – egy még tágasabb fénykör tágulásban, azaz önismereti mozzanatban. És egyszer csak ez is tovább tágul, és azok leszünk együtt, akik mindig is voltunk: Életfény.
„A lelkünkben és a nemzetek között vagy bárhol máshol fellépő minden gond-baj annak a jele, hogy a régi, hagyományos erők, amelyek idáig bennünket vezettek, most érvényüket vesztik […] Amit ma és a jövőben teszünk, soha nem származhat külső elrendelésből. Az egyes emberek lelkéből és Énjéből kell születnie.” /Ehrenfried Pfeiffer: Christian Rosenkreutz kémiai mennyegzője, 8 előadás jegyzete/
Kezdjük egy jó sztorival
Korfun voltam a családdal – jó, igen, tudom mi ugrik be rögtön, de nem fogom utánozni Durrellt, szóval bármilyen izgalmas a téma, direkt nem fogom a családomon, és más állatfajtákon köszörülni a nyelvem. Ja, és nem kell a fent ígért töltekezéshez sem Korfu, sem a tenger, de azért a sztori mégis fontos, mert segít érteni, hogyan működik, amit mutatni szeretnék Neked.
Szóval a történet Korfu északnyugati partján játszódik, Afionászban. Itt van egy tengerbe nyúló félsziget, közepén a Timoni sziklaheggyel, ami mindössze 138 méter magas (kb. egy 42 emeletes ház magassága). A tengerhez ereszkedve ezt a 138 méteres szintet pár száz méteres úton kell megtenni; s bizony az ösvény kezdetben göröngyös, csúszós, helyenként meredek, később éles sziklákon kell egyensúlyozni. Tapasztalt túravezetőként ide nem engednék senkit, akin nincs megfelelő túracipő vagy bakancs. Persze egyikünkön sem volt, csak egyszerű városi szandál. Amúgy sokan voltak, akik strandpapucsban botorkáltak le és fel a köveken. Már félúton jártunk, amikor eszembe villant, hogy nem vagyok normális, hogy ezen így lehozom a családomat. De valahogy elszántak voltunk, talán a forróság tette. A kaland hevülete? A kíváncsiság, és a tengeröbölben váró hűsítő csobbanás reménye? Akárhogy is, óvatosan, de mentünk tovább. Azt gondolom, hogy nem rajtunk múlt, hogy 1-1 pici karcolással megúsztuk. Oltalmaztak minket.
Afionász félszigete olyan, mint egy babapiskóta; amint leér az ember a Timoni szikláról, a piskóta összeszűkülő közepére ér, ahol a két oldalon egy-egy homokos tengeröblöcske nyílik, majd előtted emelkedik egy újabb, szerényebb sziklahegy. Nos, a két kis strand dugig volt emberekkel. És persze nulla árnyék. Gyorsan kiszúrtuk, ha megmásszuk az előttünk lévő szerényebb szikladombot, egy szemközti fövenyre jutunk. Onnan, ahol álltunk, látszott, hogy ott alig van ember, sőt, talán még árnyékot is találunk majd. A táj errefelé egyébként gyönyörű: a szürkésfehér sziklákat majd mindenhol beborítja az embermagas, sűrű, zöld bozót. A zöld szikladombok közt pedig mélykék a tenger. Tovább indultunk tehát a békés partszakaszhoz, a sűrű bozótban kanyargó, olykor félember szélessé szűkülő, helyenként fejlehajtós ösvényen.
Az ösvény első felét az öblökben a strandolók telepiszkították: vizeletszag, papírzsepik szétszórt halma, itt ott megszáradt vagy friss emberi ürülék tarkította. Ha az ember nem törődik vele, nem néz oda, ha a szép tájat figyeli, belelép, és utána kell hosszan törődnie majd vele, míg levakarja magáról. Ha viszont a lába elé néz, még több emberi végterméket lát.
Szóval az utunk pont olyan volt, mint az élet: éles, minden lépés kockázatos, ráadásul át kellett magunk verekednünk az emberi létezés mocskán; és muszáj volt erre is figyelni ahhoz, hogy végül egy békés partszakaszra juthassunk és megpihenhessünk. Na de végre odaértünk!
Mit mondjak, Korfunk nem láttam ennél lepusztultabb tengeröblöt. A halott tengerifű és moszat megszáradt vastag rétegei feküdtek a fövenyen, melyet fel-felkapott a forróságban támadó heves forgószél, és takarónkat, arcunkat, testünket beterítette az ember által elpusztított természet maradványaival.
Viszont történt itt egy igen vidám jelenet: a feleségem észrevett egy nejlonzacskót, ami a strand bozóttal benőtt meredélyén fennakadt, és megkérte a fiamat, hogy szedje le onnan a szemetet. A fiam fel is mászott, de ahogy ereszkedett le, újabb heves szél támadt, és kivette a kezéből a zacskót. És a zacskó szállt, mint egy fénylő lampion, fel a domb csúcsa fölé. Megbabonázba követtük a szemünkkel. Jó 15-20 méter magasra emelkedett, majd egy nagy ívet leírva visszaröppent egyenest a fiam kezébe. A szemét visszatérése olyan hihetetlen volt, hogy percekig nevettünk.
– Kár, hogy nem vetted videóra! – mondta a nagyfiam. – Életem végéig élhettem volna a youtube és tiktok jogdíjakból! – tette hozzá. És igaza volt, a jelenet tényleg nagyot ment volna a neten.
Visszagondolva volt ebben valami sokkal mélyebb üzenet. Ugyanis az eset felszabadított valamit. Addig veszélyes és koszos volt az út. Felkavart, sőt felháborított az emberi ürülék. De innentől fogva, bár a mocsok ott volt az úton visszafelé is, sőt több lett belőle, mégsem azt láttam, hanem az öböl kékjét és a zölddel befutott sziklák szépségét. S bár nagy volt a meleg, és visszafelé felfelé kellett kaptatnunk erősen, mégis könnyű lett a kapaszkodás, és derűs. Szinte emelt az út, illetve a bennünk ébredő práná, azaz életerő.
És itt elértünk valami esszenciálishoz, mert ezen múlik, hogy jól vagyunk-e, vagy pocsékul:
Az ember könnyen hárít és dühöng: hogy lehet más ember ennyire tapintatlan, hogy az útra kakál? Most az ő piszkát kerülgethetem! Csakhogy az úton azért előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor felismerjük: nincs olyan, hogy az ő piszka. Végsősoron az ő piszka is az én piszkom, hiszen az is az én tapasztalom:
„Az ötödik beavatás küszöbén (a jógi) ráeszmél, hogy pontosan annyi Természet létezik, ahány egyén.” /Kaczvinszky József: A hét beavatás/.
Tehát az első kihívás: leragadok-e annál, hogy a körülményeimért, bajaimért a másik embert vádoljam? Ha így teszek, épp ezáltal konzerválom majd a világomban felbukkanó háborúkat, öldöklést, a természet és az élővilág elpusztítását.
A második kihívás: tudok-e az útra koncentrálni, tartósan, hogy biztonságosan kelhessek át az éles köveken? Ha nem tudok koncentrálni, ha állandóan megengedem, hogy a figyelmem minden szétzilálja, akkor az előbb-utóbb fájni fog.
A harmadik kihívás: lesz olyan szemét, ami fénybe kerül. Eltávolíthatom a világomból, ha akarom. De vajon megteszem-e? Ha úgy döntök, hogy megteszem, beindul az engem segítő, fénylő, életörömet és könnyű utat adó léterők áramlása.
Ezeket az emberi létben az élethelyzetek érlelik be. Figyeld a reakcióidat! És korrigálj, a bűntudat horgonya nélkül. A folyamat azonban kikönnyíthető. Alább a szemét eltávolításához, és az életet segítő emelő erők, a Sakti felszabadításához írom le azt az egyszerű technikát, melyet Dr. Timcsák Géza mesterem mutatott meg nekem.
Az Erő meditáció: Maha Tattva Kriya
Minden ember 5 tattvából, vagy energiatípusból van felépítve, a testünk is, és az elménk is. Mindenki más-más kombinációban, kódoltsággal születik, az életfeladatának megfelelően. Ez az 5 energiatípus: a Föld, a Víz, a Tűz, a Levegő és a Téridő, vagy Ákásha.
Mindenkinek rendelkezésre áll 5 személyes tattva „tartály”, mely nem a fizikai testben van, de oda is bevetül a következőképpen:
A motorokhoz, azaz az adott energiatípust elosztó központokhoz, vagy csakrákhoz egy-egy fő nádi, vagyis információs és energiavezeték viszi az „üzemanyagot” ezen tattva tartályokból. Majd a csakrákból árad szét az energia a fizikai testben, valamint az elmében a nádik rendszeren keresztül.
Azonban az életünk útján ezek a tattvák, vagy életenergia tartályok beszennyeződnek, a nádik pedig eltömődnek. Több lehetőség van arra, hogy ezeket a szennyeződéseket kitisztítsuk. Az egyik ilyen lehetőség, ha specifikus mantrákat használunk. A tattvákhoz kapcsolódó mantrák olyan eszközök, melyek ezt a tisztítást képesek véghez vinni, azáltal, hogy az adott tattva patrónusát, azaz egy szellemi lényt mintegy megkérik, meghívják ehhez a gyógyító folyamathoz.
A folyamat, amit érdemes naponta végezni, 7-féle Gájatri mantrából áll. A mantrákat kiegészíthetjük mudrákkal, azaz az energia áramlásokat aktiváló kéztartásokkal – az alábbiakban a mudrákat Indu Arora útmutatása szerint mutatom be.
A folyamatnak a fő patrónusa Ganésa, az elefánt-dévi, aki segít könnyebben járhatóvá tenni az utat. Érdemes tehát a Ganésa mudrával kezdeni, mely egy kétkezes mudra: A jobb kéz előrefordul a mellkas előtt, úgy, hogy a jobb tenyér előrenéz. A bal kéz ujjait összefonjuk a jobbal, a bal kézhát előre néz. Majd kilégzésre a kezeket széthúzzuk, belégzésre elernyesztjük. Ezt 7-szer elvégezzük. Majd megpihentetjük a kezeket a szegycsonton. Ezt követően kézcsere, most a bal tenyér néz kifelé, és megismételjük a folyamatot.
Ezt követően a kezek a térden, csin mudrában (lásd később), és ismételjük a Ganésa-Gájatri mantrát minimum 27-szer. Érdemes hangosan zengetni:
Aztán sorban jönnek az egyes tattvák tartályait megtisztító, feltöltő Gájátrik, és az ezekhez kapcsolt mudrák. A mantrákat itt is 27-szer érdemes minimum zengetni, a figyelmet az adott tattva területén tartva. A 27 mantra számolását érdemes a jobb kézben tartott 27 gyöngyös málával számolni. A bal kéz pedig a mudra helyzetét veszi fel és a térden nyugszik. Az egyes tattvák közt érdemes pár perces meditációt tartani.
Föld (Prthví) Mudra: a hüvelykujj begye (a Nap) megérinti a gyűrűsujj begyét.
Hatása: segíti a vérkeringést. Mivel a föld elem a húsban és csontokban nyilvánul meg, ezért nagy segítség elhízás vagy nagy súlyveszteséggel járó betegség esetén. Illetve akkor, ha a szervezet legyengült. Fáradtság és tompultság esetén is segít. Növeli a toleranciát, a türelmet. Segít földelni a meditáció alatt.
A folyamat során a figyelem a föld tattva területén van: ez a talptól a combközépig tartó terület.
Víz (Dzsála) mudra: a hüvelykujj begye (a Nap) megérinti a kisujj begyét.
Figyelem: fontos, hogy ne a körömhöz közeli területet érintsük, mert akkor a mudra hidratáló hatása átvált dehidratáló hatásúvá!
Hatása: szomjoltó, aktiválja a nyálmirigyeket. Segíti a testfolyadékok cirkulálását, tisztulását, feloldja a dehidratációt. Javítja a vesefunkciót, a vizelet kiválasztást. Gyógyítja a bőr betegségeit, gyulladásait, szárazságát. Tisztítja a vért, és segít sok vérképzéssel járó rendellenesség esetén.
Víz Gájatri: Om Dzsala Bimbaja vidmahe
Nila Purushaja dhímahi
Tanno Agnih pracsódajaat.
A folyamat során a figyelem a víz tattva területén van: ez a combközéptől a köldökig tartó terület.
Tűz (Ágni) mudra: a hüvelykujj begye a tenyérre hajtott gyűrűsujj 2. ujjpercén nyugszik.
Figyelem: Ezt a mudrát csak üres gyomorral szabad végezni, és ellenjavallt savasság (reflux), szívtájéki fájdalom és égő érzés, valamint emésztési zavarok esetén.
Hatása: segít lebontani a test súlyfeleslegét azáltal, hogy az emésztés egyensúlyát megteremti. Eltűnteti a felesleges váladékot. Javítja az étvágyat. Nagyon hatásos a magas koleszterinszint (rossz koleszterin) rendezésében. Hideg időben segít, hogy felmelegedhessünk. Javítja a koncentrációs képességet.
Tűz Gájatri: Om Maha Dzsvalaja vidmahe
Agnidevájá dhímahi
Tanno Agnih pracsódajaat.
A folyamat során a figyelem a tűz tattva területén van: ez a köldöktől a vállak alsó részéig tartó terület (a váll és a kulcscsont már nincs benne).
Levegő (Váju) mudra – a fájdalomoldó mudra: A hüvelykujj begye a visszahajtott mutatóujj 2. ujjpercén nyugszik.
Figyelem: Az a mudra úgy működik, hogy a levegő áramait csökkenti, majd növeli. Ezért ha valaki hosszabban végzi, terápiás céllal, figyelnie kell arra, hogy amint a test fájdalmai megszűnnek, a mudrát azonnal fel kell oldani.
Hatása: eltávolítja a felesleges levegőt a gyomorból és a testből, ezáltal a testi fájdalmak esetén elsősegélyként használható. Segít reumetikus fájdalmak és köszvény, mellkasi fájdalmak esetén is, valamint Parkinson-kor esetén.
Levegő Gájatri: Om Ándzsanéja vidmahe
Váju putrája dhímahi
Tanno Hanumant pracsódajaat.
A folyamat során a figyelem a levegő tattva területén van: ez a vállak alsó részétől a szemöldökig terjed.
Tér-idő (Ákasa) mudra: a hüvelykujj begyét a középső ujj begyéhez érintjük.
Hatása: gyógyít minden hanggal, hallással kapcsolatos betegséget. Javítja a hallóképességet. Aktiválja a kalcium és foszfor beépülését a csontokba, ezért gyógyítja a csont gyengeségeit (osteoporosis és osteopenia esetén). Nyugtatja az idegrendszert, és erőteljes feszültségoldó hatású, ezért nagyon ajánlott meditáció alatt is. Szédülés esetén elsősegély mudra.
Ákásha Gájatri: Om Aksakásama vidmahe
Sabdadéváji dhímahi
Tanno Sabda pracsódajaat.
A folyamat során a figyelem az ákasa tattva területén van: ez szemöldöktől a fejtetőig terjedő terület.
A pontos intonáció, mint minden mantránál, itt is kritikus. A fenti 5 tattva Gájatri pontos intonációját Ivo Sedlachek Tattva Maha Kriya c. albumából lehet például megtanulni.
Az egyes tattvákhoz kapcsolódó mudra kitartás és mantra zengetések közt, ahogy említettem, rövid meditációt érdemes tartani. Ekkor érdemes magunk köré képzelni egy piramist, melynek csúcsa a fejtető felett van.
Ezt követően az életerő piramis csúcsa következik, mely már nem az ember alkotóelemeihez kötődik, hanem kapu a szellemi birodalomba.
A Siva Gájatri a 3. szem információs kapuját tisztítja; innen jönnek át az életünkbe azok az információk, amelyek bizony kellenek ahhoz, hogy az életfeladatunkat felismerhessük, és az életünket hittel, bátorsággal és reménytelien élhessük.
Siva Gájátri: Om Mahadevaya vidmahe
Rudramurtáje dhímahi
Tannah Shivah pracsódajaat.
Kapcsolódó mudra a csin mudra, az egyesült tudatosság mudrája: A hüvelykujj ujjbegyét kell hozzá összeérinteni a mutatóujj ujjbegyével. A tenyér lefelé fordul és a térden pihen.
Arra jöttem rá, hogy az elmúlt két hetem nem a szokottnál hosszabb alvások, a tenger, az utazás miatt volt mélyen feltöltő, hanem mert mindeközben a Maha Tattva Kriya technikáját is használtam.
Persze, ha pihenni szeretnél, jó, ha ki tudsz szabadulni a mindennapok sodrásából. Ehhez nem kell messze utaznod, tökéletes a közeli erdő, vagy egy ölelő fa, vagy akár egy közeli tó vagy folyópart is, ahol kicsit magad lehetsz. Érdemes magaddal vinned egy rövid, 27 gyöngyös málát, illetve ezeknek a Gájatriknak a szövegét. Gyakorolj hangosan, vagy félhangosan, úgy, hogy épp csak te halld! A 7 Gájatri sokkal hatékonyabbá teszi majd a pihenésedet. Velem legalábbis így történt.
„Most letettünk mindent, ami túlhaladott, amit cipeltünk magunkkal. Könnyűek vagyunk, tágasak, szabadok. Készek vagyunk a csodálatos élet új kalandjára. Új tapasztalatokra. Megismerésekre. Kapcsolatokra. Hiszen az egész élet kapcsolatokról szól. Kapcsolódunk a testünkhöz, érzéseinkhez, elménkhez. A másik emberhez, tárgyakhoz, a természethez. Istenhez. Minden kapcsolat!”
(Szép Ferenc: jógamester)
Forrás:
Dr. Timcsák M. Géza 2025. tavaszi és nyári kurzusai
Indu Arora: Mudrá – The sacred secret (Yogsadhna, 2015.)
Egy kődarab, ha a víztükörre ejtjük, gyűrűket fodroz a felszínen. Ahol gyűrűk vannak a felszínen, tudjuk, valami változás történt a mélyben is.
Homeopátia, és a tudományos kételyek
A homeopátia tudományát 1810-ben hozta közénk Samuel Hahnemann német orvos. Az azóta eltelt 213 évben sok ezer orvos vizsgálta és alkalmazta a legkülönbözőbb esetekben, hatékonyságát számos esetleírás taglalja. Ennek ellenére ma az akadémiai tudomány azt állítja [MTA, 2017], hogy „nincs bizonyíték arra, hogy a homeopátia bármely betegség esetén hatékony lenne”, sőt, kijelenti, hogy „még kártékony is lehet azáltal, hogy eltávolítja a betegeket a bizonyítékalapú orvoslás igénybevételétől.” A homeopátiát mégis, világ szerte, milliók alkalmazzák, és úgy tűnik, hogy sikerrel. Fodrokat vet a vízfelszín. Mi lehet a mélyben?
Rudolf Steiner, aki képes volt a mélybe látni, egy megdöbbentő dolgot tár elénk:
Azok az anyagok, amelyeket allopátiásan adunk be az emberi szervezetnek, bizonyos értelemben – ha szabad ezt a kifejezést használnom – homeopátiássá válnak általa. Vagyis belsőleg magunk is átesünk azon a folyamaton, amit a homeopátiás patikus az anyagokkal végez. Így tehát az allopátiásan alkalmazott gyógyászati anyagok hatásmechanizmusa egyáltalán nem azokon a tulajdonságokon alapul, amelyeket ma kémiailag tulajdonítanak nekik, hanem olyan tulajdonságokon, amelyeket azáltal szereznek meg, hogy az emberi szervezet saját erőinek felhasználásával feldolgozásra kerülnek. /Rudolf Steiner, Szaktudományok és antropozófia, GA 73a/
Ez az írás egy kutatómunka esszenciáját kívánja bemutatni. A kutatás 2022-ben a Triangulum Alapítvány kuratóriumának megbízásából indult. Az egy éves kutatási projektben öt orvos, egy matematikus, egy fizikus és az egyik neves orvosi egyetemünk élettan mester oktatója vett részt. A kutatási projektünk célja az volt, hogy a tudomány eszköztárát használva megvizsgáljunk egy jelenségkört, és nem az, hogy érveket gyűjtsünk a homeopátia hatékonysága mellett vagy ellen. Úgy véljük ugyanis, hogy épp az a hozzáállás kártékony, amikor elhatárolódunk valamitől, amit még nem értünk teljesen. Kártékony, mert megfoszthatjuk magunkat egy gyógyító lehetőségtől, és kártékony, mert pontosan azok a jelenségek nyitnak utat a tudományos megismerésnek, melyek zavaróak, és amit még nem értünk. A vízfelszín fodrozódása rámutat, hogy van mit keresnünk a mélyben.
A fent említett akadémiai állásfoglalás felszínre emeli a kétely mögött megbújó gondolatokat, így fogalmaz: „A homeopátiás orvosságok többségének készítése során a hatóanyag olyan sok egymást követő hígításon megy át, hogy az eljárás végére az oldatban már az eredeti hatóanyag egyetlen példánya (molekulája) sem marad.” Valamint azt állítja, hogy nem létezik meggyőző bizonyíték arra nézve sem, hogy a „víz-memória” létezne és működne. Vagyis ami anyagi, annak hatása van, ami nem anyagi, annak aligha – írják le azok az emberek, akik tudományukat könyvekből tanulták, pedig a könyv a nem anyagi információ hordozója csupán, épp úgy, ahogy a zenének is csak hordozó közege a levegő, melyben a hanghullámok terjednek.
Kvantumelmélet és vízgyöngyöcskék
A kvantumelmélet pedig még meghökkentőbb dolgot tár elénk, nevezetesen azt állítja, hogy az anyagi jelenségek működése mögött van egy olyan jelenségréteg, mely nem anyagi, és az öt érzékszervvel nem megismerhető. A kvantumelmélet ugyanis nem anyagi hullámfüggvényekkel és kvantumállapotokkal számol, és azt állítja, hogy a jelenségek mérhető köre ezeknek mintegy vetülete, vagy lenyomata az anyagban. A fülünk felfogja a levegőben keletkezett hullámokat, és így az anyag által összekapcsolódunk azzal a szellemi valósággal, mely a zeneszerző számára belül megnyilvánult. A fenn említett projekt célja az volt, hogy nézzünk rá a homeopátia jelenségkörére a kvantumelmélet szemüvegén keresztül, egy olyan szemüvegen át, melyet az akadémiai tudomány érdekes módon, jelenleg teljes mértékben elfogad.
Az elmúlt 25 év kvantumelméleti kutatásai felderítették, hogy a folyékony víz nem magányos vagy csak gyengén, ideiglenesen kapcsolódó vízmolekulák strukturálatlan közege. Mára kiderült, hogy szobahőmérsékleten a víz molekulák egy része (27%-a) apró, együtt rezgő gömböcskékké szerveződik. Egy-egy ilyen víz gömböcskében, melyeket Koherens Domainek-nek hívunk, közel 20 ezer molekula rezeg együtt, és ez a formáció éppúgy stabil, ahogy a vízmolekula sem esik szét magától hidrogén és oxigén gázra. Hasonló ez ahhoz, amikor valaki mechanikus vekkerórákat egy közös polcra helyez. Kezdetben egymáshoz képest össze-vissza járnak, de egy idő után, a közös polc miatt együtt, összhangban fognak ketyegni. A víz molekulák esetén a „polc” a vákuum. Willis Lamb 1955-ben Nobel-díjat kapott azon felfedezéséért, hogy a vákuum nem üresség, hanem energiával feltöltött, élő-lüktető tenger, mely kölcsönhatásban áll a töltött részecskékkel. Ez a csatolás a víz esetén azt eredményezi, hogy a vízmolekulák érzékelik egymást, és végül stabil vízgyöngyöcskékké szerveződnek.
Az együtt rezgő víz gömböcskék nem csak stabilak, hanem szeretnek egymáshoz is kapcsolódni, láncokat, struktúrákat képezni. Mivel ez az összekapcsolódás energetikailag szintén kedvezőbb, mint külön-külön maradni, az összekapcsolódó, egymással energiát cserélő víz gömböcskék struktúrája szintén stabil lesz, azaz nem bomlik el, ahogy telik az idő. A víz gyöngyszemekből álló láncokat a kutatók jelenleg arra akarják használni, hogy kvantumszámítógépeket építsenek belőlük [Caligiuri, 2022]. Az információ beírást és kiolvasást pedig úgy tűnik, hogy a vízben oldott só ionok segítik, melyek a Föld sajátos mágneses terének irányítása mellett együtt képesek forogni-rezegni az információt hordozó elektromágneses térrel: a só ionok körpályára állnak a gömböcskék körül. Apró antennaként viselkednek, és úgy tűnik, hogy képesek bekódolni az információt a vízgyöngyöcskék kvantum állapotaiba.
A víz gömböcskék egész sajátos tulajdonságokkal bírnak: körbeveszik, mintegy beburkolják az élet aktív molekuláit, a DNS-t, az enzimeket, a fehérjéket, és kommunikációs hálózatba kötik ezeket [Giudice, 2009]. Talán a víznek épp ez a csodálatos tulajdonsága teszi lehetővé, hogy a komplex mikrobiológiai folyamatok összehangolt módon működhessenek? Jelenleg úgy tűnik tehát, hogy a víz nem csupán oldószer, ahogy azt korábban gondoltuk, és úgy tűnik, hogy épp emiatt lehet, hogy az élet szellemi lényege megnyilvánulhat az anyagban.
Nem minden molekula tud azonban bekapcsolódni ebbe az életet átfogó, anyag lenyomatú információs hálózatba, mert ehhez a kapcsolódáshoz olykor többlet energia kell, megfelelő „csatlakozóra” lenne ehhez szüksége. Hahnemann arra jött rá, hogy azon betegei, akik távolabb laknak tőle, jobban, gyorsabban gyógyulnak az általa kikevert, ultra-hígított szerektől; a betegeihez szekéren vitte a kikevert orvosságot. Hahnemann több kísérlet után arra jutott, hogy a szekér rázkódása az, ami számít, ez a rázkódás ugyanis valahogy potenciálja a szert, hatékonyabbá teszi.
Ma már tudjuk azt, hogy az ütve rázás során egy oldatban örvények és apró buborékok keletkeznek. Amikor ezek a buborékok összeroppannak, lokálisan igen nagy hőmérséklet, 10-20 ezer Kelvin fok is kialakul, ezt a jelenséget kavitációnak hívják. A kavitációs energia gyorsan szétoszlik az anyagban, viszont képes segíteni azt, hogy egy tetszőleges molekula, hatóanyag, elegendő energiával rendelkezzen ahhoz, hogy bekapcsolódhasson a víz gyöngysorok kvantum hálózatába. Ezen a módon, úgy tűnik, egy tetszőleges molekula által szállított információ beíródhat és megőrződhet a vízben. Ha pedig ez az információval feltöltött gyöngysor kölcsönhatásba kerül az élő szervezet hasonló információs struktúrájával, az információ a szervezetnek is átadódhat.
Mivel lehetetlen a szervezetet alkotó összes molekulát és víz gyöngyfüzért leíró egyenleteket megoldani, ezért egy átfogó képet kell alkalmazunk, de egy olyan egyszerűsített képet, melyet matematikailag még kezelni tudunk. Hasonló ez a következőkhöz: tegyük fel, hogy már megértettük és átéreztük egy fa lényegét. Mégis ahhoz, hogy a hegyeket és völgyeket alakító erőkről, és ezzel összefüggésben az erdők életéről sőt az éghajlat változásról nyilatkozzunk az szükséges, hogy a táj fölé emelkedjünk. Az élő szervezetről egy olyan modellt kell alkotnunk, mely összhangban van a megfigyeléseinkkel, tekintve a homeopátia elmúlt 213 évben tett, és időtállónak bizonyult tanulságait. Ezek alapján arra juthatunk, hogy bizonyos értelemben, nagyban leegyszerűsítve, a szervezet egészség-betegség jelensége olyan, mint ahogy egy pörgő búgócsiga viselkedik.
Ha jön egy akut hatás (pl. stressz hatás), a hatás kibillenti a búgócsiga tengelyét, de a forgó búgócsiga tengelye gyorsan visszaáll középre. Ha azonban a hatás erőteljesebb vagy gyakori, akkor az lelassíthatja a búgócsigát, és ebben az esetben a tengelye a függőleges tengely körül forogni, precesszálni kezd: az élet modellünkben ez a krónikus betegség, mely az életenergia csökkenésével jár együtt. Ha a kvantumelmélet szabályait követve számolunk, arra bukkanunk, hogy a búgócsiga nem pöröghet és nem precesszálhat tetszőleges sebességgel. Azaz az egészségnek szintjei vannak, és a gyógyulás akkor következik be, ha a gyógyszer által szállított energia és információ rezonancia-szerűen képes átbillenteni az egyik állapotból a másikba az élő szervezetet.
A szívünk rejtett titkai
Ma már tudjuk, hogy a szív nem csupán a vér pumpálását végzi a szervezetben. Dr. Dagmar Uecker homeopata orvos a szív kapcsán például így fogalmaz:
Szívünk az egész szervezetünk kommunikációs központja.
A kommunikációhoz mindig kell egy vivő frekvencia, egy energia hullám, mely hordozni képes magát az információt. Ezt megértve az az ötletünk támadt, hogy keressük meg a homeopátiás szerek hatásának finom rezdüléseit, kvantum-ugrásainak nyomait a szív ritmusának, rezdüléseinek felharmonikusaiban, „zenéjében”.
A szív ritmusát megmérhetjük sokféleképpen. Mi egy olyan egyszerű eszközt választottunk, melyet oda lehet adni a homeopátiát alkalmazó embereknek, és otthon, fájdalom mentesen, két perc alatt minden lényeges információt képes begyűjteni a szív „zenéjéről”, ugyanakkor elég érzékeny és pontos mérést tesz lehetővé. A választott eszköz egy egyszerű, ujjbegyre csiptethető pulsoximéter [Scan4all], mely fényfelvillanások segítségével képes rögzíteni, hogyan lüktetnek a kis erek az ujjbegyben. Ha az így mért jel alakját elemezzük, és a paciensek naponta elvégzik a mérést egy hosszabb időn keresztül (nálunk ez 10 hét volt), akkor kiszámolhatjuk, hogyan változik az alapritmustól való eltérés. Az alapritmusra, mint energia hullámra ülő „zene” információ mennyiségét és ennek karakterisztikus változásait meg lehet állapítani, erre szolgál például a Shannon-entrópia. Ezt a fogalmat egyébként az információval foglalkozó tudomány az emberi nyelv információ tartalmának mérésére alkotta meg. A mért adatokat elemezve arra jutottunk, hogy a paciensek szívének rezdüléseiben rejlő információ valóban időnként határozottan, ugrásszerűen változik egy kezelés során. Az így mérhető változás, úgy tűnik, korrelál a paciensek érzelmi, fizikai és mentális állapotában megfigyelhető változásokkal.
Összefoglalásképp elmondhatjuk, hogy egyrészt, úgy tűnik, a víz képes információt hordozni és tárolni, és egy hatóanyag jellegzetes rezgési mintáját átadni az emberi szervezetnek akkor is, ha az adott gyógyszerben egyetlen hatóanyag molekula sincs már jelen. A tudomány már meghaladta azt az álláspontot, melyet az MTA jelenleg képvisel. Másrészt úgy tűnik, hogy a szívünk ritmusában, annak finom változásában, „zenéjében” megtalálható a lenyomata a gyógyulási folyamatoknak. Az egy éves kutatásunk természetesen számos megvizsgálandó kérdést vetett fel, melynek érdemes lesz majd alaposan utánajárnunk.
Rendkívüli élményben volt részünk: minél inkább figyel az ember az élet rezdüléseire, ritmusára, annál nagyobb áhítat ébred benne mindazzal kapcsolatban, ami benne és a világában megtalálható.
Nincs semmi, ami fölöttem állna, Kincs Győztese; a mindenség reám van felfűzve, mint fonálra a gyöngyszemek. Én vagyok a víz íze, Kuntí fia, én vagyok a Nap és Hold fénye… /Bhagavad Gita, 7. fejezet, 7-8/
Hivatkozások
[Caligiuri, 2022] Luigi M. Caligiuri: Quantum (hyper)computation through universal quantum gates in water coherent domains, Journal of Physics: Conference Series, vol 2162, 013003, 2022.
[Giudice, 2009] Emilio Del Giudice and Alberto Tedeschi: Water and Autocatalysis in Living Matter, Electromagnetic Biology and Medicine, vol 28, p.46-52, 2009.
[MTA, 2017] Magyar Tudományos Akadémia közleménye: Homeopátia: hasznos vagy ártalmas? Új állásfoglalás európai tudósoktól, 2017.
[Scan4all] A Scan For All egy komplex távdiagnosztikai rendszer az általános egészségügyi állapot monitorozását és analizálását teszi lehetővé a páciensek számára, így biztosítva távolról is számukra megfelelő gondoskodást, részletek: https://hello.emed4all.com/scn4all/
