Noé hegyéről lesz szó, mely a Börzsönyben van, és a Szűz-Halak zarándokút része. Mitől olyan különleges? És hogy jön ide Noé? Történeteket mesélek, abban bízva, hogy inspirál, lendületet ad majd Neked a változtatáshoz. Mert, ahogy azt Oltás vagy Oltalom? című blogomban is írtam:
A mostani helyzet akkor válik számodra megváltóvá, akkor töltötte be a járvány a funkcióját az életedben, ha ennek hatására képes vagy megváltozni.
Noé történetének 3 rétege
Az elmúlt hetekben egyik zarándoktársam, Ágnes nagyon megbetegedett, és ahogy teltek a napok, egyre csak rosszabbodott az állapota. Bár az első két Covid tesztje negatív lett, az orvosok megállapítottak, hogy mégis csak Covid. Mikor korházba került, mindkét tüdejének 60-70%-át beborította a gyulladás. Azt írta nekem SMS-ben: „Ne hívj, oxigén maszk van rajtam, nem tudok beszélni!”
Később tudtam meg, hogy amikor a korházba került, a doktornő elmondta neki, elképzelhető, hogy pár napon belül meg fog halni – képzelheted, mennyire maga alá került. Ágnes 2 gyermekét neveli egyedül. Életvidám középkorú nő, folyamatosan alkot; festőművész, aki tele van megszületésre váró képekkel. Annyi, de annyi szállal kötődik az élet pezsgéséhez. Szóval, mikor megtudtam, Ágnes milyen rosszul van testileg-lelkileg, bevallom, jó egy napra én is elnehezedtem. A rendszeres jóga gyakorlás lényembe ivódott lendülete segített ki most is a gödörből. Meditációimat felajánlottam Ágnes gyógyulásáért. Egyik meditációm után jött az is, hogy ajánljam fel a Noé hegyére vezető utam, hogy ez is segítse a felépülését.
– Hogy jön Noé itt a képbe!? Ha én az erdőt járom, én ott fákat látok. Én ezt nem értem! – mondta nekem az egyik jógaoktató társam. – Miért gondolod, hogy egy hegy a Börzsönyben Noé hegye? Honnan veszed ezt?
Minden szent iratnak – tanítja Szvámi P. Jogananda – 3 szintje, olvasata van – magyaráztam 8 zarándok társamnak fent a Hegyen, Noé szikrázó hó és fény templomában.
Az 1. rétega szó szerinti értelmezés. Noé, aki Isten útmutatását megfogadva hajót épít, amellyel átmenti az életet, állatokat, és embereket, azokat, akik hisznek a szavának. A többieket elsöpri Isten tisztító vízözöne.
A 2. rétega metaforikus értelmezés. Ezen a szinten megértjük, hogy a Vízöntő hónapja, és a benne uralkodó Szaturnuszi minőség úgy hat ránk, hogy kitisztítja vagy kikényszeríti, ha másképp nem megy, egy betegség által mindazt, ami nem vihető át egy új korszakba. Kitisztítja, ami már nem éltet minket. Tudjuk már, hogy a vízözön nem sok 1000 éve volt, hanem itt van, újra és újra lezajlik velünk.
És ott a 3. réteg, a tapasztalati, legmagasabb szint. Mit élnek át vajon azok, akik nem szálltak fel a bárkára? Félelmet és rettegést. Épp, ahogy most a láthatatlan Covid-19 újabb és újabb hullámától retteg sok milliárd ember. Azok viszont, akik felszálltak a bárkára, mást tapasztalnak: segítséget, bátorítást, támogatást. Megélik a szerető, egymásra figyelő közösséget.
A patak két partja, és ami összeköt
Amikor 8 zarándok társammal felmentünk Noé hegyére, mely a Börzsönybe levetülő Szűz és Halak csillagképek egyik fontos, erőteljes energiájú csillagpontja, át kellett kelnünk egy megáradt, zúgó hegyi patakon. (Hogy mi a jelentősége a Börzsönybe levetülő Szűz – Halak csillagképnek és zarándoklatnak, arról az Ahol a párhuzamosak egybeérnek c. könyvemben írok részletesen.)
Ezen a patakon rendszerint egyszerű átkelni köveken lépkedve, most azonban minden követ opálosan fehér jégsapka burkolt. Elindultam hát a patak mentén felfelé, azt keresve, hol vezethetném át biztonságban az engem követő embereket. Jó 200 méter múlva találtam csak egy olyan helyet, melynél erre lehetőséget láttam; itt csak az utolsó lépésnél kellett egy összefagyott kő és fa jégképződményre lépni, szóval nem volt épp tökéletes, de azt gondoltam, megteszi. Átlépkedtem, és bíztattam a többieket. A túlparton megtorpantak. Volt, aki kihívásként tekintett a jeges kövek közt futó, 3-4 m széles zúgó patakra, volt olyan útitársam, akinek igencsak össze kellett szednie minden bátorságát.
Az egyik zarándok társam igencsak félt – láttam a mozdulataiból, ahogy túrabotjaival kétségbeesetten szurkálta a vizet, támasztékot keresve a jeges kövek között a patakmederben. Az utolsó jégzsombékon, a félelem sorsbeteljesítő következményeként, megcsúszott, és hanyatt vágódott a patakban. Gyorsan kihalásztuk. Közben a többiek rendben átkeltek, kik a köveken lépkedve, kik pedig találékonyan átcsúszva egy jéggel borított, patak felett átívelő fatörzsön.
Mínusz 10 volt aznap. Vízbeesett társunkra rögtön elkezdett ráfagyni a ruha. Töprengtem, mi legyen most. Visszamenjünk? Vagy visszaküldjek valakit vele? Persze ehhez újra át kellene kelnie a patakon…
És abban a pillanatban zarándok csapatom belendült: előkerült egy váltó nadrág és száraz zokni. Mindenki segített, hogy gyorsan átöltözhessen. Volt, aki leterítette a polifómját, amit a meditációhoz hozott, hogy arra ülhessen. Ketten kötni kezdték az összefagyott cipőfűzőket, hogy mielőbb lekerülhessen az átázott farmer. Hosszú és embert próbáló kapaszkodó után értünk fel Noé erdő templomába.
Az utolsó pár száz métert 30 centis szűz havat taposva tettük meg, melynek felső rétege vékonyan megfagyott, így minden lépésnél beroppant a talpunk alatt. Fent csend volt. Letelepedtünk, hátunkat a templom oszlopainak támasztva – öreg tölgyek és bükkök tartották a kék boltozatot. A faágakra fagyott jég mint millió gyémánt szikrázott a napfényben. Ott ülni abban a vibráló, életerővel telt térben csupán az út koronája, ajándéka azoknak, akiket megtisztított az út. Noé, a bárka, a Hegy, a remény és megmenekülés ragyogó szivárványa: ezek itt vannak, és megjelennek mindannyiunk életében.
A szeretet gyógyító útjain
Egyik zarándok társam, Gabi, aki feljött velünk Noé hegyére, hosszú idő óta szenvedett sokízületi gyulladásban (artritisz). Nemrég odáig jutott, hogy ez így nem mehet tovább – már minden mozdulata fájt. Úgy döntött, elkezd velem jógázni online. Ez hatalmas segítség volt számára – mesélte nekem. Már csak az ujjai fájnak – mondta. Ez tette lehetővé, hogy egyáltalán eljöhessen erre az útra, és gyalogolhasson velünk 8 km-t. S bár kérte, hozzak Neki nordic botokat (ezek nagyon kímélik a térd és csípő ízületeit), de végül lemondott a botokról. Lemondott, mert úgy látta, van közöttünk olyan, akinek erre most nagyobb szüksége van.
Gabi a túrát könnyedén vette, ami saját maga számára is meglepetés volt. Nem fájdultak meg az ízületei a végére sem. Ám másnapra mindene nagyon fájni kezdett – úgy mondta, „vonított a fájdalomtól”. (Átélt egy erőteljes gyógyulási, ún. Herxheimer reakciót). Majd egyszer csak elkezdett zokogni. Feljött és feloldódott valami. Mélyről jött. És a zokogással a testi fájdalmai is eltűntek. És az artritisz, ami maradt belőle, az is eltűnt.
Másnap még egy kisebb hullámban visszatért ugyan, majd végleg feloldódott ez a betegség, mely sok évig elkísérte őt. Gabi meggyógyult. Meggyógyította a Hegy és az Út. És az a szeretet, ahogy a többi társához viszonyult: Itt a nadrágom, vedd fel! Bár magamnak hoztam, mert fájnak az ízületeim, és óvni akartam őket, mégis, most neked nagyobb szükséged van rá. Itt vannak a botok, bár magamnak kértem, de látom, te most nehezen jössz felfelé, hát tessék, odaadom.
Aki jól gondolkodik, sosem csak az agyával gondolkodik… Túl sok mindent akarunk megoldani.… Az életre mi a megoldás? Az életet végig kell élni, mi van azon megoldanivaló? /Pilinszky János: Csend és közelség/
Eljött az idő, hogy sok Mester éljen világszerte, hogy segítsenek lehorgonyozni az új energiát, a kitágult tudatosság energiáját, és a Krisztus mag energiáját, amely most borul virágba a Földön. /Adamus Saint-Germain: Az új energia Mesterei/
Ez az év számomra a Ragyogás hegyén kezdődött, a Pilisben. Emlékszem, Lengyel Kriszta barátom és jógaoktató társam, aki a túrát vezette, hangsúlyozta, mennyire meghatározó, hogyan kezdi el az ember az Új Évét. Hát igen, döbbenetesen izgalmas és felemelő folyamatoknak lehettem részese. Március táján kezdődött, egy időben a karantén-helyzet megjelenésével. Véletlen? Aligha.
Egy meghökkentő üzenet
Márciusban egy meghökkentő üzenet ért el hozzám, melyet Rudolf Steiner mondott. Bevallom, Steiner írásaival nem igen foglalkoztam eddig, az volt a megélésem ugyanis, hiába olvasom, nem értem, amit ír. Mégis, ez volt az a mondat, ami villámként ért el, elindított egy lelkes, hónapokig tartó kutatást:
A Halak és a Szűz együttműködéséből létrejövő hatásokat nem lehetséges bármi ártalmas célra felhasználni. Segítségükkel viszont elérhető, hogy bár az ember az élet mechanizmusától bizonyos értelemben eltolódik, de ez egyetlen embercsoportnak sem fog mások feletti uralmat biztosítani. /Rudolf Steiner, GA97, Das Christliche Mysterium/
Be kell valljam, hogy Steiner ezen mondatát sem értettem, most azonban, hogy túl vagyok egy beavató erejű zarándoklaton, jóval világosabb lett; nem a gondolkozás, hanem a tapasztalat érlelte meg bennem, és egyelőre alig elmondható – de azért alább megpróbálom láttatni a lényegét.
A Szűz-Halak zarándoklat felfedezése
Az üzenettel együtt megjelent bennem egy gondolat: a Szűz és Halak csillagkép levetül a Börzsönybe, keresd meg!
Na ne! Pont én, aki fizikusként egyáltalán nem foglalkoztam misztikus (azaz számomra szó szerint ködös) asztrológiai jóslatokkal? Tényleg menjek és üldözzek ősi fantázia szülte égi struktúrákat, csillagképeket a Földön?
Igaz, tavaly nagy örömmel és kíváncsisággal vettem részt egy zarándoklaton a Pilisben, ahol a Nimród vagy Orion csillagkép vetül le, lásd Zarándoklat a csillagok között c. írásom, de ott „csak” túráztam, és közben befelé figyeltem. Így persze sok mindent megéltem, de nem engedtem, hogy szembesítsem magam fizikusi világképem és az asztrológiai vonatkozások közt feszülő, – ma már tudom, látszólagos – szakadékkal. Miért látszólagos? Kitérek erre is.
Szóval úgy döntöttem, rámozdulok erre a benső hívásra, és hasonlóan állok hozzá, ahogy a Nimród zarándoklathoz: járom az utat és megtapasztalom, ami adatik.
Márciustól augusztusig kb. 10-szer tettem hosszabb túrát a magas Börzsönyben, és a túrák közt a térképre illesztgettem, útról útra finomítottam a 2 csillagkép szimbólumát, lehetséges helyzetét. És minden úttal egyre nőtt a lelkesültségem. Arra jöttem rá, hogy ez a két csillagkép valóban levetül, azaz minden pontjának megfeleltethető egy hely, ahol elképesztő erejű tér van; olyan hely, ahol a meditáció állapotába, a benső csendbe lépés egyszerűen és a maga természetességében történik.
Összesen 34 ilyen pontot fedeztem fel, mindegyik a Szűz vagy Halak csillagképek 1-1 csillagával kapcsolódnak az égi szimbólum Földi levetüléseként.
Szeptemberben aztán felköltöztem egy sátorral a hegyekbe, és az 5 napos zarándoklat során, melyet teljes némaságban, egyedül töltöttem, bejártam mindkét csillagképet, és 27 csillag ponton meditáltam.
Ez alatt az 5 nap alatt rengeteg félelem párolgott el belőlem. Az egyedül-az-erdőben félelme, ahogy feküdtem a sötét sátorban, és köröttem bőgtek a szarvasok. A lezuhanok-lábamat-töröm-és-itt-maradok félelme – mert hát nem minden csillag pont esik kényelmesen elérhető turistaútra.
Ahogy egyik hétköznap jártam a hegyet, egyedül, köröttem pedig gomolygott a felhő és bizonytalan sötétbe borult az erdő, megjelent bennem a kétely és az ego lázítása: mekkora hülye vagy, tök egyedül bolyongsz itt!? És mi lesz ha… a megdöbbentő azonban az volt, hogy pármásodperc múlva át tudtam helyezni a figyelmem és bizalmam arra a benső hívásra, akinek vagy aminek a szava ide vezetett, és hirtelen ez a fáradt-ijedt-zavarodott kis énem szétrebbent, és a köd és sötét ellenére örömmel, szívből- mozdulva, lelkesedéssel tudtam tovább gyalogolni, és tenni a dolgom – melynek szerepét ott-akkor még egyáltalán nem értettem.
Nem létezik olyan, hogy elektron?
A megértés azután kezdett körvonalazódni, hogy hazatértem, és még mindig tart, egyre több mindenre kapok rálátást, fokról-fokra bontakozik ki a megértés-felfedezés öröme.
Rájöttem arra, hogy az a világkép, amiről a fizika tudománya szól, és ami az öt érzékszerv megismerésére alapoz, nem teljes, csak a térkép egyik fele. Ráadásul a fizikai világ legtöbb fogalma, amit valóságnak gondolunk, sosem létezett. Így például nincs olyan, hogy elektron, hogy foton, vagy hidrogén atom. Ezek mind-mind elmebeli fogalmak, szimbólumok, melyek az öt érzékszervvel tapasztalható világ pontosabb megismeréséhez segítenek csupán, de nincs valóság tartalmuk. Csak hát annyit mondták nekünk az iskolákban, hogy már létezőként tekintünk rájuk.
Utam során, ahogy a hegyeket jártam, egyetlenegyszer sem találkoztam szintvonallal, pedig a térkép tele volt vele.
Hasonlóan, az égi csillagképek is az emberi tapasztalat minőségeit jelölik, segítenek megérteni a velünk történő életfolyamatokat, eseményeket.
A szimbólum, mint pl. a Szűz vagy Halak csillagkép, egy kód, melynek információ tartalmát, emberi lényként képes vagyok dekódolni. Azért vagyok képes rá, mert több információs csatornát tudok nyitni, mint az 5 érzékszervem. A jóga, sőt az asztrológia, asztrozófia, épp ennek a tudománya, és a létezés azon szféráihoz kapcsol hozzá, melyben itt és most élünk. És épp ez segít, hogy változtathassunk.
Lassacskán rájövünk, hogy miért vonzunk be eseményeket és embereket az életünkbe. A betegségek, sorsfordítók, konfliktusok tanítónkká, mestereinkké válnak! Észrevesszük, hogy az energiáinknak, érzéseinknek különböző szintjei vannak. Magas szinten az erők úgy segítenek, hogy az a környezetünkre is kihat, míg az egoisztikus, alacsony szinten működtetett energiák gátolnak, félelmeket és negatív érzéseket keltenek. /Paksi Zoltán, asztrozófus, Égi utak csillagüzenetei c. könyv/
Új korszak születőben
Minden csillagállás egy energetikai helyzet, és így lehetőségeket hordoz – egy új korszak van születőben.
Úgy tűnik az emberiség most egy különlegesen áldott időszakot él át – ez a fontos infó jött át hozzám a zarándoklatom vége felé. Számtalan Mester van, érzékeltem, akik aranyhálóként szeretetükkel körbe veszik ezt a Bolygót, és segítik azt, hogy egyre több embernek megemelkedhessen az energia szintje, és kiszabadulva a félelem szorításából, szó szerint újjá születhessen.
Szóval fel a fejjel!
És ha még gyakorolsz is valamit, ami segíti, hogy igazán erős maradhass, hát… semmi sem állít meg, hogy stabil, bizalommal és örömmel feltöltött legyél. És ezt kisugározva, egyre több embertársadat segítheted majd Te magad is, hogy kigyógyulhasson a fájdalmas elszigeteltség korszakból.
A Káli-júga, a sötét kor véget ért – mutatja meg Sri Juktésvár jógi (Kaivalya Darsanam – Szent tudomány c. művében). A felemelkedő ágba léptünk!
…Tiszta erőt ébresztünk a vízből, készen állunk, tudjuk a hogyant. Egymásban ragyogunk fel, meditációnk szent tüzében… /A Ragyogás hegyén/
A mi hazánk a mindenütt megtalálható isteni jelenlét. A Földön csak átutazók vagyunk, futó látogatásra érkezett vendégek. /Paramahamsza Jogananda/
Eretnek évkezdés
Január 1-én hajnalban keltem. Gyertyát gyújtottam. Meditáltam. Majd egy elképesztően eretnek vállalkozásba fogtam: elkezdtem reggel 6-kor felébreszteni a családomat. Alig pár órát aludtak. Azt terveztük ugyanis, hogy egy különleges, spirituális túrával kezdjük az Új Évet.
Bevallom, nehéz volt rászánni magam, teljesen másképp indítani az évet, korán keléssel és túrával a hidegben, de valahol belül tudtam, megéri most ezen túllépni.
A Ziribárra mentünk, a Ragyogás hegyére, Lengyel Kriszta jógaoktató társam vezetésével. Több ilyen Pilis-titkai túrán voltam már Kriszta vezetésével, ahol a benső megélés éppannyira fontos, mint a megtett út.
Ezek a túrák nem csupán kirándulások tehát, hanem az önmegismerés (atma vicsára) fontos eszközei; segítenek, hogy felismerd, ahogy szól hozzád a táj, az állatok és növények, a napfény, a szél, az eső, a barlang és a hegytető. Lehetővé teszi – ahogy Kriszta mondta a túrán -, hogy kinyíljanak számodra a szimbólumok, és útmutatásul szolgáljanak…
Az új gyertya szimbóluma
Mielőtt reggel a meditáció folyamatába merültem volna, gyertyát gyújtottam. Egy régi gyertyát gyújtottam meg, melyet egyik Mesteremtől kaptam. A gyertya nemsokára az utolsókat lobbanta, majd végleg elaludt.
Nem sokat problémáztam rajta, felálltam, hoztam egy új gyertyát, és engedtem, hogy az új-régi imbolygó fény megtöltse a szobát. Folytattam a meditációt.
A gyertya üzenet volt. Csak később ért el hozzám a jelentése…
A nap folyamán egyszer csak megint súlyos érzések vettek erőt rajtam. Rám tőrt újra a szomorúság. Az elmúlt pár hónapban bizony jó pár gyertya elaludt az életemben. Sok mindennek véget kellett vetnem, melyekbe az elmúlt 2 évben belekezdtem, melybe sok-sok energiát fektettem. És ennek gyásza alaposan megviselt. Megbetegített újra és újra.
Jó 2 évvel ezelőtt kezdődött, egy benső hívásra bólintottam rá, és elkezdtem építeni egy álmot, melynek része volt egy jógaoktatókból és jógázókból álló közösség. Sok remek emberrel hozott össze a sors, rengeteg izgalmas programot szerveztünk, melyekre volt, hogy alig jött valaki, és volt, hogy megtelt a terem.
Mindazonáltal, 2 év rendületlen munka után elkezdett mindez szétesni. A repedések egyre nyilvánvalóbbá váltak.
Építettél már vízparton várat? Látszólag tartja magát, szépen simítod-döngölöd a homokot. És egyszer csak megroppan, és összeomlik a kezeid között. Hiába, nem találtam az összetartó erőt.
Zarándoklat a Pilis szent terében
Aztán, a múlt év derekán, elmentem életem első zarándoklatára. Egy olyan térbe lépve, melyet évszázadokon át szent királyaink és remetéink őriztek, és szolgálták általa az emberiséget.
A Pilisre vetülő csillagutat járva feltettem egy kérdést, és szerettem volna, ha elér hozzám a válasz: mit tehetnék, hogy a Gajatri-közösséget egyben tartsam? Szerettem volna tisztán látni, min kell változtatnom.
Az emberi élet célja nem a házasság, az evés-ivás és a halál. Az állatok esznek-isznak, aztán felfordulnak. Miért élnétek rangon aluli életet? Isten azért adott nektek értelmet, hogy használjátok, s megfejtsétek létetek talányát. /P. Joganada/
Siva tánca
A zarándoklat után jó egy héttel érkezett el a sokkoló válasz: szedd szét az egészet! Bontsd le alapjaira! És miközben tettem, amit tennem kellett, magam is darabjaimra estem.
Sivával léptem táncba. Pusztítottam.
Négy hónapig éltem ezzel a gyásszal – elengedve, szétszedve mindent, amit az elmúlt 2 évben összeraktam, összeraktunk együtt, Párommal, és oktató társaimmal. Megbetegedtem, újra és újra. Lassan tisztult csak belőlem…
Mi marad meg mindabból, amit életünkben építünk? Mi marad belőlünk?
De hiszen nem én találtam ki, hogy ezt csináljam! Miért kell lebontanom?
Aztán rájöttem: azzal volt a gond, amit én tettem hozzá, önkényesen. Logikus lépésként ugyan, elméből-akaratból. A mérföldkövekkel volt a baj, amit kitűztem, az úttal, amit én gondoltam hozzá. És amelyhez ragaszkodtam. Mindez megakadályozta, hogy arra menjek-menjünk, élő-rugalmasan, amerre visz az út – összhangban egy tágasabb tervvel.
Szakrális jóga és túra tábor, tavasszal is
Azt azonban már most is tisztán látom, hogy mindaz a kincs, ami az elmúlt években került a felszínre, megmaradt. A lényeg nem égett el Siva tűzében. Sőt, kiemelkedett.
Az egyik ilyen kincs számomra a Pilis-titkai tábor volt, melyet együtt vezettem Krisztával, és ahol erőteljes jóga technikákat fontunk össze szakrális túrákkal. A természet erejével segítettük-mélyítettük a meditációnk.
Krisztával elhatároztuk: folytatjuk. Idén tavasszal lesz a következő ilyen közös táborunk. 4 nap lesz, 2020. április 30-tól május 3-ig. A Bükk látó-helyeire megyünk majd. Jógázunk, túrázunk és meditálunk. Látók, azaz ősi Risik mantráit használjuk majd benső utazásunkhoz…
Egy látomás-vers a Ragyogás hegyén
A Ragyogás hegyén állva elmondtam egy verset, melyet a zarándoklatom inspirált; egy visszapillantás, és egyben egy előre tekintő látomás:
Valami hív – 8 csillag mentén lépkedek, ősök nyomában. Sors fordító úton, erőt fogó csavart fák között.
Egy köd-világban, hol régi birodalmak rémálma támad, hol remeg a Stonehenge, és olvadnak a jéghegyek.
Tiszta erőt ébresztünk a vízből, készen állunk, tudjuk a hogyant. Egymásban ragyogunk fel, meditációnk szent tüzében.
Itt vagyunk. Összhangban, újra. Fivérek és Nővérek, a Látók; lépve az ősök nyomában, 8 csillag fényében utazunk.
Ok nélkül nem lehet okozat, és ok sem létezik okozat nélkül. Az okot az okozatai alkotják meg; az Atya a Fia által lesz Atyává… /A csodák tanítása, 28.II: Ok és okozat felcserélése/
Ez volt életem első zarándoklata. 4 nap alatt több mint 70 km-t tettem meg a Pilisben, tucatnyi hegyet megmászva, összekötve utammal sajátos energiájú, szakrális helyeket.
Mi volt ennek a célja, az értelme? Miért vállaltam, hogy jó 20 kilós hátizsákkal a hátamon, esőben és izzadságban fürödve újra és újra felmászok hegyekre, hogy ott leroskadva újra és újra elcsöndesedjek, meditáljak? Mi hívott erre, és mi vitt tovább, amikor lelkileg is nehéz volt tovább mennem, amikor leginkább hazaszaladtam volna, hogy a kényelmes otthoni zugomban folytassam a meditációkat?
Nimród-Orion zarándoklat a Pilisben, Váry István és Cserjés Panka vezetésével, 2019 augusztus
A Pilis-titkai túrák megnyitották a kaput
A Pilis szakrális jelentőségével Lengyel Kriszta jógaoktató társam ismertetett meg. Persze gyerekkorom óta kirándulgattam a Pilisben a családommal, főként Édesapám szeretett túrázni. Ő vitt el először a Rám-szakadék szurdokvölgyébe, ahol akkor még a sziklafalhoz erősített kissé rozsdás láncok segítették a haladást a szurdokban szaladó patak felett. Ahogy az ő biztonságos védelmében ereszkedtem le először a Holdvilág-árok vaslétráján is, miközben Anyám fent hevesen aggódott; majd bekukkantottam alul a titokzatos barlangba is, de mivel Anyám ránk szólt, hogy „nehogy mélyebbre menjetek, mert lezuhantok!” – így el kellett telnie jó 35 évnek, mire Kriszta egyik Pilis-titkai túráján bemehettem végre abba a barlangba, hogy ott leülhessek, és meditálhassak. Szóval visszatértem, sok év után.
Ezeken a Pilis-titkai túrák során született meg bennem és Krisztában, hogy kössük össze a Jóga Meditáció tanítását pilisi szakrális túrákkal, és mindezt egy őszi, 3 napos intenzív meditációs táborban.
Megerősítő jelek
A tábor szervezése kapcsán hívtam fel Cserjés Pankát, egyik jógaoktató társamat, akivel anno együtt végeztük a Jógaakadémiát. Ahogy beszélgettünk, Panka említette, hogy épp egy pilisi zarándoklatra készülnek egy baráti társasággal. Nagyon fellelkesedtem. Mehetek? – kérdeztem. Igen. – válaszolta.
Felpörögtek a dolgok. Mielőtt elbizonytalanodhattam volna, jött a következő megerősítő jel. Körbekérdeztem barátaim közt, hátha valakinek van egy könnyű kis sátra és megfelelő nagy hátizsákja. A kör email-re pár órán belül ott volt a felelet: kapok mindent, ami csak kell. Sőt, éppen erre járnak, el is hozzák nekem. Döbbenetes volt!
A Nimród-csillagkép, mely a Pilisbe vetül
A pilisi zarándoklatot Váry István szervezte és vezette, aki sok-sok éve tanulmányozza, kutatja, és járja a Pilist, és hatalmas tudással rendelkezik, nem csak a történelméről, az egyes helyek sajátosságairól, hanem mélyebb, spirituális jelentőségéről. Nagy tudása mellett szerény, érzékeny és igen melegszívű emberként ismertem meg. Előadásait érdemes meghallgatni, több DVD-je jelent meg a témában.
A Nimród-zarándoklat a Pilisbe vetülő Nimród- vagy más néven Orion-csillagkép főbb pontjait, csillagait köti össze. Ennek a csillagképnek a csillagai közti geometriai viszony pontosan tükröződik a Pilisben, a 8 fő csillag mindegyike hegycsúcs közelébe, illetve olyan helyekre esik, ahol régen Pálos-kolostorok ill. várak álltak – nem véletlenül.
A 8 fő csillag más és más energia minőséget képvisel. Ezek az energia minőségek mintegy rezonálnak az emberi energia-test 7 ismert csakrájával, valamint a hold-központtal (bindu).
A zarándoklaton beállhattam ez egyes csillagoknak megfelelő energia-helyekre, statikus vagy mozgó energia oszlopokba, és azt tapasztaltam, hogy egész szervezetem, minden sejtem felpezsdül, és az adott energia központ átérzése szinte magától megtörténik, ahogy oda vezetem a figyelmem. Az adott csakra mindegy átmosódott a Földet és a Csillagokat összekötő energia folyamban.
Ami segítette az utam
Négy nap alatt jártuk végig a Váry István vezette csoporttal a jó 70 km-es zarándoklatot, és kötöttük össze a csillag-pontokat utunkkal. Ezzel a 14 emberrel jóformán egész nap meneteltem. Megjegyzem többször nagyon hálás voltam Krisztának a nordic botokért – aki egyébként Párjával pár nappal előtte járta végig István útmutatásait követve ugyanezt a zarándoklatot.
A nordic botok hatalmas segítségemre voltak a hegyekre való felkapaszkodásban, így a lábizmaim nem készültek ki, a hátamon viselt nagy súly ellenére sem. És a lefelé való ereszkedésben szintén a nordic botok segítettek, és megkímélték a térdízületem, mely korábban mindig kikészült a hosszú lejtőkön, hatalmas hátizsák nélkül is.
A nordic walking technikájának alapjait szerencsére Kriszta korábban megmutatta – hatalmas élmény volt így túrázni, mert segített, hogy arra figyelhessek, amiért itt vagyok: önmagamra, és az engem tanító tájra és folyamatokra. (A nordic bot használatát a pilisi intenzív meditációs táborunkban Kriszta megtanítja majd grátiszként.)
Út, légzés, mantra, és 14 idegen-ismerős
Figyeltem az útra, és a légzésemre. A mantrámra, amit Mesteremtől kaptam, és igyekeztem magamban forgatni, hogy felhozza, aminek fel kell bukkannia.
És ott volt a 14 zarándok társam, 14 különböző ember, a maga idegen-ismerős természetével, melyet, bevallom, különösen az első pár napban nem volt könnyű elviselnem. Különösen azt, hogy jóformán folyamatosan beszélgettek akkor, míg én csöndben szerettem volna menetelni, magamra figyelve. Sok eszmefuttatást hallottam, ami felpiszkált, de nem akartam reagálni, mert nem ennek szerettem volna energiát adni.
Hát, így szembesültem újra és újra saját feszültség-hordozó elvárásaimmal. És rá kell, hogy döbbenjek, ez az elvárás az, ami zavart, és nem a Többiek.
Jártam az utat, együtt voltam ezekkel az emberekkel, akikkel csak lassan fonódott valamiféle szimpátia. Álltunk kézen fogva nagy körben minden csillag pontnál – és én, bevallom, még mindig nem tudtam, miért is vagyok itt. „Csak” a táj apró üzeneteit érzékeltem.
Mi ennek az útnak a szerepe? Mire jó ezeket a különös energiájú helyeket meglátogatni, ott elcsöndesedni, kört állni a többiekkel, és leülni kicsit meditálni?
Miért más egy zarándoklat, mint egy kirándulás?
A zarándoklaton megengedem, hogy minden a tanítóm legyen. A táj, az állatok, minden történés. Egy pillangó, aki virágról virágra libben, és összeköti a színes, őt tápláló foltokat. És mindezt könnyedén teszi.
Egy ezüstös bükkerdő, vastag, egyenes törzsű, égbe vesző koronájú fái. És derékba tört vastag törzsek, melyek nem azért törtek el, mert kiöregedtek és elkorhadtak. Fiatal egészséges fa-húsuk méteres szilánkjai merednek az égbe, jelezve, hogy hatalmas erők hatnak itt, melyek nem csak az idősek életének vethetnek véget egy pillanat alatt.
Tanítómmá vált nem csak a táj, hanem sok-sok történés. Például az étel. Három kenyeret cipeltem magammal, hogy ne szenvedjek hiányt tápláló ételből. Bio kenyereket vettem, a legjobb, legtisztább ételt igyekeztem beszerezni. A harmadik napra a fele megpenészedett. Egy társam tanácsa kellett, hogy a földre szórjam a kis állatoknak. Hogy ne cipeljem magammal még akkor is, amikor már számomra ehetetlen.
És amikor nem volt, és szükségem volt, kérés nélkül kaptam a többiektől egy kis mazsolát, magvakat. Amikor már nem volt semmim, amit én halmoztam fel, minden megadatott, amire ott, akkor szükségem volt.
Amikor az idő megfordul
Egy meghatározó élmény volt, amikor a 4. napon eljutottunk a Suszter-rétre, mely a 2. keresztcsonti csakra erőközpontjával rezonáló hely közelében van. Istvánék előre felkészítettek, hogy itt erős, visszahúzó erőket tapasztalunk majd – ők már sok éve járják évről évre a Nimród-zarándoklatot. Jelezték, hogy itt szemétre, elburjánzott tüskés növényzetre, erjedő-rothadó levekre, és bűzre kell felkészülnünk.
E helyett egy kitisztított, lekaszált legelő, tiszta patak és apró tavacska fogadott, amin egy kacsa legelészte békésen a békalencsét, bele-belehápogva a döbbent csöndbe. Álltunk meghatottan, csendben, néztük a napfény fürdette kitisztult tájat. Volt, aki sírt a megrendüléstől. Hogyan tisztulhatott meg, gyógyulhatott fel a világnak ez a parányi szeglete ilyen hírtelen?
Ok nélkül nem lehet okozat, és ok sem létezik okozat nélkül. Az okot az okozatai alkotják meg; az Atya a Fia által lesz Atyává… Az Atyai Minőség maga a teremtés. A szeretetnek ki kell teljesednie. A tisztaság nem korlátozható. Ez az ártatlanság természete, amelyet semmi sem foglalhat magában, semmilyen korlát nem gátolhatja. Következésképp a tisztaság nem a testtől való. Nem lelhető fel ott, ahol bármilyen korlát létezik. A test meggyógyulhat ugyan a tisztaság következményeitől, amelyek éppoly korlátlanok, akár maga a tisztaság. De minden gyógyulást szükségképpen annak felismerése idéz elő, hogy az elme nem a test része, és ártatlansága távol áll a testtől, mert ott lakozik, ahol a gyógyulás. /A csodák tanítása, 28.II /
A Suszter-rét meggyógyult. A racionális gondolkodás azt mondja: valaki felismerte, milyen jó kaszáló lesz itt, és kell az állattartáshoz. És ez az anyagi érdek tette tisztává, pucolta ki. Mindez egy felöl igaz.
Azonban egy mélyebb szinten, az idő és az ok-okozatiság megfordul – épp ahogy a fenti idézet megmutatja tisztán: a zarándoklat, amelynek részesei voltunk, általunk, rajtunk keresztül történt, visszahatott időben, és létre hozta az okot, megteremtette az elhatározást egy ember fejében, szívében, hogy végezze el a munkát, melyben ott, együtt gyönyörködhettünk.
Egyetlen elme létezik
Minden tapasztalat, minden öröm és bánat elraktározódik az elménkben. Az elménk azonban közös, és túl van a tér-időn.
Az egész Univerzumban egyetlen elme létezik csupán… A te elméd és az én elmém nem két külön elme, csupán különböző manifesztációja ugyanannak az univerzális elmének. /Swami Satyananda: Mantra/
Olyan ez, mintha minden tapasztalatunkkal egyetlen barlang falát rajzolnánk meg közösen. A tudatosságunk „elemlámpája” azonban mindenkinél a barlang egy más-más falszakaszát világítja csak be. Satyananda így fogalmaz:
A gondolkodás nem folyamat, hanem panoráma.
A meggyógyult Suszter-rét örömének, áhítatának tapasztalata felíródott elménk barlangfalára. És mindegy, hogy ez mikor történt. Ez a tapasztalat ott van, időtől függetlenül. És éppúgy hatással van a múltra, mint ahogy a jövőre.
A zarándoklat és a kriya-jóga közös titka
A zarándoklat véget ért. Ahogy visszazökkentem a mindennapokba, keresni kezdtem, hogy mi az, ami megváltozott. Ám az életem, úgy tűnik, változatlanul folytatódik tovább. Ez elbizonytalanított.
Akkor mire volt jó ez a nagy erőfeszítés? – kérdeztem magamtól. Persze, talán azért, mert többen mondták, a lényeg utána érkezik majd el az életünkbe. Csakhogy én bevallom, nem tapasztaltam különösebb változást.
Azonban egyik reggel, a kriya-jóga meditációm segített, hogy megérkezhessen hozzám egy érdekes rálátás.
A kriya-jógában a figyelmünket az egyes energia központok közt mozgatjuk, összekötjük őket.
A kriya-jóga egy benső zarándoklat. Jó pár éve végzem, nap mint nap ezt a benső zarándoklatot. Miért? Hogy nap mint nap felérjek és megpihenjek egy hegytetőn, ahol végignézhetek a benső tájon, hogy láthassam az utam, merre tart. És hogy gyönyörködhessek az útban.
A kriya-jóga másrészt annak tudománya, hogyan teremtsem meg és tartsam fenn a folyamatos kapcsolatot Istennel – erről a Meditáció: a lényegre fókuszálva c. írásomban írtam. Istennel, aki bennem él, és fenntartja az életem. Aki ott van minden lélek-zetemben – akár tudatában vagyok ennek, akár nem. Ha sikerül tudatosítanom, annak hatalmas áldása van: egyre kevesebb lesz az életemben a félelem, és egyre inkább átjárja az életöröm.
Természetesen létezik a kriyához hasonló sokféle megközelítés – kinek mi a hatékony, járható, mindez egyéni.
Mi történt tehát, amikor a Pilisbe vetülő Nimród-csillagkép csillagait végigjártuk? Én így értettem meg: kriya-jógát végeztem. Csak épp egy nagyobb skálán.
Ami lebontja fájdalmas álmaink
Mindez egy új, számomra lelkesítő értelmezésre engedett rátalálnom: a csillagok közti zarándoklat célja nem csak saját, szenvedést hozó álmunk, Istentől való elkülönülésünk lebontása, hanem egész civilizációnk, az egész Emberiségünk fájdalmas álmának lebontása.
Ebben tettünk egy fontos lépést előre. És teszi mindenki, aki a maga zarándoklatát végigjárja. Mindaddig, amíg létre nem jön egy csodálatos átalakulás. Épp, ahogy a Suszter-réttel történt.
Kamaszkorom rajongott könyve Szergej Sznyegov: Istenemberek c. sci-fi regénye. Ebben a regényben az emberi faj továbblépett. Már nem önmagát pusztítja, gyilkolja, szennyezi. Hanem a kozmosz legkülönbözőbb civilizációinak segít, hogy meghaladhassák saját nehézségeiket. Gyönyörű könyv! Tele lett a szívem, amikor olvastam. Büszke voltam rá, hogy ember lehetek.
Most, hogy ezt a zarándoklatot végigjártam, tudom, hogy ez nem csupán egy fantázia-vízió. Hanem előre pillantás.
És tudom, hogy a jövő éppúgy megteremti a jelent, mint a jelen a jövőt. És ez szilárd bizalommal tölt el. És végtelenül hálás és lelkes vagyok, hogy ennek az átalakulásnak az eszközeit ismerem, és részese lehetek.
