„A tudás: maga az a tény, hogy a világosság megérint valamely szimbólumot, tekintet nélkül arra a körülményre, vajon a fénysugár tovább halad-e és kivetítést, külvilágot alkot-e valahol a szimbólumon túl, vagy sem… (a tanítvány) tudja, a nélkül, hogy érzékelne, és a nélkül, hogy gondolkoznék. Mert már nincs szüksége érzékelésre és gondolkodásra a tudás létrejöttéhez.” (Kaczvinszky József: A hét beavatás)
Évek óta járom az erdőt, rejtett utakon, olyan ösvényeken, melyek a fizikai szemnek láthatatlanok. Zarándokútjaimon ugyanakkor nyitva tartom a fizikai szemem is, nem csak amiatt, hogy ne ütközzek lépten-nyomon fáknak, hanem azért is, mert lenyűgöz a táj szépsége, az élet elevensége és változatossága.
fotó: Tyna Janoch, Pixabay
Ezeken az erdei utakon egyre nagyobb szomorúsággal vettem észre azt a brutális tájpusztítást, melyet az állami erdészetek követtek el az erdőségeinkben, nem csak a Börzsönyben, ahol élek, hanem a Bükkben, a Mátrában, a Mecsekben, országosan szinte mindenütt. Aztán volt egy pont, amikor nem bírtam tovább: levelezni kezdtem az Ipoly Erdővel – eredménytelenül. Aztán sok hónapos levelezés kezdődött az erdészeti hatósággal – ami szintén teljesen meddőnek bizonyult.
Végül elkezdtem szervezkedni, elkezdtem beszélgetni természetvédőkkel, ökológiában, erdészetben, jogban és klímakommunikációban jártas szakemberekkel. Egy 33 főből álló mag csapat jött össze, akikkel megfogalmaztuk az Erdőszeretet, Életigen petíciót, egy törvénymódosítási javaslatot, melyet egyetlen hónap alatt több, mint 8000 ember írt alá! Ennek a kiáltványnak a célja, hogy együtt leállíthassuk a végvágásos erdőpusztítást, és elkezdődhessen végre a táj- és erdőrehabilitáció, ha már az ENSZ a 2020 és 2030 közti évtizedet a természet helyreállításának évtizedéül jelölte ki. Magyarországon sajnos állami megbízásra 2020 és 2024 közt elképesztő mértékű erdőpusztítás történt. Szóval itt az ideje ezen fordítani!
fotó: Bükki Tamás Aila, Börzsöny, 2024. nov. 1.
Aki komolyan foglalkozik az erdők és emberek sorsával, pontosan látja, hogy sorsunk egybefonódik. És pontosan látja azt is, hogy bár világszerte sohanemlátott ütemben pusztítjuk a klímát szabályozó erdőket, mégsem a fák vannak veszélyben. A 70-es években készült Medows-féle világ- és jövőmodelleket az elmúlt évek tendenciái segítettek pontosítani – mondta el Dr. Horváth Gergely (egyetemi docens, SZE-DFK) a Debreceni Egyetemen 2024. szeptember 26-án megtartott Jog, környezet, spiritualitás konferencián. Ezek szerint 2050 körül egy becsapódásszerű változás várható. A legoptimistább szkenárió szerint a Föld lakossága több milliárddal csökken majd a természeti és társadalmi összeomlás következtében, a legpesszimistább tudományos alapokon álló becslés szerint kb. 2100-ra kihal az emberi faj. Akárhogy is, úgy tűnik radikális változások előtt állunk, melynek első rezgései – aszályos nyarak, az alföld elsivatagosodása, a mezőgazdasági termőterületek rohamos kimerülése, özönvízszerű esők – már a mindennapjaink részét képezik, bőrünkön érezzük a klímakrízis hatásait.
Valencia, Spanyolország, 2024. okt. 31-ei özönvíz eső után. fotó: Jose Jordan/AFP
Itt és most teljes nézőpontváltás következik
Fontos azt látni, ha valami vagy valaki veszélyben van, az nem a fák, vagy a természeti környezetünk, hanem az ember. Ahogy Peter Wohlleben fogalmaz:
„Teljes nézőpontváltásra van szükség: az erdő visszatér. Jó lenne, ha még mi is itt lennénk!” (Peter Wohlleben: Ha a fák lélegzethez jutnának)
És akkor itt hadd váltsak át egy tágasabb perspektívára, ugyanis a világ, amit szépítünk, vagy épp lepusztítunk, feláldozunk kényelmünk és látszólagos, tünékeny gazdagságunk oltárán, csupán egyetlen otthona az embernek a 12 otthona közül.
A jóga gyakorlata és a meditáció folyamata – és éppígy a fák és a tájba írt jelek hálózata – hozzáférést nyit a kereső számára egy sokkal tágasabb információ folyamhoz. A hozzáférésnek sokféle lehetősége létezik.
A 17. századot követően robbanás szerűén fejlődésnek indult a tudomány, melynek törvényei – és most figyelj, mert ez nem köztudott! – nem vezethetők le a megfigyelt jelenségekből (fenomenológiai alapon). Minden természeti törvény, melyet a tudósok valaha is leírtak, intuitíven született. Intuitíven, azaz egy benső képalkotás által; egy olyan folyamatban, amikor a kereső ember elengedve a megértésre tett erőfeszítéseit, végül egy olyan régióhoz ér el, amiből lecsatornázhat információt, és az így lehozott kép, és az ezt kottázó törvény egységes, érthető képbe rendezi végül a megfigyeléseit. A modern technika minden egyes vívmánya, a televízió, a számítógép, az okostelefon, sőt, a személyautó, a repülőgép mind-mind nem evilági régiók beszűrődése, bevetülése erre a Földi létsíkra.
fotó: TheDigitalArtist, Pixabay
A rejtett információt kifejező, a megnyilvánulást létrehozó, azaz lecsatornázó eszköz az ember szemlélő tudata. Az ember sokfajta párhuzamos valóságot képes levetíteni, realizálni. Az ember Földi, azaz a Bhu-lókában megnyilvánuló lénye és elméje a jóga terminológiájában öt testből vagy kósából áll. Az energia testünk, mely az élettani folyamatokat és a gondolatainkat működteti, egy információs hálózat; energia és információt hordozó „vezetékekből”, azaz nádikból, valamint elosztó központokból, ún. csakrákból áll.
Sok tucat csakránk van, de van köztük 12, mely nem csupán élettani és elmebeli működésünkhöz kapcsolódik, hanem beköt mindet 12 létsíkra, más néven 12 lókára, olyan párhuzamos valóságokba, ahol emberek léteznek. Ebből a 12 létsíkból az öt érzékszervünkkel csupán egyet, a Földit tudjuk megtapasztalni, az összes többiről a fenti módon szerezhetünk tudást, és csakis amiatt, mert be vagyunk ezekhez kötve.
forrás: Dr. Timcsák Géza
A Földi létsík alatt van 7 létsík; a tálikus létszintek az atálától az ún. patáláig egyre sűrűbb, nehezebb, sötétebb, fájdalmasabb és kilátástalanabb birodalmak. Ezekből a régiókból szűrődik át Földi világunkba, többek közt a düh, a féltékenység, a mérhetetlen önzés, az aranyéhség, valamint a kegyetlenség. Ez a tendencia sosem csökkent le a történelem során, nem véletlenül. Ezzel a sötét, 7 szintű birodalommal ugyanis minden Földi ember kapcsolatban van, az átjárókat magunkkal hordozzuk. S bár a tála csakrák vagy kapuk mindegyike a lábainkba vetül, ezektől az sem mentes, aki mindkét fizikai lábát elvesztette.
Bármennyit is jógázól, bármennyit jársz szent helyekre és imádkozol, bármilyen tiszta és szent életet élsz is, akármennyire előrejutottál a spirituális utadon, ezek a kapuk veled vannak, és a tálikus befolyás téged is érint, azaz magadban hordozod az önzés, a kegyetlenség és brutalitás kapuit.
Az ember valójában egyet tehet: éber próbál maradni, és ha észreveszi saját testén, lelkén, betegségein, körülményein, hogy valamely tálikus létszint befolyása erősödik, önmagára és lélegzésére figyelve, megfelelő gyakorlatokkal menedzseli a helyzetet. A „kígyót”, a nágák királyát nem lehet legyőzni, csak a fejére lehet lépni – tanítja a jóga hagyomány.
forrás: Dr. Timcsák Géza
Az életünkben megnyilvánuló, fájdalmakat és zaklatottságot hozó tendenciákra így vagy úgy, de reagálunk. Minden hat ránk. A világunk eseményei azt tükrözik, hogy a Földi síkon, azaz a Bhu-lókában az emberek többsége merre indult el. A dolog öngerjesztő, ugyanis aki mindenben a fájdalmasat látja meg, az fájdalmat generál.
A világunkban megnyilvánuló táj- és erdőpusztítás kapcsán a harc felvállalása, egy petíció indítása vagy aláírása, azaz kiállás egy olyan jövő mellett, ahol jó lenne élni, ahol tiszteljük az életet, egy fontos mozzanat, de ami valóban számít: észrevesszük-e a szépet magunk körül. Van-e pozitív jövőképünk?Reményteljesek tudunk-e maradni?
fotó: Fietzfotos, Pixabay
Mindez azon múlik, tudjuk-e menedzselni, alacsony szinten tartani a tálikus befolyás csatornáit vagy sem. Ha nem tudjuk, lehetünk bármilyen hangos zöld aktivisták, spirituális törtetők, kérlelhetetlenül elsüllyedünk, elnyel majd az özönvíz. Ha azonban, minden reális észlelésünk ellenére, tudunk szép, egészséges, az élet gazdagságát és sokféleségét tisztelő, abban gyönyörködő benső képet alkotni és fenntartani, akkor felemelkedünk. Ezért fogalmaztam meg az Erdőszeretet, Életigen kampány 8 perces rövidfilmét úgy, ahogy azt megfogalmaztam és ábrázoltam, hogy realista, de egyben reményteljes-felemelő lehessen – ha még nem láttad, itt találod:
Elkészült egyébként az angol nyelvű verzió is, Kornelia DeKorne zseniális, gyönyörűen költői átiratában, melyet itt láthatsz.
Hová emelkedhetünk?
Van a Földi, Bhu-lóka létszintünk felett még 4 létszint, a Bhuva-lóka, a Szvara-lóka, a Maha-lóka és a Dzsána-lóka – ez utóbbi az a régió, melyet a zsidó-keresztény-muzulmán kultúra Mennyországnak nevez. Mindegyik létszintet emberek lakják – és nem csak lakták! Ma is lakják, bár ezekben a régiókban az idő mást jelent, mint nálunk.
A „felettünk” lévő legközelebbi Bhuva-lókában valóban hatalmas, összefüggő erdők borítják a vidéket – hozzám így ért el ennek a lókának a beszűrődése –, és az emberek itt valóban összhangban élnek a természettel. Hasonló ez ahhoz, ahogy a tündék élnek, összhangban szeretett erdőikkel, szent fáikkal Tolkien Gyűrűk Ura c. eposzában. Apropó: minden mitológia, a kelta, a sumér-akkád, az ógörög és óegyiptomi, mind-mind azokkal a lényekkel van tele, akik az alsó és felső régiókat lakják, azaz osztoznak az emberrel 12 otthonunkban – a kígyóemberek, a fúriák, kentaurok, vagy az angyalok bizony létező entitások.
Az emberi élet itt a Földön egy villanás. Akárhány éves is vagy, ha visszatekintesz tudod, egy villanás volt az egész, mintha meg sem történt volna.
Szvámi Véda így fogalmazott: „Higgyétek el, 30 élet szinte semmi!”
Hogy mi történik veled, hová kerülsz azután, hogy villanásszerű életed véget ér, azon múlik mit tettél a Földi léted során. Mire figyeltél, mire gondoltál? Mire rezonáltál? A Földi létünk különleges létszint, mert az összes között itt lehet a legtöbbet fejlődni – vagy a legmélyebbre zuhanni.
Tehát az erdőkre visszatérve: nem az erdők vannak veszélyben. A fák különleges élőlények, égig érnek, azaz a Földi létsíkban gyökereznek, és a Dzsála-lókáig, a Mennyig ér a koronájuk.
fotó: Jnowlinsimonton, Pixabay
Akkor az ember van veszélyben a maga előidézte klímakrízis miatt? Dehogy van veszélyben! – azt, aki Vagy, senki és semmi nem sértheti, és nem pusztíthatja el. Ez lehetetlen. Azt azonban, hogy milyen tapasztalatokban, fájdalmakban vagy könnyű-ölelő létélményben lesz részed életeid hosszú során át, nagyban meghatározza, hogy mit teszel, mivel foglalkozol nap mint nap. A jelen világunkban olyan erős az örvény, ha nem gyakorolsz nap mint nap egy alkalmas spirituális technikát – ezek egyike lehet akár a jóga, de sok más út a rendelkezésünkre áll – akkor ez az örvény lehúz majd, és elborít az özönvíz.
Azonban sokféleképp felszállhatsz a Bárkára. A Bárka készen áll. A Bárkára mindannyian felférünk, és az összes állatból legalább egy pár, és a sokféle növény és fa lénye-magva is.
A Lélekből származó fénysugarak áthatolnak a szimbólumokon, azaz magokon, vagy szamszkárákon, és létrehozzák, kivetítik a külvilágot. Ugyanolyan lesz mindannyiunknak? Nem lesz ugyanolyan. Ezt a külvilágot – legyen az bármilyen – mag-ad alkotod. Amit tapasztalsz: mag-adnak köszönd.
Az elmúlt fél évben rengeteget dolgoztam, hogy ez megszülessen. Hogy valóban leállíthassuk az erdőpusztítást. Ennek a kampánynak a kidolgozása azonban messze nem csak az én érdemem, sok erdészeti, természetvédelmi, ökológus és klíma szakértővel konzultáltam – egy 33 főből álló mag csapat állt össze. Szóval sokan sokféleképp segítettek és segítenek. Ez tehát egy valódi együtt munka volt – ma még csoda, a jövőben így fogunk mindannyian együttműködni – az élet védelmében.
Valóban, a szeretet nem tartozik a megmondható dolgok sorába. Nem lehet megmondani senkinek, hogy mit szeressen.
A fák és az erdők számtalan dolgot adnak nekünk. Ők nem tudják, hogy dolguk van, csak teszik, amíg tehetik. Amíg ki nem vágják őket.
Nem érezhetjük, hogy ez pusztítás, hacsak nincs velük kapcsolatunk. Talán csak néha, de van. Amikor az erdő árnyat ad, amikor egy városi hőhullám közepén csak azokban az utcákban lehet megmaradni, ahol elég fa biztosítja a kellemes, hűvösebb levegőt, amikor egy világjárványban az egyik leginkább kézenfekvő menekülési útvonal az erdőben sétálni egyet.
Miért fontos megvédenünk az erdőinket, és önmagunkat?
Egy perces rövidfilmünkből gyorsan megértheted, miről van szó:
Szóval egyre több a súlyosan aszályos nyár, az özönvízszerű eső, egyre gyakoribbak az árvizek.
Az egészséges erdők alapvető szerepet játszanak abban, hogy megküzdhessünk a klímaváltozás kihívásaival [1]. A fák többek közt hűtik a talajt és szabályozzák az időjárást [2].
Az erdő egy élő közösség, amelynek elválaszthatatlan része az ember is, ezért az erdő egészsége sokkal fontosabb a kitermelhető fa mennyiségnél.
Tehát az erdő nem csupán az erdészeti szakma és a gazdasági-politikai vezetők ügye, hanem közügy. Minden ember joga, hogy ezt élvezhesse és felelőssége, hogy megvédje.
Veszélyben vannak az erdőink? Igen!
A jelenlegi vágásos erdészeti fakitermelés az emberi és élőközösségek túlélését veszélyezteti, mivel
Az erdei életközösségek drasztikus pusztulásával jár együtt, és a bioszféra része az ember is.
A kivágott faanyag többségét eltüzeljük, ami még inkább mélyíti a klímaválságot: növeli a légkör szén-dioxid tartalmát és csökkenti az erdőkben megkötött szén mennyiségét (amit kivágtak, nem tud több szén-dioxidot megkötni).
A klímaválság tüneteként fellépő forró, aszályos nyári hónapok miatt a lepusztított erdőterületek nem, vagy csak igen nehezen tudnak megújulni.
A fenti és az alábbi képen egy végvágott terület látható. A területet a munkagépek teljesen letarolták, a talajt összetömörítették. Az árnyék nélkül hagyott területen a helyi ökoszisztéma összeroppan, a csapadék – a lomb nélküli, keréknyomokkal átszelt területről – gyorsan lefolyik.
Végvágott terület közelről. Ez az erdőpusztítás 2024. április közepén, a madarak költési időszakában történt a Börzsönyben.
Ma Magyarországon a megmaradt erdők nagy részét végvágásra ítélték. Az alábbi térkép a börzsönyi erdőterület középső részét mutatja. A rózsaszínnel jelölt terület végvágásra, azaz lepusztításra ítélt terület. Hasonló a helyzet a Bükkben, a Mátrában, a Mecsekben, a Soproni- és Kőszegi-hegységben, az Alföldön, országosan szinte mindenhol.
A kékkel jelölt rész a faanyagtermelést nem szolgálóüzemmódú erdő (itt valóban nincs fakitermelés). A zölddel jelölt rész az ún. örökerdő vagy szálalóerdő, amely egy tudományosan igazolt, működő fakitermelési megoldás.
Az örökerdő illetve a szálalás biztosíthatná a társadalom működéséhez szükséges faanyagot, ugyanakkor nem járna együtt az erdők kifosztásával és az élet veszélyeztetésével.
Az erdőink gyors kirablásából egy maroknyi ember gazdagodik csupán, de ezzel együtt veszélybe sodor mindannyiunkat.
Mivel a végvágásos fakitermelés mindannyiunk életét veszélyezteti, ennek leállítása és az Erdőtörvény azonnali módosítása szükséges – összhangban az EU 2024. június 24-i Természethelyreállítási rendeletével [3].
Nézd meg 8 perces rövidfilmünket is, melynek Az időutazók érintése a címe. Átéled majd, hogy van remény a változtatásra:
Ha Te is tennél valami fontosat – írd alá kérlek!
A fentiek miatt az erdőgazdálkodási szabályozás haladéktalan módosítását követeljük, és az alábbi javaslatot fogjuk elküldeni Nagy István agrárminiszternek, és Zambó Péter erdőkért felelős államtitkárnak.
Röviden erre van szükség:
A végvágásos erdőpusztítást azonnal le kell állítani Magyarországon!
A Kormány vonja be a természetvédőket, ökológusokat a magyar erdők helyreállítási tervének elkészítésébe!
A 10 éves erdőgazdálkodási terveket le kell állítani és újra kell alkotni!
2030-ig Magyarországon 70 millió fát kell elültetni, a természetes újulaton felül!
Meg kell szüntetni azt a helyzetet, hogy az állami erdészetek a természet rombolásában érdekeltek!
1.) Követeljük a végvágásos erdőgazdálkodás azonnali teljes tilalmát Magyarországon. Az őshonos erdőkben csak folyamatos erdőborítást fenntartó módszerekkel lehessen gazdálkodni, például szálaló vagy örökerdő típusú üzemmódokkal, legfeljebb 300 m²-es lékekkel, és legfeljebb 10%-os kitermelési rátával 10 évente. A fakitermelésnek az ökoszisztémát a lehető legkisebb mértékben kell érintenie, és a fenntartható erdőborítást, illetve az erdők őserdő felé haladó állapotát kell támogatnia. Az őshonos, 100 évnél idősebb fákat tilos kivágni, kivéve, ha veszélyt jelentenek.
2.) Kérjük a Kormányt, hogy alkossa meg és fogadja el a Nemzeti Helyreállítási Tervet (NHT), amely összhangban áll az EU Természethelyreállítási rendeletével [3]. Az NHT-nak meg kell mutatnia, hogyan valósul meg a magyar erdők legalább 30%-ának helyreállítása 2030-ra, és 90%-ának 2050-re. A tervet független szakértők – biológusok, természetvédők, ökológusok, erdészek – bevonásával kell elkészíteni. A cél, hogy a szigetszerű védett erdőket összekapcsoljuk, és organikus erdőkké alakítsuk, ahol a fakitermelés tilos, és csak természetvédelmi erdőkezelés engedélyezett. Az NHT elfogadásának határideje 2025. június 21.
3.) Az összes állami és magán erdészet valamennyi, 10 éves erdőgazdálkodási tervét haladéktalanul felül kell vizsgálni, és a fentiekkel összhangban ezeket módosítani kell, függetlenül attól, mikor kezdődik a következő 10 éves tervezési ciklus. Kérjük, hogy az agrárminisztérium, illetve az erdészeti hatóság ezt követelje meg az erdészetektől.
4.) Az EU-s Természethelyreállítási rendelet célja, hogy 2030-ig uniós szinten legalább 3 milliárd fát ültessenek. Követeljük, hogy Magyarország területarányosan 70 millió fa ültetését tegye lehetővé és finanszírozza. Ez a szám nem tartalmazza a véghasználat során előírt erdészeti magoncokat, és a természetes újulat sem számítható bele. Az ültetést az állami erdészeti Zrt.-k és civil szervezetek bevonásával kell elvégezni, és ugyanígy a civil szervezetekkel kell ellenőrizni, biztosítva az ellenőrzés anyagi hátterét. A Kormánynak gondoskodnia kell a fák gondozásáról és öntözéséről. Az ültetés nem történhet védett vagy ökológiai szempontból jelentős gyepeken, és előnyben kell részesíteni a vizes élőhelyeket, ártereket. Mindennek összhangban kell lennie a kiegyenesített, kimélyített, ligeterdeitől megfosztott vízfolyások revitalizációs programjával, mely az EU-s Víz Keretirányelv szerint a jó ökológiai állapot eléréséhez elengedhetetlen.
5.) Jelenleg az állami erdészeti zrt-k jelentéktelen bérleti díjat fizetnek csak a rájuk bízott erdők után. Ugyanakkor, amikor a bevételről van szó, úgy viselkednek, mint egy önálló, államtól független cég – a fakitermelés bevétele náluk jelenik meg. Követeljük, hogy ezt az egészségtelen, skizofrén gazdasági helyzetet haladéktalanul szüntesse meg az Agrárminisztérium, a következő módon: az állampolgárokat képviselő államapparátus ne hagyja a kitermelt állami fa ellenértékét az állami erdészeti zrt-knél (ezzel bevétel-érdekeltté téve azokat), hanem teljesített és átlátható ökológiai szolgáltatás alapján fizessen a munkájukért, aminek része kell, hogy legyen az erdők védelme, azok ökológiai sokféleségének fenntartása, természetességi állapotának növelése (együttműködve a nemzeti parkok igazgatóságaival), a folyamatos erdőborítás biztosításával elvégzett fakitermelés, valamint a rekreációs szolgáltatások fenntartása, korszerűsítése és bővítése.
6.) Az új erdőtörvény vegye figyelembe a klímaváltozás [1] kihívásait! A klímaváltozás hatásai a hazai erdők fennmaradását veszélyeztetik. A klímavészhelyzetre való tekintettel új erdőtörvény megalkotására van szükség. Követeljük, hogy a kormány maximálisan vegye figyelembe a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége által, a magyar erdők természetességének javítása érdekében kiadott konferencia-nyilatkozatát [2]. A kormány haladéktalanul bízzon meg a fakitermelésben nem érdekelt, független erdőökológiai szakértőket azzal, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogyan tudnánk segíteni az erdőket átalakulni úgy, hogy minél könnyebben adaptálódhassanak az új klimatikus viszonyokra. A nem őshonos, klímatűrő fajokkal való kísérletezésnek fontos szerepe lehet pl. a települések emisszióját egyensúlyba hozó, jövőbeli agglomerációk szempontjából [4], ugyanakkor a nem őshonos, klímatűrő fajok telepítése egyelőre a természetes és természetközeli erdőkön kívül történjen, majd az erdészeti és erdőökológiai kutatások eredményeivel összhangban haladjon.
Érdekelnek a kalandok is, és megdöbbentő további tények?
Zelei Anna, a fák fotóművésze, interjút készített velem, amiből ez a cikk született. Elmondom benne pl. hogy hová tűnik el az állami erdészetek évi sok 10 milliárd Ft-os bevétele…
Hivatkozások
[1] Klímatudomány 10 üzenete c. kiadványban (2024. szeptember) 11 magyar tudós és akadémikus deklarálta, mit kell figyelembe vennie a törvényalkotásnak a jövő generációk élhető létfeltételeinek biztosítása érdekében.
[2] A Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége (Civil EU Presidency), 2024. októberi erdészeti konferenciájának nyilatkozata az erdők revitalizációjáról itt érhető el.
[3] AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2024/1991 RENDELETE (2024. június 24.) a természet helyreállításáról és az (EU) 2022/869 rendelet módosításáról, magyarul lásd itt.
[4] A települések természetközeli, agglomerációs és revitalizáció modellje két fontos pillére Dr. Dittrich Ernő (Pécsi Tudományegyetem) által kidolgozott 6 lépcsős programnak, lásd: Dittrich Ernő: A jövő neve élet? – Megoldás a klímaváltozásra, avagy a változás 6 programja
„Talán emlékszel a híres történetre: amikor Jézus Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út szélén, és kéregetett… (majd) elkezdett kiabálni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” „Mit akarsz, hogy cselekedjek véled?” A döntés a vak kezében volt… Ő azt mondja, hogy LÁTNI akarja végre, mi történik itt, miről szól ez az egész, látni önmagát, látni másokat, látni a világ értelmét, … látni Istent! S amikor kinyílik a szeme, akarata teljesül, s meglátja az Istent. Ott áll előtte. Verejtékes köpenyben, poros, mezítelen lábbal… A többiek elmennek mellettük, meglökik őket, vitáznak, fecsegnek, adnak, vesznek, lopnak, unatkoznak, káromkodnak… S hogy látása még élesebb legyen, s ne csak megrendülve átélje, de meg is értse a csodát, Jézus azt mondja: „A hited meggyógyított téged.” A mesteri tevékenység legdöntőbb pillanata ez, amikor még a lehetőségét is elvágja annak, hogy ez az ember függő helyzetbe kerüljön vele szemben, s a csodatevő mágust imádja benne. Az ilyesmi nemcsak újabb vakságot eredményezne, de nem is lenne igaz: Jézus a legjobb szándékával és legistenibb erejével sem lett volna képes meggyógyítani, ha ez az ember nem lett volna ilyen nagy hitű.” (Müller Péter: Lomb és gyökér)
A minap egy csodában volt részem: átélhettem a dunavirágzást. Minden évben, augusztus derekán néhány napra este átalakul a Duna felszíne: ezen a pár napon, este 9 és 10 között felébrednek a kérészek, ezek a fehérezüst szárnyú, apró tündérek, felébrednek egy évig tartó álmukból. Ott álltunk barátainkkal és gyermekeinkkel térdig a Duna vizében, telefonunk elemlámpájával megvilágítottuk a vizet. Nyüzsögtek, verdestek, lábunkra, karunkra, ruhánkra ültek százszámra, majd tovatáncoltak ezek a puha kicsi lények – megdöbbentő volt ebben a kábult élet pulzálásban állni.
A kérészek ebben a pár napban a felszínre úsznak, kibújnak fehér búvárruhájukból, szárnyra kapnak és párosodnak. A nőnemű kérészek ezután lerakják közel 1 cm hosszú, fonáldarabkához hasonló petecsomóikat, egy-egy ilyen fonalacskában kb. 6000 petével, majd a hímekhez hasonlóan el is pusztulnak. Fehérezüst tündérlétük, szárnyalásuk alig egy óráig tart csupán.
Az alábbi 40 másodperces filmecskében megnézheted, milyen a dunavirág nimfája a vízben, és milyen lesz, amikor élete fénypontján felrepül az égi fények tükröződéseit követve – a filmet Kriska György készítette, aki a vízi rovarok életét kutatja, és csodálatos képvilágot tár elénk:
Ha a kérészek rövid életük alatt össze-vissza repkednének, akkor előbb utóbb a tengerben kötnének ki, ahol nem tudnának szaporodni, hiszen generációról generációra egyre lejjebb sodorná őket a folyó. Mivel nem ez történik, a tudósok feltételezték: a kérészek folyásiránnyal szemben repülnek – ezt hívják kompenzációs repülésnek. A jelenséget számos megfigyeléssel igazolták.
Biológus barátom elmesélte, hogy egyszer egy kutató ismerőse felhívta a figyelmét arra, hogy nézze meg jobban majd, amikor a kérészek repülnek – a tiszavirágok nappal is megfigyelhetők –, és ha jól figyel, meglátja majd: a kérészek minden irányba repülnek. Csak nem így látod, mert megvezeti a tapasztalatodat a kompenzációs repülés elmélete.
És most következzen egy cseppnyi, izgalmas tudomány:
A duna- és tiszavirágoknál a kompenzációs repülését, mint a kérészek jellegzetes viselkedését, a tudományos élet számos képviselője tényként kezeli. Úgy gondolják a tudósok, hogy a vízfelszínről visszaverődő vízszintesen poláros fényt követik ezek a vízirovarok (polarotaxis), ez a fény tartja őket a vízfelület felett.
Fényforrások vannak éjszaka is, pl. amikor mi láttuk a rajzást, világított a telihold. Sajnos a rovarok repülését az ember által okozott fények is befolyásolják, ilyenek a lámpák egy hídon, vagy a folyó menti műutak fényei, ahol pl. az aszfaltról visszaverődő poláros fény szintén becsapja őket, és tévesen víznek azonosítják azt, így ott pusztulnak el és teszik le a petecsomókat a műúton.
fotó: Szendőfi Balázs
A kompenzációs repülés megfigyeléséhez fényre van szükség. Honnan tudjuk vajon azt, hogy maga a megfigyelés, vagy a megfigyeléshez használt fény nem befolyásolja-e alapvetően azt, amit látunk?
Szendőfi Balázs természetfilmes a dunavirágzás jelenséget teljes sötétben, infrakamerával is filmezte – az infrakamera infravörös spektrumú fényt bocsát ki és a visszaverődött fényt rögzíti. Balázs azt állítja, hogy amint minden látható fényt lekapcsoltak, a rovarok beálltak folyásirányba. A rovarok tehát érzékelik a fény frekvenciáját és polarizációját is. Azonban az infravörös fény is fény, ami éppúgy megzavarhatja őket. Okozhatja-e vajon a megfigyelés önmagában a kompenzációs repülésnek nevezett jelenséget? És vajon az emberi agy és idegrendszer, melyet az elvárásai is befolyásolnak, kiválogat-e, felerősít-e a hömpölygő rovaráradatból bizonyos várt viselkedési tendenciákat?
Azt mondod, hogy Téged a szemed biztos nem csal meg? Nézd meg az alábbi képet. Ez egy statikus kép, egyetlen pixele sem mozdul. Te is azt észleled, amit én, hogy forog? Biztos, hogy forog?
Ha tudsz arról, hogy van olyan, hogy kompenzációs repülés, ha azt hiszed, hogy a kérészek, hogy megóvják fajukat a kipusztulástól, folyásiránnyal szembe kell, hogy repüljenek, akkor valóban ezt fogod tapasztalni? Na és ha sikerül kirázni a fejedből, hogyan is kellene viselkedniük? Akkor lehet, hogy azt tapasztalod majd, hogy a kérészek minden irányba repülnek, lefelé, folyásirányba is?
Így jön létre a vakság, és így tud a hibás koncepció elengedése, melyhez egy másik valóságban való hit ereje kell, meggyógyítani, látóvá tenni – hasonlóan a jerikói vak történetéhez?
Itt valami fontos tudás hiányzik még. Mit szólsz ehhez a nézőponthoz? Állítólag párzásig a kérészek össze-vissza repdesnek, a kompenzációs repülés pedig a megtermékenyített nőstények viselkedése; ezek a megtermékenyített kérészek elindulnak, egész egyszerűen azért, mert oda szeretnének visszajutni, ahol a bölcsőjük volt.
A materializmus kompenzációs repülése
Földi életünk kérészéletű: akárhány éves is vagy, ha visszatekintesz, láthatod, egyetlen szárnyrebbenés volt eddigi életed. Ez így lesz halálod óráján is. Mire fordítottad rövidke Földi élet-ajándék órácskádat? – lesz egy pillanat az életedben, amikor elképesztően fontos lesz számodra a kérdés, és szembesülnöd kell, őszintén a fájdalmas valósággal. Azonban nyüzsgünk tovább, mindennapi problémák töltik ki a napjaink, rohanunk, teszünk-veszünk, egyre feszültebben és feszültebben.
Amíg a materializmus koncepciója itatja át a lényedet, a koncepció valósága fogva tart: nem tudsz mást tenni, mint fontosnak vélt dolgok körül pörögni. Ha azt mondom neked, hogy az élet nem áll meg a halál után, lehet, csak vállat vonsz – mit számít az most? Most kell kifizetni a villanyszámlát, most kell gondoskodnom a gyerekeim jövőjéről, vásárolni és eladni, most adódott ez az új üzlet, ez a munka, ez a kihagyhatatlan lehetőség!
Müller Péter Lomb és gyökér c. zseniális művében felhívja a figyelmet a következő fontos dologra:
„A lényeg, hogy az ember, a „manusz” mint gondolkodó lény, távlatok nélkül nem tud létezni. Az úton csak eltévedni lehet, ha nem tudjuk, honnan jöttünk, s hová tartunk. A materializmus igyekszik becsülettel megfelelni erre a kérdésre. Azt mondja, hogy mirigyek váladékából keletkeztél, és rohadt hullává változol. Ez a válasz a lelke mélyén senkit sem elégit ki, de jogot ad arra, hogy azt tégy, amit akarsz: éld ki, szerezd meg a pillanat örömeit, fojtsd el félelmeidet, s feledkezz meg róla, hogy benned az öröklét igénye él. Megragadni, megfogni, kiélvezni, azt, ami az enyém! … Amíg ez az akarat irányít, kívülről fújhatom a világ valamennyi szent könyvét, törzshelyem lehet a templom, s naponta többször is imádkozhatom, az egész csak önáltatás, szerepjátszás, amelyben végső soron megbukom. A vallás jelmezében tetszelgő énakarat annyival rosszabb a szókimondó materializmusnál, hogy az utóbbi csak téved, de az előbbi hazudik is.”
Aki olvasta Az élet védelmében – a cselekvő remény útján c. írásomat, tudja, hogy mostanában elég sok időt szentelek annak, hogy megakadályozhassuk az eszement erdőpusztítást Magyarországon. Óriási mértékeket öltött az utóbbi években az a tendencia, hogy az erdészetek több hektáros erdőrészleteket földig tarolnak. Többen összefogtunk, és azt szeretnénk elérni, hogy az erdészetek országszerte a véghasználatnak hívott ökológiagyilkos „erdőmegújítási” hagyományukkal felhagyjanak végre, és térjenek át az erdők megerősítésére, és a természet és ember együttélését segítő erdőkezelésre, tiszteletben tartva a természet sokszínű gazdagságát. Ennek a gazdagságnak a része az ember is, és léte ettől a gazdagságtól függ – legalábbis itt, a Földön.
Minden természetpusztítás mögött a valódi ok az emberi boldogtalanságban keresendő. És a boldogtalanságunk oka számtalan tévedésünkben van, ilyen például a materializmus tévedése, útkeresése. Ezen az úton, az én, az egó megerősödésének útján végig kell menni, és ebből lehet majd továbblépni. De ezen az úton az ember egyre szomjasabb. Végig ott a benső vágy, hogy visszatalálhassunk valódi bölcsőnkhöz, ahonnan származunk, és ez semmit nem csillapodik akkor, ha pl. kizsigereljük a környezetet, ahol élünk. Csak valahogy a sok-sok mesterséges fény egyre inkább, megvakít, összezavar minket.
Kinek kiáltsunk az útszéléről, hogy könyörüljön rajunk, mert LÁTNI szeretnénk?
Zarándokúton: a vak ember hite által feltárt erdei csoda
Engem a vak ember hite vezetett el jó pár éve a magas Börzsöny hegyei közé, ahol látni engedtek valami fontosat, ami a szemnek láthatatlan. Így bukkantam rá a Szűz és Halak csillagképek földre vetülő rendszerére. A Szűz a felemelkedő, Anyai energia, a természetben ott lüktető élet energiája, mely a szíved dobogtatja, és a kérészeket násztáncba hívja. A Halak egy másféle erő, egy Földről felemelő erő, az Atya ereje.
Ahogy járja a Szűz-Halak zarándoklatot az ember, így tapasztaltam, a kettő összefonódik a szív terében. A csillagképek rendszere 34 összetartozó energia csomópontot foglal magában, és magjában ott a Grál-völgy, egy különös hely, mely nem is egy adott hely, mégis egyik kapuját a Börzsöny hegyei ölelik magukba. Ez a hely benned nyílik, ahol ez a két energia, a felemelkedő Anya, és a felemelő Atya ereje összefonódik, és megszületik a Fiú idebent.
A Grál-völgy erőtere egy időalagút azokhoz a Mesterekhez, akik az ősi tudást képviselték – ők helyezték el ezt a tájba írt kódot a Börzsöny hegyei között 12400 évvel ezelőtt. Erről bővebben beszélek Az öt fa c. könyvemben, pl. a könyv Grál-völgy c. nyitó fejezetében, amit felolvastam Neked:
A Szűz-Halak zarándoklat energiatere egy új korszak emberének, vagy ahogy Müller Péter nevezi: a Pirkadat emberének inkubátora. Azonban messze nem ez az egyedüli út, ami által ez a fontos léttapasztalat kibontakozhat benned.
A Szűz-Halak zarándoklatot végig járni nem kis erőfeszítést igényel. Nem csupán jelentős fizikai kihívás, hiszen kb. 70 km-t és több mint 3000 méteres szintkülönbséget járunk végig az öt nap alatt. Ez a zarándokalt lelkileg is nagyon intenzív élmény, az öt nap alatt ugyanis végig csöndben vagyunk. Ez alatt a csöndes erdei elvonulás alatt az ember szembekerül eltemetett félelmeivel, késztetéseivel, téveszméivel: azaz önmaga mélyére ás, hogy kitisztulhasson. A zavaros vízzel teli edénybe nem lehet az élet vizét beletölteni. Épp ezért a szeptemberi Szűz-Halak zarándokutakra olyan embereket viszek magammal, akik ehhez megkapták a kellő felkészítést.
A Szűz-Halak által megmozdított energiák nem csak a zarándokutat végig járó emberek életére lesz nagy hatással. Egyrészt a zarándoktársaim talán hivatásuknak érzik majd azt, hogy az erdő ölelő szeretetébe másokat is beavassanak. Másrészt, ez a találkozás a Fiúval, a benned is élő, többnyire elhalkult ÉN-nel, azaz a Pirkadat emberével, immáron sokaknak megadatik, neked is, bárhol is élsz. Minden gyönyörűséges fa ehhez a létélményhez nyit átjárót, egy kvantumalagutat. A Lélekalagutak c. írásomban találod, hogyan nyithatók fel ezek a misztikus alagutak.
Ez a létélmény, a teljességgel való egység élménye, a Mesterek ölelése, bíztatása, jelenléte az, ami átformálhatja a sorsunkat, mert látóvá tesz.
Eltöprengtem: vajon Krisztus második eljövetelének ez a tapasztalata is egyfajta „kompenzációs repülés”? Hogyan lehetne ezt szerinted eldönteni?
Noé hegyéről lesz szó, mely a Börzsönyben van, és a Szűz-Halak zarándokút része. Mitől olyan különleges? És hogy jön ide Noé? Történeteket mesélek, abban bízva, hogy inspirál, lendületet ad majd Neked a változtatáshoz. Mert, ahogy azt Oltás vagy Oltalom? című blogomban is írtam:
A mostani helyzet akkor válik számodra megváltóvá, akkor töltötte be a járvány a funkcióját az életedben, ha ennek hatására képes vagy megváltozni.
Noé történetének 3 rétege
Az elmúlt hetekben egyik zarándoktársam, Ágnes nagyon megbetegedett, és ahogy teltek a napok, egyre csak rosszabbodott az állapota. Bár az első két Covid tesztje negatív lett, az orvosok megállapítottak, hogy mégis csak Covid. Mikor korházba került, mindkét tüdejének 60-70%-át beborította a gyulladás. Azt írta nekem SMS-ben: „Ne hívj, oxigén maszk van rajtam, nem tudok beszélni!”
Később tudtam meg, hogy amikor a korházba került, a doktornő elmondta neki, elképzelhető, hogy pár napon belül meg fog halni – képzelheted, mennyire maga alá került. Ágnes 2 gyermekét neveli egyedül. Életvidám középkorú nő, folyamatosan alkot; festőművész, aki tele van megszületésre váró képekkel. Annyi, de annyi szállal kötődik az élet pezsgéséhez. Szóval, mikor megtudtam, Ágnes milyen rosszul van testileg-lelkileg, bevallom, jó egy napra én is elnehezedtem. A rendszeres jóga gyakorlás lényembe ivódott lendülete segített ki most is a gödörből. Meditációimat felajánlottam Ágnes gyógyulásáért. Egyik meditációm után jött az is, hogy ajánljam fel a Noé hegyére vezető utam, hogy ez is segítse a felépülését.
– Hogy jön Noé itt a képbe!? Ha én az erdőt járom, én ott fákat látok. Én ezt nem értem! – mondta nekem az egyik jógaoktató társam. – Miért gondolod, hogy egy hegy a Börzsönyben Noé hegye? Honnan veszed ezt?
Minden szent iratnak – tanítja Szvámi P. Jogananda – 3 szintje, olvasata van – magyaráztam 8 zarándok társamnak fent a Hegyen, Noé szikrázó hó és fény templomában.
Az 1. rétega szó szerinti értelmezés. Noé, aki Isten útmutatását megfogadva hajót épít, amellyel átmenti az életet, állatokat, és embereket, azokat, akik hisznek a szavának. A többieket elsöpri Isten tisztító vízözöne.
A 2. rétega metaforikus értelmezés. Ezen a szinten megértjük, hogy a Vízöntő hónapja, és a benne uralkodó Szaturnuszi minőség úgy hat ránk, hogy kitisztítja vagy kikényszeríti, ha másképp nem megy, egy betegség által mindazt, ami nem vihető át egy új korszakba. Kitisztítja, ami már nem éltet minket. Tudjuk már, hogy a vízözön nem sok 1000 éve volt, hanem itt van, újra és újra lezajlik velünk.
És ott a 3. réteg, a tapasztalati, legmagasabb szint. Mit élnek át vajon azok, akik nem szálltak fel a bárkára? Félelmet és rettegést. Épp, ahogy most a láthatatlan Covid-19 újabb és újabb hullámától retteg sok milliárd ember. Azok viszont, akik felszálltak a bárkára, mást tapasztalnak: segítséget, bátorítást, támogatást. Megélik a szerető, egymásra figyelő közösséget.
A patak két partja, és ami összeköt
Amikor 8 zarándok társammal felmentünk Noé hegyére, mely a Börzsönybe levetülő Szűz és Halak csillagképek egyik fontos, erőteljes energiájú csillagpontja, át kellett kelnünk egy megáradt, zúgó hegyi patakon. (Hogy mi a jelentősége a Börzsönybe levetülő Szűz – Halak csillagképnek és zarándoklatnak, arról az Ahol a párhuzamosak egybeérnek c. könyvemben írok részletesen.)
Ezen a patakon rendszerint egyszerű átkelni köveken lépkedve, most azonban minden követ opálosan fehér jégsapka burkolt. Elindultam hát a patak mentén felfelé, azt keresve, hol vezethetném át biztonságban az engem követő embereket. Jó 200 méter múlva találtam csak egy olyan helyet, melynél erre lehetőséget láttam; itt csak az utolsó lépésnél kellett egy összefagyott kő és fa jégképződményre lépni, szóval nem volt épp tökéletes, de azt gondoltam, megteszi. Átlépkedtem, és bíztattam a többieket. A túlparton megtorpantak. Volt, aki kihívásként tekintett a jeges kövek közt futó, 3-4 m széles zúgó patakra, volt olyan útitársam, akinek igencsak össze kellett szednie minden bátorságát.
Az egyik zarándok társam igencsak félt – láttam a mozdulataiból, ahogy túrabotjaival kétségbeesetten szurkálta a vizet, támasztékot keresve a jeges kövek között a patakmederben. Az utolsó jégzsombékon, a félelem sorsbeteljesítő következményeként, megcsúszott, és hanyatt vágódott a patakban. Gyorsan kihalásztuk. Közben a többiek rendben átkeltek, kik a köveken lépkedve, kik pedig találékonyan átcsúszva egy jéggel borított, patak felett átívelő fatörzsön.
Mínusz 10 volt aznap. Vízbeesett társunkra rögtön elkezdett ráfagyni a ruha. Töprengtem, mi legyen most. Visszamenjünk? Vagy visszaküldjek valakit vele? Persze ehhez újra át kellene kelnie a patakon…
És abban a pillanatban zarándok csapatom belendült: előkerült egy váltó nadrág és száraz zokni. Mindenki segített, hogy gyorsan átöltözhessen. Volt, aki leterítette a polifómját, amit a meditációhoz hozott, hogy arra ülhessen. Ketten kötni kezdték az összefagyott cipőfűzőket, hogy mielőbb lekerülhessen az átázott farmer. Hosszú és embert próbáló kapaszkodó után értünk fel Noé erdő templomába.
Az utolsó pár száz métert 30 centis szűz havat taposva tettük meg, melynek felső rétege vékonyan megfagyott, így minden lépésnél beroppant a talpunk alatt. Fent csend volt. Letelepedtünk, hátunkat a templom oszlopainak támasztva – öreg tölgyek és bükkök tartották a kék boltozatot. A faágakra fagyott jég mint millió gyémánt szikrázott a napfényben. Ott ülni abban a vibráló, életerővel telt térben csupán az út koronája, ajándéka azoknak, akiket megtisztított az út. Noé, a bárka, a Hegy, a remény és megmenekülés ragyogó szivárványa: ezek itt vannak, és megjelennek mindannyiunk életében.
A szeretet gyógyító útjain
Egyik zarándok társam, Gabi, aki feljött velünk Noé hegyére, hosszú idő óta szenvedett sokízületi gyulladásban (artritisz). Nemrég odáig jutott, hogy ez így nem mehet tovább – már minden mozdulata fájt. Úgy döntött, elkezd velem jógázni online. Ez hatalmas segítség volt számára – mesélte nekem. Már csak az ujjai fájnak – mondta. Ez tette lehetővé, hogy egyáltalán eljöhessen erre az útra, és gyalogolhasson velünk 8 km-t. S bár kérte, hozzak Neki nordic botokat (ezek nagyon kímélik a térd és csípő ízületeit), de végül lemondott a botokról. Lemondott, mert úgy látta, van közöttünk olyan, akinek erre most nagyobb szüksége van.
Gabi a túrát könnyedén vette, ami saját maga számára is meglepetés volt. Nem fájdultak meg az ízületei a végére sem. Ám másnapra mindene nagyon fájni kezdett – úgy mondta, „vonított a fájdalomtól”. (Átélt egy erőteljes gyógyulási, ún. Herxheimer reakciót). Majd egyszer csak elkezdett zokogni. Feljött és feloldódott valami. Mélyről jött. És a zokogással a testi fájdalmai is eltűntek. És az artritisz, ami maradt belőle, az is eltűnt.
Másnap még egy kisebb hullámban visszatért ugyan, majd végleg feloldódott ez a betegség, mely sok évig elkísérte őt. Gabi meggyógyult. Meggyógyította a Hegy és az Út. És az a szeretet, ahogy a többi társához viszonyult: Itt a nadrágom, vedd fel! Bár magamnak hoztam, mert fájnak az ízületeim, és óvni akartam őket, mégis, most neked nagyobb szükséged van rá. Itt vannak a botok, bár magamnak kértem, de látom, te most nehezen jössz felfelé, hát tessék, odaadom.
Aki jól gondolkodik, sosem csak az agyával gondolkodik… Túl sok mindent akarunk megoldani.… Az életre mi a megoldás? Az életet végig kell élni, mi van azon megoldanivaló? /Pilinszky János: Csend és közelség/
Eljött az idő, hogy sok Mester éljen világszerte, hogy segítsenek lehorgonyozni az új energiát, a kitágult tudatosság energiáját, és a Krisztus mag energiáját, amely most borul virágba a Földön. /Adamus Saint-Germain: Az új energia Mesterei/
Ez az év számomra a Ragyogás hegyén kezdődött, a Pilisben. Emlékszem, Lengyel Kriszta barátom és jógaoktató társam, aki a túrát vezette, hangsúlyozta, mennyire meghatározó, hogyan kezdi el az ember az Új Évét. Hát igen, döbbenetesen izgalmas és felemelő folyamatoknak lehettem részese. Március táján kezdődött, egy időben a karantén-helyzet megjelenésével. Véletlen? Aligha.
Egy meghökkentő üzenet
Márciusban egy meghökkentő üzenet ért el hozzám, melyet Rudolf Steiner mondott. Bevallom, Steiner írásaival nem igen foglalkoztam eddig, az volt a megélésem ugyanis, hiába olvasom, nem értem, amit ír. Mégis, ez volt az a mondat, ami villámként ért el, elindított egy lelkes, hónapokig tartó kutatást:
A Halak és a Szűz együttműködéséből létrejövő hatásokat nem lehetséges bármi ártalmas célra felhasználni. Segítségükkel viszont elérhető, hogy bár az ember az élet mechanizmusától bizonyos értelemben eltolódik, de ez egyetlen embercsoportnak sem fog mások feletti uralmat biztosítani. /Rudolf Steiner, GA97, Das Christliche Mysterium/
Be kell valljam, hogy Steiner ezen mondatát sem értettem, most azonban, hogy túl vagyok egy beavató erejű zarándoklaton, jóval világosabb lett; nem a gondolkozás, hanem a tapasztalat érlelte meg bennem, és egyelőre alig elmondható – de azért alább megpróbálom láttatni a lényegét.
A Szűz-Halak zarándoklat felfedezése
Az üzenettel együtt megjelent bennem egy gondolat: a Szűz és Halak csillagkép levetül a Börzsönybe, keresd meg!
Na ne! Pont én, aki fizikusként egyáltalán nem foglalkoztam misztikus (azaz számomra szó szerint ködös) asztrológiai jóslatokkal? Tényleg menjek és üldözzek ősi fantázia szülte égi struktúrákat, csillagképeket a Földön?
Igaz, tavaly nagy örömmel és kíváncsisággal vettem részt egy zarándoklaton a Pilisben, ahol a Nimród vagy Orion csillagkép vetül le, lásd Zarándoklat a csillagok között c. írásom, de ott „csak” túráztam, és közben befelé figyeltem. Így persze sok mindent megéltem, de nem engedtem, hogy szembesítsem magam fizikusi világképem és az asztrológiai vonatkozások közt feszülő, – ma már tudom, látszólagos – szakadékkal. Miért látszólagos? Kitérek erre is.
Szóval úgy döntöttem, rámozdulok erre a benső hívásra, és hasonlóan állok hozzá, ahogy a Nimród zarándoklathoz: járom az utat és megtapasztalom, ami adatik.
Márciustól augusztusig kb. 10-szer tettem hosszabb túrát a magas Börzsönyben, és a túrák közt a térképre illesztgettem, útról útra finomítottam a 2 csillagkép szimbólumát, lehetséges helyzetét. És minden úttal egyre nőtt a lelkesültségem. Arra jöttem rá, hogy ez a két csillagkép valóban levetül, azaz minden pontjának megfeleltethető egy hely, ahol elképesztő erejű tér van; olyan hely, ahol a meditáció állapotába, a benső csendbe lépés egyszerűen és a maga természetességében történik.
Összesen 34 ilyen pontot fedeztem fel, mindegyik a Szűz vagy Halak csillagképek 1-1 csillagával kapcsolódnak az égi szimbólum Földi levetüléseként.
Szeptemberben aztán felköltöztem egy sátorral a hegyekbe, és az 5 napos zarándoklat során, melyet teljes némaságban, egyedül töltöttem, bejártam mindkét csillagképet, és 27 csillag ponton meditáltam.
Ez alatt az 5 nap alatt rengeteg félelem párolgott el belőlem. Az egyedül-az-erdőben félelme, ahogy feküdtem a sötét sátorban, és köröttem bőgtek a szarvasok. A lezuhanok-lábamat-töröm-és-itt-maradok félelme – mert hát nem minden csillag pont esik kényelmesen elérhető turistaútra.
Ahogy egyik hétköznap jártam a hegyet, egyedül, köröttem pedig gomolygott a felhő és bizonytalan sötétbe borult az erdő, megjelent bennem a kétely és az ego lázítása: mekkora hülye vagy, tök egyedül bolyongsz itt!? És mi lesz ha… a megdöbbentő azonban az volt, hogy pármásodperc múlva át tudtam helyezni a figyelmem és bizalmam arra a benső hívásra, akinek vagy aminek a szava ide vezetett, és hirtelen ez a fáradt-ijedt-zavarodott kis énem szétrebbent, és a köd és sötét ellenére örömmel, szívből- mozdulva, lelkesedéssel tudtam tovább gyalogolni, és tenni a dolgom – melynek szerepét ott-akkor még egyáltalán nem értettem.
Nem létezik olyan, hogy elektron?
A megértés azután kezdett körvonalazódni, hogy hazatértem, és még mindig tart, egyre több mindenre kapok rálátást, fokról-fokra bontakozik ki a megértés-felfedezés öröme.
Rájöttem arra, hogy az a világkép, amiről a fizika tudománya szól, és ami az öt érzékszerv megismerésére alapoz, nem teljes, csak a térkép egyik fele. Ráadásul a fizikai világ legtöbb fogalma, amit valóságnak gondolunk, sosem létezett. Így például nincs olyan, hogy elektron, hogy foton, vagy hidrogén atom. Ezek mind-mind elmebeli fogalmak, szimbólumok, melyek az öt érzékszervvel tapasztalható világ pontosabb megismeréséhez segítenek csupán, de nincs valóság tartalmuk. Csak hát annyit mondták nekünk az iskolákban, hogy már létezőként tekintünk rájuk.
Utam során, ahogy a hegyeket jártam, egyetlenegyszer sem találkoztam szintvonallal, pedig a térkép tele volt vele.
Hasonlóan, az égi csillagképek is az emberi tapasztalat minőségeit jelölik, segítenek megérteni a velünk történő életfolyamatokat, eseményeket.
A szimbólum, mint pl. a Szűz vagy Halak csillagkép, egy kód, melynek információ tartalmát, emberi lényként képes vagyok dekódolni. Azért vagyok képes rá, mert több információs csatornát tudok nyitni, mint az 5 érzékszervem. A jóga, sőt az asztrológia, asztrozófia, épp ennek a tudománya, és a létezés azon szféráihoz kapcsol hozzá, melyben itt és most élünk. És épp ez segít, hogy változtathassunk.
Lassacskán rájövünk, hogy miért vonzunk be eseményeket és embereket az életünkbe. A betegségek, sorsfordítók, konfliktusok tanítónkká, mestereinkké válnak! Észrevesszük, hogy az energiáinknak, érzéseinknek különböző szintjei vannak. Magas szinten az erők úgy segítenek, hogy az a környezetünkre is kihat, míg az egoisztikus, alacsony szinten működtetett energiák gátolnak, félelmeket és negatív érzéseket keltenek. /Paksi Zoltán, asztrozófus, Égi utak csillagüzenetei c. könyv/
Új korszak születőben
Minden csillagállás egy energetikai helyzet, és így lehetőségeket hordoz – egy új korszak van születőben.
Úgy tűnik az emberiség most egy különlegesen áldott időszakot él át – ez a fontos infó jött át hozzám a zarándoklatom vége felé. Számtalan Mester van, érzékeltem, akik aranyhálóként szeretetükkel körbe veszik ezt a Bolygót, és segítik azt, hogy egyre több embernek megemelkedhessen az energia szintje, és kiszabadulva a félelem szorításából, szó szerint újjá születhessen.
Szóval fel a fejjel!
És ha még gyakorolsz is valamit, ami segíti, hogy igazán erős maradhass, hát… semmi sem állít meg, hogy stabil, bizalommal és örömmel feltöltött legyél. És ezt kisugározva, egyre több embertársadat segítheted majd Te magad is, hogy kigyógyulhasson a fájdalmas elszigeteltség korszakból.
A Káli-júga, a sötét kor véget ért – mutatja meg Sri Juktésvár jógi (Kaivalya Darsanam – Szent tudomány c. művében). A felemelkedő ágba léptünk!
…Tiszta erőt ébresztünk a vízből, készen állunk, tudjuk a hogyant. Egymásban ragyogunk fel, meditációnk szent tüzében… /A Ragyogás hegyén/