Amikor felnőttként belemélyedtem a mondókák világába, megdöbbentett hatalmas tárházuk, sokrétű hasznuk, elvarázsolt dallamuk, hangzásuk, zeneiségük. Mindennapi tevékenységeinkbe a kisgyerek mellett vidám ritmust tudnak vinni. Mint a babamasszázst, a mondókákat is nagyon élvezik még kisiskolás korban is a gyerekek. Mindemellett számos tapasztalat és kutatás is szól arról, hogy a mondókák már csecsemőkortól mennyire jótékony hatású. Én most nem a kutatási adatokat akarom itt ismertetni, hanem néhány példán keresztül ízelítőt adni a gyakorlati lehetőségek sokféleségéből.
Az érintős mondókákkal például mikor azt mondogatjuk gyerekünknek:
„Gyékén, gyákán,
Jön a Gyuri bátyám,
Tököt visz a hátán.
Ha elfárad, leteszi,
Hogyha éhes, megeszi,
Hamm, hamm, hamm!”
(A hátunkon visszük, majd előre gördítjük, úgy csinálunk, mintha letennénk, aztán felemeljük és „megeszegetjük”.)
A kicsi nem csak az anyanyelvét „tanulja”, bővíti a szókincsét, a ritmus révén beleivódik a szótagolás, de a szüleivel megélheti a testkontaktus egy különösen csikizős fajtáját.
A környezettel való kapcsolatát, ismereteit is fejlesztjük.
Így ezek szerves részei lesznek, nem csak egy papírról tanult száraz tények. Maradandó emlékké válik a képisége miatt és amiatt, mert szinte az összes érzékszervünket bekapcsolja.
„Varjú károg, fúj a szél,
Esik a hó itt a tél.”
Minden hétköznapi és különleges eseményre előhúzhatunk a tarsolyunkból 1-1 mondókát, ami segít átlendülni a monotonitáson, fájdalmakon, nehézségeken is.
Ha megüti magát a pici, például elmondhatjuk, hogy
„Áspis, kerekes,
Úti füves, leveles,
Bíbola, bíbola,
Pacs, pacs, pacs.”
ami segít neki és nekünk is lenyugodni. A helyén kezelni a történteket és nem túlreagálni. Behívni az útifű gyógyító erejét szavainkkal. Többször kipróbáltam és tapasztaltam, nem csak saját gyerekeimnél, hogy még kisiskolás korban is működik, ha lehorzsolja a bőrét vagy megüti magát.
Vagy vegyük például az étkezések nehézségeit, amikor alig lehet belekönyörögni valamit a kisgyerekbe.
Itt is taktikát válthatunk és viccesen mondhatjuk az egyik etetős mondókát:
„Levendula levele,
itt az étel be vele.”
Különböző kis történeteket tudunk mondóka formájában elmesélni, mialatt megélhetjük a figyelmet és azt, hogy egy a történetünk. Örökzöld mondóka ehhez:
„Kerekecske, dombocska,
Itt szalad a nyulacska,
Itt szalad, itt megáll,
És egy körutat csinál.
Ide bújik, ide be:
Kicsi gyerek ingébe.”
A sok-sok mondókázás megmozgatja a gyerek és a mi fantáziánkat is. Bátran próbálkozzunk szabadon költeni, módosítani a szövegen, ritmuson, dallamon és eljöhet az a pillanat is, amikor ők örvendeztetnek meg minket saját maguk költötte rímekkel. De addig is, míg eljön ez a bátorság, használhatjuk a sok remek mondókás gyűjteményt, hiszen szerencsére újra reneszánszát éli a mondóka. Aki szereti a friss, mai szövegeket az is találhat számos mondókát, ma is élő költők tollából.
A Mondókás Ájurvédikus Babamasszázs tanfolyam során olyan mondókát is használunk, amit mintha kifejezetten erre találtak volna ki. A hasfal finom kocogtatásánál mondogatjuk a babáknak, hogy:
„Üssed kovács a vasat,
én meg ütöm a hasad.”
Hagy említsem meg a kisgyerekek egyik örök feszültségét, a hisztit.
Erre szintén nagyon jól lehet használni ezt a jolly joker lehetőséget. Így egy más, megengedett útra terelve kijöhet a gyerekből a feszültség. Arról nem is beszélve, hogy azt tapasztalja meg, segíteni szeretnénk neki, hogy akkor is elfogadható a személye, ha megrohanják ezek az érzések, hogy ezt meg lehet élni és lefolyást találni neki. Használjuk a sok száz éve fennmaradt, ma is érvényes tudást, tapasztalatokat, bárhol és bármikor és váljék lelki egészségünkre.
