Összeültünk a napokban, páran, jógaoktatók. És egyszer csak arról volt szó, hogy szabad-e a jógát „hirdetni” az interneten, pl. facebookon. Tudod-e miért izgalmas ez?
A jóga útja épp ellentétes irányba visz, mint ami felé az internet böngészés, különösen a közösségi oldalak böngészése húz. Mélyebb álomba ringat, és elszigetel – a sok-sok virtuális „barát” közti magány felé sodor. A jóga ellenben az „ébredés” útja: tisztább, élesebb tudatállapot, szélesedő látókör felé visz, és hogy megélhesd: csöppet sem vagy egyedül. A jóga a Világgal való egység megteremtésének gyakorlati tudománya.
Nem a közösségi oldalak ellen vagyok
Az internet és facebook egy felöl remek eszközök, lehet hasznosan és jól használni. Én naponta használom ezeket. Ám mióta aktívan építgetem a Gajatri facebook oldalt, ráadásul még okostelefonra is „kényszerültem”, azt veszem észre, hogy már legalább tizedszer nézem aznap a facebook oldalunk. Valahogy vonz. Hányan lájkolták, osztották meg, látták a legutóbb kiemelt bejegyzésemet? Ugyanakkor jól tudom, hogy ez szétzilál. A figyelmem. Amit adhatnék a gyerekeimnek. Most is itt toporog az egyikük, hogy Apa! Jössz már mesélni? – Persze, mindjárt, egy perc. Amiből öt lesz, aztán tíz… és már a Párom mesél, és elmúlt az este 🙁
Elmagányosodni a sok barát és követő között
Ma már az alkohol és drog függőek száma lassanként eltörpül a mobil és lájk-függőek mellett.
Már nem számít új pszichiátriai jelenségnek a lájkfüggőség neurózisa: „Már megint nem lájkoltak, ergo egy senki vagyok”. Többször láttam fiatalokat, akik egy asztalnál ültek egy kávézóban vagy egy állomáson, egy padon, és cseteltek. Egymással és más „barátaikkal”. Nem beszélgetnek, nem néznek egymás szemébe. Időnként megmutatják egymásnak a telójukat. Tudtad, hogy a mondott szavaink a kommunikációnk 20-30%-át hordozzák csak? Ha még a hangszínt sem hallod, vajon mennyi jut át belőled, abból, aki vagy, amit érzel, amit gondolsz? A mobil-kommunikáció, a csetelés elképesztően beszűkíti a kapcsolati csatornát. Ám ebből akár több százat nyithatsz. Szétspriccel a figyelem. Ha ezt gyakorlom, mindez fokozatosan megfoszt attól a képességemtől, hogy mélyen, értőn és együttérzőn kapcsolódni tudjanak egy másik emberrel. És ekkor elég egy-két félreértett szó, és már ott a harag, kétségbeesés, frusztráció, düh, ami végül letargiába és depresszióba visz.
Így jön létre az igazi magány. Van 1000 ismerősöd, ám tökegyedül vagy.
És még valami: ahogy görgetek, görgetek lefelé, egyre kevesebb dolog ragad már meg. Figyelmem felszínessé válik – magamon tapasztalom. Egyre kevesebb dolog lépi át az ingerküszöböm. És elég 5 percig így görgetni, már szinte semmibe sem tudok belemerülni. Ez a ksipta tudatállapot: a teljes szétszórtság állapota. Összezavartság, kapkodás, és növekvő benső szomj. Volt már úgy veled, hogy álmodban innod kellett, és hiába ittál, nem múlt a szomjad? A virtuális-világ egy újabb álomréteget von köréd. És a szomjad nő, csak nő. A „vizet” itt nem lelheted meg. Ahhoz egy ember tekintete kell. Valódi kapcsolat. Emberi figyelem.
A jóga kitágít
A jóga ezzel szemben összeszedetté tesz, és éberré. A jóga a kapcsolatodat a világgal kitágítja.
A jóga az elmét az ékágra, azaz egyhegyű-éberség felé viszi. Ez a „lézerfény”, a koherens jelenlét, ami könnyen hatol át a problémák fellegén. Csak ezzel az összeszedett, csendes elmével lehet átlépni Mája fátylán, azaz az álomvilág, a poláris világ határán: a jó-rossz, a szeretem-utálom, a kellemes-fájdalmas világán.
Épp ezért a dilemmánk nagyon fontos: szabad-e a jógát belevonni ebbe az újabb, mélyebb álomvilágba, hogy eljusson a híre Hozzád, kedves olvasó. Szerinted szabad?
Van-e kedved mélyebbre ásni? Mert van itt még egy réteg, amire Rüdiger Dalhke nagyon is tisztán rámutat. És rendkívül izgalmas.
A kígyó megtartja ígéretét
Szóval, akkor vegyél egy mély levegőt, és merülés (vagy emelkedés :-)!
„A kígyó megtartja ígéretét. Az emberiség látja a polaritás világát, s meg tudja különböztetni a jót a rossztól, a férfit a nőtől. Ezzel a lépéssel elveszti az egységet (a kozmikus tudatot), s elnyeri a polaritást (a megismerés képességét)… Ez a bűnbeesés története. Ebben az „esésben” az ember az egységből zuhan a polaritásba…
Az, hogy bűnösök vagyunk, csak egy másik szó arra, hogy polárisak vagyunk.
… A polaritáson át vezető út mindig bűnös… azonban a bűn nem áll viszonyban a konkrét emberi magatartással. Fontos, hogy ezt tudomásul vegyük, mert a történelem során az egyház a bűn fogalmát elferdítette, s bebeszélte az embereknek, hogy a bűn az, ha rosszat teszünk, és ez jó és helyes cselekvéssel kerülhető el. A bűn azonban nem egy pólus a polaritásban, a bűn maga a polaritás. A bűn ezért nem kerülhető el – minden emberi tett bűnös. ” – írja Dalhke (Út a teljességhez).
A minap hallgattam Pál Feri atya egyik gyönyörű vasárnapi beszédét.
Hadd idézzem ide, Mert segít mélyebben megérteni, hogyan lehet túllépni a jó és rossz dilemmáján. Pál Feri atya egy amerikai katonát idéz, aki jelentkezett frontszolgálatra, ám kijelentette, hogy ő nem fog fegyvert. Tanakodtak, mi legyen akkor vele. Végül rábízták a sebesültek mentését. Nem mondta azt, hogy én nem ölök, ezért a háború nem az én ügyem. Hanem tette, amit tudott. Mentett. És nem csak amerikaiakat, japánokat is. Van rá 10 perced? Ha igen, javaslom, hallgasd meg ezt a gyönyörű, mély beszédet. Itt találod.
Jelen lenni kívül és belül
De térjünk vissza az alapkérdéshez: összefér-e a jóga és a facebook?
Én most így látom: fontos jelen lenni a jógával az interneten, és a közösségi oldalakon is. Mert biztos vagyok benne, hogy minden ember álmában (legyen az bármilyen szintű) eljön egy pillanat, amikor igen „szomjas” lesz. Ennek a szomjúságnak vannak fontos tünetei: krónikus egyedüllét például; az, hogy fáj mindened, eleged van mindenből; a bizalmatlanság, a letargia, stb.
Úgy tapasztalom, hogy a Gondviselés ott van létezésünk minden rétegében. A facebook-on máshogy nem tud jelen lenni, csak úgy, hogy észrevehesd; szóval itt egy-egy posztként jön el. Hogy észreveszed-e, az már rajtad múlik. Hogy mit kezdesz vele, az is.
