Fontos-e, hogy céljaid legyenek, és ha igen, miért? Hogyan érdemes célokat kitűzni? Merre visz az utad, és hogyan veszed észre, ha letértél róla?
Egy gyorsan változó, vibráló világban élünk. Tűztől forró, kavargó levegő fölötti csillagos ég jut eszembe – bizonytalan minden. Egyszer csak otthon maradásra kényszerülünk, és meginog, ahogy eddig éltünk. Aztán mintha rengeteg szabadidőnk születne, majd a következő pillanatban szinte átcsap a fejünk felett a temérdek munka hulláma, jóformán lélegezni sincs időnk.
A krízis csupán annyit jelent: válaszút. /Szép Ferenc, jóga mester/
Ezt tanította meg nekem idős, szeretett jógamesterem. Döbbenten hallgattam, mert én is épp akkor egy krízisen voltam túl… Bevallom sokkolt, mert a válaszútnál döntenem kell, hogy merre tovább.
Merre tartunk? És merre tart ebben az egészben az életem? – érdemes időnként megállni, és feltenni magunknak ezt a kérdést. És figyelni, születik-e válasz belül. Vagy találkozunk-e valakivel, aki rámutat a válaszokra? Általában így történik.
Miért fontosak a célok?
Ha a rövidtávú napi célokat tisztázom, képes vagyok arra, hogy értékeljem és elismerjem azt a munkát, amit aznap elvégeztem.
A rövidtávú cél az önmagaddal való kapcsolat tartás miatt értékes tehát. Segít összeszedetten tevékenykedned, és megőrizned az egyensúlyodat. Hidd el, megérdemled, hogy az legyen az alap életélményed: képes vagy kezelni a dolgokat, és az egyensúlyod újra és újra visszatér. És ezért bizony tudsz tenni, méghozzá igen is sokat.
Ha pl. reggel felírod a napi teendőket, és szánsz 1 percet, hogy rangsorold ezeket, szabadabban, könnyebben leszel, és munkálkodsz majd. És a nap végén látod majd és tudod majd értékelni, mi mindent csináltál jól. És észreveszed majd, hol érdemes változtatni.
A középtávú célok is fontosak. Én szeretem tudni, mielőtt felszállok egy hajóra, hogy a hajó merre tart. Ha ezt nem tudom, kevésbé tudok örülni az útnak, és a kikötőnek.
Ha csak sodródom, azt vettem észre, könnyebben temet be a sok feladat, és a végén már ki sem látszom alóla, ráadásul mindez egyre több feszültséggel, stresszel jár, aminek a végeredménye a kiégés (tudom, tapasztaltam már), és vele együtt sok testi és lelki betegség és probléma. Szerencsére lehet ezt is kezelni, erről írtam a Munkakedvből kiégés (burnout) c. írásomban.
Összefér-e a céltudatosság és a megelégedettség?
A jógikus, kiegyensúlyozott élet egyik fontos eleme a szantósa, azaz a megelégedettség (lásd Patandzsali, Jóga szútrák). A megelégedettség nem beletörődés abba, ami van. Hanem épp ellenkezőleg: vannak céljaim, és megteszek minden tőlem telhetőt.
És épp ezért képes vagyok élvezni az utazást, észrevenni a táj szépségét, ajándékait. És hálával telten, nap mint nap tudom értékelni azt a gazdagságot, ami körbevesz.
A megelégedettség a görcsösség feloldása, amikor megengedem, hogy ne az „én így akarom és csak így lehet” kösse le az energiám.
A célkitűzés művészete
A célkitűzés művészet. És érdemes megtanulni, hogy jól csinálhassuk. Mitől lesz jó?
Az a művészet, hogy úgy tűzöd ki a céljaidat, hogy azok elérhetőek legyenek. /Stenger Györgyi/
És miért fontos ez?
Minden függőség, legyen az mobil, játék, alkohol vagy kábítószer függőség, valamint minden depresszió mélyén valójában egy elveszettség-élmény van. És ezzel szoros összefüggésben: az önértékelés kisebb-nagyobb hiánya.
A pszichiáterek pontosan tudják: a gyógyulás addig nem is tud bekövetkezni, amíg nem talál az illető magának egy olyan célt, amiért érdemes meghozni az erőfeszítéseket. Mert a változáshoz, az elmében gyökeret vert szokásminták átalakításához energia szükséges.
Senki nem tudja a másik embert kiemelni a gödörből. Ezt mindenkinek saját magának kell megtenni. Ugyanakkor az a csodálatosan szép mindebben, hogy senki sincs egyedül. Ám az energiát egyetlen coach, terapeuta, orvos sem tudja megadni neked a változáshoz.
Ahhoz, hogy jól legyünk önmagunkkal, és a világ szépsége feltárulhasson, érdemes az életet egy örömteli utazássá varázsolni.
Van egy remek könyvecske, Stenger Györgyi: A Változás művészete (NLP alapok) című, mely röviden és lényegre törően foglalkozik a célkitűzés művészetével is. Bemutatom neked a lényegét, mert hatalmas segítség, ha az ember célokat szeretne kitűzni, és sikerre is szeretné vinni azokat. Györgyi a következő fontos kritériumokat fogalmazza meg:
1. Fogalmazz pozitívan! Ha mindig arról beszélsz, amit nem szeretnél, végül megkapod, hiszen arra fordítottad a figyelmed, annak adtál energiát újra és újra, amit nem szerettél volna az életedben látni. Tagadás helyett tehát pozitív állítást fogalmazz meg! Pl. a „Jajj, csak el ne késsek megint!” – helyett sokkal jobb így fogalmazni: „Most pontosan odaérek.”
2. Csak rajtad álljon. Ha a cél elérése másokon is múlik, akkor azt nekik is akarniuk kell. Kérdezd meg őket már az elején, hogy akarják-e, és újra és újra, hogy tudj korrigálni! Ha igen, akkor tudtok együttműködni, nyert ügyed van. Ha nem, akkor nem biztos, hogy érdemes erőltetned. Ilyenkor megteheted, hogy átfogalmazod a célt: mi az, amit én reálisan elérhetek? Vagy fókuszálhatsz erre: hogyan viselkedjem úgy, hogy a többiek mellém álljanak?
3. Fogalmazz pontosan! Tudnom kell, hogy pontosan mit akarok, hol akarom, mikor és kivel. Minél precízebben fogalmazok, annál nagyobb az esélye, hogy pontosan azt érjem el.
4. Megfelelő nagyságrendű legyen. Tegyük fel, hogy pl. boldog szeretnél lenni. Mit jelent ez számodra? Mit gondolsz, minek kellene megvalósulnia, amitől most boldognak éreznéd magad? És mit tehetsz ezért most? Készíts akció tervet, és bontsd le a célodhoz vezető utat kisebb, jól meghatározható célokra. Így ráadásul gyakrabban ünnepelhetsz, és ez segít, hogy megmaradjon a lendületed is.
5. Milyen magasabb cél vezérel? A magasabb cél keresése olyan, mint amikor nem csak a házad felépítésére gondolsz, hanem a tervezésnél figyelembe veszed, hogy nagyon fontos az is, hol áll majd a házad, merre néz, és kik vesznek majd körül. A céljaidnak az életed kibontakoztatását, azaz a dharmádat kell szolgálnia. Ha megvalósul a célod, az milyen magasabb cél eléréséhez segít majd hozzá?
6. Ellenőrizhető és átélhető legyen. Milyen leszel, amikor eléred a célod, amikor már az életed része lesz? Hogyan fogsz járni, lélegezni? Hogyan cseng majd a hangod? Mit érzel majd belül? Mit lát majd, aki rád néz?
A céljaidat a benső képalkotásod, és érzéseid hozzák le a Földre. Ha csak kiagyalod, de nem tudod átélni, vagy amikor megpróbálod, félelem ébred benned, összerándul a gyomrod, gombóc lesz a torkodban, akkor azt a célt várhatóan nehezen fogod tudni lehoznia Földre.
Valójában a testérzések jelzik, hogy olyan célt próbálsz megvalósítani, amivel az élet-utad, a dharmád nincs összhangban. Ha erre nem figyelsz, és tolod-tolod előre, az élet először a kimerültséggel, stresszel, magas vérnyomással figyelmeztet, majd ha erre is tompának bizonyulsz, jönnek majd a súlyosabb szindrómák, hogy segítsenek korrigálni: pl. a szív és érrendszeri betegségek.
A megoldást ilyenkor természetesen a következetes életmód és szemlélet váltás jelenti, amit speciális jóga program is hatékonyan tud támogatni. Lásd pl. a Szív és érrendszer betegségek megelőzésének és gyógyításának tudományosan igazolt, gyógyszermentes lehetőségei c. írásomat.
7. Vizsgáld meg az ökológiát, azaz a körülményeket és következményeket. Sok minden kiderül, ha szánsz egy pár percet, és írásban (!) megválaszolod magadnak a következő kérdéseket:
- Mi akadályozott meg eddig abban, hogy elérjem a célom?
- Mit veszítettem volna, milyen nehézségeim lennének, ha már elértem volna?
- Milyen előnyei vannak a jelenlegi állapotnak?
- Ha elérem a célom úgy, ahogy szeretném, okozhat-e ez valamilyen problémát, elveszíthetek-e valamit?
Nyitottnak lenni a változásra
Ahogy Pál Feri (pap és mentálhigiéniás szakember) több beszédében is hangsúlyozta: nem lehet úgy másfajta életet akarni, hogy megtartom mindazt, ami van. Ha pl. egy fiatal pár gyermeket akar, hiú ábránd, hogy továbbra is minden ugyanolyan lesz majd, plusz egy gyerek. Nem. Minden, de minden borulni fog. Teljesen más életforma, más szerepek, örömök és nehézségek jönnek majd elénk.
A kérdés az, hogy nyitott vagyok-e a változásra? Ha a régit akarom, és nem akarok belőle semmit elengedni, az megakadályozza a saját természetes fejlődésemet.
A hernyót a pillangó léte vonzza a jövőből. Ezért változik.
Szankalpa, a teremtő mondat
A célkitűzés művészetének fontos eleme a teremtő mondat, azaz szankalpa, mely összhangban van a fentiekkel. Egy igen régi technikáról van szó, mely alapvetően támogatja, hogy a tudatalatti gátak, hitrendszerek, melyek megakadályoznak abban, hogy elérhesd a célod, feloldódhassanak.
A szankalpa egy mentális rögzítés, melyet lefekvés előtt, felkelés után, valamint napközben jóga nidra, azaz mélyrelaxáció előtt és után használunk, hogy a megvalósulás folyamata felgyorsulhasson és hatékonyabb legyen.
A szankalpa mozgásba hozza emberi lényed egyik legfontosabb erejét, a szándék-erőt, azaz szankalp-saktit. Ebben a jóga-nidra csomagban a szankalpa alkotás technikáján kívül több jóga-nidra gyakorlatot is találsz.
Őszinte vallomás az élet fájó kudarcairól
Pár éve belekezdtem egy nagy munkába, szerettem volna felépíteni egy jóga központot, és társakat találni ehhez. Bár sok mindent felmértem, terveket készítettem, még sem úgy alakult. Nem sikerült. Amikor tudatosodott bennem a kudarc, nagyon fájó volt. Mintha egy csomó munkát és életenergiát dobtam volna kukába. Gyászoltam. Fájt.
Amikor elesel az úton, vedd észre, hogy továbbra is az úton vagy. Kelj fel, és menj tovább! /Szép Ferenc, jóga mester/
Amikor tényleg elestem, ez a mondat csendült fel egyszer csak bennem, amit jó sok éve mondott a jógamesterem egyik jógatáborában, egy jóga nidra, azaz mélyrelaxáció során. Akkor ért el hozzám, amikor legnagyobb szükségem volt rá. És felemelt.
Aztán elkezdtem összegyűjteni a kincseimet. Miben változtam? Mit lenne érdemes máshogy csinálni? Milyen értékes emberi kapcsolatok és helyzetek jelentek meg az életemben? És rengeteg kincsre bukkantam.
Jó pár hónap céltalan pihenőt tartottam, elengedve, feloldva jóformán az összes célra tartásom, elengedtem a középhosszú távú céljaimat. És ebben az elengedésben azt vettem észre, hogy elkezdtek új kapcsolatok és helyzetek beáradni az életembe.
Pl. korábban sok-sok munkát tettem abba, hogy egy iskolában megjelenhessen az erőszakmentes nevelés, és ne a büntetéseket használják a nevelés alapvető eszközeként (melyek ráadásul csak látszólag hatékonyak). Akkor ez valahogy elakadt, falakba ütköztem. Akkor ezt végül elengedtem, mert beláttam, nem kap felülről zöld utat. Aztán most egyszer csak összehozott az élet valakivel, aki épp ugyanezt akarja, és sok-sok energiát szeretne beletenni, és megkért, hogy segítsek. Hurrá!
Milyen különösen szép, hogy amikor ott van az ideje, mindazt, amibe az energiánkat tettük, még a látszólagos kudarcaink is, gyümölcsöt hoznak.
Egyetlen lépés sem elvesztegetett.
És egyszer csak azt vettem észre: fontos, hogy kitűzzek új célokat. Miért? Mert annyi értékes helyzetet hoz elém az élet. És nekem választanom, rangsorolnom kell. Mert ha mindenbe egyaránt beleteszem az energiámat, szétforgácsolódom. Nem utazhatok egyszerre sok hajón.
Minden embernek sajátos életfeladata van. Megújult erővel fogok most hozzá, hogy járjam a dharmám, azaz az életutam. És azt szeretném, hogy öröm legyen ez a földi utazás.