Szerző: Bükki Tamás | 2026. jan 01. | Kiemelt, Tudomány és filozófia
„A jövő legnagyobb emberi felfedezése az emberi intimitás felfedezése lesz mindazokkal a más létmódokkal, amelyek velünk élnek ezen a bolygón.” – Thomas Berry: The Great Work: Our Way into Future
A nagy csend
Enrico Fermi fizikus az 1950-es években vetett fel egy igencsak elgondolkoztató kérdést. Létezik ugyanis egy, a világ csillagászait egyre inkább frusztráló ellentmondás: az általunk észlelt, hatalmas csillagközi tér sok milliárd napja körüli láthatatlan bolygók milliárdjain majdnem biztos, hogy léteznie kell az emberhez hasonlatos, vagy előttünk járó, másik intelligens fajnak. A világűrnek, az elektromágneses jelek széles spektrumán nagyon is hangosnak kellene lenni, hallanunk kellene, hogy ezen idegen, intelligens fajok mindenfélét beszélgetnek. Mégis, hiába építettünk az elmúlt évtizedekben óriási rádióteleszkópokat, mint például az Arecibot Puerto Ricoban, a világűr mélyen hallgat. Mi lehet ennek a nagy csendnek az oka?
A Fermi-paradoxon feloldására több hipotézis született. Ted Chiang író – akinek zseniális novellájából készült a gyönyörű és felemelő Érkezés c. Oscar-díjas film – A Nagy Csend c. novellájában [1] így tolmácsolja egy kihalás szélén lévő papagájfaj üzenetét:
„Az emberi ténykedés a kihalás szélére sodorta faitámat, de nem hibáztatom őket ezért. Nem rosszindulatból tették. Egyszerűen nem figyeltek. És az emberek milyen csodás mítoszokat alkottak, micsoda képzelőerejük van! Talán ezért olyan bámulatosak a törekvéseik. Vegyük például az Arecibot. Egy ilyen tárgy megteremtése az eszközt megalkotó faj nagyszerűségéről tanúskodik. Fajtám már nem sokáig marad fenn, valószínűleg még idő előtt távozunk, és csatlakozunk a Nagy Csendhez. De mielőtt elmennénk, még üzenünk az emberiségnek. Csak abban bízunk, hogy az Arecibo képes lesz ezt meghallani.
Íme az üzenet: Légy jó. Szeretlek.”
A WWF 2024-es élő bolygó jelentése [2] szerint a megfigyelt vadon élő gerinces fajták populációi 1970 és 2020 között, 50 év alatt drámai mértékben, átlagosan 73%-al fogyatkoztak meg. Az éghajlatváltozás különösen Latin-Amerika és a Karib-térség vadvilágának populációját veszélyezteti, ahol átlagosan 95%-os csökkenést mértek – vagyis amit Ted írt a papagájok kapcsán, sajnos igaz.
És mi a gond ezzel? Dr. Dittrich Ernő (Pécsi Tudományegyetem) elég kemény, tudományosan megalapozott előrejelzést tár elénk [3]:
„2040 körüli időpontra teszik a kutatók a nagy összeomlás kezdetét, amikor a világon mindenhol elkezd majd megszűnni a mezőgazdaság. Globális aszály, porviharok, menekülő, éhező és vándorló ember százmillióit láttatja ez a kép. És mindennek az a vonzata, hogy kb. 2080-ra kipusztul az emberiség 90-95%-a.”
– a részleteket lásd az Árnyékból szövődő fény: jog, környezet, spiritualitás c. írásomban.
Mégis, azzal zárja Ted az írását, hogy Légy jó, szeretlek! Ez szerinted fájdalmas búcsú, vagy bíztatás? – azaz rendbe tudjuk hozni katasztrófa szélére sodort világunkat?
Az idegenek még itt vannak
Egy nemrég megjelent zseniális könyvet ajánlanék ezen a ponton a figyelmedbe. Zoë Schlanger: Fényvők – Mit árul el a növényi intelligencia a földi élet titkairól? c. könyvéből többek között megtudhatjuk, hogy 2012-ben a Cambridge-i Egyetemen tartott tudományos konferencia résztvevői hivatalosan kimondták, hogy valamennyi emlős, madár, és számos egyéb élőlény, köztük a polip is rendelkezik tudattal [4].
Zoë könyvéből azt is megtudhatjuk, hogy a növényvilág is intelligens: pl. vannak olyan növények, amelyek észlelik, ha közeli rokonaik növekednek mellettük, és képesek két napon belül úgy átrendezni levélzetüket, hogy ne árnyékolják kistestvéreiket. Sőt, az is kiderült, hogy a növények, úgy tűnik, a „hallásukkal” képesek feltérképezni, merre van az éltető víz a talajban: a gyökerekben lévő folyadékban apró légbuborékok keletkeznek, és amikor ezek összeroppannak (kavitáció), akkor egy pattanó hang keletkezik. Ez a pattanó hang várhatóan hasonlóképp viselkedik, mint a denevér ultrahang lokátora. A növényt talán ez a képessége is segíti abban, hogy feltérképezhesse, merre kell fordulnia a kis gyökérvégződésnek, hogy éltető vízhez közelítsen, vagy épp kikerülje a köveket? Kiderült az is, hogy a növények is kommunikálnak egymással, valamint a rovar és állatvilággal, sőt emlékeznek, mi több, számolni is tudnak. Talán velünk is próbálnak valamiképp kommunikálni?
Akárhogy is, úgy tűnik, hogy itt a földön sok-sok idegen, intelligens fajjal vagyunk összezárva, akik talán szívesen beszédbe elegyednének velünk, sőt, megkockáztatom: jó ideje próbálkoznak azzal, hogy megtanítsanak nekünk valami kardinálisat, de mi egész egyszerűen – néhány embert kivéve – nem figyelünk rájuk. Sőt, fokozatosan elnémítjuk azokat a lényeket, akik velünk élnek, és közben egyre inkább ráncoljuk a homlokunkat, és nem értjük: ugyan miért van olyan nagy csend a kozmoszban? Miért vagyunk elszigetelve az intelligens földönkívüliektől, akik segítő kezet nyújthatnának számunkra, valahogy úgy, mint az Érkezésben?
Vajon miért tanította Hermész Triszmegisztosz sok ezer évvel ezelőtt azt, hogy „Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van”? [5]
Na, jó, oké, akkor keressük a ránk boruló „hangszigetelő búra” kulcsát idelent. De hogyan érthetnénk meg, sőt, érezhetnénk át végre, amit az állat és növényvilág üzen? És mire taníthatnának meg minket?
Univerzumok titka
Nemrég tartottam egy előadást arról, hogyan képes minket gyógyítani az erdő, hogyan képes kioldani a bennünk megrekedt feszültségeket, sőt kitágítani minket, hogy átélhessük: csöppet sem vagyunk egyedül, és meg tudunk birkózni majd az előttünk álló feladatokkal.
A közönségtől sok jó kérdést kaptam, de az egyik különösen megragadott: oké, hogy engem az erdő feltölt, de számít-e ez, ha a világ körülöttem mindeközben háborúra készül, illetve bele vagyunk millió szállal ragadva az önpusztító fogyasztási őrületbe?
A válaszhoz az kell, hogy tisztázzuk a vonatkoztatási rendszer kérdését. A helyzet ugyanis az, hogy a tudatosságnak szintjei vannak, és ezek az uralkodó érzés és világfelfogásban is megmutatkoznak [6], azaz a világ másképp fest az egyes tudatszinteken. (Ha nem hiszed, egyszerű példa: más-e a világod, amikor alszol?)
A tudatosság egy bizonyos szintjén azt képzeljük, hogy van egy közös objektív világ, amire kis emberként nemigen tudunk hatást gyakorolni. Visz minket magával az ár. Hacsak kellő hatalomra nem teszünk szert, igaz? Nos, ez az elmebaj elég jól ismert a világtörténelemből. És remélem, azt is látod már, hogy ez egy olyan zsákutca, amely brutális szenvedések sorozatához vezet.
Az egyéni fejlődésben van egy pont, amikor a világlátásom radikálisan átalakul: rájövök, hogy nem létezik olyan, hogy objektív világ. Nagyon eltérő világot tapasztalok én, és a tőlem akár pár 100 méterre élő hajléktalan társam, vagy épp az az ember, akinek Ukrajnában vagy Palesztinában rakétatalálat érte az otthonát. De még a közeli családtagom is teljesen másképp látja az életét, másképp fest számára a jövő, mást tart fontosnak és másra figyel. Mindaz, amit tapasztalok, az én elmémben jelenik meg. Szóval a helyzet az, hogy minden ember önálló Univerzum. Vagyis, ha mást akarok tapasztalni a világomban, azért egyedül én tudok tenni valamit.
Természetesen ezek az Univerzumok egymást áthatják, és alakíthatják – lényegében a Te elméd és az én elmém egy, de ahhoz, hogy ezt átélhessük, szükségünk van valami látszólag „kívülállóra”. Pl. arra, hogy meditációt vagy más tudatszint emelő-tágító technikákat gyakoroljunk, vagy megfelelően érintkezzünk a minket körülvevő élővilággal, pl. az erdővel. Azaz kaphatunk és kapunk is segítséget – „kívülről”. De ezt a segítségnyújtást minden embernek magának kell kezdeményeznie, belülről kiindulva.
Van azonban itt még egy érdekes szempont: mégiscsak valamiképp közös a jövőnk.
Dr. Köves Alexandra ökológiai közgazdász rájött arra, hogy közös, ún. normatív jövőkép nélkül nem tudunk hatékonyan pozitív jövő irányába lépdelni. Ha előre pillantunk, annyira eltérő a jövőképünk, annyira más az egyéni Univerzumunk, hogy mindenki mást akar majd létrehozni, és így kicsit olyanokká válunk, mint homokszemek a fénypászmában: keringünk, egymásnak ütközünk, és lényegében társadalmi szinten egy olyan kritikus katasztrófa-helyzethez jutunk, amiben most épp együtt ülünk.
Alexszandra kb. 15 éve dolgozik a backcastingnek nevett, gyakorlatias pozitív jövőformálási módszerrel. A backcasting szemben az időjárás előrejelzéssel, azaz a forecastinggel, amolyan visszafelé hatás az időben. A backcastingnek az a lényege ugyanis, hogy emberek egy adott témában összeraknak egy közös normatív jövőképet, ami szerintük 30-50 év múlva megvalósul majd. És utána lépésről lépésre visszafejtik, milyen társadalmi, szakpolitikai változtatásokra van szükség, hogy ide elérhessünk [7].
Na, de akkor, hogy hozzuk ezt a kettőt össze? Egyfelöl mindenki önálló Univerzum, másfelöl azonban mégiscsak egy közös jövőnk van, sőt jó lenne valamiféle közös pozitív jövőkép felé menetelni, igaz? De vajon nagyon eltérő tudatossággal bíró emberek tudnak-e teremteni közös, pozitív jövőképet?
Az előre és visszafelé áramló idő
Egy kvantumrészecske antirészecske párja lényegében az adott részecske, ami visszafelé utazik az időben; egy pozitron az időben visszafelé utazó elektron. Mindkét időáramot a kvantumfizikusok ismerik, és alkalmazzák a részecskefizikai folyamatok számítása során.
A kétféle időáramlat azonban nem csak a mikrovilág szintjén jelenik meg. Kétféle energiát és időáramot foghatunk be a vitorlánkba: az egyik az ok-okozatiság előrefelé mutató időárama. Ez kapcsolódik a mindennapi tapasztalatokkal: teszek valamit, és ennek megvan a következménye. Ahhoz, hogy az egyéni Univerzumunkban változás legyen, mozgásba kell hoznunk a teremtő energiát: elsőként ki kell tudnunk találni, hogy melyik hajóra szeretnénk felszállni. Ennek hatékony technikáját ebben a videóban összefoglaltam Neked.
Ahhoz azonban, hogy fel is szálljunk a hajóra, az kell, hogy elhessegessük azokat a fékező, blokkoló tudattartalmakat, melyek próbálnak minket az eddigi keréknyomban tartani. Ehhez az akaraterőt kell megéreznünk és felerősítenünk magunkban, azt a jövőből fúvó szelet, mely majd repíti a hajónk. Amikor ezt megtaláltunk, bármi is akar eltéríteni, azt mondjuk majd: én akkor is megyek! Nem tudom pontosan, hogyan lesz, miért megyek el oda, miért választom ezt a hivatást, ezt a tanfolyamot, miért akarom csinálni, amit csinálok, de vonz, és teszem, amit tennem kell.
Amiatt nem látod ebben az esetben előre a dolgokat, mert az akaraterő a visszafelé áramló időhöz és energiához kapcsolódik, azaz az ok, amiért a dolgokat teszed a jövőben van, csak később fog számodra kibontakozni. A visszafelé áramló időhöz kapcsolódik a jövőbe vetett hit, és a remény ereje. A pszichológusok jól tudják, hogy pozitív jövőkép nélkül nem lehet egyetlen szenvedélybetegségből sem kikerülni. E nélkül nincs sem egyéni, sem társadalmi gyógyulás.
Azt állítom, hogy mindkettő energia áramlatra szükségünk van, akár az egyéni Univerzumunkban akarunk helyre tenni valamit, akár közös, normatív pozitív jövőt akarunk teremteni, és backcastinggel összefűzni a jelenünkkel. Ha csak az egyiket vagy a másikat használjuk, a törekvésünk nem tud majd megvalósulni.
És most jön az első csoda – azaz meglepő természeti felismerés: az erdőben olyan fák, entitások fűződnek egybe, akik mindkettő energiaáramot képesek megmozdítani bennünk. Pl. vannak fák, akik az előrefelé áramló időhöz kapcsolódnak: ilyen pl. a vadkörte, a bükk, a tölgy vagy a kőris. És vannak olyan egyedek az erdő összefonódott élő közösségében, akik segíthetnek a visszafelé áramló időt megérezni, és rátalálni a hitünkre és akaraterőnkre: ilyenek pl. a vadcseresznye, a fenyőfélék, a dió vagy az égerfa.
És akkor jöjjön egy másik csoda: az erdővel való kapcsolat képes összehangolni és felemelni a tudatosságunkat, hogy hatékony legyen a pozitív jövőteremtő törekvésünk. Úgy vélem épp a minket körülvevő „ismeretlen intelligencia” tud segíteni tehát minket abban, hogy ráláthassunk arra, mi felé szeretnénk haladni, és hogy a napi elterelő hatások ellenére meg is akarjuk tenni a szükséges lépéseket.
Hogyan győződhetnénk meg a fenti állítások – tudományos nyelven hipotézisek – helyességéről, működőképességéről?
- Egyéni szinten nem tudsz kontrollcsoportot képezni. Viszont kijárhatsz az erdőbe, és rendszeresen részt vehetsz terápiás erdőfürdőkön, vagy erdőmeditációs sétákon, túrákon, és megfigyelheted, hogyan alakul az életed, és az általad észlelt Világ. Ennek nyomon követesére hatékony eszköz a naplóvezetés.
- Közösségi szinten már alkothatunk kontrollcsoportot; így az egyik csoport olyan emberekből állhatna, akik megrögzött városlakók, azaz akik alig járnak erdőbe; a másik csoport pedig olyan emberekből állna, akik rendszeresen vesznek részt erdőkapcsolatot ébresztő vezetett foglalkozásokon. Mindkét csoport ugyanazt a megoldandó társadalmi feladatot kapná: alkosson közös normatív jövőképet egy társadalmilag fontos részterületen, és a backcasting módszerével tárja fel, milyen lépések kellenek ahhoz, hogy összeérjen a jövőkép a jelennel. Majd kövessük nyomon a következő évtizedben a csoport tagjait. Ki mennyire vesz részt aktívan a megformált pozitív jövőkép létrehozásában, és milyen eredményeket ér el a csoport?
Mit nyerhetünk mindezzel?
Zoë könyvéből megtudhatjuk például, miért harapdálja az éhező poszméh a feketemustár levelét, holott az nem ad számára táplálékot; így ír róla:
„A virágoknak még egy teljes hónapjuk volt hátra, hogy virágot bontsanak. Addig a méhek semmiképpen sem tudtak volna életben maradni. Ám amint de Moraes megfigyelte, elkezdték harapdálni a mustárnövények leveleit, amelyek virágai már másnapra kinyíltak. A méhek pedig teleitták magukat a nektárral, és életben maradtak. […] A jelenség a méhek számára előnyös gondolta magában Consuelo, de a növények is jól járnak, hiszen akkor bontanak szirmot, amikor ott vannak körülöttük a virágaikat beporzó méhek. A természetben már csak így működik az időzítés: minden egyes faj más fajoktól függ így vagy úgy. Ha nincs meg közöttük a szükséges összhang, valamennyien rajtavesztenek. A túlélésük attól függ, hogy sikerül-e kommunikációs csatornát kiépíteniük a fajok közötti választóvonalon át.”
Az erdő, mint „rádióteleszkóp”
Most érkeztünk el ahhoz, hogy megválaszolhassuk a korábbi kérdéseket: Hogyan érezhetnénk át azt, amit az állat és növényvilág üzen? És mire taníthatnak meg minket ezek az idegen intelligenciák?
A rádióteleszkópok építői, akik a csillagos eget kutatják, rájöttek arra, hogy az érzékenység fokozásához sok-sok antennát kell összekapcsolniuk és összhangban működtetniük. Hasonlóképp, ahhoz, hogy meghalljuk a Világegyetem hangjait, az szükséges, hogy kinyissuk saját Univerzumunk észlelési terét, azaz az kell, hogy kitáguljunk mi magunk is, belül. És tapasztalatom szerint épp ezt a tágasság élményt tudja megadni nekünk pl. a növényvilággal, az erdővel való kapcsolat.
Kamaszként egyik nagy kedvencem Szergej Sznyegov: Istenembrek c. könyve volt [8]. Benne akadtam rá az emberiség egy olyan „normatív jövőképére”, amely mély lelkesedést ébresztett bennem. Ebben a könyvben az ember az Univerzumban élő sokféle intelligens faj segítője, összekötője, oltalmazója. Sznyegov könyvét olvasva büszke voltam rá, hogy embernek születtem. Zárszóként ebből idéznék:
„A kapcsolatrendszerem, az anyagi és szellemi kapcsolataim alapján ítéljetek rólam, annak alapján, ami az egész világgal összeköt engem. És akkor majd csodálkozva értitek meg, hogy én, az apró kis lény egyenlő nagyságú vagyok a világmindenséggel. És hogy valamennyiünkben benne van az egész világmindenség, mivel valamennyünk nem egyéb, mint a világmindenség mélységes megértése, hogy mi vagyunk a világmindenség önmegértése. Mert én vagyok az élet, mindegyikünk maga az élet.”
Nem kevesebb, mint a túlélésünk hogyanja a kérdés. Az első bátorító üzeneteket a minket körülvevő élővilágtól már megkaptuk. Ha röviden akarnám összegezni ennek a lényegét, így hangzik: Légy jó, szeretlek!
Hivatkozások
[1] A Nagy Csend c. novella magyar nyelven Ted Chiang: Kilégzés és más novellák c. kötetében jelent meg. Agave Kiadó, 2022. A Nagy Csend novellát Molnár Barta Eleonóra fordította magyarra.
[2] A WWF 2024-es élő bolygó jelentése itt olvasható magyarul.
[3] Dr. Dittrich Ernő (Pécsi Tudományegyetem, Környezetmérnöki Tanszék): A jövő neve élet: megoldás a klímaváltozásra, avagy a változás 6 programja, Magyar klímavédelmi Kft, 2021. Lásd: https://justdobetterworld.hu/
[4] Zoë Schlanger: Fényvők – Mit árul el a növényi intelligencia a földi élet titkairól? Open Books Kiadó, 2025. A hivatkozott Cambidge-i konszenzus az állati tudatról a 2. fejezet, 71. old, található, és a könyv 2. fejezet [23] hivatkozása tartalmazza az eredeti angol nyelvű cikket.
[5] Hermész Triszmgisztosz művét érdemes Hamvas Béla: Tabula Smaragdina fordításában olvasni.
[6] A Hawkins-i tudattérképet, mely többek közt a szerző ERŐ kontra erő (Power vs. force) c. könyvében jelenik meg, itt is megtaláljuk.
[7] Dr. Köves Alexandra: vissza a jövőből: Komplex, rendszerszintű problémákra adott lehetséges válaszok kutatása a backcasting módszer segítségével, Prosperitas Vol. III. 2016/2. (17–36.), a cikk elérhető itt.
[8] Szergej Sznyegov: Istenemberek I.-II., Móra Könyvkiadó, 1988.
Szerző: Bükki Tamás | 2025. nov 27. | Kiemelt, Tudomány és filozófia
„Mindenki adó és vevő is egyszerre. Ennek az egész láthatatlanul működő, energiákból, gondolatokból és érzésekből szőtt óriási információs világhálónak a neve: kollektív sors. Ashrama karma. Erről tudunk a legkevesebbet: hol végződünk mi, hol kezdődnek mások? És főleg: miért kell nekem szenvednem mások hülyesége miatt?” (Müller Péter: Titkos tanítások)
Ahogy mentünk fel csendben a hegyre, megszólaltak a láncfűrészek. – Ne már! Vasárnap is! Ezek sosem pihennek? – bosszankodtam. Aztán megállítottam a csoportot egy rövid technikai szünetre. S míg a többiek meleg teát iszogattak, ruhákat vettek fel és le, én lehajoltam, és megérintettem a földet és a nedves avart, közel egy bükkfa gyökeréhez. Éreztem magamban az erdőt, és az erdő tágasságában a favágókat is. Nehéz volt őket elérni, mert ők alig voltak benne az erdőben. De szerencsére ködös volt az idő – és a köd összekötötte valamelyest őket a tájjal. Egy sugallat szállt végig a gombák és fagyökerek kommunikációs hálózatán: – Mára elég volt a munka! Megérdemlem a pihenést! Pár perc múlva a fűrészek elhallgattak.
Fent a hegyen azt kérdeztem az erdőmeditáció oktató képzés résztvevőitől: – sikerült-e a fákat érintve átéreznetek, hogy az erdő részei vagytok? – Többen bólogattak. – És a favágókkal mi a helyzet? – Nem – mondta ki az egyikük többek gondolatát. – Őket semmiképp.
Müller Péter Titkos tanítások c. könyvében a következő metafórával él:
„Ma, a rádiózás korában tudjuk, hány millió „műsor” rezeg a nagyvilágban, s hogy elér-e hozzánk, csakis hangoltság kérdése.”
Azaz az életemben ott van az összes sztori, amit már így-úgy megéltem. És én választom ki, többnyire öntudatlanul, mire rezonálok. És amire rezonálok, többnyire irritál. Sőt, felbosszant, kiakaszt. Engem is baromira kiakasztott az esztelen erdőpusztítás, és az is, hogy azzal a pofátlan hazugsággal, hogy „megújuló energiahordozó” sok ezer hektárszám vágják le évente az élő erdőinket és viszik elégetni.
A tavalyi erdőmeditációs kurzusban az egyik résztvevő rá is kérdezett erre, amikor a Börzsöny egyik érintetlen hegygerincén beszélgettünk: és ez téged miért irritál? Azonnal rávágtam a választ: mert már eleget öltem. Mert már elég fát kivágtam! Épp eleget pusztítottam magam körül ahhoz, hogy tudjam: ez baromira fáj! Elég volt!
Az az igazság, hogy az életemben minden nagy fordulat előtt el kellett érkezzek oda, hogy felsikoltsak: elég volt! Ez így nem mehet tovább! Amikor krónikus magányosságomban, huszonévesen végül felüvöltöttem magamban, hogy elég volt! – na, utána ismerkedtem meg azzal a lánnyal, azzal a csodálatos emberrel, aki immáron 23 éve a feleségem.
Oké, a változás indítókulcsa idebent van, de hát épp a külvilág miatt fordítja el az ember ezt a kulcsot, nem? Mert amiben van, az csöppet sem jó, az nem viselhető. De bárhová is megyünk, épp ugyanolyan külvilág vesz majd körül, nem? Hová szökhetnénk?
„Nyilvánvaló, hogy aki harmonikus közösségben él, annak az élete felragyog. Úgy él, mintha álandóan segítenék és fölemelnék: képességei felfokozódnak, kedve lesz élni, könnyebben gyógyul, hamarabb vigasztalódik és sokkal boldogabb, mint mi. De mitévők legyünk, ha egy beteg közösségben élünk?” (Müller Péter: Titkos tanítások)
A jóga egy bizonyos szintjén az ember rádöbben, hogy a külvilágtól nem elhatárolódik, hanem összefonódik vele. És ezt már nem csak fejben tudja, át is éli. Ebben az a lelkesítő, hogy már tapasztalatból tudom: ha befelé figyelek és változtatok, a külvilágom is változni fog. Ha pedig tovább folytatom-mélyítem a jógát, vagy épp az erdőt járom, csöndben, a kép megremeg és újra formálódik: rádöbbenek, hogy a külvilággal nem összefonódom, hanem a külvilág bennem van. Azaz bennem van a csönd, a fák méltósága és ereje, a madár rebbenése és dala, egy emberi arc szépsége, de bennem van az is, aki pusztítja az erdőt. Sőt, bennem van Putyin és Trump, bennem van a háború, és annak minden méltatlansága és brutális szenvedése. Na, azért ez durva, nem?
Ezen a ponton, azért, hogy nyugodtan élni tudjak, gyorsan visszahúzódom magamba: vagyok én, és van körülöttem a külvilág. Csakhogy a jóga, és sok más mélyre ható önismereti út egy komoly kihívást rejt magában. Müller Péter ezt így fogalmazza meg:
„Minél szellemibb az ember, annál nyitottabb. Minél lelkibb, annál érzékenyebb. Minél jobban szeret, annál fogékonyabb – annál jobban átérzi, átveszi, magába öleli a másikat. […] Ugyanakkor kitárni magunkat egy beteg világnak rendkívül veszélyes! Levetni a páncélt, amikor lőnek, belehelni mások mérges leheletét, átvenni a negatív, nyugtalan, szorongó rezgéseket: veszélyes.”
Igen, az. Én például egy alapvetően békés ember vagyok, de időnként történik valami, és akkor robbanok, olyan leszek, mint egy villámlás-égzengés. Ha a családom ilyet lát, visszahúzódik; tudják, jobb visszahúzódni ilyenkor, míg elül a zivatar.
Egyik mesteremet, Szép Ferit, elképesztően irritálta a zaj; pl. a szomszédok zaja, jóformán nem volt emiatt sehol sem otthona. Hogy lehet ez? Hát nem tudott uralkodni magán egy olyan tanító, akit a kriya jóga nagymesterek felhatalmaztak arra, hogy kriya-meditációkat vezessen? Hozzáteszem, ő volt az egyedüli ilyen felhatalmazott az egész országban. De a zajongó emberek kibillentették, feldúlták a békéjét. Hogy lehet ez? Müller Péter érti, és így írja le:
„A finomlelkű ember például zajérzékeny. Tudja, hogy a nagy dolgok csendben születnek, és ott is érlelődnek. Csendben, nyugalomban, ahol nincs lárma és zűrzavar. Tengerpart, sivatag, magányos hegycsúcs: itt születnek a csodák. Istenközelben csend van.”
Csakhogy a világ a beteg zajosságával, őrjítő pörgésével eltávolítja az embert a csodák világától. Jön a Karácsony, és nem a csendet keressük, hanem böngészgetünk a neten. Kinek nincs még meg az ajándéka? Litkai Gergő (humorista) a minap valahogy így fogalmazott: ha így folytatjuk, előbb utóbb mehetünk a Szíriuszra. Ami azért lesz csodálatos, mert ott, a Szíriuszon majd lesz egy minden eddiginél nagyobb Temu.
Azaz van a külvilág, amivel lelkesen együtt pörgünk, rohanunk, ami elfáraszt, kikészít, de amit azért sokat lájkolunk, és ami miatt sokat dühöngünk, és közben halálosan bele is betegszünk. De hát az a másik infarktusa, másik ember diabétesze, a másik rákja! Vagy olykor a miénk is?
Ez a dualitás, a jó és a rossz, az enyém és a tiéd kettőssége, amiben őrlődünk, a rákra tesz fogékonnyá minket – tanítja Bóna László. A rák egyik fontos gyógyszere a kesudió keserű és az édes részének határán lévő hártyájából készül.
Tehát a dilemma a következő: ha kitágulok, kinyílok, ha szeretek, egyrészt sérülékeny leszek, és magamba kell ölelnem-fogadnom minden zajt és megbetegítő nyugtalanságot; ha viszont visszahúzódom, elhatárolódom, akkor a külvilág taszigál, ingerel, magával ragad, és lehet, hogy előbb-utóbb rákos leszek. Akkor most mit tegyek?
Müller Péter szerint:
„Egy betegség akkor nem fertőz, ha erős az immunrendszerünk. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehelem be a baktériumokat, csak azt, hogy nem leszünk tőlük betegek. Nem kerülünk a hatásuk alá. Minden adáshoz kell egy vevő is. Minden sugárzáshoz egy rezonancia. Minden „kívülről” jövőhöz egy „benső” hangoltság. És <csak ami belülről jön – mondja Jézus – az fertőz.>”
A kulcs tehát ott van, hogy ki tudjam tágítani magam – pl. megérintve egy fát – és ha kell, vissza tudjak zárni, rugalmasan.
Másrészről, ha valami irritál, felbosszant, vegyem azt végre észre! És ha észrevettem, akkor kell egy technika, aminek a segítségével ettől a gúzstól felszabadíthatom magam.
Egyik reggel levittem a váci vasútállomásra a lányomat. Hazafelé beugrottam venni valamit, ami kellett a háztartáshoz. Otthoni, kissé elnyűtt ruhában voltam, imádom az ilyesmit. Az autóm is ősrégi, 22 éves, de mindig megjavíttatom; szépen gurul, de kissé ütött-kopott. Szóval a parkolóőr végignézett a kocsin, aztán rajtam, majd lenézően elmosolyodott: – Mit dolgozunk, mit dolgozunk, ha szabad kérdeznem, ahol így be lehet járni? – Kissé meglepett, fogtam a gúnyt, de csak elmosolyodtam, és ennyit mondtam: – Otthonról, kényelmesen.
Szóval erről van szó: tudok-e rámosolyogni arra, aki valami felingerlő dolgot mond vagy tesz? Ha igen, akkor a benső-külső világom egy kis szegletében sikerült rendet tennem. Azaz az immunitásom fokozódott. És ez egyben annyit is jelent, hogy egy kicsivel többet lehetek kitágult-szabad.
Másik jóga mesteremet, Timcsák Gézát, az egyik előadása után megkínáltam a magammal hozott, édes, fehér kesudióbéllel. Emlékszem, rám nézett, elmosolyodott, és csak ennyit mondott: – Köszönöm, de ez most túl jó lenne nekem.
Évekig nem értettem, hogyhogy „túl jó?” De most már értem: épp tanított. És tanítani csak úgy lehet, ha belemerül az ember abba a kusza zavarosságba, amit mi ott, hallgatók, a jelenlétünkkel képviseltünk. Csak úgy tudott nekünk valami lényegeset mondani, ha velünk van ebben a fájdalmas, sokszínű, sokkötetes regényben, ha ott van kicsit minden megélt történetben, minden traumánkban, amit már ő is megélt. A kesudió édes bele szatvikus, a kitágulás fényébe visz, azt idézi fel. De Géza feladata éppen akkor nem az volt, hogy ebben a fényben időzzőn, hanem az, hogy minket ebből a zavaros állapotból, amennyire csak lehet, kivezessen.
Valahol mindannyian tanítók és tanítványok vagyunk egyszerre. Ezért viseljük egymást, önmagunkban. És csak rajtunk áll, hogy viseljük el.
Szerző: Bükki Tamás | 2025. okt 14.
„Az igazi felfedezőút nem új tájak keresésében rejlik, hanem abban, hogy az ember új szemmel lát.” (Marcel Proust)
Ez a túra a bükkfák rejtett erejének felfedezéséről szól. Somlósi Lajos szerint a bükkfa:
- Segít a vese és a légzőszervek csomós daganatainál.
- Az elhízás illetve súlyfelesleg testi-lelki görcseit feloldja.
- Az immunrendszer helyreállításának kapitánya,
- felemeli az embert a testi-lelki elesettségből.
- Kiűzi a parazitákat, megszűnteti a gyulladásokat (a szájüregtől a májig) és alapos öntisztulásra készteti az egész szervezetet.
- A benső fény felélesztésével megjelenik az önmagunkba vetett hit, a bükk bizalom önbizalma, a tájékról is elkotródik a szorongás, az aggodalom és a holnaptól való félelem.
Ezen a túrán a magas Börzsönybe vetülő Halak csillagkép tisztulást hozó ágának egyik csillagpontjához megyünk el, és ott meditálunk majd öreg bükkfák oltalmában, segítő erőterében.
Kipróbálhatod majd azt is, hogyan hat a bükkfák rügyéből készített elixír.
Ez egy csöndes túra
Ha úgy döntesz, elkísérsz ezen a zarándok úton, örömmel mutatom az utat. Az út azonban a Te önálló utad lesz. Ezt erősíti majd az is, hogy az út során csöndben, azaz maunában leszünk. Ha úgy döntesz, hogy elkísérsz, akkor ezt vállalod. A mauna egy nagy erejű eszköz: segít megőrizni energiáinkat, és segítségével a benső folyamatokra, önmagunkhoz és a természethez való kapcsolódásra sokkal jobban tudunk fókuszálni.
Milyen nehéz ez az út?
Ez a túra nem a teljesítményről szól. Hanem arról, hogy a táj segítségével mélyen kapcsolódhass önmagadhoz. A túra során 1 helyen fogunk az erdőben meditálni. A teljes út hossza, amit bejárunk majd, kb. 12 km. A szintkülönbség jelentős, 500 m lesz. Közepesen nehéz túra, végigjárása közepesen jó állóképességet kíván.
Ellenjavallatok: mozgásszervi, izületi betegség, szívbetegség, aszma, jelentős túlsúly, valamint pszichés zavarok és pszichiátriai betegségek esetén a túrát nem javaslom most Neked. Ha bizonytalan vagy, jó lesz-e Neked, nyugodtan hívj fel, megbeszéljük!
Mikor ajánlott neked?
- Ha szoktál túrázni
- Ha szoktál otthon rendszeresen meditálni.
- Ha érdekel, mit rejt a Hegy és az erdő túl azon, amit a szemeddel láthatsz.
- Ha fontos számodra, hogy spirituálisan fejlődj.
Szükséges felszerelés
- Bordázott talpú, vízhatlan túracipő vagy bakancs
- Habszivacs ülőtégla a meditációhoz (ajánlott jóga blokk ajánlott, mert könnyű)
- Réteges öltözet
- Vízhatlan kabát
Mennyibe kerül?
A részvétel adományos. Annyit adj, amennyit örömmel adni tudsz.
Az adományoddal az erdővédő Erőszeretet Szövetség munkáját támogatod. Az Erdőszeretet Szövetségben azért dolgozunk, hogy a Nemzeti Parkjainkban megszűnjön a gazdasági fakitermelés, és a Nemzeti Parkok így betölthessék valódi szerepüket: a növekvő fajgazdagság és a rekreáció helyei lehessenek. Valamint azért dolgozunk, hogy a tar- és végvágások életpusztító gyakorlata helyett az életbarát megoldások (pl. Pro Silva vagy örökerdő kezelés) kerüljenek mindenhol előtérbe.
Jelentkezés menete
A jelentkezéshez kérlek töltsd ki az alábbi jelentkezési lapot. A résztvevők maximális száma: 18 fő.
Szeretettel látlak!
Dr. Bükki Tamás Aila
Szerző: Bükki Tamás | 2025. febr 05.
A Szűz és a Halak csillagkép levetül a magas Börzsönybe. A Szűz-Halak egy beavató út, általa összekapcsolódik benned a Föld és az Ég – ennek átélése lehetővé teszi, hogy a világban a körülötted épp zajló életeseményekben felfedezhesd a Fényt, a spirituális növekedés jeleit és csodáját.
Ezen a spirituális túrán a Szűz-csillagkép legfényesebb csillagához, a Spicahoz megyünk majd el. Az öt fa c. könyvemben így írok erről a tájtemplomról:
Összegabalyodik az idő, örvénylik, szerelem és halál forgása ez. És ebben az örvénylésben a bánat ideje megadja magát, végtelenül picivé zsugorodik, homokszemmé, melyet messze sodor a szél, hogy fennakadjon majd az emberi agy képzelt fogaskerekein. Itt, ebben a szentélyben, annak ellenére, hogy minden surran, nyüzsög, ciripel, zúg, cincog, vakkant és kopácsol – ott a csend, egy játékos, örömmel átitatott csend…
Ha lenne itt ember, most a nap végigsimogatná. És ha hagyja, hogy átjárja a katedrálisban felbúgó, csengő, percegő, suhanó élet-zsoltár, ha hagyja, hogy mindez elérjen minden sejtjéig, hogy belépjen a bőrén, átrezgesse a csontjait, kimossa minden bánatát, átmelegítse a szíve táját, akkor egyszer csak ráébredne, hogy szerelmes. Igen, egyszer csak ráébredne, hogy a szerelem újra megtalálta, hogy egy ember lehet újra és újra szerelmes, amikor mennie kell, amikor énekelnie kell, táncolnia kell, mozdulnia kell. Átölel egy fát, megérint egy virágot, nem tud vele betelni; és szinte fáj otthagyni ezt a napsütötte rétet, belépni a homályba, az ősi fák közé, ahol bármi lehet, ahol felzúgnak ősi regék, de hát arra visz az út.
Bátorság kell és elszántság, belülről jövő, hogy az ember innen továbblépjen a közeli tájtemplomba, mely a Szűz csillagképhez tartozik. Ez a Spica, a búzakalász, a Szűz legfényesebb csillaga. Ősi bükkök élnek itt, ahol a Spica a földre vetül, és mély csöndben átölelik a teret. …
Ez a hely az Eleusziszi misztérium temploma. Az a hely – tanítják az ősi bükkök –, ahol Démétér lányát, Perszephonét virágszedés közben elrabolja Hadész. … Perszephoné az évben nyolc hónapra hazajöhet a Földre – ilyenkor a Föld kivirágzik –, ám minden évben négy hónapra, merthogy négy gránátalmamagot evett, haza kell térnie az alvilágba a férjéhez. Mielőtt Démétér visszatért az Olümposzra, megtanította az embereket a földművelésére és az ezzel kapcsolatos misztériumokra, melyek az óidőkben egy kilencnapos szertartásban voltak végigjárhatók, és melyeknek lényege a „némán learatott kalász” volt, épp magának a Spicának lényege: a váratlan fény, amely a legnagyobb sötétségben jön el.
Ez nem egy csoportos túra, hanem…
Ha úgy döntesz, elkísérsz ezen a zarándok úton, örömmel mutatom az utat. Az út azonban a Te önálló utad lesz. Ezt erősíti majd az is, hogy az út során végig maunában leszünk, azaz nem beszélgetünk. Ha úgy döntesz, hogy elkísérsz, akkor ezt vállalod. A mauna egy nagy erejű eszköz: segít megőrízni energiáinkat, és segítségével a benső folyamatokra, önmagunkhoz és a természerhez való kapcsolódásra sokkal jobban tudunk fókuszálni. Ez a túra nem a teljesítményről szól. Hanem arról, hogy a táj segítségével mélyen kapcsolódhass önmagadhoz.
Milyen nehéz ez az út?
Ez a túra nem a teljesítményről szól. Hanem arról, hogy a táj segítségével mélyen kapcsolódhass önmagadhoz. A túra során 1 helyen fogunk az erdőben meditálni. A teljes út hossza, amit bejárunk majd, kb. 12 km. A szintkülönbség jelentős, 500 m lesz. Közepesen nehéz túra, végigjárása jó állóképességet kíván.
Ellenjavallatok: mozgásszervi, izületi betegség, szívbetegség, aszma, jelentős túlsúly, valamint pszichés zavarok és pszichiátriai betegségek esetén a túrát nem javaslom most Neked. Ha bizonytalan vagy, jó lesz-e Neked, nyugodtan hívj fel, megbeszéljük!
Mikor ajánlott neked?
- Ha szoktál túrázni, egészséges vagy testileg, lelkileg, és jó állóképességgel rendelkezel.
- Ha szoktál otthon rendszeresen meditálni.
- Ha érdekel, mit rejt a Hegy és az erdő túl azon, amit a szemeddel láthatsz.
- Ha fontos számodra, hogy spirituálisan fejlődj.
Ha nincs meditációs technikád, de szeretnél megtanulni egyet, a Grál meditációt ajánlom szeretettel a figyelmedbe, mely egy online lehetőség. Részletekhez katt ide! Természetesen nem szükséges, hogy épp a Grál meditációt gyakorold, bármilyen meditációs technika megfelelő, amit tanultál és rendszeresen használsz.
Szükséges felszerelés
- Bordázott talpú, vízhatlan túracipő vagy bakancs
- Habszivacs ülőtégla a meditációhoz (ajánlott jóga blokk ajánlott, mert könnyű)
- Réteges öltözet
- Vízhatlan kabát
Mennyibe kerül?
A részvétel adományos. Annyit adj, amennyit örömmel adni tudsz.
Jelentkezés menete
A jelentkezéshez kérlek töltsd ki az alábbi jelentkezési lapot. A résztvevők maximális száma: 18 fő.
Szeretettel látlak!
Dr. Bükki Tamás Aila
Szerző: Bükki Tamás | 2024. márc 13.
A Szűz és a Halak csillagkép levetül a magas Börzsönybe. A Szűz-Halak egy beavató út, általa összekapcsolódik benned a Föld és az Ég – ennek átélése lehetővé teszi, hogy a világban a körülötted épp zajló életeseményekben felfedezhesd a Fényt, a spirituális növekedés jeleit és csodáját.
Ezen a spirituális túrán a Szűz-csillagkép legfényesebb csillagához, a Spicahoz megyünk majd el. Az öt fa c. könyvemben így írok erről a tájtemplomról:
Összegabalyodik az idő, örvénylik, szerelem és halál forgása ez. És ebben az örvénylésben a bánat ideje megadja magát, végtelenül picivé zsugorodik, homokszemmé, melyet messze sodor a szél, hogy fennakadjon majd az emberi agy képzelt fogaskerekein. Itt, ebben a szentélyben, annak ellenére, hogy minden surran, nyüzsög, ciripel, zúg, cincog, vakkant és kopácsol – ott a csend, egy játékos, örömmel átitatott csend…
Ha lenne itt ember, most a nap végigsimogatná. És ha hagyja, hogy átjárja a katedrálisban felbúgó, csengő, percegő, suhanó élet-zsoltár, ha hagyja, hogy mindez elérjen minden sejtjéig, hogy belépjen a bőrén, átrezgesse a csontjait, kimossa minden bánatát, átmelegítse a szíve táját, akkor egyszer csak ráébredne, hogy szerelmes. Igen, egyszer csak ráébredne, hogy a szerelem újra megtalálta, hogy egy ember lehet újra és újra szerelmes, amikor mennie kell, amikor énekelnie kell, táncolnia kell, mozdulnia kell. Átölel egy fát, megérint egy virágot, nem tud vele betelni; és szinte fáj otthagyni ezt a napsütötte rétet, belépni a homályba, az ősi fák közé, ahol bármi lehet, ahol felzúgnak ősi regék, de hát arra visz az út.
Bátorság kell és elszántság, belülről jövő, hogy az ember innen továbblépjen a közeli tájtemplomba, mely a Szűz csillagképhez tartozik. Ez a Spica, a búzakalász, a Szűz legfényesebb csillaga. Ősi bükkök élnek itt, ahol a Spica a földre vetül, és mély csöndben átölelik a teret. …
Ez a hely az Eleusziszi misztérium temploma. Az a hely – tanítják az ősi bükkök –, ahol Démétér lányát, Perszephonét virágszedés közben elrabolja Hadész. … Perszephoné az évben nyolc hónapra hazajöhet a Földre – ilyenkor a Föld kivirágzik –, ám minden évben négy hónapra, merthogy négy gránátalmamagot evett, haza kell térnie az alvilágba a férjéhez. Mielőtt Démétér visszatért az Olümposzra, megtanította az embereket a földművelésére és az ezzel kapcsolatos misztériumokra, melyek az óidőkben egy kilencnapos szertartásban voltak végigjárhatók, és melyeknek lényege a „némán learatott kalász” volt, épp magának a Spicának lényege: a váratlan fény, amely a legnagyobb sötétségben jön el.
Ez nem egy csoportos túra, hanem…
Ha úgy döntesz, elkísérsz ezen a zarándok úton, örömmel mutatom az utat. Az út azonban a Te önálló utad lesz. Ezt erősíti majd az is, hogy az út során végig maunában leszünk, azaz nem beszélgetünk. Ha úgy döntesz, hogy elkísérsz, akkor ezt vállalod. A mauna egy nagy erejű eszköz: segít megőrízni energiáinkat, és segítségével a benső folyamatokra, önmagunkhoz és a természerhez való kapcsolódásra sokkal jobban tudunk fókuszálni. Ez a túra nem a teljesítményről szól. Hanem arról, hogy a táj segítségével mélyen kapcsolódhass önmagadhoz.
Milyen nehéz ez az út?
Ez a túra nem a teljesítményről szól. Hanem arról, hogy a táj segítségével mélyen kapcsolódhass önmagadhoz. A túra során 1 helyen fogunk az erdőben meditálni. A teljes út hossza, amit bejárunk majd, kb. 12 km. A szintkülönbség jelentős, 500 m lesz. Közepesen nehéz túra, végigjárása jó állóképességet kíván.
Ellenjavallatok: mozgásszervi, izületi betegség, szívbetegség, aszma, jelentős túlsúly, valamint pszichés zavarok és pszichiátriai betegségek esetén a túrát nem javaslom most Neked. Ha bizonytalan vagy, jó lesz-e Neked, nyugodtan hívj fel, megbeszéljük!
Mikor ajánlott neked?
- Ha szoktál túrázni, egészséges vagy testileg, lelkileg, és jó állóképességgel rendelkezel.
- Ha szoktál otthon rendszeresen meditálni.
- Ha érdekel, mit rejt a Hegy és az erdő túl azon, amit a szemeddel láthatsz.
- Ha fontos számodra, hogy spirituálisan fejlődj.
Ha nincs meditációs technikád, de szeretnél megtanulni egyet, a Grál meditációt ajánlom szeretettel a figyelmbedbe, mely egy online lehetőség. Részletekhez katt ide! Természetesen nem szükséges, hogy épp a Grál meditációt gyakorold, bármilyen metitációs technika megfelelő, amit tanultál és rendszeresen használsz.
Szükséges felszerelés
- Bordázott talpú, vízhatlan túracipő vagy bakancs
- Habszivacs ülőtégla a meditációhoz (jóga blokk ajánlott, mert könnyű, és hőszigetel)
- Réteges öltözet
- Vízhatlan kabát
Mennyibe kerül?
A részvétel adományos. Annyit adj, amennyit örömmel adni tudsz.
A résztvevők maximális száma: 18 fő.
Jelentkezés menete
A jelentkezéshez kérlek töltsd ki az alábbi jelentkezési lapot. A résztvevők maximális száma: 18 fő.
Szeretettel látlak!
Dr. Bükki Tamás Aila
