Amíg idő létezik, szükség van a gyógyításra. … A gyógyítás alapját a könyörületesség képezi; a könyörületesség pedig annyit tesz, hogy akkor is meglátod embertársad tökéletességét, ha önmagadban nem vagy képes érzékelni a tökéletességet. /Csodák tanítása, 2. fejezet IV., 8-9/
A fenti mondat engem megállásra késztet. Merengésre. És ahogy ebben vagyok, egyre nő bennem a csodálat az élet szépsége, összetettsége iránt. Másrészt ez a mondat bátorít, hogy nem kell várnom addig a cselekvéssel, míg tökéletes nem leszek, hogy másoknak gyógyító dolgokat adhassak. Nem én gyógyítok, nem én tanítok. Az én dolgom, hogy a helyzet által, amit elém hoz az élet, kapcsolódjak felfelé, és onnantól teszem a dolgom, és engedem, hogy legyen.
Ez az írás a Változtasd arannyá! című írás folytatása, és arról szól, hogy az életnek bár vannak mély buktatói, mindazonáltal feltárható az értéke-gazdagsága. És ez a gyógyulás lényege.
Hihetsz-e annak, amit tapasztalsz?
A Szűz-Halak zarándoklatokon el szoktam mesélni, mert többnyire megkérdezik a résztvevők, hogyan bukkantam erre rá. Egyáltalán, hogyan lehet rábukkanni valamire, ami szemmel nem látható? Nem gyanús ez egy kicsit? És akkor el szoktam mesélni, hogy én kinesztetikus típus vagyok. Van, aki auditív, van, aki vizuális, de én leginkább a benső rezgéseket, hőt, pulzálást tudom érzékelni. Ez az érzékenység az évek alatt a jóga gyakorlás által művelődött ki. És ez az érzékenység különösen felerősödik odafent a hegyekben, a fák által ölelt, szent térben. Amerre fordítom a fejem, a homlokom közepe, az adzsna csakra ún. ksatram pontja, erősen lüktet, úgy viselkedik, mint egy iránytű. A homlokom közepe vezetett, és segített megtalálnom a Szűz-Halak csillagképek földre vetülő pontjainak igen különös és erős energetikájú helyeit, a csillagpontok ezen mélyen gyógyító tájtemplom rendszerét. A fizikai szemem jóformán csak ahhoz kellett, hogy ne ütközzek neki a fáknak, bokroknak, ahogy ezt a benső iránytűt követem.
Na de nem őrület, ilyeneket írni és mondani? Nem álom ez? Biztos, hogy igaz? Az egyik ilyen Szűz-Halak zarándokút után mondta nekem az egyik résztvevő: megdöbbent, hogy milyen magabiztossággal állítod ezeket. Mondhatnám önhitséggel.
Milyen fontos meglátás! Az ön-hit. Vagyis az önmagam tapasztalataiba vetett bizalom. De vajon miért van ennek keserű utóíze, mintha gúny és gyanú vonná be ezt a szót? (Hozzáteszem, jól tudom, hogy aki mondta, teljes jó szándékkal, őszinte kíváncsisággal mondta). Miért baj tehát az, ha valaki hisz önmagának, és elfogadja a tapasztalatait olyannak, amilyenek?
Bóna László döbbenetes könyvét, a Mi lesz velünk? –et olvasva értettem meg: van egy állapot, ahol minden bizonytalanná válik. Az alkoholos állapotnak van egy ilyen karaktere. Aki ebben él, azt veszi észre, hogy nem tudja pontosan, hogy valami megtörtént-e vele vagy sem. Nem tudja, hihet-e a tapasztalatainak.
Ha egy családban van egy családtag, akinek az alkoholizmusa uralkodik a családban [vagy volt ilyen a felmenők között] ott ez a mentális állapot meghatározza az ebben a családban felnövő gyerekek tudatállapotát. De nem úgy, hogy alkoholisták lesznek, sőt, sokszor nem azok lesznek, hiszen az alkoholos állapot nem lesz vonzó, de attól még az alkoholos állapot lényegéhez hasonló állapotba kerülnek. Mert ez az élet homeopátiás törvényszerűsége.
Az ilyen ember kétkedik saját tapasztalataiban. Biztos igaz? Tényleg megtörtént? Vagy mégsem?
Ma az a normális, ha megtanulunk valamit az iskolában, amit sosem tapasztaltunk, és azt egy az egyben elfogadjuk, mint valóságot. Na de a saját tapasztalat!? Ma az a normális, ha valaki nem hisz önmagának.
Szinte nincs olyan ember, akinek ne lenne alkoholbeteg a felmenői közt – ezen érdemes elgondolkozni.
És mi van akkor, ha ezt a létállapotot, ezt a kollektív tudatállapotot segít kioldani a homeopátiás Alcoholus, ahogy pl. Bóna László kilátásba helyezi?
És ha működik a homeopátiás pszichoterápia is, ahogy Dr. Rajan Sankaran állítja, azaz sokszor elég csak fénybe hozni, megmutatni az adott állapot sajátosságát, és megérteni a saját érintettségem? Mi van, ha már ez is gyógyító?
Nos, ha tovább olvasod, és félre tudod tenni a kételyeidet, ha nyitott elmével vagy velem a továbbiakban is, alighanem működik. Amiatt volt ez a hosszú bevezető, mert amiről beszélni szeretnék Neked, a lét misztériumairól, arról csak olyan valakinek tudok beszélni, aki teljes nyitottsággal tud velem lenni még egy kis ideig.
És mivel a tapasztalat a fontos, arra bátorítalak: próbáld ki! Gyakran viszek ilyen spirituális túrákat a Szűz-Halak energia terébe, szinte havonta. Győződj meg magad minderről, ha megérint! – adok majd hozzá alább gyakorlatokat, útmutatást is. És az sem baj, ha Te máshogy tapasztalod.
A beavató mesterek gyógyító ajándéka
Hogy került ide a Börzsönybe ez a Szűz-Halak konstelláció, amiről azt állítom, hogy mélyen gyógyító?
Ezt a rendszert jó 12 ezer évvel ezelőtt vándorló bölcsek építették. Honnan tudom? A 2. zarándoklatom során, mikor 5 napot csöndben a hegyekben töltöttem, villant be ez az információ. Bölcsek építették, akik az Atlanti óceán felöl haladtak végig Európán és Ázsián, az a generáció, mely megalapította az Óegyiptomi és az Óind kultúrát. Ők voltak az egyiptomi nagy beavatók, akik a piramisokat és frigyládákat is elkészítették. Erről bővebben és meglehetősen hiteles forrásból tudhatsz meg többet, ha Haich Erzsébet Beavatás c. könyvét elolvasod. Ezek a mesterek voltak azok, akik elvitték a jógát Indiába, és ők adták át a Védák bölcseletét, mely túlélte az évezredeket, és most jött el igazán az ideje, hogy újra felértékelődjön. Kellett 12 ezer év, hogy a fény kora aláhulljon a teljes sötétségbe, a káli júga időszakába, majd áthaladjon rajta; és kb. 8-10 ezer év kell még, hogy megkezdődhessen újra a Fény kora, a satya júga, ahogy Sri Juktésvár tanítja Szent tudás (Kaivalya Darsanam) c. munkájában:
Amikor a nap, duálja körüli keringése során e nagy középponthoz, Brahma székhelyéhez a legközelebb kerül (ez az esemény akkor következik be, mikor az őszi napéjegyenlőség a Kos kezdőpontjához ér), a dharma, vagyis a szellemi értékrend olyan fejletté válik, hogy az emberek könnyedén megértenek mindent, még a Szellem misztériumait is.
Jelenleg ott tartunk, hogy épphogy magunk mögött hagytuk a káli júgát, de ez az időszak, úgy tűnik, egy ideig éreztetni fogja még a hatását.
A Szűz-Halak tájtemplom rendszert azért lehetett felfedezni, mert az idő megérett rá. Ahogy a jógát is akkor hozták elő a jógik a Himalájából és kezdték terjeszteni a XX. század elején, amikor az idő megérett rá. A Szűz-Halak olyan, mint egy könyv. Ezt a könyvet nem papírra írták, tartósabban rögzítették. Azért hagyták itt nekünk, hogy ha eljön az ideje, általa gyógyíthassuk önmagunkat. Nem, nem csupán magadat! Vagy én magamat. A Többi embert. Nézz körül, és lásd, micsoda szükség van rá!
A gyógyulásra nem csak amiatt van szükség, hogy a test ilyen-olyan nyűgét baját megszelídíthessük. Azért van rá szükség, hogy boldoggá legyünk. Nem a dolgok halmozása tesz boldoggá. Sőt, a ragaszkodás hozza a szenvedést – erről mindjárt lesz még szó. Az tesz valóban boldoggá, ha az élet szépségét teljességét befogadhatjuk és tovább adhatjuk. Ha rajtad át áramlik.
Azonban vannak nehézségek, buktatók. Az alkohol hatása például. Ami, már tudjuk, akkor is hat, ha a szülők, nagyszülők voltak ilyen befolyás alatt, és te egy kortyot sem iszol. Bóna László így ír erről:
„Öregnek érzi magát fiatalon is” (old age premature), ebben a címszóban is benne találjuk a homeopátiás alkoholt, és ezzel is megmutat valamit az alkoholizmus mélyebb lényegéből. A folyamatos részegségben élő ember olyan, mintha kihagyná az egész életét, már fiatalon is öreg, már öregnek is fiatal, mintha nem haladt volna élete az időben, és az élete mégis véget ér. Az élet kezdete és vége között mintha nem történt volna semmi. És ami megtörtént, az sem biztos, hogy megtörtént.
Az emberi életnek van értelme. Van gazdagsága. Az arany, az alkímisták transzmutációja létre jöhet önmagadban. Erről a transzmutációról már részint írtam Változtasd arannyá! című írásomban. Ez most a folytatás, mert a továbblépéshez meg kell érteni, hogyan rétegződik és szövődik anyagból-energiából és szellemi folyamatokból a valóság.
A test valósága
A fizikai testünk a valóságunk része, tapintható. Éber időnk jelentős részét erre fordítjuk: eszünk, panaszkodunk, hogy túl kövér, túl sovány; ápoljuk, edzzük, öltöztetjük.
Persze ugye, amikor megváltozik a tudatállapotunk, amikor pl. mélyen alszunk, eltűnik a testünk tapasztalata. Tehát a valóság érzékelésünk a tudatállapotunktól függ.
A fizikai test itt fáj, ott fáj – ezt is jól ismerjük. Vegyük csak pl. a hátfájást. Egy porckorong sérv például pokoli fájdalommal jár. Van olyan, aki hetekig mozdulni sem tud, járni sem bír, ülni sem.
Van azonban egy amerikai orvos, Dr. John Sarno, a New York Egyetem Rusk Orvos Intézetének munkatársa, aki fejébe vett egy „őrültséget”. Sarno porckorong sérvvel diagnosztizált betegeket vizsgált, és arra a hajmeresztő következtetésre jutott, hogy a fájdalmaikban csupán 1%-uk esetében játszik közre tényleges, fizikai, élettani ok. Idézem Dr. Stephen Parker pszichológus (és jógi) Az út megtisztítása c. könyvét:
Sarno elmélete szerint a tudattalan elme abbéli igyekezetében, hogy elvonja az ember figyelmét olyan érzelmi ügyektől, amellyel úgy tűnik túl nehéz, túl félelmetes szembenéznie, anomáliát érzékel a gerincben, és meggátolja a vér áramlását bizonyos idegekhez és izmokhoz; ez a fájdalom tulajdonképpeni fizikai oka.
Sarno professzor pszichoterápiás módszereket alkalmazott a pacienseinél, olyanoknál, akiknél CATscan vagy MRI egyértelműen kimutatta a porckorongsérvet, és „88%-ban a pacienseknél a fájdalom teljes megszűnését tapasztalták, oly mértékben, hogy egy második utánkövetésnél sem jelentkezett többé.”
Sarno erről egy könyvet is írt The Divided Mind: The Epidemic of Mind and Body Disorders címmel. Meglátása szerint az emberek tömeges hátfájása egy epidémia, egy járvány. Egy mentális zavar, mely megmutatkozik, tükröződik a testben. Mert egy mentális zavar többnyire nem vehető észre máshogy, csak ha felfedi magát. Ez a fizikai test egyik legjelentősebb szerepe. Jelzőlámpa.
A test tehát jóval több, mint anyag. Erre mutat rá a halál tapasztalata is. Hisz ezt a testet valami megtölti élettel. Ha meghal, aki hosszan velünk volt, ott a fájó hiánya, és zokogva állunk a ravatalozóban. Pedig a test maradt. Csak ő nincs már velünk – legalábbis nem úgy, ahogy előtte.
Milyen döbbenetes: materialista kultúránk egy halál tagadó kultúra. Halottainkat eldugjuk. Nem tudunk mit kezdeni vele. Ha ma valaki hisz abban, hogy a lélek tovább él és szeretné kísérni az eltávozót, és nem értesíti azonnal az orvost, hogy gyorsan vigyék el és rejtsék el a testet, bűnt követ el. Ez ma Magyarországon büntetendő. Egy materialista világban, ha konzekvens önmagához, semminek nem kellene történnie, ha valaki meghal. Hiszen a test test maradt, nem?
De ez egy alkoholista kultúra, ahol nem tudni, mi a valóság. És a közös betegségből következik, hogy csak azt tartja az ember ma normálisnak, ha valaki retteg a haláltól, és büntetendő az, ha valaki hisz önmagában, benső érzékelésében, és követni akarja az eltávozót, mert érzi, még itt van, és szüksége van rá.
És már-már szinte megbotránkozunk, amikor Szvámi Ráma, a himalájai jóga tradíció mestere szavait olvassuk, aki igen merészen így ír az Isa Upanisád magyarázata során:
Az úgynevezett haláltusát csupán azoknak kell elszenvedniük, akik a világi élvezetet hajszolják, és erősen ragaszkodva a világ tárgyaihoz nem akarják elengedni a sajátjuknak gondolt dolgokat. A halál valójában kellemes, de akik nem ismerik a titkát, sem azt, hogy miként kell valójában élni, azoknak ragaszkodásuk miatt heves fájdalmat kell elszenvedniük. A ragaszkodás az, ami a szenvedést okozza, nem pedig a halál. /Szvámi Ráma: A bölcsesség könyve – Isa Upanisad/
Az energia test és a csakrák valósága
Ha az ember jógát gyakorol, előbb utóbb elkezdi érezni a testét a fizikai testén kívül is. Az emberi testet nádik, energia pályák ezrei hálózzák be. Erre a tapasztalatra a jógik önmagukra, befelé figyelve jutottak. Ezt a finomabb anatómiát, a létünk egy következő rétegét halottak boncolásával nem lehet megtalálni. Csak ön-hittel, a tapasztalatainkra alapozva.
A nádi rendszer, melynek fizikai testünkben az idegrendszer a vetülete, nem csak a fizikai testben van jelen, hanem azon kívül is érzékelhető. Az én tapasztalatom például ezt megerősíti. Persze lehet, hogy nálad ez a tapasztalat másmilyen lenne. Nálam finom vibrációk, hőérzetek, de én, mint mondtam, kinesztetikus alkat vagyok. Valószínű, hogy aki vizuális, színeket, örvényeket érzékel majd. De ez ugyanannak a valóságnak egy tapasztalata.
Ahol két ilyen energia vezeték találkozik, egy csakra jön létre, egy energia örvény, egy energia transzformációs és elosztó központ. Az ember energia testében sok ezer ilyen csakra van. A 7 legdominánsabbat, leginkább érzékelhetőt szokták a gerinc mentén szép színes ábrákon bemutatni. A csakrák azonban nem a fizikai testedben vannak, hanem egy másik tapasztalati síkon. Ez a sík nem kevésbé valós, sem kevésbé valótlan, mint a fizikai.
Ez a tapasztalat mindenki másban is felépülhet, aki pl. jógázik, azaz használja a megismerés ezen rendkívüli eszközeit. Ehhez ingyen elérhetővé tettem egy, a csakra tudatot ébresztő gyakorlat sort, mely a Stresszoldó és Immunerősítő jóga kurzus 30. része, és középhaladóknak, haladóknak ajánlom. Ha kezdő vagy, ill. bizonytalan, neked való-e, érdemes az elejétől nekiindulni ennek a kurzusnak. Eljuttat az ön-bizalomig, azaz egy mélyebb test és energiatest tudatosságig.
Ilyen csakrák egyébként nem csak az emberi testben találhatók, hanem a táj testében is. Ahol a Föld energiapályái metszik egymást, ott egy ilyen Föld-csakra képződik. A fák jelzik ezt. A gyökerüktől elágazó fák, a tripla vagy 4 ágú korona fák. A Föld csakrája sem ott van, ahol egy ilyen fa van, csak oda vetül. Ám ha belépsz egy ilyen korona fa ölébe, és behunyod a szemed… Emelő, forgató, feltöltő, pezsdítő, erőt adó! És gyógyító.
Persze azon is múlik, van-e ehhez elég ön-hited.
Akár van, akár nincs, egy kérdésnek itt helye van: Ki az, aki mindezt tapasztalja?
A szellemi lények és a piramis valósága
Ha leülsz meditálni és becsukod a szemed, és többé kevésbé sikerül ellazulnod a test nyűgétől, azt veszed majd észre, hogy tele van a fejed gondolatokkal. És úgy ragadnak magukkal, mintha sárkányok lennének, visznek-visznek, majd egyszer csak hopp, ráébredsz, már megint elkalandoztál. És újra ott ülsz, és talán még jobban jelez a tested, és mondja-mondja az egó, hogy ebből elég! Kelj fel, és tedd a dolgod, mit bohóckodsz itt, ez neked úgysem megy! Ilyen az egó.
De ki ő, hogy megmondja neked, hogy mit csinálj? És miért is van ennyi bonyodalom, zűr a mindennapokban, hogy talán alig jut időd magadra?
Van egy védikus és tantrikus alapokon nyugvó, tapasztalati tudomány ág, Sri Vidjának, azaz az életet felépítő energiák megismerési útjának hívják. Tanítása megtapasztalható, mert módszereket is ad. Azt tanítja, hogy az életünk valahogy olyan, mint egy piramis. Négyzet az alja, fejed felett a csúcsa. És benned, ha figyelsz befelé, és gyakorlod a megadott módszereket, határozottan történik valami, megindulnak az életenergiák, és felemelnek. És közben a létezés újabb és újabb rétege tárul fel előtted. Ezáltal a mindennapok történései is új fénybe kerülnek. Megtelnek az események szellemi élettel.
Ez a piramis egy sziget az élet óceánjában. A négy oldalon négy tenger övezi. És ebbe a négy tengerbe bizony bele lehet veszni. Démonok lakják. A 4 tengernek 4 erős démona van, úgy hívják őket, hogy Lucifer, Ahrimán, Aszúrák és Szórát, a Nap démon. Mindegyiknek számos szellemi lény a szövetségese.
A démonok hatását az életünkben a félelem jelenléte jelzi. És a kiüresedés életélménye jelzi.
Ha beleesett az ember az egyik tengerbe, és magával ragadta pl. az alkoholizmus, drogok, beleveszett a nemi identitás zavar probléma körébe, vagy magával ragadta a hatalomvágy, a háború őrülete, bizony életeket vehet igénybe, míg visszaevickél a szigetre, ahol a létpiramis áll.
Ha úgy hozta az életutad, és megengedi a karmád, hogy a piramis alapján ülj, haladhatsz felfelé, olyan ütemben, ahogy az tőled telik. 64 millió szellemi lény felügyeli a fejlődésedet, életed minden pillanatát. Vezetőjük Tripura Sundari dévi, és egy jól szervezett hierarchiában működnek értünk. Ők az Őrzők. Azért dolgoznak, hogy ne térj le az ön-megismerés felfelé spirálozó útjáról, és ha lehet, ne ess valamelyik tengerbe. Ők azok, akik eléd hozzák a legkülönbözőbb teszt élethelyzeteket. Életünkben számtalan ilyen vizsga helyzet van. Frusztrációink, feszültségeink jelzik ezeket.
Mondok egy példát. A minap voltam holisztikus ringatáson, egy barátomtól kaptam ajándékba 3 alkalmat. Gondoltam, remek lesz, ha így készülhetek fel a szeptemberi 5 napos Szűz-Halak zarándoklatomra. A ringatás során hol erősebb, hol egész finom mozdulatokkal ringat, ritmikusan érint az, aki által ez a gyönyörű folyamat létrejön. Teljesen rád hangolódik. Ez egy mély ellazulás élmény. Éreztem, ahogy nyílnak a nádik. Csodás volt!
De ami másnap jött, az mutatta meg igazán a hatékonyságát. Egy erős teszt helyzetbe hoztak az életemet segítő Őrzők. Nem tudtam, hogy lesz a másnap délutánom. Sok helyre kellett menjek, a fiamért is Pestre, és bizony munkám is volt bőven. Délután kettőkor még fogalmam sem volt, mi hogy lesz délután, mikor kell indulnom, és hogyan fogok este mindemellett jógát tartani. Minden úszott, lebegett. Korábban egy ilyen helyzet rendkívül frusztrált, feszültté tett, mert szeretek tervezni, előre látni. Most azonban nem lehetett. És megdöbbenésemre könnyedén vettem. Hagytam, hogy kialakuljon minden magától. Rá tudtam engedni magam az élet hullámaira. És élvezni azt, ami korábban frusztrált. Sok-sok egymásba ágyazódó teszt helyzetet kaptam azon a délután. És mindet sikeresen vettem. A benső hozzáállásom mutatta a sikerét. A végén az egyik Őrző még egy kis viccet is megengedett magának. Ahogy vezettem haza, összegezve a napot, azt mondtam magamban, hogy ez most tényleg elég sok volt. És abban a pillanatban észrevettem, hogy az előttem haladó autó rendszámán ez áll: SOK. Ezen jót nevettem. És tudtam, átmentem a vizsgán.
Az Őrzők nem engednek tovább emelkedni a piramisban, amíg nem teljesíted többé kevésbé a minimumot az adott szinten. Ám ebben folyamatosan segítenek. Minden élethelyzetben észreveheted a nyomait. Persze csak akkor, ha hiszel önmagadnak.
A jógik eszköztárat is adtak, hogy az életutunk felfelé megkönnyítsék. Az egyik ilyen hatalmas eszköztár a Sri Vidja létpiramisának 9 szintjéhez kapcsolódó 9+1 mantra, melyek speciális energia és információs kulcsok. Ezek mintegy megcímzik a létpiramis adott szintjének fő Őrzőjét, kommunikálsz általuk vele. Itt találod meg ezeket. A hanganyaghoz kapcsolódik egy fontos információs füzet is (a CD része), amit sajnos az mp3 anyaghoz nem adnak oda tudtommal.
Az első szinthez kapcsolódik például a fizikai test, és a test kísértései. A 2. szinthez kapcsolódnak a csakrák, az életenergiák játéka, és egyben életed vonzódásai, függőségei. … A Sri Vidja mantrái sakti mantrák, azaz az univerzális élet energiára vannak felfűzve.
A Szűz-Halak konstelláció Szűz része ugyanezt az energiát képviseli. Aki végighalad az úton felfelé, beaktiválja az iker energiát is, mely a Halakhoz kapcsolódik. Ez a halál energiája, az egyetemes Tudat, mely hatalmas és gyönyörű erő; és meglepő módon nem fájdalom és félelem, hanem ánanda, azaz üdvösség, vagyis létöröm kíséri. Ez az erő felülről emel majd, hogy végül a kettő összefonódhasson a szív terében.
A Halak minőségénél újra összegez a lélek, és eldől, mely tulajdonságok léphetnek magasabbra. Ezen erők már kilépnek a „körforgásból”. Ehhez a minőségi emelkedéshez a befejezés áldozatát kell meghozni. Az áldozat a Megváltó cselekvése által fejeződik ki… A világ most érzékelhető valóban egységként. A lélek az átminősülés folyamatában a múlt használhatatlanná vált ideáit leteszi, s így új „életre” kel, de a régi „meghal”! A Halak ezért a „halál” jele. Ez a halálon átvezető út. /Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei/
Ahogy haladsz felfelé a Sri Vidja jantrájának, létpiramisának szintjein, egyszer csak elérsz majd a 7. szinthez is. És itt meríthetsz az életelixírből, a gyógyító vízből. Gyógyulást hoz – de már nem magadnak. Ebből a vízből meríthet az is, aki a Szűz-Halak utat végigjárta. Én így tapasztalom.
Amint láthatod, több út is rendelkezésünkre áll. Az utakat végig lehet járni – ez ugyanis már a dvapára júga, a felemelkedő kor. Használni azonban csak akkor fogod tudni ezeket, ha kéred. És ha megadatik.
És ha megadatik, pontosan tudni fogod, kétségek nélkül, hogy ettől egy fikarcnyit sem vagy több, mint egy másik ember, legyen bármelyik szinten, vagy vergődjön akármelyik tengerben valamelyik démon szenvedést adó segítségétől kísérve. Épp azt veszed majd észre, hogy ugyanott vagy, ahonnan elindultunk: a könyörületességnél, amely annyit tesz, hogy akkor is meglátod embertársad tökéletességét, ha éppen önmagadban nem vagy képes érzékelni a tökéletességet.
Mégis, felvállalod ezt. Mert amíg idő létezik, szükség van a gyógyításra.