„Az Orion a fent és a lent határán a rejtett ösvényeket is tudatosítani akarja. Cselekedeteink hatásait ismerni kell, rá kell ébrednünk arra, hogy több világban is élünk! […] Hogyan zajlik a beavatás?” (Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei)
– Ha hazamegyek, elajándékozom az összes spiri könyvemet. Mert ehhez az úthoz képest…, na, értitek! Ezen az úton valami teljesen új nézőpontba kerültem. Nem jöttek angyalok, sem semmi csodalény. És mégis, valahogy az élet olyan egyszerű lett, mint minden egyes lépés. Magától értetődő! Kötött, mert az út adott, és mégis, végtelenül szabad – mondta az egyik zarándoktársam az Orion-Nimród utunk végén.
Tízen ültük körül a mécsest 2025. június 21-én a zárókörben. Mind a tízen, akik a Pilisbe vetülő Orion-Nimród zarándokutat végig jártuk, másképp és mégis hasonlón éltük meg ezt az öt napot, amit csendben, együtt töltöttünk a Pilis hegyei között, Pálos szerzetesek zarándokokútját járva.
Voltak testi és lelki gyógyulások.
Volt köztünk, aki nehéz, háborús családi karmát tett le; nem csak ő szabadult így fel, hanem a földi létsíkról már távozott nagypapája is – az Orion a visszafelé áramló idő energiáit aktiválja ugyanis, így az ő cselekedete, én így látom, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nagyapja még életében kiszabadulhatott a hadifogolytáborból és fellélegezhetett.
És volt köztünk, aki pedig azt kérte, hogy beszélgethessen az állatokkal, és megadatott neki, hogy megértette és elfogadta egy holló szavát és vezetését; és a holló egy varázslatos helyet mutatott neki: olyan erők ébredtek ott, mint a Stonehenge közepén.
A tisztítótűzön át
Bár az erdőben 10 fokkal hűvösebb volt, mint a városban, az út második napján mégis azt éltük át, hogy iszonyatos a forróság. Szó szerint szakadt rólunk az izzadság, ahogy kapaszkodtunk felfelé a hegyen. A Pilisnyergen akartunk újra átkelni, a földre vetülő Bellatrixtől (azaz Harcostól) indultunk, melynek csillagpontja a pilisszentléleki Pálos rom közelében van, és a Betelgeuze csillagpontja felé tartottunk, mely a klastrompusztai Pálos kolostorrom mögött bújik meg. Ahogy haladtunk felfelé, izzadva, megharcolva saját harcainkat, egyszer csak megszólalt a zsebemben a repülő üzemmódra tett okostelefon; valahogy beindult, bekapcsolódott, méghozzá pont a zenelejétszó app, és valahogy kiválasztott egy mantrát a sokból. Ez szólalt meg:
„Om namó bhagaváté Rudrájá”
Ez a tisztitótűz mantrája. Igen, épp a tisztítótűzön mentünk át mind a tízen.
„Az aratnivaló sok, az arató kevés – sóhajtotta Jesuah. – Most az a dolgunk, hogy összeszedjük a választottakat. Mert ez az idők teljessége. Sokat tudtok, de még nem tudtok mindent. Mert mindennek megvan a maga ideje. Ti már újjászülettetek a vízben s a Ruachban, de újjá kell születnetek a tűzben is, hogy bemehessetek Isten Birodalmába.” (Kodolányi János: Én vagyok)
A Ruach héber szó szelet vagy lélegzetet jelöl. Valamint a bennünk élő Isten szellemét. A Ruach nőnemű szó! „Isten lelke (Ruach Jahve) lebegett a vizek felett”. Szanszkrit megfelelője a Shakti, vagyis az Anyai erő. Ez a felszálló energiamódus, a Földanya, amely bennünk és az életünkben a minket emelő kundaliniként nyilvánul meg.
Az Orion zarándoklatot éppen ezért a Kardinális kereszt zarándoklat részeként jártuk végig. A felemelkedő ággal kezdtük, a nagymarosi Szent Mihály-hegyen, amelynek lényege a Ruach felerősítése, azaz a Shakti felszálló energiájába való belemerülés. Ezt követően keltünk át a Dunán, megérintve a vizet, „újjászületve a vízben”. Majd következett az Orion, aminek első 2 napja a tisztítótűzről szólt. Miért volt erre szükség?
Ebbe az útba befűződik, felerősödik az alvilág jelenléte is. Az Erdőmeditációs képzésen tananyag a minden emberrel együtt élő, és életünkbe hatásaiban bevetülő, sűrű, tálikus létszintek észlelése és menedzselésének gyakorlata – erről kicsit bővebben olvashatsz a Kígyók és Kígyóerő c. írásomban.
Az Orion-Nimród útja azt a fényenergiát, az Atya vagy Síva energiáját képviseli, mely segít neutralizálni az életünkbe bevetülő alvilági, vagy tálikus hatásokat. Emiatt nagyobb köveket is kiemelhet az ember a hátizsákjából.
Az Orion minden csillagpontja egy adott törzsi csakrával rezonál, és ez egyeben beaktiválja a lábban lévő, mintegy tükröződő tálikus központokat is. Így például a szahaszrára, bindú és adzsná fejbe vetülő csakrákkal kapcsolódó csillagpontok, melyek a legfényesebb helyek, egyben a legmélyebb rétegeket fogják érinteni és beaktiválni: a patálát a lábujjaknál, vagy a mahatálát és rászatálát a saroknál és bokáknál – behozva a kegyetlenség, a gyűlölet, a lelkiismeretlen lopás és pusztítás energiáit, és nem csupán ennek személyes vonatkozásait, hanem családi, nemzeti karmában megmutatkozó hatásait.
A fentiek tehát nem csak az adott személy életútját érintik. Épp ez az oka annak, amiért úgy határoztam pár éve, hogy az Orionra ill. Kardinális kereszt zarándoklatra csak olyan társakat viszek magammal, akiket az egy éves Erdőmeditációs oktató képzés során erre felkészítettünk.
Bár nyár volt, az Orion fejcsillagánál meglepő köd ereszkedett a tájra. Aztán Klastrompusztánál, ahogy meditálni akartunk, zúgni kezdett egy munkagép, és csak kotorta, szaggatta a földet, tépte a gyökereket, és egyben marcangolta az idegeinket is. A zárókörben kiderült, nem csak nekem jött az inger, hogy felpattanok, odamegyek és leütöm a fickót a gépről. Aztán mégis valahogy sikerül elfogadnom: ez is bennem van, és akkor megnyílt a fényalagút.
És valahogy nem csak nekem fájdult meg piszkosul a lábujjam, bokám vagy épp a sarkam a nap végére, épp azon helyeken, ahol a tálák a testbe vetülnek. Azonban a csípő, térd, láb és lábfej tünetei, csodák-csodája másnapra nyomtalanul eltűntek mindenkinél. Valami meggyógyult bennünk, és remélhetőleg körülöttünk is.
Fényben fürödtünk, szent forrás vizét ittuk
Harmadnap, amikor az Orion övcsillagait jártuk, azaz a pilisi piramisokat – itt három pilisi hegy pont olyan geometriai elrendezésben van, ahogy az el-gízai nagy piramisok – valahogy kikönnyült az út, és tele lettünk életörömmel.
„Nimród-Orion öve (Alnitak, Alnilan, Mintaka) az égi egyenlítőn helyezkedik el, a „felső és az alsó világok” határán. E csillagkép a kozmikus egyensúly megalkotásának lehetőségét hordozza. A magyarság lelkében az övcsillagoknak (Nimród részeiként!) Szent István, Szent Imre és Szent László felel meg. Tudjuk, hogy az egyiptomi nagy piramisokat az „Orion csillagképére” építették.” (Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei)
Útban a Magas-hegy felé, mely valójában csöppet sem magas, viszont magasra repít, megálltunk a Nagyboldogasszony forrásnál. Miután ittam a vizéből, szóltak hozzám a forrás fejénél lévő szentély oldalába ültetett növények. Szomjaztak. Így aztán újratöltöttem a kulacsom és megöntöztem őket.
A magyarság lényege – azt gondolom – ez, és ilyen egyszerű: felelősek vagyunk a velünk élő lényekért, és nem csupán az emberekért, hanem a velünk élő és minket éltető természetért. Ha szomjazik valaki, ha szenved, és megtehetjük, megöntözzük az élet vizével.
Jediként, át a világ romjain
A Rigel csillagpontjához az út a Pilisi Parkerdő fafeldolgozó telepén át vezetett. A hegyi út itt nehéz, és még sok kilométer volt előttünk, ezért bepróbálkoztam a teleppel, bár tudom, ide „idegeneknek belépni tilos”. Az út azonban most tárva-nyitva volt.
150-200 éves kivágott bükkök hevertek két oldalt a telep bejáratánál. Ezek a fák a magyar szabadságharc idején lehettek gyermekek, őseink társai. Most ott hevertek kidöntve, feldarabolva, és várták a sorsuk, hogy forgáccsá darálják őket. A telep közepén olyan magasan állt a ledarált sok ezer fa teste, mint egy 2 emeletes ház. A forgácsot alighanem dömperekbe pakolják, és elszállítják majd a megújulónak hazudott biomassza erőművekbe, felégetve az élet ezen szépségeit, millió élőlény otthonát.
Elsétáltunk a forgácshegy mellett, végig haladtunk a rozsdás, olajszagú, lepusztult, üvegszilánkos haldokló üzemen; áthaladtunk egy összeroskadófélben lévő nyomorult géptelepen, mely utolsó hörgésével magába habzsol még annyi eleven szépséget, amennyit csak bír.
És ahogy áthaladtunk, gyásszal telve, eszembe jutott, hogy épp most szavazta meg az országgyűlés másodszor a „salátatörvényt”, és benne azt a paragrafust, mely eloldotta az utolsó gyenge köteléket, mely valamelyest védte még a Nemzeti Parkjaink őshonos erdőit. Ezek után bárhol és bármikor tarvághatják majd az államinak hívott erdészetek a Nemzeti Parkok védett erdőségeit, letarolva és megölve az életet, felégetve a jövőt. És tették ezt 47 ezer ember és 150 civil szervezet tiltakozása ellenére, a Köztársasági elnök kifejezett utasítására ellenére és a Magyar Tudományos Akadémia tiltakozása ellenére. Bár ebből a pusztításból az országnak csak kára származik, van pár múltbarévült földesúr, akiknek ez évi sok milliárdot hoz. De vajon mit kezd majd a milliárdjaival?
A Rigel fényes csillaga az ember második, örömközpontjával rezonál, melynek tálikus vetülete, lehúzó oldala a világi kéj, minden szép felhabzsolása és szétzúzása. Aki átadja magált ennek a létsík befolyásnak, az életében folytonosan ott lesz a kínzó féltékenység és irigység soha nem múló szomja.
Ahogy a nyögdécselő épületek közt haladtunk, mellénk gurult a dzsipjében a telep egyik vezetője, és már nyitotta a száját, és mondta is:
– Ez itt egy zárt iparterület! Eltévedtek?
– A Suszter-rétre megyünk – mondtam csöndesen.
Ő pedig tátogni kezdett, mint egy partra vetett hal, majd végül csak ennyit mondott:
– Ott, annál az épületnél forduljanak jobbra!
A zárókörben valaki viccesen megjegyezte, hogy azt várta, hogy intek is majd az ujjaimmal, mint Obi-Wan Kenobi. – De hát ment enélkül is! – mosolyodtam el.
Aztán kiértünk a telepről a fényben fürdő Suszter rétre, és elkezdtünk meditálni egy sással benőtt tavacska mögötti, túlvilági hangulatú erdőben.
„E helyen találkozik az ekliptika, az egyenlítő, a Tejút és az Orion lábától (Rigel=láb) induló Eridánus, mely az alvilágon át az újjászületéshez (Phoenix) vezet […] Ebben az égi környezetben történhet meg a helyes út kiválasztása.” (Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei)
Az újjáéledt világ
Az út zárócsillaga a gyökérközponttal rezonál; a Saiph csillag Pilisszentlászló mellett ér földet. Itt áramlik át az emberen mindaz a Fény, és a változáshoz szükséges tudás-erő, jövőképből táplálkozó hit, ami a továbblépés impulzusát adja.
Bennem ez érkezett le: a világunk 1-2 évtizeden belül radikálisan átalakul. Mi jön, milyen lesz a világ körülöttünk?
Nemrég részt vettem a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége által megrendezett konferencián, ahol az egyik előadó képeket mutatott spanyol, amerikai és kínai nagyvárosokból, ahol az emberek felszámolták a 4+4 sávos autópályákat, felszámolták a nagy folyók kibetonozott partjait, felszámolták a nyári pusztító forróságban izzó betontengert, mert nem ezt akarták. És a beton helyét átvette az élet: homokospartú folyók hűsítő, tiszta vizei, árnyékot adó fák és erdők születtek a városok közepén, melyek ligetében nyáron 40 fok helyett élhető 20-25 fok van. Megcsinálták, láttam a példákat! A nagyvárosok irodái és autópályái leköltöztek a föld alá, és átadták helyüket a folyóknak, az erdőnek, a madaraknak – és az embereknek.
Egy olyan világ jön, ahol az ember felelősséget vállal a vele együtt élő természetért. És teret enged a természetnek, ami a része, ami élteti.
Azonban, ahogy Paksi Zoltán írja az Orionról: „Cselekedeteink hatásait ismerni kell, rá kell ébrednünk arra, hogy több világban is élünk!”
A közeljövőben tehát bőven lesz olyan vidék is, lesznek olyan magukba roskadó városrészek, melyek éppen olyanok lesznek, mint a rozsda és üvegszilánkos, olajszagú és forró visegrád-lepencei fafeldolgozó telep. Igen, ilyen helyek is lesznek. A tálikus befolyás, a pokol szerepe azonban nem a pusztítás, és nem is a büntetés, hanem kemény tanítás a kevésbé intelligens emberek számára.
És mindeközben egyre többen ébredünk majd arra, hogy házaink, falvaink úgy simulnak bele a madárdallal telt erdőbe, mint Dobogókő házacskái. De ehhez magunk mögött kell hagyni a kietlen, forró autóparkolót, és például le kell ereszkedni a kék jelzés mentén, a többezer éves „római úton” a Zsiványsziklák felé.
Mi itt tartottuk a zárókörünk, óriási bükkök zöld katedrálisában. Tíz ember, aki csöndben, egymást segítve egy cél felé tudott haladni. Az egyik legcsodálatosabb felfedezés azt volt számomra, hogy a kötöttségek ellenére mindenki megőrizte saját egyéniséget és szabadságát. És akik eltértek a napi ritmustól, programtól, azt azért tették, hogy a többieknek végül könnyebb legyen az út.
Jesuah, azaz Jézus Kodolányi János szerint így szólt az egybegyűltekhez:
„Nem volt abban semmi különös, amit mondott, bár szokatlanul hangzott, hogy embert, állatot, növényt, követ, csillagokat, vizet és földet egybemarkol… – Megtérnie tehát csak az embernek kell, barátaim – folytatta lelkesen. – De még sincs elveszett ember! Nincs elveszett élet! Nincs kétségbeejtő pillanat, amikor el kellene vesznünk. Mert az élet végtelen és örök, amint végtelen és örök az élet Atyja.” (Kodolányi János: Én vagyok.)
Az alábbi ídézet Az öt fa c. könyvemből származik:
A hétszintű beavatás harmadik szintje a harcos. A harcos nem olyan embert jelent, aki nekimegy a másiknak, hogy vélt igazát érvényesítse, hanem olyat, aki már képviselni tudja az okkult tanokat, mert átélte ezek igazságát. És épp emiatt mer kiállni a megérzései, intuíciói mellett még akkor is, ha ezek látszólag ellentmondanak a józan észnek.
A fák szilárdan állnak a talajba kapaszkodva hatalmas, mélyre nyúló gyökereikkel, és így nyújtózkodnak a fény felé. Tudják, mert élik: a fény sokkal több az energiánál, sokkal több annál, aminek látszik. A fényről ugyan lehet tudományos tanulmányokat írni, de igazán csak átélni lehet. Az élet teszi átélhetővé, és csak azt élteti, aki át tudja élni a lényeget. És a fák azt is tudják, hogy minden és mindenki, aki él, képes erre.
Van egy hely, sok-sok ezer kilométerre az ősi Babilontól, épp olyan régi, mint Babilon zikkurratujai, ősi templomai. Ez a hely Noé hegye, és a Szűz csillagkép része a Földön. A tájtemplom szentélyét bükkök, kőrisek és tölgyek ölelik körül.
Tél van, Noé hegyét is hó borítja. Ragyogó, tiszta az idő. A hegy bükkfáinak, kőriseinek és tölgyeinek koronáján ráfagyott gyöngyök szórják a földre a fényt. Megmozdul, és táncol a hegy a fényektől. A fény több mint fény.
Ha járna itt ember, Noé hegyén, követhetné a fényeket. Csak szándék kell, és akarat, aztán meg kell engednie, hogy vonzza és vezesse a jövő. Az iccsa-sakti, azaz akaraterő, a jövőből visszafelé áramló időhöz kapcsolódik.
Ha lenne itt most ember, a fények játéka hívná, és átléptetné egy kapun. A kaput bükkfák alkotják, kétágú, gyönyörű bükkök. És ha átlépne a kapun, ha hitetlenségét leküzdve megtenné ezt, a fények tovább változva vonzanák, vezetnék.
Egy pillanatra megfordul az itt járó ember fejében, hogy nem normális dolog fényeket követni, hiszen a fák közt mindig átsüt a nap. A visszafelé áramló időhöz azonban energia is kapcsolódik, és ez most kisegíti átmeneti elmebajából, és így végre elérheti Noé tájtemplomát.
A hely neve – mert a nevek fontosak – Mána, vagy más nép nyelvén Manu. Minden huszonhatezer évig tartó világévnek van egy vezetője, egy Manuja, aki az életet, és mindazt, ami fontos, a magot átemeli a tisztító vízözön korszakán. A jelenlegi világév vezetője Noé.
Ha most lenne itt ember, és leülne Noé tájtemplomában meditálni, azaz csöndesen, áhítattal figyelné az önmagában megmutatkozó teljességet, mélyen átérezné, milyen Noé bárkájába szállni. A legmélyebb közösségi élmény, és tele van reménnyel. A fák mindig ebben a közösségi élményben fürdenek.
Minden szent irat azért van, hogy ehhez az életélményhez közel vigyen. Ám minden szent iratnak három jelentésrétege van. Az első, a szó szerinti értelmezés, sok-sok félreértésre ad okot, és gyakran harcokhoz és temérdek szenvedéshez vezet. Aki itt megáll, aki csak saját véleményét látja és tartja igaznak, semmit sem fejtett meg, semmit sem tud, és szükség szerint semmit sem irányít – legkevésbé önmagát és a saját sorsát. Ehhez tovább kell lépnie.
Minden harcos életében el kell jönnie annak a pillanatnak, amikor elengedi a harcait, mert már van benne elég erő és bátorság: nem akarja meggyőzni a másikat. Ha ide elért, megértheti a szentek által kinyilatkoztatott tanítások második rétegét: rádöbben, hogy a szentírás szavai metaforák voltak; ez a benső kép mutatja tovább az utat. Ezért követi a fényeket is, és ahogy Noé hegyét mássza, egyetlen vágy vezeti: szeretné átélni, hogyan lehet az élet sokszínűségét, gazdagságát átölelni, és ha megadatik: átmenteni. A szentírás harmadik, rejtett jelentésrétege a tapasztalat által nyílik ki minden ember számára. Harcossá akkor válik a beavatott, amikor a meditációt követően kinyitja a szemét, felnéz a szikrázó fákra, és meglátja a végtelen kék eget. Az ég kék. Mi értelme lenne vitázni, harcolni emiatt bárkivel?
Ha végig szeretnéd ezt az utat járni velem, mert nem elégszel meg az útjelző táblákkal: A következő spirituális túra időpontját megtalálod az Események menüpont alatt:
Amíg idő létezik, szükség van a gyógyításra. … A gyógyítás alapját a könyörületesség képezi; a könyörületesség pedig annyit tesz, hogy akkor is meglátod embertársad tökéletességét, ha önmagadban nem vagy képes érzékelni a tökéletességet. /Csodák tanítása, 2. fejezet IV., 8-9/
A fenti mondat engem megállásra késztet. Merengésre. És ahogy ebben vagyok, egyre nő bennem a csodálat az élet szépsége, összetettsége iránt. Másrészt ez a mondat bátorít, hogy nem kell várnom addig a cselekvéssel, míg tökéletes nem leszek, hogy másoknak gyógyító dolgokat adhassak. Nem én gyógyítok, nem én tanítok. Az én dolgom, hogy a helyzet által, amit elém hoz az élet, kapcsolódjak felfelé, és onnantól teszem a dolgom, és engedem, hogy legyen.
Ez az írás a Változtasd arannyá! című írás folytatása, és arról szól, hogy az életnek bár vannak mély buktatói, mindazonáltal feltárható az értéke-gazdagsága. És ez a gyógyulás lényege.
Hihetsz-e annak, amit tapasztalsz?
A Szűz-Halak zarándoklatokon el szoktam mesélni, mert többnyire megkérdezik a résztvevők, hogyan bukkantam erre rá. Egyáltalán, hogyan lehet rábukkanni valamire, ami szemmel nem látható? Nem gyanús ez egy kicsit? És akkor el szoktam mesélni, hogy én kinesztetikus típus vagyok. Van, aki auditív, van, aki vizuális, de én leginkább a benső rezgéseket, hőt, pulzálást tudom érzékelni. Ez az érzékenység az évek alatt a jóga gyakorlás által művelődött ki. És ez az érzékenység különösen felerősödik odafent a hegyekben, a fák által ölelt, szent térben. Amerre fordítom a fejem, a homlokom közepe, az adzsna csakra ún. ksatram pontja, erősen lüktet, úgy viselkedik, mint egy iránytű. A homlokom közepe vezetett, és segített megtalálnom a Szűz-Halak csillagképek földre vetülő pontjainak igen különös és erős energetikájú helyeit, a csillagpontok ezen mélyen gyógyító tájtemplom rendszerét. A fizikai szemem jóformán csak ahhoz kellett, hogy ne ütközzek neki a fáknak, bokroknak, ahogy ezt a benső iránytűt követem.
Szűz-Halak spirituális túrán a magas Börzsönyben
Na de nem őrület, ilyeneket írni és mondani? Nem álom ez? Biztos, hogy igaz? Az egyik ilyen Szűz-Halak zarándokút után mondta nekem az egyik résztvevő: megdöbbent, hogy milyen magabiztossággal állítod ezeket. Mondhatnám önhitséggel.
Milyen fontos meglátás! Az ön-hit. Vagyis az önmagam tapasztalataiba vetett bizalom. De vajon miért van ennek keserű utóíze, mintha gúny és gyanú vonná be ezt a szót? (Hozzáteszem, jól tudom, hogy aki mondta, teljes jó szándékkal, őszinte kíváncsisággal mondta). Miért baj tehát az, ha valaki hisz önmagának, és elfogadja a tapasztalatait olyannak, amilyenek?
Bóna László döbbenetes könyvét, a Mi lesz velünk? –et olvasva értettem meg: van egy állapot, ahol minden bizonytalanná válik. Az alkoholos állapotnak van egy ilyen karaktere. Aki ebben él, azt veszi észre, hogy nem tudja pontosan, hogy valami megtörtént-e vele vagy sem. Nem tudja, hihet-e a tapasztalatainak.
Ha egy családban van egy családtag, akinek az alkoholizmusa uralkodik a családban [vagy volt ilyen a felmenők között] ott ez a mentális állapot meghatározza az ebben a családban felnövő gyerekek tudatállapotát. De nem úgy, hogy alkoholisták lesznek, sőt, sokszor nem azok lesznek, hiszen az alkoholos állapot nem lesz vonzó, de attól még az alkoholos állapot lényegéhez hasonló állapotba kerülnek. Mert ez az élet homeopátiás törvényszerűsége.
Az ilyen ember kétkedik saját tapasztalataiban. Biztos igaz? Tényleg megtörtént? Vagy mégsem?
Ma az a normális, ha megtanulunk valamit az iskolában, amit sosem tapasztaltunk, és azt egy az egyben elfogadjuk, mint valóságot. Na de a saját tapasztalat!? Ma az a normális, ha valaki nem hisz önmagának.
Szinte nincs olyan ember, akinek ne lenne alkoholbeteg a felmenői közt – ezen érdemes elgondolkozni.
És mi van akkor, ha ezt a létállapotot, ezt a kollektív tudatállapotot segít kioldani a homeopátiás Alcoholus, ahogy pl. Bóna László kilátásba helyezi?
És ha működik a homeopátiás pszichoterápia is, ahogy Dr. Rajan Sankaran állítja, azaz sokszor elég csak fénybe hozni, megmutatni az adott állapot sajátosságát, és megérteni a saját érintettségem? Mi van, ha már ez is gyógyító?
Nos, ha tovább olvasod, és félre tudod tenni a kételyeidet, ha nyitott elmével vagy velem a továbbiakban is, alighanem működik. Amiatt volt ez a hosszú bevezető, mert amiről beszélni szeretnék Neked, a lét misztériumairól, arról csak olyan valakinek tudok beszélni, aki teljes nyitottsággal tud velem lenni még egy kis ideig.
És mivel a tapasztalat a fontos, arra bátorítalak: próbáld ki! Gyakran viszek ilyen spirituális túrákat a Szűz-Halak energia terébe, szinte havonta. Győződj meg magad minderről, ha megérint! – adok majd hozzá alább gyakorlatokat, útmutatást is. És az sem baj, ha Te máshogy tapasztalod.
A beavató mesterek gyógyító ajándéka
Hogy került ide a Börzsönybe ez a Szűz-Halak konstelláció, amiről azt állítom, hogy mélyen gyógyító?
Ezt a rendszert jó 12 ezer évvel ezelőtt vándorló bölcsek építették. Honnan tudom? A 2. zarándoklatom során, mikor 5 napot csöndben a hegyekben töltöttem, villant be ez az információ. Bölcsek építették, akik az Atlanti óceán felöl haladtak végig Európán és Ázsián, az a generáció, mely megalapította az Óegyiptomi és az Óind kultúrát. Ők voltak az egyiptomi nagy beavatók, akik a piramisokat és frigyládákat is elkészítették. Erről bővebben és meglehetősen hiteles forrásból tudhatsz meg többet, ha Haich Erzsébet Beavatás c. könyvét elolvasod. Ezek a mesterek voltak azok, akik elvitték a jógát Indiába, és ők adták át a Védák bölcseletét, mely túlélte az évezredeket, és most jött el igazán az ideje, hogy újra felértékelődjön. Kellett 12 ezer év, hogy a fény kora aláhulljon a teljes sötétségbe, a káli júga időszakába, majd áthaladjon rajta; és kb. 8-10 ezer év kell még, hogy megkezdődhessen újra a Fény kora, a satya júga, ahogy Sri Juktésvár tanítja Szent tudás (Kaivalya Darsanam) c. munkájában:
Amikor a nap, duálja körüli keringése során e nagy középponthoz, Brahma székhelyéhez a legközelebb kerül (ez az esemény akkor következik be, mikor az őszi napéjegyenlőség a Kos kezdőpontjához ér), a dharma, vagyis a szellemi értékrend olyan fejletté válik, hogy az emberek könnyedén megértenek mindent, még a Szellem misztériumait is.
Jelenleg ott tartunk, hogy épphogy magunk mögött hagytuk a káli júgát, de ez az időszak, úgy tűnik, egy ideig éreztetni fogja még a hatását.
A Szűz-Halak tájtemplom rendszert azért lehetett felfedezni, mert az idő megérett rá. Ahogy a jógát is akkor hozták elő a jógik a Himalájából és kezdték terjeszteni a XX. század elején, amikor az idő megérett rá. A Szűz-Halak olyan, mint egy könyv. Ezt a könyvet nem papírra írták, tartósabban rögzítették. Azért hagyták itt nekünk, hogy ha eljön az ideje, általa gyógyíthassuk önmagunkat. Nem, nem csupán magadat! Vagy én magamat. A Többi embert. Nézz körül, és lásd, micsoda szükség van rá!
A gyógyulásra nem csak amiatt van szükség, hogy a test ilyen-olyan nyűgét baját megszelídíthessük. Azért van rá szükség, hogy boldoggá legyünk. Nem a dolgok halmozása tesz boldoggá. Sőt, a ragaszkodás hozza a szenvedést – erről mindjárt lesz még szó. Az tesz valóban boldoggá, ha az élet szépségét teljességét befogadhatjuk és tovább adhatjuk. Ha rajtad át áramlik.
Azonban vannak nehézségek, buktatók. Az alkohol hatása például. Ami, már tudjuk, akkor is hat, ha a szülők, nagyszülők voltak ilyen befolyás alatt, és te egy kortyot sem iszol. Bóna László így ír erről:
„Öregnek érzi magát fiatalon is” (old age premature), ebben a címszóban is benne találjuk a homeopátiás alkoholt, és ezzel is megmutat valamit az alkoholizmus mélyebb lényegéből. A folyamatos részegségben élő ember olyan, mintha kihagyná az egész életét, már fiatalon is öreg, már öregnek is fiatal, mintha nem haladt volna élete az időben, és az élete mégis véget ér. Az élet kezdete és vége között mintha nem történt volna semmi. És ami megtörtént, az sem biztos, hogy megtörtént.
Az emberi életnek van értelme. Van gazdagsága. Az arany, az alkímisták transzmutációja létre jöhet önmagadban. Erről a transzmutációról már részint írtam Változtasd arannyá! című írásomban. Ez most a folytatás, mert a továbblépéshez meg kell érteni, hogyan rétegződik és szövődik anyagból-energiából és szellemi folyamatokból a valóság.
A test valósága
A fizikai testünk a valóságunk része, tapintható. Éber időnk jelentős részét erre fordítjuk: eszünk, panaszkodunk, hogy túl kövér, túl sovány; ápoljuk, edzzük, öltöztetjük.
Persze ugye, amikor megváltozik a tudatállapotunk, amikor pl. mélyen alszunk, eltűnik a testünk tapasztalata. Tehát a valóság érzékelésünk a tudatállapotunktól függ.
A fizikai test itt fáj, ott fáj – ezt is jól ismerjük. Vegyük csak pl. a hátfájást. Egy porckorong sérv például pokoli fájdalommal jár. Van olyan, aki hetekig mozdulni sem tud, járni sem bír, ülni sem.
Van azonban egy amerikai orvos, Dr. John Sarno, a New York Egyetem Rusk Orvos Intézetének munkatársa, aki fejébe vett egy „őrültséget”. Sarno porckorong sérvvel diagnosztizált betegeket vizsgált, és arra a hajmeresztő következtetésre jutott, hogy a fájdalmaikban csupán 1%-uk esetében játszik közre tényleges, fizikai, élettani ok. Idézem Dr. Stephen Parker pszichológus (és jógi) Az út megtisztítása c. könyvét:
Sarno elmélete szerint a tudattalan elme abbéli igyekezetében, hogy elvonja az ember figyelmét olyan érzelmi ügyektől, amellyel úgy tűnik túl nehéz, túl félelmetes szembenéznie, anomáliát érzékel a gerincben, és meggátolja a vér áramlását bizonyos idegekhez és izmokhoz; ez a fájdalom tulajdonképpeni fizikai oka.
Sarno professzor pszichoterápiás módszereket alkalmazott a pacienseinél, olyanoknál, akiknél CATscan vagy MRI egyértelműen kimutatta a porckorongsérvet, és „88%-ban a pacienseknél a fájdalom teljes megszűnését tapasztalták, oly mértékben, hogy egy második utánkövetésnél sem jelentkezett többé.”
Sarno erről egy könyvet is írt The Divided Mind: The Epidemic of Mind and Body Disorders címmel. Meglátása szerint az emberek tömeges hátfájása egy epidémia, egy járvány. Egy mentális zavar, mely megmutatkozik, tükröződik a testben. Mert egy mentális zavar többnyire nem vehető észre máshogy, csak ha felfedi magát. Ez a fizikai test egyik legjelentősebb szerepe. Jelzőlámpa.
A test tehát jóval több, mint anyag. Erre mutat rá a halál tapasztalata is. Hisz ezt a testet valami megtölti élettel. Ha meghal, aki hosszan velünk volt, ott a fájó hiánya, és zokogva állunk a ravatalozóban. Pedig a test maradt. Csak ő nincs már velünk – legalábbis nem úgy, ahogy előtte.
Milyen döbbenetes: materialista kultúránk egy halál tagadó kultúra. Halottainkat eldugjuk. Nem tudunk mit kezdeni vele. Ha ma valaki hisz abban, hogy a lélek tovább él és szeretné kísérni az eltávozót, és nem értesíti azonnal az orvost, hogy gyorsan vigyék el és rejtsék el a testet, bűnt követ el. Ez ma Magyarországon büntetendő. Egy materialista világban, ha konzekvens önmagához, semminek nem kellene történnie, ha valaki meghal. Hiszen a test test maradt, nem?
De ez egy alkoholista kultúra, ahol nem tudni, mi a valóság. És a közös betegségből következik, hogy csak azt tartja az ember ma normálisnak, ha valaki retteg a haláltól, és büntetendő az, ha valaki hisz önmagában, benső érzékelésében, és követni akarja az eltávozót, mert érzi, még itt van, és szüksége van rá.
És már-már szinte megbotránkozunk, amikor Szvámi Ráma, a himalájai jóga tradíció mestere szavait olvassuk, aki igen merészen így ír az Isa Upanisád magyarázata során:
Az úgynevezett haláltusát csupán azoknak kell elszenvedniük, akik a világi élvezetet hajszolják, és erősen ragaszkodva a világ tárgyaihoz nem akarják elengedni a sajátjuknak gondolt dolgokat. A halál valójában kellemes, de akik nem ismerik a titkát, sem azt, hogy miként kell valójában élni, azoknak ragaszkodásuk miatt heves fájdalmat kell elszenvedniük. A ragaszkodás az, ami a szenvedést okozza, nem pedig a halál. /Szvámi Ráma: A bölcsesség könyve – Isa Upanisad/
Az energia test és a csakrák valósága
Ha az ember jógát gyakorol, előbb utóbb elkezdi érezni a testét a fizikai testén kívül is. Az emberi testet nádik, energia pályák ezrei hálózzák be. Erre a tapasztalatra a jógik önmagukra, befelé figyelve jutottak. Ezt a finomabb anatómiát, a létünk egy következő rétegét halottak boncolásával nem lehet megtalálni. Csak ön-hittel, a tapasztalatainkra alapozva.
A nádi rendszer, melynek fizikai testünkben az idegrendszer a vetülete, nem csak a fizikai testben van jelen, hanem azon kívül is érzékelhető. Az én tapasztalatom például ezt megerősíti. Persze lehet, hogy nálad ez a tapasztalat másmilyen lenne. Nálam finom vibrációk, hőérzetek, de én, mint mondtam, kinesztetikus alkat vagyok. Valószínű, hogy aki vizuális, színeket, örvényeket érzékel majd. De ez ugyanannak a valóságnak egy tapasztalata.
Ahol két ilyen energia vezeték találkozik, egy csakra jön létre, egy energia örvény, egy energia transzformációs és elosztó központ. Az ember energia testében sok ezer ilyen csakra van. A 7 legdominánsabbat, leginkább érzékelhetőt szokták a gerinc mentén szép színes ábrákon bemutatni. A csakrák azonban nem a fizikai testedben vannak, hanem egy másik tapasztalati síkon. Ez a sík nem kevésbé valós, sem kevésbé valótlan, mint a fizikai.
Ez a tapasztalat mindenki másban is felépülhet, aki pl. jógázik, azaz használja a megismerés ezen rendkívüli eszközeit. Ehhez ingyen elérhetővé tettem egy, a csakra tudatot ébresztő gyakorlat sort, mely a Stresszoldó és Immunerősítő jóga kurzus 30. része, és középhaladóknak, haladóknak ajánlom. Ha kezdő vagy, ill. bizonytalan, neked való-e, érdemes az elejétől nekiindulni ennek a kurzusnak. Eljuttat az ön-bizalomig, azaz egy mélyebb test és energiatest tudatosságig.
Ilyen csakrák egyébként nem csak az emberi testben találhatók, hanem a táj testében is. Ahol a Föld energiapályái metszik egymást, ott egy ilyen Föld-csakra képződik. A fák jelzik ezt. A gyökerüktől elágazó fák, a tripla vagy 4 ágú korona fák. A Föld csakrája sem ott van, ahol egy ilyen fa van, csak oda vetül. Ám ha belépsz egy ilyen korona fa ölébe, és behunyod a szemed… Emelő, forgató, feltöltő, pezsdítő, erőt adó! És gyógyító.
Persze azon is múlik, van-e ehhez elég ön-hited.
Akár van, akár nincs, egy kérdésnek itt helye van: Ki az, aki mindezt tapasztalja?
A szellemi lények és a piramis valósága
Ha leülsz meditálni és becsukod a szemed, és többé kevésbé sikerül ellazulnod a test nyűgétől, azt veszed majd észre, hogy tele van a fejed gondolatokkal. És úgy ragadnak magukkal, mintha sárkányok lennének, visznek-visznek, majd egyszer csak hopp, ráébredsz, már megint elkalandoztál. És újra ott ülsz, és talán még jobban jelez a tested, és mondja-mondja az egó, hogy ebből elég! Kelj fel, és tedd a dolgod, mit bohóckodsz itt, ez neked úgysem megy! Ilyen az egó.
De ki ő, hogy megmondja neked, hogy mit csinálj? És miért is van ennyi bonyodalom, zűr a mindennapokban, hogy talán alig jut időd magadra?
Van egy védikus és tantrikus alapokon nyugvó, tapasztalati tudomány ág, Sri Vidjának, azaz az életet felépítő energiák megismerési útjának hívják. Tanítása megtapasztalható, mert módszereket is ad. Azt tanítja, hogy az életünk valahogy olyan, mint egy piramis. Négyzet az alja, fejed felett a csúcsa. És benned, ha figyelsz befelé, és gyakorlod a megadott módszereket, határozottan történik valami, megindulnak az életenergiák, és felemelnek. És közben a létezés újabb és újabb rétege tárul fel előtted. Ezáltal a mindennapok történései is új fénybe kerülnek. Megtelnek az események szellemi élettel.
Ez a piramis egy sziget az élet óceánjában. A négy oldalon négy tenger övezi. És ebbe a négy tengerbe bizony bele lehet veszni. Démonok lakják. A 4 tengernek 4 erős démona van, úgy hívják őket, hogy Lucifer, Ahrimán, Aszúrák és Szórát, a Nap démon. Mindegyiknek számos szellemi lény a szövetségese.
A démonok hatását az életünkben a félelem jelenléte jelzi. És a kiüresedés életélménye jelzi.
Ha beleesett az ember az egyik tengerbe, és magával ragadta pl. az alkoholizmus, drogok, beleveszett a nemi identitás zavar probléma körébe, vagy magával ragadta a hatalomvágy, a háború őrülete, bizony életeket vehet igénybe, míg visszaevickél a szigetre, ahol a létpiramis áll.
Ha úgy hozta az életutad, és megengedi a karmád, hogy a piramis alapján ülj, haladhatsz felfelé, olyan ütemben, ahogy az tőled telik. 64 millió szellemi lény felügyeli a fejlődésedet, életed minden pillanatát. Vezetőjük Tripura Sundari dévi, és egy jól szervezett hierarchiában működnek értünk. Ők az Őrzők. Azért dolgoznak, hogy ne térj le az ön-megismerés felfelé spirálozó útjáról, és ha lehet, ne ess valamelyik tengerbe. Ők azok, akik eléd hozzák a legkülönbözőbb teszt élethelyzeteket. Életünkben számtalan ilyen vizsga helyzet van. Frusztrációink, feszültségeink jelzik ezeket.
Mondok egy példát. A minap voltam holisztikus ringatáson, egy barátomtól kaptam ajándékba 3 alkalmat. Gondoltam, remek lesz, ha így készülhetek fel a szeptemberi 5 napos Szűz-Halak zarándoklatomra. A ringatás során hol erősebb, hol egész finom mozdulatokkal ringat, ritmikusan érint az, aki által ez a gyönyörű folyamat létrejön. Teljesen rád hangolódik. Ez egy mély ellazulás élmény. Éreztem, ahogy nyílnak a nádik. Csodás volt!
De ami másnap jött, az mutatta meg igazán a hatékonyságát. Egy erős teszt helyzetbe hoztak az életemet segítő Őrzők. Nem tudtam, hogy lesz a másnap délutánom. Sok helyre kellett menjek, a fiamért is Pestre, és bizony munkám is volt bőven. Délután kettőkor még fogalmam sem volt, mi hogy lesz délután, mikor kell indulnom, és hogyan fogok este mindemellett jógát tartani. Minden úszott, lebegett. Korábban egy ilyen helyzet rendkívül frusztrált, feszültté tett, mert szeretek tervezni, előre látni. Most azonban nem lehetett. És megdöbbenésemre könnyedén vettem. Hagytam, hogy kialakuljon minden magától. Rá tudtam engedni magam az élet hullámaira. És élvezni azt, ami korábban frusztrált. Sok-sok egymásba ágyazódó teszt helyzetet kaptam azon a délután. És mindet sikeresen vettem. A benső hozzáállásom mutatta a sikerét. A végén az egyik Őrző még egy kis viccet is megengedett magának. Ahogy vezettem haza, összegezve a napot, azt mondtam magamban, hogy ez most tényleg elég sok volt. És abban a pillanatban észrevettem, hogy az előttem haladó autó rendszámán ez áll: SOK. Ezen jót nevettem. És tudtam, átmentem a vizsgán.
Az Őrzők nem engednek tovább emelkedni a piramisban, amíg nem teljesíted többé kevésbé a minimumot az adott szinten. Ám ebben folyamatosan segítenek. Minden élethelyzetben észreveheted a nyomait. Persze csak akkor, ha hiszel önmagadnak.
A jógik eszköztárat is adtak, hogy az életutunk felfelé megkönnyítsék. Az egyik ilyen hatalmas eszköztár a Sri Vidja létpiramisának 9 szintjéhez kapcsolódó 9+1 mantra, melyek speciális energia és információs kulcsok. Ezek mintegy megcímzik a létpiramis adott szintjének fő Őrzőjét, kommunikálsz általuk vele. Itt találod meg ezeket. A hanganyaghoz kapcsolódik egy fontos információs füzet is (a CD része), amit sajnos az mp3 anyaghoz nem adnak oda tudtommal.
Sri Jantra, mely a 3D-s piramis felülnézeti ábrája. A 9 létszinthez a jantra 9 része, rétege tartozik.
Az első szinthez kapcsolódik például a fizikai test, és a test kísértései. A 2. szinthez kapcsolódnak a csakrák, az életenergiák játéka, és egyben életed vonzódásai, függőségei. … A Sri Vidja mantrái sakti mantrák, azaz az univerzális élet energiára vannak felfűzve.
A Szűz-Halak konstelláció Szűz része ugyanezt az energiát képviseli. Aki végighalad az úton felfelé, beaktiválja az iker energiát is, mely a Halakhoz kapcsolódik. Ez a halál energiája, az egyetemes Tudat, mely hatalmas és gyönyörű erő; és meglepő módon nem fájdalom és félelem, hanem ánanda, azaz üdvösség, vagyis létöröm kíséri. Ez az erő felülről emel majd, hogy végül a kettő összefonódhasson a szív terében.
A Halak minőségénél újra összegez a lélek, és eldől, mely tulajdonságok léphetnek magasabbra. Ezen erők már kilépnek a „körforgásból”. Ehhez a minőségi emelkedéshez a befejezés áldozatát kell meghozni. Az áldozat a Megváltó cselekvése által fejeződik ki… A világ most érzékelhető valóban egységként. A lélek az átminősülés folyamatában a múlt használhatatlanná vált ideáit leteszi, s így új „életre” kel, de a régi „meghal”! A Halak ezért a „halál” jele. Ez a halálon átvezető út. /Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei/
Ahogy haladsz felfelé a Sri Vidja jantrájának, létpiramisának szintjein, egyszer csak elérsz majd a 7. szinthez is. És itt meríthetsz az életelixírből, a gyógyító vízből. Gyógyulást hoz – de már nem magadnak. Ebből a vízből meríthet az is, aki a Szűz-Halak utat végigjárta. Én így tapasztalom.
Amint láthatod, több út is rendelkezésünkre áll. Az utakat végig lehet járni – ez ugyanis már a dvapára júga, a felemelkedő kor. Használni azonban csak akkor fogod tudni ezeket, ha kéred. És ha megadatik.
És ha megadatik, pontosan tudni fogod, kétségek nélkül, hogy ettől egy fikarcnyit sem vagy több, mint egy másik ember, legyen bármelyik szinten, vagy vergődjön akármelyik tengerben valamelyik démon szenvedést adó segítségétől kísérve. Épp azt veszed majd észre, hogy ugyanott vagy, ahonnan elindultunk: a könyörületességnél, amely annyit tesz, hogy akkor is meglátod embertársad tökéletességét, ha éppen önmagadban nem vagy képes érzékelni a tökéletességet.
Mégis, felvállalod ezt. Mert amíg idő létezik, szükség van a gyógyításra.
A fény stabilitásának a tengelyén (Oroszlán – Vízöntő) a valódi uralom kérdése újra megjelenik. A felemelkedéshez, a szabadsághoz és a megtisztuláshoz hosszú út vezet! Felhőkön, barlangokon, tengereken, emelkedőkön, ösvényeken és buktatókon át vezet, míg végre a cél közelébe érkezik a lélek. /Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei/
A test gyógyulását két erő összjátéka hozza létre. Az, amit betegségnek hívunk mindennapi értelemben, a kellemetlen, gyakran fájdalmas kórkép már a gyógyulás folyamatának megnyilvánulása. A karma törvénye, azaz az ok-okozat törvénye szabályozza, és összefonódik az időben visszafelé ható Kegyelemmel. Épp így, a világunk gyógyulása is kétarcú. A megjelenő járványok, félelem hullámok, diktátorok, kegyetlenség és a háború minden fájdalma – már a gyógyulás folyamatának megnyilvánulása. A két dolog, a gyógyulás és felszabadulás, valamint a fájdalom és félelem, ugyanannak az éremnek a két oldala. Nem választhatók el – legalábbis egyelőre. Ennek az írásnak az a célja, hogy mindezt tisztán lásd, és ezáltal reményteljesen tekinthess a jövőbe.
Egy személyes történettel kezdem, ami megvilágítja a gyógyulás két erejét és két arcát. Úgy volt, hogy elmegyünk a nyáron a tengerpartra a családunkkal. Hónapokkal ezelőtt lefoglaltunk egy apartmant egy horvátországi szigeten. Pár nappal elutazásunk előtt Párom tett a kertben egy mozdulatot, becsípődött egy gerinc ideg, és onnantól csak nagy-nagy fájdalommal tudott totyogva járni, és ülni sem tudott 1-2 percnél tovább. Világossá vált hamar, nem tudunk elutazni és 8 órát autózni. A helyzet nem véletlenül jött – sokrétűen gyógyította a Páromat. Szembe kellett néznie annak következményével, hogy mindent bele adunk, dolgozunk-dolgozunk, és – a fenébe! Most nem megy miattam a család sem nyaralni! Ezt kellett most feldolgoznia – sok-sok fájdalommal körítve. A fájdalom egyébként Vimálá Dévihez tartozik, akinek szerepe a testi, érzelmi és mentális rendszerünk tisztítása, gyógyítása.
A nyaralóra befizetett pénzt már nem lehetett visszaigényelni. Végül hosszas keresgélés után egyik barátunknak ajándékoztuk, aki nagy örömmel ment el számunkra ismeretlen barátaival. Nagyon régen nem volt a tengernél – mint kiderült, nagyon fontos, mondhatni gyógyító volt számára az út sok szempontból.
És mit éltem át én? Hát, eszembe villant, hogy a múltkori jógatábor nyitását megelőző napon telefonált az egyik résztvevő, hogy mégsem tud jönni, sajnálja, rászállt a NAV, és emiatt otthon kell maradnia és dolgoznia. Azt mondta, azért átutalja nekem a tábor teljes árát. Nem ellenkeztem, bár belül jelzett valami, hogy ezt így nincs rendben, ne fogadjam el. Még a tábor után is eszemben volt, hogy visszautalom, de valahogy mégsem tettem, lustaságból. Nos, most itt volt ez a helyzet, amikor én sem kapom vissza a befizetett nyaralás árát. Igen, az ember hétszeresen fizeti vissza mindazt, amit lelkiismeretével szembe menve cselekedett.
Másrészt, ahogy ültem a kertben, és néztem az almafa szél lengette ezüst zöld leveleit, a felhőket és a kék eget, átéreztem a barátunk örömét, ahogy ott van a tengernél. Még a tenger illatát is éreztem. Az ő öröme az én örömöm lett, és hogy ő elmehetett, határtalan örömmé vált számomra is.
És valahogy minden összerendeződött. Megértettem, hogy emiatt a közös öröm miatt történt, visszafelé az időben, hogy anno lefoglaltuk ezt az utat – és mikor lefoglaltam, már bevillant, hogy nem leszünk ott. Mégis tettem, mert hívott a jövő – visszafelé az időből. Tehát a jövő határozta meg a tetteim, és a múlt tettei vezettek el mindahhoz, amit megtapasztalhattunk. Három ember sorsát fonták tökéletesen össze az égiek ebben a furcsa, közös, örömteli és fájdalmas, kölcsönösen gyógyító nyaralásban.
Nos, ugyanez történik velünk minden betegségben és gyógyulásban, és ugyanez zajlik körülöttünk a világban is.
Van egy népmese, mely engem nagy ámulattal tölt el. A Vizi Péter és Vizi Pál mese történetével egy 26 ezer éves világciklust ölel át. Idővezetése nem egyenletes, a cselekmény legnagyobb része olyan, mintha épp most és épp velünk történne.
A főhős ebben a mesében kétszer bukik el az úton. Miután legyőzte a Sárkányt, és a harc után megpihen a Szűz ölében, belefeledkezik a jólétbe, ellanyhul a figyelme. Ekkor csap le rá a Vörös vitéz, és levágja a fejét. Pétert segítő szellemállatai támasztják fel. Ehhez azonban megfelelő forrasztó füvet kell szerezniük, melyet el kell venniük a nyúltól.
A gyógyítás magával hozza a nyúl rettegését. A gyógyítás erővel, erőszakkal történik, és félelem kíséri. Azaz a félelemkeltés, fenyegetettség, a gyógyulás karmikus folyamatának igen fontos része. Ezt a gyógyulást pedig egy különleges jelenség teszi lehetővé, melyet vízöntő-paradoxonnak nevezünk. Pap Gábor művelődés-történész így ír erről:
Ha jóvá akarja tenni hősünk a végzetes baklövést, akkor valami módon ide, a Szűz mezejébe kell majd visszavergődnie, mert orvoslást nagy bajára csakis innen várhat. Mindenesetre nem lesz könnyű dolga, hiszen az időben „előrefelé” haladni, ha egyszer az alapirány a precesszióból következőleg már „visszafelé”-nek adódott elvileg elképzelhetetlen. Hacsak valami rendkívüli esemény közbe nem szól. Ez a Vízöntő-paradoxon: ebben a világban – és pillanatnyi tudásunk szerint csakis ebben – nullázódik az idő dimenzió, egyszerre „folyik” a létezés előre- és hátrafelé. /Pap Gábor: Vizi Péter és Vizi Pál – egy magyar népmese asztrálmítoszi dimenziói/
Az erőszak és félelemkeltés miatt a rend csak ideiglenesen áll helyre – mert a karmikus visszahatást Péternek el kell szenvednie. Péter nyughatatlan, megy tovább az útján. És ekkor csap le rá újra a gonosz egy boszorkány képében, aki megbénítja Péter szellem állatait, és végül Pétert miszlikbe aprítja.
Vajon hol tartunk most a mesében? A Sárkánnyal küzdünk még tényleg? Vagy még mindig a királylány ölében fekszünk, belelazulva a jóllétbe? Vagy már leugrott a Vörös vitéz hogy lefejezzen? Vagy már a banya fája alatt sütjük a szalonnát?
Ha a velünk történő dolgokat folyamatában megérted, túllátsz pl. a Covid-krízis, vagy a háborús fenyegetés fátylán, melyet sajátos erők terítenek most a világra. És érted azt is, hogy valójában teljesen mindegy, hogy a Covidot egy Wuhánból származó vírus okozta, mely denevérekből mutálódott át emberre, vagy úgy volt, ahogy a HIV felfedezője, a Nobel díjas virológus, Luc Montagnier (ejtsd: Lük Montanyi) kijelentette: ez nem lehet természetes vírus, ezt laboratóriumban állították elő. Már nem ragadsz le a különböző összeesküvés elméleteken sem, mert nem ez a lényeg. Túlláthatsz egyesek rettegés keltő szánalmas kísérletein is, akik izgalomtól kiszáradt ajkakkal élvezik, ahogy ecsetelik a médiában, hogyan sodródhatunk bele egy világméretű háborúba, és mi lesz itt végül velünk.
Ismerd fel: a félelemkeltést és erőszakot és fájdalmat nem lehet eltávolítani a világunkból, legalábbis egyelőre! Úgy adódott, hogy épp ez a közös gyógyulásunk eszköze. A forrasztó fű sajátos ára – még akkor is, ha megdöbbentő, és elsőre érthetetlen, miért kell így lennie.
Azonban ha megnézed, hogy a pl. a Covid krízis során a generált félelem és ránk kényszerített elizolálódás hogyan erősített meg sokakat az egymásra figyelés értékében, máris látod, hogyan gyógyított. Vagy ha észreveszed, hogy az Ukrán háború hogyan hozta magával a törődést, befogadást a menekültek irányában, látod, hogyan gyógyított és vezetett el mindahhoz, amiben Jézus az új idők helyes viselkedését summázta: szeressétek egymást! És ez a figyelmesség és szeretet cselekvés, amit a krízisek kikényszerítettek, már belülről ébredt nagyon sok emberben. És épp ez az, amit érdemes lenne észrevennünk. Mert ez az, ami valóban eltölthet reménnyel.
Márk evangéliumának 4. fejezetében, valamint a Vízöntő evangéliumának 115. fejezetben olvashatjuk a búzába keveredett konkoly példázatát. Jézus így tanít:
Kimenjünk és kigyomláljuk a gyökerénél fogva és tűzre vessük az összes konkolyt? A tulajdonos azt mondta: Ne, az nem lesz jó ötlet. A búza és a konkoly egymáshoz közel növekednek a talajban, és ha kihúzzátok a konkolyt, elpusztítjátok a búzát is. Tehát hagyjuk őket növekedni az aratás idejéig. Akkor azt mondom majd az aratóknak: Menjetek, és gyűjtsétek össze a konkolyt, és kössétek össze, és vessétek tűzre, és gyűjtsétek be az összes búzát a magtárakba. /Vízöntő evangéliuma, CXV. fejezet/
A Vízöntő evangéliumát Lévi H. Dowling csatornázta le számunkra az 1800-as évek végén, és sok olyan lényeges tanítást tartalmaz, mely nem került be a Bibliába. Sokat segíthet, hogy mélyen megértsük a világunkat formáló kétarcú, időben előre és visszafelé is ható, gyógyító erő lényegét. Jézus feltárja például a karma törvényét:
Van egy törvény, amit az embernek az eszébe kell vésnie: az eredmény az októl függ. Az emberek nem porszemcsék, hogy rövid életükben a levegőben sodródjanak; és utána elvesszenek a semmiben. Az ok lehet része valaki rövid életének; az eredmény pedig nem derül ki csak a következő életben. Nem arathatok anélkül, hogy vetettem volna, és azt kell learatnom, amit vetettem. Bármit is tesz az ember a másik emberrel, a bíró és a végrehajtó azt teszi ővele. Nem vesszük észre e törvény végrehajtását az emberek fiai között. Észrevesszük a gyengék megalázását, lábbal tiprását és meggyilkolását azok által, akik erősek. Észrevesszük, hogy fafejű emberek ülnek a hivatali helyek székeiben; királyok és bírák, szenátorok és papok, miközben rendkívül értelmes emberek az utcát seprik. /Vízöntő evangéliuma, CXIV. fejezet/
A karma törvénye az előrefelé áramló idő törvénye. Ha a karma működik, akkor hogyan tehetnénk bármit is, hogyan segíthetnénk a szenvedőkön?
A Vizi Péter és Vizi Pál mese így mondja el: jön Péter ikertestvére Pál, aki már könnyebben megy végig az úton, melyet Péter kitaposott. Vizi Pál – szemben Péterrel – a vacogó banya első szavára reagál, és ezzel „szedi össze” azokat az „erkölcsi plusz pontokat”, melyek „elegendőek lesznek a végső győzelemhez” – mutatja meg Pap Gábor.
Azaz amikor már meghallod belül a hangot, és összhangban mozdulsz az Isteni útmutatással, saját lelkiismereted hangjával, akkor cselekedsz helyesen, és ezáltal egy örömteli és reményteljes jövőt építesz – együtt a többiekkel.
Jézusnak épp Péter tesz fel egy fontos kérdést ennek kapcsán, mert nem érti, hogy ha a karma ok-okozatisága megszabja, kinek milyen sorshelyzettel és betegséggel kell megküzdenie, hogyan lehetne meggyógyítani őket? És akkor Jézus feltárja neki a Kegyelem, vagy az időben visszafelé ható erő krisztusi törvényét:
Ekkor Péter azt kérdezte: Mi más emberek adósságát fizetjük meg akkor, amikor a Szó által meggyógyítjuk őket, kiűzzük a tisztátalan szellemeket, vagy bármely formában megmentjük őket a keserves helyzetből? És Jézus azt felelte: Egyetlen ember adósságát sem tudjuk megfizetni, ám a Szó által meg tudunk szabadítani embereket a megpróbáltatásból és a bajból. És szabaddá tudjuk tenni őket, hogy megfizethessék az általuk birtokolt adósságot, hogy az életüket adhassák szolgálat felajánlásaképp másokért, vagy más élő dolgokért. /Vízöntő evangéliuma, CXXXVIII. fejezet/
Vagyis azon van a hangsúly, hogy ha megadatott, hogy segíthessünk, tegyük meg a másikért, amit csak megtehetünk, és tegyük meg egyszerűen, belülről mozdulva, okoskodás és számítás nélkül. Ezt hívják karma jógának.
A Kegyelem, a visszafelé áramló idővel összefonódó erő, megadja a megkönnyebbülés és gyógyulás lehetőségét, de csak annak lesz ez hasznára, aki utána szeretetteljes és önzetlen szolgálattal van minden élő iránt. Nézd azt, hogyan segíthetsz természetes módon másokon! A lehetőségeket majd eléd hozza az élet.
A hatha jóga, rádzsa jóga eszköztára pedig az Anya, vagy Szűz Szófia, vagy a Sakti, azaz kozmikus életerő áramlását és felemelkedését segíti. Annak a tudománya és művészete ez, hogy feltisztítsa a test-elme rendszerünk azért, hogy a dharmánkat, azaz életutunkat könnyebben, kevesebb szenvedéssel, kevesebb fájdalommal járhassuk, és ne teremtsünk negatív karmát.
Mindennek hatására egyre intenzívebbé válik a kapcsolat ezzel az égi világossággal, Krisztussal, szellemi vezetőkkel, jógikkal, Mesterekkel. A visszafelé áramló és előre áramló idő és energia kettőssége végül összefonódik benned, és ha erre megnyitod magad, eljuthatsz a szív terébe – a Királyságba, ahogy azt Jézus nevezte.
Hogyan válhat mindez benső tapasztalattá, élet-élménnyé?
Július utolsó napján, az Oroszlán-Vízöntő tengelyhez érve, a Szűz csillagkép Spica, azaz búzakalász csillagához zarándokolunk majd el, hiszen „(hősünknek) a Szűz mezejébe kell majd visszavergődnie, mert orvoslást nagy bajára csakis innen várhat.” Egy zarándoklat attól zarándoklat, hogy nem önmagunkért, hanem másért tesszük. Gyönyörű gyógyító erdőkben visz az út, benső energiáid emelkednek majd felfelé, ahogy haladunk fel egy hosszú hegygerincen, és végül, amikor leülünk meditálni a Spicát ölelő ősi bükkfák közt, a Királyságra lelhetsz a szívedben.
És ha épp nem tudsz most velünk feljönni a magas Börzsönybe? Tudd, hogy minden lélegzetvételed egy zarándoklat lehet. A jelenlétedtől függ, és attól, hogy tudod-e megfelelően irányítani a figyelmed. A jóga kurzusokon és meditációs kurzusokon épp ennek módszerét sajátíthatod el. A Mesterektől kaptuk ezeket, Kegyelemből, bíztató mosolyként egy gyönyörű, tiszta és egészséges jövőből.
A Börzsönybe vetülő Szűz-Halak csillagképek szakrális, gyógyító terébe minden hónapban viszek adományos, meditációs túrákat. A túrákon csöndben megyünk. Az aktuális túrát itt találod.
A mai világban az ember mértéktelenül hajszolja az anyagi lét szükségleteinek kielégítését. … Noha azon igyekszünk, hogy maximális anyagi kényelemben éljünk, mégis nyugtalanok és boldogtalanok vagyunk. Az ember a boldogság elérésére és a szenvedés megszűntetésére vágyik, mióta világ a világ. /Szvámi Ráma: A bölcsesség könyve/
Az ünnep, amit átél a Földre érkező intelligencia, vagy Isteni Fény ünnepe, és az öröm (ánanda) az ezt kísérő létélmény. Ez az ünnep ezen felül egész különös megtapasztalásokkal jár együtt, hiszen az Orion egy olyan energia teret képvisel, ahol megfordul az idő, azaz az okozat megelőzi az okot. Hogy ez pontosan mit is jelent, mindjárt megmutatom, de előbb egy nagyon fontos dolgot szeretnék érzékeltetni, azt, hogy miért van szükség erre a kozmikus intelligenciára. E nélkül ugyanis nem tudsz majd velem ünnepelni a végén.
Az Intelligencia, ami kivezet a betegségből
A faluban, ahol élek, megnyert az önkormányzat egy pályázatot arra, hogy műfüves focipályát építhessen. Bár a falunak már van egy élő füves focipályája, most az a terv, hogy az erdő melletti árnyas park tucatnyi gyönyörű, 50-100 éves tölgy és hársfáit kivágják, mert „nincs máshol rá hely”. Amikor néhány lakos szóvá tette, hogy ezt azért mégsem kellene, jött a válasz: „Csak nem fogunk egy megnyert pályázatot visszaadni!”. Utánajártam: miközben ezeket a műanyag pályákat nálunk egyre építik, nyugaton már kezdik betiltani, ugyanis kiderült, hogy a focisták által belélegzett porladó mikro műanyagok számottevően megnövelik a leukémiás és más rákos megbetegedések kockázatát, valamint olyan mikroorganizmusoknak adnak tenyészterületet, melyek erősen antibiotikum rezisztensek és életveszélyes tüdőgyulladást válthatnak ki a játékosok szervezetében. Azok, akik fiaikban a jövő tehetséges futball generációját látják, biztos nem látják úgy a fiaikat, mint akik súlyos betegségükkel küzdve már a pálya közelébe sem tudják vonszolni magukat. És azt vajon értik-e, mi a gond azzal, ha kivágunk ezért pár öreg fát?
Az intelligencia nem az, hogyan teljesít valaki pszichológusok által megalkotott teszteken. Az intelligencia az, hogy kellően érzékeny-e és széles-e a látóköre valakinek ahhoz, hogy képes legyen olyan döntést hozni és úgy cselekedni, hogy az önmaga és a környezete egészségét, békéjét és örömét szolgálja.
Aki egy fát vagy erdőt tompán feláldoz, mintha nem érző és szó szerint velünk együtt lélegző élőlények lennének, az nem intelligens ember.
Persze lehet azt mondani, ugyan már, ez csak egy helyi eset! De nem az! Ezen a gyönyörű bolygón minden hónapban eltűnik egy Budapest méretű erdőség. Mindennek pedig sok-sok megdöbbentő vonatkozása van, amit már most nagyon is érzünk a bőrünkön – erről bővebben írtam Szivárvány a szakadék felett c. írásomban.
A Pilisben ebben a rekkenő nyári melegben napközben 24-26 fok volt, ami estére-hajnalra 16-18 fokra hűlt vissza. A városokban ezzel szemben 32-36 fok volt. És mit tesznek az emberek? Újabb és újabb légkondikat telepítenek, hogy ki lehessen bírni. Egy légkondi akár több 1000 W-ot is fogyaszthat, ezt az energiát valahol elő kell állítani. Ennek egy jelentős részét mai napig fosszilis energiahordozók elégetésével állítják elő, szénnel, fával. Vagonszám hordják erőműveinkbe a kivágott fákat. Apropó tudtad, hogy egy fosszilis erőmű radioaktív emissziója kb 8000-szer nagyobb, mint egy atomerőmű radioaktív kibocsátása?
Miért mondom mindezt el? Hogy tisztán értsd az intelligencia gyógyulást hozó erejét. Az intelligencia az, hogy nem csinálok bizonyos dolgokat. Félelem nélkül kimondom valamire akár azt is, hogy ezt nem, még akkor sem, ha látszólag gazdaságilag hasznot hajtana, vagy akár elveszíthetek vele fontosnak tűnő kapcsolatokat. Azért nem, mert perspektivikusan tudok gondolkodni. És egy élhető és gyönyörű bolygót szeretnék örökségül hagyni gyermekeimre.
Az energia nem más, mint lehetőség. Aki intelligens döntést akar hozni, annak magas energia szinten kell lenni. Az ilyen ember látja a tágabb összefüggéseket. Az ilyen ember egészségesen gondolkozik, és ennek fényét sugározza ki magából. És amikor a nemet kimondja, pontosan tudja, mire mond igent.
Mindebben csöppet sem érzem tehetetlennek magam. És szeretném megmutatni Neked, hogy te sem vagy az. Csöppet sem. Mindjárt megérted, miért.
És meg is érkeztünk az Orion zarándoklat szerepéhez. Az Orion ugyanis lehozza közén a kozmikus intelligenciát, mintegy megfürdet minket a Tejút szakrális folyójában.
Az áradó intelligencia és az új idő születése
Amikor ezt a zarándokutat először 3 éve végigjártam, jóval kevésbé voltam felkészült, mégis hatalmas változásokat hozott, többek közt ennek adományaként fedezhettem fel a magas Börzsönybe vetülő, gyógyító Szűz-Halak csillagképeket. Most azonban az Orion utat a Sors keresztjébe fonom; ennek egyik tengelye a Kígyótartó-Orion, a másik pedig pont a Szűz-Halak földre vetülő csillagképei. Paksi Zoltán asztrozófus így ír erről a keresztről:
A (kardinális kereszt) az új idő születésének jele. A Nap fordulatait, tehát jelképesen a legjelentősebb sorsfordulatot szimbolizálják a kardinális jelek.
A Kígyótartó a felfelé áramló életenergia, azaz a kundalíni, mely bennünk is tükröződik, azaz megtapasztalható. Ez a Sakti, vagy Kozmikus Anya ereje. Egy ősi védikus eredetű technikát használtam, melyet Sri Vidyának neveznek. Ebben a technikában egy 9 szintű mantra és geometriai forma, azaz jantra rendszer emeli a gyakorló életenergia szintjét fokról fokra egyre feljebb.
A zarándoklatot a nyári napfordulót megelőző nap úgy kezdtem, hogy a Pilisbe és Börzsönybe vetülő Kígyótartó, azaz tüskés kereszt egyik szakrális helyén néhány speciális védelmet adó mantrát és a Sri Vidya 9 mantráját mintegy tömörítő mantrát használtam, majd elcsöndesedtem és meditációba merültem. Hagytam, hogy ez a beinvokált, felfelé áramló erő emeljen.
Az úton egy barátom is elkísért. Ilyen kincset is kaptam erre az útra. Ezt követően megmosva arcunkat a Dunában, átléptünk a Pilisbe, és felmentünk Dobogókőre. Végig csöndben voltunk. Egy másik barátom adott nekünk tiszta szállást. Részben ő is velünk zarándokolt, és csöndben velünk volt egész héten. Ez is kincs. Az élet ajándéka. Természetes volt a jelenlétük. Mint minden lélegzet. Az életem tele van kincsekkel!
Az első nagyobb kihívásba rögtön az elején belefutottam. Rádöbbentem, hogy otthon felejtettem a nordic botokat. Korábban, hegyről lejövet a térdem már pár km után rettenetesen fájt. Bevallom, kicsit kétségbe is estem. A nordic ezt teljesen megoldotta, mert leveszi a terhelést a térdről és csípőről. Hogy fogja ezt a lábam így bírni? És már éreztem is a sajgó térdemet. És akkor elhatároztam: bármikor, amikor a térdem bejelez, az első kis jelzésnél megkeresem az elmémben felbukkanó gondolatot. Egy jelnek vettem, ami rámutatott az alázat hiányára. Így emlékeztettek Kísérőim arra, hogy tudatosítsam: én csak teszem a dolgom. Nem az repíti előre a hajót, aki felhúzta a vitorlát. Szóval minden jele a térdfájásnak segített ebben, hogy a helyén kezeljem a dolgokat, és visszajöjjek a jelenbe. És így úgy jártam végig a 75 km-es utat és közel 3000 méter össz’ szintkülönbséget, hogy a lábaim végig fájdalom nélkül, tökéletesen vittek előre.
Az Orion zarándoklat 8 csillagpontja más és más csakra energia dominanciájú. Ez azt jelenti, hogyha az erre való érzékenységet kiművelted, és odaállsz egy csillagpont terébe, az adott energia központ érzete, aktivitása jelentősen felerősödik. És ezzel együtt csatornájává válsz az adott energiára ülő információnak.
Az Orion zarándoklat tere a Síva, azaz Krisztusi fentről emelő energiamezőt képviseli, és épp ezért a fejcsillagtól, mely a koronacsakra energiáját hordozza lefelé érdemes végigjárni a gyökérközpontnak megfelelő csillagpont irányába.
A Kígyótartó felemeli az energiákat a korábban jógával megtisztított csatornákon keresztül, az Orion pedig az ember által leárasztja közénk a kozmikus intelligenciát. Ennek hatása részben megelőzi magát a zarándoklatot, mert a Síva vagy Krisztusi energiákban megfürödve bizony megfordul az idő.
Nemrég a Duna parton néztem, ahogy jön, majd elhalad előttem egy nagy utasszállító hajó. Miután a hajó elmegy, jönnek a hullámok – ezt mindenki ismeri, ez az előre haladó idő; az ok a hajó, ami megelőzi az okozatot, a hullámokat. Viszont aki figyelmes, még egy érdekes dolgot észrevehet: mielőtt a hajó elérné azt a pontot, ahol ülsz a parton, már látod, ahogy a víz visszahúzódik: az okozat megelőzi egyben az okot. A kvantum fizikával foglalkozók jól ismerik a jelenséget. A részecskék táncában mely benned és körülötted folyamatosan zajlik, egyszerre áramlik az idő előre és visszafelé. Ha a kvantumfizikus számításaiban nem venné figyelembe a visszafelé áramló időt is, számításai nem egyeznének mérési megfigyeléseivel.
Szóval épp így, az Orion zarándoklat egy fontos hatása megelőzte azt a napot, hogy az Orion útjára ráléptem. Így találtam rá – mert rávezettek – egy mantrára, melyet Jézus a Krisztus adott tanítványainak az Olajfák hegyén. Ez a mantra a Nag Hammadi gnosztikus kódexek egyikében van leírva. A legerőteljesebb szív mantra, amivel eddig találkoztam. Amikor rábukkantam, azt is megértettem, ezt kell majd használnom a Szűz-Halak zarándokúton azért, hogy összefonódhasson a két fa ereje, azaz az Élet Fája, a felfelé áramló, és a Tudás fája, a fentről emelő energia. Nem én teszem majd ezt, ha eljött az ideje – csupán általam történik. Ez fontos. Viszont azáltal hogy részese lehetek, átélhetek valami igazán csodálatosat és fontosat. Részese lehetek világunk gyógyulásának.
Visszatérve az Orionra: az 5 nap alatt végigjártuk a pontokat, és minden csillagpontnál meditáltunk, átvéve a tájtemplom sajátos energiáit és információit. Majd mentünk tovább. Az utolsó pont, a gyökérközpont dominanciájú csillagpont hozza le a Földre az energiákat és az ehhez fonódó információt. Elképesztő élmény volt, mintha egész testem egy lángoszloppá vált volna. A láng nem égetett. Hosszan kitartott. Csatornává váltam. És mindemellett ott volt egy határtalan, benső, csöndes öröm. Most is érzem. Elég csak befelé pillantanom, és ott árad bennem.
És mi az, ami végső soron lejött a zarándokút által, és hogyan fog megnyilvánulni közöttünk? Csak a hitemet mutathatom: azok az emberek, akik ma még nem értik, miért nem vágunk ki fákat egy műfüves focipályáért, vagy akik erdőirtásokat végeznek, egyszer csak több élet energiával rendelkeznek majd. Azaz lesz lehetőségük máshogy választani. Azonban továbbra sem kényszeríti majd őket semmi a helyes irányba, mert a szabad akarat szent. Dönthetnek a pusztítás mellett. És dönthetnek az élet oldalán. Most azonban kicsit feloldódik a nyomás rajtuk, és tudnak majd választani – ez a Kegyelem sajátos időkauja, ami most különösen aktívan működik.
Együtt a bárkán
És miért írom ezt Neked? Mert a dolog rajtad épp annyira múlik, mint rajtam. A világon, akármerre is nézek, ezrek készítenek épp bárkát. A helyzet úgy áll, hogy lehetőséged van részt venni egy bárka építésében. Vagy „csak” utasként beszállhatsz. Mit jelent ez? Válassz egy olyan közösséget, akik rendszeresen együtt meditálnak, és együtt emelik egymást! A jelenléted ereje nem hozzáadódik a többiekéhez, hanem meghatványozza a többiek erejét! És a többiek ereje a tiédet. Sok ezer közösség van világszerte. A Grál meditációkon keresztül mi is egy ilyen bárkát építünk. De sok-sok hasonló van, nézz körül!
Aztán lesz egy pont, amikor felhúzzuk együtt a csillagvitorlát. És nem az számít majd, kinek volt füle, hogy meghallja, bárkát kell készíteni. Mindenkinek más a sorsfeladata. Az számít, hogy részese vagy-e egy ilyen bárkának. Onnan veszed majd észre, hogy részese vagy egy ilyen bárkának, hogy nap mint nap együtt meditálsz a többiekkel. Ha egy keresztény közösségben, vagy Krisna közösségben, vagy Buddhista közösségben, vagy bármely spirituális közösségben megéled a szerető támogatást és együtt tudtok meditálni, imádkozni nap mint nap, tarts ki ezzel a közösséggel! Ne váltogasd!
Ami viszont nagyon fontos: elsodor az ár, ha csak olvasgatsz ezekről, és amúgy nem csinálsz semmit. Elsodor az ár, ha csak alkalomadtán jógázol, meditálsz vagy imádkozol. És akkor is, ha csak heti egyszer kétszer. Elsodor az ár, ha ezt csak önmagadért, saját egészségedért, békédért, lelki üdvödért teszed. Aki fenn van egy bárkán, a bárka minden utasáért teszi nap mint nap azt, amit tesz, ami a dolga. És együtt meditál, együtt van a többiekkel.És amikor felhúztuk a csillagvitorlát, észreveszed majd, veled egész más dolgok kezdenek történni. Mert itt bekapcsolódnak és repítenek majd minket szemeddel láthatatlan Mesterek. A Te világod, a táj, amin áthaladsz, kezd majd nagyon más lenni. Észreveszed majd, hogy együtt valami kardinálisan új és örömteli dolog felé haladunk.
Ahhoz, hogy ezt meg tudd tenni, energia kell. Ahhoz hogy minden nap leülj és meditálj, energia kell. Van-e ehhez energiád? Hát persze hogy van! Nézz magadba, és vedd észre! Mindez természetesen szabadon hagy, mert szent az akaratod – épp olyan szabad vagy, mint amilyen szabad az a világ, ahová együtt megyünk. Az Orion épp így fordítja meg az időt.
Sárból sárba készülődöl, Kezedben rögből gyúrsz csillagot, Gondolat – gyermekeid újszülöttként Öledbe térnek. Várat az áldás. Türelemmel az úton néma, Régi jeleket követsz, Magadba gyűjtöd, halványulnak, Majd fényből fénybe készülődöl. /Iványi Bernadett: Magasodó/
Ma reggel volt még egy fél órám, mielőtt elindultam volna, hogy egyéni jógaterápiás órát tartsak. Lementem a Duna partra, és beültem egy fűzfa ölébe. Néztem a folyó lassú hömpölygését, a Duna felett lebegő párát, melybe lomhán utat fúrt egy óriás utasszállító hajó. A hullámok feltolták a vizet a fövenyen, majd apró kavicsokat és pár uszadék fát görgetve a víz újra visszahúzódott. Újra csend lett.
Ahogy ott ültem, és figyeltem a légzésem hullámzását, ismét átléptem a létörömbe, mintha egy kapun lépnék át. Ez az öröm egy finom, mindent kitöltő benső öröm, melynek nincs forrása, és nincs ellentéte – 5. örömnek is nevezik.
Biztos vagyok benne, Te is számtalanszor tapasztaltad már, csak nem biztos, hogy tudatosítottad a jelenlétét. Ez az az elnyújtózós, lebegő jó érzés, amit az elalvás előtti másodpercekben tapasztalsz. És ez az, ami magával ragad, amikor megnézel egy napfelkeltét vagy naplementét. Abban a csöndben található, amikor elnémulnak a madarak is. Ez az öröm jelenléted körül bontakozik ki, és bele lehet mélyen merülni. Szinte bármikor. A második Szűz-Halak zarándok utam óta tudom: ez az élet vize. És ez a forrása minden valódi gyógyulásnak.
Ez az a kvantum mező, mely túl van az anyagon, túl a gondolaton. Egy energiával teli csend-tér, ahol ott van minden lehetőség. Ez az a tér, ahová a meditáció által is elérhetsz. És ehhez segítenek hozzá a fák, az erdő, és a csillagképek – odafenn és idelenn.
Szűz-Halak spirituális túrán, egy erdei előadáson
Figyelj meg egy állatot, egy virágot vagy egy fát, és lásd, hogyan pihennek a Létben! Ők önmaguk. Hatalmas méltóság, ártatlanság és szentség árad belőlük… Amint felülemelkedsz a mentális címkéken, érezni fogod a természetnek azt a megfogalmazhatatlan dimenzióját, amit gondolattal nem lehet megérteni, s érzékszervekkel nem lehet érzékelni. Olyan harmónia és szentség ez, ami nem csak a természetet itatja át, hanem benned is él. /Eckhart Tolle/
A minap a szív terápiás jógáról adtam elő a Szívünk Napja rendezvényen a Magyar Kardiológiai Társaság felkérésére. És ahogy ott álltam a lelkes, kíváncsi hallgatóim körében – lejöttem a színpadról, mert a szívről és jógáról nem lehet úgy beszélni, hogy én ott fenn, ők meg lent – elmondtam Nekik, hogy felismerhető, amikor elkezdődik a gyógyulás, legyen szó akár a szívről, akár egy influenza-szerű állapotról. Felismerhető, amikor átérzed magadban ennek finom rezgését. És ez hatalmas élmény.
Emlékszem, egyszer lázasan-influenzásan feküdtem. Minden ízületem sajgott. Minden nyirokmirigyem feszített. Mégis, ahogy figyeltem befelé, megtaláltam ezt a gyógyító rezgést. És ahogy figyeltem rá, felerősödött, és kezdte átjárni egész lényemet. Fantasztikus élmény volt ott feküdni, és érezni, ahogy szétárad bennem a gyógyulás. A betegség csupán múló körülménnyé vált általa, mely lehetőséget adott ennek a tapasztalásnak.
Megmártózni az élet vizében annyit tesz, hogy egész lényeddel új jövőt választasz magadnak. És amikor megmártózol ebben, és hagyod, hogy minden sejtedig elérjen ez a gyógyító élet-energia vibráció és fény, megváltozik az idegrendszered, és megváltozik tested teljes biokémiája. Ilyenkor több 1000 gén kapcsolódik ki és be, annak érdekében, hogy megszűnjenek a gyulladások, vagy épp visszaálljon az immunrendszered egyensúlya, és így pl. a tested ne támadja tovább önmagát, vagy épp megszűnjön egy kontrollálatlan sejtszaporulat. Amikor ezt megéled, tudod, elindult a fizikai test szintjén is a gyógyulás – és mindez nemrég már tudományos igazolást is nyert.
Ma már tudjuk, hogy minden egyes gondolatunk, érzésünk és tapasztalatunk során – legyenek azok akár örömteliek, akár stresszesek – saját sejtjeink epigenetikai génsebészeként működünk. Mi magunk irányítjuk sorsunkat. /Dr. Joe Dispenza: A placebo te magad légy: az elme hatalma az anyag felett/
Amikor ezt átéled, tudod, hogy lényegében jól vagy. Lehet, hogy még napok vagy hetek kellenek ahhoz, hogy teljesen eltűnjenek a testi tünetek, de tudod, a gyógyulás elindult, és nem is fog megtorpanni, mert innentől annyit akarsz ebben az áldott állapotban lenni, annyit akarsz fürdeni az élet vizében, hogy esélye sincs annak, hogy beteg maradj. Már egészséges vagy azelőtt, hogy meggyógyulnál.
Ahogy ott ültem ma reggel a Duna parton, fürödve ebben a boldogságban, valóban élveztem minden egyes lélegzetvételem. És ez a jelenlét hihetetlenül gazdaggá tette életem minden pillanatát.
Swámi Mangalananda szokta mondani kriya jóga beavatások előtt: az idő végtelenül értékes, amit földi testben töltünk. Minden pillanat, amikor nem vagyunk Isten jelenlétének tudatában, elpazarolt pillanat.
Bükki Tamás Aila – jógaóra
Amikor nem vagyok minden lélek-zetemnek tudatában, amikor nem érzem, hogy átitatna az élet vize – lényegében eltékozlom saját gazdagságomat.
Ahogy ballagtam vissza a Duna partról, rápillantottam az ott sorakozó 100 milliós villákra. Vajon akik lakják ezeket, akik itt élnek, élvezik-e nap mint nap ezt az emelő erőteret? Vagy csak hajtják magukat azért, hogy még több pénzük legyen? Adnak-e időt és teret maguknak, hogy beléphessenek az élet vizébe, hogy átélhessék azt a gazdagságot, mely túl van a mulandó fizikai világon?
A valódi gazdagság átéléséhez semmire nincs szükséged. Csupán a lélek-zetedre. A figyelmedre. Támogatja, ha keresel egy szép kertet, egy fát, egy folyót vagy erdőt. Ha valahol kicsit csendben lehetsz. Támogathatja egy mantra, jóga vagy meditáció.
A jövő-menő gondolatokat pedig, melyek fel-felbukkannak majd, mert ez a természetük, engedd tovamenni! Mintha a felhők mögött a kék égre vinnéd a figyelmed. Kitágulsz majd hamarosan. És megtelsz ezzel az életörömmel.
Minden élethelyzet, minden betegség, vagy épp konfliktus otthon vagy a munkahelyen, legyen bármilyen súlyos, amiatt jön, hogy rátalálhass az élet vizére magadban. És attól a pillanattól elkezdődik életed legcsodálatosabb utazása – olyan luxus utazás, amit ha pénzért meg lehetne venni, sokan, nagyon sokan lennének, akik minden vagyonukat odaadnák érte, villákat, jachtokat… Azonban ezt nem tudod pénzért megvenni. Azért nem, mert már a Tiéd.
Arra döbbentett rá a zarándoklatom – melynek élménybeszámolóját itt nézheted meg -, hogy mostantól mindehhez különösen erősen kapsz égi támogatást. Elég csak hozzákezdened, és kicsit, egész kicsit kitartanod. Nem kell önerőből emelkedned. Emelni kezdenek, hogy rátalálhass az élet vizére magadban. Hogy rátalálhass az örömre, és arra a gazdagságra, melyet semmi és senki nem vehet el tőled.
Egyet viszont fontos lesz majd megtenned – ez égi törvény: ezt a gazdagságot meg kell osztanod.
Örömem, mint a tavasz, olyan meleg, s az élet minden színterét virágba borítja, Fájdalmam, mint könnyfolyó, olyan teljes, s megtölti a négy óceánt…
Kérlek, szólíts valódi neveimen, hogy felébredhessek végre, és kitárhassam szívem kapuját, az együttérzés kapuját.
