A Szűz-Halak zarándok út képekben
Az alábbi ídézet Az öt fa c. könyvemből származik:
A hétszintű beavatás harmadik szintje a harcos. A harcos nem olyan embert jelent, aki nekimegy a másiknak, hogy vélt igazát érvényesítse, hanem olyat, aki már képviselni tudja az okkult tanokat, mert átélte ezek igazságát. És épp emiatt mer kiállni a megérzései, intuíciói mellett még akkor is, ha ezek látszólag ellentmondanak a józan észnek.
A fák szilárdan állnak a talajba kapaszkodva hatalmas, mélyre nyúló gyökereikkel, és így nyújtózkodnak a fény felé. Tudják, mert élik: a fény sokkal több az energiánál, sokkal több annál, aminek látszik. A fényről ugyan lehet tudományos tanulmányokat írni, de igazán csak átélni lehet. Az élet teszi átélhetővé, és csak azt élteti, aki át tudja élni a lényeget. És a fák azt is tudják, hogy minden és mindenki, aki él, képes erre.
Van egy hely, sok-sok ezer kilométerre az ősi Babilontól, épp olyan régi, mint Babilon zikkurratujai, ősi templomai. Ez a hely Noé hegye, és a Szűz csillagkép része a Földön. A tájtemplom szentélyét bükkök, kőrisek és tölgyek ölelik körül.
Tél van, Noé hegyét is hó borítja. Ragyogó, tiszta az idő. A hegy bükkfáinak, kőriseinek és tölgyeinek koronáján ráfagyott gyöngyök szórják a földre a fényt. Megmozdul, és táncol a hegy a fényektől. A fény több mint fény.
Ha járna itt ember, Noé hegyén, követhetné a fényeket. Csak szándék kell, és akarat, aztán meg kell engednie, hogy vonzza és vezesse a jövő. Az iccsa-sakti, azaz akaraterő, a jövőből visszafelé áramló időhöz kapcsolódik.
Ha lenne itt most ember, a fények játéka hívná, és átléptetné egy kapun. A kaput bükkfák alkotják, kétágú, gyönyörű bükkök. És ha átlépne a kapun, ha hitetlenségét leküzdve megtenné ezt, a fények tovább változva vonzanák, vezetnék.
Egy pillanatra megfordul az itt járó ember fejében, hogy nem normális dolog fényeket követni, hiszen a fák közt mindig átsüt a nap. A visszafelé áramló időhöz azonban energia is kapcsolódik, és ez most kisegíti átmeneti elmebajából, és így végre elérheti Noé tájtemplomát.
A hely neve – mert a nevek fontosak – Mána, vagy más nép nyelvén Manu. Minden huszonhatezer évig tartó világévnek van egy vezetője, egy Manuja, aki az életet, és mindazt, ami fontos, a magot átemeli a tisztító vízözön korszakán.
A jelenlegi világév vezetője Noé.Ha most lenne itt ember, és leülne Noé tájtemplomában meditálni, azaz csöndesen, áhítattal figyelné az önmagában megmutatkozó teljességet, mélyen átérezné, milyen Noé bárkájába szállni. A legmélyebb közösségi élmény, és tele van reménnyel. A fák mindig ebben a közösségi élményben fürdenek.
Minden szent irat azért van, hogy ehhez az életélményhez közel vigyen. Ám minden szent iratnak három jelentésrétege van. Az első, a szó szerinti értelmezés, sok-sok félreértésre ad okot, és gyakran harcokhoz és temérdek szenvedéshez vezet. Aki itt megáll, aki csak saját véleményét látja és tartja igaznak, semmit sem fejtett meg, semmit sem tud, és szükség szerint semmit sem irányít – legkevésbé önmagát és a saját sorsát. Ehhez tovább kell lépnie.
Minden harcos életében el kell jönnie annak a pillanatnak, amikor elengedi a harcait, mert már van benne elég erő és bátorság: nem akarja meggyőzni a másikat. Ha ide elért, megértheti a szentek által kinyilatkoztatott tanítások második rétegét: rádöbben, hogy a szentírás szavai metaforák voltak; ez a benső kép mutatja tovább az utat. Ezért követi a fényeket is, és ahogy Noé hegyét mássza, egyetlen vágy vezeti: szeretné átélni, hogyan lehet az élet sokszínűségét, gazdagságát átölelni, és ha megadatik: átmenteni. A szentírás harmadik, rejtett jelentésrétege a tapasztalat által nyílik ki minden ember számára. Harcossá akkor válik a beavatott, amikor a meditációt követően kinyitja a szemét, felnéz a szikrázó fákra, és meglátja a végtelen kék eget. Az ég kék. Mi értelme lenne vitázni, harcolni emiatt bárkivel?
Ha végig szeretnéd ezt az utat járni velem, mert nem elégszel meg az útjelző táblákkal: A következő spirituális túra időpontját megtalálod az Események menüpont alatt: