A helyi erdészet a Börzsöny erdőit brutális módon fosztogatja, pusztítja. Úgy tűnik, ugyanez a helyzet az országban majd’ mindenhol. Mifelénk az erdészet a következőt csinálja meglehetősen sok helyen és évek óta: előbb kiritkítja az erdőt (bontóvágás), majd miután felnőtt a ritkított erdőben a vegetáció, úgynevezett végvágásra ítéli a területet: megjelennek a munkagépek, és mindent letarolnak, amikor ez megtörténik, ilyen lesz a táj:
Nem tudják, mint cselekszenek! A fák kivágásával egy ökológiai lánc elejébe, és nem a végébe avatkoznak be. Vagyis a fák kivágásával megváltozik a talaj vízháztartása, árnyékoltsága, ami az aszályos, forró nyarakon baktériumok, gombák, rovarok, növények drasztikus és tömeges pusztulásával jár együtt, szignifikánsan csökken a biodiverzitás, valamint invazív fajok jelennek meg. Sajnos egy végvágott, lepusztított terület nem, vagy csak igen nehezen tud regenerálódni, különösen jelen helyzetben, a klímaválság küszöbén.
Mindezt ma a jogszabályok megengedik. Még a madarak költési időszakában is. És akkor is, ha letarolnak vele védett növényeket. A Nemzeti Parkok pedig semmit nem tudnak tenni hivatalosan – ezt körül jártuk.
Ugyanakkor látható, hogy majd’ mindenki torkig van azzal, ami ma legalizált erdőpusztítás kapcsán történik, nemcsak a lakosság, hanem a Nemzeti Parkok munkatársai, a hivatalokban dolgozók, és az erdészek java része egyaránt így vélekedik. Az emberek 99%-a szereti az erdőt!
Van, aki érti, mi a baj azzal, hogy magunk alatt vágjuk a fát, szó szerint, és van, aki csak a rövidtávú anyagi érdekeket látja. Számára egy fa csupán faanyagot és pénzt jelent. Van aki nem látja az élő egészet, aminek mi is részei vagyunk. Hogyan válik a jövőnk ketté? Mert kettéválik. Az egyik ember észreveszi, hogy az erdő a testi-lelki rekreáció színhelye, és ő egyre jobban lesz: gyógyul. A másik ember pedig egyre feszültebb, idegesebb, szorongóbb, egyre betegebb lesz. De hát ez végül is egyetlen Bolygó, nem?! Ki fog győzni? Ki fog életben maradni?
Peter Wholleben erdész Ha a fák lélegzethez jutnának c. mélyen igaz könyvében így fogalmaz:
„Az erdő visszatér. Jó lenne, ha még mi is itt lennénk.”
Az alábbi gyönyörű novellát Ray Bradbury írta, és egy egészen meghökkentő képet és lehetőséget tár elénk. Lehet, hogy a Földanya mindenkinek azt fogja adni, ami összhangban van önmagával? Lehet, hogy a világunk szó szerint párhuzamos valóságokra hasad?
A novellát Vároczy László fordította, én pedig felolvastam Neked. Íme: