Szerző: Bükki Tamás | 2026. jún 01. | Kiemelt, Tudomány és filozófia
Fenn voltunk épp a Börzsönyben, a Grál-völgy melletti gerincen, és jöttek a motorosok. Egy csöndes túrát vezettem, az Erdőmeditáció oktató képzés záró napját. Hátra fordultam, és egy tőlem teljesen szokatlan dolgot műveltem. Kiléptem eléjük, és megszólítottam őket:
– Srácok, ugye tudjátok, hogy itt nem lehet motorozni? – és magamban: normális vagyok én, hogy épp egy csendes túrán belelépek egy ilyen konfliktusba?
A motorosok megálltak, és elkezdték mondani, hogy óvatosan mennek, tiszteletben tartva minket és az erdőt. És hogy épp ezért váltottak elektromos járgányokra, hogy ne legyen büdös és zajos. És én csak figyeltem őket, szótlanul, és láss csodást, a konfliktus átment egy kölcsönös megértésbe.
Hogy lehet, hogy ebből a konfliktusból egyszerűen összeütközés helyett kölcsönös megértés és béke született? Csak később döbbentem rá én is: a Víz energia volt éppen aktív, a fák szívdobbanásának „szisztolés” periódusában voltunk, ami kedvez az ilyen helyzetek feloldásának.
A kutatók arra jöttek rá nemrég, hogy a fáknak is van szívverése, mely kb. két óráig tart. Lézerekkel mérték azt ki, ahogy a fák finoman megemelkednek majd kicsit összébb húzódnak periodikusan. A fák valójában ezzel a finom mozgással vizet cirkuláltatnak, pontosabban életben, körforgásban tartják a vizet – ez a víz a táj, az erdő vére, a fák pedig a táj szívének funkcióját töltik be. A fák felemelik és elpárologtatják a vizet, és ezzel életben tartják a többi növényt és az egész ökoszisztémát.
Ez a 2 órás periódus egybeesik azzal, ahogy a tattvák, vagy életenergia minőségek – Föld, Víz, Tűz, Levegő, Éter – váltakoznak a természetben. Ezek az energia minőségek nem anyagi minőségek. Azaz a Föld alatt nem a talajt értjük, hanem az életünk azon fontos minőségét, mely lehetővé teszi például azt, hogy megéljük: biztonságban élünk és stabilak vagyunk.
Ha sikerül az életenergia minőségeket megéreznünk, akkor tudjuk, mikor érdemes például konfliktust kezelnünk vagy épp mikor tudunk úgy beszélgetni, hogy ne legyen belőle konfliktus, elrendeződjenek a dolgok.
Ha ezzel szemben megyünk, akkor kifáradunk, kudarcot kudarcra halmozunk az életünkben. Tehát nagyon is érdemes rászinkronizálni magunk a természet szívverésére.
Nézzük meg pontosabban, milyen hatással vannak ránk ezek a minőségek:
Föld: Stabilitás, biztonság, kiegyensúlyozottság. A pénzzel való kapcsolatunk. Amikor a Föld tattva aktív, akkor tudunk legkönnyebben pénzügyeket intézni. Ekkor érdemes fizetésemelést kérni. Ekkor érdemes banki dolgokkal foglalkozni. Ekkor érdemes ásni, és a földet érinteni, pl. palántákat ültetni a kertben.
Víz: Ez az érzelmek áradása, és a kapcsolódás energiája. Amikor a Víz tattva aktív, akkor érzünk benső késztetést arra, hogy felhívjunk embereket, vagy csak csevegjünk kicsit. Ekkor jobban megy a kapcsolódás, ekkor empatikusabban tudjuk megélni a másik embert, azaz könnyebben átérezzük az ő helyzetét. Ez az empátia, beleérzés segíti rendezni a konfliktusainkat.
Tűz: Nekikezdeni és véghez vinni dolgokat. Az emésztés és feldolgozás energiája is egyben. Amikor a Tűz elem aktív, akkor tudunk elkezdeni könnyedén egy új feladatot. Ekkor érzünk késztetést arra, hogy a nekünk fontos dolgokban előre lépjünk, folytassuk, újra lendületet adjunk az életünk bizonyos területeinek. Ez a könnyed és hatékony munka energiája.
Levegő: A gondolkodás energiája, a könnyedség minősége. Amikor a Levegő tattva aktív, akkor tudunk jól végig gondolni dolgokat. Ekkor tudunk jól logikusan következtetni. Minden olyan feladatot, mely józan átgondolást igényel, ekkor tudjuk könnyedén megtenni. Ekkor jutnak eszünkbe új ötletek, ekkor képes szárnyalni a fantáziánk.
Éter vagy Téridő: Ez a meditáció ideje. Ekkor tudjuk átérezni egységünket a természettel, és ekkor tudunk kitágulni, és megélni, hogy az idő önmaguk lényegét nem befolyásolja. Ez az imádkozás ideje. Annak az ideje, hogy megéljük az élő kapcsolatunk Istennel.
Az öt tattva 25 percenként váltakozik a természetben, így az öt tattva kb. 2 óra alatt fordul egy teljes ciklust – pont, ahogy a fák szívverése történik.
A tattvák változása a légzésünkben is tükröződik. A swara-jóga ősi tudománya felhívja a figyelmünket egy nagyon fontos dologra: az orrjáratban úgy változik a levegő áramlása-érintése, ahogy a természetben változnak a tattvák, méghozzá az alábbiak szerint:
- A levegő az orrsövényhez közel áramlik, amikor a Föld elem aktív.
- Az orr alsó részén áramlik, amikor a Víz elem aktív.
- Az orr felső részén, amikor a Tűz elem aktív.
- Az orrcimpákat érinti belülről, amikor a Levegő elem aktív.
- És amikor az Éter, akkor középen halad, és hátul érezzük, ahol a levegő érinti a garatot.
Ha ezt nem tudod jól érzékelni, egy tükröt közel tarthatsz az orrhoz, és arra rálélegezve a párafolt alakjából is következtethetsz arra, most épp melyik tattva aktív a természetben.
A tattvák periódusának tudatosítására létezik egyébként egy szuper telefonos applikáció is, a Tattwametro, ezt itt találod a Google Play áruházban, és itt az Apple Store-ban. Az applikációt érdemes úgy használni, hogy amikor megnézed rajta, épp melyik tattva aktív, figyelsz kicsit az orrjáratot érintő levegőre, és tudatodítod az érzést, milyen, amikor az adott helyen érinti az orrjáratot. Ezáltal az app csak mankó lesz ahhoz, hogy bármikor észlelhesd, épp melyik tattva aktív a világunkban.
Ha ezt sikerül észlelned, akkor ez segít úgy irányítani a napjaid, hogy az életed könnyű legyen. Olyan lesz, mintha felülnél egy szörfdeszkára, és engednéd, hogy az élet vigyen előre. Ráadásul meglehetősen sikeres leszel, és nem csak anyagi téren, hanem kapcsolataidban, szellemi téren, és a Teljességgel való kapcsolódás csodálatos, kitágító élményében.
A fák ezt tudják, és ezt a tudást segítenek nekünk átadni. Miden lélegzetvételünkkel az ő szeretetüket lélegezzük be. És amikor kilélegeznünk, azt majd ők fogják belélegezni, ezáltal magukba ölelnek minket is.
A kérdés nem az, hogy tudjuk-e ezt. A kérdés az: élünk-e vele.
Szerző: Bükki Tamás | 2026. máj 20. | Kiemelt, Tudomány és filozófia
Örültem az esőnek, mert ahogy esett, átéreztem a füvek és fák örömét – nagyon nagy volt már a szárazság. Amint az eső elcsendesedett, kiballagtam az erdőbe és bekuckóztam egy tölgyfa lábához. Elringatott a lombokról csöpögő víz hangja, és a nedves avar illata. Egyfajta békés ölelésben ringatóztam.
A ma reggeli meditációm után pedig elért hozzám egy kép, egy megértés, ami szerintem több, mint lelkesítő. Megmutatom.
Néhány éve, fizikusként vezettem egy kutatást, erről a Vízgyöngyök és az élet ritmusa c. írásomban olvashatsz bővebben. Ebben a kutatásban, többek közt azt kerestük, hogy képes-e a víz emlékezni, információt tárolni. Bár a jógik tudják, hogy a víz információt hoz, visz és tárol, mi a hagyományos tudományos módszertan eredményeire voltunk kíváncsiak. Vajon mit tud a víz?
Az elmúlt két évtized kutatásai a víz elképesztő tulajdonságait tárták fel. A vízmolekulák jelentős része ugyanis szeret apró, együtt rezgő gömböcskékké, ún. koherens domainekké szerveződni. Ezek az apró, kb. 200 nanométer átmérőjű vízgyöngyök pedig szeretnek egymáshoz kapcsolódni, láncokat, struktúrákat alkotni. A vízben az információt ezek a vízgyöngy láncok tárolják, méghozzá kvantumállapotukban. Szemben a víz rendezetlen, ún. dekoherens részével, ezek a vízgyöngy láncok képesek megőrizni és továbbadni a beléjük kódolt információt. A jelenség kvantumelektrodinamikai leírását a kutatók már kb. 2 évtizede kidolgozták. Pár éve, amikor ezzel a témával foglalkoztam, épp azon mesterkedtek, hogyan tudnának olcsó, szobahőmérsékleten is működő kvantumszámítógépet építeni a vízgyöngyláncokból.
A kutatásom során fény derült egy izgalmas kvantumbiológiai hipotézisre is: csak azok a szerves molekulák, például aminosavak, képesek részt venni az életfolyamatokban, melyek szerkezete olyan, hogy hozzá tudnak kapcsolódni a vízgyöngyök hálózatához. Ez megmagyarázhatja azt, hogyan tud összhangban működni a szervezet sok milliárd mikrobiológiai folyamata. Erről itt olvashatsz bővebben
Például minden emberben naponta kb. egy millió génhiba keletkezik. Minden kromoszómádat életed minden ezredmásodpercében enzimek szkennelik folyamatosan. Ha találnak egy génhibát, „szólnak” egy másik enzimnek, az odajön, kapcsolódik a DNS-hez, felnyitja a kettős szálat. Majd jön egy másik enzim, ami felismeri és kicseréli a rossz vagy sérült bázist. Ha elkészült, de csak akkor, jön a következő molekula, ami visszavarrja a DNS kettős szálát. Ez, és millió hasonló csoda történik benned is életed minden ezredmásodpercében. De vajon honnan tudják az enzimek, mikor ki következik és mit kell csinálni?
Úgy tűnik, hogy az enzimek nem csak a vízben, vagy a sejtplazmában lebegnek, hanem be vannak fűzve a vízgyöngyök hálózatába. Azaz tudnak egymásról. Nem függetlenek. És úgy tűnik, hogy ez az összekapcsoltság tart minket életben. Ha maradnának a génhibák, vagy ha a javítómechanizmus csak 99.999% hatásfokkal működne, alig lenne ember, aki megélné az 5 éves korát. Ez a vízgyöngyláncok által összekapcsolt molekuláris figyelő és javító hálózat 100%-os hatékonysággal működik.
Na de akkor miért betegszünk meg? Ó igen, itt jön a képbe az elme – mely nem az agy elektromos, neurális hálózatának mellékterméke, hanem finomabb, mégis anyagszerű.
A jóga tudománya – összhangban a szankja-filozófiával – úgy mondja, hogy a világunknak két alapvető minősége van, az Anyag, vagy Prakriti, és a Lélek, a Purusa. A Prakriti, azaz az anyag nem csak a tapintható, a szemeddel látható világot jelenti, hanem az észleléseidet, emlékeidet, gondolataidat, érzéseidet, azaz az elme tartalmakat is magában foglalja. Azonban az elme egyfajta finomabb szerkezet, mely nem származtatható az agy neurális hálózatából közvetlenül.
Rudolf Steiner ezt így magyarázza: képzeld el, hogy felázott a talaj a sok esőtől, és így a lábnyomod ott marad a sárban. Amikor valaki a gondolatokat, a gondolkodás folyamatát akarja magyarázni, és azt állítja, hogy ezek az agy termékei, akkor az olyan, mintha a lábnyomokkal akarna magyarázni téged, aki a lábnyomokat a sárban hagytad; mintha azt mondaná, hogy te azért létezel, mert itt vannak ezek a lábnyomok. Ahhoz, hogy járjunk, kell a föld, ami megtart; hasonlóképpen ahhoz, hogy gondolkodjunk, agyra van szükségünk, de nem az agy hozza létre a gondolatokat, és nem ebben rejlik a személyiséged sem.
Azaz az elme nincs hozzákötve az idegrendszerhez, és épp emiatt lehet az is, hogy a növények és a fák határozott intelligenciát mutatnak, annak ellenére, hogy nem rendelkeznek idegrendszerrel – ha érdekel a növényi intelligencia kutatás utóbbi évtizedben történt tudományos áttörése, Zoë Schlanger remek könyvét, a Fényevőket érdemes elolvasni.
Talán a vízgyöngyök hálózata felelős az elmetartalmakért? Ez tárolja az emlékeinket, gondolatainkat, egónkat, azaz személyiségünk sajátosságait?
Hozzám az a kép érkezett el, hogy még ennél is többek vagyunk – összhangban Steiner hasonlatával. Azaz a vízgyöngy struktúra sem te vagy. Ahhoz ugyanis, hogy legyél, mint tudatos, öntudatos lény, kell még valami, és ez a Purusa, a lélek fénye. Ezt elképzelheted úgy, mintha egy irányított fénycsóva megvilágítaná a vízgyöngyök hálózatát. Ez fénycsóva „lehel” életet beléd: megjelensz te, fizikai testeddel, a testedet fenntartó, csodálatos életfolyamat-komplexitással, gondolataiddal és emlékeiddel együtt.
Amikor leülök egy fához, vagy megérintem a nedves talajt, az élővilágon keresztül hozzákapcsolódom az egész erdőhöz. Ezáltal egy sokkal nagyobb, tágasabb intelligencia részévé válok. Ebben az állapotban máshogy létezem, az erdő magába ölel: erdőként vagyok jelen. Ez egy gyógyító állapot.
Mindez olyan, mintha valaki egy tágasabb, szélesebb részt világítana meg a vízgyöngy hálózatból. A hálózat ugyanaz, csak a tudatosság fényének intenzitása és fókusza változott.
Mindennapi tudatállapotunk szűk fénycsóvája miatt azonban önmagunkat fájdalmasan különálló lényekként észleljük. Világfájdalmunk, szenvedéseink, traumáink eredménye, hogy alaposan összekuszáltuk a dolgokat. Jelenleg benne ülünk nyakig egy polikrízisben – és majd’ mindenkiben ott a szorongás emiatt. És mit teszünk? Még inkább pörgünk, beletemetjük magunk a munkába, és csak fogyasztunk, fogyasztunk tovább. Én is, nem vagyok kivétel. A folyamat pedig gyorsul, mert ha elbújunk a valóság elől, ha elizoláljuk magunkat, még mélyebben megbetegszünk.
Angell Dear azt mondja, a valódi, mély gyász átélése a gyógyszer. Így ír erről a Levél a Földtől című írásában:
„Maga a gyász a gyógyszer. Amikor hagyjátok, hogy valóban megérezzétek azt, ami elveszik majd ebből a világból, valami megváltozik a testetekben, valami átszerveződik; valami ősi emlékezet ébred fel majd bennetek. Valami olyan, amit semmilyen mennyiségű információ, vagy érzés, például a felháborodás korábban nem érhetett el bennetek. A gyász újra összekapcsol. Hozzám kapcsol, magatokhoz kapcsol. Az az igazság, hogy ti nem a földön vagytok, Ti vagytok a Föld.”
Az erdővel való kapcsolódás épp azért gyógyító, mert kitágítja a tudatosság fénykúpját, azaz észlelhetővé teszi azt, hogy messze tágasabb lény vagy, mint azt korábban érzékelted. És ez a kapcsolódás olyan, mint felmenni a hegyre. Ha felmentél, többet látsz majd, és eleinte még jobban fog fájni az, amit látsz. Fájni fog az a sok élet, amit folyamatosan elpusztítunk tomboló őrületünkben.
Azután történik egy fordulat: ebben az összefonódottságban egy tágasabb intelligencia kezdi gyógyítani azt, ami benned a betegséget kiváltotta, ami minden esetben egy gondolati minta, amitől sehogy nem tudsz másképp szabadulni.
Ezt a rejtett gondolatot, melyre a gyász vitte a figyelmed, a természettel való kapcsolat képes átírni; ezáltal a tudatosság fénye lényed egy még nagyobb részét teszi majd elevenné. Ebben az elevenségben a korábbi traumák lenyomatai fokról-fokra feloldódnak; nem tűnnek el, de nem lesz jelentőségük többé. És azt az oldódást követi a test gyógyulása. De valami több is történik:
Rájössz, a Praktiti, az Anyag és Elme, és a Purusa a Lélek, sosem volt különálló, ezek ugyanannak az őserőnek két aspektusa. Amikor ennek egységét átéled, ez az Opus Magnum, ez Isten tapasztalata.
Ehhez a tapasztalathoz nem jut el azonnal az ember. Amikor Jézus azt mondta, hogy „senki nem mehet az Atyához, csak énáltalam” nem arról beszélt, hogy ehhez az egységélményhez kereszténynek kell lenned, és az evangéliumokat kell hallgatnod a templomban vasárnaponként. Arról beszélt, hogy a tudat fénykörének tágítása fokról fokra, kvantumállapotról kvantumállapotra ugorva történik. Egyszer úgy látod magad, mint akit összenyom a sok napi feladat. Aztán egy meditációban, vagy a fák társhálózatához kapcsolódva szintet lépsz: kitágulsz, azaz kitágul a vízgyöngy hálózatot bevilágító fénykör is.
Aztán egyszer csak még tovább lépünk: belefonódunk a mesterek társhálózatába. Majd tovább, és egybefonódunk Krisztussal – egy még tágasabb fénykör tágulásban, azaz önismereti mozzanatban. És egyszer csak ez is tovább tágul, és azok leszünk együtt, akik mindig is voltunk: Életfény.
Szerző: Bükki Tamás | 2026. máj 10. | Kiemelt, Spirituális hangos novella
Ray Bradbury csodálatos novelláját Gálla Nóra fordította magyarra, én pedig felolvastam Neked. Íme:
Szerző: Bükki Tamás | 2026. márc 24. | Kiemelt, Tudomány és filozófia
Évek óta figyelem a kertünk fügefáit. Későn rügyeznek, májusban, óvatos élőlények. A rügyekből rögtön megjelennek az apró zöld fügécskék és a levelek. De sehol egy virág. Aztán Bianca zseniális cikkét olvasva végre megértettem, mi a helyzet:
„Amit fügének nevezünk, valójában egy szikóniumként ismert képződmény: egy üreges, húsos kamra, amelynek belsejét több száz apró virág béleli, amelyek mind befelé néznek, így rejtve vannak a szemünk elől.”
Bianca írásban szó van a banyanfáról is, ami a Bhagavad-gītāban említett aswatthafa. Ez az a fa, amiről azt mondja Krsna, hogy „az égben vannak a gyökerei”.
A fotón egy banyanfa, vagy aswatthafa látható, fényképezte: Brandon Green (Unsplash)
Mit jelent ez a fordított fa pontosan?
Bhagavad-gītā, 15. fejezetének, azaza A legfelsőbb lélekhez vezető útnak, 1. szútráját Dr. Baktay Ervin így fordította magyarra:
„A Magasztos: Hallottál az örök életű asvatthafa értelméről: gyökerei felül vannak, ágai lent terjednek szét, a Szentírás ősi igéi jelentik a leveleit, s annak, ki ezt tudja, méltán Véda-ismerő a neve.
Amikor odalépek egy fügefához és megérintem a törzsét, valami szokatlant tapasztalok: egy felülről áradó, és balforgású energia örvénybe kapcsolódom bele. Ha befelé figyelek, valóban fénylő, égbe nyúló gyökereket tapasztalok. Ez az érzékenység a növény és éteri világ felé kiművelhető, számomra ezt a jóga gyakorlás hozta el, de más módjai is vannak.
Egy ilyen égben gyökerező fa az emberi életet támogató két féle energiafolyam egyikét hordozza és hozza el az embernek: ez az energia áramlás Sivához, vagy az Atya energiájához kötődik, és épp azt az energiát hozza mozgásba bennünk a fügefa. Ez a Fény ereje, a Paradicsomban növekvő Tudás fája.
Milyen fák mozgatják még ezt az esszenciális fordított időt és energiát?
Tapasztalatom szerint: a nyír és a gyertyán – nem véletlenül mentünk most vasárnap, Húsvét előtt az Erdőmeditáció oktató képzés évfolyamával ezekhez a fákhoz meditálni. Hasonló energiát mozdít még a cseresznye, a diófélék, az éger, a fenyőfélék és a tiszafa is. Délre utazva pedig a pálmafák nagy része is ilyen.
Tehát nem csak a füge földi megjelenése számít, bár a füge gyümölcse benne a virágokkal, vagy a banyanfa léggyökeri eléggé meghökkentőek, hanem éppannyira fontos a fügefa-ember kapcsolódásban megjelenő különleges energia, és az így megtapasztalható fordított idő.
Mitől lesz fordított az idő?
Az előrefelé áramló időt mindannyian jól ismerjük. Mindennek, amit teszek, a jövőben következménye lesz. Felemelek egy tollat, majd leejtem, ami rövid idő múlva a földön csattan. Ezt kauzalitásnak is nevezik, azaz az okot követi a következmény, az okozat, és épp ez a láncolat hozza létre a mozgást, amit az idővel jellemezhetünk.
Azonban van egy másik, egy fordított időfolyam is, ahol az okozat megelőzi az okot. Ez olyannyira létezik, hogy a fizikusok a részecskefizikai folyamatok számolásánál kalkulálnak is vele. Ha az ok a jövőben van, akkor nem tudjuk, hogy ami most történik, az miért történik; ez egyszerűen a jelenben kideríthetetlen.
Ez az emberi életben is megjelenik, az akarati impulzushoz kapcsolódik. Az akarati impulzus így nyilvánul meg: megyek az utamon, valami vonz, nyílik a mellkasom, lelkes vagyok, de ha megkérdeznek, miért teszem ezt vagy azt, igazából nem fogok rá tudni felelni. Minden valódi hivatás választás, minden emberi küldetés az akarati impulzusból merít, és a fordított idő- és energiafolyamhoz kapcsolódik. Minden hitnek és a jövőbe vetett mély bizalomnak ez a gyökere, égi gyökerei vannak.
A boldogság nem öröm, valami más
Ha valaki nem fürdik meg tudatosan időnként a fordított időfolyamban, nem lehet boldog. Ugyanis ehhez a fordított időfolyamhoz kapcsolódik a valódi boldogság élmény is, az ánanda, aminek nincs sem oka, sem ellentéte. Minden emberi lény konstrukciója olyan, hogy hozzáférése van az ánanda boldogságához, de többnyire ez a hozzáférés blokkolva van. A kaput például a mélyrelaxáció, azaz a jóga-nidra nyitja meg.
Ezzel szemben az előrefelé áramló időhöz, ami a mindennapok alap tapasztalata, nem kötődik boldogság, csak mulandó öröm vagy elégedettség. Lehetek szorgos vagy szerencsés, és szert tehetek jó pozíciókra, hatalomra vagy épp vagyonra. Mindez okozhat időleges izgatottságot, örömet, elégedettséget, de tartós boldogságot soha nem fog hozni.
Az előrefelé áramló idő ugyanakkor nélkülözhetetlen – ez maga a Földanya ölelése, a Shakti ereje, ez az élet pezsgése, a szerelem ereje, a fellendülés és mélyrezuhanás, ez a dráma és a katarzis; ez betegít meg, ez tart életben, ez gyógyít, ez ringat el, és ez erősít meg. E nélkül nincs cselekvés. Azonban ez az erő is a fordított energia és időfolyamból indul útjára, az Atyából bontakozik ki.
Szóval mindkettő idő- és energiaáramlat egyaránt fontos minden emberi lénynek. A belégzésed követi a kilégzés, és azt követi a belégzés. A két időáramlat összefonódik bennünk, ez tart életben, és ez ad értelmet az életünknek.
A fügefa által felerősített fordított idő tapasztalata nélkül nem születik valódi megismerés. Nem véletlen, hogy Gótama Buddha is egy fügefa (Ficus religiosa) alatt világosodott meg. Itt értette meg a földi szenvedés valódi okát, és látott rá arra, hogyan lehet ezt a szenvedést feloldani.
fotó: Rutpratheep Nilpechr, Unsplash
Azon túl, hogy a füge virágai a gyümölcsön belül vannak, történik itt még valami rejtett csoda. Bianca így ír erről:
„A füge csak egy rendkívüli partnerség révén marad fenn. Minden fügefaj a saját apró beporzó darázsára (Agaonidae család) támaszkodik, hogy beporozza a szikoniumban megbúvó virágokat. E rovar nélkül a fa nem tud szaporodni. A fa és a darázs több tízmillió év alatt együtt fejlődött […]
A nőstény darázs egy keskeny nyíláson keresztül jut be a fügébe, gyakran elveszítve szárnyait és csápjait a folyamat során. Miután bejutott, beporozza a virágokat és lerakja petéit, és ezzel véget ér az életciklusa. A füge enzimeket termel, amelyek teljesen lebontják a testét. Mire a füge megérik, már nem marad felismerhető darázs. Csak tápanyagok, amelyek visszaszívódtak magába a fügébe. Soha nem hagyja el a fügét, és szó szerint részévé válik annak, amit az utódai maguk mögött hagynak, amikor kibújnak, és virágport visznek az egyik fügéről a másikra.”
Szóval menjetek meditálni fügefához, vagy egy nyírhez, gyertyánhoz, égerhez, dióhoz vagy cseresznyéhez időnként.
És keressétek meg magatokban a bennetek nyíló virágokat!
Szerző: Bükki Tamás | 2026. márc 13. | Kiemelt, Tudomány és filozófia
Jim Palmer zseniális cikke, a Ghost in the Machine (Szellem a gépben) inspirálta ezt az írásomat, az alábbi idézetek ebből az írásból származnak.
„Egy olyan kultúrában élünk, amely az egészség megszállottja, és csendben retteg az élettől.” – írja Jim.
Bárhová is nézünk, a testi, mentális, lelki és spirituális egészség tűnik elénk, mint egy délibáb, ami felé csak menetelünk, menetelünk és közben egyre inkább sejtjük, el sosem érhetjük.
Ugyanakkor az élet minden kellemetlenségét igyekszünk elkerülni. A beteg embert gyorsan ki kell kúrálni a bajából, minél egyszerűbben, gyorsabban, ha lehet, pár pirulával. A gyászt pedig hatékonyan „fel kell dolgozni”, hogy ne zavarja túl soká a hangulatunk, és hogy így a gyászoló ismét termelékeny tagja lehessen a társadalomnak.
Jim valami nagyon másra hívja fel a figyelmet:
„Az egzisztenciális egészség ott kezdődik, ahol ez a terápiás fantázia összeomlik. Azzal a felismeréssel kezdődik, hogy a kellemetlenség nem akadálya az értelmes életnek, hanem annak alapvető feltétele.”
A Fantomata fogalmát Stanislaw Lem vezette be, aki 1964-ben előrevetítette a virtuális valóságot. A Fantomata nem egy technológia, sőt, nem is egy kütyü, hanem valami, ami
„akkor jelenik meg, amikor egy kultúra úgy dönt, hogy az emberi lét alapvető problémája a kényelmetlenség, és hogy a megoldás az irányítás.
A Fantomata egy olyan világot ígér, ahol semmi sem történik meg igazán, semmi sem ér véget, és semmi sem köt minket visszavonhatatlanul. Mélység nélküli biztonságot és tét nélküli élményt kínál.”
Amikor az ember elhagyja a Fantomata világát, szembe kell néznie azzal, ami elől menekült. Vissza kell szereznie a bátorságát, hogy egy olyan világban éljen, ahol van, hogy valami fáj, és lehet, hogy nem fogja tudni orvosolni senki. Szembe kell néznie azzal, hogy „a szerelem a veszteség, a felelősség pedig a kudarc kockázatát hordozza magában”.
Ahhoz, hogy ebből a virtuális világból kiemelkedhessünk, fel kell ismernünk, hogy a puha, nyűg és fájdalommentes élet, a kipárnázott élet hozza a valódi szenvedést. Rettegünk a ráktól, miközben nézzük a megindító filmeket, és örülünk, hogy ez nem a mi valóságunk; de nehogy az legyen. Rettegünk a háborútól, de közben milliószám öljük az ellenségeket a videójátékokban, sopánkodunk a híreken, vagy nézzük azokat az akciófilmeket, ahol percenként meghal pár ember erőszakos halállal; de rettegünk, mert mi lesz, ha elér minket a háború? A Fantomata puha világát kibéleli a szenvedés.
„A Fantomata egy régi vallási fantázia világi változata: megváltás szenvedés nélkül, transzcendencia átalakulás nélkül.”
Évekig jógaterapeutaként praktizáltam, de abbahagytam. Annak ellenére abbahagytam, hogy meggyőződésem továbbra is, hogy a jógaterápia egy szuperhatékony, tudományosan igazolt terápiás út. Mi történt? Jöttek a paciensek, hozták a bajaikat. Többnyire jógaterápiára azért jön valaki, mert kiábrándult a hagyományos orvoslásból, jó esetben szeretne meggyógyulni, és keres valami útmutatást, hogy mit is csináljon ehhez pontosan. És én adtam nekik gyakorlatokat, de mindig hozzátettem: végezzék ezeket szádhanaként, azaz gyakorolják naponta, kitartóan (hónapokig, évekig) jókedvvel és hittel. És ne azért gyakorolják – kértem őket –, hogy majd ettől meggyógyulnak. Őrület nem? Azt mondtam nekik teljes meggyőződéssel: a szádhanájuk mintegy mellékhatása lesz majd a gyógyulás. De az is lehet, hogy nem gyógyulnak majd meg, de végül is sokkal egészségesebbek lesznek. Ez is őrület, nem?
Mit mondjak, 100 emberből talán, ha 1-2 értette meg. Onnan tudtam, hogy nem értették, hogy nem gyakoroltak. Kifogások bőven voltak: annyi minden volt a napokban! És hogyan lehetne beiktatni azt a napi 30 perc vagy 1 óra gyakorlást?! Szinte képtelenség! Akkor egyszerűen nem értettem, mi lehet a baj. De hiszen betegek voltak! Voltak, akik nem is kicsit! Hogy lehet ez? Elhatároztam végül, hogy abbahagyom.
Most értem meg teljesen: bele vagyunk gabalyodva nyakig a Fantomatába. Én is, igen, olykor én is, naná. Mert itt az élet puhának, és fájdalommentesnek tűnik. Az emberek többnyire jógázni is azért akarnak, hogy a testük fitt és rugalmas maradjon, azaz az élet tartósan puha, vagy újra puha, fájdalommentes és kényelmes legyen. Amikor nem gáz, nem jógázom – én is hajlamos vagyok rá.
Csakhogy a jóga nem erről szól. A jóga a valósággal való intenzív kapcsolatról szól, ami olykor a legkevésbé sem puha és fájdalommentes. Egy minőségileg más állapotot hoz el, ha jógázik az ember rendszeresen. Amikor arról beszél egy jógi, hogy túljut valaki a szenvedésen, az nem azt jelenti, hogy nem szenved többé. Egyszerre szenved, mert a test fáj, de az, aki Önmaga, aki sokkal tágasabb, mint a test, nem szenved, hanem van. Túl az élet hömpölygésén, időtlenül.
Jézus tudta, hogy az Atyához tér vissza, sziklaszilárdan tudta, és mégis végigszenvedte a kereszthalált. Hát nem döbbenetes? Biztos sok minden mást is tett kereszthalála által, de egyet mindenképp: tudatosította, hogy a valódi életet és sorsot – azaz tetteink következményét is! – bátran fel lehet vállalni, megélni, és ez hozza el a fejlődést és a transzcendenciát, de egyben ez az út összefonódik a szenvedéssel.
És mindez nem azt jelenti, hogy esztelenül szenvedni kell. Annak ellenére sem, hogy a szenvedést magunk okozzuk magunknak, mert beszűkültségünkben nem tudatosítjuk, hogy az a másik ember is mi vagyunk, akinek ártunk vagy ártani szeretnénk, vagy nem tudatosítjuk, hogy a természet életközössége is mi vagyunk, vagy épp az erdő, ahol folyamatosan bőg a láncfűrész.
Csak hogy értsd, megmutatom, mit történt velem a minap:
A családom már 2 hete eléggé beteg volt, mindenkit ledöntött egy vírus. És remekül álltam a sarat. No lám, rajtam nem fog ki! Aztán a hétvégén felmentem egyedül egy nagyot túrázni a magas Börzsönybe – kicsattanó életenergiával. Hosszú és szép út volt. Az Esztergályos gerincén favágók furgonjára bukkantam, körülöttük a kivágott bükkök. A furgon ott állt elhagyottan. A nyitott platón ott volt két teli kanna láncolaj, és egy nagyobb kanna benzin. Ahogy ott álltam a furgon mellett, elfogott az indulat! – aki régebb óta ismer, tudja, egy ideje intenzíven foglalkozom azzal, hogy a tar- és végvágást erdőmegújításnak nevező életpusztító gyakorlat megszűnhessen. Ahogy ott álltam, és néztem a kivágott bükkök friss, fehér húsát, egyre dühösebb lettem, és elkezdem azon gondolkodni, hogy most fogom magam, lelocsolom a furgont benzinnel és itt helyben felgyújtom. Percekig álltam ott, ezt latolgatva. Azután sóhajtottam egyet, és tovább indultam.
Jézus azt tanította, hogy nem az betegíti meg az embert, ami bemegy a száján, hanem ami ott kijön. Én hozzáteszem: meg amit gondol. Másnapra lázas lettem, és 3 napig gyötört a láz. Nem volt könnyű, annak ellenére, hogy tudtam, hogy a betegség és a láz azért jött, hogy kiégesse belőlem azt az agressziót, ami a túrán a felszínre jött. Azért jött felszínre, mert vettem a fáradtságot és felmentem a hegyre. És azért kellett kiégnie, mert ez az agresszió nem szolgálja jól az élet és az erdők ügyét. Szóval nehéz napokon vagyok túl, de nem cserélném el ezt a tapasztaltot semmiért.
Jim cikke zseniális, mégis hiányolok belőle valami fontosat, a gödörből kiemelő erőt: azt az erőt, ami az embert ráveszi végül is a „hegymászásra”. Ez az akaraterő, ami elhív az útra. Nem tudod miért mész, csak mész, és lelkesen teszed, amit tenned kell.
És ehhez a benső erőhöz kötődik valami lényeges: a létöröm, az ánandá. Az ánandá az az öröm, aminek nincs feltétele és nincs ellentéte. Aki felvállalja az utat, és megdolgozza magát érte, tapasztalatból mondom, ez is elérhetővé válik. Ez minden ember képessége, mert minden ember létkonstrukciójának alapvető része. A jóga képes arra, hogy megnyissa ehhez a benső kaput. Az erdő is képes rá; meglepő, de vannak fák, akik ehhez adnak hozzáférést.
Csakhogy a Fantomata bizony ott van, jelen van.
A jógát gyakorolni kell, méghozzá naponta és kitartóan – és bocs, hogy ezt mondom, nem elég heti egyszer. És az erdei csendes túrához is fel kell kelni reggel, és el kell jönni, és vállalni kell azt a kellemetlenséget, hogy meg kell mászni majd a hegyet. Egy hegyet, mely lényegében ugyanazt az erőt képviseli, ahová Jézus húsvétkor, létörömben, ánandában ragyogva visszatért.
Szerző: Bükki Tamás | 2026. febr 08. | Kiemelt, Spirituális hangos novella
Emlékszem, friss diplomás fizikus voltam, a kísérleti-fizika tanszéken doktorandusz. Egyik ismerősömnek nehezen ment a fizika a főiskolán, megkért, hogy segítsek neki. Jól van! – egyeztem bele. Be is jött, bevettük magunk az egyik tanszéki szobába, és én elkezdtem neki magyarázni a Maxwell-egyenleteket, azaz az elektromágnesesség rejtelmeit. Hallgatta, hallgatta, kissé félrefordított fejjel, majd megállított.
– Tamás, van olyan képlet, amit ha megtanulok, mindent tudok? Amiből minden következik?
Megállt a kezemben a filctoll. Rámeredtem. Úr Isten! Hogy gondolhat valaki ekkora ostobaságot?! Az életre és mindenre mi az egyszerű válasz? 42? Jó pár mély lélegzet. Majd viszonylag higgadt hangon mondtam:
– Nincs. Folytathatjuk?
Bólintott. Nem figyelt. Pedig a Maxwell-egyenletek tényleg szépek; feltárják, hogyan keltenek az elektromos örvények mágneseseket, és a mágneses örvények elektromos örvényeket. Az egyik hat a másikra, az visszahat az egyikre, minden összefűződik, és a végén megjelenik: a Fény. Hogy lehet, hogy ez az ember, aki mélyen vallásos, nem érdeklődik a Fény iránt?
Sok-sok év telt el. A váci könyvtárban bóklásztam a minap, és ráakadtam egy vékony kis kötetre. Elmer István írta. Hallottál már róla? Én nem. Pedig a fülszöveg alapján 40 önálló kötete jelent meg. Ennek a könyvnek az volt a címe: Bóják az áramlatban – novellák. Hazavittem, ma reggel olvasni kezdtem. És rábukkantam benne A képlet c. novellára.
És ekkor megértettem, mit keresett rajtam annak idején az ismerősöm. Annyira szép, hogy úgy határoztam, felolvasom Neked – mindössze 6 perc meghallgatni. Valóban többet mond el a Fény természetéről, mint a Maxwell-egyenletek.
„A képlet, olyan egyszerű a világ képlete, elmondhatatlanul egyszerű…”
Elmer István: A képlet c. novellája az következő kötetben jelent meg: Bóják, az áramlatban; Cédrus Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó, 2018.
