A Fény korának hajnalán

Útmutatásommal megkönnyíthetem fizikai útjukat, és így könnyebben tudnak majd befelé figyelni, oda, ahol a valóban fontos dolgok történnek. Azonban nem vezethetem el őket legbenső Szentélyükbe. A Halak a "halálon" átvezető út.

Most letettünk mindent, ami túlhaladott, amit cipeltünk magunkkal. Könnyűek vagyunk, tágasak, szabadok. Készek vagyunk a csodálatos élet új kalandjára. Új tapasztalatokra. Megismerésekre. Kapcsolatokra. Hiszen az egész élet kapcsolatokról szól. Kapcsolódunk a testünkhöz, érzéseinkhez, elménkhez. Másik emberhez, tárgyakhoz, a természethez. Istenhez. Minden kapcsolat. /Szép Ferenc jóga mester/

Ahol a párhuzamosok egybeérnek c. könyvemben írok a Szűz-Halak zarándoklat felfedezéséről és ennek jelentőségéről. A Szűz és a Halak csillagkép levetül a magas Börzsönybe. Mit jelent mindez? 

Szűz-Halak egy beavató út, általa összekapcsolódik benned a Föld és az Ég; teret ad arra, hogy megszülethessen benned a Krisztusi minőség. Ennek átélése megkönnyíti, hogy egyre inkább úgy tekints a körülötted élő emberekre, mint fivérekre és nővérekre. És lehetővé teszi, hogy a világban a körülötted épp zajló életeseményekben felfedezhesd a Fényt, a spirituális növekedés jeleit és csodáját.

Úton az Al Richához

2021. január 2-án indultam fel az Al Richához, a Halak csillagkép két ágát összekötő ragyogó csillagponthoz. Tíz kíváncsi, nyitott társam döntött most úgy, hogy elkísér ezen az úton.

Bevallom, kicsit aggódtam a túra miatt, mert az év utolsó napjaiban újra elkezdett fájni a jobb térdem. A térdem októberben megsérült, erről írtam a Gyógyító rezgések c. írásomban. A térdem ugyan meggyógyult, de nemrég újra bejelzett. Vajon bírni fogja, vagy alig tudok majd levánszorogni vele a hegyről?

Mindazonáltal tisztán értettem ennek üzenetét: az alázat fontosságára hívta fel a figyelmem. Arról szól, hogy ezeken az utakon én legfeljebb külső vezető lehetek. Útmutatásommal megkönnyíthetem fizikai útjukat, és így könnyebben tudnak majd befelé figyelni, oda, ahol a valóban fontos dolgok történnek. Azonban nem vezethetem el őket legbenső Szentélyükbe. Oda mindenkinek saját elhatározásából kell elindulnia, saját akaraterejét megérezve kell eljutnia úgy, hogy segítséget kér hozzá saját benső Vezetőjétől.

Egymást segítve, könnyedén

Az út sárral kezdődött, sok sárral, de ennek ellenére járható volt. 

Indulásunk kezdetén arra kértem a csoportot, hogy maunában, azaz csöndben jöjjenek fel velem a Hegyre, ahol az Al Richa csillagpontját elérve rövid meditációt tartunk majd. 

Mielőtt indultunk volna, az egyik társam odajött hozzám, és súgva mondta, hogy nagyon nincs jól. Szokatlanul és ijesztő módon felszaladt a pulzusa. Ránéztem, finoman remegett. Átöleltem. És ahogy csöndben így voltunk, eszembe villant, hogy a legfontosabb dolgot elfelejtettem elmondani a csoportnak.

Az erdő minden fája összekapcsolódik. Az egész erdő egyetlen ölelésben kapcsolódó, együtt lélegző gyönyörű élőlény, mely így óvja-tartja azt a szent helyet, ahová belépni készülünk. Hálát adtam ennek az emberi ölelésnek, amely most épp erre emlékeztetett. Megkértem hát a társaimat, válasszanak egy-egy fát, érintsék meg, és kérjenek bebocsátást az erdőtől, és támogatást az útjukon. Így is tettek. Ez tette lehetővé, hogy könnyű legyen az utunk, és valóban eljussunk oda, ahová elindultunk.

Igyekeztem egy közepes, követhető ritmust adni az utunknak, mely minden lépéssel egyre magasabbra emelt minket. Igyekeztem figyelni rájuk, mégsem vettem észre valami fontosat. Milyen jó, hogy ismét ott volt egy társam, aki segített rendbe tenni a dolgokat. 

Volt velünk egy idősebb férfi, aki le-lemaradozott, mint kiderült azért, mert elkezdett fájni a csípője. Én csupán bíztattam, és nem tettem volna mást, legalábbis egyelőre – annyira a vezetésre figyeltem, hogy elvesztem benne. Amikor mondta nekem egyik társam, hogy adhatnánk neki egy nordic botot, én csak bólintottam, de nem tettem semmit. Azt gondoltam ugyanis, ez a férfi biztos büszkeségből nem fogadná el; majd később, ha felérünk a kereszthez, majd odaadom esetleg az enyémet. Bevallom volt bennem félelem is attól, ha odaadom a saját nordic botjaimat, ami nagyon kíméli a csípő és térd ízületet, az én térem fog végül nagyon megfájdulni a többlet terheléstől.

Ez az érzékeny társam azonban megelőzött, nem várta be, hogy mire jutok a saját racionalizáló, okoskodó démonommal. Cselekedett, odament ehhez a társunkhoz, és egyszerűen odaadta neki az egyik botját.

Korábban azt hiszem szégyenként éltem volna meg ezt – a szégyen az egyik legmélyebb életenergia állapot. Most azonban nem jött szégyen, hanem őszintén örültem, hogy volt köztünk valaki, aki helyettem jókor és jót cselekedett. Példamutatóan járt el. 

Odasétáltam a fájó csípőjű társunkhoz, és odaadtam neki mindkét botomat, hogy próbálja ki így. Mert ahhoz, hogy a csípőjét tehermentesítsük, és így ne annak fájdalma vigye el a figyelmét a fontosabb dolgokról, mindkét botra szüksége lesz. Bár kicsit vonakodott, ráállt a dologra, és hamar ráérzett, mennyivel könnyebb így, milyen felszabadító. 

Mikor a túra végén visszaadta a botokat, azt mondta, annyira jól van, hogy akár egy újabb körre is szívesen elmenne. Nem mondtam ott el neki a másik csodát: az én térdem is tökéletesen van, egy csöppet sem fájdult meg végül az úton.

Halak: a halálon átvezető út

Így jutottunk egymást tanítva, segítve, kiegészítve egyre feljebb a Hegyre. A sarat felváltották a gyönyörű fehér hófoltok, melyek egyre sűrűbben borították a megfagyott barna avart. Ahogy az Al Richához vezető emelkedő spirális út utolsó szakaszát jártuk, a hófoltok összeolvadtak, és visszaverték a fátyolfelhős égből átszűrődő napsugarakat. Ragyogó, tiszta volt az idő – átmosott és felpezsdített.

Halak két ága, melyet ez a csillagpont kapcsol össze, eltérő minőséget képvisel. Jelenleg a tavaszi napéjegyenlőség a Halak „vízszintes”, keleti ágára esik. Ez a tisztulás útja. A benső tisztulás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy kibontakozhasson emberi lényünk magasabb, örömteli minősége. 

A boldogságot, melyet az emberiség évezredek óta keres, nem a tárgyak és rangok, a látszat hatalom megszerzésével és halmozásával lehet elérni. A hatha jóga rendszeres gyakorlása pont ezt a nélkülözhetetlen benső tisztulást szolgálja. Bár mindez jóga nélkül is megtörténik, a jóga számottevően felgyorsítja és megkönnyíti a folyamatot; nem szükséges ugyanis, hogy a szenvedés vigyen el minket a helyes gondolkozáshoz és életvitelhez, és tudatosságunk kitágításához. 

Halak „függőleges” Tejút felé néző ága a kozmikus tudás és a Megváltó Földre érkezésének az útja. A tavaszpont épp erre a tengelyre esett, amikor Jézus a Krisztus leszületett közénk.

A Pisces (Halak) … mely során a test, a lélek, s a szellem erői (három nap, – három sík!) átminősülnek, a helyükre kerülnek azért, hogy a Megváltó megszülethessen belül, mindhárom síkon! A világ most érzékelhető valóban egységként. A lélek az átminősülés folyamatában a múlt használhatatlanná vált ideáit leteszi, s így új „életre” kel, de a „régi” meghal. A Halak ezért a „halál” jele. Ez a halálon átvezető út. /Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei/

Mi változik?

Ha nyitottsággal járod ezeket a különlegesen erőteljes energiájú, rezgésű pontokat, hozzásegítenek, hogy szintet léphess. Mi változik, amikor ez megtörténik?

Az életed történéseit teljesen más perspektívából kezded szemlélni. Minden ember és az élő táj minden részlete tanítómestereddé válik – és ezáltal válsz valóban Egészségessé.

Dr. Szvámi Mudrarúpa orvos és jógi ezt a meglepő kijelentést tette egyik kurzusán:

Az egészség nem a betegség hiánya. Az egészség az, hogy mindent, ami velem történik, pozitív, előremutató impulzusként vagyok képes szemlélni.

Ezen az évkezdő Al Richa spirituális túrán feltűnt valami még, ami nagyon fontos, és mélyen reményt keltő: tele volt a hegy emberekkel. Volt, aki egyedül, de legtöbben kisebb-nagyobb csoportokban járták a hegyi utakat. Jókedvű, ragyogó arcú emberekkel volt tele az erdő!

Amikor leértünk a hegyek lábánál fekvő parkolóhoz, megdöbbentő látvány fogadott. Ott, ahol hétvégén is csak max. pár autó szokott parkolni, most legalább 100 vagy még több autó volt. Az emberek özönlöttek ki a hegyekbe, pedig sár volt, és felhős volt az idő. 

Milyen csodálatos, hogy ennyi embernek fontos, hogy így kezdje ezt az Új Évet, megfürödve az erdő békéjében, és hogy átmossa egész szervezetét a tiszta levegő! 

Ez számomra egy félreérthetetlen jel: hatalmas pozitív változás indult el. És tudom, így is folytatódik, nem lehet másképp, hisz a sötét kor, a Káli júga véget ért, és immáron az emberiség felemelkedő, Fényt hozó korszakába értünk. 

Ha többet szeretnél erről olvasni, és mélyebben megérteni, mi a jelentősége ebben az emelkedő folyamatban mindannak, ami most körülöttünk történik, szeretettel ajánlom a figyelmedbe az Ahol a párhuzamosak egybeérnek – beavató zarándoklat, tudomány és spiritualitás című könyvemet.