Műszaki szakközépbe jártam, mielőtt fizikus lettem, bevallom töredelmesen. Aztán találkoztam csak a jógával és lettem jógaoktató. Szóval mondhatnánk: igen, valóban, egy lekerekített sarkú kocka vagyok, de élvezem.
Volt a középsuliban anyagismeret óránk is, bizony, évekig. Hogy miről volt szó, azt már nem tudnám megmondani, egyetlen sztorira emlékszem csak: idős tanárunknak volt egy szavajárása, ezt mondta lépten, nyomon: „Na kérem!” A fiúkkal pedig elhatároztuk, számolni fogjuk, striguláztuk a füzet margóján az elhangzott nakéremeket. Az egyik óra vége felé felerősödött a zaj, pedig szigorú ember volt az öreg: „kilencvenhét, … aszta, kilencvennyolc…, figyeljetek!…, kilencvenkilenc… és…. és …. száz!!!”. A száznál egy emberként üvöltött fel az osztály!
A középsuli után gyorsan fizikus lettem, mert többre vágytam, mint legózni, azaz kész alkatrészeket egymásba dugdosva építeni a világom, és persze volt más, súlyosabb motivációm is. Mindenesetre szerettem volna megtudni valami emlékezetes, értsd: örökérvényűt az anyagról. Az egyetemen még olyan szak is volt, hogy szilárdtestfizika, meg kondenzált anyagok fizikája – ígéretes, nem igaz?! Hát ott csak tudnak már valamit? Valami maradandót, és igazat, úgy értem. De semmi! Vagy csak szánalmasan rossz a memóriám? – az is lehet.
Apropó: a Vákuum kereskedők c. novellámat olvastad már? Arról szól, hogy milyen az, amikor a semmi megsemmisül. Még az egyetemi évek alatt írtam derűs kínomban.
Felháborító azt látni, hogy a sok anyagtudós semmit sem tud az anyagról? Vagy az, hogy valakinek van pofája ilyet állítani?
Az egyetemen betévedtem egy tudományfilozófia szemináriumra, ahol végre fiatal tanárom kimondta a lényeget: remélem senki sem hiszi maguk közül, hogy létezik olyan, hogy elektron! Az elektron – amint az kiderült – egy végtelen kicsi dolog, ami van, hogy nem is dolog, hanem egy hullám. És ha éppen részecske, azaz végtelen kicsi dolog, kiderül, hogy van pofája forogni maga körül, bár nincs olyan hogy önmaga, sőt, bár végtelen kicsi, van pofája a tömege jelentős részét az egész világegyetemben szétkenve tartani. Na kérem! Azért ez elég abszurd, nem? És ilyen abszurditások hemzsegnek-nyüzsögnek benned megszámlálhatatlanul! Annyira abszurd dolog, mint az anyag, a világon sehol sem létezik!
Na igen, persze – csapsz az asztalra joggal – de ezt mégis, hogy képzeled? A reggeli kávémat te csak ne vitasd el! Az jár nekem, függetlenül attól, mennyire abszurdok az elektronjai. Meg amblokk az egész.
Jó-jó, akkor a reggeli kávéd maradjon, külön terület. De akkor szedjük kicsit szét, miért is mondom, hogy a fizikusok semmit sem tudnak az anyagról.
Kaczvinszky József A hét bevatásban, rögtön az elején elmagyaráz egy fontos élettapasztalatot: ahogy haladsz előre a világ- és önmegismerésben, mindaz, amit tudni véltél, időről-időre, pontosabban újabb és újabb beavatási szintre érve összeomlik. Az egész világképed újra és újra darabokra hullik. Egyszerűen nem maradhatsz meg a koncepcióidnál. Nem ragadhatsz bele egy nézőpontba.
Akkor most mi az igaz, létezik anyag vagy sem? – véded a kávédat jogosan.
Amikor elalszol, más ember leszel? Aki vagy, eltűnik? Dehogy, csak egy más tudatállapotba kerülsz. Máshogy viselkedik az anyag az álmodban? Repültél már álmodban? Átmentél falakon? Más lesz a tested? Persze hogy más! Egy műtét során, altatásban, vagy egy műtéti hipnózisban, a tested nem is létezik számodra, különben beleőrülnél a fájdalomba. Szóval, hogy mi az anyag, mi a tested, az bizony tudatállapot függő.
A beavatás nulladik szintjén van asztal, és rajta ott a gőzölgő reggeli kávéd; van munkahelyed vagy éppen nincs, és vannak mindennapos gondjaid.
Ha jógázol, vagy más spirituális technikát rendszeresen gyakorolsz, az elvezet oda, hogy lazul a stressz, és kezded valahogy kívülről is látni a dolgokat; ettől időnként fellélegzel, és azt mondod, azért a mindennapi gondoknál messze több az élet! Tele van szépséggel! Felemelő, kitágító élménnyel!
Pl. lefekszel egy kidőlt fára az őszi bükkerdőben, nézed a kék eget, és a szállingózó vörösbarna bükkfaleveleket. Játszol velük. És érzed, hogy élsz, és élni jó! – ilyenek ennek a jóga cuccnak a mellékhatásai. Szóval kezdesz jól lenni. És ha fáj itt-ott, a tested vagy a lelked, vannak már technikáid, amivel egyenesbe hozhatod magad. És egyszer csak azt veszed észre, az emberek is elkezdtek máshogy viszonyulni hozzád. Valahogy kedvesebb, szelídebb, tágasabb hellyé alakult a világ! – igen, bizony nagyon más helynek látszik a világ az 1. beavatási szintről.
Megnyugtatlak, a reggeli kávéd továbbra is megmarad. Aztán jön egy pont, amikor megáll a kezedben a bögre.
Na kérem, ez az a pont, amikor rádöbbensz: anyag nem létezik! Rájössz, hogy minden, amit tapasztalsz, elméd vetítővásznán jelenik meg. Már tudod, intuitíven, mélyen: nem az agyad, azaz az anyag idegsejtekből álló összerendeződése teremti meg az elméd. Az csak egy eszköz, hogy hozzáférj az elmetartalmakhoz. Rájössz, hogy minden, amit látsz, az elme vetítővásznán jelenik csak meg. Minden, amit látsz, hallasz, gondolsz, az emlékeid, a történeteid: illúzió. Nem a valóságot látod, hanem az egónak hívott, polarizáló szemüvegen keresztük a vetítővászon 3D-s moziképeit.
Te, aki vagy, aki egy nem múló, halhatatlan létező, figyeli az illúziók moziját. Megkönnyebbülsz ugyan, mert már belülről tudod, hogy nincs olyan, hogy halál; ez az óriási teher tehát lekerült rólad. De ez az állapot magányos érzés is, mert minden más ember léte is illúzióvá olvad. Minden ember talán létezik, de akiket te megtapasztalsz, akiket ismersz, azok nem ők, csupán egy kép, a te kivetítéseid. Így ebben a formában és alakban Te tapasztalod őket. A világ minden gondja és tragédiája: benned van, ahogy a világ minden öröme és szépsége is – hát, ilyen a világ a beavatás 2. szintjén.
A természettudós ekkor döbben rá: minden, amit megfigyelt, amit látni vélt, a dolgok közt ható erők, a fizikai és kémiai törvények, melyeket axiómaként kezelt, semmivel sem valóságosabbak, mint a tél első hava. Kivetítés minden gondolat, minden törvény.
Ezen a ponton aztán egy új fordulat jön, mert az „úton” nem lehet megállni – pedig tudja már a lélek, hogy maga az út és az idő is, és az, hogy halad az ember, hogy fejlődik, alakul: az is csak benne tükröződik, csupán illúzió. Szóval a kép, mint a kaleidoszkópot, ha forgatja az ember, egyszer csak újra átrendeződik.
A kereső lélek ezen a ponton rájön, hogy bár a mozi az mozi, de van egy film, amit kivetítenek. És van egy fényforrás, ami kivetíti a jelenségvilágot, létrehozza az energiák örvénylését, áramlatait, testeket, tárgyakat, formákat, viszonyokat, embereket, törvényeket és gondolatokat. Van egy Fény!
Az ember csak nem hagyhatja a finom reggeli kávéját szétfoszlani, illúzióvá válni, na! Szóval folyamatosan ott a motiváció, hogy az ember egy kicsit többet felfedezzen.
És ekkor elkezdesz a Fény felé fordulni, ami átvilágítja és elevenné teszi a filmet. A dolgok lényege, esszenciája felé fordulsz. És rájössz, hogy a film a jeleneteket kódoló valódi anyag. Ez a film az, amit a jógik szamszkárának, Jung archetipusoknak, ősszimbólumoknak nevezett.
Ezekre az ősszimbólumokra ott talál rá az ember, ahol nincs sem érzékelés, sem gondolat: a meditáció pezsgő csendjében.
Van itt észlelés? Van. De már nem a szemed lát és nem a füled hall. Új érzékszerveid nyílnak arra, hogy kitapogasd mi van ott, ahol a film, a szamszkárák, a dolgak ősokai léteznek. A szamszkárák hömpölyögnek, összefonódnak, összekapcsolódnak, és a rajtuk átvetülő fény megteremti a karmát, az időt, az ok-okozat véget nem érő láncolatát; megteremti a fizika és biológia törvényeit, jelenségeit, az ember szánalmas-fájdalmas történelmét, ösztönvilágát, örömeit, és életeken át hurcolt trauma-terheit.
Ez a karma teremtő erő, a Természet élő pezsgését létrehozó erő: az Anya energiája. Ez a Fény teremtő, életrehozó tulajdonsága, ami létrehozza a vásznon azt, amit korábban anyagnak hívtál. Ez már a 3. beavatási szint, egy teljesen újszerű világ.
Sri Ramana Maharsi azt mondja: Aminek nem kell megtörténnie, az nem fog megtörténni. Aminek meg meg kell történnie, az meg fog történni, bárhogy is akarod az ellenkezőjét. Miért aggódsz hát a jövőd miatt?
Valóban, a film pereg. A karma köti az életed. A vetítővásznon az van, amit a Fény kivetít, és ott van előre kidolgozva minden részlete.
Azt hiszed, az életedben vannak választásaid? Azt hiszed, hogy te döntesz, amikor azt mondod, most pirítóskenyeret reggelizem kőrözöttel, vagy nem is, bemegyek a munkahelyemre, útközben beugrom a pékhez egy ropogós croassanért, és majd megeszem bent egy finom kávé mellet?
Bent kinyitod aztán a laptopod, megnézed, hol tart a világ, jó nagyot harapsz a croassanból, és épp kortyolnál hozzá a kávédból, amikor arcon csap a hír: egy csomó bosszantó természettudós felfedi neked a virtuális újságban, hogy az, hogy mit eszel, bizony nem te választod komám, nem te döntöd el, hanem a benned élő baktérium közösség! Több van belőlük benned, mint testi sejt! Ők vágynak rá, mert kell a cukor és szénhidrát, és te azt hiszed, hogy te döntöttél, pedig ők adták a parancsot, te pedig csak szolgaként követted a beledben fészkelő testlakóid akaratát, és a te hozzájárulásod mindehhez legfeljebb csak annyi volt, hogy előkotortad a bankkártyádat a kellő pillanatban – ami az illúzió netovábbja önmagában is. Szánalmas, mi mindent gondolunk a szabadságról, nem igaz?
Csakhogy, lehet, épp a kávéd védelmében – hogy mire nem veszi rá az embert az az illatos kávé! – rájössz, hogy talán mégis van rá egy mód, hogy magad befolyásold a dolgokat. A 3. beavatás szintjén rájössz: ehhez a filmhez magához kellene hozzáférned valahogy, azaz magukhoz az összekapcsolódó, szövevényes szamszkárákhoz, az életmagokhoz, az ősszimbólumokhoz. Azt, hogy hogyan lehet ezt megtenni, leírtam a Teremtőerő ötágú csillaga c. írásomban.
Úgy tűnik, vannak tehát módszerek, amivel létre lehet hozni kötéseket és le lehet bontani kapcsolatokat a szamszkárák között. Azaz átírható a film, átformálható a karma, átformálható a valóság, amit tapasztalsz. Az Anya erejével, vagy Shaktival való teremtéshez azonban oda kell utazni előbb, ahol a film, a szamszkárák vannak. Ennek technikája a csillag öt ága – a dolog meglehetősen egyszerű, de ha gyakorolni próbálod, rájössz majd, csöppet sem olyan egyszerű.
Na és most jön az apag!
Létezik ugyanis egy másik út is, ehhez azonban fel kell fedezned az apag lényegét. Minden, amit teszel, amit gondolsz, visszafelé is hat a filmre. Van egy másféle vetítőerő, egy másféle Fény. Ennek a teremtő erejét hívjuk Atyának, vagy Apának, vagy Sívának. Ehhez az erőhöz fordul minden hindu, mohamedán vagy keresztény imáiban. Ennek ujjong minden bhakti-jógi, minden háré Krisnával ezt ünnepli.
Ez a teremtőerő működik minden belégzésednél; ha tudatában vagy ennek, minden belégzéseddel megérinted az Eget, minden belégzésednél egy örökkévaló pillanatra eggyé válasz az Atyával.
Ám itt jól teremteni, talán még nagyobb kihívás. Gondolj csak arra, hogy egy 3D-s „tárgy”, vagy egy sok D-s szamszkára több irányból levetíthető, és minden irányból kicsit más lesz a mozi is. De ahhoz, hogy a sok-sok vetületből új szamszkárákat, és közöttük új kötéseket hozhass létre, az összes visszafelé vetítésnek konzisztensnek kell lennie.
Ha tehát egészséges erdőket, életigenlő világot, egy stabil klimatikus viszonyokkal rendelkező, gazdag élő bolygót akarok látni, ami mindenkinek ugyanazt a jót adja, egy olyan világot, amit szeretnék magamnak és gyermekeimnek, egy világot, amit majd az Anya ereje létrehoz, kivetít, akkor bizony minden lehetséges nézőpontból ismernek kell ezt az új világot. Minden egyes ember nézőpontjából, aki ott él majd, és tapasztalja ezt a tisztább, egészségesebb helyet.
Ennek átélése, tapasztalata – az apag, vagy hívhatnánk atyagnak is, de nekem az apag jobban teszik, te azonban a te valóságodban másképp is hívhatod. Szóval ezt az apagot kell megélni, ezt a konzisztens, sokrétű jövőképet ahhoz, hogy az Atya teremtő fénye átírhassa a filmet, az ősszimbólumok áramló rendszerét.
Az apag kulcsa pedig az empátia. Az apag kulcsa: a földi dráma megélése. Hogy lásd a világot annyi-annyi testben, hogy lásd a világot megannyi nézőpontból. A tudós nézőpontjából, a kocka ember nézőpontjából, a művész nézőpontjából. Egy politikus nézőpontjából, egy hentes, egy humorista, egy tözsdecápa nézőpontjából – aki a „vákuummal” mahinál, és nem teremt semmit, tudjuk, de arra roppant büszke. Tudnod kell látni a világot minden nézőpontból. Ezért kell a dráma, ezért kell olvasni, ezért kell a jó színház, ezért kell a jó irodalom. Mert e nélkül nem fog beérni benned az apag.
Elmélázhatsz most ezen a kávéd mellett – már ha létezik.
Jut eszembe, a végére hagytam amúgy neked a slusszpoént: nem is iszom kávét. Túl gyorsan emeli fel ugyanis a – nem létező – vérnyomásom. De mivel az apagról akartam írni neked, és ez az empátiával szorosan összefügg – szóval érted.
Amúgy én a teáról nem tudok lemondani. A darjiling a kedvencem, de csakis a második szüretelésű, mert annak szerintem mennyei-intenzív az aromája.
Akárhogy is, amint látod, ez a mozi igen gazdag, és még csak a 3. beavatásig jutottam és még hátra van négy pálya! Atyaég! Na de én itt most meg is állok, mert a darjiling teát tényleg nagyon szeretem. Ezzel ébresztem magam minden reggel, ezzel ébresztem az apagot közénk.
„A tanítvány hite – irányított várakozása – olyan szimbólumokat vont be a fénysugár fénykörébe, mely szimbólumok eleve megvoltak ugyan az ösztönvilágban, amelyeket a fénysugár azonban nem ért el, nem világított meg máskor. Az összevont szimbólumok együttállása lehetővé teszi új alakzatok kivetítését. A kivetített jelenségeket pedig ebben az esetben sem a hit hozza létre, hanem a fénysugárban lakozó teremtőerő.” (Kaczvinszky József: A hét beavatás)
Tele vagyunk kívánságokkal. Eltöprengtél-e azon, ha egyik-másik teljesül, miért teljesül? És más kívánságod meg miért nem?
Ebben az írásban ősi, védikus, és a tantrák által felfedett tudásra támaszkodom – melyet Kaczvinszky József közérthető módon tár elénk A hét beavatásban. Továbbá a kvantumelmélet eredményeire támaszkodom, mely egyike a valaha látott legsikeresebb természettudományos eredményeknek. Valamint saját tapasztalataimra támaszkodom, mert belém ivódott egyfajta tudományos alaposság és egészséges kétely azalatt a 8 év alatt, amit anno az egyetemen töltöttem; szóval szeretem nem csak érteni, hanem kipróbálni és működni látni a dolgokat. Ezért ez egy gyakorlati írás, vagyis az a célom vele, hogy egy használható gyakorlati útmutatót adjak neked azért, hogy örömtelibbé varázsolhasd saját életed, és egyben a veled élő emberek és más élőlények életét is.
Ahhoz, hogy megérthesd, hogyan működik a teremtőerőnk, hadd mutassak neked egy képet: minden, amit a világban tapasztalsz, beleértve saját tested, a körülötted lévő tárgyakat, élőlényeket, embereket – csupán kivetítés. A gondolataid, melyek megjelennek elméd benső vetítővásznán, szintúgy csupán kivetítések, a valóság árnyjátékai.
Mi akkor a valóság és mi vetíti ki?
Minden tapasztalatod, észlelésed, gondolatod kapcsolódik más gondolatokhoz, észlelésekhez, és ezek emlékéhez, ám létre is hoz lenyomatokat. Ezek a lenyomatok, a tapasztalt dolgok lényege, archetipikus szimbólumokként raktározódnak a kollektív elménkben; a jóga ezekre a szimbólumokra a szamszkára szót használja.
Ezeknek a szamszkáráknak vagy szimbólumoknak bizonyos aspektusai megjelennek és eltűnnek az életedben. A jóga avidjának, azaz hibás tudásnak hívja azt a tendenciát, hogy az életünkben tapasztalt eseményeket és dolgokat véljük valóságosnak, és ez a súlyos tévedésünk okozza a szenvedések hosszú-hosszú láncolatát. Ezért gyászoljuk azt, aki meghalt, ezért kötődünk a házunkhoz, tárgyakhoz, rögeszméinkhez.
Ugyanez a fókusza az asztrológiának, vagy asztrozófiának, vagy épp a kínai Ji-kingnek. Ilyen szimbólumok a bolygók jelei: a Nap, a Jupiter, a Szaturnusz, és a csillagképek jelei: a Szűz, a Halak vagy az Orion – erről bővebben olvashatsz az Értelmesen élni, avagy a függőleges és vízszintes tudomány c. írásomban.
Werner Heisenberg a kvantumelméletbe ugyanezt az ősi tudást kódolta bele: ott a szamszkárát a kvantumállapotok jelenítik meg. Minden részecskének, részecskecsoportnak van egy sajátos kvantumállapota, azaz minden, ami van, annak lényege egy végtelen dimenziós térben van elrejtve – mozgásban vagy mozdulatlanul, nézőponttól függően. A kvantumelmélet szerint minden, amit a világban tapasztalunk, egy-egy operátorral reprezentálható. És amit megfigyelhetünk, az nem a kvantumállapot, hanem az operátor által a kvantumállapotból levetített rész, az operátor valamelyik sajátértéke, azaz mérhető vetülete. A kvantumelmélet helyességét az elmúlt bő 100 évben kísérletek ezrei igazolták; ha nem lenne olyan sikeres, nem lenne ma pl. félvezetőipar, és nem lenne a zsebedben okostelefon sem.
Az operátor egyféle szűrő, ami meghatározza, pontosan mit tapasztalhatunk. Ez maga az ahamkára, az én csináló, ez az egó sajátos minősége. De vajon mi az a Fény, ami a vetítést létrehozza, mi működteti az operátort, mi vetiti le a szamszkárát megteremtve ezzel a köznyelven valóságnak hívott káprázatot?
Ez a Fény az egyéni Lélek, a Dzsívatma, a kvantumelméletben pedig a tudatos megfigyelő, aki a valóságot választásaival alapvetően befolyásolja. Annyira ismerős a Dzsívatma, hogy nem kell és nem is lehet elmagyarázni, épp, ahogy a rózsa illatát sem lehet elmagyarázni. Erre rá kell ismerned. Ez az a rész benned, aki kifelé tekint, aki mindig is voltál és leszel, aki nem öregedett, csak a sok történet nőtt és tapadt ideiglenesen köréd.
A szamszkárák úgy hömpölyögnek át a Lélek által létrehozott fénykúpon, mint az ablakon besütő napsugárban szikrázó porszemek. Vannak ebben a létcsíra hömpölygésben, táncban olyanok, melyek megnyilvánulnak az életedben, és vannak olyanok is, amelyek nem, mert pl. sötétben maradnak. Ez lényed tudattalan régiója.
A jógik arra jöttek rá, hogy ahhoz, hogy egy szamszkára megnyilvánulhasson, legalább négy kötéssel kell rendelkeznie más szamszkárák felé. Ezért van például az emberi evolúciót reprezentáló Sri Jantrának, vagy az ősi tűzoltároknak, templomoknak, beavató piramisoknak négyzet talapzata.
Nem a négy égtáj miatt, mert ezek univerzális szimbólumok, hanem amiatt, mert minden szamszkárának legalább négy kötéssel kell bírnia, hogy itt a földi síkon, a Bhu-lókában megnyilvánulhasson – a létsíkokról bővebben olvashatsz Az ember 12 otthona c. írásomban. A Sri Jantra létpiramisa úszik a megnyilvánulatlan szamszkárák tengerén.
A teremtés folyamatához az szükséges, hogy az ember kapcsolatokat építsen szamszkárák között. Vagy átépítsen. Mondok egy példát:
Az utóbbi hónapokban jelentős időt szentelek annak, hogy sok lelkes társammal együtt leállíthassuk végre azt az eszement erdő és önpusztítást, ami a 2020-as évek óta igencsak felfokozódott Magyarországon. Szeretném, ha az erdők a jelenlegi életpusztító helyzetből egy életigenlő állapotba kerülnének. A sorsunk egybefonódik, ez látható és érezhető. Szeretném, ha együtt – az erdők és mi emberek, fellélegezhetnénk.
Mi itt a valódi feladat? Az, hogy sok-sok aláírást gyűjtsünk össze az Erdőszeretet, Életigen petíciónknál? Mennyi az a sok? 10 ezer? 100 ezer az sok? Arra számítunk majd, hogy a politikusok, akiknek a kezét multimilliárdosok kötik, majd ettől megrémülnek? Vagy egy rendszerváltásban reménykedünk, hogy majd ez is hozzájárul valahogy, hogy lecserélődjön a jelenlegi politikai elit? Ugyan! Attól a pénz még ugyanazon emberek kezében marad, lássunk tisztán végre! Ezeknek az embereknek pedig masszív érdeke fűződik jelenleg az erdőink gyors kirablásához. Akkor mitől változik majd meg az erdők sorsa?
Milyen szamszkára kötésben van jelenleg a (kerek)erdő, mint szimbólum? Ebben: pénz, tűzifa, faanyag, kártevők.
A cél pedig az, hogy az erdő átkerüljön ebbe a kontexuskörbe: szépség, az élet gazdagsága, sokfélesége, egészség, életöröm.
A többi, a petíció, a levelezgetések, mind-mind ennek a vetülete csupán.
Hogyan lehet „áthuzalozni” egy kontexuskört? Mi ebben a nehéz?
Hát az, hogy minden gondolatunk is csupán kivetítés. És ott, ahol huzaloznod kellene, nincs sem gondolat, sem öt érzékszervi érzékelés. Az áthuzalozás a meditáció állapotában történik. A meditáció pedig nem fantáziálás, álmodozás, merengés. A meditációban ezek egyike sincs jelen. Talán most már érted, miért van szükség még valamire. Ez a valami a teremtőerő őtágú csillaga.
Mi ez az ötágú csillag?
Íme az első ág: Az ember teremtőereje, azaz a szankalp-shakti. Ez azt jelenti, hogy képes vagy arra, hogy meglásd, mire van szükséged, min szeretnél változtatni. Képes vagy megfogalmazni ezt pozitív módon, jelen időben. Itt találsz egy 7 perces videót, ami segít pontosan megfogalmaznod saját valóságteremtő kívánságodat úgy, hogy az valóban hatékony lehessen. Ez nem olyan egyszerű. Michael Ende így magyarázza el ezt a Varázslóiskolában:
„Csak azt kívánhatod igazán,
amit lehetségesnek tartasz.
Csak azt tarthatod lehetségesnek,
ami a történetedhez tartozik.
Csak az tartozik a történetedhez,
amit valóban kívánsz.”
Második ág: A továbblépéshez szükséged van egy kulcsra, amellyel „átléphetsz a tükör túloldalára”. Ez a kulcs a mantra, azaz egy speciális rezgéskód. A mantra szerepe többrétű: egyrészt elme tisztító eszközként működik, azaz eloszlatja a ködöt, a zajt. Másrészt eltávolít az öt érzékszerv által lényedet megvakító információözöntől. A mantra befelé visz, és ahhoz a térhet nyit kaput, ahol a lényeg van, a szamszkárák, az ősszimbólumok és a Fény. Ha azonban csak a mantrát használod, akkor tovább nem fogsz jutni, csupán egy zsongó, puha, félálomszerű révületbe merülsz majd bele.
Harmadik ág: Kell egy szállító jármű a szamszkárák kvantumterében, ez pedig a jantra. A jantra egy speciális, energiával feltöltött kép. Minden szamszkárának megvan a sajátos rezgéskódja, és ennek a rezgésnek van egy képi megfelelője, ezek a mandalák. Azonban nem minden mandalának van meg az energiája ahhoz, hogy szállítóeszközként működjön. A jantrák olyan speciális mandalák, melyeknek megvan ez a képessége.
A jóga órák elején és végén zengetett OM mantrát ha rávezetjük egy homokkal szórt lapra, akkor azon a Sri Jantra képe bontakozik ki előttünk, mely nem más, mint a korábban már emlegetett evolúciós létpiramis alulnézetben.
A Gájatri mantrához, mint utazó eszköz, használhatjuk ezt a nagyon egyszerű jantrát, azaz járművet, a hatszögű csillagot:
Ez nem zsidó csillag, hanem a felfelé áramló, Anyai, azaz shakti energiát ébresztő csúcsán álló háromszögből, és az Atyai, azaz Siva típusú energiák áramlását beindító, talpán álló háromszögből összetett jantra, mely a szívközpont, az Anaháta csakra szimbóluma. Minderről bővebben olvashatsz a Sólyom hátán c. írásomban.
Amikor felszállsz rá, a jantrára könnyedén kell koncentrálni. Ehhez gyakorlat kell, mert belénk égették, hogy a koncentráció munka és a munka egyet jelent a stresszel, feszültségekkel. A jóga rendszeres gyakorlása többek közt abban tud téged támogatni, hogy úgy figyelhess, hogy az könnyed lehessen. Különben a jantra, a sólyom ledob magáról.
Negyedik ág: Van egy pont, ahol a jantráról leszállunk. Hogy hol kell ezt megtenni, azt nem lehet megmondani, tudni fogod, amikor odaérsz. Gondolkodás nélkül. De csak akkor, ha a szankalpádat megalkottad az elején, és át is érezted, mielőtt nekiindultál. Akkor megtörténik. Egyszerűen leszállsz a jantráról, és ott vagy a számodra érdekes szamszkárák körében. Ott vagy, és elvégezheted a szükséges kötéseket. Ehhez nem kell azonban semmit csinálnod. A kötések létrehozása megtörténik – a hit ereje által történik. Te csak vagy, jelen vagy. És közben egy olyan öröm ölel át, hogy azt nehéz leírni. Ha a sok gazdag „hatalmas” sejtené, hogy micsoda örömforrás rejlik abban, hogy önmagát és a világot gyógyítja, többé egy pillanatig sem akarna abban a mocsárban vergődni, amiben vergődik szegény. De te csak legyél ebben a mindent átölelő, fényben fürdő életörömben. Időzz benne időtlenül!
Ötödik ág: visszatérünk. És átöleljük gondolatban azokat az élőlényeket és embereket, akik a részünk. Azokra külön figyelve, átölelve, akik azt a kalamajkát okozták, amin épp változtatni szeretnénk.
És ezzel egyidejűleg emlékezünk arra is, hogy a valódi teremtő erő az a Fény, mely átvilágítja és kivetíti a szimbólumokat. Lehet, hogy mi megtettük a magunk részét, és létrehoztuk az új kötéseket, de ezzel nem teremtettünk semmit. Az a Fény, ami áthatja és létrehozza a világot, egyedül az bír teremtőerővel. És akkor rábízzuk erre a teremtőerőre a dolgot:
Uram, legyen meg a Te akaratod! Miképpen az Égben, úgy a Földön is!
Hát, ennyi az egész. Jó gyakorlást kívánok, a technika adott!
Az élet egy rendkívül izgalmas, és sokszínű kaland. Tényleg az! Azonban vigyázz arra, amire Szilber úr is emlékezteti a diákjait:
„—Jegyezzétek meg: minden teremtmény megváltoztatja az alkotóját — ismételte újra és újra.”
(Michael Ende: Varázslóiskola)
„Ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van, és ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, így érted meg az egy varázslatát.”
– tanítja Hermész Triszmegisztosz (Hamvas Béla fordítása)
Az alkímia a benső átalakulás művészete. Az úton nem vagy magányos: segítenek mesterek, embertársaid, barátaid, sőt, elképesztő erővel segít az élő természet, pl. az erdők.
Hogyan is működik az ember? Mi ez a benső varázslat, hogy megy végbe? És hogyan adnak ehhez erőt a fák és az élő, téged magábaölelő természet?
A tavaszi tábor után egyik résztvevő ezt írta nekem:
„Nagyon köszönöm ezt a pár napot! Ez a kis idő alatt is rendkívül nagy változás történt bennem. A legnagyobb talán a fákhoz, növényekhez való hozzáállásom, gondolkodásmódom. Eddig csak úgy kezeltem a fákat, hogy ott egy fa, most úgy nézek a fákra ,hogy egy élőlény és az én részem, nem egy különálló dolog. Ez hatalmas felismerés számomra és ez átalakította az egész gondolkodásmódomat az élettel kapcsolatosan.” – K. Norbert
A fák abba a csöndbe kapcsolódnak, ami befon téged is az öröklétbe. Ha elcsöndesedsz, képes leszel ebből a csöndből meríteni, és útmutatást kapni általa, hogy kiegyensúlyozottan, egyre nagyobb örömmel járhasd egyediségében gyönyörű életutad.
Az eszközök mindehhez: jóga, meditáció, mantrák, valamint szakrális túrák: fák, hegyek, napfény és friss levegő – 4 nap a Bükk szívében, az aranyló őszben.
A jógának van egy elképesztő erejű gyakorlatsora, melyet csak részlegesen tanítanak általában a jóga iskolák. Ez a Surja Namaskár, vagyis a Napüdvözlet, mely képes tovább lendíteni az életút elakadásokon. A gyakorlatsornak 3 rétege van: a mozdulat, a benső fókusz, és a mantrák. A tábor jóga részében ezt vesszük majd végig, és gyakoroljuk be. További információt a Változtasd arannyá! – avagy a napüdvözlet alkímiája c. írásomban találsz.
„Mivel a pránával szinonim, Szúrja minden betegség gyógyítója… Mint mondják, azok, akik a szúrja namaszkárát (azaz a napüdvözletet) a légzésritmusokkal, valamint ezekkel a mantrákkal együtt naponta tizenkétszer elvégzik, száz évig élnek.” /Szvámi Véda Bháráti: A kundalinierő rejtelmei/
A tábor során minden nap többször kapcsolódunk a természethez, rövid spirituális-meditációs túrákat teszünk. A túrákon teljesen csendben leszünk. A csend segít, hogy magadhoz és a fákhoz kapcsolódj.
És ekkor jön a meglepetés: másokhoz is elkezdesz egész másképp kapcsolódni. Az erdők és a fák: gyógyítanak!
„Rengeteget adott a tavaszi tábor tapasztalata. Valójában nem tudom mi történt ott, de azóta: nem nézek tv-t, nem hallgatok rádiót (számomra túl zajos), éberebb vagyok a külső-belső történésekre (tisztábban látok talán), átfordult bennem valami a magányt illetőleg, a nehézségek ellenére hálával értékelem az előnyeit; a házam, a kertem, szeretem a csendjét, a szépségét, amit alkottam (minden nap rácsodálkozással tölt el) az erdő közelségét. Megerősített abban, hogy nem vagyok csodabogár, létezik az a világ a Föld nevű bolygón is (bár tapasztalatom szerint csak szűk körben), az az érték amiben élek.” – F. Éva
Mit tartalmaz ez a tábor?
Szállást 2 ágyas, fürdőszobás apartmanokban (idegenforgalmi adóval). Felárral 1 ágyas elhelyezésre is van lehetőség.
Teljes ellátást: ízletes, bőséges vegetáriánus reggeli, ebéd és vacsora (csütörtök déltől vasárnap délig)
Jóga órák, meditációk, és kommunikációs gyakorlatok vezetését
3 meditációs túra vezetését
3 előadást
A tábor során a 3 előadáson erről lesz szó:
az alkímia alapjai és a napüdvözlet, mint alkímiai folyamat
a fák és erdők gyógyító működése, a rügyelixírek alkímiája és hatása
„Ha megengeded a másik embernek, hogy az legyen aminek született, és ő is megengedi, hogy te is az legyél, aki valójában vagy – ezt hívják szeretetnek! Minden más kínszenvedés.” – Ra Uru Hu, aki a Human Designt lehozta közénk
Az előadást követő napon lehetőségetek lesz Krisztával személyesen is konzultálni.
Mikor való neked ez a tábor?
Ez a tábor neked való, akkor, ha szeretnél
fejlődni spirituálisan
feltöltődni
mélyebb önismeretre szert tenni
megtanulni nagyobb szeretettel kommunikálni
békében élni önmagaddal és másokkal
szeretnéd elmélyíteni a meditációd, vagy megtanulni meditálni (elindulni ezen az úton)
pozitívan állni a jövőhöz, és a jót erősíteni magadban és magad körül
szeretnéd megtapasztalni az erdő feltöltő erejét
A táborba jöhetsz akkor is, ha teljesen kezdő vagy a jógában, vagy a meditációban. Segítek majd. És akkor is sokat ad majd neked, ha a jógában, meditációban nagyobb jártasságod van. A tábor résztvevői közt mindig akadnak egyaránt kezdők és jóga oktatók is.
A tábor ellenjavallt számodra akkor, ha krónikus mozgásszervi betegséged van és fájdalmas a mozgás. Szívbetegség esetén, vagy ha más súlyosabb krónikus állapottal élsz, kérlek, hogy mindenképp beszéljünk, mert azt szeretném, hogy élmény legyen neked, feltöltő és gyógyító.
Kérlek, hogy jelentkezésednél mindenképp őszintén add meg pillanatnyi egészségi állapotod, mert csak így tudok segíteni neked – ha ezt szeretnéd!
Mikor és hol lesz a tábor?
A tábor 4 nap/3 éjszaka, a Bükk emelő terében lesz az aranyló őszben.
2024. október 3. (csütörtök) reggeltől október 6. (vasárnap) délutánig tart.
A szállás a Bükk szívében, a Bükk fennsík hegyvidéki klímájában, lakott területtől távol, ősbükkösben felépült Pálos kolostor romjainak közvetlen szomszédságában található. A pontos helyet, és az odajutáshoz segítséget a jelentkezést követően adjuk meg.
Mennyibe kerül?
A részvétel teljes ára:118.000 Ft/fő.
Kedvezéményes jelentkezés 2024. június 2-ig: 98.000 Ft/fő. A kedvezmény akkor érvényes, ha az előleget június. 5-ig befizetted.
Előleg: 28.000 Ft. Az előleg lemondás esetén nem visszatérítendő, de átruházható. A befizetett előleget csak abban az esetben utalom vissza, ha bármilyen, rajtunk kívül álló okból a tábort nem tudom megtartani. Ebben az esetben az előleget 3 munkanapon belül visszafizetem.
Az előlegen felüli részt a helyszínen készpénzzel fizetheted majd ki.
Egyágyas felár: 24.000 Ft/fő.
A szállás és étkezés költségét SZÉP kártyával is fizetheted (bármely zsebből, és banktól)Részletek a jel. lapon.
Hogyan és meddig jelentkezhetek?
Kattints a [Regisztráció] gombra és töltsd ki a jelentkezési lapot!
Egy munkanapon belül számlát állítok ki Neked az előlegről, melyet átutalással vagy bankkártyával is fizethetsz.
Az előleg befizetését visszaigazolom, és ezzel a jelentkezésed kész is.
A tábor maximális létszáma 28 fő. A helyeket a jelentkezés sorrendjében fogadom el.
„A gyakorlat végén, mikor feküdtünk a matracon és közben szólt a zene, a következő történt: a rezgések különös módon átjártak. Mintha lyukas lett volna az egész testem, illetve „könnyen átjárható”, nem szilárd anyagból lévő. Ahogy szólt a zene, a teremben mindenfelől hallottam. Az energiahullámok, rezgések áthatoltak rajtam, oldalról és mindenfelől. Az energia hullámokkal együtt szétterjedtem én is. Energia hullámként kimentem az erdőbe, és az egyik fába (mely lehetett akár az általam választott szép vastag törzsű bükkfa is) belementem. Bent a fa törzsében alulról fölfelé spirálisan tekeregve haladtam. Ez egy fény-áramlás volt egyben, mert a fa törzse fényes volt belül. Majd feljutottam a lombokba, és szétáradtam a leveleken. A madarak ugrándoztak rajtam, vagyis a leveleken, és énekeltek is. Mindenfelé szét tudtam áradni, amire vagy akire gondoltam, ott voltam, benne illetve körülötte voltam. Az egyik álmombeli helyszín ugrott be a lépcsősorral és távolban a hegyekkel. Abban a pillanatban Tibetben voltam egy kolostorban, ahol épp egy ünnepi szertartás volt. A hely négyzet alakú volt, virágokkal volt díszítve, szólt a zene, és az ének. A következő pillanatban a Duna-kanyart láttam, és a Pilisben voltam. Tibet és Pilis összekapcsolódott. Aztán emelkedtem tovább az Univerzumba, a tér és idő nélküli világba. Ott szellemi lények voltak. Magas rangú, méltóságteljes szellemi lények… Nem emlékszem hogy tértem vissza. Talán vége lett a zenének, és meg kellett mozgatni magunkat? Talán így. Még sokáig a hatása alatt voltam ennek az élménynek. Csak ültem a szőnyegen és OTT is voltam, meg ITT is voltam. CSODÁS ÉLMÉNY VOLT. Hálásan köszönöm Neked!” – Sz. Rita, egyik résztvevő a tavaszi táboron
Szentendre belvárosában történt, egy napsütéses, hétvége délelőttjén. Épp arra sétáltam a feleségemmel, kézen fogva ballagtunk. Megtorpantam. Katonaság?! Épp lezárták Szentendre egyik forgalmas főutcáját. Katonazenekar fellépésére készültek. Az utca oldalába, a sok százéves házak tövébe toborzó sátrakat állítottak. A sátrakba csinos, fiatal terep-egyenruhába öltöztetett katonalányokat parancsoltak.
Az a fiatal, aki itt megállt, nézelődött, úgy sejtem, egyre gyakrabban találkozott ezután a tiktok-on, az instán a katonaéletre buzdító ügyesen álcázott hirdetésekkel, melyeket várhatóan mesterséges intelligencia komponált szuperhatékonyra azért, hogy jó nagyra duzzadhasson – az adófizetők pénzén! – Magyarország zsoldoshadserege. Sokba kerül majd mindannyiunknak ez a haszontalan erőfitogtatás, mert ugye egy katonáknak a plakátokon 7-800 ezer forint havi fizetést ígérnek. Összehasonlításképp, a jövő generációit oktató pedagógus tavaly átlagosan 390 ezer Ft (brutto!) bért kapott havonta.
Mi történik szerte Európában? És mi zajlik Oroszországban? Hát Izraelben, a Közel-Keleten? Érdekes megoldásra készül a sok “intelligens”, általunk választott vezető – tisztelet a kivételnek. Vajon tényleg úgy akarják feloldani az egyre szorítóbb klímaválságot, hogy mielőtt a tudósok által jósolt nagy összeomlás bekövetkezne, kiírtjuk egymást?
Van más megoldás? Természetesen van. Erről beszéltünk és beszélgettünk Dr. Köves Alexandrával és Dr. Dittrich Ernővel a Boldogság program c. előadásunkon. Aki ismeri a Howkins-féle tudatskálát, tudja azt is, hogy az acsarkodás, a félelem, a hibáztatás önbeteljesítő poklából egyetlen módon tudjuk felemelni magunkat: ha megnő a tudatosság és energiaszintünk. Ehhez azonban nem elég a facebook-ot, az instát és a youtube-ot böngészni. A külső változáshoz benső változás szükséges. És a benső változáshoz az kell, hogy elkezdj valamit máshogy csinálni, úgy, hogy az feltöltsön, kisimítson, örömmel és reménnyel töltsön el. Például jógázhatsz, vagy kimehetsz az erdőbe, a testet-lelket emelő-gyógyító fák közé.
Az alábbi novellát az ezredfordulón írtam. Aztán a minap Édesanyámnál járva véletlen belepillantottam egy TV-s vetélkedőbe, aminek az volt a lényege, hogy bemutasson bunkó fiatalokat, és így a néző átérezhesse, hogy ő, mint néző mennyivel különb ezeknél. Amolyan tesózó tesó-show; egy betegen okos stratégiája annak, hogyan akasszuk meg az emberek lelki fejlődését. Ekkor jöttem rá, hogy bár 24 éve írtam, a Vallásom: Bunk c. novella sosem volt aktuálisabb. Derűs és fanyar. És remélem elgondolkoztat. Alább találod, meg is hallgathatod.
A biztonságnak benned kell gyökereznie
Mindannyian össze vagyunk zárva ebben a parányi, Föld nevű bárkában, mely elképesztő sebességgel száguld a Kozmoszban. Felejtsük már el, lélegezzük már ki magunkból azt a hülyeséget, hogy ellenségek vagyunk!
Ehhez arra van szükség, hogy átélhesd: a biztonságod belül gyökeredzik: benned, és a téged támogató, benned élő kozmikus erőkben. Ezt nem megérteni kell, ezt átélni kell!
Azért, hogy ezt az átélést segíthessem, ingyenesen elérhetővé tettem a Stresszoldó és Immunerősítő, 1 éves online jógakurzusom egyik fejezetét, melynek fókuszában pont a gyökérközpont megerősítése áll. Hozzon számodra erős stabilitást, és annak élményét, hogy biztonságban vagy. Olyan mérhetetlen biztonságban, amit elképzelni sem tudsz. De nem is elképzelni kell. Ezt át kell élni! Katt ide, és kezdj bele most!
Az alábbi novellát ellenpontként szánom. Azt remélem, ha elolvasod vagy meghallgatod (13 perc) felragyog majd benned a békevágy.
B. T. Aila:
Vallásom: Bunk
Bunk vagyok. Ja! Ezt most már büszkén vállalom, már nem kell állandóan harcolnom, hogy elismerjék ezen jogomat. A Szocializmus üldözte a vallásokat, azt mondják. De a Szocializmusnak vége: ez egy Új Kor, egy új rezsim. A vallások kora. És kérdem én, van-e más vallás, aminek olyan ősiek lennének a gyökerei, mint a Bunk-ságnak? Mózes még talán meg sem született Egyiptomban, nem is beszélve arról a legnagyobb zsidóról, a Krisztusról — aki elvetette a kereszténység magvait —, amikor már hemzsegtek a földön a Bunk-ok. Csak éppen mindmostanáig senkinek nem jutott eszébe, hogy összefogjon bennünket, együvé tereljen. Megjegyzem, hogy más vallások híveinek többsége is lelke mélyén Bunk, mindig is az volt. Miért lett akkor mégis keresztény, zsidó, mohamedán stb? Mert tartozni akart valami Nagyhoz, ahol együtt lehet a többi Bunkkal, azért. Mert mindmostanáig biza nem volt Bunk vallás, ahová tartozhatna! Hálás vagyok, hogy az Új Kor gyermeke lehetek, mert nem kell soha többé tévelygenem a világban, hiszen Bunk vagyok. Bunk! Az vagyok. Bunk gyűlésekre járok, ahol találkozhatok a többi Bunkkal. Végre jól érzem magam a bőrömben, mert — ahogy azt a numerován Bunk-o-ige is mondja: Te úgy vagy jó, ahogy vagy, hisz Bunk vagy! Az ám!
Kissé elszomorodtam. Mindig szomor ül meg, ha a sötét, Bunk-létem előtti napokra gondolok. Énekeljünk Bunk társaim, egy vigasztaló Bunk-zsoltárt:
Átizzadt napok kellenek? Iskolapadok, porszagú vállalatok? De hisz’ én Bunk vagyok! Bunk-o-Bunk, sej mi Bunk-ok.
Bunknak lenni, fergeteg! Nem látjuk a felleget, hisz’ Bébujunk mi Bunk-erunkba. Bunk-o-Bunk, sej mi Bunk-ok.
Ott azt’ együtt lehetünk, Nagyok! Szeszgőz és csajok: amit akarok. Bunk vagyok, mindenekfelett: Bunk-o-Bunk, sej mi Bunk-ok.
Jobb, nem? Ja. Meghiszem azt. Elnézést, hogy néha így elkap a szomor és akkor énekelnem kell. Azért emlékezem, mert megmondta nekem a Bunk-o-mester, a Bunk vallási vezetőnk, hogy írjam meg a Bunk-o-történelmet, mármint azt a részét, amit átlátok. Hogy miért én? Hát ezt kérdeztem én is. Azt mondta nekem, hogy azért, mert az egész egyházmegyében én vagyok az egyetlen, aki tisztességesen le tud írni egy mondatot, azért. Írni a többiek is tudnak, persze úgy ahogy, de én sokat is olvasok, mert azt úgy szeretem, hogy a többiek akkor nemBunk-nak néznek. Azt múltkor is odagyün valamelyik Bunk társam, azt’ kiveri kezemből a könyvet, és röhög. Hogy kikerekedett a szeme, amikor leköcsögöztem a Bunk-o-font gyalázó anyját, azt’ meg szemen is köptem az illetőt. Rögtön látta, hogy én is afféle jóféle Bunk vagyok, és hogy ezt látta, rögtön kebelre is ölelt. Mert együvé tartozunk, mi, a Bunk-ok!
Most, hogy már így belegyüttem az írásba, akár belekezdhetnék abba a dokumentálásba is. Az úgy volt, hogy az alapítónk, a numeróván Bunk-o-mester, egyszer csak kifogyott minden vagyonából, azt dolgozni nem akart, amit ugye meg lehet érteni, mert miért is dolgozzon egy ilyen zseni. Épp május volt, amikor az előző évi jövedelmét be kellett volna vallania, hogy jól megadóztassák. Persze szart bele, hogy bevallja, mert ugye aki Bunk, az egy csöppet sem hülye általában. Ezt csak azok kedvéért írtam le, akik nemBunk-ok, mert mi Bunk-ok történetesen tökéletesen tisztába vagyunk ezzel a ténnyel. De hogy folytassam a történetet, a mi nagyrabecsült numeróván Bunk-o-mesterünk az adópapír prospektusát jól áttanulmányozta, átrágta, hátha talál valahol egy hézagocskát, ahol megcsapolhatja az Államot. A történelmi hűség kedvéért teszem csak hozzá, hogy az állam ekkor még csak burkoltan támogatta a Bunk-okat, hiszen még a Bunk vallás nem is volt megalapítva. Azt a mi Nagy Bunk-o-mesterünk tette, a Majsztro, ahogy sok Bunk-o-egyházkösségben nevezik Őt.
Szóval, Bunk-o-mester, a Nagy, észrevette akkor, hogy belefulladna a pénzbe, ha a fél ország neki utalná át adója 1%-át, amire az adótörvény lehetőséget adott. Mivel Bunk-o-mester nem akart vesződni azzal, hogy egy alapítványt alapítson, meg ilyesmi, egy döbbenetes felfedezést tett. A felfedezést egyébként úgy tette, hogy ült a Margit híd pesti hídfőjénél, és bámulta, hogy hogyan úszik el egy rakat mocsok a Dunában, többek között egy dinnyehéj is. A dinnyehéjról a következők jutottak az eszébe: alapítok egy vallást. Aztán sokáig semmi nem jutott eszébe. Bunk-o-mester nem volt az a vallásos fajta ugyanis, hogy meg tudja mondani, hogy ez pontosan mit is jelent. Csak azt tudta, hogy ha sok pénzt akar látni, akkor sok hívet is kell begyűjtenie. De honnan? — kérdezte magától. Úgy beszélik, hogy hazafelé zötykölődött a villamoson külkerületi panellakása felé, amikor a következő duma ütötte meg a fülét:
— Csá. Mi a szart piszmogsz már? Mondtam, hogy ne azt a szart vegyed. A Samsungot kellett volna megvenned. Ja. Meg nem egy olyan hodály. Mert seggfej vagy, azé’, oké? Egy seggfej. Add el! Én tudok egy vevőt rá, ha kell. Azt’szerzek neked egy Samsungot, ha kell. Hehe… Akadj fel, jó?! Buzi.
És megszületett Bunk-o-mesterben a gondolat: összetereli ezeket az embereket, akik egyre többen vannak az országban. Megalapítja a Bunk vallást. Együvé gyűjti ezt a nyájat, együvé gyűjti azokat, akikben ott a nagy közös: a Bunk-o-szellem.
És hozzá is kezdett azonmód. Bejegyeztette a Bunk-vallást, és minden vagyonát beleölte egy óriásplakát kampányba. Azt remélte, hogy a pénz a jövőévi adóbevallásnál már talán meg is térül. És igaza lett, hiszen már az első évben több mint ezren csatlakoztak, és énekelték fennhangon az első Bunk-erben a Bunk-ok himnuszát, amit szintén Nagymesterünk, a numeróván Bunk-o-mester írt:
Ne gondold, nem vagy egyedül, Bunk-ok vesznek itt körül, ó körül. Nem kell neked iskola, kit lakat az jól, koma. Ne tagadd meg véredet, hisz Bunk-nak lenni: Élvezet.
A Nagyok közé tartozol, hatalmas a Bunk-akol. Te nem vagy rút, se jó, se szép, Bunk vagy, s ez épp elég. Lehetsz szegény figura, vagy igazgató, gyár ura; Ugyan, ne tagadd meg véredet, hisz Bunk-nak lenni: Élvezet.
Tégy ma azt, mi jólesik, ha Bunk vagy, a mindenit! Érezd át az életed, kóstolj meg mindent, míg lehet! Mi nem mondhatunk mást, csupán, hogy Bunk vagy, egykomám, S, hogy ne tagadd meg véredet, hisz Bunk-nak lenni: Élvezet.
És ha rosszul érzed majd magad, kapd elő Bunk-o-fonodat. Hívd Bunk-társad íziben, s érezd, Nagy vagy, ó, igen. Hisz nem vagy már többet egyedül: Bunk-ok vesznek itt körül. Ne tagadd meg véredet, hisz Bunk-nak lenni: Élvezet, ó, élvezet.
A szívem együtt dobban ezekkel a sorokkal. Tűzbe is mennék akár, ha ezeket énekelhetem. Na de most térjünk vissza gyorsan a Bunk vallás dokumentálásához, ami a feladatom. Az első év elég suskát hozott Nagy Bunk-o-mesterünknek, hogy még nagyobb reklámkampányba fogjon, így már a televízió is rendszeresen elkezdte sugározni az első Bunk-o-műsorait. Feledhetetlen! Az első ilyen a Bunk-ok-közt volt, és hatalmas sikert aratott. Ezrével csatlakoztak, fiatalok és idősebbek egyaránt. Én is ekkor csatlakoztam egyébként a Bunk-ok hoz.
Azelőtt rossz volt. Nem találtam a helyem. Azt hittem, hogy az életemnek nincs értelme. Így aztán nem is kerestem. Ez annyira zavart, hogy szégyelltem magam, biz’ isten, amiért minden hétvégén, péntekenként, végighánytam az utcát, mert annyira bekocsmáztam a srácokkal. Meg rossz volt, miután a vasárnap esti kokogőztől úgy ahogy kitisztult a fejem, és arra eszméltem, hogy már megint hétfő és rohadhatok benn a suliban már megint. Ez rossz volt. Mert éreztem, hogy az nem tesz boldoggá, hogy suliba járok, mert ugyan mi gyün majd abból ki, ha az életemnek úgysincs semmi értelme. A piálás is csak azért volt jó, meg a koko, meg miegymás — most már tudom — mert tartozni akartam a többi hasonszőrűhöz, a többi Bunk-hoz. Akkor azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen, meg egy páran a bandából, és ezért rosszul éreztem magam. Minden öröm, ami volt nekem, csak pillanatokig tartott: a csajt csak addig élveztem, amíg széttette a lábát, a füvet csak addig, amíg szíttam, meg utána egy picit, a piát meg csak addig, míg zsibbasztott. És utána? Mindig undorodtam magamtól, hogy legszívesebben leköptem volna magam. Mert azt hittem, hogy csak én vagyok egyedül — legfeljebb még egy páran — ilyen szerencsétlen. Fogalmam sem volt, hogy valójában, vérem szerint Bunk vagyok. És mint Bunk, a Nagyokhoz tartozom, és ez csöppet sem szégyenletes, sőt. Szőrnyű identitászavarom volt — ahogy ezt nemrég hallottam — akár csak a homoszexuálisoknak, amíg el nem fogadják azt a tényt, hogy ők homokosok.
Az életemnek tényleg nincs semmi értelme, igaz. De tartozom valahová. Bunk vagyok! És millió számra vagyunk mi, Bunk-ok a világon, akiknek az életüknek nincs semmi értelme, ahogy ezt a második Bunk-o-ige oly’ szépen kifejezi: Értelme életednek, hogy rájöttél: Bunk vagy, s ennyi elég neked.
A Bunk-o-vallás lassan világvallássá növi ki magát. A Kormány már a harmadik év után belátta, hogy a Bunk-oké a jövő. Numeróván Bunk-o-mester ma a Köztársasági elnökünk és Egyházi vezetőnk egy személyben. És mióta fővallás lett a Bunk az országban, egy csomó minden is megváltozott. Ma már nem kötelező tanulni, ha valaki nem akar. (Ez egyébként semmit sem jelent, mert éppannyi magasan iskolázott bejegyzett tagunk van, mint analfabéta.) Aki Bunk, híven a himnuszunkhoz, azt teheti, amit akar. A lényeg, hogy élvezzük az életet, és hogy erősítsük identitástudatunkat, hogy mindannyian Bunk-ok vagyunk, mert ezen kívül csakis szomor van az életben:
Kint jégeső záporoz, kopog vadul Bunk-erünk tetején, S didereg az, ki kint maradt, távol Bunk-melegünktől, Mert szilajul keresi ő, mit rejt élete, ér-e valamit, a boldogtalan.
De itt benn, a Bunk nem keres értelmet ennek a szónak, Mert értelme, ha van is, mit ér ha tudja a Bunk? A jó Bunk-meleg miénk; ezen a Földön a Bunk a boldogabb.
Mit is mondhatnék még el a Nagy Bunk-o-mester tetteiről? Temérdek oldalt megtölthetnék vele, temérdek példát hozhatnék, hogy hogyan lettek boldogabbak az emberek, amikor ráébredtek önön Bunk-ságukra, és merték vállalni azt. Mennyi boldogságkönny folyt végig az arcokon, amikor befogadta és keblére ölelte őket egy egész Bunk-er. De engem arra kért fel az egyházkösségem Bunk-o-mestere, hogy dokumentáljam a Bunk-ok történelmét, és azt gondolom, hogy ebbe nem illenek ilyen érzelgős történetek.
A Bunk-ságnak jövője van, pontosabban csak a Bunk-ságnak van jövője. Ezt sajnos a nemBunkok egyre szilárdabban tagadják. Sajnos azzal, hogy a Bunk így elterjedt, szintén elterjedt a nemBunk. NemBunk mindenki egyébként, aki nem Bunk, és ki meri jelenteni, hogy Bunk a világ minden pénzéért sem lenne. Sokan vannak ilyenek. Mi Bunk-ok egyre jobban utáljuk a nemBunk-okat, mert a nemBunk-ok is egyre jobban utálnak minket. Gőgösek arra, hogy ők nemBunk-ok, és általában le is nézik a Bunk-okat.
Még szerencse, hogy a kormányban is sok Bunk van, így aztán tudunk ez ellen tenni valamit. A kormány tavaly bejelentette, hogy minden nemBunk-nak meg kell jelölni magát egy papírkörbe írt nagy kérdőjellel. Aki ezt nem teszi meg, és kiderül róla, hogy nemBunk, azt ki fogjuk csinálni. Ha a nemBunkok megmaradnának a helyükön és nem áskálódnának folyton a Bunk-ok ellen, nekünk sem kellene ilyen megtorlásokhoz folyamodnunk. De a nemBunk-ok elveszik az életterünket, ahogy azt a Bunk-o-ige is jól kifejezi: Bunk-nak lég kell, Bunk-nak tér kell, mert mi Nagyok vagyunk!
Boldog vagyok. A vallásom Bunk. Ez egy Új Kor, egy új rezsim. És ha az kell, tűzbe mennék Bunk-társaim oldalán a mi jó Majsztrónkért, alapító Bunk-o-mesterünkkért. Mert ahogy azt egyik Bunk-o-zsoltárunk csodálatos dala is mondja:
Ki Bunk-ot fenyeget, minket mind fenyeget. S csúful végzi majd mind a nemBunk, ha minket fenyeget. Mert megteremtjük mi, a Nagyok, az életteret, A nagy Bunk-o-birodalmat, hol a Bunk szabadon ihat és ehet, s élheti az igazat, a Bunk-o-életet.
Hallgasd meg azt a podcastot, amit Zalatnai Brigitta készített Az öt fa c. könyv írójával, B.T. Ailával és Wégner Judit színművésszel (Madách színház), aki remek alakításban olvassa fel, játssza el a könyvet. A podcastot, melyben sok személyes, izgalmas kérdés került napvilágra, alább hallgathatod meg (55 perc):
„Isteni olvasmány! Merüljünk bele a történetbe és hagyjuk magunkat elvarázsolni!” – Zalatnai (Palcsó) Brigitta újságíró, ÉletVezetés podcast
Ha érdekel a hangoskönyv vagy a nyomtatott könyv, katt az alábbi gombra, ahol akár nagy kedvezménnyel meg is rendelheted:
„Nagy aranyszínű villanásban látja az egészet: a fákat és az embereket, amint összecsapnak a földért, a vízért és a légkörért… Négymilliárd évnyi élet legbámulatosabb eredménye segítségre szorul. Nem, nem ők – mi. Segítségre mindentől és mindenkitől.” – Richard Powers
