Jim Palmer zseniális cikke, a Ghost in the Machine (Szellem a gépben) inspirálta ezt az írásomat, az alábbi idézetek ebből az írásból származnak.
„Egy olyan kultúrában élünk, amely az egészség megszállottja, és csendben retteg az élettől.” – írja Jim.
Bárhová is nézünk, a testi, mentális, lelki és spirituális egészség tűnik elénk, mint egy délibáb, ami felé csak menetelünk, menetelünk és közben egyre inkább sejtjük, el sosem érhetjük.
Ugyanakkor az élet minden kellemetlenségét igyekszünk elkerülni. A beteg embert gyorsan ki kell kúrálni a bajából, minél egyszerűbben, gyorsabban, ha lehet, pár pirulával. A gyászt pedig hatékonyan „fel kell dolgozni”, hogy ne zavarja túl soká a hangulatunk, és hogy így a gyászoló ismét termelékeny tagja lehessen a társadalomnak.
Jim valami nagyon másra hívja fel a figyelmet:
„Az egzisztenciális egészség ott kezdődik, ahol ez a terápiás fantázia összeomlik. Azzal a felismeréssel kezdődik, hogy a kellemetlenség nem akadálya az értelmes életnek, hanem annak alapvető feltétele.”
A Fantomata fogalmát Stanislaw Lem vezette be, aki 1964-ben előrevetítette a virtuális valóságot. A Fantomata nem egy technológia, sőt, nem is egy kütyü, hanem valami, ami
„akkor jelenik meg, amikor egy kultúra úgy dönt, hogy az emberi lét alapvető problémája a kényelmetlenség, és hogy a megoldás az irányítás.
A Fantomata egy olyan világot ígér, ahol semmi sem történik meg igazán, semmi sem ér véget, és semmi sem köt minket visszavonhatatlanul. Mélység nélküli biztonságot és tét nélküli élményt kínál.”
Amikor az ember elhagyja a Fantomata világát, szembe kell néznie azzal, ami elől menekült. Vissza kell szereznie a bátorságát, hogy egy olyan világban éljen, ahol van, hogy valami fáj, és lehet, hogy nem fogja tudni orvosolni senki. Szembe kell néznie azzal, hogy „a szerelem a veszteség, a felelősség pedig a kudarc kockázatát hordozza magában”.
Ahhoz, hogy ebből a virtuális világból kiemelkedhessünk, fel kell ismernünk, hogy a puha, nyűg és fájdalommentes élet, a kipárnázott élet hozza a valódi szenvedést. Rettegünk a ráktól, miközben nézzük a megindító filmeket, és örülünk, hogy ez nem a mi valóságunk; de nehogy az legyen. Rettegünk a háborútól, de közben milliószám öljük az ellenségeket a videójátékokban, sopánkodunk a híreken, vagy nézzük azokat az akciófilmeket, ahol percenként meghal pár ember erőszakos halállal; de rettegünk, mert mi lesz, ha elér minket a háború? A Fantomata puha világát kibéleli a szenvedés.
„A Fantomata egy régi vallási fantázia világi változata: megváltás szenvedés nélkül, transzcendencia átalakulás nélkül.”
Évekig jógaterapeutaként praktizáltam, de abbahagytam. Annak ellenére abbahagytam, hogy meggyőződésem továbbra is, hogy a jógaterápia egy szuperhatékony, tudományosan igazolt terápiás út. Mi történt? Jöttek a paciensek, hozták a bajaikat. Többnyire jógaterápiára azért jön valaki, mert kiábrándult a hagyományos orvoslásból, jó esetben szeretne meggyógyulni, és keres valami útmutatást, hogy mit is csináljon ehhez pontosan. És én adtam nekik gyakorlatokat, de mindig hozzátettem: végezzék ezeket szádhanaként, azaz gyakorolják naponta, kitartóan (hónapokig, évekig) jókedvvel és hittel. És ne azért gyakorolják – kértem őket –, hogy majd ettől meggyógyulnak. Őrület nem? Azt mondtam nekik teljes meggyőződéssel: a szádhanájuk mintegy mellékhatása lesz majd a gyógyulás. De az is lehet, hogy nem gyógyulnak majd meg, de végül is sokkal egészségesebbek lesznek. Ez is őrület, nem?
Mit mondjak, 100 emberből talán, ha 1-2 értette meg. Onnan tudtam, hogy nem értették, hogy nem gyakoroltak. Kifogások bőven voltak: annyi minden volt a napokban! És hogyan lehetne beiktatni azt a napi 30 perc vagy 1 óra gyakorlást?! Szinte képtelenség! Akkor egyszerűen nem értettem, mi lehet a baj. De hiszen betegek voltak! Voltak, akik nem is kicsit! Hogy lehet ez? Elhatároztam végül, hogy abbahagyom.
Most értem meg teljesen: bele vagyunk gabalyodva nyakig a Fantomatába. Én is, igen, olykor én is, naná. Mert itt az élet puhának, és fájdalommentesnek tűnik. Az emberek többnyire jógázni is azért akarnak, hogy a testük fitt és rugalmas maradjon, azaz az élet tartósan puha, vagy újra puha, fájdalommentes és kényelmes legyen. Amikor nem gáz, nem jógázom – én is hajlamos vagyok rá.
Csakhogy a jóga nem erről szól. A jóga a valósággal való intenzív kapcsolatról szól, ami olykor a legkevésbé sem puha és fájdalommentes. Egy minőségileg más állapotot hoz el, ha jógázik az ember rendszeresen. Amikor arról beszél egy jógi, hogy túljut valaki a szenvedésen, az nem azt jelenti, hogy nem szenved többé. Egyszerre szenved, mert a test fáj, de az, aki Önmaga, aki sokkal tágasabb, mint a test, nem szenved, hanem van. Túl az élet hömpölygésén, időtlenül.
Jézus tudta, hogy az Atyához tér vissza, sziklaszilárdan tudta, és mégis végigszenvedte a kereszthalált. Hát nem döbbenetes? Biztos sok minden mást is tett kereszthalála által, de egyet mindenképp: tudatosította, hogy a valódi életet és sorsot – azaz tetteink következményét is! – bátran fel lehet vállalni, megélni, és ez hozza el a fejlődést és a transzcendenciát, de egyben ez az út összefonódik a szenvedéssel.
És mindez nem azt jelenti, hogy esztelenül szenvedni kell. Annak ellenére sem, hogy a szenvedést magunk okozzuk magunknak, mert beszűkültségünkben nem tudatosítjuk, hogy az a másik ember is mi vagyunk, akinek ártunk vagy ártani szeretnénk, vagy nem tudatosítjuk, hogy a természet életközössége is mi vagyunk, vagy épp az erdő, ahol folyamatosan bőg a láncfűrész.
Csak hogy értsd, megmutatom, mit történt velem a minap:
A családom már 2 hete eléggé beteg volt, mindenkit ledöntött egy vírus. És remekül álltam a sarat. No lám, rajtam nem fog ki! Aztán a hétvégén felmentem egyedül egy nagyot túrázni a magas Börzsönybe – kicsattanó életenergiával. Hosszú és szép út volt. Az Esztergályos gerincén favágók furgonjára bukkantam, körülöttük a kivágott bükkök. A furgon ott állt elhagyottan. A nyitott platón ott volt két teli kanna láncolaj, és egy nagyobb kanna benzin. Ahogy ott álltam a furgon mellett, elfogott az indulat! – aki régebb óta ismer, tudja, egy ideje intenzíven foglalkozom azzal, hogy a tar- és végvágást erdőmegújításnak nevező életpusztító gyakorlat megszűnhessen. Ahogy ott álltam, és néztem a kivágott bükkök friss, fehér húsát, egyre dühösebb lettem, és elkezdem azon gondolkodni, hogy most fogom magam, lelocsolom a furgont benzinnel és itt helyben felgyújtom. Percekig álltam ott, ezt latolgatva. Azután sóhajtottam egyet, és tovább indultam.
Jézus azt tanította, hogy nem az betegíti meg az embert, ami bemegy a száján, hanem ami ott kijön. Én hozzáteszem: meg amit gondol. Másnapra lázas lettem, és 3 napig gyötört a láz. Nem volt könnyű, annak ellenére, hogy tudtam, hogy a betegség és a láz azért jött, hogy kiégesse belőlem azt az agressziót, ami a túrán a felszínre jött. Azért jött felszínre, mert vettem a fáradtságot és felmentem a hegyre. És azért kellett kiégnie, mert ez az agresszió nem szolgálja jól az élet és az erdők ügyét. Szóval nehéz napokon vagyok túl, de nem cserélném el ezt a tapasztaltot semmiért.
Jim cikke zseniális, mégis hiányolok belőle valami fontosat, a gödörből kiemelő erőt: azt az erőt, ami az embert ráveszi végül is a „hegymászásra”. Ez az akaraterő, ami elhív az útra. Nem tudod miért mész, csak mész, és lelkesen teszed, amit tenned kell.
És ehhez a benső erőhöz kötődik valami lényeges: a létöröm, az ánandá. Az ánandá az az öröm, aminek nincs feltétele és nincs ellentéte. Aki felvállalja az utat, és megdolgozza magát érte, tapasztalatból mondom, ez is elérhetővé válik. Ez minden ember képessége, mert minden ember létkonstrukciójának alapvető része. A jóga képes arra, hogy megnyissa ehhez a benső kaput. Az erdő is képes rá; meglepő, de vannak fák, akik ehhez adnak hozzáférést.
Csakhogy a Fantomata bizony ott van, jelen van.
A jógát gyakorolni kell, méghozzá naponta és kitartóan – és bocs, hogy ezt mondom, nem elég heti egyszer. És az erdei csendes túrához is fel kell kelni reggel, és el kell jönni, és vállalni kell azt a kellemetlenséget, hogy meg kell mászni majd a hegyet. Egy hegyet, mely lényegében ugyanazt az erőt képviseli, ahová Jézus húsvétkor, létörömben, ánandában ragyogva visszatért.
Ezen a tavaszi 5 napon az életfeldatunk kibontakoztatása, és a testi-lelki-szellemi jól létünkhöz szükséges erők felébresztése kerül majd fókuszba. Ehhez a Sri Csakra Szádhanát, ill. a Sri Vidya ősi módszertanát fogjuk használni, mely az ember életében visszatérően nyugatalanytó, krónikus helyzetek feloldásának az eszköze; pl. ismétlődő konfliktusok, tartós önértékelési válság, éltúttal kapcsolatos elégedetlenség.
Dr. Timcsák M. Géza így ír erről:
A Srí a Tudatosság teremtő ereje. A csakra egy kör vagy kör alakú minta. A szádhana spirituális gyakorlat. A Sri csakra a teremtésben jelen lévő, az élettel kapcsolatos folyamatok sajátos geometriai modellje. Ez a titokzatos Sri vidya – a teremtés tudományának – része. […] Az életnek és a helyes cselekedeteknek ezen megértésén keresztül érik a dharmánk (sorsfeladatunk). A Srí csakra szádhanaban meghatározott Őrzők „figyelik” életstratégiáinkat és reakcióinkat, és segítenek elsajátítani az erre az életre adott feladatokat
Ez a tábor 2026. április 29., szerda 10h-tól május 3.-a, vasárnap délelőttig tart (5 nap, 4 éjszaka).
Mitől különleges ez a tábor?
A tantra tanai sokfél megközelítést tartalmaznak, a legszelídebb, ősi út a Sri Vidya útja. Ennek lényege egy olyan világmodell, melyet a Sri Csakra vagy Sri Jantra reprezentál:
A fenti modell lényegében egy felülről látható létpiramis, melynek minden szegletében dévik és dévák, azaz az életünket segítő, tesztelő Örzők „ülnek”, akik sokféle, visszatérő kihívás, teszthelyzet elé állítanak minket. A sok ezer érintett életterületről egy párat felsorolok:
Tudunk-e uralkodni az életünk eseményei felett? – megvan-e az a képességünk, hogy felismerjük, min tudunk változtatni, és min nem?
Nem toljuk-e túl a munkánk, ami kiégéshez és konfliktusokhoz vezethet?
Tudjuk-e kezelni a fel-felébredő függőség helyzeteket?
Tudjuk-e kezelni az életünkben felébredő féltékenységet, makacsságot, irigységet, aggodalmakat?
Elénk jönnek-e olyan élethelyzetek, amelyek rendszeresen nyugtalanítanak, felbosszantanak, kiakasztanak?
Jelen van-e az életedben tartósan önértékelési válság, éltúttal kapcsolatos elégedetlenség?
A Sri Csakra Szádhana megismertet a Sri Jantra 9 szintjével, és az ezeket uraló Örző elvek mantráival, mely az életfolyamataink harmonizációjához szükséges energiát és információt hordozzák. A tábor alatt elsajátítható technika egy hatékony eszköz a testi-lelki-szellemi jól létünk kibontakoztatásához.
Mindezt erőteljesen segítik az erdő, a fák, és a hegyek.
A fák a világ legtársasabb lényei. Az egész erdő együtt él, lüktet, a fák millió gombafonallal, gyökérzetükön keresztül, és lombjaikon keresztül érzik és segítik egymást. A fák téged is befogadnak, átölelnek, ringatnak, felemelnek.
A tábor során minden nap többször kapcsolódunk a természethez, rövid spirituális-meditációs túrákat teszünk. A túrákon teljesen csendben leszünk. A csend segít, hogy magadhoz és az élő természethez kapcsolódj.
A tábor célja, hogy amikor hazamész, képes legyél úgy járni az utad, hogy az a dharmád része legyen, azaz a neked kijelölt utat járd, ami békét hoz és örömet teremt – önmagadban, és másoknak egyaránt.
A magány az elme álma. Sosem vagy egyedül.
És ekkor jön a meglepetés: másokhoz is elkezdesz egész másképp kapcsolódni. Az erdők és a fák: gyógyítanak!
„Rengeteget adott a tavaszi tábor tapasztalata. Valójában nem tudom mi történt ott, de azóta: nem nézek tv-t, nem hallgatok rádiót (számomra túl zajos), éberebb vagyok a külső-belső történésekre (tisztábban látok talán), átfordult bennem valami a magányt illetőleg, a nehézségek ellenére hálával értékelem az előnyeit; a házam, a kertem, szeretem a csendjét, a szépségét, amit alkottam (minden nap rácsodálkozással tölt el) az erdő közelségét. Megerősített abban, hogy nem vagyok csodabogár, létezik az a világ a Föld nevű bolygón is (bár tapasztalatom szerint csak szűk körben), az az érték amiben élek.” – F. Éva
Mit tartalmaz ez a tábor?
Szállást 2 ágyas, fürdőszobás apartmanokban (idegenforgalmi adóval). Felárral 1 ágyas elhelyezésre is van lehetőség.
Teljes ellátást: ízletes, bőséges vegetáriánus reggeli, ebéd és vacsora (szerda vacsorától vasárnap reggeliig)
Jóga órák, meditációk és mélyrelaxációs gyakorlatok vezetését
4 meditációs túra vezetését
4 előadást, és beszélgetést
A Sri Csakra Szádhana technikájának megtanulását
Mikor való neked ez a tábor?
Ez a tábor neked való, akkor, ha szeretnél
fejlődni spirituálisan
feltöltődni
mélyebb önismeretre szert tenni
átérezni a Természettel való összefonódottság élményét, örömét
békében élni önmagaddal és másokkal
pozitívan állni a jövőhöz, és a jót erősíteni magadban és magad körül
ha szeretnéd megtapasztalni az erdő feltöltő erejét
A táborba jöhetsz akkor is, ha teljesen kezdő vagy a jógában, vagy a meditációban. Segítek majd. És akkor is sokat ad majd neked, ha a jógában, meditációban nagyobb jártasságod van. A tábor résztvevői közt mindig akadnak egyaránt kezdők és jóga oktatók is.
A tábor ellenjavallt számodra akkor, ha krónikus mozgásszervi betegséged van és fájdalmas a mozgás, valamint pszichiátriai betegséggel élsz. Szívbetegség esetén, vagy ha más súlyosabb krónikus állapottal élsz, kérlek, hogy mindenképp beszéljünk, mert azt szeretném, hogy élmény legyen neked, feltöltő és gyógyító.
Kérlek, hogy jelentkezésednél mindenképp őszintén add meg pillanatnyi egészségi állapotod, mert csak így tudok segíteni neked – ha ezt szeretnéd!
Mikor és hol lesz a tábor?
A tábor 5 nap/4 éjszaka a Bükk emelő terében, az aranyzöld tavaszban lesz.
2026. április 29. szerda10h-tól tart majd május 3-a, vasárnap kb. délig.
A szállás a Bükk szívében, a Bükk fennsík hegyvidéki klímájában, lakott területtől távol, ősbükkösben felépült Pálos kolostor romjainak közvetlen szomszédságában található. A pontos helyet, és az odajutáshoz segítséget a jelentkezést követően adjuk meg.
Mennyibe kerül?
A részvétel teljes ára:158.000 Ft/fő.
Kedvezményes jelentkezés 2026. január 31-ig: 138.000 Ft/fő.
A kedvezmény akkor érvényes, ha az előleget legkésőbb 2026. január 31-ig befizetted.
Előleg: 28.000 Ft.
Az előleg lemondás esetén nem visszatérítendő, de átruházható. A befizetett előleget csak abban az esetben utalom vissza, ha bármilyen, rajtunk kívül álló okból a tábort nem tudom megtartani. Ebben az esetben az előleget 3 munkanapon belül visszafizetem.
Az előlegen felüli részt a helyszínen készpénzzel fizetheted majd ki.
Egyágyas felár: 20.000 Ft/fő.
A szállás és étkezés költségét, 122.000 Ft-ot SZÉP kártyával is fizetheted (bármely zsebből, és banktól). Szép Kártyás fizetés esetén a kedvezményes ár 150.000 Ft/fő.
Hogyan és meddig jelentkezhetek?
Kattints a [Regisztráció] gombra és töltsd ki a jelentkezési lapot!
Egy munkanapon belül számlát állítok ki Neked az előlegről, melyet átutalással vagy bankkártyával is fizethetsz.
Az előleg befizetését visszaigazolom, és ezzel a jelentkezésed kész is.
A tábor maximális létszáma 30 fő. Minimális létszám 15 fő. A helyeket a jelentkezés sorrendjében fogadom el.
„A gyakorlat végén, mikor feküdtünk a matracon és közben szólt a zene, a következő történt: a rezgések különös módon átjártak. Mintha lyukas lett volna az egész testem, illetve „könnyen átjárható”, nem szilárd anyagból lévő. Ahogy szólt a zene, a teremben mindenfelől hallottam. Az energiahullámok, rezgések áthatoltak rajtam, oldalról és mindenfelől. Az energia hullámokkal együtt szétterjedtem én is. Energia hullámként kimentem az erdőbe, és az egyik fába (mely lehetett akár az általam választott szép vastag törzsű bükkfa is) belementem. Bent a fa törzsében alulról fölfelé spirálisan tekeregve haladtam. Ez egy fény-áramlás volt egyben, mert a fa törzse fényes volt belül. Majd feljutottam a lombokba, és szétáradtam a leveleken. A madarak ugrándoztak rajtam, vagyis a leveleken, és énekeltek is. Mindenfelé szét tudtam áradni, amire vagy akire gondoltam, ott voltam, benne illetve körülötte voltam. Az egyik álmombeli helyszín ugrott be a lépcsősorral és távolban a hegyekkel. Abban a pillanatban Tibetben voltam egy kolostorban, ahol épp egy ünnepi szertartás volt. A hely négyzet alakú volt, virágokkal volt díszítve, szólt a zene, és az ének. A következő pillanatban a Duna-kanyart láttam, és a Pilisben voltam. Tibet és Pilis összekapcsolódott. Aztán emelkedtem tovább az Univerzumba, a tér és idő nélküli világba. Ott szellemi lények voltak. Magas rangú, méltóságteljes szellemi lények… Nem emlékszem hogy tértem vissza. Talán vége lett a zenének, és meg kellett mozgatni magunkat? Talán így. Még sokáig a hatása alatt voltam ennek az élménynek. Csak ültem a szőnyegen és OTT is voltam, meg ITT is voltam. CSODÁS ÉLMÉNY VOLT. Hálásan köszönöm Neked!” – Sz. Rita, egyik résztvevő a tavaszi táboron
„Nem akarom, hogy azon az úton kövess engem, amelyen én haladok a célom felé. Járd a saját utad, kövesd az általad meghatározott irányt, amely benső késztetéseidnek a leginkább megfelel. Ne fogadj el semmilyen állítást csak azért, mert tőlem származik. Ha százszorosan igaz is, mégsem a te igazságod, és így nem fogsz vele azonosulni. Az igazat valósítsd meg, és akkor magadévá fogod tenni az igazságot. Az igazat megvalósítók életpályáját tekintsd csupán bizonyítéknak arra, hogy a cél elérhető.” (S. R. Yesudián, Haich Erzsébet Beavatás c. könyvének előszavában)
Haich Erzsébet, aki a nagy jógi, Yesudián mestere volt, ezekkel a szavakkal kezdi a Beavatás c. könyvét:
„Választ keresek. Tudni szeretném, mi az élet értelme a földön.”
Jóga mesteremtől, Szép Ferenctől azt tanultam, hogy az ember nem egy test, amiben valahogy összerendeződik a tudat és a lélek, hanem egy szellemi lény, aki egy időre kapott egy érző testet.
Emlékszem, épp jóga órára öltöztem át, Feri is ott volt az öltözőben. Meséltem neki, hogy volt egy álmom, pedig ritkán álmodom. Egy öregember jött el hozzám, és csak beszélt, beszélt; magyarul beszélt, de ennek ellenére egy szót sem értettem. Azt azonban tudtam, hogy ez az öregember, a kriya jóga mestervonal egyik nagymestere, Sri Juktésvár.
Feri rám nézett, biccentett, majd kacarászva ennyit mondott:
– Na igen, Juktésvár szokott ilyen huncutságokat csinálni.
Ezért mentem el a kriya beavatásra. Tántoríthatatlan voltam.
„Beavatás nélkül minden spirituális gyakorlás csupán előkészítés. Ez az előkészítés, az energia rendszer és elme tisztítása azonban igen fontos. E nélkül a beavatás eredménye nem tud megfelelően kibontakozni.
A beavatás során a beavató mester, aki belemeríti magát a Krisztus-tudatba, feléd irányítja ennek energiáit, és ezáltal lehetővé teszi számodra, hogy ennek a kapcsolatnak, bármilyen halvány is, tudatába kerülhess. Lehetővé teszi, hogy többet észlelhess a világból, mint amit szemeddel látsz és füleddel hallhatsz.”
Amikor első gyermekünkkel volt a feleségem várandós, hosszan készülődtünk. Például felkerestem egy asztalost, és az ő segítségével, saját kézzel készítettem el a gyermekeim bölcsőjét (később a kislányom is ebben ringott). Egy gyermek megérkezésére lehet készülni, de apává akkor lettem, amikor a pár napos kisfiamat a mellkasomra fektettem, és így aludtunk, szundikáltunk együtt.
Egy beavatás után már nem vagy ugyanaz, aki korábban voltál – bár az életed látszólag változatlanul folytatódik. Életem beavatásai, melyekben részesülhettem, mindig megráztak, új távlatokat nyitottak, és erőt adtak ahhoz, hogy az úton járjak, sőt életörömet és a béke egy új szintjét hozták el nekem.
És egyszer csak megérkeztek hozzám Szép Feri mesterem ezen szavai: „csodálatos halhatatlan lelkek vagyunk”.
Feri tavaly hagyta itt a földi testét. Utolsó hónapjait egy elfekvő korházban töltötte, ahol a két kezét az ágyrács két oldalához kötötték. Azóta megtudtam, hogy jelenleg Magyarországon több korházban az a bevett szokás, hogy a demenseket, vagy hasonló betegeket, illetve végstádiumban lévő embereket, haldoklókat így kikötik, méghozzá akár hetekre, hónapokra, azért, hogy ne rángassák ki a karjukból az infúziót, vagy ne szedjék le magukról a pelenkát. Túl kevés az ápoló – ezzel érvelnek. Ezért aztán így haldokolnak, most is, több ezren, megfeszítve, megkínozva.
Amikor Ferit utolsó napjai előtt meglátogattam, a hús már felszívódott róla, élő csontvázként feküdt ott megfeszítve. Majdnem elsírtam magam. Aztán meghallottam őt, pedig már nem tudott beszélni. Felemeltem a fejem. Nem ott volt az ágyban, az agyongyötört testben, hanem fölötte, fényben, és azt mondta nekem szavak nélkül: Ugyan! Nézz rám! Engem nézz! És láttam őt. Jól volt, soha jobban!
„A halhatatlanság felfedezése éppen abban áll, hogy magamnak kell felfedezni a következő igazságot: „halál” egyáltalán nem létezik, az ember – tehát én is – az egész örökkévalóság során halhatatlan volt, és az is lesz. A halhatatlanságot ugyanis mindenkinek magában és a maga számára kell felfedeznie, senki más nem adhatja át nekünk ezt az igazságot.” (Haich Erzsébet: Beavatás)
A beavatás az ősi időkben egy több napos, nagyon kemény folyamat volt; mindjárt bemutatom, hogyan avatta be az egyiptomi papság Mózest – Kodolányi János gyönyörű és igaz módon leírta. De előtte azt kell tudnod, hogy az idők változnak. Az egyik legjelentősebb változást maga Jézus hozta el. Ma már nem kellene azon az úton végig menni, amin Mózes és Jézus is végig ment.
„Ezt a régi beavatást Krisztus-Jézus újjal helyettesítette, azoknak az erőknek a segítségével, amelyekről még szólnom kell. A beavatás régi formájának meg kellett szűnnie, de átmenetet kellett teremteni a régi korszakból az újba. Még utoljára valakinek, átmenetként, a régi módon kellett a beavatásban részesülnie, de már a keresztény ezotériában. Ezt pedig csak maga Krisztus vihette végbe, és beavatandónak az volt kiszemelve, akit Lázárnak nevezünk.” (Rudolf Steiner: A János-evangélium)
A beavatás folyamata Jézus óta is jelentősen átalakult, valamikor a 19. század küszöbén. A beavatásra való felkészülés egyik legismertebb eszköze jelenleg a hatha jóga, a beavatás pedig az egyes jóga tradíciók mesterei adják át annak a tanítványnak, aki ezt kéri.
A másik legjelentősebb lehetőség a beavatásra való felkészülésre a Természettel való elmélyült kapcsolat. A Természetet nem lehet megismerni csupán a botanika, zoológia vagy az ökológia módszertanával. A Természetbe merülve az ember átélheti, hogy ő egy sokkal-sokkal tágasabb lény, mint korábban gondolta. És vannak a Természetben ősi Mesterek által berajzolt kapuk, és ezen átlépve átélheti az ember a beavatást. Ezt az új beavatást mutatom meg Az öt fa c. könyvemben.
A beavatásnak több szintje van:
„A beavatások a fejlődés fázisai, állomásai […] Minden egyes fokon a tanítvány szemlélete, felfogása, önismerete és természet-ismerete teljes egészében megváltozik. Minden, amit addig biztos alapnak hitt, újra meg újra összeomlik alatta, rommá lesz, és minden egyes beavatási fok az előző fokozat romjain épül fel.” (Kaczvinszky József: A hét beavatás)
Aki író, az tudja, hogy amikor az ember kézzel ír, van annak egyfajta varázslata. Van egy pont, amikor a kézzel író csatornává válik. Attól a ponttól nem fogalmaz, hanem átadja magát, és a toll magától mozdul a kezében. Egy író, aki ezt megtapasztalta már, felismeri, amikor egy másik író műve ilyen ihletett mű. Meggyőződésem, hogy amit Kodolányi Mózesről leír Azégő csipkebokorban, így született, Kodolányi lecsatornázta közén az ákasában ott lévő ősi történetet. Alább ebből a könyvből olvasok fel neked, felolvasom belőle Mózes, azaz Mósze egyiptomi herceg legmagasabb szintű beavatásának gyönyörű történetét. Azért olvasom fel, hogy átérezhesd, hová visz az az út, amelyet együtt járunk. Íme:
Ahogy fentebb írtam, az út, és a beavatás időről-időre változik. A jelen kori beavatás kihívása, hogy az ember fel tudja ébreszteni magában azt az erőt, ami a kitartó és rendszeres, napi szintű gyakorláshoz kell, legyen ez jóga, meditáció, vagy a természettel való, egyre mélyülő kapcsolat.
A Természet sokkal több, mint aminek látszik. Például azt tudtad-e, hogy minden egyes fa kapcsolatban van az élővilág egészével? Minden fa megnyit számodra egy kvantumalagutat a teljességhez. Ott, ahol élsz, biztos, hogy vannak például Lélekalagutak. Felismered-e ezeket?
Irodalom:
Rudolf Steiner: A János-evangélium (Hamburg), GA 103, Géniusz Kiadó, 2018,
Kodolányi János: Az égő csipkebokor, 1. kötet, Magvető Kiadó, Budapest, 1978, 4. kiadás
Bükki Tamás Aila: Ahol a párhuzamosok egybeérnek, Gájatri Könyvkiadó, 2021.
Kaczvinszky József: A hét beavatás, Hermit Kiadó, 1946.
Elisabeth Haich: Beavatás – Óegyiptomi misztériumok, Édesvíz Kiadó, Budapest, 2022.
A szavita-jóga az inspirált zene, mantrák és a jóga egyedülálló szintézise.
Ez a tábor 2025. május 14., szerda kora délutántól tart majd május 18.-a, vasárnap délelőttig.
Mitől különleges ez a tábor?
A Hang energiája (Nada) az egyik legerősebb kifejeződése a Tudatnak. A zene és a rezgések az Ősi Hang közvetlen visszatükröződései. Az emlékezet előtti időktől fogva az egyik leghatékonyabb eszköznek számított a bensőnk felfedezésére.
A szavita-jóga technikái segítségével harmonikus kapcsolatot teremthetünk a test, az energiatest és az elme között, alapos tisztító és revitalizáló hatást fejt ki az energiarendszerre.
A szavita-jógát ma már a világ sok részében ismerik, és a résztvevők ezrei tanúsították a pozitív hatását. A kurzusok résztvevői új, mély és meglepő benső felfedezésekről számolnak be. Az élményeik segítenek megismerni saját mélyebb belső dimenzióikat. A kurzus résztvevőinek élményeiből pár:
„Soha még a hang és zene ilyen intenzív érintését nem éreztem; mélyen áthatotta egész lényemet.” V.M.
„A szemináriumra rengeteg emocionális blokkal és stresszel érkeztem. Csodálatos volt látni, ahogy ezek fokozatosan felolvadnak a hangrezgéseken és a zene gyógyító érintésén keresztül.” E.G.
„Ez a zene néhány ismeretlen dimenziómat tárta fel. Nem tudom ezeket leírni, csak azt tudom, hogy átélni hihetetlenül megindító volt.” J.P.
A szavita-jóga ennek a tavaszi jóga, meditációs és spirituális túra tábornak központi eleme lesz, a tábor e köré épül fel.
A szavita-jóga napot Dr. Timcsák Géza vezeti majd, a Szlovák Jógaszövetség egyik megalapítója, az Európai Jóga Unió lektora.
A szavita-napra a felkészítést Dr. Bükki Tamás Aila vezeti, és az Erdő, valamint a Bükkfennsík szakrális tere.
A tattva-suddhi ősi gyakorlata
A tábor során a tattvákkal és csakrákkal fogunk kiemelten foglalkozni.
Az ember sokrétű lény. Minden ember rá van fűzve energia tartályokra (tattvák) és egy hatalmas információ forrásra. A tattvákból folyamatosan energia áramlik lényünkbe. Csakráink ezt az életenergiát áttranszformálják és a nádik, avagy információs és energia csatornák hálózatán át közvetítik, ezzel biztosítva szerveink helyes működését, valamint érzelmi, mentális és szociális egészségünk fenntartását.
A zenés szavita-napot az ősi tattva-suddhi gyakorlatának szenteljük, azaz az energia tartályok revitalizálását, és egész lényed újrarendezését élheted majd át.
Mindezt erőteljesen segítik az erdő, a fák, és a hegyek.
A fák a világ legtársasabb lényei. Az egész erdő együtt él, lüktet, a fák millió gombafonallal, gyökérzetükön keresztül, és lombjaikon keresztül érzik és segítik egymást. A fák téged is befogadnak, átölelnek, ringatnak, felemelnek.
A tábor során minden nap többször kapcsolódunk a természethez, rövid spirituális-meditációs túrákat teszünk. A túrákon teljesen csendben leszünk. A csend segít, hogy magadhoz és az élő természethez kapcsolódj.
A tábor célja, hogy amikor hazamész, képes legyél úgy járni az utad, hogy az a dharmád része legyen, azaz a neked kijelölt utat járd, ami békét hoz és örömet teremt – önmagadban, és másoknak egyaránt.
A magány az elme álma. Sosem vagy egyedül.
És ekkor jön a meglepetés: másokhoz is elkezdesz egész másképp kapcsolódni. Az erdők és a fák: gyógyítanak!
„Rengeteget adott a tavaszi tábor tapasztalata. Valójában nem tudom mi történt ott, de azóta: nem nézek tv-t, nem hallgatok rádiót (számomra túl zajos), éberebb vagyok a külső-belső történésekre (tisztábban látok talán), átfordult bennem valami a magányt illetőleg, a nehézségek ellenére hálával értékelem az előnyeit; a házam, a kertem, szeretem a csendjét, a szépségét, amit alkottam (minden nap rácsodálkozással tölt el) az erdő közelségét. Megerősített abban, hogy nem vagyok csodabogár, létezik az a világ a Föld nevű bolygón is (bár tapasztalatom szerint csak szűk körben), az az érték amiben élek.” – F. Éva
Mit tartalmaz ez a tábor?
Szállást 2 ágyas, fürdőszobás apartmanokban (idegenforgalmi adóval). Felárral 1 ágyas elhelyezésre is van lehetőség.
Teljes ellátást: ízletes, bőséges vegetáriánus reggeli, ebéd és vacsora (szerda vacsorától vasárnap reggeliig)
Jóga órák, meditációk gyakorlatok vezetését
3 meditációs túra vezetését
3 előadást
A szavita-nap vezetését (tattva-suddhi)
A tábor során a 3 előadáson erről lesz szó:
az ember energia rendszere, nádik, csakrák és tattvák
a fák és erdők gyógyító működése, energetikája
a tattva-suddhi, azaz a tattvák megtisztítása, egész fizikai, szellemi és szociális lényed felfrissítése
Mikor való neked ez a tábor?
Ez a tábor neked való, akkor, ha szeretnél
fejlődni spirituálisan
feltöltődni
mélyebb önismeretre szert tenni
átérezni a Természettel való összefonódottság élményét, örömét
békében élni önmagaddal és másokkal
pozitívan állni a jövőhöz, és a jót erősíteni magadban és magad körül
ha szeretnéd megtapasztalni az erdő feltöltő erejét
A táborba jöhetsz akkor is, ha teljesen kezdő vagy a jógában, vagy a meditációban. Segítek majd. És akkor is sokat ad majd neked, ha a jógában, meditációban nagyobb jártasságod van. A tábor résztvevői közt mindig akadnak egyaránt kezdők és jóga oktatók is.
A tábor ellenjavallt számodra akkor, ha krónikus mozgásszervi betegséged van és fájdalmas a mozgás, valamint pszichiátriai betegséggel élsz. Szívbetegség esetén, vagy ha más súlyosabb krónikus állapottal élsz, kérlek, hogy mindenképp beszéljünk, mert azt szeretném, hogy élmény legyen neked, feltöltő és gyógyító.
Kérlek, hogy jelentkezésednél mindenképp őszintén add meg pillanatnyi egészségi állapotod, mert csak így tudok segíteni neked – ha ezt szeretnéd!
Mikor és hol lesz a tábor?
A tábor 5 nap/4 éjszaka a Bükk emelő terében, az aranyzöld tavaszban lesz.
2025. május 14. szerdadéltől tart majd május 18.-a, vasárnap kb. délelőtt 10 óráig.
A szállás a Bükk szívében, a Bükk fennsík hegyvidéki klímájában, lakott területtől távol, ősbükkösben felépült Pálos kolostor romjainak közvetlen szomszédságában található. A pontos helyet, és az odajutáshoz segítséget a jelentkezést követően adjuk meg.
Mennyibe kerül?
A részvétel teljes ára:148.000 Ft/fő.
Kedvezményes jelentkezés 2025. február 28-ig: 118.000 Ft/fő.
A kedvezmény akkor érvényes, ha az előleget legkésőbb 2025. március 9-ig befizetted.
Előleg: 38.000 Ft.
Az előleg lemondás esetén nem visszatérítendő, de átruházható. A befizetett előleget csak abban az esetben utalom vissza, ha bármilyen, rajtunk kívül álló okból a tábort nem tudom megtartani. Ebben az esetben az előleget 3 munkanapon belül visszafizetem.
Az előlegen felüli részt a helyszínen készpénzzel fizetheted majd ki.
Egyágyas felár: 40.000 Ft/fő.
A szállás és étkezés költségét SZÉP kártyával is fizetheted (bármely zsebből, és banktól)Részletek a jel. lapon.
Hogyan és meddig jelentkezhetek?
Kattints a [Regisztráció] gombra és töltsd ki a jelentkezési lapot!
Egy munkanapon belül számlát állítok ki Neked az előlegről, melyet átutalással vagy bankkártyával is fizethetsz.
Az előleg befizetését visszaigazolom, és ezzel a jelentkezésed kész is.
A tábor maximális létszáma 30 fő. A helyeket a jelentkezés sorrendjében fogadom el.
„A gyakorlat végén, mikor feküdtünk a matracon és közben szólt a zene, a következő történt: a rezgések különös módon átjártak. Mintha lyukas lett volna az egész testem, illetve „könnyen átjárható”, nem szilárd anyagból lévő. Ahogy szólt a zene, a teremben mindenfelől hallottam. Az energiahullámok, rezgések áthatoltak rajtam, oldalról és mindenfelől. Az energia hullámokkal együtt szétterjedtem én is. Energia hullámként kimentem az erdőbe, és az egyik fába (mely lehetett akár az általam választott szép vastag törzsű bükkfa is) belementem. Bent a fa törzsében alulról fölfelé spirálisan tekeregve haladtam. Ez egy fény-áramlás volt egyben, mert a fa törzse fényes volt belül. Majd feljutottam a lombokba, és szétáradtam a leveleken. A madarak ugrándoztak rajtam, vagyis a leveleken, és énekeltek is. Mindenfelé szét tudtam áradni, amire vagy akire gondoltam, ott voltam, benne illetve körülötte voltam. Az egyik álmombeli helyszín ugrott be a lépcsősorral és távolban a hegyekkel. Abban a pillanatban Tibetben voltam egy kolostorban, ahol épp egy ünnepi szertartás volt. A hely négyzet alakú volt, virágokkal volt díszítve, szólt a zene, és az ének. A következő pillanatban a Duna-kanyart láttam, és a Pilisben voltam. Tibet és Pilis összekapcsolódott. Aztán emelkedtem tovább az Univerzumba, a tér és idő nélküli világba. Ott szellemi lények voltak. Magas rangú, méltóságteljes szellemi lények… Nem emlékszem hogy tértem vissza. Talán vége lett a zenének, és meg kellett mozgatni magunkat? Talán így. Még sokáig a hatása alatt voltam ennek az élménynek. Csak ültem a szőnyegen és OTT is voltam, meg ITT is voltam. CSODÁS ÉLMÉNY VOLT. Hálásan köszönöm Neked!” – Sz. Rita, egyik résztvevő a tavaszi táboron
Műszaki szakközépbe jártam, mielőtt fizikus lettem, bevallom töredelmesen. Aztán találkoztam csak a jógával és lettem jógaoktató. Szóval mondhatnánk: igen, valóban, egy lekerekített sarkú kocka vagyok, de élvezem.
Volt a középsuliban anyagismeret óránk is, bizony, évekig. Hogy miről volt szó, azt már nem tudnám megmondani, egyetlen sztorira emlékszem csak: idős tanárunknak volt egy szavajárása, ezt mondta lépten, nyomon: „Na kérem!” A fiúkkal pedig elhatároztuk, számolni fogjuk, striguláztuk a füzet margóján az elhangzott nakéremeket. Az egyik óra vége felé felerősödött a zaj, pedig szigorú ember volt az öreg: „kilencvenhét, … aszta, kilencvennyolc…, figyeljetek!…, kilencvenkilenc… és…. és …. száz!!!”. A száznál egy emberként üvöltött fel az osztály!
A középsuli után gyorsan fizikus lettem, mert többre vágytam, mint legózni, azaz kész alkatrészeket egymásba dugdosva építeni a világom, és persze volt más, súlyosabb motivációm is. Mindenesetre szerettem volna megtudni valami emlékezetes, értsd: örökérvényűt az anyagról. Az egyetemen még olyan szak is volt, hogy szilárdtestfizika, meg kondenzált anyagok fizikája – ígéretes, nem igaz?! Hát ott csak tudnak már valamit? Valami maradandót, és igazat, úgy értem. De semmi! Vagy csak szánalmasan rossz a memóriám? – az is lehet.
Apropó: a Vákuum kereskedők c. novellámat olvastad már? Arról szól, hogy milyen az, amikor a semmi megsemmisül. Még az egyetemi évek alatt írtam derűs kínomban.
Felháborító azt látni, hogy a sok anyagtudós semmit sem tud az anyagról? Vagy az, hogy valakinek van pofája ilyet állítani?
Az egyetemen betévedtem egy tudományfilozófia szemináriumra, ahol végre fiatal tanárom kimondta a lényeget: remélem senki sem hiszi maguk közül, hogy létezik olyan, hogy elektron! Az elektron – amint az kiderült – egy végtelen kicsi dolog, ami van, hogy nem is dolog, hanem egy hullám. És ha éppen részecske, azaz végtelen kicsi dolog, kiderül, hogy van pofája forogni maga körül, bár nincs olyan hogy önmaga, sőt, bár végtelen kicsi, van pofája a tömege jelentős részét az egész világegyetemben szétkenve tartani. Na kérem! Azért ez elég abszurd, nem? És ilyen abszurditások hemzsegnek-nyüzsögnek benned megszámlálhatatlanul! Annyira abszurd dolog, mint az anyag, a világon sehol sem létezik!
Na igen, persze – csapsz az asztalra joggal – de ezt mégis, hogy képzeled? A reggeli kávémat te csak ne vitasd el! Az jár nekem, függetlenül attól, mennyire abszurdok az elektronjai. Meg amblokk az egész.
Jó-jó, akkor a reggeli kávéd maradjon, külön terület. De akkor szedjük kicsit szét, miért is mondom, hogy a fizikusok semmit sem tudnak az anyagról.
Kaczvinszky József A hét bevatásban, rögtön az elején elmagyaráz egy fontos élettapasztalatot: ahogy haladsz előre a világ- és önmegismerésben, mindaz, amit tudni véltél, időről-időre, pontosabban újabb és újabb beavatási szintre érve összeomlik. Az egész világképed újra és újra darabokra hullik. Egyszerűen nem maradhatsz meg a koncepcióidnál. Nem ragadhatsz bele egy nézőpontba.
Akkor most mi az igaz, létezik anyag vagy sem? – véded a kávédat jogosan.
Amikor elalszol, más ember leszel? Aki vagy, eltűnik? Dehogy, csak egy más tudatállapotba kerülsz. Máshogy viselkedik az anyag az álmodban? Repültél már álmodban? Átmentél falakon? Más lesz a tested? Persze hogy más! Egy műtét során, altatásban, vagy egy műtéti hipnózisban, a tested nem is létezik számodra, különben beleőrülnél a fájdalomba. Szóval, hogy mi az anyag, mi a tested, az bizony tudatállapot függő.
A beavatás nulladik szintjén van asztal, és rajta ott a gőzölgő reggeli kávéd; van munkahelyed vagy éppen nincs, és vannak mindennapos gondjaid.
Ha jógázol, vagy más spirituális technikát rendszeresen gyakorolsz, az elvezet oda, hogy lazul a stressz, és kezded valahogy kívülről is látni a dolgokat; ettől időnként fellélegzel, és azt mondod, azért a mindennapi gondoknál messze több az élet! Tele van szépséggel! Felemelő, kitágító élménnyel!
Pl. lefekszel egy kidőlt fára az őszi bükkerdőben, nézed a kék eget, és a szállingózó vörösbarna bükkfaleveleket. Játszol velük. És érzed, hogy élsz, és élni jó! – ilyenek ennek a jóga cuccnak a mellékhatásai. Szóval kezdesz jól lenni. És ha fáj itt-ott, a tested vagy a lelked, vannak már technikáid, amivel egyenesbe hozhatod magad. És egyszer csak azt veszed észre, az emberek is elkezdtek máshogy viszonyulni hozzád. Valahogy kedvesebb, szelídebb, tágasabb hellyé alakult a világ! – igen, bizony nagyon más helynek látszik a világ az 1. beavatási szintről.
Megnyugtatlak, a reggeli kávéd továbbra is megmarad. Aztán jön egy pont, amikor megáll a kezedben a bögre.
Na kérem, ez az a pont, amikor rádöbbensz: anyag nem létezik! Rájössz, hogy minden, amit tapasztalsz, elméd vetítővásznán jelenik meg. Már tudod, intuitíven, mélyen: nem az agyad, azaz az anyag idegsejtekből álló összerendeződése teremti meg az elméd. Az csak egy eszköz, hogy hozzáférj az elmetartalmakhoz. Rájössz, hogy minden, amit látsz, az elme vetítővásznán jelenik csak meg. Minden, amit látsz, hallasz, gondolsz, az emlékeid, a történeteid: illúzió. Nem a valóságot látod, hanem az egónak hívott, polarizáló szemüvegen keresztük a vetítővászon 3D-s moziképeit.
Te, aki vagy, aki egy nem múló, halhatatlan létező, figyeli az illúziók moziját. Megkönnyebbülsz ugyan, mert már belülről tudod, hogy nincs olyan, hogy halál; ez az óriási teher tehát lekerült rólad. De ez az állapot magányos érzés is, mert minden más ember léte is illúzióvá olvad. Minden ember talán létezik, de akiket te megtapasztalsz, akiket ismersz, azok nem ők, csupán egy kép, a te kivetítéseid. Így ebben a formában és alakban Te tapasztalod őket. A világ minden gondja és tragédiája: benned van, ahogy a világ minden öröme és szépsége is – hát, ilyen a világ a beavatás 2. szintjén.
A természettudós ekkor döbben rá: minden, amit megfigyelt, amit látni vélt, a dolgok közt ható erők, a fizikai és kémiai törvények, melyeket axiómaként kezelt, semmivel sem valóságosabbak, mint a tél első hava. Kivetítés minden gondolat, minden törvény.
Ezen a ponton aztán egy új fordulat jön, mert az „úton” nem lehet megállni – pedig tudja már a lélek, hogy maga az út és az idő is, és az, hogy halad az ember, hogy fejlődik, alakul: az is csak benne tükröződik, csupán illúzió. Szóval a kép, mint a kaleidoszkópot, ha forgatja az ember, egyszer csak újra átrendeződik.
A kereső lélek ezen a ponton rájön, hogy bár a mozi az mozi, de van egy film, amit kivetítenek. És van egy fényforrás, ami kivetíti a jelenségvilágot, létrehozza az energiák örvénylését, áramlatait, testeket, tárgyakat, formákat, viszonyokat, embereket, törvényeket és gondolatokat. Van egy Fény!
Az ember csak nem hagyhatja a finom reggeli kávéját szétfoszlani, illúzióvá válni, na! Szóval folyamatosan ott a motiváció, hogy az ember egy kicsit többet felfedezzen.
És ekkor elkezdesz a Fény felé fordulni, ami átvilágítja és elevenné teszi a filmet. A dolgok lényege, esszenciája felé fordulsz. És rájössz, hogy a film a jeleneteket kódoló valódi anyag. Ez a film az, amit a jógik szamszkárának, Jung archetipusoknak, ősszimbólumoknak nevezett.
Ezekre az ősszimbólumokra ott talál rá az ember, ahol nincs sem érzékelés, sem gondolat: a meditáció pezsgő csendjében.
Van itt észlelés? Van. De már nem a szemed lát és nem a füled hall. Új érzékszerveid nyílnak arra, hogy kitapogasd mi van ott, ahol a film, a szamszkárák, a dolgak ősokai léteznek. A szamszkárák hömpölyögnek, összefonódnak, összekapcsolódnak, és a rajtuk átvetülő fény megteremti a karmát, az időt, az ok-okozat véget nem érő láncolatát; megteremti a fizika és biológia törvényeit, jelenségeit, az ember szánalmas-fájdalmas történelmét, ösztönvilágát, örömeit, és életeken át hurcolt trauma-terheit.
Ez a karma teremtő erő, a Természet élő pezsgését létrehozó erő: az Anya energiája. Ez a Fény teremtő, életrehozó tulajdonsága, ami létrehozza a vásznon azt, amit korábban anyagnak hívtál. Ez már a 3. beavatási szint, egy teljesen újszerű világ.
Sri Ramana Maharsi azt mondja: Aminek nem kell megtörténnie, az nem fog megtörténni. Aminek meg meg kell történnie, az meg fog történni, bárhogy is akarod az ellenkezőjét. Miért aggódsz hát a jövőd miatt?
Valóban, a film pereg. A karma köti az életed. A vetítővásznon az van, amit a Fény kivetít, és ott van előre kidolgozva minden részlete.
Azt hiszed, az életedben vannak választásaid? Azt hiszed, hogy te döntesz, amikor azt mondod, most pirítóskenyeret reggelizem kőrözöttel, vagy nem is, bemegyek a munkahelyemre, útközben beugrom a pékhez egy ropogós croassanért, és majd megeszem bent egy finom kávé mellet?
Bent kinyitod aztán a laptopod, megnézed, hol tart a világ, jó nagyot harapsz a croassanból, és épp kortyolnál hozzá a kávédból, amikor arcon csap a hír: egy csomó bosszantó természettudós felfedi neked a virtuális újságban, hogy az, hogy mit eszel, bizony nem te választod komám, nem te döntöd el, hanem a benned élő baktérium közösség! Több van belőlük benned, mint testi sejt! Ők vágynak rá, mert kell a cukor és szénhidrát, és te azt hiszed, hogy te döntöttél, pedig ők adták a parancsot, te pedig csak szolgaként követted a beledben fészkelő testlakóid akaratát, és a te hozzájárulásod mindehhez legfeljebb csak annyi volt, hogy előkotortad a bankkártyádat a kellő pillanatban – ami az illúzió netovábbja önmagában is. Szánalmas, mi mindent gondolunk a szabadságról, nem igaz?
Csakhogy, lehet, épp a kávéd védelmében – hogy mire nem veszi rá az embert az az illatos kávé! – rájössz, hogy talán mégis van rá egy mód, hogy magad befolyásold a dolgokat. A 3. beavatás szintjén rájössz: ehhez a filmhez magához kellene hozzáférned valahogy, azaz magukhoz az összekapcsolódó, szövevényes szamszkárákhoz, az életmagokhoz, az ősszimbólumokhoz. Azt, hogy hogyan lehet ezt megtenni, leírtam a Teremtőerő ötágú csillaga c. írásomban.
Úgy tűnik, vannak tehát módszerek, amivel létre lehet hozni kötéseket és le lehet bontani kapcsolatokat a szamszkárák között. Azaz átírható a film, átformálható a karma, átformálható a valóság, amit tapasztalsz. Az Anya erejével, vagy Shaktival való teremtéshez azonban oda kell utazni előbb, ahol a film, a szamszkárák vannak. Ennek technikája a csillag öt ága – a dolog meglehetősen egyszerű, de ha gyakorolni próbálod, rájössz majd, csöppet sem olyan egyszerű.
Na és most jön az apag!
Létezik ugyanis egy másik út is, ehhez azonban fel kell fedezned az apag lényegét. Minden, amit teszel, amit gondolsz, visszafelé is hat a filmre. Van egy másféle vetítőerő, egy másféle Fény. Ennek a teremtő erejét hívjuk Atyának, vagy Apának, vagy Sívának. Ehhez az erőhöz fordul minden hindu, mohamedán vagy keresztény imáiban. Ennek ujjong minden bhakti-jógi, minden háré Krisnával ezt ünnepli.
Ez a teremtőerő működik minden belégzésednél; ha tudatában vagy ennek, minden belégzéseddel megérinted az Eget, minden belégzésednél egy örökkévaló pillanatra eggyé válasz az Atyával.
Ám itt jól teremteni, talán még nagyobb kihívás. Gondolj csak arra, hogy egy 3D-s „tárgy”, vagy egy sok D-s szamszkára több irányból levetíthető, és minden irányból kicsit más lesz a mozi is. De ahhoz, hogy a sok-sok vetületből új szamszkárákat, és közöttük új kötéseket hozhass létre, az összes visszafelé vetítésnek konzisztensnek kell lennie.
Ha tehát egészséges erdőket, életigenlő világot, egy stabil klimatikus viszonyokkal rendelkező, gazdag élő bolygót akarok látni, ami mindenkinek ugyanazt a jót adja, egy olyan világot, amit szeretnék magamnak és gyermekeimnek, egy világot, amit majd az Anya ereje létrehoz, kivetít, akkor bizony minden lehetséges nézőpontból ismernek kell ezt az új világot. Minden egyes ember nézőpontjából, aki ott él majd, és tapasztalja ezt a tisztább, egészségesebb helyet.
Ennek átélése, tapasztalata – az apag, vagy hívhatnánk atyagnak is, de nekem az apag jobban teszik, te azonban a te valóságodban másképp is hívhatod. Szóval ezt az apagot kell megélni, ezt a konzisztens, sokrétű jövőképet ahhoz, hogy az Atya teremtő fénye átírhassa a filmet, az ősszimbólumok áramló rendszerét.
Az apag kulcsa pedig az empátia. Az apag kulcsa: a földi dráma megélése. Hogy lásd a világot annyi-annyi testben, hogy lásd a világot megannyi nézőpontból. A tudós nézőpontjából, a kocka ember nézőpontjából, a művész nézőpontjából. Egy politikus nézőpontjából, egy hentes, egy humorista, egy tözsdecápa nézőpontjából – aki a „vákuummal” mahinál, és nem teremt semmit, tudjuk, de arra roppant büszke. Tudnod kell látni a világot minden nézőpontból. Ezért kell a dráma, ezért kell olvasni, ezért kell a jó színház, ezért kell a jó irodalom. Mert e nélkül nem fog beérni benned az apag.
Elmélázhatsz most ezen a kávéd mellett – már ha létezik.
Jut eszembe, a végére hagytam amúgy neked a slusszpoént: nem is iszom kávét. Túl gyorsan emeli fel ugyanis a – nem létező – vérnyomásom. De mivel az apagról akartam írni neked, és ez az empátiával szorosan összefügg – szóval érted.
Amúgy én a teáról nem tudok lemondani. A darjiling a kedvencem, de csakis a második szüretelésű, mert annak szerintem mennyei-intenzív az aromája.
Akárhogy is, amint látod, ez a mozi igen gazdag, és még csak a 3. beavatásig jutottam és még hátra van négy pálya! Atyaég! Na de én itt most meg is állok, mert a darjiling teát tényleg nagyon szeretem. Ezzel ébresztem magam minden reggel, ezzel ébresztem az apagot közénk.
