Élő alkímia – őszi jóga, meditációs és spirituális túra tábor a Bükkfensíkon

Élő alkímia – őszi jóga, meditációs és spirituális túra tábor a Bükkfensíkon

Amint kint, úgy bent, amint fent, úgy lent.” 

– tanítja Hermész Triszmegisztosz.

Az alkímia a benső átalakulás művészete. Az úton nem vagy magányos: segítenek mesterek, embertársaid, barátaid, sőt, elképesztő erővel segít az élő természet, pl. az erdők.

Hogyan is működik az ember? Mi ez a benső varázslat, hogy megy végbe? És hogyan adnak ehhez erőt a fák és az élő, téged magábaölelő természet?

A tavaszi tábor után egyik résztvevő ezt írta nekem:

Nagyon köszönöm ezt a pár napot! Ez a kis idő alatt is rendkívül nagy változás történt bennem. A legnagyobb talán a fákhoz, növényekhez való hozzáállásom, gondolkodásmódom. Eddig csak úgy kezeltem a fákat, hogy ott egy fa, most úgy nézek a fákra ,hogy egy élőlény és az én részem, nem egy különálló dolog. Ez hatalmas felismerés számomra és ez átalakította az egész gondolkodásmódomat az élettel kapcsolatosan.” – K. Norbert

A fák abba a csöndbe kapcsolódnak, ami befon téged is az öröklétbe. Ha elcsöndesedsz, képes leszel ebből a csöndből meríteni, és útmutatást kapni általa, hogy kiegyensúlyozottan, egyre nagyobb örömmel járhasd egyediségében gyönyörű életutad.

Az eszközök mindehhez: jóga, meditáció, mantrák, valamint szakrális túrák: fák, hegyek, napfény és friss levegő – 4 nap a Bükk szívében, az aranyló őszben.

A jógának van egy elképesztő erejű gyakorlatsora, melyet csak részlegesen tanítanak általában a jóga iskolák. Ez a Surja Namaskár, vagyis a Napüdvözlet, mely képes tovább lendíteni az életút elakadásokon. A gyakorlatsornak 3 rétege van: a mozdulat, a benső fókusz, és a mantrák. A tábor jóga részében ezt vesszük majd végig, és gyakoroljuk be. További információt a Változtasd arannyá! – avagy a napüdvözlet alkímiája c. írásomban találsz.

„Mivel a pránával szinonim, Szúrja minden betegség gyógyítója… Mint mondják, azok, akik a szúrja namaszkárát (azaz a napüdvözletet) a légzésritmusokkal, valamint ezekkel a mantrákkal együtt naponta tizenkétszer elvégzik, száz évig élnek.” /Szvámi Véda Bháráti: A kundalinierő rejtelmei/

A tábor során minden nap többször kapcsolódunk a természethez, rövid spirituális-meditációs túrákat teszünk. A túrákon teljesen csendben leszünk. A csend segít, hogy magadhoz és a fákhoz kapcsolódj. 

És ekkor jön a meglepetés: másokhoz is elkezdesz egész másképp kapcsolódni. Az erdők és a fák: gyógyítanak!

Rengeteget adott a tavaszi tábor tapasztalata. Valójában nem tudom mi történt ott, de azóta: nem nézek tv-t, nem hallgatok rádiót (számomra túl zajos), éberebb vagyok a külső-belső történésekre (tisztábban látok talán), átfordult bennem valami a magányt illetőleg, a nehézségek ellenére hálával értékelem az előnyeit; a házam, a kertem, szeretem a csendjét, a szépségét, amit alkottam (minden nap rácsodálkozással tölt el) az erdő közelségét. Megerősített abban, hogy nem vagyok csodabogár, létezik az a világ a Föld nevű bolygón is (bár tapasztalatom szerint csak szűk körben), az az érték  amiben élek.” – F. Éva 

Mit tartalmaz ez a tábor?

  • Szállást 2 ágyas, fürdőszobás apartmanokban (idegenforgalmi adóval). Felárral 1 ágyas elhelyezésre is van lehetőség.
  • Teljes ellátást: ízletes, bőséges vegetáriánus reggeli, ebéd és vacsora (csütörtök déltől vasárnap délig)
  • Jóga órák, meditációk, és kommunikációs gyakorlatok vezetését
  • 3 meditációs túra vezetését 
  • 3 előadást


A tábor során a 3 előadáson erről lesz szó:

  • az alkímia alapjai és a napüdvözlet, mint alkímiai folyamat
  • a fák és erdők gyógyító működése, a rügyelixírek alkímiája és hatása
  • a Human Design rendszer, mint önismereti út alapjai – az előadást vendégem, Lengyel Kriszta, Human Design konzulens tartja majd.

Ha megengeded a másik embernek, hogy az legyen aminek született, és ő is megengedi, hogy te is az legyél, aki valójában vagy – ezt hívják szeretetnek! Minden más kínszenvedés.” – Ra Uru Hu, aki a Human Designt lehozta közénk

Mikor való neked ez a tábor?

Ez a tábor neked való, akkor, ha szeretnél

  • fejlődni spirituálisan
  • feltöltődni
  • mélyebb önismeretre szert tenni
  • megtanulni nagyobb szeretettel kommunikálni
  • békében élni önmagaddal és másokkal
  • szeretnéd elmélyíteni a meditációd, vagy megtanulni meditálni (elindulni ezen az úton)
  • pozitívan állni a jövőhöz, és a jót erősíteni magadban és magad körül
  • szeretnéd megtapasztalni az erdő feltöltő erejét

 

A táborba jöhetsz akkor is, ha teljesen kezdő vagy a jógában, vagy a meditációban. Segítek majd. És akkor is sokat ad majd neked, ha a jógában, meditációban nagyobb jártasságod van. A tábor résztvevői közt mindig akadnak egyaránt kezdők és jóga oktatók is.

A tábor ellenjavallt számodra akkor, ha krónikus mozgásszervi betegséged van és fájdalmas a mozgás. Szívbetegség esetén, vagy ha más súlyosabb krónikus állapottal élsz, kérlek, hogy mindenképp beszéljünk, mert azt szeretném, hogy élmény legyen neked, feltöltő és gyógyító.   

Kérlek, hogy jelentkezésednél mindenképp őszintén add meg pillanatnyi egészségi állapotod, mert csak így tudok segíteni neked – ha ezt szeretnéd!

    Mikor és hol lesz a tábor?

    A tábor 4 nap/3 éjszaka, a Bükk emelő terében lesz az aranyló őszben. 

    2024. október 3. (csütörtök) reggeltől október 6. (vasárnap) délutánig tart.

    A szállás a Bükk szívében, a Bükk fennsík hegyvidéki klímájában, lakott területtől távol, ősbükkösben felépült Pálos kolostor romjainak közvetlen szomszédságában található. A pontos helyet, és az odajutáshoz segítséget a jelentkezést követően adjuk meg. 

    Mennyibe kerül?

    A részvétel teljes ára: 118.000 Ft/fő.

    Kedvezéményes jelentkezés 2024. június 2-ig: 98.000 Ft/fő. A kedvezmény akkor érvényes, ha az előleget június. 5-ig befizetted.

    Előleg: 28.000 Ft. Az előleg lemondás esetén nem visszatérítendő, de átruházható. A befizetett előleget csak abban az esetben utalom vissza, ha bármilyen, rajtunk kívül álló okból a tábort nem tudom megtartani. Ebben az esetben az előleget 3 munkanapon belül visszafizetem.

    Az előlegen felüli részt a helyszínen készpénzzel fizetheted majd ki.

    Egyágyas felár: 24.000 Ft/fő.

    A szállás és étkezés költségét SZÉP kártyával is fizetheted (bármely zsebből, és banktól) Részletek a jel. lapon.

    Hogyan és meddig jelentkezhetek? 

    1. Kattints a [Regisztráció] gombra és töltsd ki a jelentkezési lapot! 
    2. Egy munkanapon belül számlát állítok ki Neked az előlegről, melyet átutalással vagy bankkártyával is fizethetsz. 
    3. Az előleg befizetését visszaigazolom, és ezzel a jelentkezésed kész is.

    Regisztráció

    Jelentkezési határidő: 2024. szeptember 15.  

    A tábor maximális létszáma 28 fő. A helyeket a jelentkezés sorrendjében fogadom el. 

    A gyakorlat végén, mikor feküdtünk a matracon és közben szólt a zene, a következő történt: a rezgések különös módon átjártak. Mintha lyukas lett volna az egész testem, illetve „könnyen átjárható”, nem szilárd anyagból lévő. Ahogy szólt a zene, a teremben mindenfelől hallottam. Az energiahullámok, rezgések áthatoltak rajtam, oldalról és mindenfelől. Az energia hullámokkal együtt szétterjedtem én is. Energia hullámként kimentem az erdőbe, és az egyik fába (mely lehetett akár az általam választott szép vastag törzsű bükkfa is) belementem. Bent a fa törzsében alulról fölfelé spirálisan tekeregve haladtam. Ez egy fény-áramlás volt egyben, mert a fa törzse fényes volt belül. Majd feljutottam a lombokba, és szétáradtam a leveleken. A madarak ugrándoztak rajtam, vagyis a leveleken, és énekeltek is. Mindenfelé szét tudtam áradni, amire vagy akire gondoltam, ott voltam, benne illetve körülötte voltam. Az egyik álmombeli helyszín ugrott be a lépcsősorral és távolban a hegyekkel. Abban a pillanatban Tibetben voltam egy kolostorban, ahol épp egy ünnepi szertartás volt. A hely négyzet alakú volt, virágokkal volt díszítve, szólt a zene, és az ének. A következő pillanatban a Duna-kanyart láttam, és a Pilisben voltam. Tibet és Pilis összekapcsolódott. Aztán emelkedtem tovább az Univerzumba, a tér és idő nélküli világba. Ott szellemi lények voltak. Magas rangú, méltóságteljes szellemi lények…  Nem emlékszem hogy tértem vissza. Talán vége lett a zenének, és meg kellett mozgatni magunkat? Talán így. Még sokáig a hatása alatt voltam ennek az élménynek. Csak ültem a szőnyegen és OTT is voltam, meg ITT is voltam. CSODÁS ÉLMÉNY VOLT. Hálásan köszönöm Neked!” – Sz. Rita, egyik résztvevő a tavaszi táboron

    Békevágy

    Békevágy

     

    Szentendre belvárosában történt, egy napsütéses, hétvége délelőttjén. Épp arra sétáltam a feleségemmel, kézen fogva ballagtunk. Megtorpantam. Katonaság?! Épp lezárták Szentendre egyik forgalmas főutcáját. Katonazenekar fellépésére készültek. Az utca oldalába, a sok százéves házak tövébe toborzó sátrakat állítottak. A sátrakba csinos, fiatal terep-egyenruhába öltöztetett katonalányokat parancsoltak.

    Az a fiatal, aki itt megállt, nézelődött, úgy sejtem, egyre gyakrabban találkozott ezután a tiktok-on, az instán a katonaéletre buzdító ügyesen álcázott hirdetésekkel, melyeket várhatóan mesterséges intelligencia komponált szuperhatékonyra azért, hogy jó nagyra duzzadhasson – az adófizetők pénzén! – Magyarország zsoldoshadserege. Sokba kerül majd mindannyiunknak ez a haszontalan erőfitogtatás, mert ugye egy katonáknak a plakátokon 7-800 ezer forint havi fizetést ígérnek. Összehasonlításképp, a jövő generációit oktató pedagógus tavaly átlagosan 390 ezer Ft (brutto!) bért kapott havonta.

    Mi történik szerte Európában? És mi zajlik Oroszországban? Hát Izraelben, a Közel-Keleten? Érdekes megoldásra készül a sok “intelligens”, általunk választott vezető – tisztelet a kivételnek. Vajon tényleg úgy akarják feloldani az egyre szorítóbb klímaválságot, hogy mielőtt a tudósok által jósolt nagy összeomlás bekövetkezne, kiírtjuk egymást?

    Van más megoldás? Természetesen van. Erről beszéltünk és beszélgettünk Dr. Köves Alexandrával és Dr. Dittrich Ernővel a Boldogság program c. előadásunkon. Aki ismeri a Howkins-féle tudatskálát, tudja azt is, hogy az acsarkodás, a félelem, a hibáztatás önbeteljesítő poklából egyetlen módon tudjuk felemelni magunkat: ha megnő a tudatosság és energiaszintünk. Ehhez azonban nem elég a facebook-ot, az instát és a youtube-ot böngészni. A külső változáshoz benső változás szükséges. És a benső változáshoz az kell, hogy elkezdj valamit máshogy csinálni, úgy, hogy az feltöltsön, kisimítson, örömmel és reménnyel töltsön el. Például jógázhatsz, vagy kimehetsz az erdőbe, a testet-lelket emelő-gyógyító fák közé.

    Az alábbi novellát az ezredfordulón írtam. Aztán a minap Édesanyámnál járva véletlen belepillantottam egy TV-s vetélkedőbe, aminek az volt a lényege, hogy bemutasson bunkó fiatalokat, és így a néző átérezhesse, hogy ő, mint néző mennyivel különb ezeknél. Amolyan tesózó tesó-show; egy betegen okos stratégiája annak, hogyan akasszuk meg az emberek lelki fejlődését. Ekkor jöttem rá, hogy bár 24 éve írtam, a Vallásom: Bunk c. novella sosem volt aktuálisabb. Derűs és fanyar. És remélem elgondolkoztat. Alább találod, meg is hallgathatod.

    A biztonságnak benned kell gyökereznie

    Mindannyian össze vagyunk zárva ebben a parányi, Föld nevű bárkában, mely elképesztő sebességgel száguld a Kozmoszban. Felejtsük már el, lélegezzük már ki magunkból azt a hülyeséget, hogy ellenségek vagyunk!

    Ehhez arra van szükség, hogy átélhesd: a biztonságod belül gyökeredzik: benned, és a téged támogató, benned élő kozmikus erőkben. Ezt nem megérteni kell, ezt átélni kell!

    Azért, hogy ezt az átélést segíthessem, ingyenesen elérhetővé tettem a Stresszoldó és Immunerősítő, 1 éves online jógakurzusom egyik fejezetét, melynek fókuszában pont a gyökérközpont megerősítése áll. Hozzon számodra erős stabilitást, és annak élményét, hogy biztonságban vagy. Olyan mérhetetlen biztonságban, amit elképzelni sem tudsz. De nem is elképzelni kell. Ezt át kell élni! Katt ide, és kezdj bele most! 

    Az alábbi novellát ellenpontként szánom. Azt remélem, ha elolvasod vagy meghallgatod (13 perc) felragyog majd benned a békevágy.


     

    B. T. Aila:

     Vallásom: Bunk

    Bunk vagyok. Ja! Ezt most már büszkén vállalom, már nem kell állandóan harcolnom, hogy elismerjék ezen jogomat. A Szocializmus üldözte a vallásokat, azt mondják. De a Szocializmusnak vége: ez egy Új Kor, egy új rezsim. A vallások kora. És kérdem én, van-e más vallás, aminek olyan ősiek lennének a gyökerei, mint a Bunk-ságnak? Mózes még talán meg sem született Egyiptomban, nem is beszélve arról a legnagyobb zsidóról, a Krisztusról — aki elvetette a kereszténység magvait —, amikor már hemzsegtek a földön a Bunk-ok. Csak éppen mindmostanáig senkinek nem jutott eszébe, hogy összefogjon bennünket, együvé tereljen. Megjegyzem, hogy más vallások híveinek többsége is lelke mélyén Bunk, mindig is az volt. Miért lett akkor mégis keresztény, zsidó, mohamedán stb? Mert tartozni akart valami Nagyhoz, ahol együtt lehet a többi Bunkkal, azért. Mert mindmostanáig biza nem volt Bunk vallás, ahová tartozhatna! Hálás vagyok, hogy az Új Kor gyermeke lehetek, mert nem kell soha többé tévelygenem a világban, hiszen Bunk vagyok. Bunk! Az vagyok. Bunk gyűlésekre járok, ahol találkozhatok a többi Bunkkal. Végre jól érzem magam a bőrömben, mert — ahogy azt a numerován Bunk-o-ige is mondja: Te úgy vagy jó, ahogy vagy, hisz Bunk vagy! Az ám!

    Kissé elszomorodtam. Mindig szomor ül meg, ha a sötét, Bunk-létem előtti napokra gondolok. Énekeljünk Bunk társaim, egy vigasztaló Bunk-zsoltárt:

    Átizzadt napok kellenek?
    Iskolapadok, porszagú vállalatok?
    De hisz’ én Bunk vagyok!
    Bunk-o-Bunk, sej mi Bunk-ok.

    Bunknak lenni, fergeteg!
    Nem látjuk a felleget, hisz’
    Bébujunk mi Bunk-erunkba.
    Bunk-o-Bunk, sej mi Bunk-ok.

    Ott azt’ együtt lehetünk, Nagyok!
    Szeszgőz és csajok: amit akarok.
    Bunk vagyok, mindenekfelett:
    Bunk-o-Bunk, sej mi Bunk-ok.

    Jobb, nem? Ja. Meghiszem azt. Elnézést, hogy néha így elkap a szomor és akkor énekelnem kell. Azért emlékezem, mert megmondta nekem a Bunk-o-mester, a Bunk vallási vezetőnk, hogy írjam meg a Bunk-o-történelmet, mármint azt a részét, amit átlátok. Hogy miért én? Hát ezt kérdeztem én is. Azt mondta nekem, hogy azért, mert az egész egyházmegyében én vagyok az egyetlen, aki tisztességesen le tud írni egy mondatot, azért. Írni a többiek is tudnak, persze úgy ahogy, de én sokat is olvasok, mert azt úgy szeretem, hogy a többiek akkor nemBunk-nak néznek. Azt múltkor is odagyün valamelyik Bunk társam, azt’ kiveri kezemből a könyvet, és röhög. Hogy kikerekedett a szeme, amikor leköcsögöztem a Bunk-o-font gyalázó anyját, azt’  meg szemen is köptem az illetőt. Rögtön látta, hogy én is afféle jóféle Bunk vagyok, és hogy ezt látta, rögtön kebelre is ölelt. Mert együvé tartozunk, mi, a Bunk-ok!

    Most, hogy már így belegyüttem az írásba, akár belekezdhetnék abba a dokumentálásba is. Az úgy volt, hogy az alapítónk, a numeróván Bunk-o-mester, egyszer csak kifogyott minden vagyonából, azt dolgozni nem akart, amit ugye meg lehet érteni, mert miért is dolgozzon egy ilyen zseni. Épp május volt, amikor az előző évi jövedelmét be kellett volna vallania, hogy jól megadóztassák. Persze szart bele, hogy bevallja, mert ugye aki Bunk, az egy csöppet sem hülye általában. Ezt csak azok kedvéért írtam le, akik nemBunk-ok, mert mi Bunk-ok történetesen tökéletesen tisztába vagyunk ezzel a ténnyel. De hogy folytassam a történetet, a mi nagyrabecsült numeróván Bunk-o-mesterünk az adópapír prospektusát jól áttanulmányozta, átrágta, hátha talál valahol egy hézagocskát, ahol megcsapolhatja az Államot. A történelmi hűség kedvéért teszem csak hozzá, hogy az állam ekkor még csak burkoltan támogatta a Bunk-okat, hiszen még a Bunk vallás nem is volt megalapítva. Azt a mi Nagy Bunk-o-mesterünk tette, a Majsztro, ahogy sok Bunk-o-egyházkösségben nevezik Őt.

    Szóval, Bunk-o-mester, a Nagy, észrevette akkor, hogy belefulladna a pénzbe, ha a fél ország neki utalná át adója 1%-át, amire az adótörvény lehetőséget adott. Mivel Bunk-o-mester nem akart vesződni azzal, hogy egy alapítványt alapítson, meg ilyesmi, egy döbbenetes felfedezést tett. A felfedezést egyébként úgy tette, hogy ült a Margit híd pesti hídfőjénél, és bámulta, hogy hogyan úszik el egy rakat mocsok a Dunában, többek között egy dinnyehéj is. A dinnyehéjról a következők jutottak az eszébe: alapítok egy vallást. Aztán sokáig semmi nem jutott eszébe. Bunk-o-mester nem volt az a vallásos fajta ugyanis, hogy meg tudja mondani, hogy ez pontosan mit is jelent. Csak azt tudta, hogy ha sok pénzt akar látni, akkor sok hívet is kell begyűjtenie. De honnan? — kérdezte magától. Úgy beszélik, hogy hazafelé zötykölődött a villamoson külkerületi panellakása felé, amikor a következő duma ütötte meg a fülét:

     — Csá. Mi a szart piszmogsz már? Mondtam, hogy ne azt a szart vegyed. A Samsungot kellett volna megvenned. Ja. Meg nem egy olyan hodály. Mert seggfej vagy, azé’, oké?  Egy seggfej. Add el! Én tudok egy vevőt rá, ha kell. Azt’szerzek neked egy Samsungot, ha kell. Hehe… Akadj fel, jó?! Buzi.

    És megszületett Bunk-o-mesterben a gondolat: összetereli ezeket az embereket, akik egyre többen vannak az országban. Megalapítja a Bunk vallást. Együvé gyűjti ezt a nyájat, együvé gyűjti azokat, akikben ott a nagy közös: a Bunk-o-szellem.

    És hozzá is kezdett azonmód. Bejegyeztette a Bunk-vallást, és minden vagyonát beleölte egy óriásplakát kampányba. Azt remélte, hogy a pénz a jövőévi adóbevallásnál már talán meg is térül. És igaza lett, hiszen már az első évben több mint ezren csatlakoztak, és énekelték fennhangon az első Bunk-erben a Bunk-ok himnuszát, amit szintén Nagymesterünk, a numeróván Bunk-o-mester írt:

    Ne gondold, nem vagy egyedül,
    Bunk-ok vesznek itt körül, ó körül.
    Nem kell neked iskola, kit lakat az jól, koma.
    Ne tagadd meg véredet, hisz Bunk-nak lenni:
    Élvezet.

     A Nagyok közé tartozol, hatalmas a Bunk-akol.
    Te nem vagy rút, se jó, se szép, Bunk vagy, s ez épp elég.
    Lehetsz szegény figura, vagy igazgató, gyár ura;
    Ugyan, ne tagadd meg véredet, hisz Bunk-nak lenni:
    Élvezet.

    Tégy ma azt, mi jólesik, ha Bunk vagy, a mindenit!
    Érezd át az életed, kóstolj meg mindent, míg lehet!
    Mi nem mondhatunk mást, csupán, hogy Bunk vagy, egykomám,
    S, hogy ne tagadd meg véredet, hisz Bunk-nak lenni:
    Élvezet.

    És ha rosszul érzed majd magad, kapd elő Bunk-o-fonodat.
    Hívd Bunk-társad íziben, s érezd, Nagy vagy, ó, igen.
    Hisz nem vagy már többet egyedül: Bunk-ok vesznek itt körül.
    Ne tagadd meg véredet, hisz Bunk-nak lenni:
    Élvezet, ó, élvezet.

     A szívem együtt dobban ezekkel a sorokkal. Tűzbe is mennék akár, ha ezeket énekelhetem. Na de most térjünk vissza gyorsan a Bunk vallás dokumentálásához, ami a feladatom. Az első év elég suskát hozott Nagy Bunk-o-mesterünknek, hogy még nagyobb reklámkampányba fogjon, így már a televízió is rendszeresen elkezdte sugározni az első Bunk-o-műsorait. Feledhetetlen! Az első ilyen a Bunk-ok-közt volt, és hatalmas sikert aratott. Ezrével csatlakoztak, fiatalok és idősebbek egyaránt. Én is ekkor csatlakoztam egyébként a Bunk-ok hoz.

     Azelőtt rossz volt. Nem találtam a helyem. Azt hittem, hogy az életemnek nincs értelme. Így aztán nem is kerestem. Ez annyira zavart, hogy szégyelltem magam, biz’ isten, amiért minden hétvégén, péntekenként, végighánytam az utcát, mert annyira bekocsmáztam a srácokkal. Meg rossz volt, miután a vasárnap esti kokogőztől úgy ahogy kitisztult a fejem, és arra eszméltem, hogy már megint hétfő és rohadhatok benn a suliban már megint. Ez rossz volt. Mert éreztem, hogy az nem tesz boldoggá, hogy suliba járok, mert ugyan mi gyün majd abból ki, ha az életemnek úgysincs semmi értelme. A piálás is csak azért volt jó, meg a koko, meg miegymás — most már tudom — mert tartozni akartam a többi hasonszőrűhöz, a többi Bunk-hoz. Akkor azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen, meg egy páran a bandából, és ezért rosszul éreztem magam. Minden öröm, ami volt nekem, csak pillanatokig tartott: a csajt csak addig élveztem, amíg széttette a lábát, a füvet csak addig, amíg szíttam, meg utána egy picit, a piát meg csak addig, míg zsibbasztott. És utána? Mindig undorodtam magamtól, hogy legszívesebben leköptem volna magam. Mert azt hittem, hogy csak én vagyok egyedül — legfeljebb még egy páran — ilyen szerencsétlen. Fogalmam sem volt, hogy valójában, vérem szerint Bunk vagyok. És mint Bunk, a Nagyokhoz tartozom, és ez csöppet sem szégyenletes, sőt. Szőrnyű identitászavarom volt — ahogy ezt nemrég hallottam — akár csak a homoszexuálisoknak, amíg el nem fogadják azt a tényt, hogy ők homokosok.

    Az életemnek tényleg nincs semmi értelme, igaz. De tartozom valahová. Bunk vagyok! És millió számra vagyunk mi, Bunk-ok a világon, akiknek az életüknek nincs semmi értelme, ahogy ezt a második Bunk-o-ige oly’ szépen kifejezi: Értelme életednek, hogy rájöttél: Bunk vagy, s ennyi elég neked. 

     A Bunk-o-vallás lassan világvallássá növi ki magát. A Kormány már a harmadik év után belátta, hogy a Bunk-oké a jövő. Numeróván Bunk-o-mester ma a Köztársasági elnökünk és Egyházi vezetőnk egy személyben. És mióta fővallás lett a Bunk az országban, egy csomó minden is megváltozott. Ma már nem kötelező tanulni, ha valaki nem akar. (Ez egyébként semmit sem jelent, mert éppannyi magasan iskolázott bejegyzett tagunk van, mint analfabéta.) Aki Bunk, híven a himnuszunkhoz, azt teheti, amit akar. A lényeg, hogy élvezzük az életet, és hogy erősítsük identitástudatunkat, hogy mindannyian Bunk-ok vagyunk, mert ezen kívül csakis szomor van az életben:

    Kint jégeső záporoz, kopog vadul Bunk-erünk tetején,
    S didereg az, ki kint maradt, távol Bunk-melegünktől,
    Mert szilajul keresi ő, mit rejt élete, ér-e valamit,
    a boldogtalan.

    De itt benn, a Bunk nem keres értelmet ennek a szónak,
    Mert értelme, ha van is, mit ér ha tudja a Bunk?
    A jó Bunk-meleg miénk; ezen a Földön a Bunk
    a boldogabb.    

    Mit is mondhatnék még el a Nagy Bunk-o-mester tetteiről? Temérdek oldalt megtölthetnék vele, temérdek példát hozhatnék, hogy hogyan lettek boldogabbak az emberek, amikor ráébredtek önön Bunk-ságukra, és merték vállalni azt. Mennyi boldogságkönny folyt végig az arcokon, amikor befogadta és keblére ölelte őket egy egész Bunk-er. De engem arra kért fel az egyházkösségem Bunk-o-mestere, hogy dokumentáljam a Bunk-ok történelmét, és azt gondolom, hogy ebbe nem illenek ilyen érzelgős történetek.

    A Bunk-ságnak jövője van, pontosabban csak a Bunk-ságnak van jövője. Ezt sajnos a nemBunkok egyre szilárdabban tagadják. Sajnos azzal, hogy a Bunk így elterjedt, szintén elterjedt a nemBunk. NemBunk mindenki egyébként, aki nem Bunk, és ki meri jelenteni, hogy Bunk a világ minden pénzéért sem lenne. Sokan vannak ilyenek. Mi Bunk-ok egyre jobban utáljuk a nemBunk-okat, mert a nemBunk-ok is egyre jobban utálnak minket. Gőgösek arra, hogy ők nemBunk-ok, és általában le is nézik a Bunk-okat.

    Még szerencse, hogy a kormányban is sok Bunk van, így aztán tudunk ez ellen tenni valamit. A kormány tavaly bejelentette, hogy minden nemBunk-nak meg kell jelölni magát egy papírkörbe írt nagy kérdőjellel. Aki ezt nem teszi meg, és kiderül róla, hogy nemBunk, azt ki fogjuk csinálni. Ha a nemBunkok megmaradnának a helyükön és nem áskálódnának folyton a Bunk-ok ellen, nekünk sem kellene ilyen megtorlásokhoz folyamodnunk. De a nemBunk-ok elveszik az életterünket, ahogy azt a Bunk-o-ige is jól kifejezi:  Bunk-nak lég kell, Bunk-nak tér kell, mert mi Nagyok vagyunk!

    Boldog vagyok. A vallásom Bunk. Ez egy Új Kor, egy új rezsim. És ha az kell, tűzbe mennék Bunk-társaim oldalán a mi jó Majsztrónkért, alapító Bunk-o-mesterünkkért. Mert ahogy azt egyik Bunk-o-zsoltárunk csodálatos dala is mondja:

    Ki Bunk-ot fenyeget, minket mind fenyeget.
    S csúful végzi majd mind a nemBunk, ha minket fenyeget.
    Mert megteremtjük mi, a Nagyok, az életteret,
    A nagy Bunk-o-birodalmat, hol a Bunk
    szabadon ihat és ehet, s élheti az igazat,
    a Bunk-o-életet.

    Az öt fa hangoskönyv – Wégner Judit előadásában

    Az öt fa hangoskönyv – Wégner Judit előadásában

    Hallgasd meg azt a podcastot, amit Zalatnai Brigitta készített Az öt fa c. könyv írójával, B.T. Ailával és Wégner Judit színművésszel (Madách színház), aki remek alakításban olvassa fel, játssza el a könyvet. A podcastot, melyben sok személyes, izgalmas kérdés került napvilágra, alább hallgathatod meg (55 perc):

    „Isteni olvasmány! Merüljünk bele a történetbe és hagyjuk magunkat elvarázsolni!” – Zalatnai (Palcsó) Brigitta újságíró, ÉletVezetés podcast

    Ha érdekel a hangoskönyv vagy a nyomtatott könyv, katt az alábbi gombra, ahol akár nagy kedvezménnyel meg is rendelheted:

     

    UGRÁS A KÖNYVHÖZ!

    Nagy aranyszínű villanásban látja az egészet: a fákat és az embereket, amint összecsapnak a földért, a vízért és a légkörért… Négymilliárd évnyi élet legbámulatosabb eredménye segítségre szorul. Nem, nem ők – mi. Segítségre mindentől és mindenkitől.” – Richard Powers

    A sólyom hátán

    A sólyom hátán

    A kárpát-medencei lét alapjait érintő kérdésfeltevés: mit tudok változtatni önmagamon, hogy holnaptól szebb legyen a világ?” (Somlósi Lajos: Rügyező hagyatékunk)

    Az emberi lét tele van feszültséggel, gyakran felzaklató, fájdalmat hozó gondolatokkal és élettapasztalatokkal. Ahhoz, hogy az emberi élet fájdalma, zaklatottsága kioldódhasson, hogy valóban gyógyulhassunk, egyénileg és közösen, fontos minél gyakrabban belemerülni a csendbe. A csend nem a beszéd hiánya. A csend áthatja teljes lényünket, minden sejted, elemi részecskéd fürdik benne.

    Van egy anekdota az Univerzumot átható, a teljességet hordozó csendről, én nagyon szeretem. Egy kis tengeri szivacs egy napon úgy dönt, zarándokútra indul – meséli Szvámi Véda – hogy felfedezhesse az Óceánt. Elzarándokol tehát egy sokat megélt szivacshoz, és azt kérdi tőle: Mester, hol van az Óceán? Az öreg szivacs így felel neki: Fiam, az Óceán benned van, és mindenütt körülötted. A fiatal szivacs csak hümmög, kitágul és újra összerándul, és úgy dönt, keres egy igazán bölcs szivacsot, aki elmondja neki végre, hol van az Óceán. Szóval hosszú, hosszú útra indul, az Óceán túlvégébe.

    Több csend lenne Indiában vagy a Szentföldön, avagy Vatikán államban a Szent Péter székesegyházban? Ezeken a helyeken több az Isten, másutt meg kevesebb, vagy egyáltalán nincs jelen? Ugyan már! Legfeljebb vannak helyek, pl. templomok, vagy az erdő katedrálisai, ahol ezt a csendet, és a vele együtt tapasztalható, tágas lét-öröm-jelenlétet könnyebb észlelni. Helyek, ahol az emberi lárma könnyebben elcsitul, és így beléphetsz egy kapun.

    Aki Isten hasonlatosságára teremtetett

    Az ember egy különleges létkonstrukció: miközben ezen a Földi létsíkon él, a Bhu-lókában, ahol az öt érzékszervén át elborítják-megvakítják az ingerek, elárasztják a gondolatok, közben be van kötve sok más, nem Földi létsíkba is. A tálikus létsíkok átszüremlő valósága, áthatása miatt az önzés, a kegyetlenség, az erőszak és pusztítás világát is képes itt megteremteni; régről ismerjük ezt mindannyian. Ugyanakkor az ember képes ráhangolódni a magasabb, fényesebb létsíkok erejére-üzenetére, és ezáltal egyre tisztább, örömtelibb valóságot teremteni, belül és maga körül.

    Embernek születni nagy kiváltság! Hatalmas lehetőségeket hordoz a gyógyulásra, és ezáltal arra, hogy valóban „szebb legyen a világ”.

    Jézus így szólt tanítványaihoz az Olajfák hegyén (lásd a Pistis Sophiában):

    Fény Kincsestárának három kapuja és ennek kilenc őre van.

    Ahhoz, hogy ezt a kijelentést felfoghassuk, mindenekelőtt meg kell érteni a fizikai testbe zárt létezés és a finomtest (azaz linga) viszonyát. Szvámi Védának van egy remek metaforája erre: az öt érzékszerv által és a gondolatok által megtestesült valóság olyan, mint a hullámverés az óceán partján.

    A hullámverés elvakít, feldönt, újra felállsz, újra feldönt, fájdalmasan felsérted magad a magad álmodta, kegyetlen valóság kövein. Az élet tele lesz küzdelemmel, szenvedéssel. Aztán egyszer csak találsz egy csendes öblöt, ahol belemerülhetsz a vízbe. Jól úszol – erre szolgál a jóga – így alámerülsz. És ahogy alámerülsz – ez a meditáció – megszűnik a hullámverés, és egy újszerű, mégis mélyen ismerős világ tárul ki előtted.

    Aki merült már le tengerben, vagy akár csak úszkált a Balatonban, tudja, a víznek rétegei vannak, melegebb és hidegebb rétegek. Ezek a rétegek a különböző létsíkokból hozzád átszüremlő, átélhető valóság rétegei. Ezeket a valóság rétegeket pedig különböző szellemi lények lakják, melyek hatása, vetülete az emberi élet mindennapi küzdelmeiben, konfliktusaiban, frusztrációiban, örömeiben, flow-élményeiben és csodáiban is megjelenik. Az óceánban vannak cápák, de vannak fénylő gyöngyök is. A szándékerőn (azaz a Szankalp Shaktin) múlik, mit hozol fel az óceán mélyéről.

    Ha belépsz az első fénykapun

    A finomtest óceánba három kapun át léphetünk be – erről bővebben írtam A Fény három kapuja c. írásomban. Az első kapu a földi létsík világához „legközelebbi” finomtest kapu. Amíg ez a kapu zárva van, ha meditálni próbálsz, azt veszed majd észre, hogy elárasztanak a gondolatok és késztetések: Hopp, pittyent egyet a telefonom, üzenetem érkezett. Ki lehet az és mit akar? Itt ülök és meditálok, pedig még főznöm is kellene holnapra valamit! Jó lenne a hétvégén elmenni valahová, de hova? Micsoda finom illat? Almásrétes! Imádom az almásrétest! – Szóval amíg hasonló jön, az azt jelenti, hogy ez az első fénykapu zárva van számodra.

    Ezek az elterelő késztetések azért vannak, hogy megérleljenek, hogy megedzzék az akaraterőd (az Iccsa Shaktit). Ugyanis összeszedettség nélkül, szétszórt energiákkal nem lehet belépni az első lingán, vagy fénykapun.

    Az első fénykapu patrónusa Brahma, a teremtő istenség. Az átlépés egy kapun akkor lehetséges, ha van kulcsod hozzá. A kulcsot az életesemények folytán a kapukat őrző szellemi lényektől kapod meg. A folyamat jelentősen segíthető akkor, ha bizonyos mantrákat alkalmazol. A mantra egy specifikus információt hordoz, megszólítja, mintegy megcímzi a kapu őrzőjét.

    Minden információ továbbításához szükséges egy megfelelő energiát hordozó hullám. Így működik a mobiltelefonod kommunikációja is: az alap ritmust, a GHz-es elektromágneses hullámot modulálják, formálják azért, hogy a hangod rezgései, vagy az internet-kapcsolaton utazó byte-ok átjuthassanak. A mantra alapjaiban véve ugyanígy működik. A mantrákat a Látók, azaz a Rishik hozták fel a csendóceánból; ezek gyöngyök, melyeket ott találtak a mélyben.

    Az első fénykapun az Om námo Brahmáné namaha mantra segít átlépni.

    Mielőtt belépnél – mert odabent, legalábbis kezdetben, sötét lesz, csendes sötét – jó, ha van egy szankalpád, egy teremtő szándékod, egy úti célod. Pontosan hová akarsz eljutni az életedben? Mi az, ami Neked most igazán fontos? Ebben a rövid videóban elmondom, hogyan kell a szankalpát megalkotni úgy, hogy valóban működőképes legyen.

    Fontos azt is értened, hogy amikor belemerülsz a csendbe, amikor meditálsz, ott nincsenek képek, nincs mozi sem dallam, nincsenek gondolatok sem érzelmek. Csend van. A gyöngyöket, amit találtál, akkor tudatosítod majd, akkor nézhetsz a tükrükbe, amikor visszatértél a meditációból. Az életedben fog a hatása tükröződni.  

    Jut eszembe, tudtad, hogy India ősi neve Bharáta? És azt, hogy Bharáta volt az a Rishi, aki a színjátszást, a drámát a világunknak adta, és nem a görögök? Azért hozta el nekünk Bharáta a színjátszást, hogy ebbe a gyöngytükörbe nézve felismerhessük azt, amin változtatnunk lenne érdemes az életünkben. A szanszkrit nyelvtudós, Szvámi Véda szerint a Bharáta szó három szóból áll: a bháva, azaz érzés, érzület; a rága, azaz dallam; és a tála, azaz ritmus. Ez a három a földi játék lényege, és ez a három a valóságunk teljességét feltáró mantra lényege is.

    Jármű a finomtest óceánjában: a jantra

    Ha a csöndbe merülsz, mivel ott sem az öt érzékszerved, sem a kezed-lábad nem működik, szükséged lesz egy szállító eszközre, egy járműre is, amely a szankalpád által megjelölt helyre visz. Ez a jármű a jantra, ami egy geometriai forma. A jantra a mantra képi megfelelője.

    Minden tapasztalatunknak van egy archetipikus szimbóluma, ezek a mandalák. Azonban nem minden mandalának van meg az energiája, hogy a finomtest csendjében vezessen, utaztasson. A jantrák – szemben a komplikált mandalákkal – általában egészen egyszerű, szakrális geometriai ábrák, vagy ilyenekből tevődnek össze: négyzet, háromszög, kör. Az első fénykapun átléptető mantrának ez a jantrája – egy négyzet és egy háromszög:

    Azaz ez a jantra két részből áll, az első egy négyzet. Ez elhatárol az emberi élet függőségeitől, egyben a biztonságos tér alapja, a beavató piramis alapja.

    Ez a jantra a repülő szőnyeg – aki olvasta Az öt fa című könyvemet, ott a történet főszereplői Gilgames útját követik visszafelé az időben, átzarándokolva Törökországon és Irak sivatagjain, és többek közt átélik a repülő szőnyeg emelő erejét egy iraki mecsetben.

    Van tehát a valóságnak néhány „hő” rétege, lókája, ahová ez a repülő szőnyeg képes elrepíteni. A világunkat, életünket támogató-segítő, valamint huncut lényekről, a tüneménylényekről, akiknek a jelenléte az erdőben inkább észlelhető, egy meglehetősen gazdag leírás található Somlósi Lajos Az Erdő mint Eredő c. remekművében.

    Ha a tüneménylények világán is túl akarunk emelkedni, a dévák és dévik, azaz az istenlények otthonába, akik szintén erőteljesen formálják mindennapi tapasztalatainkat, ez a kapcsolódás és emelkedés már végképp nem megy a benső megtisztulás nélkül. A benső tisztaságunk tükörképe a környezetünk, ahol élünk. Tovább emelkedni nem lehet az erdők szentségének, a növény és állatvilág tisztelete és megbecsülése nélkül. Aki magos Déva várát akarja felépíteni, annak tisztelnie kell az Anyát, a Természetet, a Shaktit. Csak vele együttműködve, együtt lélegezve, átélve-átérezve szállhat fel a következő, emelő-repítő jantrárta, ami a „csúcsán álló” háromszög.

    A háromszög jantra nem más, mint a magyar őshagyomány szent állata, a sólyom:

    Ez a kép Somlósi Lajos: Az Erdő mint Eredő, és Fafaggatás c. könyvéből származik.

    A sólyom a szívig emel, és ott majd átalakul; és ekkor a saját életútját járó ember átléphet a következő fénykapun. Ez a fénykapu a szív templomában van a finomtestben, és amikor kinyílik, a létezés újabb dimenziója tárul fel – egy olyan erő és szépség, átölelő szeretet, amit nehéz szavakkal kifejezni.

    Ahogy Az öt fa című könyvemben írom – mely a regény cselekményével párhuzamosan végig vezet az Ógörög-Óegyiptomi-Kaldeus beavatási úton –, minden nemzetnek van egy lényege, amit az adott nemzetbe született embernek ki kell művelnie. Idézek a könyvből:

    Egyszerre azt veszi észre, hogy egy egész nemzet lényegét hordozza magában. Lehet, hogy spanyol, német, amerikai, török vagy épp magyar. Egy nép lényegét hozta ide fel. Ez már a beavatás ötödik szintje, melyet az adott nép nevén neveznek: a német, a spanyol, az amerikai, a török vagy éppen a magyar… Ez a hely ebben a tájtemplomban ahhoz az emberhez szól, aki kész rá, hogy mélyebben bepillantson önmagába, át az idő hasadékain. Aki felkészült arra, hogy hordozza annak a nemzetnek a lényegét, ahová tartozik, ahová született. Ez a hétszintű beavatás ötödik állomása, amely által a drágakő kerül elő. A drágakő pedig a koronához tartozik.”

    Magyarnak lenni azt jelenti, hogy a küldetésed része az, hogy a szív terébe emelkedj a sólyom hátán: elfogadni és továbbadni ezt a teremtő, végtelen energiát, könnyedén és természetesen, átélni, hogy rajtad át áramlik.

    Ehhez a szárnyaláshoz a kapu tehát bennünk nyílik. És ezzel megérkeztünk oda, ahonnan kiindultunk, az alapkérdéshez: Mit tudok változtatni önmagamon, hogy holnaptól szebb legyen a világ? Mi az a kis lépés, amit ezért ma megtehetsz?

    Tudatosíthatod például, hogy minden napod, ez a mai is, sőt, minden lélegzeted ajándék, amit azért kaptál, hogy kibontakozhasson, általad, valami igazán felemelő.

    Cyberlazítás, vagy megfürödni a csendben?

    Cyberlazítás, vagy megfürödni a csendben?

    Cyberlazításnak hívjuk azt az állapotot, amikor pihenés gyanánt munka közben (vagy helyett) a közösségi média rengetegében merülünk el. Otthon, a nehéz nap után hálásan terülünk el a kanapén egy jó Netflix-maraton reményében. Pedig a digitális tér, a médiavezérelt világunk mindenre alkalmas, csak lazításra nem. Ez a túlstimulált környezet pont, hogy a figyelmed megszerzéséért küzd folyamatosan, megszakítás nélkül, s így önmagában képtelen a relaxálás bármilyen szintű biztosítására.”

    – Írja Steigervald Krisztián a Generációk harca a figyelemért c. könyvében.

    Kétfajta módon telnek a napjaim. Egyrészt otthon dolgozom, szabadon osztva be az időmet. Reggel meditálok, aztán írogatok (amint látod), jógázom, majd többnyire leülök a számítógép elé dolgozni. Számomra a reggel a kreatív időszak. Majd ebéd után szinte mindig jön egy fél órás, valóban pihentető relaxáció, ezt követően teázgatok, majd leülök újra dolgozni. Ezután, ha tehetem, és eszembe jut (bárcsak minden nap eszembe jutna!), kiszellőztetem a fejem a közeli erdőben – egy óra séta a fák közt hatalmas segítség, hogy összerendeződjek, feltöltődjek. Törekszem arra is, hogy a családdal is egyaránt törődjek, és imádom a vacsora körüli beszélgetéseket, és azt, ha felolvashatok a lányomnak esténként. Aztán lefekvés előtt újra meditálok – gyakorta azokkal, akik velem tartanak hétről-hétre.

    Ez a napirend egy rendkívül hatékony és kreatív állapotot tart fent: az elmúlt két-három évben pl. írtam két könyvet a spiritualitás és az erdő kapcsolatáról, és született két világszabadalom, melyben igen nagy szerepet játszottam (ez utóbbi mesterséges intelligencia és orvosi képalkotás témakörében.)

    Dr. Köves Alexandra, a Corvinus Egyetem ökológiai közgazdász professzora, a Boldogság program című közös előadásunkban elmondta, hogy ahhoz, hogy ne boruljon ránk a szemfedő nagyon hamar – nagyjából 15 évünk maradt, hogy mérsékelhessük a klímakatasztrófát – az egyik alapvetés, amit meg kell kérdőjeleznünk: valóban a 36-40 órás munkahét számít munkának?

    Dr. Köves Alexandra egyik diája az előadásából


    Mit okoz a hagyományos munkanap bennünk és a külvilágban?

    Erről is van tapasztalatom, mert heti egyszer bejárok a munkahelyemre és leülök a többiek közt egy irodában. A személyes találkozás és beszélgetés fontos – ez inspirál, hogy bemenjek. Mégis, azt veszem észre, hogy ez a fajta felfokozott rezgés szétzilál, és úgy látom, hogy nem csak engem. A csapatmunkánk évről évre egyre szétesettebb. Egyre nehezebben, vontatottabban, parttalanabb módon kezeljük a felmerülő és megoldandó problémákat, a hatékonyságunk évről évre zuhan, közelít a nulla felé. Van rálátásom, ugyanis 22 éve ugyanannál a cégnél dolgozom.

    Steigervald Krisztián a fenti könyvében rámutat arra, hogy miután az asztalomra helyezett mobiltelefon messenger üzenete, vagy egy bejövő email vagy teams üzenet elvonja a figyelmem, az agyamnak kb. 20 percre lenne ahhoz szüksége, hogy visszataláljon ahhoz a témához, aminek a megoldásában épp elmerültem, és folytathassam a munkát ott, ahol épp tartottam. Ez szakértők által vizsgált és feltárt tudományos tény. A teams üzenetek pedig percenként érkeznek – manapság azt gondoljuk, hogy ez a jó munkakapcsolat. A mobil és email függésünk pedig olyan alapvető lett, hogy észre sem vesszük, sőt, normálisnak tartjuk.  Mindez azonban lényegében megsemmisíti a hatékony egyéni és közös munkát. Ráadásul közben egyre feszültebbek és frusztráltabbak leszünk.

    És amikor hazavergődőm egy ilyen szétesett nap után, valójában nem fáradt vagyok igazán, hanem tompa, nyomott, zaklatott, ingerlékeny, ez egy szétesős fáradtság. Van egy mély, kollektív barázdánk, amibe ilyenkor könnyen belezökken az ember: leül a TV elé, vagy kezébe kapja az okoseszközét, böngészi a közösségi média zaját, vagy nézi a filmeket, sorozatokat. És ezt gyakran kiegészíti azzal, hogy iszik. Majd belecsúszik az ember a zaklatott, gyakran súlyos álmoktól, forgolódástól terhes félalvásba, és másnap fáradtan ébred fel. És ahogy így telnek a hónapok és évek, azt veszi észre, hogy egyre frusztráltabb és fásultabb, végül depressziós lett. Közben megjelenik persze a magas vérnyomás vagy cukorbetegség, vagy más, súlyosabb állapot, amitől lelke mélyén végig rettegett.

    Dr. Dittrich Ernő, a Pécsi Tudományegyetem professzora – aki a másik vendég előadó volt a Boldogság program c. estünkön – elmondta, hogy a globális környezetszennyezés alapvető oka az emberi lélek életpusztító rezgés szintje. Az ember benne van a fent vázolt taposómalomban, amitől végső soron nyomorult módon érzi magát – függetlenül attól, hogy mennyit keres. És hogy elviselje, addikciók tömegébe bonyolódik, melyek erőteljes terhet rónak az egész bolygóra. Beteg az egyén, és ez borítja fel az ökoszisztémánkat, mely több terhelést már nem bír elviselni.

    Ha így folytatjuk, 2045-re – állítja Dittrich Ernő, összhangban a klímakutatókkal – kipusztul a földi ökoszisztéma 95%-a, ami magával rántja majd az embert is. Soha nemlátott katasztrófa szélén állunk, egy olyan összeomlás határán, ami mindenkit, kivétel nélkül súlyosan érinteni fog, függetlenül attól, hol lakik és mennyi a pénze vagy politikai hatalma.

    Azonban, amikor hazaérek egy fárasztó, zsibbasztó nap után, lehetőségem van másképp dönteni. Nem könnyű, elismerem. Azonban épp ez az emberi létezés hatalmas kiváltsága: képesek vagyunk másképp dönteni.

    Milyen másképp dönteni?

    Dönthetek például úgy, hogy leülök jógázni, hogy valóban jól legyek, hogy minden izmomból kimossam a feszültségeket. Nem csak arról van szó, hogy helyreáll a vérnyomásod, vagy megerősödik az immunrendszered, vagy helyreáll az inzulintermelés, az adrenalin kiválasztás egyensúlya, vagy hogy azt veszed észre, hogy nem fáj a vállad, a derekad vagy a hátad, hogy visszatért az életkedved és a kreativitásod. Ennél sokkal többet kapsz: belemerülhetsz egy minden sejtedet átható energia és öröm pezsgőfürdőbe: a csendbe.

    Dr. Bükki Tamás Aila jógaórája, Verőce

    Most hadd jöjjön itt egy leheletnyi fizika – ígérem, élvezni fogod:

    Szóval Willis Lamb 1955-ben Nobel-díjat kapott azért a felfedezéséért, hogy a vákuum, melyben az elemi részecskék – az atommagok és elektronok – táncolnak, nem semmi, nem üresség, hanem egy energiával feltöltött tenger, amivel minden töltött részecske folyamatos energia cserében áll. Ez a kölcsönhatás az energiával töltött vákuummal hozza létre a protonok és elektronok közti Coulomb-kölcsönhatást, a vonzást és taszítást, mely meghatározza az atomok periódusos rendszerét, és végső soron lehetővé teszi az életet (legalábbis azt a részét, amit az érzékszerveinkkel tapasztalunk). A tested minden atomja, minden elektronja, minden enzimje és fehérjéje, DNS-e folyamatosan ebben a végtelen, energiával töltött csendben fürdik.

    A jóga ahhoz kell, hogy megalapozza a meditációt. A meditáció pedig nem más, mint tudatosan, átérezve ennek határtalan örömét, megfürödni ebben a csendben. Benne fürödsz mindig. Viszont amikor tudatosítod, oldódnak az elme megbetegítő zaklatottságai. Ez pedig azt hozza, hogy az egyéni és csoportos hatékonyságunk, probléma megoldó képességünk elképesztően felfokozódik. És közben egyre jobban leszel, nő benned a derű és a béke.

    Társadalmi szinten pedig a folyamatok szinte észrevétlenül átformálódnak, méghozzá nem fokozatosan, hanem kvantumugrás-szerűen. Ha a felszínt nézed, nem érted az okát, mi hozta létre ezt a pozitív változást ebben a kaotikusan komplex rendszerben. Azonban a pozitív változás egyszer csak ott van. És amikor ez ott lesz, biztos tudod majd, mindenki tudni fogja: van jövője a gyermekeinknek. Van okunk ünnepelni! Ezt az állapotot hívják Egészségnek.

    Mi lesz a jövő legnagyobb felfedezése?

    Ahogy a Boldogság program 2., beszélgetős részében – ami nagyon izgalmasra sikerült – elmondtam: megadatott nekünk, hogy egy különösen fontos korban élhetünk. Elképesztő sokat tehetsz ugyanis azért, hogy másképp legyen. Csöppet sem vagy kicsi és tehetetlen! Ugyanis közös az elmemezőnk. Vagyis, bármit is írsz be ebbe a közös elmemezőbe (és minden gondolatoddal, kimondott szóval, tetteddel beleírsz valamit) – mivel az egyéni és közös tudatosság fénye erősödik – egyre inkább számít. Szuperhőse vagy annak, hogy fordíts a dolgokon, hogy visszaforduljunk a szakadék pereméről.

    A rendszeres közös meditáció egy remek eszköze annak, hogy aktívan rátalálhass, ebben a közös és hatékony, örömteli munkában neked mi a pontos szereped.

    Találjunk rá együtt arra a benső képre, mely megmutatja, feltárja előttünk a jövőnk-jelenünk világát, egy olyan Föld bárkát, ahol jó élni nekünk, és jó lesz a gyermekeinknek is! És ha épp nincs gyermeked, tekintheted akár úgy is, mint a szvámik: nekik minden ember és élőlény a gyermekük.

    Biztosan tudom, hogy az átformált-megmentett jövőben fontos szerepet játszanak majd a tiszta, háborítatlan erdők és a fák – melyek messze többek faanyagnál: velünk együttműködő, gyönyörű szellemi lények. Olyasmit tudunk adni egymásnak, olyan tágasságot és örömet, hogy azt nehéz szavakba foglalni. A meditációim során azonban arra kaptam hívást, hogy mégiscsak próbáljam meg megmutatni. Ezért írtam meg Az öt fa c. könyvemet.

    Az öt fa könyv mottójának választottam Thomas Berry filozófus és katolikus pap egy fontos és magalapozott jóslatát, mely a jövő legizgalmasabb felfedezéséről szól. És ennek semmi köze a mesterséges intelligenciához, a kvantumszámítógépekhez, vagy épp az űrhajózáshoz. Sokkal elementárisabb és meglepőbb. Ez az:

    A jövő legnagyobb emberi felfedezése az emberi intimitás felfedezése lesz mindazokkal a más létmódokkal, amelyek velünk élnek ezen a bolygón.” /Thomas Berry: The great work: out way into future/