Próféciák a jövőből – tabu és intimitás

Próféciák a jövőből – tabu és intimitás

A jövő legnagyobb emberi felfedezése az emberi intimitás felfedezése lesz mindazokkal a más létmódokkal, amelyek velünk élnek ezen a bolygón. (Thomas Berry: The Great Work: Our Way into Future)

Elnéztem ma az embereket a munkahelyemre jövet-menet. A legtöbben az utazásuk alatt a mobiltelefonjukat simogatják. Vagy kékfog füldugóval zenét hallgatnak és így néznek ki a fejükből. Közben fel-felvetődik bennük az, ami előttük áll: napi problémák, elintéznivalók, családi logisztika, aggodalmak, megbeszélnivalók, és persze fel-felbukkanó vágyak, amire rögtön rá is gugliznak. Ha nem tömegközlekedéssel utaznak elszigetelt-némán, akkor autójukba zárva araszolnak a napi dugóban elszigetelt-némán.

Egy ember hónapokat, vagy akár éveket leélhet úgy, hogy fákkal vagy a természet más csodáival nem találkozik. A fák legfeljebb az életének nem túl jelentős díszletei, pont mint egy tűzoltócsap vagy egy lámpaoszlop. Tehát elszigetelődik mindattól, ami él: a madaraktól, a fáktól, az esőtől és széltől, a fák levelein átszűrt fénytől, az élet lüktetésétől: és ennélfogva másoktól és önmagától.

Önmagától és egymástól? Ugyan már!

Oké, értem én. Az ego nagyon is azonosítja önmagát. Ez a test vagyok, ami kövér vagy sovány, izmos vagy épp nem az; én az vagyok, aki ilyen és ilyen ruhában szeret járni, sminkkel vagy anélkül; van párom vagy épp nincs, és ezek és ezek a barátaim. Ja, és van 938 ismerősöm a facebookon, és 2345 követőm az instán, és majdnem ennyi a tiktok-on, naponta tucatszor telefonálok, megválaszolok több tucat emailt, és több száz messenger, watsup és más cset-üzenetet. Én lennék elizolálódva magamtól és másoktól, meg az élettől? Estefelé olykor még sörözünk is, nyáron strandra járunk, havi egyszer legalább bulizunk, táncolunk, és gyakran vagy ritkábban, de ott van a szex is. Méghogy elizolálódunk, mi a fenéről beszélsz?

Huh, ez most valóban megfogott. A gond tudod az, hogy amint belépek egy másik ember nézőpontjába, valahogy felveszem azt a rezgésállapotot. Az életenergia vagy tudatossági szinten emelni pedig nem lehet úgy, hogy elmagyarázok egy másik nézőpontot. Ezért nem lehet elmagyarázni például egy favágónak, hogy mi a baj azzal, hogy a fákat vágja. Van belőlük elég, nem? – néz szét az erdőben. És ha azzal érvelek, hogy minden nap akkora erdőség tűnik el, ameddig a szeme ellát, azt mondaná talán, hogy igen, de jó nagy a Föld. És ha azzal érvelnék, hogy tudja-e, mennyi haszna van az erdőgazdaságnak azon az öles, nyolcvanéves bükkfán, amit épp kidöntött, és vállrándítására megmondanám neki, hogy kb. 780 forint, akkor talán elcsodálkozna, de rávágná, hogy amíg fizetést adnak neki, ez nem az ő dolga. Hát nem igaza van!

Na de most jól eltértél a tárgytól! – szinte hallom a jogos dorgálást. Ott tartottunk, hogy ugyan már, dehogy is izolálódunk el egymástól, dehogy is izolál el a város pezsgő élete, sőt!

A dolog úgy áll, hogy minden, ami körbevesz, a valós és virtuális kapcsolataid, a munkád, a ruhád és hajviseleted, minden a vágyott stabil énről szól. És talán még azt is elmondhatod, hogy törődsz a lelki fejlődéseddel is, ugyanis eljársz kineziológushoz, olykor elkészítteted a horoszkópod, vagy ha konzervatívabb vagy, eljársz pszichológushoz; vagy épp jógázol vagy meditálsz, vagy templomba jársz, vagy akár elmész spiri fesztiválokra is. De ez is csak az önazonosítás része, a vágy ugyanaz: ha spirituális útonjárónak azonosítod magad, az csak maradjon továbbra is így, nem igaz?  

Ha beteg vagyok, persze gyógyulni vágyom – de azt is csak addig, amíg fáj, amíg kényelmetlen. Gondolj bele, hány ember önti magába marékszámra azokat a gyógyszereket, melyek majd még jobban megbetegítik? Hogy továbbra is fájdalmasak a kapcsolataim, hogy majdnem mindig rosszul érzem magam a bőrömben, tele vagyok békétlenséggel, feszültséggel, hogy tele van az életem addikciókkal? – az kevésbé érdekes. Ha haragot táplálok másokkal szemben, sérüléseim vannak, ha elakadtam az úton, akkor talán épp a sérüléseimet konzerválom azokkal az eszközökkel, amiket azért választottam, hogy túlvigyenek a sérüléseimen és elakadásaimon. Mert így vagyok stabil és változatlan, minden problémámmal, nyugtalanságommal, konfliktusommal, látható és láthatatlan félelmemmel és szorongásommal.

Csakhogy az élet nem statikus. Az élet dinamikusan és folyamatosan alakul. Az ember világában ez akkor válik láthatóvá, amikor az élet kikényszeríti azt, hogy tudatosítsuk a kérlelhetetlen változást. Amikor az ego szilárdnak vélt rendszere meginog és elkezd szétesni. És ez szükségszerűen megtörténik. És itt egy tabutémához értünk. Azért megyünk bele, mert egy hatalmas felhajtóerőt képvisel.

Szóval, akármit csinálok, jógázhatok, meditálhatok, imádkozhatok, előbb-utóbb meg fogok betegedni. Mert a betegség az élet része, ez elkerülhetetlen. Vagy megbetegszik egy közeli hozzátartozóm. Meginog és széthullik egy párkapcsolat. Meghal valaki, aki közel állt hozzám.

Apropó: észrevetted már, hogy az élet olyan, mint egy villanás? Akárhány éves vagy is, ha visszatekintesz, olyan az egész, mint egy villanás. Így múlik el az életed. És ott fekszel a halálos ágyadon. Talán még van 30, vagy pár száz lélegzeted. Már tudod, hogy sem az orvos, sem egy csodatevő spiritiszta gyógyító, sem egy barát nem segíthet rajtad. Mi marad a gazdag kapcsolati tőkédből, a tulajdonaidból, a jól ápolt testedből, ami most készül épp abbahagyni eddigi működését? Ez a pillanat egy őszinte pillanat.

Az utolsó napokban visszahúzódnak az ún. doppelgengerek, azok a lényünket uraló erők, akik az ego szűk csapdájában tartottak, akik megpróbálták elhitetni, hogy az élet abból áll, hogy megfelelj otthon és a munkahelyen, a sok-sok üzenetváltásból és a pörgésből – most mindez eltűnik. A halál előtt 2-3 nappal a doppelgengerek felszívódnak, ez egy nagyon őszinte pillanat. Ekkor derül ki, amit mindig is sejtettél, ott mocorgott a tudatod peremén. Mit tapasztalsz ekkor?

Magányos vagyok és kétségbeesett! Vagy valami egész mást! Ó igen, ez épp az a tágasság, amit a fák annyiszor megmutattak nekem, amikor újra és újra magába ölelt az erdő! Ó, igen, ez épp az a könnyedség, szárnyalás és öröm, amibe újra és újra beléptem a napi meditációim során. Az egyik esetben magányosság, reménytelenség, csalódottság, düh és pánik, ezt éli át a lélek. A másik esetben béke, öröm, könnyedség, felszabadultság, az Élettel való egység élménye ébred benned. És az egész azon múlik, hogy villanásnyi életed, vagy élet villanásaid alatt mit gyakoroltál, minek adtál figyelmet újra és újra.

Semmilyen műszaki felfedezés, életet könnyítő újdonság nem tud ezen változtatni. A fákkal, az erdővel, az élővilággal átélt intimitás, az élet egészének átélése azonban igen. Ez az intimitás egy új életélményhez, a tágasság élményhez visz el. Az öröm hullámaira hangol, ami átsegít az életed nehézségein. És majd, amikor itt az ideje, átsegít a halál kapuján is.

Az emberiség eddig az élő természetet a tulajdonának tekintette. Az ember azt gondolta eddig, korlátlanul elveheti, amit talál. Felégetheti az amazóniai erdőt, ha a marháknak legelőt akar, vagy kiírthatja a kanadai fenyveseket, ha rájön, mennyi olajat tárol ott a homok.  Ez elvitt minket oda, hogy egész emberi civilizációnk az összeomlás határára került – és ezt tudományos megfigyelések támasztják alá. Még 30 év, ha minden így halad. A Föld bolygón 30 vetés és 30 aratás – a bolygó 30 lassú lélegzete. És most távoznak a „Föld-doppelgengerek”. Valami nagy és fontos határához érkeztünk: újjászületünk.

Az élővilág, a fák és az erdő, folyamatosan keresik, hogyan segítsék ki az embert a bajból. Mi magunk, úgy tűnik, erre nem vagyunk képesek. Azonban ezek a millió és millió gyökérkapcsolattal élő, idegsejtszerűen kapcsolódó fantasztikus élőlények valami nagyon-nagyon fontosat akarnak átadni nekünk. Segítenek elhozni nekünk egy benső transzformációt. És épp ez az, ami átírja majd ezt a nehéz jövőképet, amit az ökológia és klímakutatás tudománya rajzol elénk.

A Természet gyógyítani kezdte az embert.

A kérdés csak az: van-e kedved ezt az intimitást, ezt a tágasságot megtapasztalni, amit egy fán keresztül az erdő megmutathat neked? Van-e kedved megélni ezt az életedet, halálodat, és közös jövőnket formáló csodát? Lerázod-e ezért magadról természetes lustaságodat, az ego racionálisnak tűnő ellenérveit, mert hidd el, mindig talál majd elég indokot arra, hogy miért maradj otthon, miért maradjon úgy minden az életedben, ahogy épp van. Sorolja majd, ne félj, a fontos, halaszthatatlan feladataid. Az a kérdés, hogy van-e kedved, sőt, örömtől átitatott vágyad, hogy a jövő legnagyobb, és legcsodálatosabb emberi felfedezésének részese legyél?

Erdőmeditáció oktató képzés indul, 1 éves

Erdőmeditáció oktató képzés indul, 1 éves

Ha szereted az erdőt – ha fontos Neked a klímavédelem – ha szeretnéd mélyíteni a meditációd – ha szeretnéd a gyógyító erdő örömét másokkal is megosztani.

Fontos, hogy a fákra és az erdőre az emberek ne csupán díszletként tekintsenek, hanem minél többen át is érezhessék közösségünket mindazzal, ami él. Ez gyógyulást hoz és békét. A pozitív változáshoz összhangban kell cselekednünk. Az összhang megteremtésének az eszköze pedig a hatékony meditáció.

A jövő legnagyobb emberi felfedezése az emberi intimitás felfedezése lesz mindazokkal a más létmódokkal, amelyek velünk élnek ezen a bolygón. – Thomas Berry: The Great Work: Our Way into Future. Bükki Tamás Aila fordítása

Az egy éves képzés október 21-én szombaton indul.
Időtartama: 9 hétvége + 1 nap, összesen 19 nap.
Zárása: 2024. aug. 24.

Kedvezményes jelentkezési határidő: 2023. augusztus 30.
Jelentkezési határidő: 2023. október 9.

Minden további részletet megtalálsz ide kattintva vagy a RÉSZLETEK gombra kattintva.

Szeretettel látlak!

Bükki Tamás Aila

Próféciák a jövőből – a szivárványemberek

Próféciák a jövőből – a szivárványemberek

„A legnagyobb klímavédelem, ha lelki fejlődésedet állítod életed középpontjába.”
– Dr. Dittrich Ernő (Pécsi Tudományegyetem)

– Nem kíméllek. A helyzet úgy áll, hogy egy robogó autóban ülünk, és padlógázzal rohanunk a klímakatasztrófa szakadéka felé – mondja klímakutatással foglalkozó tudós barátom. Komoran bólint, majd hozzáteszi: – Ha a fékre taposnánk, akkor is a szakadékba zuhanna az autó. Mert ott van a soktonnás tehetetlenség. Az a rengeteg üvegházhatású gáz, amit fékevesztett száguldásunkban kiokádtunk, fajtájától függően 50, de akár még 200 évig is melegíti majd még a bolygót. – Aztán rám emeli szomorú, mélybarna szemét, és látszik rajta, nem érti, miért mosolygok magamban.

– Nézd, a 2015-ös klímaegyezményt azzal a céllal írta alá sok nemzet – folytatja lendületesen –, hogy 2 ᵒC alatt tartsa a Föld felmelegedését, de igazából 1.5 ᵒC lenne a biztonságos. Bár úgy tűnik, hogy a rá kiszabott normát az EU és az USA is teljesíti, de csak amiatt, mert eszméletlen nagy környezetszennyezést finanszíroznak a Föld túloldalán. Exportáltuk a környezetszennyezést Kínába és Indiába, ahol az üvegházhatású emisszió exponenciálisan növekszik, a nyugati világ fogyasztási őrületének köszönhetően. Ma már 1.1 ᵒC átlag felmelegedésnél járunk, és minden jel arra mutat, a katasztrófa elkerülhetetlen – szakállába túr, beharapja az alsó ajkát, majd lepillant a poharában lévő sör utolsó, megmelegedett kortyára. Felhajtja, a pohár szárazon koccan az asztalon. Megköszörüli a torkát, majd folytatja:

– Minden hónapban eltűnik egy Berlin méretű erdő – fák milliói, amelyek megköthették volna a CO2-ot, amelyek hűtötték volna a talajt. A jégsapkák olvadásával a Föld egyre több napfényt fogad magába. Az olvadó, tengervízzel keveredő édesvíz nem csak megemeli a tengerszintet, országokat árasztva el, hanem leállítja a fő óceáni áramlatokat, és ezáltal drasztikusan megváltozik az éghajlat minden régióban. Ez pedig ahhoz vezet, hogy végül megolvad a permafroszt, amely alatt hihetetlen mennyiségű metán halmozódott fel. Ha ez kiszabadul a légkörbe, elszabadul a pokol.

Hallgatunk mindketten. Ő a szakállát tekergeti idegesen, majd rápillant a söröspoharára, figyeli a perem körül rászáradt habot. Aztán rám néz, és ismét nem érti, amit lát.

– Nem hiszed? Hárítasz te is.

– Dehogy! Gondolom, ezek tudományos evidenciák. És hát érezzük már a bőrünkön. Perzselően forró nyarak, és szárazság. Aztán hirtelen özönvízszerű esők. Vagy épp, mint a trópusokon. És minden évben 3-4 olyan óriási erdőtűzről kapunk hírt, mely korábban jó, ha száz évente csak egyszer pusztított.

– Így van. Tudod, amikor a permafroszt megolvad, és ez nagyjából 30 éven belül bekövetkezik, megszűnik a földi élet 99.9%-a. De már előtte elindulnak majd a 100 milliós éhező tömegek. Legfeljebb ha 30 vetésünk és aratásunk maradt. Azon töprengek, mit fog csinálni az országunk kormánya, már ha lesz még ilyen, amikor nem pár ezer, hanem sok 10 millió menetült éhező és kétségbeesett ember sáskahada örvénylik majd a határainál? Hidd el, a koronavírus válság és az utána felbukkanó agresszióhullám pici fodor csak a Balaton felszínén ekkora cunamihoz képest. – Felsóhajt, hosszan néz rám. – Most már hárítasz, gondolom. Azt gondolod magadban, ez biztos nem így lesz, majdcsak kitalálnak valamit a tudósaink. Ilyesmit gondolsz, nem? – fürkészi a szemem.

– Tudod, én teljesen mást látok magam előtt. Hullámzó, végtelen erdőket, és embereket, akik társként kezelik a fákat. Olyan embereket, akik átérzik egységüket mindazzal, ami él, olyan embereket, akik mélyen tisztelik az életet. Egy egyensúlyba hozott Bolygót látok magam előtt.

– Mindig idealista voltál – legyint.

Elmosolyodom.

– Kérsz egy kis vizet?

– Söröd már nincs?

– De, van.

– Na, halljuk! Tölts a vízből és halljuk! Csak azt tudnám, hogy csinálod.

Megvonom a vállam. Az üvegkancsóból tiszta forrásvizet töltök neki. A víz boldogan járja dervistáncát a pohárban.

Szivárványemberek. Hallottál már róluk?

A fejét rázza. – Ezt most te találtad ki, ugye? Túlteng az írói fantáziád.

– Persze! Ugyanakkor mégsem. Ők tényleg léteznek. A csíra már megmozdult bennünk. Valójában mindig is jót akartunk egymásnak. Gondolj csak bele, semmi sincs, ami olyan jó lenne, mint másoknak segíteni a bajban, igaz?

– Folytasd! – kortyol aprókat a vízből.

– A tudósok jóslata pontos lenne, ha nem hagytak volna ki valami nagyon lényeges komponenst a számításból. A szivárványembereket, akik ott élnek mindannyiunk szívében.

– Vágyakozni lehet, de az nem elég – sóhajtja.

– Egyetértek. Azonban a teremtő kívánság az ember egyik legfontosabb ereje. Látnunk kell, sőt, át kell éreznünk, milyen lesz a jövő. Az a jövő, amit választunk, ahol jó élni. Látnunk kell a jövőben magunk, úgy, hogy összhangban élünk a Természettel – vagyis önmagunkkal – mert rájöttünk, sosem voltunk tőle különálló létezők.

Megérintek egy fát, és átérzem az erdő egészét, és átérzem, hogy a fák társuknak fogadnak. Egy gazdag pillanat alatt, egyetlen fa érintésétől megtelik jókedvvel, friss energiákkal a lényem. Kipihent leszek és érzem, pezseg bennem az életöröm. Hát persze, hogy tisztelem az élő Természetet! – Önmagam részeként tisztelem.  Ezt lélegezzük be, és amit kilélegzünk, amit teremtünk, az valóban segítő és építő.

– Mondom én, idealista vagy. Hogy jutnánk idáig? Nincsenek rá évezredeink. Legfeljebb, ha 17 évünk maradt. Na?

– Tudod, olyan ez, mint a fázisátalakulás. Melegíted a jeget, és látszólag semmi változás, a jég kemény jég marad. Aztán egyszer csak átalakul, olvadni kezd, és megjelenik valami teljesen új, a folyékony, csillogó víz. Erről beszéltél az imént, ugye? – pillantok a szemébe.

– A változás hirtelen jön – bólint.

– De ugyanez visszafelé is működik. Egy ember, aki megemelte a tudatossági szintjét és ezzel megemelte az életenergiáját, sokat tesz a többiekért. Egy ember, aki rendszeresen elcsöndesedik, meditál, vagy mindfulnesst gyakorol, és megengedi, hogy a fák és az erdő segítse ebben. Egy ilyen ember több száz, vagy több ezer embertársa tudatosság- és energiaszintjét emeli meg. És mivel meditálnak, és egyre többen teszik ezt, teremtő összhangba is kerülnek. És a többiek, akik még nem tesznek így, öntudatlanul elkezdenek másképp dönteni a mindennapjaikban: egyre ritkábban vesznek például egyszer használatos divatos ruhákat, vagy más olyan termékeket, melynek brutálisan nagy az ökológiai lábnyoma. Hamarosan ott lesz minden terméken, mekkora az ökológiai lábnyoma, épp mint most a kalória. Amikor zöldséget vagy péksüteményt vesz, nem teszi majd műanyag vagy papírzacskóba, van ugyanis nála egy erre alkalmas, újra és újra használható szövetzsákocska. Vagy épp biciklire száll, amikor csak teheti, autó helyett. Milliárd apró döntés nap, mint nap.

És persze ezzel együtt egyre többen tudatosítják, hogy jól létük, jó közérzetük kulcsa, ha tesznek önmagukért aktívan. Ha törődnek testük és lelkük ápolásával, és elkezdenek naponta jógázni, meditálni, Tai-Chit, Csikungot, vagy más hasonló tudatosság- és energiaszint emelő technikát gyakorolni. Ez pedig tovább erősíti a pozitív változást körülöttünk. Nem csupán a szakadék felé rohanó autó fékjére lépünk, hanem összhangban az autó csökkenő sebességével elfordítjuk a kormánykereket. Ez az a dimenzió, amiről a tudomány eddig megfeledkezett.

– Jó, tegyük fel, hogy lehetséges – kortyolgatja a vizét tovább tudós-ökológus barátom. – De ne feledkezz el arról, hogy a változásnak az ember ellenáll. Az ego benntartja a keréknyomban. Az alkoholista alkoholt akar. A zajhoz szokott ember a strandra is kiviszi és bömbölteti maga mellett a zenét. És ha erdőbe megy, egy tiszta környezetbe, ott is kiabál, szemetel és dohányzik.

–  Jól látod. De tudod, csak addig áll ellen, amíg kényszert érez magában. Lehet ez külső kényszer, de lehet belül is, egy hozott és tudatlanul működő emlék, egy hamis, megbetegítő képzet. Ám minden betegség lehetőség a változásra. Azt a jövőt, amiről beszéltem, nem lehet kikényszeríteni. Viszont megszületik a maga egyszerűségével és természetességével. Így gyógyulunk.

– Ha nem a kényszer, akkor mi lesz az, ami erre az összehangolt változtatásra ráveszi az embereket?

– A feleségem vart régi függönyökből egy csomó zsákocskát. Vagy egy tucatszor mondta nekem, hogy abba szedjem a pékárut vagy a répát, és ne tépjek le emiatt újabb műanyag zacskót. Mégis, újra és újra elfelejtem.

– Na látod, még te is!

– Így van. Viszont amikor abba szedem, és így nem kell otthon a kukába dobni egy újabb műanyag vagy papírzacskót, büszke vagyok magamra. És ez megerősít abban, hogy egyre jobban figyeljek.

– Azaz?

– A szivárvány lényege a színek spektruma. Az ember választhat. Szabadon. Minden döntésemmel szavazatot adok le, fordítok a kormánykeréken – ezt fontos tudatosítani. Azonban felszabadítom embertársaimat. Választhat így is és úgy is. Választása egy szín a spektrumból, ám választásának hatása van. Én magam is olykor olyan megoldást választok, ami nem épp klímabarát. Azonban felszabadítom a többieket, és ezzel magamat is. Vádak helyett, ego növelő „én különb vagyok” ítéletek helyett, mely engem felemel azon az áron, hogy másokat mélyre nyom. És ez a szabadság így felhajtó erővé válik, és azt eredményezi, hogy egyre nagyobb örömmel és egyre gyakrabban hozok olyan döntéseket, ami mindenkinek jó. És így, még ha autóztam is a nyaralásunkra jövet-menet pár száz kilométert, tudom, kompenzálhatok: például fákat ültethetek. És egyszer csak a dolog átbillen, és 30 év múlva már egy zéró emissziós autóban robogunk dús erdőkben, tiszta folyókkal ékes, fellélegző, újjászületett világban. És tudod, mit érzek?

– Mit? – teszi le a kiürült poharat.

– Büszkeséget. Rád, és minden embertársamra büszke vagyok, akikkel mindezt létrehoztuk. És érzem a többieket, gyermekeim pillantását, unokáim boldogságát, ahogy mélyeket lélegeznek a tiszta levegőből.

És érzem a fákat is. Hozzáérintem a jobb kezem egy juharfa érdes törzséhez, és megérzem az egész erdőt, ahogy együtt lélegeznek, és együtt örülnek velem. A juhar levele egy nagy ötujjú, simogató tenyér. Határtalan, felemelő, végtelenül tágas élmény! – Elhallgatok. Aztán rápillantok. Mosolyog, látom mélybarna, fénylő szemén.

– Kérsz még egy pohár sört? Vagy inkább töltsek még egy kis forrásvizet?

És amit látsz, megtapasztalja majd a világ, és tanúbizonyságot tesz majd amellett. Tehát a világnak csak a te gyógyulásodra van szüksége, hogy meggyógyulhasson.” A csodák tanítása

Ajánlott irodalom:

Dr. Dittrich Ernő: A jövő neve élet. Megoldás a klímaváltozásra, avagy a változás 6 programja (Magyar klímavédelmi kft, 2022.) Részletekhez katt ide!

Dr. B. T. Aila: Az öt fa – misztikus regény (Gajarti Könyvkiadó, 2023.) Részletekhez katt ide!

Hordozható mennyország – avagy hogyan kerüljük el az ökokatasztrófát?

Hordozható mennyország – avagy hogyan kerüljük el az ökokatasztrófát?

Bárhová is mész, vigyél magaddal egy kis hordozható mennyországot! /Paramahamsa Jogananda/

Jogananda nyilván nem a mobiltelefonodról beszélt. Megmutatom, hogy miről, ám előbb jöjjön a probléma felvetés:

Ökokatasztrófa és apokaliptikus ébresztő 

Már csak pár évünk van! Ha így folytatjuk, az összeomlás 5-10 éven belül bekövetkezik! Ez a mi jövőnk tehát, a mi generációnk problémája, és a gyermekeink életét alapvetően meghatározza majd. Katasztrófa szélén állunk! – hirdetik mindenfelé. Apokaliptikus képek és videók jelennek meg a közösségi médiában. Nyilván jó szándékból, ébresztésképp. 

És talán amiatt, hogy segítsd ezt a közös ébredést, hogy mások is tudatosítsák a közös felelősségünk súlyát, te is lájkolod vagy megosztod ezeket a posztokat? És aztán? 

Bár tudod, hogy 1-1 megosztás nem sok, de hát mit tehetnék? – kérdezed joggal. Ha így állunk, valóban elég, ha mindenki egy kicsit beletesz, változtat? Vagy nagyon nem, és itt összehangolt akcióterv kellene? Véget vetni sok olyan folyamatnak, ami károsítja az ökoszisztémát? Ha igaz, hogy 5-10 év, akkor nagyon bele kellene húznunk, nem? És akkor mit tehet itt egy ember, mit tehetnék én? 

A teremtő figyelem hatalma – és felelőssége

Az igazság az, hogy minden apokaliptikus képpel, videóval, felhívással, amit megosztunk, amire figyelünk, valójában nem eltávolítjuk, hanem közelebb hozzuk azt az összeomlást, amiről a cikkek, képek és videók beszélnek. Miért?

Ha rémképeket, közelgő apokalipszist tartunk a figyelmünkben, egy olyan jövőképnek adunk energiát, amit épp szeretnénk elkerülni. 

Mindaz, amire a figyelmed fordítod, naggyá nő az életedben – tanítja Joganada.

A jó szándékú kollektív tudatlanságunk, elmebeli fegyelmezetlenségünk így válik maga is romboló eszközzé.

A fehér bálna 

Hiába mondogatjuk, hogy nem akarunk belefulladni a műanyag hulladékba, hogy nem akarunk szmogot, pusztító szökőárt, aszályokat, iszapba fulladt városokat, menekülő 100 milliókat! Az elme épp csak a NEM-et nem érti.

Klasszikus példa: Kérlek, ne képzelj el egy FEHÉR BÁLNÁT! 

Mondom, kérlek, NE képzelj el egy fehér bálnát! 

Na, hogy sikerült? 

Mi hát akkor a megoldás?

Azt képzeld el, amit szeretnél!

Emberként az egyik legnagyobb erőnk a teremtő figyelem. Ezzel a hatalommal azonban meg kell tanulnunk végre helyesen élni.

Képzelj el, és láss magad előtt a tiszta folyókat, tavakat, óceánt! Tiszta levegőjű városokat, falvakat, melyeket zöldellő, egyensúlyban lévő erdősségek vesznek körül. 

Képzelj el és láss magad előtt embereket, akik önmagukkal is egyensúlyban élnek. Mert minden nap tesznek azért, hogy a természetes összhangjuk önmagukkal, és a környezetükkel helyreálljon.

Ha pozitív üzeneteket és képeket osztasz meg, és közben – nagyon fontos! – át is éled és kifejezed az örömödet, hogy ez megvalósul – akkor egyik legfontosabb erődet mobilizálod, a szankalp-shaktit, azaz a pozitív teremtő erőt. 

Mindez közelebb hozza hozzád azokat a helyzeteket, amikor tényleg tehetsz, fontos dolgokkal hozzájárulhatsz ahhoz a folyamathoz, amiben nem csak Te vagy a cselekvő. 

Fontos tehát kormányozni a hajót, és arra kormányozni, ahová menni szeretnénk. Ez a jóga lényege, és szerepe az életünkben.  

És ehhez adnak hatalmas segítséget az erdők és a fák. Ha közöttük jársz, gyógyulsz. És könnyebb látni a pozitív jövőt.

A Toynbee-átalakító

Van egy remek novella, Ray Brudbury írta, a Toynbee-átalakító. Egy férfi egy ökokatasztrófa szélén álló világban kitalál egy időgépet. Előremegy a jövőbe, és lefilmezi, hogy ott tiszta folyók, tavak, városok vannak; egy megtisztult és megmentett világ. Visszatérve a jelenbe, megmutatja a felvételeket, a világ elé tárja, hogy íme, ilyen lesz a jövőnk. 

És az emberek elcsodálkoznak, és hozzálátnak, hogy megteremtsék. Hát, ha így lesz, akkor kiveszem belőle a részem! Hiszen láttam! És meg is teremtik. A sztori gyönyörű, és tartogat egy izgalmas csavart is. Érdemes elolvasni!

A koherencia-erő: az összhang nem megy magától

Egyes emberek apró tettei fontosak. Ám nem elég a szemetet szelektíven gyűjteni. Elhagyni a műanyag zacskókat. Csökkenteni az autóhasználatot. Spórolni a tiszta vízzel.

Legalább olyan fontos, hogy összerendezetten, koherens módon, egymást erősítve történjenek ezek az apró, megtehető lépéseink.

Összhangban cselekedni egymással, a Természettel (vagy ha közel áll hozzád, Istennel) – ezt hívják kriya-jógának.  

A kriya-jóga a jóga egy magasabb szintje. Ezt alapozza meg pl. a hatha jóga a maga eszközeivel, a jól ismert (és sokszor hibásan a jógával azonosított) ászanáival és más módszereivel.

A kriya-jóga egy tudatos hozzáállás, és egyben egy konkrét technika, technikák sorozata. Megtanulható. Célja pedig, hogy a kriyát gyakorló beléphessen egy mélyebb meditációs állapotba, és ezzel rászinkronizálódjon a Világ fenntartó, teremtő erőire. 

Mi szükség a meditációra?

A meditációban elül az elme zaja. És így észlelhetővé válik a rajtad átáramló fontos információknak egy olyan tartománya is, amit racionális eszközökkel nem tudsz megragadni. 

A kriya-jóga elvisz a helyes meditációhoz. Swami Satyananda szerint az egyik legerőteljesebb, és egyben legszelídebb technika, amivel a megvilágosodás elérhető. 

Mindez nem vallás, és nincs köze semmilyen felekezethez. Ez egy ősi kincs, amit az emberiség kapott – és évezredeken át jógik őrizték a Himalájában, mígnem megérett az idő, hogy elhozzák közénk. 

A meditáció teremti meg a lehetőségét, hogy összhangban cselekedjünk, és összhangban jót teemtsünk. Jót, olyan értelemben, hogy nem csupán nekem jó, hanem mindannyiunknak segítő, érlelő, felemelő. 

Hordozható mennyország

Paramahamsa Jogananda, aki a kriya jóga technikáját az 1920-as években nyugatra hozta, arról a mennyországról beszél, amit meditáció során megtapasztalhatsz, nap mint nap.

A benső csendről, tisztaságról, fényről. Amikor aztán felkelsz a meditációból, vidd magaddal ennek a tágas csendnek egy részét, és ennek tudatával beszélj, figyelj és cselekedj. 

És vidd magaddal az erdőből a fák békéjét, és az erdő ölelő tágasságát!

Az így mindenhová magaddal vitt mennyország segíthet leginkább, hogy apró jó tetteink összhangba kerüljenek, összefonódjanak, és felerősödjenek. 

Így teremtjük meg együtt azt a tiszta, szép jövőt, amit valóban szeretnénk. Ahogy ez természetes.

Ha szívesen olvasnál erről még, szeretettel ajánlom a figyelmedbe Az öt fa – misztikus regényt.

Minden emberben él egy igaz kép arról, hogy kik vagyunk és hogyan érdemes viselkednünk egymással és gyönyörű, élő világunkkal. (B. T. Aila: Az öt fa)

Test, csakrák, piramis: a megismerés szintjei

Test, csakrák, piramis: a megismerés szintjei

Amíg idő létezik, szükség van a gyógyításra. … A gyógyítás alapját a könyörületesség képezi; a könyörületesség pedig annyit tesz, hogy akkor is meglátod embertársad tökéletességét, ha önmagadban nem vagy képes érzékelni a tökéletességet. /Csodák tanítása, 2. fejezet IV., 8-9/

A fenti mondat engem megállásra késztet. Merengésre. És ahogy ebben vagyok, egyre nő bennem a csodálat az élet szépsége, összetettsége iránt. Másrészt ez a mondat bátorít, hogy nem kell várnom addig a cselekvéssel, míg tökéletes nem leszek, hogy másoknak gyógyító dolgokat adhassak. Nem én gyógyítok, nem én tanítok. Az én dolgom, hogy a helyzet által, amit elém hoz az élet, kapcsolódjak felfelé, és onnantól teszem a dolgom, és engedem, hogy legyen. 

Ez az írás a Változtasd arannyá! című írás folytatása, és arról szól, hogy az életnek bár vannak mély buktatói, mindazonáltal feltárható az értéke-gazdagsága. És ez a gyógyulás lényege. 

Hihetsz-e annak, amit tapasztalsz?

A Szűz-Halak zarándoklatokon el szoktam mesélni, mert többnyire megkérdezik a résztvevők, hogyan bukkantam erre rá. Egyáltalán, hogyan lehet rábukkanni valamire, ami szemmel nem látható? Nem gyanús ez egy kicsit? És akkor el szoktam mesélni, hogy én kinesztetikus típus vagyok. Van, aki auditív, van, aki vizuális, de én leginkább a benső rezgéseket, hőt, pulzálást tudom érzékelni. Ez az érzékenység az évek alatt a jóga gyakorlás által művelődött ki. És ez az érzékenység különösen felerősödik odafent a hegyekben, a fák által ölelt, szent térben. Amerre fordítom a fejem, a homlokom közepe, az adzsna csakra ún. ksatram pontja, erősen lüktet, úgy viselkedik, mint egy iránytű. A homlokom közepe vezetett, és segített megtalálnom a Szűz-Halak csillagképek földre vetülő pontjainak igen különös és erős energetikájú helyeit, a csillagpontok ezen mélyen gyógyító tájtemplom rendszerét. A fizikai szemem jóformán csak ahhoz kellett, hogy ne ütközzek neki a fáknak, bokroknak, ahogy ezt a benső iránytűt követem. 

Szűz-Halak spirituális túrán a magas Börzsönyben

Na de nem őrület, ilyeneket írni és mondani? Nem álom ez? Biztos, hogy igaz? Az egyik ilyen Szűz-Halak zarándokút után mondta nekem az egyik résztvevő: megdöbbent, hogy milyen magabiztossággal állítod ezeket. Mondhatnám önhitséggel. 

Milyen fontos meglátás! Az ön-hit. Vagyis az önmagam tapasztalataiba vetett bizalom. De vajon miért van ennek keserű utóíze, mintha gúny és gyanú vonná be ezt a szót? (Hozzáteszem, jól tudom, hogy aki mondta, teljes jó szándékkal, őszinte kíváncsisággal mondta). Miért baj tehát az, ha valaki hisz önmagának, és elfogadja a tapasztalatait olyannak, amilyenek?

Bóna László döbbenetes könyvét, a Mi lesz velünk? –et olvasva értettem meg: van egy állapot, ahol minden bizonytalanná válik. Az alkoholos állapotnak van egy ilyen karaktere. Aki ebben él, azt veszi észre, hogy nem tudja pontosan, hogy valami megtörtént-e vele vagy sem. Nem tudja, hihet-e a tapasztalatainak.

Ha egy családban van egy családtag, akinek az alkoholizmusa uralkodik a családban [vagy volt ilyen a felmenők között] ott ez a mentális állapot meghatározza az ebben a családban felnövő gyerekek tudatállapotát. De nem úgy, hogy alkoholisták lesznek, sőt, sokszor nem azok lesznek, hiszen az alkoholos állapot nem lesz vonzó, de attól még az alkoholos állapot lényegéhez hasonló állapotba kerülnek. Mert ez az élet homeopátiás törvényszerűsége.

Az ilyen ember kétkedik saját tapasztalataiban. Biztos igaz? Tényleg megtörtént? Vagy mégsem?

Ma az a normális, ha megtanulunk valamit az iskolában, amit sosem tapasztaltunk, és azt egy az egyben elfogadjuk, mint valóságot. Na de a saját tapasztalat!? Ma az a normális, ha valaki nem hisz önmagának. 

Szinte nincs olyan ember, akinek ne lenne alkoholbeteg a felmenői közt – ezen érdemes elgondolkozni. 

És mi van akkor, ha ezt a létállapotot, ezt a kollektív tudatállapotot segít kioldani a homeopátiás Alcoholus, ahogy pl. Bóna László kilátásba helyezi? 

És ha működik a homeopátiás pszichoterápia is, ahogy Dr. Rajan Sankaran állítja, azaz sokszor elég csak fénybe hozni, megmutatni az adott állapot sajátosságát, és megérteni a saját érintettségem? Mi van, ha már ez is gyógyító?

Nos, ha tovább olvasod, és félre tudod tenni a kételyeidet, ha nyitott elmével vagy velem a továbbiakban is, alighanem működik. Amiatt volt ez a hosszú bevezető, mert amiről beszélni szeretnék Neked, a lét misztériumairól, arról csak olyan valakinek tudok beszélni, aki teljes nyitottsággal tud velem lenni még egy kis ideig.

És mivel a tapasztalat a fontos, arra bátorítalak: próbáld ki! Gyakran viszek ilyen spirituális túrákat a Szűz-Halak energia terébe, szinte havonta. Győződj meg magad minderről, ha megérint! – adok majd hozzá alább gyakorlatokat, útmutatást is. És az sem baj, ha Te máshogy tapasztalod. 

A beavató mesterek gyógyító ajándéka

Hogy került ide a Börzsönybe ez a Szűz-Halak konstelláció, amiről azt állítom, hogy mélyen gyógyító? 

Ezt a rendszert jó 12 ezer évvel ezelőtt vándorló bölcsek építették. Honnan tudom? A 2. zarándoklatom során, mikor 5 napot csöndben a hegyekben töltöttem, villant be ez az információ. Bölcsek építették, akik az Atlanti óceán felöl haladtak végig Európán és Ázsián, az a generáció, mely megalapította az Óegyiptomi és az Óind kultúrát. Ők voltak az egyiptomi nagy beavatók, akik a piramisokat és frigyládákat is elkészítették. Erről bővebben és meglehetősen hiteles forrásból tudhatsz meg többet, ha Haich Erzsébet Beavatás c. könyvét elolvasod. Ezek a mesterek voltak azok, akik elvitték a jógát Indiába, és ők adták át a Védák bölcseletét, mely túlélte az évezredeket, és most jött el igazán az ideje, hogy újra felértékelődjön. Kellett 12 ezer év, hogy a fény kora aláhulljon a teljes sötétségbe, a káli júga időszakába, majd áthaladjon rajta; és kb. 8-10 ezer év kell még, hogy megkezdődhessen újra a Fény kora, a satya júga, ahogy Sri Juktésvár tanítja Szent tudás (Kaivalya Darsanam) c. munkájában:

Amikor a nap, duálja körüli keringése során e nagy középponthoz, Brahma székhelyéhez a legközelebb kerül (ez az esemény akkor következik be, mikor az őszi napéjegyenlőség a Kos kezdőpontjához ér), a dharma, vagyis a szellemi értékrend olyan fejletté válik, hogy az emberek könnyedén megértenek mindent, még a Szellem misztériumait is.

Jelenleg ott tartunk, hogy épphogy magunk mögött hagytuk a káli júgát, de ez az időszak, úgy tűnik, egy ideig éreztetni fogja még a hatását. 

A Szűz-Halak tájtemplom rendszert azért lehetett felfedezni, mert az idő megérett rá. Ahogy a jógát is akkor hozták elő a jógik a Himalájából és kezdték terjeszteni a XX. század elején, amikor az idő megérett rá. A Szűz-Halak olyan, mint egy könyv. Ezt a könyvet nem papírra írták, tartósabban rögzítették. Azért hagyták itt nekünk, hogy ha eljön az ideje, általa gyógyíthassuk önmagunkat. Nem, nem csupán magadat! Vagy én magamat. A Többi embert. Nézz körül, és lásd, micsoda szükség van rá! 

A gyógyulásra nem csak amiatt van szükség, hogy a test ilyen-olyan nyűgét baját megszelídíthessük. Azért van rá szükség, hogy boldoggá legyünk. Nem a dolgok halmozása tesz boldoggá. Sőt, a ragaszkodás hozza a szenvedést – erről mindjárt lesz még szó. Az tesz valóban boldoggá, ha az élet szépségét teljességét befogadhatjuk és tovább adhatjuk. Ha rajtad át áramlik. 

Azonban vannak nehézségek, buktatók. Az alkohol hatása például. Ami, már tudjuk, akkor is hat, ha a szülők, nagyszülők voltak ilyen befolyás alatt, és te egy kortyot sem iszol. Bóna László így ír erről:

„Öregnek érzi magát fiatalon is” (old age premature), ebben a címszóban is benne találjuk a homeopátiás alkoholt, és ezzel is megmutat valamit az alkoholizmus mélyebb lényegéből. A folyamatos részegségben élő ember olyan, mintha kihagyná az egész életét, már fiatalon is öreg, már öregnek is fiatal, mintha nem haladt volna élete az időben, és az élete mégis véget ér. Az élet kezdete és vége között mintha nem történt volna semmi. És ami megtörtént, az sem biztos, hogy megtörtént.

Az emberi életnek van értelme. Van gazdagsága. Az arany, az alkímisták transzmutációja létre jöhet önmagadban. Erről a transzmutációról már részint írtam Változtasd arannyá! című írásomban. Ez most a folytatás, mert a továbblépéshez meg kell érteni, hogyan rétegződik és szövődik anyagból-energiából és szellemi folyamatokból a valóság.

A test valósága

A fizikai testünk a valóságunk része, tapintható. Éber időnk jelentős részét erre fordítjuk: eszünk, panaszkodunk, hogy túl kövér, túl sovány; ápoljuk, edzzük, öltöztetjük. 

Persze ugye, amikor megváltozik a tudatállapotunk, amikor pl. mélyen alszunk, eltűnik a testünk tapasztalata. Tehát a valóság érzékelésünk a tudatállapotunktól függ. 

A fizikai test itt fáj, ott fáj – ezt is jól ismerjük. Vegyük csak pl. a hátfájást. Egy porckorong sérv például pokoli fájdalommal jár. Van olyan, aki hetekig mozdulni sem tud, járni sem bír, ülni sem. 

Van azonban egy amerikai orvos, Dr. John Sarno, a New York Egyetem Rusk Orvos Intézetének munkatársa, aki fejébe vett egy „őrültséget”. Sarno porckorong sérvvel diagnosztizált betegeket vizsgált, és arra a hajmeresztő következtetésre jutott, hogy a fájdalmaikban csupán 1%-uk esetében játszik közre tényleges, fizikai, élettani ok. Idézem Dr. Stephen Parker pszichológus (és jógi) Az út megtisztítása c. könyvét:

Sarno elmélete szerint a tudattalan elme abbéli igyekezetében, hogy elvonja az ember figyelmét olyan érzelmi ügyektől, amellyel úgy tűnik túl nehéz, túl félelmetes szembenéznie, anomáliát érzékel a gerincben, és meggátolja a vér áramlását bizonyos idegekhez és izmokhoz; ez a fájdalom tulajdonképpeni fizikai oka.

Sarno professzor pszichoterápiás módszereket alkalmazott a pacienseinél, olyanoknál, akiknél CATscan vagy MRI egyértelműen kimutatta a porckorongsérvet, és „88%-ban a pacienseknél a fájdalom teljes megszűnését tapasztalták, oly mértékben, hogy egy második utánkövetésnél sem jelentkezett többé.

Sarno erről egy könyvet is írt The Divided Mind: The Epidemic of Mind and Body Disorders címmel. Meglátása szerint az emberek tömeges hátfájása egy epidémia, egy járvány. Egy mentális zavar, mely megmutatkozik, tükröződik a testben. Mert egy mentális zavar többnyire nem vehető észre máshogy, csak ha felfedi magát. Ez a fizikai test egyik legjelentősebb szerepe. Jelzőlámpa. 

A test tehát jóval több, mint anyag. Erre mutat rá a halál tapasztalata is. Hisz ezt a testet valami megtölti élettel. Ha meghal, aki hosszan velünk volt, ott a fájó hiánya, és zokogva állunk a ravatalozóban. Pedig a test maradt. Csak ő nincs már velünk – legalábbis nem úgy, ahogy előtte. 

Milyen döbbenetes: materialista kultúránk egy halál tagadó kultúra. Halottainkat eldugjuk. Nem tudunk mit kezdeni vele. Ha ma valaki hisz abban, hogy a lélek tovább él és szeretné kísérni az eltávozót, és nem értesíti azonnal az orvost, hogy gyorsan vigyék el és rejtsék el a testet, bűnt követ el. Ez ma Magyarországon büntetendő. Egy materialista világban, ha konzekvens önmagához, semminek nem kellene történnie, ha valaki meghal. Hiszen a test test maradt, nem? 

De ez egy alkoholista kultúra, ahol nem tudni, mi a valóság. És a közös betegségből következik, hogy csak azt tartja az ember ma normálisnak, ha valaki retteg a haláltól, és büntetendő az, ha valaki hisz önmagában, benső érzékelésében, és követni akarja az eltávozót, mert érzi, még itt van, és szüksége van rá. 

És már-már szinte megbotránkozunk, amikor Szvámi Ráma, a himalájai jóga tradíció mestere szavait olvassuk, aki igen merészen így ír az Isa Upanisád magyarázata során:

Az úgynevezett haláltusát csupán azoknak kell elszenvedniük, akik a világi élvezetet hajszolják, és erősen ragaszkodva a világ tárgyaihoz nem akarják elengedni a sajátjuknak gondolt dolgokat. A halál valójában kellemes, de akik nem ismerik a titkát, sem azt, hogy miként kell valójában élni, azoknak ragaszkodásuk miatt heves fájdalmat kell elszenvedniük. A ragaszkodás az, ami a szenvedést okozza, nem pedig a halál. /Szvámi Ráma: A bölcsesség könyve – Isa Upanisad/

Az energia test és a csakrák valósága

Ha az ember jógát gyakorol, előbb utóbb elkezdi érezni a testét a fizikai testén kívül is. Az emberi testet nádik, energia pályák ezrei hálózzák be. Erre a tapasztalatra a jógik önmagukra, befelé figyelve jutottak. Ezt a finomabb anatómiát, a létünk egy következő rétegét halottak boncolásával nem lehet megtalálni. Csak ön-hittel, a tapasztalatainkra alapozva. 

A nádi rendszer, melynek fizikai testünkben az idegrendszer a vetülete, nem csak a fizikai testben van jelen, hanem azon kívül is érzékelhető. Az én tapasztalatom például ezt megerősíti. Persze lehet, hogy nálad ez a tapasztalat másmilyen lenne. Nálam finom vibrációk, hőérzetek, de én, mint mondtam, kinesztetikus alkat vagyok. Valószínű, hogy aki vizuális, színeket, örvényeket érzékel majd. De ez ugyanannak a valóságnak egy tapasztalata. 

Ahol két ilyen energia vezeték találkozik, egy csakra jön létre, egy energia örvény, egy energia transzformációs és elosztó központ. Az ember energia testében sok ezer ilyen csakra van. A 7 legdominánsabbat, leginkább érzékelhetőt szokták a gerinc mentén szép színes ábrákon bemutatni. A csakrák azonban nem a fizikai testedben vannak, hanem egy másik tapasztalati síkon. Ez a sík nem kevésbé valós, sem kevésbé valótlan, mint a fizikai.

Ez a tapasztalat mindenki másban is felépülhet, aki pl. jógázik, azaz használja a megismerés ezen rendkívüli eszközeit. Ehhez ingyen elérhetővé tettem egy, a csakra tudatot ébresztő gyakorlat sort, mely a Stresszoldó és Immunerősítő jóga kurzus 30. része, és középhaladóknak, haladóknak ajánlom. Ha kezdő vagy, ill. bizonytalan, neked való-e, érdemes az elejétől nekiindulni ennek a kurzusnak. Eljuttat az ön-bizalomig, azaz egy mélyebb test és energiatest tudatosságig. 

Ilyen csakrák egyébként nem csak az emberi testben találhatók, hanem a táj testében is. Ahol a Föld energiapályái metszik egymást, ott egy ilyen Föld-csakra képződik. A fák jelzik ezt. A gyökerüktől elágazó fák, a tripla vagy 4 ágú korona fák. A Föld csakrája sem ott van, ahol egy ilyen fa van, csak oda vetül. Ám ha belépsz egy ilyen korona fa ölébe, és behunyod a szemed… Emelő, forgató, feltöltő, pezsdítő, erőt adó! És gyógyító.

Persze azon is múlik, van-e ehhez elég ön-hited. 

Akár van, akár nincs, egy kérdésnek itt helye van: Ki az, aki mindezt tapasztalja?

A szellemi lények és a piramis valósága

Ha leülsz meditálni és becsukod a szemed, és többé kevésbé sikerül ellazulnod a test nyűgétől, azt veszed majd észre, hogy tele van a fejed gondolatokkal. És úgy ragadnak magukkal, mintha sárkányok lennének, visznek-visznek, majd egyszer csak hopp, ráébredsz, már megint elkalandoztál. És újra ott ülsz, és talán még jobban jelez a tested, és mondja-mondja az egó, hogy ebből elég! Kelj fel, és tedd a dolgod, mit bohóckodsz itt, ez neked úgysem megy! Ilyen az egó. 

De ki ő, hogy megmondja neked, hogy mit csinálj? És miért is van ennyi bonyodalom, zűr a mindennapokban, hogy talán alig jut időd magadra?

Van egy védikus és tantrikus alapokon nyugvó, tapasztalati tudomány ág, Sri Vidjának, azaz az életet felépítő energiák megismerési útjának hívják. Tanítása megtapasztalható, mert módszereket is ad. Azt tanítja, hogy az életünk valahogy olyan, mint egy piramis. Négyzet az alja, fejed felett a csúcsa. És benned, ha figyelsz befelé, és gyakorlod a megadott módszereket, határozottan történik valami, megindulnak az életenergiák, és felemelnek. És közben a létezés újabb és újabb rétege tárul fel előtted. Ezáltal a mindennapok történései is új fénybe kerülnek. Megtelnek az események szellemi élettel.

Ez a piramis egy sziget az élet óceánjában. A négy oldalon négy tenger övezi. És ebbe a négy tengerbe bizony bele lehet veszni. Démonok lakják. A 4 tengernek 4 erős démona van, úgy hívják őket, hogy Lucifer, Ahrimán, Aszúrák és Szórát, a Nap démon. Mindegyiknek számos szellemi lény a szövetségese. 

A démonok hatását az életünkben a félelem jelenléte jelzi. És a kiüresedés életélménye jelzi. 

Ha beleesett az ember az egyik tengerbe, és magával ragadta pl. az alkoholizmus, drogok, beleveszett a nemi identitás zavar probléma körébe, vagy magával ragadta a hatalomvágy, a háború őrülete, bizony életeket vehet igénybe, míg visszaevickél a szigetre, ahol a létpiramis áll.

Ha úgy hozta az életutad, és megengedi a karmád, hogy a piramis alapján ülj, haladhatsz felfelé, olyan ütemben, ahogy az tőled telik. 64 millió szellemi lény felügyeli a fejlődésedet, életed minden pillanatát. Vezetőjük Tripura Sundari dévi, és egy jól szervezett hierarchiában működnek értünk. Ők az Őrzők. Azért dolgoznak, hogy ne térj le az ön-megismerés felfelé spirálozó útjáról, és ha lehet, ne ess valamelyik tengerbe. Ők azok, akik eléd hozzák a legkülönbözőbb teszt élethelyzeteket. Életünkben számtalan ilyen vizsga helyzet van. Frusztrációink, feszültségeink jelzik ezeket. 

Mondok egy példát. A minap voltam holisztikus ringatáson, egy barátomtól kaptam ajándékba 3 alkalmat. Gondoltam, remek lesz, ha így készülhetek fel a szeptemberi 5 napos Szűz-Halak zarándoklatomra. A ringatás során hol erősebb, hol egész finom mozdulatokkal ringat, ritmikusan érint az, aki által ez a gyönyörű folyamat létrejön. Teljesen rád hangolódik. Ez egy mély ellazulás élmény. Éreztem, ahogy nyílnak a nádik. Csodás volt! 

De ami másnap jött, az mutatta meg igazán a hatékonyságát. Egy erős teszt helyzetbe hoztak az életemet segítő Őrzők. Nem tudtam, hogy lesz a másnap délutánom. Sok helyre kellett menjek, a fiamért is Pestre, és bizony munkám is volt bőven. Délután kettőkor még fogalmam sem volt, mi hogy lesz délután, mikor kell indulnom, és hogyan fogok este mindemellett jógát tartani. Minden úszott, lebegett. Korábban egy ilyen helyzet rendkívül frusztrált, feszültté tett, mert szeretek tervezni, előre látni. Most azonban nem lehetett. És megdöbbenésemre könnyedén vettem. Hagytam, hogy kialakuljon minden magától. Rá tudtam engedni magam az élet hullámaira. És élvezni azt, ami korábban frusztrált. Sok-sok egymásba ágyazódó teszt helyzetet kaptam azon a délután. És mindet sikeresen vettem. A benső hozzáállásom mutatta a sikerét. A végén az egyik Őrző még egy kis viccet is megengedett magának. Ahogy vezettem haza, összegezve a napot, azt mondtam magamban, hogy ez most tényleg elég sok volt. És abban a pillanatban észrevettem, hogy az előttem haladó autó rendszámán ez áll: SOK. Ezen jót nevettem. És tudtam, átmentem a vizsgán.

Az Őrzők nem engednek tovább emelkedni a piramisban, amíg nem teljesíted többé kevésbé a minimumot az adott szinten. Ám ebben folyamatosan segítenek. Minden élethelyzetben észreveheted a nyomait. Persze csak akkor, ha hiszel önmagadnak. 

A jógik eszköztárat is adtak, hogy az életutunk felfelé megkönnyítsék. Az egyik ilyen hatalmas eszköztár a Sri Vidja létpiramisának 9 szintjéhez kapcsolódó 9+1 mantra, melyek speciális energia és információs kulcsok. Ezek mintegy megcímzik a létpiramis adott szintjének fő Őrzőjét, kommunikálsz általuk vele. Itt találod meg ezeket. A hanganyaghoz kapcsolódik egy fontos információs füzet is (a CD része), amit sajnos az mp3 anyaghoz nem adnak oda tudtommal.

Sri Jantra, mely a 3D-s piramis felülnézeti ábrája. A 9 létszinthez a jantra 9 része, rétege tartozik.

Az első szinthez kapcsolódik például a fizikai test, és a test kísértései. A 2. szinthez kapcsolódnak a csakrák, az életenergiák játéka, és egyben életed vonzódásai, függőségei. … A Sri Vidja mantrái sakti mantrák, azaz az univerzális élet energiára vannak felfűzve. 

A Szűz-Halak konstelláció Szűz része ugyanezt az energiát képviseli. Aki végighalad az úton felfelé, beaktiválja az iker energiát is, mely a Halakhoz kapcsolódik. Ez a halál energiája, az egyetemes Tudat, mely hatalmas és gyönyörű erő; és meglepő módon nem fájdalom és félelem, hanem ánanda, azaz üdvösség, vagyis létöröm kíséri. Ez az erő felülről emel majd, hogy végül a kettő összefonódhasson a szív terében.

A Halak minőségénél újra összegez a lélek, és eldől, mely tulajdonságok léphetnek magasabbra. Ezen erők már kilépnek a „körforgásból”. Ehhez a minőségi emelkedéshez a befejezés áldozatát kell meghozni. Az áldozat a Megváltó cselekvése által fejeződik ki… A világ most érzékelhető valóban egységként. A lélek az átminősülés folyamatában a múlt használhatatlanná vált ideáit leteszi, s így új „életre” kel, de a régi „meghal”! A Halak ezért a „halál” jele. Ez a halálon átvezető út. /Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei/

Ahogy haladsz felfelé a Sri Vidja jantrájának, létpiramisának szintjein, egyszer csak elérsz majd a 7. szinthez is. És itt meríthetsz az életelixírből, a gyógyító vízből. Gyógyulást hoz – de már nem magadnak. Ebből a vízből meríthet az is, aki a Szűz-Halak utat végigjárta. Én így tapasztalom. 

Amint láthatod, több út is rendelkezésünkre áll. Az utakat végig lehet járni –  ez ugyanis már a dvapára júga, a felemelkedő kor. Használni azonban csak akkor fogod tudni ezeket, ha kéred. És ha megadatik. 

És ha megadatik, pontosan tudni fogod, kétségek nélkül, hogy ettől egy fikarcnyit sem vagy több, mint egy másik ember, legyen bármelyik szinten, vagy vergődjön akármelyik tengerben valamelyik démon szenvedést adó segítségétől kísérve. Épp azt veszed majd észre, hogy ugyanott vagy, ahonnan elindultunk: a könyörületességnél, amely annyit tesz, hogy akkor is meglátod embertársad tökéletességét, ha éppen önmagadban nem vagy képes érzékelni a tökéletességet.

Mégis, felvállalod ezt. Mert amíg idő létezik, szükség van a gyógyításra.